Felszólalás adatai

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A módosító javaslatról szeretnék először is szólni. (Arató Gergely: De utoljára is! Ez egy részletes vita!) Le szeretném szögezni, hogy a gyöngyösi főiskola, a Károly Róbert Főiskola megszüntetésével nem értek egyet.

Mégis miért ezt a módosító javaslatot kellett akkor benyújtani? Azért, hogy világosan érzékeljék, hogy volt már egyszer a Szent István Egyetemnek része ez a gyöngyösi kar, és akkor otthagyta ezt az egyetemet, és ennek a kipótlásához most találtak egy másikat, amelyik önállóan - önként, ahogy önök fogalmaznak: az autonómiája mentén - döntött úgy, hogy ezt megteheti.

Lám, ha az egyik főiskola ki akar válni, ahhoz a kormány megadja a támogatást, amelyik viszont integrálódni akar (Arató Gergely: Ahhoz is megadja a támogatást!), aztán pedig beintegrálja. Miközben a közpénzekre kell vigyázni, államtitkár úr, nemcsak magánemberként, hanem államtitkárként is, és ennek megfelelően - módja lesz, hogy válaszoljon nekem egyébként - döntsék el, hogy hatékony felsőoktatást akarnak vagy demokratikus felsőoktatást. (Arató Gergely: Ez sem igaz, például!)

Mert úgy látom, hogy egyszer erre az érvelése, máskor meg arra az érvelésre hangolgatnak. Ezért kell egymás mellé tenni pont a gyöngyösi és a Tessedik Főiskola sorsát. Ugyanarról van szó, ráadásul ugyanarról a Szent István Egyetemről van szó, csak ennek két olvasata. Más a rektora, más a város, más a megye, más a település, de egyébként ugyanarról az ügyletről van szó.

Hogyan jutott el a magyar felsőoktatás ehhez a szerintem áldatlan, abszurd helyzethez, amelynek a feltételeit vastagon önök hozták létre, önök teremtették meg?

Először is fokozatosan csökkentették a felvételi keretszámokat. Ezenkívül a költségvetésben egyre kevesebb pénzt biztosítanak a felsőoktatásra. Harmadrészt a PPP-programban kipótolták ezt a pénzhiányt, amellyel viszont eladósították ezeket az oktatási intézményeket, amelynek jó része hosszú távon eladósodott, és egy időszakig, három évig garanciát vállalt rá a kormány, de azt követően, úgymond, "a piac majd megoldja" választ adták rá.

Ezenkívül a bolognai folyamatot felgyorsítva bevezették. Ennek viszont sem a szervezeti, sem a pénzügyi, sem pedig a felsőoktatás jövőképét adó kereteit nem teremtették meg, nem tudták megteremteni vagy nem akarták megteremteni. És mint jó kis hazánkban minden ügyben, ebből lett egy jó nagy katyvasz, anarchia, iskolák mennek ide, mennek oda, de egyfolytában - ha úgy tetszik - a tó, amiből ezek az intézmények próbálnak éltető nedűhöz jutni, egyre inkább szűkül, szűkítik, kényszerítik, fojtogatják ezeket az intézményeket.

Mi történt a Tessedik Főiskolán? Föltettem jó néhány kérdést, hogy érdekes összefüggések vannak, és úgy tűnik, nem magától történtek a dolgok. A szenátus, én azt nem vitatom, hogy döntött, de hogy titkos volt-e a szavazás, hogy valóban minden szempontból az elhangzott ígéretek és fenyegetések úgy voltak-e, hogy valóban csak néhány főiskola és egyetem fog megmaradni Magyarországon, és ha ti nem így döntötök, akkor holnap nem lesz neked állásod vagy holnapután, mert már nem tudjuk biztosítani neked ezt, vagy a piac nem fogja biztosítani - hogy még elegánsabban fogalmazzanak -, hogy neked legyen Gyulán, Szarvason vagy Békéscsabán állásod, ezért nincs jobb döntés, mint ez, hiszen a kormányzat is ezt akarja, meg van beszélve. Ha meghozzátok a döntést a törvény keretei között, be fogjuk nyújtani a parlament elé, amelynek már csak technikai döntést kell hoznia, ahogy önök fogalmaznak.

Azt gondolom, ez a konkrét ügy világosan tükrözi, hogy egy koncepció nélküli felsőoktatási átszervezés zajlik, ahol nem tudják eldönteni, hogy Magyar Bálintnak van-e igaza, hogy a piaci körülmények között kell helytállniuk, vagy azért vannak kedves főiskolák és egyetemek, amelyeknek mégiscsak állami garanciát kell adni, amelyek évek óta veszteségesek, szakmailag is talán vitatható a működésük. Talán még az is vitatható, hogy a hetvenharmadiknak is kell-e főiskolai státust adni, de mégiscsak garantálja, az állam adja, hiszen a felsőoktatási törvény ma úgy szól, hogy bizonyos feltételek között lehet szaporodni a felsőoktatási intézményeknek, bár tudjuk, hogy egyébként mindenki azt mondja, hogy egyébként meg kevesebbnek kell lenni.

Úgy látom, hogy az SZDSZ és az MSZP közötti konfliktusnak az áldozata, ami az elmúlt hat évben megtörtént a felsőoktatásban.

(15.20)

Egyrészről állami paternalizmussal a Hiller-féle kormányzat megpróbálja megőrizni a számára fontos felsőoktatási intézményeket, másrészről viszont az SZDSZ azt képviseli, hogy a piacon kell megmérettetnie magát a felsőoktatási intézményeknek, és ott a diákok majd eldöntik, hogy melyik oktatásnak van szerepe.

Azt gondolom, mind a kettő élhetne egy-egy modellként, de a kettőt együttesen egy jogi környezetben elhelyezni, enyhén szólva ésszerűtlen. Lehet nyugat-európai vagy amerikai példákra hivatkozni, de ott más-más jogi környezetben dolgoznak ugyanazon intézményi szolgáltatói körök, ha más-más szervezeti keretek között működnek, és akkor megvan a helye az államinak is, és megvan a magánnak meg az egyházinak is. Ma ezt nem teremtik meg, ezért egy olyan helyzetet teremtenek, ahol hátrányba kerül egy-egy ilyen térség, amikor tudjuk, hogy területfejlesztési, gazdasági szempontokból ez tovább súlyosbítja a helyzetet, löki lejjebb a fejlődési pályán. Ezért engedjék meg, hogy mint Békés megyei képviselő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), tiltakozzak, és próbáljam képviselni ennek a térségnek az érdekeit, mert utána (Az elnök ismét csenget.) az önök térségei és városai fognak következni, és az is nagyon fog fájni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)