Felszólalás adatai

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Felszólalássorozatom mai részében egy újabb, a két világháború közötti írónagyságról szeretnék megemlékezni, akiről egy tavaly íródott méltatás így vall: "Pályafutásának csúcsán alighanem ő volt a legnépszerűbb és legbefolyásosabb magyar író. Regényei, színdarabjai és filmjei tömegeket vonzottak, és szavának komoly közéleti súlya volt."

Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy akár csak leghíresebb műveit széles körben ismerjék ma, nem is beszélve arról, hogy esetleg az iskolákban tanítsák őt, pedig könyvei nemcsak az adott korban, de ma is megállnák a helyüket. Ismertségének hiánya is jól jelzi, hogy ma sajnos elsősorban nem az irodalmi alkotások valódi értéke dönt arról, hogy kik tartoznak az irodalmi elitbe.

Zilahy Lajos, Nagyszalonta második leghíresebb irodalmár szülötte, 1891-ben látta meg a napvilágot. Születésére, nem kevés öniróniával, így tekint vissza: "Életem legnagyobb irodalmi sikerének azt tartom, hogy Arany János szülőházától száz méternyire láttam meg először a napvilágot." Szülővárosában, majd Budapesten folytatott tanulmányai után jogi karon szerez diplomát. Első kötete, a nagyrészt háborús költeményeket tartalmazó Versek 1916-ban jelenik meg. A 20-as éveiben - mint szinte minden hazaszerető költőnél - a szülőföldjét vesztett, hontalan fogcsikorgató kínja és mélabúja zendül meg soraiban. A költészetről azonban áttér a tehetségének valódi érvényesülését jelentő elbeszélő prózai írásokra és színpadi művekre.

Mint minden, a nemzeti hagyományok fontosságát valló író, ő is sokat tanul Jókaitól, és mint minden konzervatív elbeszélő, ő is sokat köszönhet Herczeg Ferencnek. Első regénye, a később megfilmesített Halálos tavasz hatására 31 éves fejjel egy csapásra a legnépszerűbb írók közé emelkedik. Zilahy írói nagysága abban állt, hogy teljességgel ki tudta fejezni a hagyományos magyar úri középosztály tapasztalatait, érzésvilágát és eszményeit.

1924-ben jelenik meg a Két fogoly című, másik híres regénye, amelynek népszerűségét mutatja, hogy később több mint 20 nyelvre fordították le. 1925-ben beválasztják a Kisfaludy Társaságba. 1931-ben születik meg A lélek kialszik című regénye, amely egy Amerikába szakadt fiatal jogász életküzdelmét jellemzi. Zilahy meggyőzően érzékelteti, hogyan satnyul a szellem a szülőföld gyökérzetének megszakadásával. A regény azért érdemel külön említést, mert főhőse majdnem ugyanazt a kálváriát járja be, amelyet a későbbiekben maga az író is kénytelen megtenni.

Kortársa, Benedek Marcell így írt róla: "Zilahy az ifjabb magyar írónemzedék legkülönb tagjai közül való. Már a Halálos tavasz színes, egyéni és magyaros nyelve, mély mondanivalója felhívta rá a figyelmet, és azóta mint elbeszélő és színpadi író, egymás után aratja a sikereket.

(16.30)

Reményt keltő típusa a modern, nagy kultúrájú magyarnak, aki nem zárkózik el idegen kultúrák elől sem, de tökéletesen magyarrá asszimilál mindent, és semmiféle irányzatnak, jelszónak utánzójává nem szegődik."

A harmincas évekre Zilahy már a hivatalos irodalom egyik vezéralakja, Herczeg Ferenc, az akkori irodalmi élet vezérének egyik kiszemelt örököse, a Corvin-koszorú kitüntetettje. A politika világához házasságával is kapcsolódó író mindig arra törekedett, hogy egyensúlyt teremtsen a szellem és a politika között, hogy ezek ne egymás ellenségeként, hanem éppen ellenkezőleg: egymást segítve, támogatva szolgálják a nemzet érdekeinek valóra váltását.

1947-ben, helyesen felmérve az országra váró jövőt, nem tért vissza amerikai előadókörútjáról. Az 1950-es évek végén házat vesz Jugoszláviában, így gyakran tartózkodik Újvidéken. 1973-ban Budapesten járt, végleges hazatelepülését azonban halála megakadályozza, így nem teljesül leghőbb vágya, amelyet így fogalmaz meg: "Én nem bánom, mit firkáltok, hogy miféle skatulyába, mikor, hogyan raktok bele; csak azt akarom, hogy itthon halhassak meg, itthon temessenek el. Mert én magyar író vagyok. Szalontán születtem, ahol Arany János. Mindegy, hogy e parányivá zsugorodott országban éppen hol halok meg; de itthon akarok meghalni."

Zilahy Lajos népszerű író volt. Tudjuk, hogy a népszerűség nem feltétlenül értékmérő, az ő esetében azonban ez egyértelműen jogosnak mondható, hiszen a szónak, az irodalomnak szerzett becsületet könyveivel. Reméljük, remélem, hogy mihamarabb visszakerül a köztudatba, és műveivel ma is ápolhat fontos értékeket, valamint sokakkal szerettetheti meg újra az olvasást, amelyre nagy szükség lenne a mai ifjúság körében. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)