Felszólalás adatai

PAPP JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is egy kicsit messzebbről kezdeném a hozzászólásom, de nem történelmi távlatokból, legalábbis nem annyira, mint Csampa Zsolt képviselőtársam. Mivel erre személyesen is emlékszem, a rendszerváltás idején - ha jól emlékszem - sok rendszerváltó párt által közösen hangoztatott jelszó közül az egyik legintenzívebb a paternalizmus megszüntetése volt. Úgy látom, hogy a Fidesz a paternalizmust visszacsempészte a demokratikus parlamentbe. Már egy ideje hallgatom a költségvetési vitát, de ennek a ciklusnak a története gyakorlatilag arról szólt, hogy legyen bármennyi forrás, a Fidesz mindenből meg tudja ígérni az embereknek, hogy az állam mindent ad, az államnak mindent adnia kellene, csak ez az állam nem akar adni az embereknek.

Azt gondolom, hogy a költségvetési törvényt, az állam éves költségvetését a bevételek és a kiadások egyenlege nélkül nem lehet elfogadni, főleg egy olyan időszakban, amikor a válságkezeléshez feltételekhez kötött külső segítségre is szükségünk volt. Ha végiggondolom az elmúlt évek költségvetési törvényeinek a vitáit, az önök javaslatait - mondván, önök hangoztatják az elmaradt reformokat -, akkor igazából nem sok minden másra emlékszem, mint arra, hogy csak többletkiadásokat javasoltak. Ha az önök javaslatait az előző költségvetési törvényekben elfogadtuk volna, az ország még nagyobb bajban lenne, mint amilyenbe a világgazdasági válság sodorta. Persze tudjuk, hogy a végső felelősség a kormányoldalé, csak azt gondoljuk, az ellenzéknek akkor sincs meg a felelőtlen demagógiához való joga, hanem a közreműködés joga és kötelessége lenne meg, de hát látjuk, hogy önök ebben nem akarnak partnerek lenni.

Az önök egyik legnagyobb jelszava ma az adócsökkentés. Mi nemcsak beszéltünk róla, hanem csökkentettük is az adót, ezért senki ne lepődjön meg azon, hogy a költségvetés bevételei csökkennek. Azt gondolom, nem hiteles attól a párttól, amelyik szlovák adótörvényt követel, ezzel egy időben svéd jóléti kiadásokat is követelni. Olyan kiadási szintet tudunk garantálni, amilyen bevételi szintet el tudunk érni a költségvetésben. És ha adót csökkentünk, mert a gazdaságot be akarjuk indítani, föl akarjuk pörgetni, akkor bizony tudomásul kell venni, hogy ez meg fog jelenni a következő évi költségvetésben úgy is, hogy az összbevétel kevesebb, meg úgy is, hogy azoknál az állami foglalkoztatóknál, ahol nagyon jelentős munkabérkiadások vannak, nem tervezzük be azt az adó- és járulékterhet, amit már nem kell befizetni. Többek között ez jelenik meg az önkormányzatoknál.

(Számomra rendkívüli meglepetés volt...)

VGy/Harrach-Németh (Papp József)/pa

(19.10)

Számomra rendkívüli meglepetés volt a ma délutáni hozzászólások között többek hozzászólása. Többen is az "Út a munkához" programot dehonesztáló megjegyzésekkel látták el. Azt gondolom, itt Varga József és Farkas Flórián képviselőtársaim a hozzászólásaikban is, különösen Farkas Flórián a legutóbbi hozzászólásában belátta Szűcs Erika képviselőtársam hozzászólása kapcsán, hogy bizony, az első feladat munkát adni azoknak az embereknek, akik hosszú ideje kiszorultak a munkaerőpiacról.

Természetesen az állam nagyon szűk határok között, nagyon szűk keretek között tud munkát adni, de amit ebben az állam tehetett, azt tette, lehet, hogy erőn felül is, ezért voltak érthetetlenek számomra azok a megjegyzések, amelyek az "Út a munkához" program eredményeit próbálták csökkenteni.

Az elmúlt időszakban a sajtóban ellenzéki képviselők, sőt az ellenzék vezére már valamiféle háború utáni állapotot vizionál Magyarországon, hogy itt valamilyen extra újjáépítésnek kellene következnie ebben az országban. Én meg azt látom, hogy akármerre haladok, akár a lakókörnyezetemben, a választókörzetemben, mindenhol tele vannak az utak, a települések óriási táblákkal, amelyeken európai uniós támogatásokból finanszírozott beruházásokat hirdetnek, a csornai Széchenyi Iskolától a művelődési központig, a lébényi egészségháztól az óvodáig, sorolhatnám hosszasan, az enesei elkerülő útig és így tovább.

Tehát azt gondolom, ez az ország hihetetlen módon épül. Ezt miért hozom elő a költségvetési törvény általános vitájában? Mert folyamatosan azt is halljuk ellenzéki képviselőtársainktól, hogy nagyon el vagyunk maradva a pénzfelhasználásban, és olyan szinten vagyunk elmaradva, hogy szinte nettó befizetői vagyunk az Európai Uniónak. A költségvetési törvényből szeretnék néhány számot ezzel kapcsolatban elmondani. A költségvetésben megjelenő európai uniós források összesen 645 milliárd 222 millió forint, a költségvetésen kívüli tételek - ezek általában agrártámogatások, illetve közvetlen termelői támogatások - 270 milliárd 722 millió forint, ez összesen 922 milliárd 645 millió forint, miközben az EU költségvetéséhez a magyar hozzájárulás 220 milliárd 759 millió forint, tehát nem állja meg a helyét az az ellenzéki vád vagy riogatás, hogy mi nettó befizetők vagyunk, és rosszul jártunk az Európai Unióval. A számok egyértelműen azt mutatják, hogy a pénzfelhasználásban az elsők vagyunk, a leghatékonyabban tudtuk ezeket a forrásokat igénybe venni. Ezek egyébként roppant fontosak, mert nagyon sok területen az állami forrásokat tehermentesítik a fejlesztésekben.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)