Felszólalás adatai

(21.30)

Talán az 1. ponttal kezdeném, hiszen amint szakmai okfejtését is nagy élvezettel hallgattam Staudt Gábor képviselőtársamnak, valóban itt lehet szó vitáról, érdemi vitáról és egy megközelítési vitáról. Előrebocsátom, hogy én nem értek egyet a Tobin-ügyhöz kapcsolódó megnyilvánulásával, javaslatával Staudt Gábornak, illetőleg képviselőtársainak. Hiszen ez a megközelítési mód egyrészt egy diplomáciai stílusszokáson alapul, másrészről pedig azt hiszem, tagadhatatlan, hogy az elmúlt időszakban a hosszú évek során történő egy helyben topogástól némi elmozdulás, némi többletjóindulat, némi problémamegoldó készség és szándék is megmutatkozott az ír részről, tulajdonképpen az ír hatóságok és az ír igazságügyi miniszter részéről.

Természetesen megértem Staudt képviselőtársamnak azt a kritikáját, amit nagyon korrekt módon vezetett elő az imént a szóbeli felszólalásában. Valóban lehetséges egy olyan megfogalmazásbeli hangsúlyváltás, mint amit önök javasolnak, azonban én azt hiszem, és a külügyi bizottságban eltöltött most már harmadik ciklus óta szerzett tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy az ilyen típusú megjegyzés, az ilyen stílusú megjegyzés nem biztos, hogy előrevinné ennek az ügynek a végleges megoldását, hiszen ez még nem zárult le. Mindenesetre értékelem az önök álláspontjának az indoklását, de továbbra is azt mondom, hogy ez nem járható út, amit önök javasolnak.

Most pedig a 2., 3., 4., 5. ponttal kapcsolatban: el kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy az európai ügyek bizottságának mai ülésén, amikor az egyik fideszes képviselőtársam megjegyezte, hogy Szanyi úrnak nem a probléma megoldása, nem a határozati javaslat jobbító szándéka, hanem inkább egyfajta fricska, egyfajta kapitányi munkásságának és imázsának erősítése vezérelte Szanyi képviselőtársamnak ezeket a módosító javaslatait, akkor Szanyi képviselőtársam nem meghazudtolva önmagát mosolyogva bólogatott, hogy valóban. Ha ez bizottsági szinten megtörténik, akkor azt mondhatnánk, hogy ne is foglalkozzunk ezekkel a módosító javaslatokkal.

Engem egyedül Harangozó Gábor képviselőtársam hozzáállása zavart csak, hogy egy ilyen stílusú módosító köteghez adta a nevét ő, aki egykoron európai parlamenti képviselőként talán - hogy is mondjam - komolyabb embernek tűnt számomra, és komolyabb érveket is hozhatott volna fel; de legyen ez az ő hozzájárulása ehhez a dologhoz. Már a viták elején ugyanis szóba került ez a bizonyos "mire lehet ezt felhasználni?", és az alkotmányügyi bizottságban legalábbis rögzítettük, hogy senki nem óhajtja ezt politikai haszonszerzésre kihasználni, mégis ez a lassan-lassan kabaréműfajjá sodródott 2., 3., 4. és 5. módosítás komoly kételyeket ébreszt fel bennem, hogy ez mennyire célravezető.

A vitában folyamatosan és a módosító javaslatokban is fel-feltűnik egyfajta párhuzam. Lamperth képviselő asszony is az imént talán tapasztalt és hosszú politikai múltja okán minden bizonnyal nem tévedésből felcserélt fogalmakkal is nyomatékosította az azeri szál párhuzamosságát. Azt hiszem, hogy ahogy aztán a módosítás, pontosabban a pontosítás megtörtént, ez az a pontja az ügynek, amikor igenis öncélú politikai szál szövődik ebbe az ügybe. Hiszen talán már én is említettem, de cáfoljon meg bárki itt a teremben, bármelyik képviselőtársam, hogy az azeri kiadatási eljárás és nem elengedési eljárás során semmilyen jogi szabályt a magyar kormány nem sértett meg. Az azeri kiadatással kapcsolatosan sem európai jogi szaktekintélyek, szervezetek, civil szervezetek, sem emberi jogi kérdésekkel foglalkozó hatóságok nem marasztalták el Magyarországot, nem marasztalták el a magyar kormányt.

Tehát ezzel párhuzamba állítani, ami különösen az 5. pontban említésre kerül, egyszerűen nem igaz. Nemcsak hogy nem elegáns és jogilag bárgyú, de nem is használható ez a párhuzamba állítás. Azt hiszem, ha ezeket az érveket nézzük, akkor beláthatjuk, hogy sajnos a Szocialista Párt jeles képviselőjének ezek a megnyilvánulásai, mind a bizottsági ülésen, mind pedig a 2., 3., 4. és 5. módosításban megjelölt stílusa és tartalmi részlete is teljesen hibás. Az egyetlen olyan érv, amivel próbálnak ellenszenvet kelteni mind itthon, mind külföldön, az azeri esettel kapcsolatos párhuzamba állítás, ami pedig, azt hiszem, ha valami ebben az ügyben, akkor ez valóban sérti mind az áldozatok, mind pedig az ügyben hosszú idő óta tevékenykedő szakemberek jóérzését.

Köszönöm szépen a figyelmet.