Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára is későbbi ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a jogalkotásról szóló törvényjavaslat, valamint a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényjavaslatok együttes általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatokat T/1381. és T/1382. számokon kapták kézhez képviselőtársaim. A hatáskörrel rendelkező bizottságok benyújtották ajánlásaikat, amelyek T/1381/2. és 3., valamint T/1382/21. számokon a honlapon elérhetők.

Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a napirendi pont tárgyalásához meghívott vendégeinket, a társadalmi szervezetek képviselőit, alapítványi képviselőket, egyházi vezetőket, akik itt a helyszínen kísérik figyelemmel munkánkat.

Most az előterjesztői expozé következik, összesen 35 perces időkeretben. A kormány jelezte, hogy az expozét két államtitkár fogja elmondani. Elsőként megadom a szót Répássy Róbert államtitkár úrnak, aki a jogalkotási törvényjavaslat expozéját ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az állam a jogszabályokon keresztül kommunikál a társadalommal. A jó állam megteremtéséhez ezért egyfelől elengedhetetlen a jó jogalkotás rendszerének kialakítása. Ehhez a jogalkotás szakmai követelményeinek egyértelmű, világos meghatározása szükséges. Másfelől ahhoz, hogy ez a kommunikáció megfelelő legyen, a jó jogalkotás eredményeinek megfelelően elérhetőnek, megismerhetőnek is kell lennie.

(10.30)

Csak így biztosítható a jó állam működése és a jogszabályok megfelelő érvényesülése. Ennek érdekében a rendszerváltást megelőzően, 1987-ben született, mára meglehetősen elavultnak számító és az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek minősített jogalkotási törvényt egy új, a jogállami követelményeknek és a XXI. század kihívásainak megfelelő törvénnyel kell felváltani.

Tisztelt Ház! Az 1987. évi XI. törvény számos sebből vérzik, ahogy az Alkotmánybíróság fogalmaz, legnagyobb részében nem felel meg egy jogalkotásról szóló törvény mai alkotmányos tartalmának, nincs összhangban az időközben bekövetkezett alkotmányjogi változásokkal. A javaslat a 121/2009., a jogalkotási törvényt 2010. december 31-ei hatállyal megsemmisítő Ab-határozatban foglaltakat, az alkotmányos berendezkedésben végbement változásokat és a jogalkotás kialakult gyakorlatát is figyelembe veszi. Nem törekszik, az Ab-határozat alapján nem is törekedhet a javaslat ugyanakkor a jogalkotás tárgykörének minden részletre kiterjedő szabályozására.

Az Alkotmánybíróság rávilágított, hogy a jogalkotási törvényünkbe foglalt több szabály nem törvényi, hanem alkotmányi rendezést igényel. A jogszabályok körének meghatározása, a jogszabályok kihirdetésére vonatkozó kötelezettség és a jogforrási hierarchia kérdései tehát nem a javaslatban jelennek meg, hanem az alkotmány módosításáról szóló, szintén a tisztelt Ház előtt fekvő, T/1247. számú javaslatban. Emellett a javaslat a hatályos jogalkotási törvényhez képest szűkebben tárgyalja a jogszabályok előkészítésének eljárási jellegű vonatkozásait is. Ennek legfőbb oka, hogy a társadalmi egyeztetésre vonatkozó szabályokat külön törvény, a T/1382. számon benyújtott, a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvény rendezi majd. A nemzeti együttműködés jegyében egyértelmű volt számunkra, hogy ez egy olyan jelentőségű kérdés, amely a jogalkotási törvénybe foglalt néhány paragrafusnál többet érdemel.

Miről szól tehát az önök előtt fekvő javaslat? A javaslat nem elégszik meg az Ab-határozatban foglalt problémák rendezésével, hanem az elmúlt 20 év jogalkotási tapasztalatai, uniós tagságunkból eredő kötelezettségeink, az alkotmánybírósági gyakorlat és a jogi dogmatika eredményeinek figyelembevételével a minőségi jogalkotás megteremtését, a jogszabályok megismerhetőségének javítását tűzi ki célul maga elé.

Tisztelt Ház! Hadd emeljem ki és ismertessem most néhány meghatározó elemét a javasolt szabályozásnak. A javaslat összefoglalja, és törvényi szinten rögzíti a jogalkotás legalapvetőbb tartalmi követelményeit. Ezek egy része az Alkotmánybíróság gyakorlatában kialakult elveket tükrözi, például a kellő felkészülési idő követelményét vagy a jogalkotási felhatalmazás tartalmát. Az alapvető követelmények másik része a jogalkotás szakmai követelményeit teszi egyértelművé. Ezek között talán a legjelentősebb az a kívánalom, hogy a jogszabályok átláthatóak, világosak, a címzettek számára egyértelműek legyenek. Tarthatatlan ugyanis az a helyzet, hogy ma Magyarországon egy átlagos képességekkel rendelkező állampolgár az őt közvetlen közelről érintő és kötelező jogszabályok értelmezéséhez, sőt néha az olvasásához is jogi szakértői segítséget kénytelen igénybe venni. Határozott célunk, hogy ez a jövőben megváltozzon.

A javaslat sorra veszi továbbá a jogalkotástan dogmatikai kérdéseit, mint amilyen például a jogszabályok személyi és területi hatálya, hatálybalépése, hatályon kívül helyezése és módosítása. E szabályok törvényi szintű rögzítése nemcsak a kodifikátorok munkáját segíti elő, hanem a jogalkalmazó és a jogkövető állampolgár számára is eligazításul szolgál, a jogalkotást kiszámíthatóvá, a jogrendszert átláthatóvá téve.

Szintén az átláthatóság a szem előtt tartott cél a jogszabályok előkészítése során. Elengedhetetlen feltétel, hogy a jogalkotó, legyen az az Országgyűlés, a kormány vagy a helyi önkormányzat képviselő-testülete, valamennyi szükséges információ birtokában tudja meghozni döntését. A javaslat ezt egyrészt azzal biztosítja, hogy előzetes hatásvizsgálatot ír elő. A hatásvizsgálat során a tervezett jogszabály valamennyi jelentősnek ítélt hatását fel kell tárni, így többek között a társadalmi, gazdasági, költségvetési, környezeti, egészségi következményeket. Másrészt a javaslat előírja, hogy valamennyi jogszabályhoz indoklást kell csatolni, amely bemutatja a jogalkotás okait és célját. Ez az indoklás a társadalmi véleményezés keretében a jogszabály tervezetével együtt nyilvánosságra kerül, így bárki megismerheti, hogy az adott jogszabály megalkotására miért is van szükség.

Tisztelt Ház! A jogalkotási eljárás befejező lépése a kihirdetés. A javaslat konkretizálja, hogy a Magyar Köztársaság hivatalos lapja a Magyar Közlöny, amelyet elektronikus dokumentumként kell kiadni, és szövege hitelesnek tekintendő. Tekintettel arra, hogy a jogszabályi előírások követésének előfeltétele a jogszabályok szövegének megismerhetősége, a javaslat egyértelművé teszi, hogy a jogszabályokat az önkormányzati rendelet kivételével a Magyar Közlönyben kell kihirdetni. Világossá válnak a felelősségi körök is. A javaslat megjelöli, hogy melyik jogszabályt ki írhatja alá, illetve hogy a Magyar Közlönyben való megjelentetés a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter feladata.

Alkotmányos mulasztást orvosolnak a helyesbítés szabályai. Az Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak eleget téve a javaslat rögzíti, hogy a jogszabályok helyesbítésére csak az aláírt és a kihirdetett szöveg közötti eltérés esetén és kizárólag a hatálybalépést megelőzően kerülhet sor. Ezt követően a jogszabály szövege már csak a jogalkotó által megalkotott módosító jogszabállyal változtatható meg. Heves szakmai és politikai viták végére tesz pontot a javaslat azon rendelkezése, hogy a Magyar Közlönyben a jogszabály egységes szerkezetű szövege nem tehető közzé. Így nem fordulhat elő az az eset, hogy a Magyar Közlönyben közzétett két szöveg, a módosító jogszabály és az egységes szerkezetű szöveg között különbség van, és a jogalkalmazó nem tudja eldönteni, melyiket is kell hitelesnek tekintenie.

Természetesen méltányolható igény, hogy a jogszabályok egységes szerkezetű szövege mindenki számára hozzáférhető legyen, hiszen nem minden esetben van lehetőség arra, hogy a jogalkalmazó maga állapítsa meg a jogszabály egységes szerkezetű szövegét. Ezért a javaslat 2012. január 1-jétől létrehozza a nemzeti jogszabálytárat, amely a kormányzati portálon elektronikus közszolgáltatásként működő, bárki számára hozzáférhető, ingyenes jogszabálygyűjtemény. Az itt elérhetővé tett egységes szerkezetű jogszabályszövegek utánközlésnek minősülnek, nem tekinthetőek hitelesnek, de megkönnyítik a jogszabályok megismerését.

A javaslat a jogszabályok megfelelő érvényesülése, a szabályozás korszerűségének megtartása és a jogrendszer átláthatósága érdekében, a minőségi jogalkotás követelményeinek megfelelően előírja a jogszabályok megalkotás utáni tartalmi felülvizsgálatának szükségességét és ennek szempontrendszerét is. Törvényi kötelezettséggé válik tehát az, hogy a feladatkörrel rendelkező miniszter a jogszabály hatálybalépését követően vizsgálja meg, valóban elérte-e a jogszabály a kívánt hatást. Másrészt a javaslat kötelezi a minisztert, hogy amennyiben egy tárgykörben új jogszabályt készít elő, bizonyos időközönként vizsgálja meg az adott tárgykörbe tartozó jogszabályokat, és gondoskodjon arról, hogy az elavult, szükségtelenné vált rendelkezések ne terheljék tovább a jogrendszert.

Lényeges újítása a javaslatnak, hogy a korábban állami irányítás egyéb jogi eszközeiként ismert jogforrási kör jelentősen leszűkül. A jövőben a jogalkotási törvény alapján csak normatív határozat és normatív utasítás kiadására lesz mód. A javaslat a szocialista jogrendszerből átörökölt "állami irányítás egyéb jogi eszközei" fogalom helyett a "közjogi szervezetszabályozó eszköz" összefoglaló elnevezést vezeti be. A jelenleg statisztikai közlemény formájában megjelenő normatartalmat a javaslat a rendeleti szintű jogalkotásra utalja, a jogi iránymutatások pedig megszűnnek, mert azok ellentmondásos volta, a kötelező erő látszatát hordozó jelleg miatt az Alkotmánybíróság ezen aktusokat nem tartja az alkotmánnyal összeegyeztethetőnek.

Végül szólni kell arról, hogy a javaslat az alkotmány jogalkotási törvénnyel összefüggő módosításából és az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatából fakadó változások miatt a jogrendszerben szükséges módosításokat is elvégzi. Az együttes rendeleti felhatalmazásokat a javaslat úgy alakítja át, hogy a jövőben ezeknek a rendeleteknek egyetlen miniszter legyen a kibocsátója, a többi miniszter pedig egyetértési jogot kap.

(10.40)

Az alkotmány alapján a jogalkotó hatáskörrel nem rendelkező szervek pedig a jövőben - egyetértési jogosultság helyett - a javaslat alapján kizárólag véleményezési joggal rendelkeznek.

Tisztelt Országgyűlés! Ezek az önök előtt fekvő javaslat leglényegesebb elemei. A javaslat az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakra támaszkodva úgy szabályozza újra a jogalkotás rendszerét, hogy követelményei a megalapozottabb, minőségi jogszabályalkotást alapozzák meg. Meggyőződésem, hogy az új jogalkotási törvény olyan sarokköve lesz a magyar közjognak, ami hosszú időre szilárd alapot biztosít a jó jogalkotásnak. A jó jogalkotás pedig, ahogy a bevezetőmben mondtam, a jó állam elengedhetetlen feltétele. Ehhez kérem az önök szíves támogatását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy azt már jeleztem, a kormány kérésére az expozét két államtitkár úr mondja el. Répássy Róbert államtitkár urat most Rétvári Bence államtitkár úr fogja követni. Államtitkár úr, megadom a szót.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A második része ennek a vitának a jogalkotásban való társadalmi részvételről szól, arról a másik törvényről, amit párhuzamosan terjesztettünk az Országgyűlés elé, és ami a jogalkotásnak egy fontos területét szabályozza.

Eddig a társadalmi részvételről, a társadalmi vitáról, a civil szervezetek, a nem kormányzati szervek véleményének kikéréséről mindösszesen egy pont szólt, egy c) pont: az érdekelt társadalmi szervezeteknek és érdek-képviseleti szerveknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy elmondják véleményüket az egyes jogszabálytervezetekkel kapcsolatban.

Mi ezt sokkal fontosabbnak tartjuk, pontosan a jó állam és a jó jogalkotás érdekében, hogy minél szélesebb körű legyen ez a lehetőség, ezért emeltük törvényi szintre ennek a szabályozását. Sok eldugott helyen ez most is megtalálható volt: a kormány ügyrendjében, az elektronikus információszabadságról szóló törvényben, itt-ott-amott el-el voltak rejtve ennek részterületei, de mi úgy gondoltuk, fontos, hogy a legmagasabb szinten, törvényben legyen ez rögzítve; ez meg egységesen legyen kezelve; és egy újfajta rendszerben jelenjék meg a társadalmi részvétel a jogalkotási folyamaton belül.

Ennek nagyon sokféle módja és lehetősége van, de a legfontosabb, hogy a társadalom minél szélesebb és minél különbözőbb rétegei bekapcsolódhassanak a jogszabályok előkészítésébe. Úgy tudom ezt szemléltetni lényegében, hogy elindul az állam részéről a közigazgatási egyeztetés házon belül, egy miniszter előterjesztése nyomán, hogyha a minisztériumnak megvan a kialakult álláspontja. Ugyanúgy egy másik körben, a civil szektorban is elindul, és ugyanolyan joggal, ugyanolyan jogosultsággal, ugyanolyan lehetőségekkel bírnak a civil szervezetek is, hogy véleményezzék a jogszabályokat, mint a kormányzat belső egyeztetési rendszere. Ugyanúgy emancipálva lettek a civil szervezetek. Hosszú évek küzdelme után, hosszú évek javaslattételi rohama után a kormány, a nemzeti együttműködés kormánya végre figyelembe vette a kéréseiket, és ezt jogszabályi formába is öntötte.

Maga az alapvető koncepció is a civilektől származik, hiszen négy évvel ezelőtt jelentetett meg három civil szervezet egy tanulmányt, amelyben végigtekintették a különböző európai uniós és más országok rendszerét, hol hogyan szólhatnak bele a civil szervezetek a jogalkotásba. Ők keresték meg ezt a kormányt is - a kormányváltás után nem sokkal - ezzel a javaslatukkal. Míg az előző kormányoknál süket fülekre találtak, ennél a kormánynál értő fülekre találtak, és ezen civil javaslat alapján, a velük való folyamatos konzultáció mellett született meg ez a javaslat.

Száznál több civil szervezet mondhatta el a véleményét akár írásban, akár szóban. A minisztérium részéről én magam is több helyen megfordultam, ahol civil szervezetek vitatták meg ezt a javaslatot, legyen az a Nonprofit Információs és Oktató Központ által szervezett rendezvény, vagy akár a Pallas Páholyban szervezett rendezvény.

Tehát ebből is érezhetik, hogy a civil szféra minden szegmense megnyilvánulhatott, illetőleg írásban nagyon sok, akár szervezet, akár magánszemély elküldte a javaslatát. Azt hiszem, rekordot is döntöttünk, és ez a jogszabály-alkotási törvényjavaslat jó mintája is volt annak, hogy milyen hasznos a civilek részvétele.

Egy jó állam azért is figyel a civilek véleményére és észrevételeire, hiszen ez pluszlegitimációt jelenthet a jogszabályoknak. Nem pusztán a parlament, nem pusztán a kormányzat, hanem a civil szervezetek támogatása is ott lehet a kormány, illetőleg a miniszterek egyes javaslatai mögött.

Ez egy sokkal jobb minőségű jogszabályalkotást eredményezhet. Emlékezhetünk torzókra a jogszabályalkotásban az előző évekből, a standolási törvényre vagy más olyan jogszabályokra, amelyeknek a megszületésekor mindenki, aki értett hozzá, már tudta, hogy ez nem fog működni, ez egy életképtelen jogszabály. És végül a kormánynak 3-6 hónap vagy egy év után kellett úgy döntenie, hogy valóban olyan jogszabályt sikerült alkotnia, amely életszerűtlen. Hiszen mondjuk, az adományok megadóztatását, vagy sok más olyan témát tudunk mondani az előző évek gyakorlatából, amelynek már a születésekor látható volt, hogy pontosan a nem kormányzati szervek számára alkalmazhatatlan vagy értelmetlen. Éppen ezért, hogyha van egy ilyen egyeztetési rendszer, ezek a torzó jogszabályok talán meg sem születnek.

Illetőleg nagyon fontos, hogy ne csak a megszületésénél legyen ilyen pluszlegitimációja a törvényeknek, hanem az alkalmazásuk során is. Én úgy gondolom, hogy sokkal inkább elvárható a jogkövető magatartás az egyes jogkövetésre kötelezettektől, hogyha egy kialakult és a keretei által meghatározott formában folyik a jogalkotás folyamata, és ők maguk is beleszólhattak. Tehát úgy gondolom, a jogkövetést elő fogja segíteni az, hogyha a leendő jogkövetők már a jogszabályok megalkotásánál is beleszólhatnak a jogszabály előkészítésébe, saját javaslataikat megfogalmazhatják, nemcsak a parlament bizottsági ülésein - ahol erre a parlamenti bizottságok a Házszabály szerint lehetőséget biztosítanak -, hanem már a kormány illetékes szerveinél is. Ez az adott kormánytisztviselőknek nyilvánvalóan nagyon nagy munkaterhet jelent, de úgy gondoljuk, hogy ezt vállalni kell, hiszen ez egy jobb minőségű jogalkotást, egy jó államot és az állampolgárok és az állam közötti közvetlenebb és bizalmi viszonyt fogja megalapozni.

Nézzük magát a törvényt, annak a tartalmi összefoglalását! Ez nyilvánvalóan a miniszterek által előkészített jogszabálytervezetekre vonatkozik, tehát itt a parlamentben megszülető bizottsági indítványokra, az egyéni képviselői indítványokra vagy a köztársasági elnök által előterjesztendő jogszabályokra nem, de hát a kormány elsősorban nyilván önmagának írhat elő kötelezettséget. Éppen ezért minden más a Házszabályra, egyéb bizottsági ügyrendekre vagy egyebekre vonatkozik, hogy ott pontosan hogyan szabályozzák a civilek részvételét és kezdeményezési lehetőségeit.

Szintén nem foglalkozik részleteiben az önkormányzati rendeletekkel, az önkormányzati jogalkotásban való civil szerepvállalással. Ennek az az egyetlenegy oka van, hogy 3200-féle önkormányzatunk van. Nem lehet ugyanazt előírni egy fővárosi önkormányzatnak, egy városi önkormányzatnak, egy megyeinek és egy 150 fős kistelepülésinek. Bizonyára mindenhol más-más az az egyeztetési rendszer, akár falugyűléssel, civil szervezetekkel, kamarákkal, különböző fórumokkal, ahol a civilek elmondhatják a véleményüket.

Ez egy nagyon heterogén rendszer, de ettől függetlenül egy kötelezettséget előír ez a jogszabály, hogy - nyílván ezen törvény szellemiségének megfelelően - helyben, helyi jogalkotással a helyi önkormányzatoknak egy bő időhatárral, bő egyéves időhatárral meg kell alkotniuk a saját rendeletüket, amiben szabályozzák a civilek részvételét a jogalkotásban.

És azt is meg szeretném említeni, hogy ez természetesen sem az OÉT-nak, sem semmilyen más érdekegyeztetésnek a lehetőségét nem érinti, nem csorbítja. Bővíti minden eddigi vitában, minden eddigi jogszabály-előkészítésben részt vevő szervezet lehetőségét, de semmiből semmit nem vesz el. Az eddigi formációkhoz, legyen az akár egyházi érdekegyeztetés, legyen az az Országos Érdekegyeztető Tanács, legyen az bármilyen más hivatásrend eddig kialakult érdekegyeztető fóruma, ahhoz nem nyúl, azon ez nem változtat.

Szintén nagyon fontos, hogy ne csak akkor találkozzanak fontosabb törvényjavaslatokkal a nem kormányzati szervek, amikor azok már egy teljesen kialakult, egységes formában vannak, és paragrafusról paragrafusra lebontva jelenik meg a szabályozás, hanem a koncepció is megvitatható lehessen. Erre korábban is voltak lehetőségek, mi ezt fontosnak tartottuk a törvénybe is belevenni, hogy adott esetben a miniszter már a szabályozás irányainak, általános elveinek meghatározásába vonja be a civileket. Lehet, hogy akkor sokszor sokkal hatékonyabban tudnak véleményt is nyilvánítani, mint amikor egy teljes jogszabály már ától cettig meg van határozva.

És szintén fontos a tervezhetőség a civil szervezetek számára, ezért tovább bővítettük azon lehetőségeket, hogy tájékozódni tudjanak. Egyrészről a kormány is meghatározza a maga jogalkotási tervét, és ezt nyilvánosságra hozza, másrészt a miniszterek is adnak egy tájékoztatót arról, hogy milyen területet kívánnak szabályozni, melyik törvényben és milyen nagyságrendben. Ez fontos a felkészülés szempontjából mindenkinek. Ezeknek egy része már eddig is gyakorlat volt a jogszabályok alapján, most ez törvénybe van iktatva, és ki van bővítve.

Kétfajta fő egyeztetési forma van, az általános egyeztetés és a közvetlen egyeztetés. Az általános egyeztetésben mindenki véleményt nyilváníthat. Itt nagyon fontos, hogy ezek a szervezetek időben tájékoztatva legyenek az interneten keresztül arról, hogy milyen jogszabályok nyílnak, és egy internetes felületen keresztül mondhassák el a véleményüket. Ennek semmiféle korlátja nincsen, itt bárki hozzászólhat.

És természetesen nagyon fontos, hogy ezek ne csak a pusztába kiáltott szavak legyenek, ne csak az legyen a gyakorlat, mint sok-sok előző évben, hogy elmondták a véleményüket, és utána arra semmiféle reakció nem érkezett. Éppen ezért kötelezővé teszi a törvény a tipikus kérdésekre, felvetésekre adandó kormányzati válasz kapcsán, hogy miért támogatja a kormány, vagy miért nem támogatja, miért nem illik a kormány kormányprogramjába, szabályozási elveibe. Az erre való válaszokat is ugyanúgy nyilvánosságra kell hozni.

(10.50)

Fontos, hogy az állampolgárokat felnőttnek tekintsük, és értelmes vitát folytassunk velük a nemzeti együttműködés rendszerében. Ezért fontos, hogy az érveikre ellenérveket kaphassanak, és ezt nyilvánosságra is hozzuk, hiszen semmiféle titok nincs benne; itt szakmai érvek ütköznek, nem pedig politikai érvek, úgyhogy úgy gondolom, ezt mindenki vállalhatja is. Nagyon fontos, hogy a civilek is vállalják a véleményüket, és természetesen a kormány is indokolja meg, hogy mit miért támogat és miért nem támogat.

Nagyon fontos az az egyeztetési forma is, ami sok jogszabálynál hiányzott, hogy bizonyos idő elteltével - törvényeknél egy év elteltével - utólag fel kell hívni azokat a civil szervezeteket, amelyek részt vettek a jogszabály megalkotását megelőző egyeztetésben, hogy az alkalmazás során tapasztaltakat osszák meg a kormányzattal. Bizonyára, mondjuk, egy kamara, egy vállalkozói érdekképviselet vagy egy területen emberek érdekét képviselő csoport jól látja, mi az, ami túl bürokratikus, mi az, ami rossz gyakorlatot eredményezett, mi az, amin egy kicsit javítani kell, hiszen nem hozta meg azokat a célokat, amelyeket elvártunk volna a jogszabály megalkotásakor. Bár eddig is elő volt írva hasonló kérés, igény a jogalkotó részéről, de itt megteremtjük ennek a formáját, hogy ez valóban működő intézmény legyen. Eddig sok olyan törvénnyel találkoztunk, amely szép elveket deklarált, de aztán a végrehajtáson múlt minden, az pedig elakadt. Egy jó állam nem teheti meg, hogy nem törődik a jogszabályok alkalmazhatóságával, nem törődik azzal, hogy mennyire tudják az emberek érteni, értelmezni, legyenek azok akár a jog alkalmazói, akár a jog követői, éppen ezért fontos, hogy utólagosan is figyeljük a jogszabályok hatályosulását, alkalmazását, és ebben kiigazításokat is tegyünk, ha valahol esetleg hibákat vétettünk volna.

A másik szintje az egyeztetéseknek, pontosabban a harmadik, hiszen van az általános egyeztetés, az utólagos, és a harmadik pedig a stratégiai partnerekkel történő egyeztetés. Ez az átláthatóságot, a szabályozhatóságot és a bizalom növelését célozza. Egy minisztériumnak legyen egy stratégiai partneri köre, amelyik nyilvánvalóan vagy azért, mert nagyon nagy részét fedi le az adott szakterületnek, tehát súlyos, széles társadalmi beágyazottsággal rendelkezik, vagy egy nagy nemzetközi szervezetcsoport tagja, vagy egy tudományos műhely, amelyet nem lehet megkerülni; mindenképpen legyen találkozási pont a kormányzat és a nem kormányzatnak e szakértői között, rendszeresítve, megállapodásban rögzítve, ahol pontosan rögzítik a célját: ők a közoktatásról kívánnak egyeztetést folytatni stratégiai partnerként, és ennek a formáját, gyakoriságát, írásbeliségét, minden egyebet rögzíthetnek. Ez azért fontos, hogy mindenki számára átlátható legyen, kik befolyásolják az adott döntéseket. Nyilván mindenki valamelyes részérdeket képvisel, és az állam az egyetlen, amely a közérdeket, mind a 10 millió állampolgár érdekét tudja szolgálni, de fontosak az egyes részérdekek képviselői, mondjuk, a közoktatásban dolgozó munkavállalók - akár oktatók, akár technikai dolgozók, hogy az előző példánál maradjak -, mások képviselik az intézményfenntartókat, de lehessen látni, hogy ki milyen álláspontot foglalt el a vitában. Ezek közérdekű adatnak minősülnek, tehát ki lehessen kérni ezeket, ne legyenek itt titkos jegyzőkönyvek, hanem mindenki pontosan lássa, átláthatóvá tegyük a befolyásolás módját a jogalkotást megelőzően.

Ezért fontos, hogy stratégiai partnerek legyenek, átláthatóan, nyilvánosan, ezeket rögzítsük is. Volt erre korábban egy nagyon jó példa, még tíz évvel ezelőtt, ezt kívánjuk most kibővíteni. Itt minden ágazat meghatározhatja akkor, hogy kiket tekint stratégiai partnernek, akiket, hát nem azt mondom, hogy napi szinten, de mindenképpen nagy gyakorisággal bevon a jogalkotásba, és ezeknek a szervezeteknek pedig feladata, hogy a kisebb szervezetek véleményét becsatornázzák a kormányzat felé, így akár megvalósulhat bármilyen szervezetnek a törvénykezdeményezési joga is, hiszen ezeken a stratégiai partneri egyeztetéseken kezdeményezhetik bizonyos területeknek az újbóli szabályozását vagy jogszabályi hiátusok orvoslását. Így valósulhat meg, hogy civilek akár jogszabályt is kezdeményezzenek, mint akár ez a törvény is ezt mutatja, hogy ez sikerre vezethet, hiszen fél év alatt egy civil kezdeményezés, amely előtte évekig csak porosodott a minisztériumi fiókokban, az most meg is valósul, és itt önök előtt fekszik. Bízom benne, hogy ez is a jó államot és a minőségi jogalkotást tudja szolgálni.

Önök is láthatják, hogy a lobbitörvényt a záró rendelkezéseknél hatályon kívül helyezi ez a javaslat, ezzel mintegy még átláthatóbbá és esélyegyenlőségi szempontból egyenlővé teszi a fizetett lobbistákat és a civil érdekképviselőket. Kicsit furcsa helyzet volt, hogy azok, akik pénzért valamilyen részérdeket képviselnek, előjogokat élveznek azokkal szemben, akik saját munkával, kvázi közfelajánlásként valamilyen csoportnak vagy valamilyen érdeknek a képviseletét ellátják, és tényleg a saját munkájukat ingyen áldozva erre próbálják meg javítani az ország helyzetét. Nem gondolom, hogy fizetett lobbistákat egy kormánynak mindenképpen előtérbe kell tolni azokkal szemben, akik egy szakma, egy tudományos műhely vagy egy társadalmi csoport érdekképviseletét vállalják fel, akár pro bono is, úgyhogy mindenképp fontos, hogy ehhez a területhez nyúljunk.

Igazából a lobbitörvénynél tapasztaltuk, hogy nem vált be a szabályozása, lobbieseményekből negyedévenként 13, 23, 28, 22, 27 darabot jelentettek be, ezek az előző negyedévek adatai. Jól látható, hogy egy teljesen alkalmazhatatlan és alkalmatlan törvényt választott a kormányzat a lobbitevékenység szabályozására, ami egyébként semennyire nem európai uniós előírás, hiszen nagyon sok európai uniós országban erre vonatkozó jogszabály nincs, így például akár az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Lengyelországban, Litvániában, Olaszországban, és sok más országot is mondhatnék, ahol erre vonatkozó jogszabály nincs. Ugyanakkor hoztunk egy jogszabályt, amelyben szép elveket lefektettünk, ami aztán utána nem működött. Nagyon sok civil szervezet, akár maguknak a lobbiszervezeteknek a képviselői is mondták, hogy ez teljes mértékben nem működött, egy jogalkotási torzó született, nem sikerült visszaszorítania a korrupciót.

Más eszközöket itt a parlamentben már elő is vezettünk és elő is fogunk vezetni - önök is tudják -, akár a köztávolságtartás jogintézménye, akár más jogszabály-módosítások. Bízunk benne, hogy sokkal inkább hatékonyak lesznek a korrupció visszaszorításában, mint a lobbitörvény, illetve az átláthatóság és a döntéshozatalnál a befolyásolás mértékének megjelenítése pedig, akár a stratégiai partnerségi emlékeztetők nyilvánosságával, akár más módon biztosítható. De mindenképpen meg szerettük volna szüntetni azt, hogy a lobbisták bárkihez képest előjogokat élvezzenek Magyarországon.

Bízom benne, hogy ez a jogszabály, amikor január 1-jétől életbe lép, akkor ez a civilek számára elégtétel, és ők is érezni fogják, hogy a súlyuk nőni fog, hiszen minden kormány-előterjesztésbe beleszólási lehetőségük lesz, komolyan fogják őket venni, hiszen minden tipizált véleményt, amelyek nagyobb számban, a fontosabb kérdésben karakteresen megjelentek, azokat meg is fogjuk válaszolni, tehát konkrét kérdések és konkrét válaszok tudnak elhangzani. A stratégiai partneri megállapodásokkal az egyes ágazatok véleménye sokkal inkább a szakmával kialakult érdekegyeztetés során fog ide a parlament elé kerülni, és bízom benne, hogy ahogy a civil egyeztetések során mindenki általánosan támogatta ezt a jogszabályt, és minden civil szervezet egyértelműen örült annak, hogy ez a jogszabály megszületik, nyilván mindenkinek van valami kis szíve csücske módosító javaslat, amit bele szeretett volna tenni, de általában örül ennek, és támogatja, hogy mindenképpen szülessen meg.

Bízom benne, hogy itt a parlamentben is a képviselő hölgyek és urak meghallják ezen civil szervezetek szavát, és támogatni fogják szavazatukkal is a kormánynak a jogalkotásban való társadalmi részvételről szóló törvényjavaslatát.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most a bizottsági álláspontok és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Elsőnek megadom a szót Szakács Imre képviselő úrnak, az alkotmányügyi bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SZAKÁCS IMRE, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/1381., illetőleg T/1382. számú törvényjavaslatot a jogalkotásról, illetve a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló előterjesztést október 15-én az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság megtárgyalta, és a kormánypárti képviselők szavazataival általános vitára alkalmasnak találta.

Elhangzott a vitában többségi véleményként, hogy a kormány, illetőleg a parlament szeretné azokat az alkotmányos mulasztásokat pótolni, amelyek azért az Országgyűlés előző időszakára jellemzők voltak. Nevezetesen az Alkotmánybíróság 2010. december 31-ei hatállyal megsemmisítette a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényt, tehát mindenképp olyan feladat áll a parlament előtt a kormány javaslatára, amellyel egy megszűnő jogszabály, nagyon fontos jogszabály megalkotását kell megtenni. Az is elhangzott, hogy a vita során a két törvényjavaslat együttes vitája zajlott az alkotmányügyi bizottságban, hogy elfogadja a kormány, illetőleg a javaslat az Alkotmánybíróságnak azt a véleményét, miszerint a jogalkotásról szóló törvény szűken és csak az odavonatkozó szabályokat kell hogy tartalmazza. Ezért kerül sor a társadalmi egyeztetés rendszerére, illetve folyamatára egy külön törvény megalkotására.

(11.00)

A bizottság kormánypárti többsége támogatta azokat a javaslatokat, amelyeket, azt is lehet mondani, hogy a nemzeti együttműködés nyilatkozata jegyében terjesztett be a kormány, hiszen főleg a jogszabályok társadalmi egyeztetéséről szóló törvényjavaslatban teljesen tág teret nyit annak a lehetőségnek és annak a kezdeményezésnek, amely akár egyéni állampolgárok részéről is az általános egyeztetés keretében megjelenhet, hiszen az internetes honlapon bárki javaslatot tehet ezzel az adott jogszabállyal összefüggésben. Ezt a minisztériumnak rögzítenie kell, és még egy visszaigazolással jeleznie is, hogy megtörtént, illetve nyilván a javaslat kikerül a honlapra is.

Maga a jogalkotási törvény, az 1987. évi XI. törvény felett egyrészt az elmúlt 23 évben eljárt az idő, másrészt az Alkotmánybíróság is jelezte, hogy olyan részei vannak, amelyek nem felelnek meg már a korszerű jogalkotásnak, ezért is volt szükség ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztésére. Sok olyan új elemet tartalmaz, amely akár a jogszabályok hierarchiáját, az egyéb állami intézkedések és utasítások rendszerét az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően szabályozta, a közzétételt a Magyar Közlönyben, illetőleg egyéb módon a korábbi ellentmondásos szabályozást egyértelművé teszi.

Az alkotmányügyi bizottság kormánypárti frakciói egyértelműen támogatták a törvényjavaslatok általános vitáját, és én is ezt teszem; a tisztelt Háznak javaslom, hogy a tisztelt Ház ezt vitassa meg, és a módosító javaslatok átvitatása, feldolgozása után pedig elfogadásra is javaslom, hiszen, mint említettem, 2010. december 31-ével, tehát ennek az évnek a végével a jelenleg hatályos törvény megsemmisítésre került.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Ipkovich Györgynek, aki az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményét ismerteti.

DR. IPKOVICH GYÖRGY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság szocialista résztvevőinek véleménye megoszlik a két előterjesztés tekintetében. A jogalkotásról szóló törvényjavaslatot támogattuk, hogy általános vitára bocsássa a tisztelt bizottság, a jogszabály-előkészítésről, társadalmi részvételről szóló törvénytervezetet nem támogattuk.

Nyilvánvaló dolog, hogy ha információnk lett volna arról a markáns különbségről, ami a jogalkotási törvényben lefektetett folyamat és a tényleges jogalkotási gyakorlat között mutatkozik az Országház falain belül, lehet, hogy más véleményt alakítottunk volna ki az első törvényről is, de ezt a döntést hoztuk.

A második törvényjavaslatnál, az előkészítéssel kapcsolatos társadalmi vitában való részvételről szólónál a stratégiai partnerek kiválasztásának módját, azok bevonásának folyamatát kifogásoltuk a jogszabály-alkotási folyamatban, és e tekintetben módosító javaslatokat is megfogalmaztunk. Tehát az első jogszabály tekintetében támogatjuk az általános vitára való bocsátását, a második, tehát az előkészítéssel kapcsolatos társadalmi részvételről szóló tekintetében pedig nem támogatjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Lukács Tamásnak, az emberi jogi bizottság előadójának. (Jelzésre:) Nincs.

Megadom a szót Kara Ákosnak, ő itt van, a foglalkoztatási bizottság előadójának.

KARA ÁKOS, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság legutóbbi ülésén megtárgyalta a most napirendünkön szereplő előterjesztést, egész pontosan a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló javaslatot. A javaslat a jogszabályi alapját teremti meg a jogszabály-előkészítési folyamatba való bekapcsolódás lehetőségének.

Gondolom, abban mindannyian egyetértünk, kormánypártiak és ellenzékiek, ha egy törvényjavaslat jó alapelvekre épül, akkor hosszú időn keresztül biztosíthat keretet, ha szabad így fogalmaznom, hosszú ideig lehet jó alapja a terület működését meghatározó jogszabálynak. A jó alapelvek meghatározása fontos ahhoz, hogy egy társadalmi alrendszer vagy a társadalmi folyamat, itt most a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvétel folyamatának a kereteit hosszú időre jól meg tudjuk határozni. Az Országgyűlés elé került törvényjavaslat fontos alapelveket szögez le, fontos alapelveket rögzít az előterjesztés szövegében. Ezek az elvek: a véleményezési folyamatba való bekapcsolódás lehetősége, egy következő elv a mind teljesebb körű nyilvánosság, és nem utolsósorban szintén fontos elv az átláthatóság.

Alapvetően a társadalmi egyeztetés két formáját határozza meg a törvényjavaslat. Az első, az általános egyeztetés legfőbb jellemzője, hogy a véleményezésre a kijelölt honlapon keresztül gyakorlatilag minden természetes személynek, nem állami, valamint önkormányzati szervnek, szervezetnek lehetősége nyílik. Ez véleményem szerint egy roppant fontos lehetőség. A közvetlen egyeztetés lényege ehhez képest az, hogy arra akár a miniszter kezdeményezésére, akár kérelemre a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter döntése alapján kerülhet sor.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság az előterjesztést 14 igen szavazattal és 3 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor 30-30 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Megadom a szót Szakács Imrének, a Fidesz-képviselőcsoport vezérszónokának. Képviselő úr, fáradjon az emelvényhez, öné a szó.

DR. SZAKÁCS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves hallgatók, akik a televízió-képernyő előtt és a rádió hangszórója mellett hallgatják a vitát, tisztelettel köszöntöm önöket.

A Ház asztalán a T/1381. számú törvényjavaslat a jogalkotásról és a T/1382. számú törvényjavaslat a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szerepel. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, és a képviselőtársaim is pártállástól függetlenül elfogadják azt, hogy ez nem az a két jogszabály, törvénytervezet, amely a közvélemény széles érdeklődésére tarthat számot, hiszen a Ház őszi ülésszakán ennél sokkal jelentősebb, az emberek mindennapi életét érintő jogszabályok is szerepelnek, a magánnyugdíjpénztárakról, a lakáshitelesek megsegítéséről, az egyszerűsített foglalkoztatásról vagy a családok támogatásáról szóló. Azonban a jogászszakmának, és azt gondolom, hogy a jogszabályok alkotásával, előkészítésével foglalkozó szakembereknek ez régi vágyuk, hogy a jogalkotásról szóló törvény korszerűsítése, modern, a jelenlegi igényeknek és jogalkotási feltételeknek megfelelő módosítása megtörténjen, ezért azt gondolom, hogy az őszi időszak feszített jogalkotási programjában is helye van e két törvényjavaslat vitájának.

Mi indokolja a törvény megalkotását? Az államtitkári expozékban már elhangzott, hogy az Alkotmánybíróság a 121/2009. (XII. 17.) számú határozatával megsemmisítette a jelenlegi 1987. évi XI. törvényt, a jogalkotásról szóló törvényt, és nyilvánvaló, hogy a parlament, illetőleg a kormány elkötelezett abban, hogy nem kívánunk mulasztásos alkotmánysértésben maradni, tehát meg kell még ebben az évben alkotni az új törvényeket. Mint említettem, a jogászszakma régi igénye, nemcsak a jogalkotással, hanem a jogalkalmazással foglalkozóké is, hiszen egy olyan koherens, egyértelmű, átlátható rendszert kell biztosítani, amely egyrészt a legmagasabb szintű jogszabályok, az alkotmány, a törvények megalkotásától egészen az önkormányzati rendeletek, illetőleg az egyéb normák megalkotására is egyértelmű, átlátható szabályozást ad.

(11.10)

Fontos elvárás volt a jogszabályok társadalmi egyeztetése, amely lehetővé teszi, hogy ne csak jó magatartási normák, hanem olyan jogszabályok, olyan törvények szülessenek, amelyek egyben talán megfelelnek a társadalmi igazságosság elvárásának is, hiszen sajnos előfordul, hogy az a két fogalom, a törvényesség, a jogi szabályozottság és a jogszabályi keretek közötti magatartásnorma és a társadalomban évszázadok alatt kialakult igazságosság, igazságérzet nem találkozik. Azt gondolom, hogy a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvény ezt megfelelő módon tudja kezelni, és a különböző civil szervezeteknek, illetőleg akár magánszemélyeknek a társadalmi igazságosságkénti megnyilvánulás és kinyilvánítás lehetőségét, csatornáit megnyitja.

A jogalkotásról szóló törvényjavaslat felülvizsgálata alkalmat ad arra is, hogy a jogalkotásra vonatkozó szabályokat a normatartalomnak megfelelő jogszabályi szinten fogalmazza meg a jogalkotó. Az alkotmányos szintet igénylő legfontosabb rendelkezések nyilván az alkotmányba kerülnek, a jogalkotási törvény pedig azokat a szabályokat tartalmazza, amelyeket jelenleg is törvény vagy rendelet tartalmaz, de szoros összefüggés okán a jogalkotásról szóló törvény tárgyát kell hogy képezzék.

A javaslat a jogszabálytervezetek véleményezésének rendjét csak az Európai Unióval kötelező egyeztetés tekintetében rendezi, biztosítva e körben, hogy az ilyen kötelezettség alá eső jogszabályok uniós egyeztetése a kormány szervein keresztül történjék meg. Ugyanakkor a javaslat nem szabályozza érdemben a jogszabályok előkészítése körében a civil szférára és az érdekképviseletek bevonásának rendjére vonatkozó szabályokat, csak utal e tárgykört külön szabályozó törvényre, amely szintén a mai vitánk témái között szerepel.

A javaslat a jogszabályok előkészítésének érdemi szabályai körében a jogszabályok hatásvizsgálatára helyez hangsúlyt, amit kiterjeszt az önkormányzati rendeletek előkészítésére is. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos rész, hiszen az állampolgárok mindennapi életviszonyai tekintetében a kötelező normakövetés szabályaiban - ezt gyakran elfelejtjük itt a parlamentben - a helyi önkormányzatok legalább olyan fontos és legalább olyan nagy számú jogszabályt alkotnak, amely az adott településen élő emberekre vonatkozik, és mindennapjaikat befolyásolja; gondoljunk csak az állattartástól kezdve a közterület-használatig, tehát nagyon sok olyan szabály van, amire fontos, hogy szintén kitérjen a jogalkotás.

A XXI. századi követelményeknek megfelelően előtérbe kell helyezni a minél megalapozottabb jogszabály-előkészítés érdekében a várható következmények előzetes vizsgálatát is. Bár ezt az 1987. évi XI. törvény is tartalmazza, de 12 éves parlamenti képviselői pályafutásom során nem sok olyan törvényjavaslattal találkoztam, amely komolyan eleget tett volna ennek a követelménynek. Vélhetően az új törvény bevezetése után a minisztériumok és a jogszabály-előkészítők nagyobb hangsúlyt helyeznek erre.

A javaslat meghatározza, hogy milyen alapvető szempontokat kell ennek során figyelembe venni - mármint az előzetes vizsgálat során -, például a társadalmi, gazdasági, költségvetési hatásokat, környezetvédelmi következményeket és más hasonló fontos kérdéseket. Hasonlóan fontos, hogy a jogszabály hatályosulásának tapasztalatait utólagos hatásvizsgálattal kell felmérni, és áttekinteni, hol kell adott esetben változtatni a hatályos rendelkezéseken.

A javaslat világossá teszi azt is, hogy minden jogszabályt a feltételezett hatásaihoz igazodó részletességű vizsgálat alá kell vonni. A hatásvizsgálati kérdések részletes szabályozására a javaslat miniszteri rendelet alkotására ad felhatalmazást.

Engedjék meg, hogy most részletesebben a fontos elemekről, a törvényjavaslat fontosabb elemeiről is szóljak. A javaslat összefoglalja és törvényben rögzíti a jogalkotás legalapvetőbb tartalmi követelményeit. Ilyen az egyértelmű értelmezhetőség követelménye. Azt gondolom, hogy akik jogi pályán tevékenykednek, azok tudják, hogy milyen problémát okoz még a jogban jártas, esetleg jogi diplomával rendelkezőknek is néha-néha egy-egy jogszabály értelmezése, de ha a bírósági ítéleteket nézzük, amikor ugyanazon témakörben a bíróságok is egymásnak homlokegyenest ellentmondó döntéseket hoznak; azt gondolom, hogy ez egy fontos kérdés. Hát még az az egyszerű állampolgár, aki szeretne eligazodni a jog zegzugos útjain, de valószínű, hogy már a legegyszerűbb kérdéshez is - legyen ez akár csak egy munkajogi kérdés - jogi segítséget, ügyvédet kell fogadnia, hogy ez érthetővé váljék számára. Azt gondolom, hogy ez az irány nagyon fontos: egyértelmű, átlátható és értelmezhető törvények legyenek.

A visszaható hatály tilalma, azt gondolom, megint nagyon fontos kérdés. A jelenlegi szabályozásban is szerepel ez a kérdés, és bizony tudjuk jól, hogy néha-néha még az Országgyűlés is beleesik abba a hibába, hogy ezt figyelmen kívül hagyja.

A harmadik talán, hogy a felkészülési idő biztosításának szükségessége - mármint a megfelelő felkészülési idő - nagyon fontos kérdés, hogy azok a jogalkalmazók, akiknek később a jogszabályokat, a törvényeket de akár az önkormányzati rendeleteket is alkalmazniuk kell, ezeknek megfelelően kell döntéseket hozniuk, megfelelő felkészülési időt kapjanak. Elég csak a polgári törvénykönyv legutóbbi megalkotására gondolni, hiszen az új Ptk. elleni egyik legfontosabb érv és kifogás az volt, hogy nagyon kevés időt hagyott a felkészülésre a jogalkotó.

A javaslatokhoz kapcsolódó alkotmánymódosítás alapján az együttes miniszteri rendeleteket a jövőben a más miniszterrel egyetértésben kiadott rendeletek váltják fel. Ez fontos dolog, hogy nem közös rendeletek lesznek, hanem lesz egy felelős miniszter, a többi miniszter ebben a tekintetben egyetértést gyakorol. Ha ez nincs meg, akkor nem adható ki az adott jogszabály. Az együttes rendeleti forma kevésbé alkalmas a kormányzati szervezetátalakítások rugalmas követésére, míg az együttes miniszteri rendeletet olyan rendelet váltja fel, amelynek formailag egyetlen miniszter a kibocsátója, azonban a többi érintett, egyetértési joggal rendelkező miniszter egyetértése nélkül nem alkotható meg.

A javaslat egyértelművé teszi azt is, hogy a felhatalmazás jogosultja a jogszabályt köteles megalkotni, tehát nincs olyan lehetőség, hogy majd egyszer megteszem; ha kötelezi a törvény, hogy egy alacsonyabb szintű jogszabály megszülessen, akkor a jogosult egyben kötelezett is ennek a megalkotására, természetesen feltéve, ha a felhatalmazást adó jogszabályból kifejezetten más nem következik.

A javaslat rendezi a jogszabály-módosítás intézményének alapvető szabályait, kimondva, hogy a hatáskörrel rendelkező szerv jogszabállyal módosíthat más jogszabályt. Módosítani és hatályon kívül helyezni kizárólag hatályos jogszabályokat és olyan jogszabályi rendelkezéseket lehet, amelyeknél azonban előfordulhat, hogy a hatálybalépést megelőzően szükséges normaszöveg megváltoztatása megtörténjen, és ennek a módját is meghatározza a törvényjavaslat. A jogszabály hatálybalépése és hatályvesztése valamely jövőbeli feltételtől függ. Annak érdekében, hogy a feltétel bekövetkezésének időpontja minden esetben egyértelműen megállapítható legyen, a javaslat előírja, hogy arra a Magyar Közlönyben közzétett egyedi határozatban kerüljön sor, és a feltétel bekövetkezte naptári napjának megállapítása is itt történjen meg. A jogalkalmazást elősegítő, megállapító egyedi határozat tájékoztató jellegű, a jogszabály hatálybalépésére vagy hatályvesztésére nyilvánvalóan nem hat ki.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a módosító jogszabály a hatálybalépésével beépül az alapjogszabályba, és egyidejűleg úgymond eltűnik a jogrendszerből.

(11.20)

E gyakorlatnak megfelelően a javaslat bevezeti a joghatását már kifejtett módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések automatikus hatályvesztését, amiről a jogszabályalkotóknak a jövőben nem kell tételesen rendelkeznie. Ez az önmagát megsemmisítő módosítás szintén egy fontos dolog; ha valaki egy jogszabálygyűjteményt megnéz, nagyon sok olyan módosító javaslat van benne, ami egyébként az egységes szövegbe beépült, de a hatályos jogszabályok között még mindig ott szerepel mint önálló rendelkezés. E rendelkezés a jogrendszer átláthatóságát és az egyes jogszabályokban tételesen elhelyezett, folyamatba épített technikai deregulációs rendelkezésekből következő, esetleges jogalkotói hibák elkerülését is biztosítja.

A jogrendszer folyamatos felülvizsgálatának két fő eszköze, mint azt a bevezetőben is említettem, az utólagos hatásvizsgálat és a tartalmi dereguláció. A minőségi jogalkotás követelményeinek megfelelően a jogszabályokat nemcsak megalkotásuk előtt kell indokoltság, szükségesség és várható hatások szempontjából megvizsgálni, hanem a szabályozás korszerűsége érdekében szükség van egyes jogszabályok és a jogrendszer folyamatos, illetve időszakonkénti szisztematikus felülvizsgálatára, így például az utólagos hatásvizsgálat keretében a jogszabály tényleges hatásainak a szabályozás megalkotása idején várt hatásokkal való összevetésére is. A tartalmi deregulációs kötelezettség a jogszabály által okozott hatások mellett elsősorban jogi szempontok alapján szolgálja a normavilágosság és a jogrendszer átláthatósága és jogbiztonsága szempontjait.

A javaslat a szocialista jogfelfogásból öröklött "állami irányítás egyéb jogi eszközei" kifejezést a "közjogi szervezetszabályozó eszköz" kifejezéssel váltja fel - ez egy fontos változás. Az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően kizárólag két ilyen jogi aktus maradhat meg: a normatív határozat és a normatív utasítás. Az állami szervek és helyi képviselő-testületek által saját magukra és alárendelt szervezeteikre vonatkozó, kötelező normatív szabályozást kizárólag ilyen formájú aktusok tartalmazhatnak.

A javaslat kibővíti a kibocsátásra jogosultak körét, elismerve az alkotmányban megjelölt más szervek és személyek, például az Alkotmánybíróság vagy az ombudsman jogát arra, hogy saját szervezetükre nézve kötelező normatív szabályokat alkothassanak. Az eddigi szabályozással összhangban normatív határozatot testületi szervek, normatív utasítást egyszemélyi szervek, azaz közjogi köztisztviselők vagy tisztviselők adhatnak ki. A normatív utasítás kiadására jogosultak köre kiterjed a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény szerinti központi államigazgatási szervekre, nemzetbiztonsági szolgálatokra, valamint mindazokra az alkotmányban nevesített szervezetekre, amelyek számára a rájuk vonatkozó külön törvény ezt lehetővé teszi.

Az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően a jövőben nincs lehetőség nem kötelező erejű jogi iránymutatások kibocsátására. A jogászszakma ismeri ezt a fogalmat, hogy mekkora kalamajkákat okozott ez korábban, hiszen nem egy önkormányzati jegyző vagy testület kért előzetes minisztériumi jogi iránymutatást a rendeletei megalkotásához, de az Alkotmánybíróság ezt megfelelő módon szabályozta, és természetesen a minisztériumok segítik az önkormányzati testületek és a jegyző ilyen jellegű munkáját, de természetesen ez nem kötelező jogi iránymutatást jelent.

A tárgykörhöz kapcsolódó, hatályon kívül helyező rendelkezés alapján a jogi iránymutatások - így az irányelv, tájékoztató, elvi állásfoglalás - 2012. január 1-jével hatályukat vesztik, illetve visszavontnak minősülnek, ezért eddig az időpontig sort kell keríteni a felülvizsgálatukra, és szükség szerint a tartalmuktól függően a közjogi szervezetszabályozó eszközben vagy jogszabályban történő újraszabályozásukra. Ez egy jelentős jogalkotási folyamatot indít el az érintett szervezetek esetében.

A javaslat átmeneti rendelkezése értelmében a jogalkotásról szóló '87. évi XI. törvény alapján kibocsátott határozatok és utasítások nem vesztik hatályukat, azok alkalmazása, módosítása és hatályon kívül helyezése során úgy kell eljárni, mintha normatív határozatok, illetve normatív utasítások lennének.

A javaslat az alkotmány által megnevezett alkotmányos intézmények, a Magyar Köztársaság hivatalos lapjának fogalmát konkretizálja, meghatározza azt is, hogy a Magyar Közlönyt elektronikus dokumentumként kell kiadni, amelynek szövege hitelesnek tekintendő. A javaslat egyértelművé teszi, hogy az önkormányzati rendelet kivételével a jogszabályokat a Magyar Közlönyben ki kell hirdetni, a közjogi szervezetszabályozó eszközöket pedig közzé kell tenni.

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg amiatt, hogy az Országgyűlés korábban nem szabályozta a törvényben a helyesbítés módját és kereteit. A javaslat a helyesbítés lehetőségét szűk körben, az aláírt és kihirdetett szöveg eltérésére és az aláíró kezdeményezésére teszi lehetővé a hatálybalépést megelőzően, de legkésőbb a kihirdetést követő tíz munkanapon belül.

A javaslat a törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye és az ötévenként kiadott hatályos jogszabályok gyűjteménye helyett elektronikus közszolgáltatásként működő nemzeti jogszabálytár felállításáról intézkedik; az itt elérhetővé tett jogszabályszövegek ugyanakkor utóközlésnek minősülnek, és nem tekinthetők hitelesnek, tehát ez esetben csak a Magyar Közlöny a hiteles jogszabály.

Pár mondatot még a végén engedjenek meg képviselőtársaim a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényhez. Az Alkotmánybíróság szerint a jogalkotásról szóló törvénynek nem kötelezettsége, hogy a jogalkotás valamennyi aspektusát szabályozza, éppen ellenkezőleg: a jogalkotási törvényben indokolt a jogalkotásnak csak a legalapvetőbb szabályait lefektetni, a részletszabályokat pedig egyszerű törvényekben vagy egyéb jogszabályokban kell megállapítani. A jogszabályok előkészítése során alkalmazott társadalmi egyeztetés szabályait tehát indokolt külön szabályban is rendezni, ennek az alkotmánybírósági határozatnak tesz eleget a kormány a T/1382. számú törvényjavaslat benyújtásával.

Ahogy a jogászszakmának régi igénye volt, hogy a jogalkotásról szóló törvény korszerű változata megjelenjen, úgy régi igény a társadalmi szervezetek, a civil szféra részéről, hogy lehetőségük nyíljon a jogalkotás folyamatába bekapcsolódni, és azokat az érdekeket, gondolatokat, elképzeléseket megjeleníteni, amelyek egyébként esetleg nem biztos, hogy a jogalkotó - a kormány, a parlament - látókörébe kerülnek, de amelyeket egy adott jogszabállyal összefüggésben és kapcsolatban lévő civil szervezet viszont érzékelhet. A másik igény, hogy a törvények ne csak közérthetőek, egyszerűek és jogszerűek legyenek, hanem, mint említettem, a társadalmi igazságosság is valahol megjelenhessen; ez nyilván ezzel a törvénnyel megnyílik.

"Az emberek véleménye nem akadály, hanem maga a megoldás." A nemzeti együttműködés programja az idézett mondattal hitet tesz amellett, hogy hazánkban, kapcsolódva a nyitott kormányzás elvéhez, a közjó előmozdítása érdekében, valamint a közérdek messzemenő szem előtt tartásával kívánatos, hogy a társadalom legszélesebb rétegeinek legyen lehetősége arra, hogy a jogszabályok előkészítése során kifejezhesse véleményét, észrevételeit, javaslatait a készülő jogszabályokkal kapcsolatban. A javaslat a jogalkotásról szóló új törvényhez kapcsolódva a jogszabály-előkészítés során alkalmazandó társadalmi egyeztetés keretszabályait kívánja meghatározni, megteremtve annak lehetőségét, hogy a lehető legtöbb vélemény becsatornázásával és mérlegelésével megalapozott jogszabályok születhessenek.

A törvényi szabályozás mindvégig figyelemmel van a lehető legszélesebb körű társadalmi részvétel lehetőségének, valamint a jogszabály-előkészítés hatékonyságának biztosítása közötti egyensúly fenntartására, a javaslat egyébként a társadalmi egyeztetés két formáját, az általánost és közvetlent szabályozza. A törvény hatályáról rendelkezik, meghatározva a társadalmi egyeztetés fogalmát, amelynek értelmében a társadalmi egyeztetés a jogszabály-előkészítésért felelős miniszter által előkészített jogszabálytervezeteknek a természetes személyek és a nem állami és nem önkormányzati szervek, szervezetek által történő véleményezését érti.

(11.30)

A szándékosan tágan meghatározott alanyi kör az új jogalkotásról szóló törvényben foglalt fogalomra utal vissza. Ennek eredményeképpen gyakorlatilag a különböző érdek-képviseleti szervezetek, egyházak, társadalmi szervezetek, illetőleg gazdasági társaságok is a társadalmi partnerek körébe tartoznak. A képviselői önálló indítványok kizárásának indoka, hogy a parlamenti munka, illetve a képviselői feladatok tekintetében ésszerűtlen lenne a javaslat által megkövetelt, jelentős kapacitást igénylő véleményezési mechanizmus lefolytatása, természetesen indokolt.

A javaslat hatályára vonatkozó rendelkezés egyértelműsíti, hogy az kiterjed a miniszterek által előkészített jogszabály-tervezetek megalapozását szolgáló szabályozási koncepciókra is, és természetesen az önkormányzatok által megalkotandó rendeletekre is. E rendelkezés a hatály pontosítása mellett azt a célt is szolgálja, hogy meghatározza a koncepció fogalmát, amely szerint annak a tervezet elkészítését megelőzően összeállított általános elvi kiindulópontokat is tartalmaznia kell.

A javaslat rendelkezéseinek értelmében a társadalmi egyeztetésre bocsátott jogszabályok tekintetében az előkészítés meghatározott pontján bárkinek, tehát hangsúlyozom: bárkinek lehetősége nyílik véleményt nyilvánítani az adott tervezetről. A társadalmi egyeztetés másik formája, a közvetlen egyeztetés pedig annak a kereteit adja meg, hogy a jogszabályok előkészítése során közvetlenül is bevonhatók legyenek azok a szervezetek, amelyek leginkább képesek az adott szabályozási tárgykörhöz kapcsolódó széles spektrumú vélemények képviseletére. E szervezetek szakmai reputációjuk révén segíteni tudják a jogszabály-előkészítés során a minőségi és hatékonysági szempontok érvényesülését is.

A javaslat hatályon kívül helyezi a 2006-ban elfogadott lobbitörvényt. A lobbitörvény megalkotását követő évek egyértelmű tapasztalata, hogy az a gyakorlatban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, hiszen elhanyagolható számú lobbiesemény került csupán bejelentésre, illetve a lobbitevékenységre vonatkozó egyéb szabályok sem hatályosultak. A javaslat új alapokra kívánja helyezni a jogszabályok előkészítése területén kifejtett érdekérvényesítést, például azzal, hogy egyenlő lehetőségeket biztosít mind a természetes személyek, mind a különböző egyéb szervezetek részére, hogy hangot adhassanak véleményüknek.

A javaslat elsődleges célja annak biztosítása, hogy a lehető legszélesebb társadalmi rétegek véleménye megjelenhessen a jogszabály előkészítése során. Ennek érdekében a stratégiai partnerek kötelessége az azonos területen tevékenykedő szervezetek véleményeinek a jogszabály-előkészítés folyamatába történő becsatornázása, ami ugye, azt jelenti, hogy egy stratégiai partnernek, ha emellett még több hasonló tevékenységi körű van, neki kötelessége a más hasonló tevékenységi körrel rendelkező civil szervezetek véleményeinek a kikérése. A javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter a stratégiai partneren kívül másokat is bevonhasson, akár kérelemre, tehát akár az adott szervezet kérelmére, egy adott jogszabály előkészítése során történő egyeztetésbe.

A társadalmi egyeztetés e javaslatban szabályozott másik formája a közvetlen egyeztetés, amely semmilyen esetben sem helyettesítheti egyébként az általános egyeztetést. A közvetlen egyeztetés célja, hogy a jogszabály előkészítője számára lehetőséget biztosítson arra, hogy közvetlenül vonjon be a jogszabály előkészítésének munkálataiba olyan, a jogszabálytervezet tárgykörében kimagasló szakmai tevékenységet nyújtó, illetve az adott tárgykör tekintetében széles társadalmi réteg érdekeit megjeleníteni képes szervezeteket, intézményeket, amelyek nagyban segíthetik a jogszabály előkészítését. A közvetlen egyeztetés nem pusztán arra ad lehetőséget, hogy a véleményezők akár személyesen is kifejthessék a tervezettel kapcsolatos észrevételeiket, hanem arra is, hogy az általános egyeztetéssel ellentétben a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter a jogszabály-előkészítés során a közvetlen egyeztetés keretében bármikor kérhesse az érintettek véleményét.

A javaslat értelmében a jogszabály-előkészítésért felelős miniszter kötelezettsége, hogy a stratégiai partnerségi együttműködéseket kialakítsa, azonban azt, hogy ez a stratégiai partnerség konkrétan milyen szervezetekkel kerüljön kialakításra, nyilvánvalóan a javaslat nem határozhatja meg. Stratégiai partnerség alakítható ki különösen a civil szervezetekkel, egyházakkal, érdek-képviseleti szervezetekkel, tudományos műhelyekkel, köztestületekkel, amelyek kiemelkedően segíthetik egy adott jogterülettel kapcsolatos szabályozás előkészítését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Röviden összefoglalva talán így írható le a két jogszabály. A javaslat céljával összhangban azonban azt is biztosítani kell, hogy a társadalom lehető legszélesebb köre fogalmazhassa meg véleményét a tervezetekkel kapcsolatosan. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy a kijelölt internetes honlapon a társadalmi egyeztetés céljából közzétett tervezetek mellett feltüntetett elektronikus levélcímen keresztül bárki megteheti a javaslatait, elküldheti a véleményeit.

Azt gondolom, hogy a két törvényjavaslat egyrészt orvosolja az Alkotmánybíróság határozatában foglalt kifogásokat, másrészt pedig talán a XXI. századi jogalkotás korszerű alapköveit teszi le. A Fidesz-frakció támogatja a törvényjavaslat elfogadását, én pedig megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két képviselő ismerteti. Elsőként megadom a szót Ipkovich Györgynek. Képviselő úr, öné a szó.

DR. IPKOVICH GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a szóban forgó jogszabály-tervezettel, a jogalkotásról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban a magunk részéről elég hosszú előkészítő munkát végeztünk el. Részt vettünk bizottsági üléseken, a frakció maga is megtárgyalta, elemeztük az alkotmánybírósági döntéseket, és megpróbáltunk megalapozott és tudományos igényű hozzászólást és előterjesztést tenni ebben az ügyben.

Sajnálatos, hogy ezt én most nem fogom elmondani, mert az elmúlt időszakok eseményei azt okoznák, hogy ha én ezt most elmondanám, akkor nevetségessé válnék. Hisz nem lehet tudományos igénnyel megközelíteni olyan kérdéseket, nem lehet tudományos igényű jogszabályalkotást úgy megtenni, hogy közben mellettünk teljesen más jellegű jogszabályalkotás csörtet el.

Úgy gondolom, hogy az elmúlt napok eseményei új megvilágításba helyezték az egész jogszabály-előkészítéssel kapcsolatos folyamatot, igényeket, elvárásokat, és én inkább erről szeretnék néhány keresetlen szót mondani, még ha esetleg nem is tölteném ki a számomra szabott időt.

Mit mondjak arról a folyamatról... - általában tisztelem a Házat annyira, hogy sem személyeket, sem folyamatokat nem szoktam minősíteni, tisztelt elnök úr. De mégis, hogyan nevezzük azt az eljárást, amikor leírunk valamit egy jogszabálytervezetben, és teljesen mást csinálunk? Amikor meghirdetünk elveket, és a tényleges tevékenységeink ezzel ellentétben állnak? Mégis, önök hogy neveznék ezt, hogy minősítenék a hétköznapi nyelvben? Megmondom konkrétan, hogy mire gondolok.

Az előttünk levő és általunk is elemzett jogszabálynak rögtön az elején, a 2. §-ában az alábbiakat olvashatjuk. "Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettségeket nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé." Mondja ezt az előterjesztő, egészen pontosan dr. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter. Most én hogyan minősítsem azt a folyamatot, amikor a parlamenti többség ezzel ellentétes jogszabályt fogad el? És nemcsak, hogy elfogadja, hanem amikor az Alkotmánybíróság, jogkörében eljárva, nagyon helyesen, és ezt az alapelvet alapul véve megsemmisíti ezt a jogszabályt, akkor ismételten változatlanul terjeszti elő. Hogyan vegyek részt én ebben a folyamatban? Milyen jogszabály-előkészítési folyamatot, illetve elvárást tükröz ez az eljárás? A jó államét? Répássy államtitkár úr a jó államra többször hivatkozott.

(11.40)

Talán megengedi államtitkár úr, hogy engem ez a jó állam kifejezés egy kicsit a "bonus et diligens pater familias"-ra emlékeztessen, a római jogból tanult azon családfőre, aki gondos magatartásával ellátja a háza népét, gondoskodik róla, de habozás nélkül megölheti az engedetlen rabszolgát, mert viszont ez is jogában áll.

Hát, köszönöm, tisztelt államtitkár úr, én ilyen jó államban nem kívánok élni, én inkább visszatenném azt a pici kis g-betűt ennek a szónak a végére, és a jogállamiságra hívnám fel a tisztelt előterjesztők figyelmét. (Taps az MSZP padsoraiban.) És azt még nem is mondtam hozzá, hogy a jó államot a jó szándék feltételezi, és bizony azt tudjuk, hogy a pokolba vezető út mivel van kikövezve. Akkor ezt ne mondjuk.

Tehát a jó állam ne azért tartsa be a jogszabályokat, ne azért folytasson le egyeztetéseket, mert ez egyébként jó és szükségszerű és egyébként a legitimitását növeli, hanem azért, mert kutya kötelessége ezt megtenni. És erre hívnám fel a tisztelt jogalkotó szervek figyelmét.

Aztán, hogyan nevezzem azt a jogalkotási folyamatot, amikor egy államhatalmi szerv jogkörében eljárva hoz egy döntést, és erre az a válasz, hogy módosítani kell az alkotmányt, és ezt a jogát meg kell vonni ennek az államhatalmi szervnek? Kétségtelen, megfelel ez az eljárás az államtitkár úr által elmondott követelménynek, hogy átlátható, világos és a címzett számára egyértelmű üzenetet tartalmazzon. Ez elég egyértelmű üzenet lesz, tisztelt államtitkár úr, az Alkotmánybíróság számára: ha nem a kormánynak megfelelő döntést fog hozni, akkor bizony meg lesz vonva a jogköre. Ezt üzeni ez a fajta eljárás, amit, úgy tudom, jogszabály-módosítás során be is nyújtott a tisztelt képviselőtársam.

Tehát, visszatérve erre a jogalkotásról szóló jogszabályra, miképpen az elején mondtam, a megfelelő előkészítettségű módosító javaslatokat benyújtottuk. Hajlandók vagyunk ebben a vitában részt venni akkor, ha a kormány és a tisztelt parlamenti többség megfogad legalább annyit, hogy a vita tartama alatt betartja az általuk leírt jogszabály-alkotási normákat, és attól nem tér el. Ha ez beváltásra kerül, ha úgy látjuk, hogy ezt megvalósítja a tisztelt kormányzati többség, akkor tudjuk támogatni a törvényt; ha nem, akkor bizony valami másfajta rendszerben kezdünk mi dolgozni.

A jogállamiságot a zsarnokságtól nemcsak az elnevezése különbözteti meg, tisztelt képviselőtársaim, hanem megvannak azok a markánsan megragadható és szakmailag is körülírható jellemzők, amelyek az egyiket ezzé, a másikat azzá teszik. Ha azt a gyakorlatot fogadjuk el, hogy a hatalmi súlyok és ellensúlyok rendszeréből kényünk-kedvünk szerint kiemelünk egy-egy súlyt vagy beteszünk, az bizony nem a jogállamiság ismérve, hanem egy teljesen másik rendszernek az ismérve lesz. És ilyenkor kezdem megérteni - és hadd utaljak vissza - a fülkeforradalmat. Azóta töröm a fejemet, hogy önök melyik rendszert akarják leváltani, és melyiket akarják újraépíteni, mert túl sok nincsen ám, kettő darab van. Van a jogállamiság és van a zsarnokság, van a demokrácia és van a diktatúra. Annak vannak különböző formái, tisztelt képviselőtársaim, de tulajdonképpen ez a kettő választható el egymástól.

Ha rendszeresen belenyúlok a hatalmi súlyok és ellensúlyok rendszerébe, akkor gyöngítem a jogállami ismérveket, azokat szüntetem meg, és valami mást kezdek építeni, amit nem akarok kimondani, de azért tegyük azt is hozzá, hogy a fülkeforradalom lehet fülkeforradalom, de ha a fülkéket elvisszük utána, akkor nem lehet visszacsinálni az elrontott dolgokat. És jelenleg most ez történik.

Tehát én az aktualitások tükrében erre hívnám fel a tisztelt Országgyűlés figyelmét, és ha visszatér a jogállamiság útjára, akkor teljesen természetesen támogatjuk a jogalkotásról szóló jogszabályokat, ha nem, akkor sajnos ezt nem tudjuk megtenni. A magam részéről ennyit szerettem volna a mai napon elmondani, és átadom kollégámnak a szót.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik az MSZP másik vezérszónoka, Sós Tamás képviselő úr. Öné a szó.

SÓS TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Érdeklődők! Van annak egy diszkrét bája, ami tegnap történt és ami ma történik. Államtitkár urakat hallgatjuk, a Fidesz vezérszónokát hallgattuk, és mintha két külön világ lenne ez, és az, amit tegnap Lázár úrtól hallottunk. Hisz a jogalkotás kezdete valójában az egyeztetés. De a jogalkotás másik végén ott van az Alkotmánybíróság is, mert az Alkotmánybíróságnál van a fékek-ellensúlyok rendszere, és ha megnyirbálják az Alkotmánybíróság hatáskörét, akkor nem működik a rendszer, nem működik a harmadik Magyar Köztársaság.

Felteszem a kérdést, hasonlóképp Ipkovich úrhoz, van-e értelme annak, hogy mi itt most erről beszéljünk. Nagy valószínűséggel azon gondolatok mentén, amit az államtitkár urak mondtak, a Fidesz vezérszónoka mondott, mi talán meg is tudnánk egyezni különböző szakmai kérdésekben, ha ezt szakmai alapon folytatnánk le. Ugyanakkor, ha aktuálpolitika mentén hozzák a törvényeket, aktuálpolitika mentén írják át az alkotmányt - csak szeretném felhívni a figyelmet azok számára, akik figyelemmel kísérik a mai napot: jövő héten hetedik alkalommal fogják átírni az alkotmányt tavasz óta. Úgy gondolom, ez mind önmagáért beszél, és ha nekünk nem tetszik, önöknek nem tetszik valamelyik törvény, akkor gyakorlatilag azt perceken belül, napokon belül átírják. Hát ilyen értelemben és ilyen körülmények között kell lefolytatnunk ezt a vitát is, amiről most beszélünk.

Tehát van-e értelme egy ilyen vitának akkor, amikor önök tegnap nyílt hadüzenetet intéztek a demokrácia ellen? Én bízom benne, bízom a józan észben, és bízom a demokratikus gondolkodásban, bízom azokban az emberekben, akik most fölkapják a fejüket ezen napok történései alapján, és összefognak, és igenis véleményt nyilvánítanak, megtalálják annak a formáját, hogy kifejezésre juttassák véleményüket. Ebben kell nekünk segíteni, úgy gondolom, és ezért tartom mégis értelmét annak, hogy végigmondjam mindazt, amit én leírtam.

Magával a törvényjavaslattal kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy szerkezetét és kodifikációs megoldásait kritikán alulinak tartjuk, rendkívül pongyolának a rendelkezéseit. Ilyen vonatkozásban teljes átdolgozását javasoljuk. Ezért is azokat a módosításokat, amelyeket beterjesztettünk, kérném, hogy érdemben vitassuk meg, és kérnénk, hogy ezeket fogadják be. Ennek megfelelően a módosító javaslatokkal tudnánk elfogadni ezt az előterjesztést.

A törvényjavaslat kapcsán azért szeretném elmondani még a következőket. Gyakorlatilag a törvények, kormányrendeletek és miniszteri rendeletek tervezeteinek kötelező egyeztetését írják elő, és gyakorlatilag ez alól kétirányú kivétel van. Nem kell egyeztetni bizonyos kérdésekben, tilos egyeztetésre bocsátani bizonyos kérdéseket. A társadalmi egyeztetés tilalmának intézményét önmagában is aggályosnak tartjuk, kérdéses, hogy milyen örökségvédelmi szempontok okozhatnak olyan mértékű veszélyeztetést, ami indokolttá tenné a társadalmi egyeztetés kötelező mellőzését, és ahhoz milyen konkrét okok vezetnek. De úgy különösen aggályos a társadalmi egyeztetés tiltása, hogy nem kapcsolódik hozzá a tiltásról rendelkezni jogosult személy. Utóbbinak pótlását javasoljuk olyan formában, hogy a miniszterelnök vállalja föl az ezzel járó felelősséget.

A törvény hatálya nem terjed ki a rendkívüli állapot, a szükségállapot, a veszélyhelyzet, a megelőző védelmi helyzet és a külső fegyveres csoportok Magyarország területére történő váratlan betörése esetén a kormány azonnali intézkedési kötelezettsége fennállásának időtartama alatt az alkotmány szerint kiadható jogszabályok előkészítésére. Minősített időszakra ez a törvény tehát nem lesz alkalmazható.

Nem tartjuk indokoltnak, hogy más esetekben kiemelkedő közérdekre hivatkozással elmaradjon a tervezett társadalmi egyeztetés. Azt javasoljuk, hogy a kiemelkedő közérdek alapján csak akkor ne kelljen társadalmi egyeztetésre bocsátani a jogszabálytervezetet, ha az kizárólag jogot állapít meg vagy a jog érvényesítéséhez szükséges eljárást szabályoz.

A törvény 10. §-ának rendelkezései szerint a jogszabálytervezetet a kormányzati szervekkel való egyeztetésre bocsátással egyidejűleg úgy kell közzétenni, hogy a tervezet céljához és hatálybalépéséhez igazodóan megfelelő idő álljon rendelkezésre a tervezet érdemi megítéléséhez és a vélemény kifejtéséhez, továbbá a jogszabály előkészítőjének arra, hogy a beérkezett véleményeket, javaslatokat érdemben mérlegelhesse.

Azt gondoljuk, hogy minden egyes társadalmi egyeztetésre bocsátott jogszabálytervezet esetében biztosítani kell a megfelelő határidőt a véleményezésre, tehát önkényes kivételteremtésre ne legyen lehetőség.

(11.50)

A véleményezésre vonatkozóan pedig 15 napos minimum határidő rögzítését javasoljuk.

A jogalkotás legszélesebb nyilvánosságát az ösztönzi, hogy a jogszabálytervezetnek nemcsak szövegét, hanem tartalmi összefoglalóját is közzéteszik. Az előzetes hatásvizsgálatról készült összefoglaló közzététele a társadalmi véleménynyilvánítás, véleményalkotás megalapozását szolgálja, ezért is kötelezővé kell tenni.

De itt megint megállnék néhány aktualitásnál. Felteszem önöknek a kérdést, hogy éltek-e ezzel a lehetőséggel akkor, amikor most a nyugdíjpénztári kérdés napirendre került. Megkérdeztek-e különböző szakmai szervezeteket, megkérdeztek-e érdek-képviseleti szervezeteket? Érdeklődöm, hogy végeztek-e hatástanulmányt. Erre a választ is mondom: nem tették ezt. Ettől kezdve kérdezem, hogy az a kettős beszéd, ami most itt folyik a parlamentben, és amit a sajtóban tegnap Lázár úr elmondott, ezzel az önök lelkiismerete hogyan van arányban - csak úgy kérdezem. Akkor, amikor a nemzeti együttműködés kormányáról ilyen nagy erkölcsi magaslatokból beszélnek, a mindennapokban pedig lábbal tiporják a jogállamiságot, azt gondolom, akkor enyhén szólva is cinikus mindaz, ahogy önök cselekednek. Tehát úgy gondolom, ezeknél az előzetes egyeztetéseknél nélkülözhetetlen a szakmai egyeztetés, nélkülözhetetlen a hatástanulmány, nélkülözhetetlen az időtartam, hogy érdemben történjenek ezek az egyeztetések. Ezek az érdemi egyeztetések az elmúlt időszakban elmaradtak.

Biztosítani kell, hogy az érdeklődő állampolgárok vagy szervezetek kezdeményezésükre haladéktalanul értesülhessenek jogszabálytervezetek közzétételéről. Erre vonatkozóan egy értesítési mechanizmus létesítését indítványozzuk. A javaslat szerint közvetlen egyeztetést azokkal a szervezetekkel, civil szervezetekkel, egyházakkal, tudományos, szakmai szervezetekkel, érdek-képviseleti szervezetekkel, másokkal kell lefolytatni, amelyek stratégiai partnerségi megállapodást alakítanak ki az előterjesztővel. Ennek a megállapodásnak megítélésünk szerint tartalmaznia kell a következő fontos garanciális elemeket is: a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy a stratégiai partner számára a véleményezés mellett egyeztetési lehetőséget is biztosít a jogszabály megalkotását megelőzően, a véleményezési határidőt 5 munkanapnál nem rövidebb időtartamban állapíthassa meg. A stratégiai partnerszervezet erre vonatkozó igénye esetén a miniszter a szervezet javaslatainak elutasítását írásba foglalja és azt közzéteszi. Érdeklődöm, hogy erre az elmúlt félévben gondoltak-e, amikor idehozták az előterjesztéseket. Felteszem a kérdést, hogy a tárcáknál ezeket megvitatták-e, vagy úgy történt az előterjesztés, hogy a képviselők idehozták, megkaptuk, mondjuk, csütörtökön, pénteken, megpróbálták a hétvégén lenyomni a parlament torkán, és hétfőn vagy néhány napon belül ezt elfogadtatni. Ugye önök is tudják, hogy ez utóbbi történt?

Na, most feltenném önöknek a kérdést, hogy az önök szavai és a tettei, úgynevezett nemzeti egység nevében beszélnek önök, ezek szinkronban vannak-e egymással. Enyhén szólva is, erre is azt tudom mondani, hogy ez cinizmus, ahogy önök viselkednek, mert nem eszerint járnak el. Önök valójában megalkottak egy szabályt, és ha kell, és ha politikai érdekeik másképp kívánják, ezt perceken belül felrúgják, nem teremtenek lehetőséget arra, hogy demokratikus döntéshozatali folyamatok történjenek, nem teremtenek lehetőséget arra, hogy azok az emberek, akiknek ez szól, tudnának azonosulni ezzel, mert ha ők a döntéshozatali folyamatokban részt tudnak venni, akkor tudnak azonosulni vele. Amennyiben pedig nem, ez diktátum, és ilyen diktatórikus elemeket jelentő dolgok jelennek meg itt a törvényhozásban, de legfőképpen az önök kormányzásában és mindennapi gyakorlatukban.

Úgy gondolom, hogy ezt minden demokratikus, jó érzésű ember visszautasítja, ez ellen fellép, és a civil társadalom semmibe nézése, ahogy önök a törvényeket alkotják, meghozzák. Úgy gondolom, hogy ez a 98 százalékos büntető különadó is, ahogy önök ezzel viselkednek, kérem, becsapnak 3 millió embert, nem transzparens az érvrendszerük, nem átlátható, és az az ember, aki ezt figyelemmel kívánja kísérni, és ő önmaga számára meg akarja hozni a döntést, azt is lehetetlenné teszik, mert összekeverik, és valójában az öngondoskodás elvével mennek szembe, és hazugságokat állítanak.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat 14. §-ában az úgynevezett stratégiai partnerek, tehát a civil szervezetek számára előírt, az ilyen státussal nem rendelkező szervezetek véleményének becsatornázására vonatkozó kötelezettség aránytalan és indokolatlan. Gondoljanak bele, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha egy civil szervezet stratégiai partneri státust kap, minden olyan civil szervezet véleményét köteles lenne begyűjteni, amely ugyanazon szakterületen tevékenykedik. Ez abszolút tehertételt jelentene. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az egyeztetés a jogterülettel foglalkozó, ám nem stratégiai partnerként megjelenő szervezetekre ki kell hogy terjedjen, ha az erre vonatkozó igényüket bejelentik.

A helyi önkormányzatok számára a törvényjavaslat 17. §-ában adott felhatalmazásból fakadó jogalkotási kötelezettség teljesítésére 60 napos határidő előírását indítványozzuk, egyértelműbbé téve az önkormányzatoknak azt a kötelezettségét, hogy az önkormányzati rendeletek társadalmi egyeztetésének szabályairól szóló jogszabályt mihamarabb meg kell alkotniuk.

Tisztelt Országgyűlés! A jogalkotás átláthatósága a hatékonyság fontos garanciája. Érvényesítése érdekében kérem a képviselőtársaimat, hogy az MSZP-s képviselők által benyújtott módosító javaslatokat támogatni szíveskedjenek annak érdekében, hogy a minőségi jogalkotás ne csak írott malaszt legyen a jövőben, hanem ésszerű szabályok szerint működő társadalmi egyeztetésen alapuljon.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Vejkey Imrének, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó.

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A közigazgatási és igazságügyi miniszter úr által jegyzett törvénytervezet előterjesztésére azért került sor, mert az Alkotmánybíróság 121/2009. AB számú határozatával alkotmányellenesnek találta a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényt, így azt 2010. december 31. napjával megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság határozata szerint ugyanis a jogalkotásról szóló törvény szövege nincs összhangban az alkotmányban rögzített jogforrási rendszerrel, illetve az alkotmányos berendezkedéssel. Az objektivitás fenntartása érdekében meg kell jegyeznem, miszerint a jogalkotási törvény nem teljes egészében, hanem csak bizonyos rendelkezései tekintetében alkotmányellenes. Azonban ha csak a törvény e rendelkezéseit semmisítette volna meg az Alkotmánybíróság, akkor a jogszabály többi rendelkezése már nem lenne értelmezhető. Ezért az Alkotmánybíróság 2009-ben a jogalkotásról szóló törvény teljes, de nem azonnali megsemmisítését rendelte el azért, hogy 2010. december 31. napjáig elegendő idő maradjon a tisztelt Háznak az új szabályozás megalkotására.

A régi adminisztráció által azonban az alkotmánybírósági határozat meghozatalát követően az alkotmányosság helyreállítására a jogalkotási törvény tekintetében még a leghalványabb kísérlet sem történt. A szocialisták részéről csak az alkotmánybírósági döntést megelőzően, 2006 májusában volt egy eleve elvetélt jogalkotási kísérlet, amikor napirendre tűzték a jogalkotásról szóló kérdést. Az akkori szocialista miniszterelnök kilenc törvényjavaslatot ajánlott egyeztetésre nekünk mint akkori ellenzéknek, köztük a jogalkotási törvényt is. Az Országgyűlés elé és így hozzánk azonban furcsa módon kizárólag nyolc tervezet jutott csak el. A jogalkotási törvény valahogy kimaradt. Igaz, később a többi is elvérzett.

(12.00)

Napjainkban azonban már hiába kutattam a tervezet nyomát, még a korábbi igazságügyi miniszter sem tudta megmondani, hogy vajon miért és hogyan került le a tervezet teljes nyom nélkül a napirendről.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A pesti aszfaltlegendák szerint a Gyurcsány-kormánynak 2006-ban már nem is állt érdekében az új jogalkotási törvény elfogadtatása, mivel az megkötötte volna a kezét. A jogalkotási törvényjavaslatból végül kizárólag csak a jogszabálytervezetek véleményezéséről szóló fejezet maradt meg, az is csak azzal a trükkel, hogy azt a szocialisták beillesztették az elektronikus információszabadságról szóló, egyszerű többséggel elfogadható törvénybe, jogsértően megkerülve ezzel a jogalkotási törvény kétharmados minősített voltát.

A jogalkotási előzmények, továbbá a napjainkra fennálló kényszerű jogalkotási szükségszerűség feltárása után most vizsgáljuk meg a törvényjavaslat konkrét rendelkezéseit. A KIM által benyújtott törvénytervezet áttekintése után megállapíthatjuk, hogy a tervezet nem sorolja fel a jogszabálytípusokat. Ez egyáltalán nem hiba, hanem szándékolt magatartás, ugyanis a jövőben a jogszabálytípusokat majd az alkotmány fogja tartalmazni a kizárólagos törvényhozási tárgykörökkel együtt.

A beható vizsgálódást követően azt is megállapíthatjuk, hogy a tervezet - szintén szándékoltan - nem szabályozza le az érdekegyeztetés folyamatát, mivel a civil szféra, az érdekképviseletek bevonásának rendjét a társadalmi részvételről szóló törvénytervezet ismerteti.

A jogalkotási törvénytervezet az Alkotmánybíróság által hatályon kívül helyezett, régi jogalkotási törvénytől eltérően nem szabályozza le a jogalkotás folyamatát, mert strukturálisan a törvényalkotás fázisának leírása kizárólag a Házszabályra, a kormány és a miniszterek rendeleteinek elfogadási eljárása pedig kormányhatározatokra tartozik.

A jogalkotási törvényjavaslat az eddiginél lényegesen pontosabb hatásvizsgálathoz köti a jogszabályok előkészítését. Fentiek következtében a törvényjavaslat elfogadása esetén vizsgálni kell majd az indítványok várható társadalmi, gazdasági, költségvetési és környezeti hatásait, az alkalmazásukhoz szükséges személyi, szervezeti, tárgyi és pénzügyi feltételeket, továbbá a tapasztalatok felmérésére is utóbb kötelező lesz. Az előterjesztés a miniszteri rendeletek esetében is előírja az indoklási kötelezettséget, a szabályozás várható hatásainak bemutatását. A jogalkotási törvénytervezet meghatározza továbbá a jogalkotás tartalmi követelményeit, amelyek törvényesen nem lesznek majd megkerülhetők. Fentiek alatt konkrétan az alábbiakat értjük: egyértelmű értelmezhetőség, visszaható hatály tilalma, jogalkalmazók részére megfelelő felkészülési idő biztosítása.

A törvényjavaslat rendelkezik arról is, miszerint bármely jogszabály megalkotásakor biztosítani kell azt, hogy az megfeleljen az alkotmányból eredő követelményeknek, a nemzetközi, valamint az uniós jogból eredő kötelezettségeknek, továbbá illeszkednie kell a jogrendszer egységébe is.

Az igazságügyért felelős miniszter kiemelt szerepe a kormányzati jogszabály-előkészítésben megmarad, feladata a jogrendszer egységéről gondoskodni, míg az indítványok szakmai tartalmáért a szakminiszter felel. A törvényjavaslat egyidejűleg bővíti a jogszabály kibocsátására jogosultak körét, elismerve, hogy az alkotmányban megjelölt szervek és személyek - például ombudsmanok - saját szervezetükre nézve kötelező normatív szabályozást alkothatnak. A tárca javaslata az Alkotmánybíróság határozatával összhangban kimondja, hogy a jövőben nincs lehetőség nem kötelező jogi iránymutatások kiadására, az együttes miniszteri rendeleteket pedig a más miniszterrel egyetértésben kiadott rendelet váltja fel.

A törvényjavaslat a jogszabályok helyesbítését kizárólag az aláírt és kihirdetett szöveg eltérése esetére teszi lehetővé a kihirdetéstől számított 10 munkanapon belül, feltéve, hogy a jogszabály még nem lépett hatályba. A törvénytervezet az eddiginél részletesebben határozza meg a jogszabályok kihirdetésének rendjét, továbbá a Magyar Közlöny funkcióját is. Az elektronikus dokumentumként kiadott hivatalos lapban az önkormányzati rendeletek kivételével minden jogszabályt ki kell majd hirdetni, a közjogi szervezetszabályozó eszközöket pedig közzé kell majd tenni.

Végül, de nem utolsósorban a törvénytervezet rendelkezik a mindenki számára ingyenesen hozzáférhető elektronikus nemzeti jogszabálytár felállításáról is, amely a kormányzati portálon egységes szerkezetben tartalmazza majd a hatályos, valamint a még nem hatályos, de már elfogadott jogszabályokat.

Mindezek alapján a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója a jogalkotásról szóló T/1381. számú törvényjavaslatot támogatja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat.

A Jobbik képviselőcsoportja is jelezte, hogy a frakció álláspontját két előadó ismerteti. Elsőként megadom a szót Bertha Szilvia képviselő asszonynak.

BERTHA SZILVIA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényjavaslat akár egy fontos, hiánypótló kezdeményezés is lehetne, azonban a konkrétumok teljes mellőzése gumiszabály jellegűvé teszi, egy gesztusértékű törvényjavaslattá alacsonyítja, valódi beltartalom nélküli, hiányosságokkal és pontatlanságokkal teli kezdeményezéssé. Már az alapelvek megfogalmazása is olyan mértékű általánosságot mutat, amely értelmezhetetlen a törvény célja szempontjából. Mert mit jelent a vélemények lehető legszélesebb köre vagy az egyeztetés átláthatósága és nyilvánossága?

A társadalmi egyeztetésre javasolt tervezetek felsorolása közül nagyon hiányoljuk az alkotmányt érintő, illetve a nemzetközi szerződések tervezeteit. Ezeket is fontos lenne megvitatni a társadalommal, mert nagyon sokszor alapvetően befolyásolják az emberek mindennapi életét.

Közvetlenül, miután felsorolják, hogy miről kellene társadalmi egyeztetést tartani, jönnek a kivételek, amibe gyakorlatilag minden belefér. Olyan mértékben hiányoznak itt is konkrétumok, és annyira általános, pongyola a megfogalmazás, hogy gyakorlatilag bármilyen esetben lehet kibúvót találni az egyeztetési kötelezettség alól. Mert sehol nem mondja ki a jogszabálytervezet, hogy mi tartozik a különösen fontos érdekek védelmének körébe, hogy a sürgősségi elfogadás kiemelkedő közérdekűségét ki milyen szempontok alapján dönti el, és a véleményezési határidő tekintetében az általánostól való eltérés milyen kivételes esetekre vonatkozik. Ezekre a kivételekre bárki bármikor találhat ürügyet, és ezzel már meg is kerülte a társadalmi egyeztetés törvényi előírását.

Szintén a visszaélés elkerülése miatt fontos lenne pontosítani a meghatározott egyeztetési formákon kívüli, úgynevezett más formákat is. Az általános egyeztetéssel kapcsolatban kiemelném, hogy a hatásvizsgálati összefoglaló közzététele nem lehetőségként kellene hogy szerepeljen a jogszabályban, hanem kötelezettségként, ezt kívánná meg az alkotmány, valamint a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szellemisége.

Aggályosnak tartjuk a véleményezők adatainak a kezelését. Semmi nem indokolja, hogy a véleményezett jogszabály hatálybalépése után még másfél éven keresztül nyilvántartsák a véleményt mondók adatait. Szintén aggályos, hogy a véleményezők listáját közzéteszik a honlapon.

Az adatkezeléshez adott hozzájárulás nem azonos a személyes adatok nyilvánosságra hozásához történő hozzájárulással. Ezzel szemben a hatálybalépés utáni tapasztalatok, vélemények megosztására meglehetősen rövid a 60 napos határidő, hiszen a legtöbb jogszabály ettől hosszabb idő alatt fejti ki társadalmi-gazdasági hatását, és hosszabb idő alatt derül fény visszásságaira is.

Nehezményezzük, hogy a közvetlen egyeztetésre ajánlott stratégiai partnerek közé nem kerültek be határon túli magyar szervezetek, pedig az állampolgárság és a tervezett szavazati jog megadásával jogilag is még inkább érintettekké válnak, nemcsak morális vagy érzelmi alapja lenne az egyeztetés szükségességének.

Szintén a gumijogszabály jelleget erősíti, hogy az önkormányzatok teljes mértékben szabad kezet kapnak a rendeletalkotásuk során alkalmazandó társadalmi egyeztetés kereteinek a megállapítására. A visszaélések és a helyi közösség véleménye kirekesztésének megakadályozására ezért a minimum, hogy az önkormányzatoknak e törvény rendelkezéseire figyelemmel kelljen kialakítaniuk a társadalmi egyeztetés helyi szabályait.

Az is kérdés, hogy miután belevették ebbe a törvényjavaslatba az érdek-képviseleti szervezeteket, mennyiben érinti ez az Országos Érdekegyeztető Tanács jelentőségét, mennyiben befolyásolja jövőjét, és melyik szerv lesz az igazi felülete az érdekegyeztetésnek.

(12.10)

Az általunk felsorolt problémákra a módosító javaslatokat természetesen benyújtjuk.

Összességében elmondható, hogy a kormány alkotott egy jól hangzó, a társadalom felé jól kommunikálható, ám tartalmatlan és könnyen kikerülhető jogszabályt. Úgy tűnik, hogy vigyáztak, hogy nehogy túlságosan korlátozzák saját magukat a kötelező társadalmi párbeszéd nyűgjével. Különösen ez lesz az ember benyomása, miután az indokolásban még ki is fejtik, hogy az egyeztetés elmulasztása nem eredményezi az adott jogszabály érvénytelenségét, tehát a törvény megszegése nem jár következményekkel. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy a kormány tettei köszönő viszonyban sincsenek azzal a szellemiséggel, amit ez a törvényjavaslat képviselne, ezért nem elvárható a megelőlegezett bizalom, hogy majd morális alapon vagy önkontrollal betartják ezt a gesztusértékű jogszabályt.

Ráadásul az önálló képviselői indítvány benyújtása továbbra is lehetőség marad a kormánypártok képviselői számára is, ami szintén egy univerzális kiskaput eredményez a kormány számára. Ezzel már élt is a kormány megalakulása óta nemegyszer, amikor a társadalmi egyeztetés szempontjából kínos törvényjavaslatokat nyújtott be, mint például a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat. Tehát itt sem elfogadható a megelőlegezett bizalomra való felkérés.

Végül a nemzeti együttműködés vagy nemzeti egység, nemzeti konzultáció nem azt kellene hogy jelentse, hogy a feszültség levezetéseként meghallgatnak mindenkit, majd senki véleményét nem veszik figyelembe. Az emberek azért annyira nem buták, hogy ezt ne vegyék észre.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Gyüre Csaba jobbikos képviselő úrnak.

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Amikor beterjesztődött ez a törvényjavaslat ide a tisztelt Ház elé, akkor örültem, hogy végre egy olyan törvényjavaslat, ami abszolút szakmai, és nem politikai vita fog zajlani itt a Házban ezzel kapcsolatban, de hát sajnos úgy látom - ezt más frakció is szóvá tette -, hogy behozza a politikát, és nyilván mi is fogjuk érinteni bizonyos részekben, bár ez tiszta jogi kérdés és szakmai kérdés kellene hogy legyen. De a politikai vetületéről inkább majd egy kétperces hozzászólást fogok kérni, hogy az itt felvetődött dolgokra válaszoljak, ami eddig elhangzott.

Miért is van szükség erre az új törvényre, erre a jogalkotási törvényre? Egyáltalán miért is volt szükség rá? A szocializmus évtizedeiben már felmerült a vége felé az az igény, hogy szülessen egy jogszabály a jogalkotásról. Nagyon jellemző a dátum, az 1987. évi XI. törvény az, amely végül is megszületett és a jogalkotásról szóló törvényt bevezette, és 1988. január 1-jével lépett hatályba a törvény.

Miért is volt erre akkoriban szükség? Azért, mert a szocialista jogrendszer idején egy központosított hatalom volt, és magának a parlamentnek, a népképviseletnek, a népszuverenitásnak nagyon minimális jelentőséget tulajdonítottak, és igyekeztek a parlamenti törvényhozás lehetőségét a minimálisra szorítani. És mi volt? Rendeleti jogalkotás volt ebben az időszakban, tulajdonképpen a törvényeknek kevés volt a száma, és nagyon csekély volt a jelentősége. Ezt bizonyítja az is, hogy 1987-ben a XI. törvény volt a jogalkotásról szóló törvény, annak ellenére, hogy decemberben fogadták el, év végén, és ez még csak a XI. sorszámot viselte.

Nyilván 1987. év végén már érződött a rendszerváltás szele, illetve az, hogy a magyar társadalomban igény van a jogállamiságra, igény van arra, hogy egy demokratikus jogrend alapján új rendet építsünk fel ebben az országban.

Miért is volt rossz a régi? Mert rossz volt a rendeleti jogalkotás, ez egyértelmű, illetve az, hogy korábban gyakorlatilag nem is voltak meghatározva a jogalkotói hatáskörrel rendelkező szervezetek egyértelműen, és ez hatalmas jogbizonytalanságot idézett elő Magyarországon. Ha nem gondolunk másra, néhány nappal vagy egy-két héttel ezelőtt emlékeztünk a Hortobágyra kitelepítettekre. Aki végignézte az ezzel kapcsolatos dokumentumfilmet, abból is egyértelműen megállapítható volt, hogy például a hortobágyi kitelepítéseknek semmilyen jogszabályi háttere nem volt, és mégis, a végrehajtói hatalom egy nem létező törvény, nem létező jogszabály alapján lépett föl, és bizonyos szankciókat és családok életét sújtó végrehajtást foganatosított ellenük, mindenféle jogszabályi felhatalmazás nélkül. Egyértelmű volt, hogy ha egy demokratikus köztársaságban akarunk élni jogállami körülmények között, akkor szükség van erre a jogalkotási törvényre. Ezért is született meg 1987. év végével a jogalkotásról szóló törvény. Egyértelműen meghatározza már a preambuluma is, hogy miért volt ennek jelentősége: hogy a demokrácia kiteljesedését szolgálja a jogrendszer egysége és áttekinthetősége. Ezek voltak azok a legalapvetőbb célok, ami miatt ez megalkotásra került.

Egyértelmű, hogy ez a törvény 1987-ben tökéletesen eleget tett az akkori elvárásoknak, és ez alapján már fel lehetett építeni a jogállamiság alappilléreit, és ez alapján a jogalkotás, ami a legfontosabb része az új demokráciának, már megfelelő keretek között tudott működni. Azonban, mint ahogy annyi minden változott, például az alkotmányt is számtalanszor kellett módosítani, a jogalkotásról szóló törvényre is ez várt. Elsődlegesen miért is? A Népköztársaság Elnöki Tanácsának a törvényerejűrendelet-alkotási joga megszűnt, tanácsok helyett önkormányzatok lettek, és mindez, az élet változásai, illetve a társadalmi rendnek is a változásai '89-90-ben bekövetkeztek, ezek mind módosítást indukáltak ezzel a törvénnyel kapcsolatban, míg ezek a módosítások odáig jutottak, hogy már nem felelt meg a jogalkotásról szóló törvény annak az elvárásnak, a mai jogállamiságba vetett hitnek. Éppen ezért az Alkotmánybíróság a 121/2009. (XII.17.) határozatával a jogalkotásról szóló törvényt hatályon kívül helyezte 2010. december 31-i hatállyal.

Éppen ezért is támogatta maga a Jobbik-frakció is, amikor a kormánypártok sürgősségi tárgyalását kérték a jogalkotásról szóló törvénynek, mi is hozzájárultunk ehhez, hiszen nyilvánvaló, hogy ha nem akarunk mulasztásos törvénysértésbe kerülni - márpedig nagyon szomorú lenne, ha pont a jogalkotás terén tennénk meg ezt -, nyilván támogatni kell a sürgősségi tárgyalását, hogy minél hamarabb bekerüljön, és üdvözöltük azt, hogy elkészült egy nagyon alapos törvény a jogalkotásról.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom a maga részéről támogatja is a jogalkotásról szóló új törvényt, mindamellett, hogy a kritikánkat már korábban megfogalmaztuk, hiszen két részletben kaptuk ezt meg. Egyrészt az alkotmánymódosításra is sor került, hiszen a jogalkotásról szóló törvény első részét beemelte a kormány, illetve a kormányzati javaslat beemeli az alkotmányba, és alkotmányi szabályozása van, ami nem baj, nem probléma, sőt nagyon jó, hogy ez történt, azonban akkor hiányoltuk azt, hogy ezzel egyidejűleg nem kaptuk meg a jogalkotásról szóló törvény tervezetét, és így nem láthattuk együttesen a két jogszabályt, az alkotmánymódosítást és a törvényt. Ezt akkor kritikaként megfogalmaztuk, és körülbelül két hét múlva a kormány letette a jogalkotásról szóló törvényjavaslatát.

Az új törvényjavaslat alapvetően már más rendszerben készült el, hiszen mint említettem, az alkotmány is tartalmaz bizonyos fontos részeket, és egy teljesen más rendszerben helyezi el. Sokkal részletesebb és sokkal alaposabb a korábbi jogszabálynál, sokkal részletesebben szabályoz bizonyos kérdéseket. Itt már a legfontosabb kérdés a jogforrások kérdése, éppen ezért emeli ki az új törvény, és a jogforrásokat már beemeli az alkotmányi szabályozás területére.

Aztán ami elsőként a törvény személyi, területi hatályával kapcsolatban az emberben felvetődik, hogy alapvetően a régi törvényben fogalmazottakat veszi át az új törvény. Ezzel nincs is semmi probléma, hiszen a területi és személyi hatály egy olyan kérdés, ami azért ritkán változik, ritkán tudunk ebben véleményt változtatni, és általában egy kiforrott joggyakorlat jó.

Mi az, ami ebben mégis pozitívumként jut az embernek az eszébe, mint olyan tagja a parlamentnek, aki 2010-ben került ide be? Az, hogy mivel bővül mégis ez, és erre szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni. Elfogadtuk 2010 tavaszán, májusában azt a törvényt, amelyben állampolgárságot adtunk a határainkon túl élő magyaroknak, és ezzel tulajdonképpen ennek a törvénynek a személyi hatályát bővítettük, hiszen a magyar állampolgárokra vonatkozik ez a törvény, és a korábbi jogszabályi rendelkezés alapján nyilván csak a Magyarországon élő, magyar állampolgársággal rendelkező, illetve határon túli magyar állampolgárokra vonatkozott ez a törvény.

(12.20)

Most azonban azokra is vonatkozik, akik majd 2011. január 1-jétől állampolgárságot kaphatnak az új állampolgársági törvény alapján, és ezzel akár több millió magyar polgártársunkra, magyar nemzettársunkra fog kiterjedni a törvényeink hatálya, pontosan a két jogszabály együttes értelmezése alapján. És valahol, amikor erre gondol egy jobbikos képviselő, akkor megjelenik előtte a Szent Korona-tan és az az eszmeiség, ami a Szent Korona-tanból következik, ami a nemzet egységét fejezi ki. A nemzet együvé tartozását fejezi ki, azt, amikor a Szent Korona eszmeisége és maga a jogszabálya, ami ebből következik: azok a sarkalatos törvények, amelyek a Szent Korona-tan alapján születtek meg, ezek kiterjednek így a határainkon túl élő magyar nemzettestvéreinkre is. Tehát kvázi ez azt is jelenti kiterjesztően, hogy a Szent Korona-tan érvényesülni fog, és kiterjed ezen két törvény alapján a határainkon túl élő magyarokra is, tehát tágítottuk itt a törvényt, a személyi hatályt, de nem ezzel a törvénnyel, hanem már korábban, amikor az állampolgárságot megadtuk neki.

Nagyon érdekes újítás az új törvényben, még itt a jogszabály időbeli hatályával kapcsolatosan, hogy órában is meg lehet határozni egy törvény hatálybalépését, illetve a hatályon kívül helyezését is. Mondjuk, egy nagyon érdekes dolog jutott ezzel kapcsolatban eszembe, hogy ha mégis meggondolná majd esetleg a kormány a pálinkafőzést, és hatályon kívül helyezi ezt a törvényt, akkor meg lehet akár azt is határozni, hogy szerdán este 18 óráig lehet pálinkát főzni, és utána már ezt megtiltjuk. Ez kicsit fura, de érdekessége, mindenesetre azt mutatja - tehát ezt nem kritikaként akartam megfogalmazni, csak érdekességképpen -, hiszen ma már a társadalmi viszonyok oly módon változtak, és oly módon szükséges a precíz szabályozás, hogy bizony ennek a lehetősége is felmerült, hogy órában szabályozzuk a hatálybalépést, illetve a hatályon kívül helyezést. Én nem tartom ördögtől valónak, hogy ez bekerült a törvénybe.

Kimaradt viszont belőle, hogy a hatálybalépés időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Ezt a korábbi jogszabály tartalmazta, de az új jogszabályban nem fedeztem fel, és ezt egyébként megfontolandónak tartom beletenni.

A 9. §-ban is érdekességgel találkoztam: nem hatályos jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés nem módosítható vagy helyezhető hatályon kívül. Ez megint elgondolkodtatott, és egy régi esetre hívta fel a figyelmet, és mutatott rá, amin rengeteget, több órát vitatkoztunk itt a parlament falai között, amikor önálló képviselői indítványként került a tisztelt Ház elé az alkotmány, az 1949. évi XX. törvény 24. § (5) bekezdésének a módosítása, amikor Salamon képviselőtársunkkal és még sokan másokkal itt komoly elvi vitát folytattunk arról, hogy hatályban van-e ez a rendelkezés, és ha nincs - amint állította a Fidesz-KDNP frakciója, hogy nincs hatályban -, akkor lehet-e ezt egyáltalán hatályon kívül helyezni. Hirtelen ez az ominózus, négyötödös, az alkotmány új koncepciójának az elfogadására vonatkozó paragrafus jutott az eszembe, hogy ezt is egyértelműsíteni kívánja, úgy látom, a kormánypárt, amikor elfogadja vagy beterjeszti ezt a 9. §-t, és nyilván az embernek ezek az emlékek jutnak róla eszébe.

Egy másik, egy apróbb kritikai megjegyzés: az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyező rendelkezésével kapcsolatban a jogszabály úgy fogalmaz, hogy amikor az Alkotmánybíróság kihirdeti, annak a napnak a kezdetén veszti hatályát a megsemmisített jogszabály. Itt azért elgondolkodtató, hogy általában nem reggel történik az Alkotmánybíróság határozatának a kihirdetése; egy esti határozat hogyan lehet visszaható hatályú, és ez alapvetően a törvény alapszellemiségével és azon passzusával ellenkezik, hogy visszamenőlegesen nem hozunk semmilyen döntést, illetve visszamenőlegesen nem hathat ki az a jogszabály, a korábbi jogviszonyokat nem szabályozhatja. Úgy érzem, hogy itt, amikor annak a napnak a kezdetére teszik az alkotmánybírósági döntés hatályát, akkor azt érzem, hogy itt picit ezzel a szellemiséggel visszafelé léptünk. Tehát sokkal jobbnak tartanám a következő nap 0 órától történő hatályt, hiszen az előző jogviszony idejét nem szabályozhatja visszamenőleg.

Üdvözlendőnek tartom, hogy a 15. §-ba bekerült, hogy a jogszabályi rendelkezést a megkezdett eljárási cselekményekre a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell. Ezt nagyon helyeseljük, hiszen ez jogbiztonságot eredményez. Ez is azt jelenti, hogy ha volt egy megkezdett jogviszony, ami nem fejeződött be, arra még a korábbi törvényi szabályozást kell alkalmazni, és ez vonatkozik rá. Különösen annak tekintetében, hogy azért az 1998-2002 közötti Fidesz-kormányzás idején voltak olyan jogszabályok, amelyek ennek már nem feleltek volna meg. Nagyon örülök, hogy mindebből tanult a Fidesz-KDNP, és ezt is beemelte ebbe az egységes szerkezetű törvénybe.

Érdekes különbözőségek vannak még a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény és a jelenlegi törvénytervezet között, különös tekintettel arra, hogy az igazságügyért felelős miniszternek milyen szinten kell részt vennie a jogalkotási folyamatban. A korábbi jogszabály háromféle lehetőséget biztosított, illetve kötelezettséget írt elő az igazságügyért felelős miniszternek. A jelenlegi jogszabály ezt már leszűkíti, és kétféle lehetősége van. Egyrészt az egyetértése, másrészt pedig a véleményének a kikérése szükséges a miniszteri rendeletek esetén. Korábban a harmadik az volt, hogy az igazságügyért felelős miniszter is részt vett a jogszabály megalkotásában, tehát együtt készítették el. Bár azt is érezzük, hogy ennek a változásnak túlzottan nagy jelentősége nincs, hiszen sajnos azt tapasztaltuk az elmúlt 4-5 hónapban a jogszabályalkotás folyamatában, hogy a Fidesz-KDNP, illetve nem a kormány terjesztette elő ezeket a törvényjavaslatokat, és így nem voltak szükségesek ezek az egyeztetések az igazságügyért felelős miniszterrel, hanem ezt igyekeztek kikerülni, és önálló képviselői indítványokat adtak be, és mindakkor már ezeket az egyeztetéseket nem kell lefolytatni.

Ugyanez a véleményünk az előzetes hatásvizsgálatról, az indoklási kötelezettségről, a jogszabálytervezetek véleményezéséről, és ugyanez az utólagos hatásvizsgálatról is. Tehát mindez nagyon szép, és nagyon jó, hogy ilyen részletességgel ezek bekerültek, de mindennek akkor lenne jelentősége, ha valóban tartaná is magát ehhez a tisztelt Ház, illetve a parlamenti többség, és folyamatosan ezeket figyelembe véve kerülnének be a törvények, a törvényjavaslatok, nem pedig azon gyakorlat alapján, ami az elmúlt 4-5 hónapban volt tapasztalható. Amikor is kikerültek mindenféle olyan lehetőséget, amivel ténylegesen a hatásokat meg lehetett volna vizsgálni - az utólagos hatásvizsgálatra ugyan van még lehetőség -, az előzetes véleményezést, a társadalmi egyeztetést és a többi, és a többi, amit már a korábbi jogszabály is előírt.

Végezetül még egyetlen dolgot szeretnék itt kiemelni, ez a Magyar Köztársaság hivatalos lapja: ezentúl elektronikus dokumentumként jelöli meg a jogszabály a Magyar Közlönyt. Egyetlen dolgot hiányoltam belőle, mégpedig azt, hogy a 25. §-ban ezt a törvényjavaslatban megfogalmazza a beterjesztő, míg a 29. §-ban a nemzeti jogszabálytárról ír. Mi a különbözőség a kettő között? Nagyon örültem, és nagyon üdvözlöm azt a lehetőséget, illetve azt a kötelezettséget, hogy ez a nemzeti jogszabálytár megalkotásra kerül, és mindenki számára, minden ember számára ez térítésmentesen hozzáférhető lesz, és egységes szerkezetben meg lehet majd találni ezeket a jogszabályokat. Ezt hiányoltam, ezeket a szavakat hiányoltam a Magyar Közlönyt szabályozó 25. §-ból, mégpedig azt, hogy térítésmentesen és bárki számára hozzáférhető legyen. Ezzel még mindenféleképpen javasolnám kiegészíteni a Magyar Közlönyre vonatkozó részt is, mert nagyon fontos, hogy a Magyar Közlöny is bárki számára hozzáférhető és ingyenes legyen.

(12.30)

Még egyetlenegy kis kritika a nemzeti jogszabálytárral kapcsolatban: a hatályba léptető rendelkezések között megtalálható az, hogy ez a jogszabályi paragrafus, tehát a 29. § majd csak 2012. január 1-jén lép hatályba. Tehát ezt különválasztja a jogalkotó a jogalkotásról szóló törvény hatálybalépésétől, amely 2011. január 1-je lenne, hanem egy évvel később vezeti ezt be. Nyilván, gondolom, hogy ennek az az oka, hogy felkészülési időre van szüksége a kormányzatnak, hogy ehhez a mindenki számára hozzáférhető, térítésmentesen igénybe vehető szolgáltatáshoz hozzájusson. Üdvözlendőbben tartanánk, ha ezt már a jogalkotásról szóló törvény hatálybalépésével egyidejűleg a kormány lehetővé tenné az emberek számára, és az is 2011. január 1-jétől lépjen hatályba.

Mindezeket figyelembe véve én a magam részéről azt tudom elmondani, hogy örülünk annak, hogy elkészült a jogalkotásról szóló törvény, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom ezt a törvényt támogatni fogja, természetesen a módosító javaslatainkat figyelembe véve, illetve azokat elő fogjuk terjeszteni, illetve részben már elő is terjesztettük.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Schiffer András frakcióvezető úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is egy picikét más vitára készültem az ellenzéki képviselőtársaimhoz hasonlóan, tudniillik valóban, a mai vita tárgyánál nem lehet szó nélkül hagyni azt, ami tegnap történt.

Ha egy országban meg lehet azt csinálni, hogy az alkotmányos szabályokba ütköző törvényjavaslatokra a kormány, a törvényhozó úgy reagál, hogy gyakorlatilag fölfüggeszti az Alkotmánybíróság jogosítványait, fölfüggeszti az alkotmányos rendet, akkor nagy kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e arra, hogy a jogalkotásnak bármiféle rendjéről beszélnünk. Komolyan felvetem, mert abban a pillanatban, ha nem kiszámítható egy demokrácia működése, azt aligha nevezhetjük alkotmányos demokráciának. Elfogadhatunk itt törvényeket arról, hogy milyen rendben alkotunk jogszabályokat, elfogadhatunk különböző szabályokat arról, hogy az állampolgárok hogyan folyhatnak bele a közfontosságú döntések meghozatalába, ha tudjuk azt, hogy ha ezek a szabályok bármilyen ponton sértik a többség érdekeit, akkor ezek a szabályok felfüggeszthetők, akkor bizony ezeknek a szabályoknak nem sok értelmük van. Ennyit csak úgy elöljáróban a tegnapi bejelentés árnyékában.

Egyébként a két beterjesztett törvényjavaslatnak az irányával nagyjából egyet is lehet érteni, illetve megfelelő színvonalon is lettek kidolgozva. Más kérdés, hogy az LMP frakciója nem véletlenül nyújtott be már a mai napon legalább negyven módosító javaslatot a két törvényjavaslathoz. Azt gondoljuk, hogy ha komolyan vesszük, hogy a magyar demokrácia megújítása érdekében a legfontosabb lépés az, hogy az állampolgárokat részesévé tegyük a közfontosságú döntések meghozatalának, ha egyet tudunk abban érteni, hogy az állampolgári részvétel nem merül ki abban, hogy négyévente elfáradnak a polgárok a fülkékbe, akkor sokkal erősebb garanciákkal kéne egy ilyen törvényben vagy egy ilyen törvénycsomagban az állampolgári részvételt biztosítani.

Most csak néhány sarokpontot emelnék ki a kritikáinkból. Az egyik, amivel kapcsolatban már az államtitkár úrral röviden talán vitatkoztunk is a bizottsági ülésen, az, hogy az állampolgári egyeztetéseknek, egyáltalán a társadalmi részvételnek, a társadalmi részvétel mellőzésének milyen közjogi következményei vannak. Abban egyetértünk, hogy nem célszerű, ha nem közjogi szereplők, a parlamenti demokrácia keretein kívül eső megoldások szerepet kapnak a jogalkotás érvényesítésében. Magyarul, abban nincs vita közöttünk, hogy ha versengő többpártrendszerről beszélünk, akkor nyilvánvaló, hogy parlamenten kívüli szereplők nem vétózhatnak meg, mondjuk, jogszabályt. Nem is erről beszéltünk.

Jegyzem meg lábjegyzetben, ha ebben egyetértés van, ezt tulajdonképpen a Kereszténydemokrata Néppárt felé is jelezni kellene, hiszen ebben az esetben a kétkamarás parlament is ugyanebbe az elvi tételbe beleütközik, a kétkamarás parlament ötlete.

Arról van viszont szó, hogy miközben nyilvánvaló, hogy nincs olyan állampolgári közösség, társadalmi szervezet, amely mondjuk, vétójoggal élhetne egy törvényjavaslattal szemben, mi kényszeríti arra a jogalkotót, hogy egyáltalán a törvényben leírt egyeztetési formáknak, egyeztetési határidőknek eleget tegyen. A mi első számú hiányunk, ami igazából nem is erre a törvényre, hanem az alkotmánymódosításra vonatkozik, az, hogy az alkotmányban le kellene cövekelni a társadalmi részvételt, az állampolgári részvétel jogát, és olyan közjogi következményrendszert kellene kialakítani, hogy ha és amennyiben a jogalkotó - most nem csak a parlamentről, a kormányról beszélek, de a helyi jogalkotóról is - egész egyszerűen nem is folytat egyeztetést, nem tartja be a határidőket, vagy még egy, ami a módosító javaslatunkban benne van, nem jutnak el az állampolgári vélemények a képviselő-testület vagy az országgyűlési szakbizottságok asztalára, ez járjon közjogi érvénytelenséggel. Tehát azt szeretném tisztába tenni, hogy nem azt kérjük valamiféle populista fogásként, hogy parlamenten kívüli szereplők vagy a képviselő-testületeken kívüli szereplők vétózhassák meg a jogszabálytervezeteket, hanem arra kérnénk határozott garanciákat, hogy a jogalkotók a társadalmi nézetegyeztetésre leírt, egyébként nem feltétlenül rossz minőségű szabályokat meg is tartsák. Erre ma alkotmányos garancia nincs, és az elénk tett, két lépésben elénk tálalt törvénycsomagban sincs erre alkotmányos garancia.

Azt szeretnénk, ha az alkotmány lehetőséget teremtene arra, hogy szemben az elmúlt húsz év alkotmányértelmezéseivel, ha egy törvény úgy születik meg, ha egy helyi rendelet úgy születik meg, hogy a minimális egyeztetési kötelezettségeknek nem tesz eleget a jogalkotó, akkor ez járjon alkotmányellenességgel.

Akkor itt rögtön még egy problémára szeretném fölhívni a figyelmet. Maga a kormány előterjesztése is, amikor a parlamenti jogalkotásról beszél, azzal a tipikus esettel számít, hogy annak rendje-módja szerint a kormány beterjeszt törvényjavaslatokat. Ugyanakkor az elmúlt négy-öt hónapban nem azt láttuk, hogy ez lenne a tipikus. Az LMP javaslatainak egy része arra vonatkozik, hogy az egyéni képviselői indítványok esetében vagy például a bizottságok által előterjesztett törvényjavaslatok esetében se lehessen megkerülni az állampolgári részvételt. Az elmúlt hónapokban arra láttunk példát, hogy a nemzeti együttműködés jegyében a többségi oldal az önálló képviselői indítványokon keresztül kívánta kicselezni még azokat a tessék-lássék szabályokat is, amiket egyébként a kádárista jogalkotási törvény megteremtett.

Még valami: ha már törvény születik a társadalmi részvételről, a jogalkotásban való társadalmi részvételről, szembe kellene nézni azzal, hogy egyáltalán a társadalmi részvételnek mi a jelentősége. Amikor arról beszélünk, hogy a magyar demokráciát meg kellene újítani, arra gondolunk, hogy az igazi nagy legitimációs kihívás abból ered, hogy az állampolgároknak a tömeges élménye az elmúlt húsz évben az, hogy mindaz, ami a parlamentben, de nagyon gyakran a helyi képviselő-testületben történik, az egy tőlük független változó. Róluk, de nélkülük hozzák meg ezeket a döntéseket. Amikor az állampolgárok szűkebb és azonosítható közösségét érintő döntésekről van szó, nagyon gyakran akkor is a többségi oldal országosan, illetve helyben egész egyszerűen figyelmen kívül hagyja az érintett csoportok nézőpontját. Ha valami egy nagyon súlyos legitimációs kihívás a parlamentáris demokráciával szemben, az az, hogy az állampolgárok az elmúlt húsz évben fokozatosan elvesztették a hitüket abban, hogy a parlamentáris demokrácia, illetve ennek a helyi leágazásai valóban az ő érdekükben, az ő életük érdekében tudnak működni.

Éppen ezért mi úgy véljük, hogy az egyik legfontosabb alkotmányos alapelv, hogy az egész demokratikus folyamatnak, az egész demokratikus intézményrendszernek az állampolgári részvételen kell alapulnia. Nem elég a népszuverenitásra hivatkozni, nem elég arra hivatkozni, hogy a szuverén nép a fülkékben kifejezte az akaratát - erre hivatkoztak más nyelven és másként mások is az elmúlt ciklusokban. Amíg azzal a helyzettel nem nézünk szembe, hogy két választás között, egy ciklus alatt az állampolgároknak nincs hatékony jogosítványuk arra, hogy az őket közvetlenül érintő jogalkotási döntésekbe, közfontosságú döntésekbe beleavatkozhassanak, ez a legitimációs kihívás folyamatosan fenn fog állni.

(12.40)

És még valami. Azzal is szembe kell nézni, hogy a tipikus jogalkotási feladat olyan, hogy egyenlőtlenül érinti a különböző állampolgári csoportokat. Vannak állampolgári csoportok, amelyek mondjuk, intenzívebben be vannak vonódva egy szabályozási területbe vagy egy jogalkotási problémába, és vannak olyanok, amelyek kevésbé.

Mi azt javasoljuk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán a parlament mozduljon el egy részvételi, deliberatív demokrácia irányába. Mi abban hiszünk, hogy akkor lesznek megalapozott jogszabályok Magyarországon, hogyha Magyarországon meghonosodnak azok a deliberatív technikák, ahol az egyenjogú polgárok nemcsak itt a parlamentben, de különböző állampolgári közösségekben, kistelepüléseken, városokban jól informáltan, hatékony nézetegyeztetéseket tudnak egymással folytatni. Ezért javasoljuk azt, hogy például a különböző európai országokban már meghonosodott olyan állampolgári technikát, mint a citizen's jury, az állampolgári tanácsot iktassuk be a magyar jogrendszerbe, legyen választható eszköz arra, hogy akár a helyi képviselő-testületek, de akár az országos jogalkotók ilyen állampolgári technikákkal tudják a leginkább érintett társadalmi csoportok véleményét becsatornázni a jogalkotási folyamatba.

És akkor, amikor eltérő érdekintenzitásról beszélünk, arra is figyelni kell, hogy nagyon gyakran úgy születnek meg törvények vagy akár helyi rendeletek, hogy hiába eltérő az érdekintenzitás, és tudunk beazonosítani állampolgári közösséget, amelyik nagyon erősen érintett egy jogalkotási feladatban, ha történetesen éppen annak az állampolgári közösségnek az érdekérvényesítési képessége rendkívül alacsony. Arról beszélek, amikor kifejezetten a marginalizált társadalmi helyzetű csoportokat érinti egy-egy jogszabály, a leggyengébb érdekérvényesítési képességgel rendelkező csoportokra alkotunk különböző szabályokat. Nem ezoterikus közösségekre kell gondolni. Arról van szó, hogy mi történik akkor, amikor mondjuk, a betegjogokról, a cselekvőképességet érintő szabályokról hozunk törvényeket. Jellemzően - idézőjelben - "politikai névtelenek" azok, akiknek a bőrére megy ki az egész jogalkotási folyamat. De szintúgy említhetem azt is, amikor olyan feladatok vannak, mondjuk, a parlament előtt, amelyek tipikusan például a kistelepüléseket érintik, olyan településformákat, olyan térségeket, ahol jellemzően nagyon alacsony a választói aktivitás. Éppen ezért már alapelvi szinten rögzíteni kellene azt, hogy a társadalmi-gazdasági szempontból marginalizált csoportok véleményét kifejezetten és proaktívan be kell vonnia a jogalkotónak.

Nem értünk azzal egyet, hogy az úgynevezett stratégiai partnerség a jogalkotó diszkrecionális döntésén alapul. Mi egy olyan megoldást javaslunk, hogy a jogalkotási folyamatot ki kell nyitni. Meg kell húzni objektív feltételekkel azt a kört, hogy melyek azok a szervezetek, állampolgári közösségek, amelyek hatékony eszközökkel részt vehetnek a jogalkotási folyamatban, de gyakorlatilag arra gondolunk, hogy ha mondjuk, egy napilapban, egy internetes portálon a jogalkotási feladatot meghirdeti a jogalkotó, akkor bármely állampolgári közösség azonos feltételekkel bejelentkezhessen. A jogalkotó ne a saját szája íze szerint, hanem ezeknek a különböző közösségeknek a tényleges aktivitása szerint különböztethessen csak meg a jövőre nézve.

Komoly hiányossága ennek a törvényjavaslatnak, hogy feltűnően hiányoznak, szemben egy korábbi tervezettel, a szigorú határidők. Mi arra gondolunk, hogy akkor van értelme a társadalmi részvételt szabályozni a jogalkotásban, hogyha komoly határidőkkel tudunk dolgozni, komoly határidőkkel tudunk számolni. És akkor van értelme az állampolgári vélemények becsatornázásának, hogyha van garancia arra, hogy a törvényhozók, de a helyi jogalkotók is legalább megismerkedhessenek azokkal az állampolgári véleményekkel, amelyek egy-egy jogszabálytervezet kapcsán megszületnek. Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, számunkra nem az a kardinális kérdés, hogy most az történik-e egy képviselő-testületben vagy a parlamentben, amit különböző társadalmi csoportok kikövetelnek ilyen egyeztetési folyamatokban, de az igenis kardinális kérdés számunkra, hogy akkor, amikor a bizottságban, mondjuk, egy képviselő szavaz, majd bejön a plenáris ülésre, vagy egy helyi képviselő-testületben a helyi képviselő szavaz, akkor legyen tudatában annak, hogy az adott kérdésben releváns társadalmi csoportok, különböző állampolgári közösségek milyen véleményt formálnak. Számunkra ez egy kardinális kérdés. És ehhez a lehetőséghez, illetve ehhez a kötelezettséghez, hogy minden egyes képviselő legyen képben arról, hogy a különböző állampolgári közösségek a jogszabálytervezetről mit mondanak, no, ehhez a kötelezettséghez tapasztanánk közjogi következményeket.

És szólni kell arról is, hogy az aránytalanul rövid véleményezési idő gyakorlatilag kiüresíti a társadalmi nézetegyeztetési folyamatokat. Igen, nem lehet folyamatosan forradalmi lázban tartani a jogalkotást. Igen, például alapvető életviszonyok esetében még egy egyéves jogszabály-előkészítési folyamatot is be kell tudni vállalni.

Megint csak arról van szó, hogy egy mostani sietségnek, a mostani, ha úgy tetszik: forradalmi jogalkotásnak az árát a következő években kell mindenkinek megfizetnie. Ha úgy alkotunk szabályokat alapvető életviszonyokra, hogy sem hatásvizsgálatok nincsenek, sem pedig a leginkább érintett társadalmi csoportok véleményével egész egyszerűen nem tud kalkulálni a jogszabályalkotó, akkor nagyon hamar a jogszabály érvényesülésének a hiányosságaival kell majd szembenézni.

Fontos elem továbbá az is, hogy a hatástanulmányokat, a különböző, nemcsak gazdasági, hanem társadalmi-környezeti hatástanulmányokat minden esetben kötelező elkészíteni. És itt megint egy lényegi probléma az, hogy mi történik akkor, amikor nem a - idézőjelben - "rendes" úton, tehát nem kormányzati úton kerül be a parlamenthez egy törvényjavaslat, hanem amikor mi, képviselők egyéni indítványként terjesztünk be a tisztelt Ház elé különböző jogszabálytervezeteket. Azt gondolom, hogy a megalapozott döntéshez egyfelől az érintett és érdeklődő állampolgárok véleményének ismerete kell, másfelől a megalapozott döntéshez kell, hogy a különböző társadalmi-gazdasági döntések szociális-környezeti következményeivel pontosan tisztában legyünk.

Komoly kritikánk továbbá az is, hogy a törvénytervezet - szemben szintén korábbi jogszabályverziókkal - túlságosan tág körben szabja meg a társadalmi egyeztetés alól kivonható törvényhozási tárgyak körét. Arról van szó, hogy az LMP álláspontja szerint az 5. § (3) és (5) bekezdését egész egyszerűen el kell hagyni. Bőven elegendő a (4) bekezdésnek az adatvédelmi törvényt, tehát az információszabadságot korlátozó passzusa, tehát amelyik ad egy lehetőséget arra, hogy például amikor katasztrófahelyzet van, nemzetbiztonsági érdekek sérülnek, akkor el lehet tekinteni ezektől a kötelezettségektől. Minden egyéb korlátozás megint csak arra jó, hogy a társadalmi nézetegyeztetést ki lehessen üresíteni.

Sőt, mi tovább is mennénk. Nemcsak a tipikus jogszabálytervezeteket vonnánk be ebbe a körbe, de a különböző fejlesztési terveket, és itt hangsúlyosan gondolok a különböző önkormányzati fejlesztési koncepciókra, szintén bevonnánk ebbe a körbe, akkor is, ha történetesen nem rendeletben öltenek testet.

Végezetül én nagyon fontosnak tartom azt, hogy a beérkező különböző állampolgári vélemények egyidejűleg megismerhetőek, átláthatóak legyenek. Továbbra is arra szeretném kérni a kormányt, az előterjesztőt, hogy egy olyan törvényjavaslatot fogadjunk el, amelyik már tartalmazza azokat a lehetőségeket, hogy Magyarország egy deliberatív demokrácia irányába el tudjon mozdulni. Tehát teremtsük meg ezzel a törvénycsomaggal a lehetőséget arra, hogy például a különböző szektorális törvények speciális esetekben az állampolgári tanács technikájának az alkalmazását már most, illetve a közeljövőben kötelezően alkalmazható technikaként elő tudják írni.

Mi abban hiszünk, hogy akkor tudjuk a magyar demokráciát megújítani, akkor tudunk megfelelni a különböző legitimációs kihívásoknak, hogyha Magyarországon a különböző közhatalmi döntések, közfontosságú döntések az állampolgárok bevonásával, róluk, és nem nélkülük születnek meg.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most a képviselői felszólalások következnek, a Házszabály szerinti 15-15 perces időkeretben.

Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Kerényi János képviselő úrnak, Fidesz.

(12.50)

DR. KERÉNYI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elsősorban a jogalkotási törvényhez kívánok hozzászólni. A törvényjavaslat az idejétmúlt szabályozáshoz képest pontosabban és részletesebben határozza meg azokat a követelményeket, amelyek értelmezhetőbb, alkalmazhatóbb jogszabályok megalkotását segítik elő.

A törvényjavaslat szövege logikus, jól értelmezhető. Figyelembe veszi az alkotmányban végbement változásokat, az alkotmánybírósági határozatok követelményeit, valamint a jogalkotás kialakult gyakorlatát, ezzel összefüggésben rendezi a hatály, a felhatalmazás, a módosítás és a hatályon kívül helyezés lényeges kérdéseit.

A törvényjavaslat néhány kiemelt szabályozási területéről elmondhatók a következők. A törvényjavaslat már a II. fejezetében, a jogalkotás alapvető követelményeinél rögzíti, hogy a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazásához szükséges felkészülésre. A továbbiakban azt is rögzíti a javaslat, hogy a hatálybalépés napja csak a jogszabály kihirdetését követő valamely nap lehet, kivételesen ugyanaznap.

A hatályon kívül helyezést is részletesen és egyértelműen szabályozza. Nagyon fontos új rendelkezés az, hogy ha jogszabály valamely jövőbeli feltétel bekövetkeztekor lesz hatályos vagy akkor kerül hatályon kívül helyezésre, akkor a feladatkörrel rendelkező miniszter a feltétel bekövetkezésének naptári napját a Magyar Közlönyben teszi közzé, önkormányzati rendelet esetén pedig a jegyző teszi közzé a határozatot.

Hasznos változás, hogy a törvény hangsúlyosabbá teszi az előzetes és utólagos hatásvizsgálat követelményét. A jogalkotás különböző szintjein tapasztalható, hogy célszerű a jogszabály várható gazdasági-társadalmi, költségvetési hatásait felmérni, illetve alkalmazásának tapasztalatát a jogalkotó tudomására hozni. Kiemelendő az is, hogy az önkormányzati rendeletekre vonatkozóan is előírja a hatásvizsgálatot. Az előzetes hatásvizsgálat kiterjed a környezeti és egészségügyi következményekre, valamint az adminisztrációs terhekre is.

Az utólagos hatásvizsgálat előírása biztosítja a jogalkotás folyamatos kontrollját és felülvizsgálatát. A jelenlegi szabályozás is tartalmaz ugyan általános előírásokat a jogszabályok hatályosulásának folyamatos vizsgálatára vonatkozóan, a törvényjavaslat azonban ezt a kötelezettséget konkrétabbá teszi azáltal, hogy legalább ötévenként kötelező lefolytatni az utólagos hatásvizsgálatot, amelynek maga a törvény rögzíti a szempontjait is, részletes szabályait pedig rendelet fogja tartalmazni.

Régi hiányt pótol a javaslat azzal, hogy megszünteti az eddig sok vitát kiváltó és gyakorlatban kvázi normaszövegként alkalmazott jogi iránymutatásokat: irányelv, tájékoztató, elvi állásfoglalás. E körben - összhangban az Alkotmánybíróság határozatával - csak két ilyen jellegű jogi aktus marad meg: a normatív határozat és a normatív utasítás. Fontos garanciális elv, hogy ezek az úgynevezett állami szervezetszabályozó eszközök jogszabállyal nem lehetnek ellentétesek.

Végezetül nagyon fontosnak tartjuk a nemzeti jogszabálytár felállítását az alábbi okok miatt: bárki által ingyenesen hozzáférhető, elektronikusan könnyen kezelhető, a jogszabályok egységes szerkezetben kerülnek közzétételre. Mind a jogalkalmazó szervek, mind a jogkövető állampolgárok számára ennek a fokozatosan létrejövő nemzeti jogszabálytárnak nagy jelentősége lesz az elkövetkezendő időszakban.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Gyüre Csaba képviselő úrnak, Jobbik.

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy vezérszónoki hozzászóláshoz szeretnék hozzászólni, és direkt nem akartam a politikai részt belevinni a vezérszónoki mondandómba, azért kértem most egy kétperces hozzászólási lehetőséget.

Mégpedig Ipkovich György és Sós Tamás képviselőtársaim ihlettek erre a felszólalásra, akik most hirtelen, de az egész MSZP-frakció hihetetlen mértékben elkezdte félteni itt Magyarországon ezt a demokráciát és a jogállamiságot.

Végtelenül álszentnek tartom ezt az MSZP-s magatartást, amelyet ezzel kapcsolatban látunk, hiszen mi a magunk részéről, a Jobbik Magyarországért Mozgalom is a jogállamiság elleni alapvető harcnak, támadásnak tekintjük azt a törvényjavaslatot, amelyet Lázár János benyújtott az alkotmány módosításával kapcsolatosan, amely az Alkotmánybíróság hatáskörét csökkenteni. Azonban én azt látom, hogy a Fidesz-KDNP valóban támadja a jogállamiság alapvető kérdéseit itt a parlamentben, törvényi szinten, de az MSZP éveken keresztül az utcán, a társadalmi életben és minden szinten támadta a magyar demokratikus alapértékeket, és rendkívül álszentnek tartom azt, hogy hirtelen ennyire félteni kezdték a demokráciát ma éppen másoktól, amikor saját maguktól kellett volna félteni nyolc éven keresztül.

Ennyit szerettem volna ezzel kapcsolatban megjegyezni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kétpercesek következnek. Ipkovich György képviselő úr, MSZP.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Jobbikos képviselőtársamnak mondanám, hogy nagyon szívesen elvitatkozom azokon a jogszabályi rendelkezéseken, amelyeket mi a kormányzásunk idején előterjesztettünk, és amelyet jobbikos képviselőtársam alkotmányellenesnek vagy demokráciaellenesnek tart.

Nagyon szívesen kifejteném a véleményemet, illetve nagyon szívesen hallanám, hogy melyeket tartja ilyennek tisztelt képviselőtársam, de általánosítani, megalapozatlan véleményeket mondani, úgy gondolom, nem ennek a Háznak a helyszíne a megfelelő környezet, ezért visszautasítanám a felvetését.

Köszönöm a figyelmét, tisztelt képviselőtársam. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lamperth Mónika képviselő asszonynak adom meg a szót, kettő percre.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Értem én, hogy nagy bajban van a Jobbik, mert ők látens, kvázi koalícióban működve szavaznak meg négyötödöt meg sok mindent a Fidesznek, meg támogatják őt kommunikációban, sok mindenben, és most találkoztak egy olyan skandalummal, amiről ők pontosan tudják - főleg Gyüre úr, aki képzett államigazgatási ember -, hogy ilyen az előző nyolc évben nemhogy nem követődött el, de még csak a közelébe sem ment az ilyen durva megoldásoknak az előző kormányzat, mint amit most a Fidesztől láthatunk.

Értem én, hogy borzasztó nehéz ezt most kimondani, hogy átléptek egy olyan határt; a KDNP-ről még nem tudjuk, mert voltak biztató mondatok meg jelzések, de a Fidesz átlépett egy olyan határt, amiről néhány hónappal ezelőtt senki nem gondolta, hogy átléphető. Olyan eszközt választott az alkotmányvédelem legfontosabb eszköze, az Alkotmánybíróság elbizonytalanítására és a hatáskörének korlátozására, ami egészen bizonyos, hogy rendkívül kínos ebben a teremben, nemcsak ezen az oldalon ülők számára.

Úgyhogy értem én ezt a gondot és problémát, de szerintem nyugodtan szálljanak le erről a lóról, cseréljék ki ezt a lemezt, mert ha ebben az országban fontos az a parlamentben ülő képviselők számára, hogy kiszámítható, jogállami megoldásokkal szülessenek meg a jogszabályok, akkor azt gondolom, hogy erről kell beszélni, ami tegnap történt, erről a törvényről kell beszélni és ennek a felesleges voltáról. Ezt a szocialisták megtették, és a vita későbbi szakaszában is meg fogják tenni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Schiffer András képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Két megjegyzés lenne, ami nem szorosan, de járulékosan a törvénycsomag gerincéhez tartozik. Az egyik, hogy itt lenne a remek alkalom arra - és erre is beterjesztettünk módosító javaslatot -, hogy a saláta-jogalkotásnak vessünk véget. Tehát akkor, amikor össze nem tartozó életviszonyokat azonos jogszabályban próbál a jogalkotó szabályozni, ez alapvetően ássa alá a jogbiztonságot. Egész egyszerűen a jogkereső polgár nem tud kiigazodni azon, amikor egy hatalmas törvénykönyv-módosításnak álcázott valami kapcsán különböző, össze nem tartozó egyéb szabályok is módosulnak.

A másik pedig az, hogy mi önmagában a lobbitörvény hatályon kívül helyezését üdvözöljük. Ez nem túl dicsőséges eleme volt a szocialista jogalkotásnak, ugyanakkor viszont a helyzet rendezetlenül hagyása semmiképpen sem megnyugtató.

(13.00)

Nekünk augusztusban volt egy törvényjavaslatunk a gazdasági érdekérvényesítés nyilvánosságáról, tehát hadd tudják már meg a polgárok, hogy ha itt a Nándorfehérvári teremben egy befektető akár egy leendő, akár egy volt vagy éppen hivatalban lévő miniszterelnökkel tárgyal, hogy ugyan miről tárgyal. Én azt gondolom, hogy ehhez az állampolgárnak joga van, joga van például azt megtudni, hogy egy-egy jogalkotási produktum mögött kiknek a nyomásgyakorlása áll. Tehát ezért tisztelettel javasoljuk a kormánynak, hogy fontolja meg ennek a gazdasági érdekérvényesítési törvényjavaslatunknak a gerincét átvenni.

A másik, hogy a társadalmi részvételt gátló egyik legfontosabb jogszabály a kiemelt beruházási törvény, amit önök többpárti egyetértéssel - a Szocialista Párt és a Fidesz együtt - fogadtak el 2006-ban; addig aligha tudunk beszélni a társadalmi részvétel érvényesüléséről, amíg lényeges, hatalmas közpénzeket felemésztő beruházások úgy tudnak mentesülni a közösségi ellenőrzés alól, tehát a komoly hatósági ellenőrzés alól, hogy az állampolgári csoportoknak semmilyen beleszólási joguk ebbe nincs.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kozma Péter képviselő úr előre bejelentett felszólalása következik, Fidesz.

KOZMA PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Engedjék meg, hogy az előttünk fekvő, a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló T/1382. számú törvényjavaslattal kapcsolatban elöljáróban elmondjam, hogy a jogalkotás rendjét az alkotmány értelmében külön törvény szabályozza.

A 121/2009. AB határozat 2010. december 31-ével megsemmisítette a jogalkotás rendjéről szóló 1987. évi XI. törvényt. Az alkotmány 7. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogalkotás rendjét szabályozó törvény elfogadásának kötelezettsége nem jelenti azt, hogy a törvény a jogalkotás valamennyi aspektusát kell hogy szabályozza, éppen ellenkezőleg, indokolt, hogy a jogalkotási törvény a jogalkotás legalapvetőbb szabályait fektesse le: általános eljárási kérdéseket, a kihirdetés és a hatályba léptetés szabályait. A részletszabályokat pedig egyszerűen más törvényben kell szabályozni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezt teszi: a jogalkotásban történő társadalmi részvétel szabályait állapítja meg. Megjegyzendő továbbá, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogalkotás során a törvényben előírt általános egyeztetési kötelezettség megsértése nem eredményezheti a megalkotott jogszabály érvénytelenségét.

A nemzeti együttműködés rendszerének megalkotása, kapcsolódva a nyitott kormányzás elvéhez, a társadalom legszélesebb rétegeinek bevonása mellett tud csak érvényesülni. Ennek érdekében szükség van a jogalkotásban történő társadalmi részvétel szabályainak megalkotására, amely biztosítja azon állandó keretet, amelynek mentén a társadalom különböző rétegeinek érdekei érvényesülni tudnak a jogalkotás során, ezzel biztosítva a nagyobb legitimációt az elfogadott jogszabálynak.

A fentiekre tekintettel tehát az a kormányzati cél, hogy a civil szféra munkája és véleménye megjelenjen a törvényalkotás folyamán, e törvényjavaslat benyújtása során megvalósult, és e törvényjavaslat azon alapszik, amelyet a civil szervezetek A társadalmi egyeztetés egységes normarendszere című tanulmányban lefektettek.

A törvénytervezet hatálya a miniszter által előterjesztett jogszabálytervezetekre terjed ki, tehát nem korlátozza az egyéni képviselői indítványok benyújtására vonatkozó, Házszabályban előírt rendelkezéseket, és felhatalmazó rendelkezést ad az önkormányzatoknak, hogy a helyi jogszabály-előkészítés során alkalmazandó egyeztetési módokat külön helyi rendeletben szabályozzák.

A törvénytervezet a jogszabály társadalmi véleményezésének általános szabályait kívánja megadni, ami nem helyettesíti az egyéb jogszabályokban vagy - a jogalkotásról szóló új törvény szóhasználatával élve - a közjogi szervezetszabályozó eszközökben meghatározott véleményezési jogosultságokat. Azon jogszabályok köre, amelyeket nem kell vagy nem lehet társadalmi vitára bocsátani, részben megegyeznek az elektronikus információszabadságról szóló törvényben meghatározott kivételekkel, valamint kiegészül például a nemzetközi szerződések kihirdetéséről, valamint az európai uniós támogatásokról szóló jogszabályokkal.

Annak érdekében, hogy a civil szféra szereplői megfelelően fel tudjanak készülni a jogszabálytervezetekkel kapcsolatos véleményalkotásukra, a törvénytervezet értelmében fél évre előre a kormány meghatározza a jogalkotási tervét, ami alapján minden egyes minisztérium tájékoztatót ad ki a fél évre vonatkozó jogalkotási és jogszabály-előkészítési feladatairól. Az említett jogalkotási terv, valamint a miniszteri tájékoztatók szorosan kapcsolódnak a jogszabálytervezetek véleményezésével, tervezésével, és ezért indokolt az ezekre vonatkozó szabályoknak a jelen törvényben való megjelenítése.

A törvénytervezet a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvétel további biztosítása érdekében két egyeztetési módot szabályoz. Az úgynevezett általános egyeztetés keretében társadalmi vitára bocsátott jogszabálytervezeteket az erre kijelölt honlapon kell közzétenni, és arról bárki véleményt nyilváníthat a megadott elektronikus elérhetőségen keresztül azzal, hogy a beérkezett észrevételekről a jogszabály előkészítője nyilvános összefoglalót készít, és a beküldők névsorával együtt nyilvánosságra is hozza. A törvényben meghatározott, alapvetően a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter döntése alapján a törvények esetében pedig annak hatálybalépésétől számított egy év elteltével arra is lehetőség nyílik, hogy a jogszabály hatálybalépését követően annak hatályosulásával kapcsolatos észrevételét bárki megtegye.

A másik egyeztetési mód, az úgynevezett közvetlen egyeztetés keretében pedig a miniszter stratégiai partnerségi megállapodásokat köthet azokkal a szervezetekkel, amelyek az adott jogterület szabályozásának előkészítésében megfelelően széles társadalmi érdekek megjelenítésére képesek, és a tárgyalt jogterületen szakmai, tudományos tevékenységet végeznek.

Mindezekre tekintettel én úgy vélem, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet alkalmas arra, hogy betöltse a jogalkotó célkitűzésében foglaltakat, ezért azt általános vitára és elfogadásra ajánlom a tisztelt Háznak és a kedves képviselőtársaimnak.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Hasonlóan kezdem, ahogy Ipkovich György képviselőtársam, hogy 24 órával ezelőtt szakmai vitára számítottam, és szakmai érvekkel készültem. Szerettem volna kifejteni azt, természetesen az általános vita keretei között és annak megfelelően, hogy miről szól az a 22 szakmai módosító javaslat, amelyet Ipkovich képviselőtársammal együtt nyújtottunk be a törvényjavaslat jobbá tétele érdekében. Azonban az elmúlt 24 órában történt valami, ami felülírja ezt a szándékot, és úgy gondolom, hogy hiba lenne szakmai alapon megközelíteni az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

Az államtitkár urak egy demokratikus állam jogalkotási törvényéről beszéltek, és egy ilyen demokratikus állam jogalkotási gyakorlatáról, de biztosan nem a magyar gyakorlatról, és biztosan nem a kormány valós szándékairól. Mesevilágról vagy külföldi gyakorlatról viszont, úgy gondolom, nem érdemes a magyar parlament falai között beszélni. Érdekes lenne persze megvizsgálni azt, és erre fogok is egy kísérletet tenni a részletes vitáig, hogy vajon van-e olyan rendelkezése az előttünk fekvő törvényjavaslatnak, amit az elmúlt néhány hónapban a kormány, illetve a kormánypártok betartottak volna - nem azt, hogy van-e olyan, amit nem, hanem a kérdés úgy merül föl, hogy van-e esetleg olyan, amit betartottak. Talán találunk majd ilyeneket is.

(13.10)

Rétvári államtitkár úr rezzenéstelen arccal beszélt arról, hogy milyen nagy szükség van a társadalmi egyeztetésre. Azt gondolom, hogy az önök elmúlt időszakának a gyakorlata után ez hiba egy államtitkártól, és nem erényének értékelhető; egy pókerjátékosnál feltétlenül, hogy a rossz lapok esetében is tud ugyanolyan arccal beszélni és viselkedni, minthogyha jó lapjai lennének, itt azonban nem erről van szó. Arról van szó, hogy önök folytatnak egy olyan gyakorlatot, és az államtitkár úr is részese annak a gyakorlatnak, amelynek például eleme az, hogy három hónap alatt akarják ledarálni az új alkotmány koncepcióját, társadalmi vita nélkül. Része az, hogy az elmúlt időszakban, amikor szóvá tettük, hogy az önök által beterjesztett javaslatnak nem volt társadalmi vitája, akkor önök ezt nem tagadták, hanem azt mondták, hogy ilyen nem kell, és azért nem kell, azért nincs szükség rá, mert önöket erre a fülkeforradalom felhatalmazza, a fülkeforradalomban már ezekről a kérdésekről véleményt nyilvánítottak az emberek, ezért a konkrét törvényjavaslat társadalmi vitára bocsátása szükségtelen, hiszen önök azt kodifikálják, amit a fülkeforradalomban az emberek követeltek. Tegnap egyébként Lázár János is erre utalt. Elképesztőnek tartom, államtitkár urak! Azt meg még inkább annak tartom, hogy önök társadalmi vitáról és annak az erényeiről beszélnek, amikor egyébként ilyen gyakorlatot folytat a kormányuk és az önök pártjai.

Hadd kérdezzem meg az államtitkár urakat: amikor az Alkotmánybíróság döntésének tegnapi bejelentése után Lázár János körülbelül egy órával később kiállt, és azt mondta, hogy benyújtják újra a törvényjavaslatot, majd benyújtják azt a törvényjavaslatot is, amely az Alkotmánybíróság hatásköreit nyirbálja meg, majd benyújtják azt a javaslatot is, ami a népszavazási lehetőségeket csökkenti, a népszavazási tárgyak körét szűkíti, akkor vajon egy óra alatt kivel egyeztették ezt le: milyen társadalmi szervezetekkel? Milyen szakmai szervezetekkel? Kik értettek ezzel egyet és kik nem?

Államtitkár Urak! Miért beszélnek társadalmi vitáról akkor, amikor ilyen nincsen az önök gyakorlatában? Ez nem létezik! És azt is hadd kérdezzem meg, hogy mindezt akkor miért írják le a törvényjavaslatban, hogy ez szükséges.

Tudják, diktatúrában szokás az, hogy van szép alkotmány, szép elvekkel, vannak törvények is, csak éppen bolondnak nézik azt, aki hivatkozik rájuk. Önök ezt csinálják, ezt a gyakorlatot folytatják.

Mi is az önök jogalkotási gyakorlata? - mert egy extrém példát már kiemeltem. Nézzünk mást! A kormány - és inkább ezt kellene kodifikálniuk, ha a saját gyakorlatukról beszélnek - csak kivételes esetben nyújt be törvényjavaslatot, akkor sem egyeztet, hanem a fülkeforradalomra hivatkozik, ami felhatalmazást adott rá. A legfontosabb törvényeket, tisztelt fideszes képviselőtársaim, képviselői önálló indítványok formájában nyújtják be, és nem egy esetben - ezt most már precedensnek lehet nevezni - egy nap alatt, a benyújtás napján, Házszabálytól eltéréssel, egy gyorsított vitában még aznap elfogadják. Itt persze értelemszerűen kizárt a társadalmi vita, mert az néhány óra alatt nem valósítható meg. Ha mégis van a parlamenten belül vita, és nem egy nap alatt akarják ledarálni a fontos törvényjavaslatukat, és ez a parlamenti vita kellemetlenné válik az önök számára, akkor ügyrendi javaslattal lezárják, belefojtják az országgyűlési képviselőkbe a szót. Ez is az önök gyakorlata a jogalkotás során. És legutóbb most azt tapasztaljuk, hogy ha bárki szót emel az elképzelésükkel szemben, akkor erre az a válaszuk, hogy a kétharmad birtokában, azzal visszaélve, elvonják a hatáskört, és móresre tanítják azt az államhatalmi szervet, azt a hatalmi ágat, amelyik mert önökkel szembemenni.

Hadd kérdezzem meg: ha ez a gyakorlatuk, akkor miért vacakolnak egy ilyen bonyolult szabályozás megalkotásával? Amit elmondtam, az elfér egy oldalon, egy oldalban összefoglalható, és legalább a valóságot tükrözi, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár urak. Komolyan kérdezem, és komolyan szeretnék erre választ kapni, őszintén remélem, hogy megkapom: miért nem tartják be tehát a saját törvényükben meghatározott formákat? Miért nem ez alapján járnak el és jártak el eddig a jogalkotási tevékenységük során?

Mi bíztunk abban, és bízunk abban is, hogy a kormány és a kormányoldal észhez tér egyszer, és befejezi a jogalkotási és a demokratikus rendünk felszámolására irányuló ámokfutását, s egyszer alkalmazni kezdi majd a saját jogalkotási törvényét, ezért fogalmaztuk meg és tartjuk fenn képviselőtársammal a beterjesztett módosító javaslatokat. Úgyhogy kérjük, legalább a jogalkotás vitájáról szóló parlamenti vitában valóban a jogalkotási törvény szabályainak megfelelően járjanak el, és érdemben vizsgálják meg a módosító javaslatokat, ne pedig erőből verjék le.

Ma azonban sajnos más a helyzet. Hét alkotmánymódosító javaslatot terjesztettek be, és fogadták el azok jó részét, volt, amit - mint mondtam - egy nap alatt, miközben zajlik az új alkotmány előkészítésének a vitája. Az a határozott álláspontunk sajnos mostanra, hogy önök az embereket, a civil szervezeteket és a parlamentet díszletként kezelik, és a legcsekélyebb mértékben sem érdekli önöket a véleményük. Javaslataink beterjesztése után tegnap ezért léptünk ki az alkotmányozás folyamatából.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! A cirkuszhoz bohócokat keressenek, és ne országgyűlési képviselőket! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jogalkotásról szóló törvénnyel valóban már régóta adós a magyar parlament, és ahogyan Ipkovich György vezérszónok képviselőtársam is elmondta, mi egy komoly szakpolitikai, politikai, szakmapolitikai vitára készültünk ezzel kapcsolatban. Azt hiszem, erre készülhettek a fideszes képviselők is, hiszen Kerényi képviselő úr, Kozma képviselő úr előre gondosan elkészített és megírt szakmai szövegével készült erre a vitára, ami helyénvaló, hiszen a parlamenti vitában ennek helye van.

De képviselőtársaim, akik itt a Fidesz részéről elmondták a véleményüket, hozzászólásukat, minthogyha tegnap óta nem olvastak volna újságot, vagy nem nyitották volna ki a számítógépet, és nem nézték volna meg azt az elementáris felháborodást, ami a magyar közvéleményben érzékelhető azzal kapcsolatban, ami tegnap történt. Azt hiszem, erről nagyon csöndes, higgadt, nyugodt szavakkal kell beszélni, mert egy ilyen skandalum, ami tegnap történt, az, amit Lázár János frakcióvezető úr, nyilván Orbán miniszterelnök megbízásából előadott tegnap, az minden, csak nem az, amit önök most itt leírtak a törvények előkészítésével kapcsolatban. Teljesen mást csinálnak, mint amit benyújtottak, és mint amiről itt beszélnek! Valami hihetetlen cinizmus kell ahhoz, hogy elmondják az államtitkár urak úgy az expozét, hogy ők is tudják - okos, felkészült ember mind a kettő, nem akarok maguknak ártani, de mégiscsak ezt kell mondanom; néhány éve itt vagyunk a parlamentben, hallottam már az önök szakmai, szakmapolitikai megnyilvánulását -, pontosan tudják, hogy abból, amit elmondtak, egy szó nem igaz, egy szó nem igaz!

Amikor Szakács Imre felmegy a pulpitusra, és vezérszónokként elmondja mindazt, amire előre készült, s amikor odaért ahhoz a részhez, hogy ebben a törvényben azért mégiscsak a jogszabályok visszamenőleges hatályának tilalmát bele kellene írni, akkor kétszer megrebben a szeme, és én tudom, hogy miért. Ő is itt ült ebben a parlamentben, megnyomta a gombot, meg a többiek is, amikor önök pontosan tudták, hogy az a törvény, amit az Alkotmánybíróság most megsemmisített, a visszamenőleges hatály tekintetében alkotmánysértő! Megmondták az önök jogászai is, nem itt, a parlamenti plenáris ülésen, de megmondták, tudomásom van róla - és most mégis elvállalják ezt a szerepet? Mi lehet az a hihetetlenül erős indok, ami azt támasztja alá, hogy ezt fel kell vállalni, és képzett jogász létükre ezt a színházat, ezt a színjátékot el kell játszani?

(13.20)

Leírtak most egy törvénytervezetben egy szándékot, hogy hogyan kellene a jogszabályokat előkészíteni, közben ebből egy szó nem volt igaz az elmúlt időszakban. Úgy hoztak be alkotmánymódosítást, a hétből hatot biztosan, hogy arról még a koalíciójukon belül sem tudtak egyeztetni, nemhogy társadalmi szervezetekkel alkotmánymódosításról. Tanúja voltam az alkotmányügyi bizottságban, amikor hétfőn reggel 10 órakor Mátrai Márta képviselő asszonnyal közölte az illetékes fideszes, hogy ő lesz a benyújtója annak az alkotmánymódosításnak, amibe belerejtették azt, hogy kiveszik azt a szabályt a Magyar Köztársaság alkotmányából, hogy négyötöddel lehet csak alkotmányt módosítani.

A képviselő asszony maga sem volt pontosan tudatában annak, hogy mi az, amit ő aláír, és még írógéppel vagy számítógéppel oda volt írva Lázár János neve is, de nem volt elég idejük, hogy Lázár urat elérjék és aláírja, ezért csak Mátrai Márta nevén futott ez az indítvány. Legyenek hálásak a képviselő asszonynak, hogy a pártpolitikai hűsége erősebb volt, mint a képviselői esküje, és elvállalta ezt a szerepet - és egyébként ez sokukra igaz. Mert tudták, hogy alkotmánysértő - a képviselő úr csóválja a fejét -, a jogászkollégák, van olyan, akitől tudom, tőle személyesen, de nem fogok inszinuációt elkövetni, nem mondom a nevét, tehát tudták, hogy alkotmánysértő a visszamenőleges hatályú jogalkotás. Tudták. Tudták előre, hogy ezzel ilyen problémák lesznek, csak azt gondolták, hogy azzal a két, általuk megerősített új alkotmánybíróval el tudnak érni majd esetleg valamilyen másik eredményt. Tudták, és mégis a pártpolitikai elkötelezettségük a Fideszhez erősebb volt, mint a képviselői esküjük, merthogy a képviselői eskü arról szól, hogy a jogszabályokat megtartom és megtartatom.

Aztán a társadalmi egyeztetésről, a társadalmi részvételről a jogszabályokban való előkészítésről. Most alakítják át úgy a közigazgatást, annak az egyik részét, az államigazgatási részét, amely szorosan függ össze természetesen az önkormányzati igazgatással. Egymás között már nyíltan beszélnek arról, hogy hogyan fogja az önkormányzatoktól egy tollvonással elvenni a közoktatás feladatrendszerét, és einstandolja azt is anélkül, hogy ez tisztességesen végig lenne beszélve; anélkül folyik erről disputa, és majd egyszer csak ilyen villámszerűen megjelenik újra a parlament asztalán egy törvény, hogy mondjuk, a Kormány-Önkormányzatok Érdekegyeztető Fórumával egyáltalán egyszer is szóba álltak volna. Pedig ezt a magas szintű egyeztető fórumot azért hozta létre körülbelül hat évvel ezelőtt az akkori kormány, hogy a legmagasabb szinten történhessen egyeztetés a kormány és az önkormányzatok között, és ezt fontosnak tartották akkor önök is. Belügyminiszterként számtalanszor tárgyaltam e testület ülésén Kósa Lajossal, aki a Megyei Jogú Városok Szövetsége elnökeként vett részt, és mondhatnék más fideszes szereplőket is, ahol az ő konkrét javaslatukat, például a szociális törvénynél, ami egy fontos javaslat volt, azt elfogadta a kormány, idehoztuk az Országgyűlés elé, és megszavaztuk, mert láttuk ennek értelmét. Ez egy fontos dolog volt. Most ezt a testületet, amit akkor, amikor ellenzékiek voltak, fontosnak tartottak, még csak meg sem kísérelték, hogy valamilyen kapcsolatba lépjenek ezzel az egyeztető fórummal.

Aztán az Országos Érdekegyeztető Tanács nélkül módosítanak adószabályokat. Minden olyan egyeztetési fórumot, amely nemcsak egyébként a szokásainkban van benne, hanem a törvényben is, megpróbálnak kijátszani azzal a módszerrel, technikával, hogy képviselői indítványokat tesznek le az Országgyűlés asztalára. Szóval nemcsak a törvényeket vágják sutba, hanem azokat a szokásokat is, amelyeket mi itt közösen az elmúlt időszakban az Országgyűlésben elfogadtunk. Úgyhogy én azt gondolom, ez egy hihetetlenül cinikus magatartás, és hogy ebből a törvényből a végén mi lesz, ezt ma még nem lehet megmondani. De azt mondom, majdnem mindegy, hogy mit írnak bele, ha úgysem akarják ezeket a szabályokat betartani.

Úgyhogy én azt mondom, hogy érdemes ezt végiggondolni. Érdemes végiggondolni a kormánypárti képviselőknek is, hogy jó-e ez így, és hogy így akarják-e - idézőjelben - "a nemzeti együttműködés rendszerét" értelmezni és érvényesíteni. Mert az emberek nem süketek és vakok. Egészen bizonyos, hogy ezt nem fogják rövid, közép- vagy hosszú távon elfogadni.

S ha ezt nem hiszik el nekem - szívük joga -, itt ül Esztergom volt polgármestere, akit az esztergomiak leváltották. Esztergom népe megmutatta, hogy ezt nem tűrik el. Úgyhogy értem én már, hogy mire gondolhatott akkor a belügyminiszterük, amikor a rendőrség megerősítését kérte, merthogy zavargásokra készülnek. Bízom benne, hogy nem lesz. Mi szeretnénk egy nyugodt országban élni, nyugodt országban nevelni a gyermekeinket, ami nemcsak hogy nyugodt, hanem demokratikusan, alkotmányosan, törvényesen működik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Szakács Imre képviselő úrnak, Fidesz.

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Rendkívül hízelgő számomra, hogy Lamperth Mónika olyan figyelemmel kísérte a vezérszónoki felszólalásomat, hogy 15 méterről még a szemem rebbenését is vélte látni. Meg kell mondanom a képviselő asszonynak, hogy csalt a szeme, megcsalta. Én még el is fogadnám ellenzéki képviselőtársaimtól a magas erkölcsi piedesztálról megénekelt hozzászólásaikat, ha nem tudnám, hogy Lamperth Mónika és Bárándy Gergely is 2006 májusában ott ült Balatonőszödön, szomjasan itták Gyurcsány Ferenc szavait, amelyben elismerte, hogy elvtársak, hazudtunk éjjel, nappal, majd' megdöglöttünk, hogy úgy csináljunk, mintha kormányoznánk két éven keresztül, és érdekes módon nem emlékszem, hogy egyikük is itt megjelent volna másnap vagy egy héten belül a parlamentben, és felállt volna, és azt mondta volna, hogy hát kérem, mi átvertük az egész országot, hazudtunk éjjel, nappal, most tudtam meg a miniszterelnöktől.

Kedves Képviselőtársaim! Az önök múltjával ezeknek a morális és erkölcsi kérdéseknek a feszegetése borzasztó hiteltelennek hat. Lamperth Mónikától különösen, akiről megint csak egy kiszivárgott beszédből tudhatjuk, hogy a 2006. őszi önkormányzati vereségük után, az MSZP önkormányzati veresége után azzal vigasztalta belügyminiszterként a párttársait, hogy elvtársak, nem kell félnetek, hiába vert meg bennünket a Fidesz, arról gondoskodni fogunk, hogy helyben a pénzt ti osszátok el. (Dr. Lamperth Mónika: Egyáltalán nem így volt.) Lehet, hogy nem szó szerint így volt, kedves Mónika, nagy vonalakban adtam vissza (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Így volt! Így volt! - Moraj. - Dr. Lamperth Mónika: Honnan tudja, maga ott volt?), de a beszéd lényege ez volt.

Úgyhogy ezek után önnek van itt orcája felállni, rebegő hangon elmondani ezeket az erkölcsi és magas morális tartalommal rendelkező szavakat, én ezen csodálkozom. Szégyellniük kellene magukat, szégyellniük kellene magukat azért, amit nyolc év alatt ezzel az országgal tettek, s nem pedig kioktatni azokat, akik megpróbálják helyrehozni az országnak azokat a nehézségeit, amelyeket önök okoztak neki. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólások következnek, elsőként Lamperth Mónika képviselő asszony.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Szakács Képviselő Úr! Igaz, hogy szerintem túl hosszú idő múlva, de nyilvánosságra hoztam azt az álláspontomat, hogy igen, hiba volt, hogy Őszödön akkor valaki nem állt fel. Kíváncsian várom, hogy önnél ez mennyi ideig fog tartani.

A másik dolog, amit előszeretettel mond el a Fidesz, mindig el fogom mondani, itt a parlamentben is, hogy önök hoztak egy törvényt, ahol a területfejlesztési törvényben a regionális területfejlesztési tanácsban állami többséget hoztak létre. Nem történt más, mint hogy az a kormány, amelyik az első Orbán-kormányt követte, élni akart ezzel a felhatalmazással, és én mindösszesen annyit mondtam ezen a kiszivárogtatott ülésen a szocialista képviselőknek, hogy nem kívánjuk a törvényt megváltoztatni olyan értelemben, hogy az állami többséget visszavonjuk, és mondom még egyszer, a Fidesz által megalkotott törvényt nem kívánjuk olyan módon változtatni, hogy most az önkormányzati többséggel mások hozzák a fejlesztési forrásokból a pénzt, mint akik a jogszabályi felelősséggel rendelkeznek. Hozzáteszem, az európai uniós forrásoknál szükség is volt erre az állami többségre, merthogy egyébként az államnak és a kormánynak helyt kell állnia az európai uniós fejlesztési forrásokért.

(13.30)

Egyébként, ha önök olyan erősen kritizálják az én akkori álláspontomat, akkor most miért nem hoznak más döntést?

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre következik Szilágyi Péter képviselő úr, LMP.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szakács Imre képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy ön minősítette saját magát, illetve talán a frakcióját is, hogy a szeme sem rebbent meg, amikor a tegnapi dologról volt szó. Önöket azért választották meg kétharmados többséggel, mert úgy gondolták a választópolgárok, hogy nem fogják folytatni az elmúlt nyolc évnek azt a politikáját, amiből elegük lett az embereknek. Erre önök most rácáfoltak.

Szijjártó Péter ma úgy nyilatkozott, hogy a kétharmados többség mindent felülír, akár felülírhatja az Alkotmánybíróság tekintélyét is. Nem szó szerint ezt nyilatkozta, de ez volt a lényege. Azt kérdezem önöktől, hogy valóban erre szavaztak-e az állampolgárok.

Illetve még egy gondolatra szeretnék reagálni, ami talán nem ehhez az aktuális eseményhez kapcsolódik: szintén Szakács Imre úr vezérszónoklatának az első mondataiban elhangzott az is, hogy az állampolgárok talán nem fordítanak akkora figyelmet erre a törvényjavaslatra, ami most előttünk fekszik. Úgy gondolom, hogy ezen is változtatni kell. Változtatni kell azon, hogy mi a parlament magasságából lenézünk, és megengedjük, hogy valamilyen szinten betekintsenek az emberek a jogalkotásba. Valóban azt kell elérnünk, hogy az emberek a magukénak érezhessék a jogalkotásban való részvételt, hogy az emberek véleményt tudjanak nyilvánítani arról, és ne csak mi, politikai pártok, hanem ők is tudják alakítani közvetlenül a saját életüket.

Úgy vélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök most egy fontos lépést tettek abba az irányba, hogy az embereket elkezdje érdekelni a jogalkotás. Úgy vélem - és ebben talán konszenzus van -, hogy az alkotmánybírósági határozatok részét képezik a jogrendünknek. Kérem önöket, ezen ne változtassanak! Önök ebben a vitában is nagyon sokszor hivatkoztak ezekre a határozatokra. Kérem, tartsuk ezt meg a jogrendszerben, hiszen egy húszéves jogfejlesztő munkáról van szó, az alkotmány minden tekintélyével alátámasztva.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban. - Szórványos taps az MSZP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A következő kétperces: Kerényi János képviselő úr, Fidesz.

DR. KERÉNYI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Szocialista Képviselők! Szeretném a figyelmet fölhívni arra, hogy megnéztem a telefonomat, és a Bács-Kiskun megyei választópolgárok ingerküszöbét nem haladta meg a tegnap esti bejelentés, tehát a Lázár János által elmondott sajtótájékoztató. Ugyanakkor azt is szeretném önöknek elmondani, hogy az ajkai vörösiszap-katasztrófa után rengeteg telefonhívást kaptam azzal kapcsolatban, hogy micsoda mocskos privatizáció történt ott, ugyanakkor 2006. október 23-a után szintén rendkívül sok telefonhívást kaptam azzal kapcsolatban, hogy mi történt Budapesten. És még egy dologra szeretném felhívni a figyelmüket: a BKV-botrányok kapcsán szintén rendkívül sok telefonhívást kaptam azzal kapcsolatban, hogy micsoda tisztességtelen dolog az, hogy emberek 80-100 milliós végkielégítést vesznek föl.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre következik Ipkovich György, MSZP.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szakács képviselőtársamnak mondanám, hogy a különböző pártfórumokon elhangzott különböző beszédek taglalása messzire vezetne, én nem javasolom, hogy erre az útra lépjünk.

Én azt javasolom, hogy amikor elbíráljuk azt, hogy kinek van erkölcsi alapja a demokrácia védelmében hozzászólni, vagy kinek nincs, azt kell először is alapul venni, hogy ki hoz olyan jogszabályokat, amelyek sértik a demokrácia alaptörvényeit. Sem a Medgyessy-, sem a Gyurcsány-, sem a Bajnai-kormányra, bár sok rosszat lehetett mondani, egyet nem, hogy olyan törvényeket alkottak volna vagy terjesztettek volna elő, amelyek elfogadott és általános demokratikus alapelveket sértettek volna, ellentétben önökkel. Tehát én inkább azt mondom, hogy a jogszabályalkotás tényét és azok tartalmát kell először megítélnünk ahhoz, hogy ilyen jellegű kijelentéseket tegyünk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Gyimesi Endre képviselő úr, Fidesz.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lamperth Mónika arról beszélt, hogy a polgári kormány hozta azt a területfejlesztési törvényt, amivel ők csak éltek a későbbiek során. Arról megfeledkezik, hogy azokban a területfejlesztési regionális tanácsokban, ahol nem a szájuk íze szerint történt ennek ellenére a változás, ott bizony a jogalkotás eszközéhez nyúltak, és megváltoztatták a törvényt, hogy a többséget biztosítsák, lásd Nyugat-dunántúli Területfejlesztési Tanács. Tehát mások szemében a szálkát igen, saját szemükben a gerendát nem veszik észre.

Én úgy gondolom, hogy az alkotmánymódosítás társadalmi vitája elkezdődött, az alkotmánymódosításról sok fórumon sokszor lesz alkalmunk vitázni. Vissza kellene térni az eredeti törvény tárgyalásához. Én úgy gondolom, hogy hibát sokan követhetnek el, hibát követhetünk el valamennyien, de ezt valóban demokratikus módon megtárgyalva lehet majd kiküszöbölni.

Megéltünk korunknál fogva néhány diktatúrát valamennyien az elmúlt időszakban, senki nem kívánja vissza ezeket az éveket. Szeretnénk, ha a felhatalmazásunknak megfelelően végig tudnánk vinni azt a programot, amelyre az emberektől felhatalmazást kaptunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bárándy Gergely képviselő úr, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szakács Imre képviselőtársam felszólalása mindig olyan, mint a lakmuszpapír. (Dr. Szakács Imre: Savas vagy lúgos?) Ha az embernek igaza van, és nem tud rá szakmai és tartalmi ellenérveket találni, akkor mindig előkapja ezt az őszödi beszéd témát. Az alkotmányügyi bizottságban is ezt csinálja, a plenáris ülésen is ezt csinálja. Örülök egyébként, hogy igazolást nyertek a szavaim most is, ezt épp Szakács Imre igazolta ezzel a felszólalásával.

Tudja, képviselő úr, volt nyilván egy ön által is ismert ókori római politikus, aki minden beszédét azzal fejezte be, hogy ceterum censeo Carthaginem esse delendam. Kicsit - és nézzük el önnek - egyszerűbb formában, de úgy érzem, hogy próbál a nyomába érni ezzel.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Szakács Imre képviselő úr, Fidesz.

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szilágyi Péter képviselőtársamnak mondom, hogy én maximálisan egyetértek, és szerintem a törvényjavaslat is a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvétellel azt célozza, hogy minden állampolgár a magáénak érezhesse a jogalkotást a parlamentben. Az általános egyeztetés leírja, hogy a jogszabály-előkészítőnek a honlapon nyilvánosságra kell hozni megfelelő időben a jogszabálytervezetet, és ehhez bármelyik állampolgár hozzáfűzheti a maga véleményét, javaslatát, amelyet vissza kell igazolni, hogy vette a jogszabály-előkészítő, és ki kell tenni a honlapra, hogy más is láthassa. Én azt gondolom, hogy az az igény, amit ön megfogalmazott - és abszolút azonosulok vele -, ebben a jogszabálytervezetben megvalósul, és vélhetően minél többen próbálják a jogszabályok alkotásában, előkészítésében a véleményüket, a nézeteiket hangoztatni. Bízunk benne, hogy ez így is lesz.

Ipkovich képviselőtársamnak hadd mondjam, hogy a statisztikai adatok szerint a 2006-2010-es négy évben volt a legtöbb, Alkotmánybíróság által megsemmisített törvény. Nem tudom, miről beszél; ha jól tudom, akkor MSZP-SZDSZ-es többség volt a parlamentben. Tehát a megfelelő módon előkészített, egyébként az alkotmánynak is megfelelő jogszabályok tekintetében, amit az önök többségével meghoztak, érdekes módon mégis az elmúlt húsz évben ez a négy év volt, amikor a legtöbbet megsemmisített az Alkotmánybíróság. Nem igazán értem, hogy miről beszél.

Magáról a jogszabályalkotás szocialista-szabad demokrata trükkjeiről még egyet hadd mondjak. Sokan emlékszünk még arra, hogy 2005. december 17-én a parlament elfogadta Gyurcsány Ferenc és a szocialisták ötéves adócsökkentési csomagját. Nagyszabású terv volt, Gyurcsány Ferenc még ezt mindenféle dologgal lobogtatta, majd 2006 májusában önök ezt eltörölték. Ennyit az önök szavahihetőségéről. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Ipkovich György képviselő úr, MSZP.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem vitatkozom Szakács képviselőtársammal, valószínűleg igazat mond, amikor a statisztikát idézi, de úgy emlékszem, hogy egyetlenegy alkotmánybírósági határozat ellen nem kívánt a kormány fellépni törvénysértő vagy alkotmányellenes eszközzel, nem kezdeményezett alkotmánymódosítást, mint ahogyan önök teszik rögtön az első, önöknek kedvezőtlen alkotmánybírósági döntés után: meg kívánják vonni az Alkotmánybíróság e tekintetben gyakorolt hatáskörét.

(13.40)

Gyimesi Endre képviselőtársamnak és korábbi polgármestertársamnak nagy tisztelője vagyok, és egyet szoktunk érteni. Remélem, nem okozok ezzel hátrányt képviselőtársamnak, ha ezt így elmondom. Most is egyetértek vele. Tulajdonképpen az én vezérszónoki felszólalásomat is azzal fejeztem be, hogy vissza kellene térni a jogszabály vitájához, de azt is elmondtam, és remélem, képviselőtársam viszont velem ért egyet, hogy a vita alatt is be kellene tartani azokat az elveket, amelyeken vitatkozunk, és ha ebben egyet tudunk érteni, máris előbbre léptünk a vita során, azt hiszem.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Vejkey Imre képviselő úr, KDNP.

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Több mint köztudomású tény, hogy hazánkban és határainkon túl számtalan keresztény szervezet működik, és nemcsak lelkiekben, hanem karitatíve is segíti a rászoruló magyar nemzetet. Ezen szervezetekkel együtt nagy tisztelettel és támogatással fogadtam a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló T/1382. számú törvényjavaslatot, ugyanis a törvénytervezet parlamenti megszavazása esetén az egyház mint stratégiai partner a jogszabályok előkészítése során kifejezheti véleményét, észrevételeit, javaslatait a készülő jogszabályokkal kapcsolatban a közjó még inkábbi megjelenítése érdekében. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gulyás Gergely képviselő úr, kettő percben.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Csak egyetlenegy megállapítására szeretnék Ipkovich képviselőtársamnak reagálni. Ő azt mondta, hogy az előző kormányokat, szocialista kormányokat sok mindenért lehet szidni, de azért nem, mert az alkotmányos rendet ne tartották volna be maximálisan. Sőt még volt egy olyan félmondata is, hogy ők ehhez hasonlót el sem tudtak volna képzelni.

Most egy már benyújtott, de még meg nem tárgyalt törvényjavaslat vitáját talán ne hozzuk ide, mert arra lesz még lehetőség a jövőben, és nyilván itt megfogalmazódhatnak bizonyos kritikák. De azért úgy tenni, mintha a regionális közigazgatási hivatalok megalakításakor a kormány egy kétharmados tárgykörbe tartozó ügyben ne egyszerű többséggel próbálta volna szabályozni a kérdést, majd amikor az Alkotmánybíróság ezt alkotmányellenesnek nyilvánította, azt követően egy kormányrendelettel, egy még alacsonyabb szintű jogi normával próbálták meg pótolni azt a jogszabályt, amit csak kétharmados többséggel lehetett volna meghozni, így egyébként egy olyan exlex állapotot eredményezve, ami gyakorlatilag a törvényességi felügyeletet megszüntette az önkormányzatoknál, úgy tenni, mintha ez nem történt volna meg, és ne lett volna brutálisan súlyos sérelme az alkotmányosságnak, úgy gondolom, hogy nem tekinthető őszinte magatartásnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ipkovich György képviselő úr!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gulyás képviselőtársamnak is azt tudom válaszolni, hogy egy kormány, illetve egy parlamenti többség a jogalkotás során követ el hibákat. Vannak arra hivatott szervek, amelyek ezt a hibát megállapítják, és ezeket a hibákat korrigálják. Ez így történt az elmúlt időszakban. Úgy tűnik, a következő időszakban nem így fog történni, mert ha korrigálják, akkor önök korrigálják az alkotmányt, ami ezt a jogot adja ezeknek a szerveknek. Valahol itt van ám a közöttünk levő vita lényege, hogy mi elfogadtuk annak idején az Alkotmánybíróság ez irányú döntéseit. Az egy másik dolog, hogy nyilvánvalóan ez nehézséget okozott a kormányzásban. Önök viszont nem fogadják el, hisz ismételten benyújtanak alkotmányellenes jogszabályokat, és azzal fenyegetik az elbíráló szervet, jelesül az Alkotmánybíróságot, hogy megvonják e tekintetben a hatáskörüket. Ez azért egy óriási nagy különbség, ha nem tetszik haragudni! (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Gulyás Gergely képviselő úr!

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Kénytelen vagyok reagálni. Az, hogy egy kormány hibázik, természetes, ez nem egy szándékos magatartást feltételez, eddig rendben van. Az viszont, hogyha valaki elfogad egy jogszabályt, amiről egyébként már az elfogadáskor az ellenzék elég világosan megmondja, hogy ez kétharmados törvényhozási körbe tartozik, majd az Alkotmánybíróság ezt a jogszabályt megsemmisíti, és azért semmisíti meg, mert azt mondja, hogy ez kétharmados szabályozási körbe tartozik, majd szó szerint ezt kormányrendeletben meghozni, ne haragudjon, képviselőtársam, de ez szándékos magatartás, ez szándékos alkotmánysértés. Ráadásul ez formailag sem menthető szándékos alkotmánysértés.

De ami az egyéb, most benyújtott javaslattal kapcsolatos vitát illeti, én továbbra sem hoznám azt előbbre, tehát nyilván az Országgyűlésnek még lesz lehetősége a tegnap benyújtott törvényjavaslatokról tárgyalni, én csupán azt mondom, hogy ott még egy eljárási logikát esetleg lehetne találni, itt viszont ennek eljárási logikája sincs, ez szándékosan alkotmánysértő jogalkotás volt az előző kormány részéről.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szilágyi László képviselő úr hozzászólása következik.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hogy kinek milyen erkölcsi alapja van megszólalni egy ilyen vitában, azt nehezen tudom megítélni fiatal politikus lévén, de öreg civilként azt gondolom, hogy a saját erkölcsi alapomról elég sokat tudnék beszélni ebben a kontextusban.

Én akkor kezdtem civil környezetvédő pályafutásomat, amikor a rendszerváltás volt, aktivistaként, szakértőként, civil szervezeti vezetőként dolgoztam egészen tavaszig, mígnem ide önök közé keveredtem. Hadd mondjam el, hogy számtalan eset volt ez alatt a húsz év alatt, amikor mi megpróbáltunk jogszabályokat véleményezni civilként.

Hogyan ment ez? Úgy ment a rendszerváltás utáni első öt-hat évben, hogy minden egyes paragrafusért sírni kellett, rimánkodni kellett, hogy mutassák meg, hogy mit terveznek. Úgy néztek ránk, mint egy ufóra, mint egy messziről jött idegenre, egy földönkívülire, és nem tudták eldönteni, hogy ez miféle állatfajta, mi az, hogy környezetvédő szervezet és civil szervezet, és mi köze van nekik az adott tárgykörhöz, az adott jogszabálytervezethez.

Szépen, lassan beleérett a demokrácia abba a fázisba, hogy már elismerték a mi jogunkat arra, hogy civil szervezetként véleményezzünk ilyen jogszabályokat. Az utolsó utáni pillanatban kaptunk egy ilyen kodifikált maszlagot általában, amit civil szervezetként nem feltétlenül tudtunk mindig a kellő mélységben feldolgozni, hiszen képzett jogászokra lett volna szükség. Természetesen aztán fölnőttünk ehhez a feladathoz, de szeretném jelezni, hogy nem ezt gondolnám én társadalmi egyeztetésnek. Sokszor az lett a bevett gyakorlat, hogy egy bizonyos címlistára kidobták az adott jogszabálytervezetet, és tegnapra kértek írásos véleményt. Voltak egyszerű jogszabályok, de voltak több száz oldalas saláták is, és igazából nem volt alkalmunk arra, hogy érdemben részt vegyünk ebben a vitában.

Azután megértem azt is, hogy tagja voltam az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak négy éven keresztül, amelynek törvényben meghatározott funkciója, sőt kizáró funkciója, hogy bizonyos környezetvédelmi jogszabályokat megtárgyaljon még a parlamentbe terjesztés előtt. Ez soha nem teljesült, egyik kormány sem volt képes arra, hogy odahozza időben a koncepciót vagy éppen a szabályozási javaslatot, és ezt az OKT-val, az Országos Környezetvédelmi Tanáccsal megvitassa, majd későbbi fázisban újra behozza a kodifikált tervezetet. Ez sohasem érvényesült érdemben. Minden kormány mulasztásos alkotmánysértésben volt ezzel kapcsolatban.

Arról nem beszélve, hogy aláírtunk mi egy egyezményt, amit úgy hívnak, hogy aarhusi egyezmény, kihirdettük ezt törvényben, és igazából nagyon kevés olyan pillanat volt az én civil pályafutásomban - egészen mostanáig mondom ezt -, amikor az aarhusi egyezmény szellemében tudtunk volna befolyni a jogszabály-előkészítésbe, pedig itt nagyon-nagyon komoly jogosítványokról van szó az egész civil társadalom számára és az állampolgári csoportok számára.

Hogyan nézne ki egy ideális társadalmi egyeztetés? Én attól félek, hogy az előttünk fekvő jogszabály alapján semmi nem fog érdemben változni, itt annyi minden el van kenve, akár a határidők tekintetében, akár pedig az úgynevezett érdekelt csoportok kiválasztása tekintetében. Most a szakmai részletekbe talán nem mennék bele, mert nagyon sokan említették már ezeket szinte szóról szóra.

Egyébként hadd mondjam meg, mi van a kezemben: 10-15 civil szervezet véleménye erről a jogszabályról. Nem tudom, államtitkár urak ezt megkapták-e. (Dr. Rétvári Bence: Olvastam.) Amit az én kezemben fogok, az nem támogató egyáltalán. Tehát nem tudom, hogy megkapták-e valamilyen csatornán, és bármit is, bármilyen gondolatot is beépítettek-e ebbe a jogszabályba, hiszen a társadalmi egyeztetésnek ez lenne a célja. Nagyon-nagyon egybecsengő, legyen az TASZ, Ökotárs Alapítvány vagy Reflex Környezetvédelmi Egyesület (Dr. Rétvári Bence: Azt is láttam.), nagyon-nagyon egybecsengőek a megállapítások ezzel a jogszabállyal kapcsolatban.

(13.50)

Azt gondolom, és ezt be kell látni önöknek is, hogy a jogszabályalkotáshoz idő kell, a demokráciához általában idő kell, ez borzasztóan macerás, hosszadalmas folyamat, viszont megéri ezeket az időket kivárni és betartani.

Hogyan nézne ki egy ideális folyamat ilyen tekintetben? Azt gondolom - most nem beszélve arról, hogy ezt nagyon sok civil szervezet kifejti -, hogy ha már konkrét jogszabályokról vitatkozunk, akkor már régen el vagyunk késve, hiszen ezt megelőzően stratégiai dokumentumokról kellene érdemi társadalmi párbeszédet folytatni, sőt konszenzust kialakítani, mielőtt nekifogunk a kodifikációs folyamatnak. Mindenesetre az nyilvánvalóan nem lehet megoldás, hogy egyszer csak egy ilyen kodifikált törvénycsomagot meglátnak az Országgyűlés különböző frakciói péntek délután az Országgyűlés rendszerében, és utána már hétfőn szavazunk arról, hogyan térünk el a Házszabálytól, és estig már a zárószavazást is lezavartuk. Tehát nemhogy kormányon belüli egyeztetés nem volt, hanem nem volt társadalmi egyeztetés, és nem játszottuk le azokat a köröket, amiket a civil szervezetek is igényelnek.

Ehhez képest szerintem kétlépcsős jogalkotásra lenne szükség. Szabályozási koncepciókat szeretnénk látni - nem is mi mint országgyűlési képviselők, hanem nyugodtan mondhatom a civilek nevében -, sőt talán féléves, egyéves jogalkotási terveket kellene bemutatni, és már ebbe befogadni a javaslatokat, és e szerint végezni a kormányzati munkát. A szabályozási koncepciót is nagyon sokféle technikával és módszerrel meg lehet vitatni. Az nagyon kevés, hogy egy eldugott honlap mit tudom én, melyik sarkába kitesszük ezt a jogszabályt, és akinek éppen szerencséje van, és arra jár, az letöltheti néhány nappal a véleményezési határidő előtt, hanem bizony össze kell hívni stakeholder-fórumokat, minden érdekeltet leültetni egy asztal köré, és alaposan megbeszélni a szabályozási koncepcionális elemeket.

Megint össze kell gyűlni, amikor a hatástanulmányokat végre láthatjuk; én húsz év alatt egyetlen jogszabály hatástanulmányát nem kaptam meg civil szervezeti vezetőként, húsz év alatt egyetlen kormány nem tudta azt megtenni, hogy hatástanulmányt mellékelt volna az adott jogszabályhoz. Tegyük fel, hogy voltak hatástanulmányok - ebben sem vagyunk minden esetben biztosak, ugye; már ebben a kormányzati ciklusban is el lehet mondani, hogy ez abszolút hiányzik, pedig ez nekünk meg lett ígérve már a kormányprogramban is, hogy itt új jogalkotási kultúra lesz, de egyetlen kormány sem tudta ezt a feltételt kielégíteni. Amikor már a hatástanulmányokat is láttuk, és a stakeholder-fórumok is véleményt mondtak róla, és a véleményüket megpróbálták becsatornázni ebbe a folyamatba, sőt - ne adj' isten - állampolgári tanácsokat is lehetne összehívni különböző delegációs mechanizmusokkal, lehetne nyilvános vitákat szervezni mindenféle honlapokon és fórumokon, és ezeket a technikákat nem is érdemes szerintem elmulasztani, hiszen borzasztóan komoly inputokat kaphat a kormányzat az egyes jogszabályok előkészítéséhez - mindezek után lehetne a kodifikációhoz hozzáfogni. És mindezek után lehetne a már kodifikált szöveg ismeretében újra lefolytatni ezt a bizonyos vitát, és ekkor kezdődhetne a közigazgatási egyeztetés. Ez után kerülhetne be a parlament rendszerébe az adott jogszabály, és nyilvánvalóan a jogalkotás határidejét illene betartani, nem úgy, ahogy eddig tettük.

A stratégiai gondolkodásról már ejtettem szót, tehát ez nekünk nem nagyon megy. Készültek ugyan stratégiák az elmúlt húsz év alatt, akár csak azon a területen, ahol én dolgoztam, a környezetvédelem területén számos tekintetben, ezek soha nem voltak kellően megvitatva, soha nem voltak rendes társadalmi vitára bocsátva, és ennek megfelelően nem is alakulhatott ki ezekkel kapcsolatban valamiféle társadalmi közmegegyezés. Márpedig, ha nincs társadalmi közmegegyezés, és tegyük hozzá, a politikai osztály sem tudott egymás között megegyezni ezeknek a céloknak a jóságában és követhetőségében, akkor megette a fene az egész folyamatot. Akkor a fióknak készítettük ezt a stratégiát, biztos néhány tanácsadó cég kapott érte pár millió forintot - erre is láttunk jó néhány példát az elmúlt két évtizedben -, de nem tudtuk a stratégiáinkat konszenzussal elfogadni, és azután nem e szerint cselekedtünk.

Egyetlen példát hadd mondjak: nagyon nehezen készült valami nemzeti fenntartható fejlődési stratégia, amiből valami gyenge kormányhatározat lett a végén, a parlament azt nem is látta, és azóta sem tudunk ennek szellemében cselekedni, és nem tudjuk ennek alárendelni az összes többi ágazati stratégiánkat. És most nem valami környezetvédelmi dumáról beszélek, hogy fenntartható fejlődési stratégia, hanem az egész társadalmat átszövő fenntarthatóságról van ebben szó. Ha ezt egyszer végre sikerülne rendesen megalkotni - mint ahogy, zárójelben jegyzem meg, mióta itt ülünk, még a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsot egyszer sem sikerült összehívni, pedig minden frakció delegál oda tagot -, ha nem tudunk egy ilyen fenntartható fejlődési alapirányban megállapodni, akkor nem lesz itt társadalmi egyeztetés, és nem lesz olyan jogalkotás, ami mindenkinek az örömét szolgálja. És egészen biztos, hogy nem tudunk túllépni a négyéves kormányzati ciklusok adta borzasztó kereteken, nem tudunk egy konszenzusos pályára állni, nem tudjuk megtenni azt, hogy tartamosan, tíz-húsz évig egy irányba megyünk, és amíg nem tudunk politikai konszenzussal hosszú ideig egy irányba haladni, addig nem lesz ebből az országból és demokráciából semmi.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem a kormány képviseletében jelen lévő Répássy Róbert államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr, tisztelt Országgyűlés! Nem vállalkozom arra, hogy minden elhangzott felszólalásra válaszoljak, már csak azért sem, mert a vita egy bizonyos részében meglehetősen, hát a tárgytól eltérő politikai vita zajlott, és ezekre csak részben szeretnék válaszolni, annyiban, amennyiben a jogalkotási törvénnyel összefügg.

A Szocialista Párt vezérszónoka, Ipkovich György felrótta, hogy a törvényjavaslat a visszamenőleges hatály tilalmát tartalmazza, holott a tegnapi napon az Alkotmánybíróság döntést hozott. Arra hívnám fel Ipkovich György figyelmét, hogy olvassa el alaposan az Alkotmánybíróság határozatát, ugyanis nem a visszamenőleges hatály tilalma miatt minősítette alkotmányellenessé. Tehát a tegnapi döntés véletlenül sem függ össze a visszamenőleges hatály tilalmával. Mások is említették ezt a témakört, de jó, ha tisztázzuk, hogy a tegnapi döntésnek nem volt köze a mai törvényünkhöz.

Sós Tamás képviselő úr alapvetően politikai természetű vádaskodásba kezdett. Van annak valami diszkrét bája, amikor az MSZP a védelmébe veszi az Alkotmánybíróságot. Azért itt a teremben ülők és az országban élők nem szenvednek kollektív amnéziában, tehát pontosan emlékeznek rá, hogy Gyurcsány Ferenc milyen véleményt alkotott az Alkotmánybíróságról, amikor például az úgynevezett szociális népszavazást átengedte, vagy amikor például az úgynevezett gyűlöletbeszéd-törvényt elutasította. Tehát pont ő az, akinek semmi joga megszólalni az Alkotmánybíróság védelme érdekében, hiszen ő volt az a szocialista politikus, aki durván támadta az Alkotmánybíróságot.

A Jobbik képviselője, vezérszónoka, Bertha Szilvia asszony az önálló képviselői indítványokkal kapcsolatos egyeztetést vetette fel, és ez nagyon sokszor felmerült más hozzászólásban is. Szeretném leszögezni, hogy ezt a kérdést nem lehet kormánypárti önálló képviselői indítványra és ellenzéki önálló képviselői indítványra szétválasztani. Amennyiben önöknek az a javaslata, hogy általában az országgyűlési képviselők törvénykezdeményezési jogát valamifajta egyeztetési kötelezettség korlátozza, akkor tegyenek ilyen módosító javaslatokat. Én nem szívesen tennék ilyen módosító javaslatokat; azt gondolom, hogy az országgyűlési képviselők törvénykezdeményezési joga annyira része a parlamentarizmusnak, hogy azt nem lehet különböző megkötésekkel, különösen kormánypárti vagy ellenzéki képviselőkre eltérő szabályok alkalmazásával nem lehet megkötni.

A jelenlegi szabályaink szerint a képviselők törvénykezdeményezési joga független attól, hogy ők valakivel egyeztettek-e. Nyilván a jobbikos képviselőknek is visszafordíthatnám azokat az érveket, amelyeket a vezérszónokuk mondott: vajon az önök által benyújtott önálló képviselői indítványokat kivel, hányszor, mely szervezetekkel egyeztették. Nyilván önök is azt mondják, hogy nagyon sok emberrel egyeztették, az a helyzet, hogy mi is így vagyunk a saját önálló képviselői indítványunkkal, hogy nagyon sok emberrel egyeztettük ezeket a javaslatokat. Legalább annyira alapos egyeztetést folytattunk, mint a jobbikos képviselők a saját önálló képviselői indítványaikról.

(14.00)

Tehát ne vessük egymás szemére azt, hogy az önálló képviselői indítványoknak mi a társadalmi támogatottsága, hiszen ez egy törvénykezdeményezési jogból, a képviselői törvénykezdeményezési jogból fakad, ezért én a jövőben sem tanácsolom önöknek, különösen a parlament ellenzéki oldalának, hogy az egyéni képviselői indítványok tekintetében valamifajta adminisztratív akadályt, mondjuk, egy egyeztetési kötelezettséget írjanak elő, mert akkor saját maguk sem fogják tudni gyakorolni ezeket az előterjesztői jogokat.

A legmélyebb ütés számomra, és azt hiszem, Rétvári Bence államtitkár úr számára is az volt, hogy Sós Tamás úr a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényt valamilyen szakmailag borzalmasnak és szakmailag alkalmatlannak tartotta. Na most, én alaposan áttanulmányoztam az önök módosító javaslatait, és megpróbáltam megnézni, hogy milyen szakmai magasságból bírálják ezt a javaslatot. Szeretném a képviselőtársaimnak az egyik szocialista módosító indítványt idézni, a T/1382/23. számot viseli, amely szerint stratégiai partnerséget kell kialakítani, mármint a jogszabályok előkészítésében stratégiai partnerséget kell kialakítani az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok országgyűlési képviselőcsoportjaival, valamint a helyi és megyei, fővárosi önkormányzatokban képviselettel rendelkező pártok és társadalmi szervezetek önkormányzati képviselőcsoportjaival. Tehát értik: a jogalkotónak stratégiai partnerséget kell kialakítania a jogalkotásban részt vevő pártokkal. Gratulálok, ez egy nagyon magasröptű szakmai javaslat. Azt hiszem, hogy ezt a javaslatot, ezt a szakmai színvonalat nem kellene az Országgyűlésnek átvennie. Amennyiben mégis úgy gondolják, hogy a módosító indítvány alkalmas arra, hogy az Országgyűlés elfogadja, akkor támogassák; a kormány nevében mi valószínűleg nem fogjuk támogatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslatainkról, tehát a két, kormány által benyújtott javaslatról elég sok pozitív vélemény is elhangzott, és nem csak kormánypárti képviselők részéről voltak, akik üdvözölték a javaslatokat. Én nagyon megköszönöm azt, hogy a legtöbb hozzászóló tárgyilagosan a szakmai vitában részt vett, és tárgyilagosan ezek szerint alkalmasnak találta a javaslatokat arra, hogy az Országgyűlés megvitassa, még ha bizonyos módosító indítványokat előterjesztenek is, akkor is van értelme a jogalkotásról új törvényt alkotni, és van értelme a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről törvényt alkotni. Nemcsak azért, mert december 31-ével ez a kötelezettségünk, tehát alkotmányos mulasztás állna be, ha nem alkotnánk ilyen törvényt - most a parlamentet értem az alkotmányos mulasztás elkövetőjének -, nemcsak azért kell ilyen törvényt alkotni, mert az Alkotmánybíróság ezt kimondta, hanem azért, mert ez a két jogszabály előremutatóan, XXI. századi módon, szakmailag megfelelő módon rendezi a jogalkotás eddig vitatott vagy vitatható kérdéseit, és most már törvényerővel írja elő azokat a szabályokat, amelyekre önök sokat hivatkoztak, de ezek sosem voltak a törvényekben leírva. Most már a törvények kötelezik az Országgyűlést is, és minden jogalkotót arra, hogy betartsák ezeket a szakmai szabályokat.

Ami pedig azt illeti, hogy ennek a törvénynek a megszületése előtt, tehát az új Országgyűlés megalakulása óta eltelt időben milyen törvények születtek itt az Országgyűlésben, én azt szeretném az önök figyelmébe ajánlani, hogy ezek a törvények minden esetben az alkotmányos jogszabályoknak megfelelően születtek meg. Tehát sem alkotmányt, sem Házszabályt, sem más jogszabályokat, jogalkotási törvényt nem sértett meg az eddigi jogalkotás. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez nem így van.) Azaz számon kérni az eddigi jogalkotáson azokat a szabályokat, amit csak a jövőbeni törvény, a jövőben hatályba lépő törvény tartalmaz, nem indokolt, és különösen nem méltányos ilyen körülmények között. Tehát a jogalkotás eddig is alkotmányos és törvényes mederben zajlott az Országgyűlésben, és remélem, hogy a jövőben is így fog zajlani. Ez a két törvény segíti a jogalkotás minőségi szabályainak javítását, a jogalkotás minőségének javítását.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel mindkét előterjesztéshez módosító javaslatok érkeztek, ezért a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/1380. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Répássy Róbert közigazgatási és igazságügyi államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.