Felszólalás adatai

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Répássy Róbert képviselőtársamnak szeretném mondani, ezek szerint még kell beszélgessünk arról, hogy alapjában véve felül tudjuk-e emelni a horizontot, vagy maradunk azon a szinten, ami van; de lehet, hogy ezt nem ma fogjuk megvívni.

Két gondolatot engedjen meg nekem. Az egyik: ön mondta, hogy ne az adófizetők pénzét költsük egyre, egyre inkább. Azt szeretném önnek mondani, hogy eddig is azt költöttük, csak nem mertük bevallani. Eddig is azt költöttük, csak elhazudtuk nekik, hogy mi nem azt költjük. Tehát ha szembenézünk az igazsággal, akkor azt kell mondani, hogy ez nem állja meg a helyét. Pont azt szeretnénk, hogy az adófizetők lássák, hogy mire lehet elkölteni azt a pénzt, amit ők adnak azért, hogy működjön a demokrácia, a parlamentáris demokrácia.

A másik az állami finanszírozás. Igen, lehet. De ez is egy olyan kérdés, amire nem lehet ma napi árfolyamon válaszolni, csak úgy, ha előretekintünk. Ma független elemzők - nem mi, független elemzők - a 2006-os kampányban csak azt, amit láttak, tehát ami fizetett hirdetés jelent meg a parlamenti és a parlamenten kívüli pártok egészében, csak amit láttak, annak az összege több, képviselő úr, mint a négy évre most tervezetben szereplő éves állami támogatás. Egy évben többet költenek el a pártok, egy kampány évében, mint amit mi most tervezetben megfogalmazunk négy évre. Ezzel szembe kell nézni.

Tehát lehet, hogy ez ma úgy tűnik, hogy sok, igen, erre mondtam azt, hogy talán 2015-ben, 2020-ban az akkori politika pontosan rákényszerítve, hogy a társadalmi beágyazódása és a politikai elkötelezettsége egyidejűleg jelenjen meg nemcsak szavazatokban, hanem abban, hogy részt kíván venni annak a politikának az érvényre juttatásából, áldozni fog, egyre több természetes személy adományoz, és egyre kevesebb állami támogatást kell akkor hozzáadni. De ez nem ma van. Nem ma van!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(15.10)