Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! A hegyközségekről szóló törvénymódosító javaslat kapcsán szeretnénk elmondani, hogy emlékszünk arra a meglehetősen dicstelen eseményre, amikor Tiffán Zsolt képviselőtársam először megpróbált benyújtani egy olyan törvénymódosító javaslatot, amit gyakorlatilag senkivel sem egyeztetett, még a saját pártjában lévő borászati szakemberekkel és termelőkkel sem.

Ezt sikerült gyorsan korrigálni, mivel ez gyorsan lekerült még a mezőgazdasági bizottság napirendjéről is, és azt gondolom, mindannyian, legalábbis ellenzéki képviselőtársaim biztosan, és nyilván maga a borászszakma is azt remélte, hogy ezután, tanulva ezekből a sajnálatos és kicsit kínos eseményekből, egy rendes, normális szakmai egyeztetési folyamat fog lezajlani, és nyilván egy olyan törvényt fogunk látni, amelyet bár egyéni képviselői indítványként nyújtanak be, ami már eleve rendszeresen csorbítja a kötelező és szükséges társadalmi egyeztetéseket, de mondom: tekintve ezt a kínos epizódot, ki fogják küszöbölni ezt a hibát, és egy széles körű konszenzus fogja övezni ezt a törvénymódosító javaslatot.

Nos, kormánypárti képviselőtársaim elmondása szerint ez a törvényjavaslat konszenzusos, és sikerrel járt ez a tárgyalássorozat, és hogy önök valóban egyeztettek, amiről úgy tudom, hogy ez részben így is van, ugyanakkor nem értem, tehát egy kicsit értetlenül állok a dolog előtt, hogy miért van akkor az, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa mégis azt a problémát jelzi, hogy igazából még a végleges törvényszöveget sem kapták meg időben.

Mi is, én is figyeltem péntek délután, hogy mikor kerül fel a parlament honlapjára ez a törvény, de pénteken én még nem találkoztam vele; lehet, hogy késő este került fel, azt nem tudom. De mindenesetre a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, amint megkapta a szöveget, összehívtak egy rendkívüli taggyűlést. Ha jól értem, ez csak ezen a héten, szerdán fog bekövetkezni, tehát nem tudták ezt előbb megszervezni.

(17.40)

Emiatt szerintem nagyon praktikus lett volna legalább a törvény tárgyalását megvárni ezzel, ugyanis így az ő javaslataik csak felületesen tudnak bekerülni ebbe a törvénymódosításba. Bár tudom, hogy részben nyilván részt vettek ezekben az egyeztetési folyamatokban, de ettől függetlenül mégiscsak jó lett volna, ha megismerhetik a végleges szöveget. Már csak azért is, mert ez az a szervezet, amelynek tagjai nemcsak a saját véleményüket improvizálják egyéni borászként ezeken az egyeztetéseken, hanem a borászszakmának legalább 60 százalékát képviselve, demokratikus úton, a taggyűlésen keresztül valóban a tagok véleményét próbálják becsatornázni a törvényalkotási folyamatba, és mint tudjuk, kedves képviselőtársaim, bár önök erről hajlamosak megfeledkezni, de a demokrácia egy időigényes dolog is. Tehát ahhoz, hogy meghallgassuk az emberek véleményét, és azt valóban becsatornázzuk a megfelelő folyamatba, hát erre időt és energiát kell szánni, úgy látom, hogy önök ebben sajnos nem jeleskednek. Sajnos ezt bizonyítja az is, hogy ezt a törvénymódosítást egyrészt egyéni képviselői indítványként, másrészt meglehetősen lóhalálában nyújtották be. (Babák Mihály közbeszólása.) Hiába mondta el már több ellenzéki képviselő is előttem, hogy ennyi idő alatt nem lehet rendesen áttekinteni ezt a törvényjavaslatot, és hogy még mindig számos olyan pont van, amelyet nagyon komoly viták öveznek, önök ezzel nem foglalkoznak, és még ezen a héten csütörtökre sem akarták eltolni ennek a törvénynek a tárgyalását.

Még azért is érdekes egyébként, hogy pont a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a kifogásolására... (Babák Mihály közbeszólása.)

Elnök úr, ne haragudjon, kérem szépen, szóljon Babák képviselőtársamnak, hogy ne szóljon állandón közbe! Bocsásson meg, hogy jelzem, csak nagyon-nagyon nehéz így beszélni. (Babák Mihály: Szakmai érveket szeretnénk hallani!)

ELNÖK: Babák képviselő urat megkérem, hogy mint frissen előterjesztővé előlépett képviselőtárs, hallgassa végig képviselő asszony vezérszónoki hozzászólását. (Babák Mihály: De hát nincs szakmai érve.) Amikor itt vagyunk néhány százan a teremben, akkor észre sem vesszük a sok bekiabálás között, de higgye el, hogy ilyenkor, mikor üres a terem, nemcsak a beszélőnek, a hozzászólónak zavaró, hanem mindenki számára, a jegyzőkönyvet vezetők meg nem győzik leírni a zárójeles megjegyzéseit. Úgyhogy szerintem engedjük végigmondani a vezérszónoklatot képviselő asszonynak.

SZABÓ REBEKA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, akkor tehát folytatnám.

Tehát azt kezdtem el éppen mondani, hogy azért is furcsa, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa véleményére a jelek szerint legalábbis kevéssé adnak, mert ugye a szándékaik szerint a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa lesz a szakmaközi csúcsszervezet, tehát ilyen értelemben ezt kicsit ellentmondásosnak tartom, hogy itt pedig nekik ilyen módon utólag kell jelezni a véleményüket, méghozzá eléggé kardinális kérdések kapcsán.

Még ennek kapcsán csak egy kérdés Tiffán képviselőtársamhoz, mert lehet, hogy erre volt valamilyen jó oka: nem tudom pontosan, hogy a szőlészeti és borászati albizottság tárgyalta-e tulajdonképpen, tehát ülésezett-e a törvényjavaslat kapcsán, és hogy ez volt-e ott napirenden, mert esetleg lehet, hogy hasznos lett volna. Én úgy tudom, hogy nem, de lehet, hogy nem jók az információim, mert nem vagyok az albizottság tagja, úgyhogy ezt tisztelettel szeretném megkérdezni.

Tulajdonképpen, amelyek fontos változások, hát számos nagyon lényeges pont van ebben a törvényben. Ja, és emellett - ha már kritizáltam a társadalmi és szakmai egyeztetést, azért azt szeretném megjegyezni, hogy én is úgy látom, hogy azért ahhoz képest, ami néhány héttel ezelőtt először benyújtásra került - és gyorsan le is került a napirendről -, ahhoz képest sokkal jobb ez a törvénymódosító javaslat. Éppen ezért tartom nagyon szomorúnak, hogy nem sikerült még egy kicsit alaposabban egyeztetni, és akkor kivételesen egy jó törvényjavaslat is lehetne a parlament napirendjén.

Tehát tulajdonképpen, ami fontos változás a korábbi szabályozáshoz képest, az, hogy a települési hegyközségeket megszüntetik, és ezeket átalakítják borvidékenként nagyobb hegyközséggé. A másik pedig: az is nagyon fontos, hogy a hegyközség közgyűlésének szavazati elve megváltozik, ugyanis az egy tag-egy szavazat helyett bevezetik ezt a területnagyság szerinti szavazati elvet. Értem én, elhangzott már itt felszólalásban, hogy ezt a területalapú szavazati elvet tulajdonképpen a borászszakma néhány képviselője kérte, ugyanakkor én mégiscsak azt olvasom, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, amely ugye az ágazat termelésének legalább 60 százalékát képviseli, ezt rendkívül problémásnak tartja. Nekünk, az LMP-nek is az a véleménye, hogy tulajdonképpen ezek a változtatások inkább a kistermelőket hozzák hátrányba a nagy területen termelő és tőkeerősebb szőlőtermelőkkel szemben. Itt egy picit olyan érzésem van, mintha hasonló metódust követnének, mint a földtörvénynél, ott is - legalábbis a benyújtott tervezetből - inkább az néz ki, a tőkeerősebb és nagyobb cégek akarata a kormány szerint fontosabb vagy hát nagyobb súlyt nyom a latban, mint a kistermelőké.

Megjegyzem, hogy egyébként a kistermelők érdekérvényesítésének előmozdítása a szövetkezésük előmozdításával is történhetne, de hát pont ennek ellenkezőjéről szól ez a törvény.

Tulajdonképpen a korábbi, egy borvidék-egy hegyközség ötlet után a módosított javaslatban most 500 hektáros kompromisszum szerepel a hegyközségek minimális méretére. Vagyis ebből az következik, hogy ha egy településhez kevesebb szőlőterület tartozik, mint 500 hektár, akkor ők nem alakíthatnak saját hegyközséget. A hegyközségek esetében a minimális területi feltételek szigorításával az adminisztráció biztosan távolabb fog kerülni a termelők egy részétől, hiszen az adott településen nem lehet elintézni az ügyeiket, így több időt fog a termelő utazással, ügyintézéssel tölteni, és hát ez is a kistermelőket érinti hátrányosan.

Itt egyébként a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa javasolja is, hogy ezt a minimum 500 hektáros területi nagyságot töröljék el, és adott esetben ezeknek a hegyközségi tanácsoknak legyen döntési kompetenciája annak kapcsán, hogy az olyan meglévő hegyközségek esetében, amelyek kisebbek, mint 500 hektár, akkor engedélyezik-e a működést vagy nem. Tehát itt megint arra utalnék, hogy a helyi közösség döntési jogosultságait ne nyirbáljuk meg indokolatlanul, hanem tegyük nekik lehetővé, hogy eldöntsék, adott esetben az a struktúra, ami ott helyben eddig működőképes volt, maradhat-e.

Továbbá azt látjuk, hogy a szakmai önkormányzatiság csökkentése zajlik ebben a törvényben is, és hát ez is a kormány megszokott módszeréhez tartozik. Ezt egyébként láthattuk már az agrárkamarák átalakításakor is, a tulajdonképpeni elfoglalásával. Itt szerepel is ebben a törvénymódosító javaslatban ez a kötelező, teljes körű tisztújítás, amire a szüret közepén, egy hosszabb periódusban kell sort keríteni. Itt is kifogásolják, hogy ez tulajdonképpen adott esetben fölösleges, ez a hegyközségeknek nagyon sok pénzébe kerülhet. Ráadásul, mivel ez már a jövő évben megtörténik, lehet, hogy ezt a pénzt egyéb munkálatokra szánták, és hogy egyébként jól működnek a hegyközségek most is. Tehát bennem felmerül a gyanú, hogy kicsit, mint az agrárkamaráknál, egy ilyen kötelező tisztújításnak adott esetben lehet az is a vége, hogy politikai nyomásra kerülnek tisztségbe emberek, és ezt mindenképpen a helyi autonómia csorbításának látjuk.

Idetartozik még az is, hogy az "egy tag-egy szavazat" elvének megszüntetésével a kormány szembemegy azzal az egyébként hangoztatott szándékával, hogy a kistermelőket hozza helyzetbe. Hiszen ha a használt szőlőterület nagysága alapján lesz ehelyett a beleszólás az ügyekbe, akkor tulajdonképpen a nagy cégek fel tudnak lépni akár a helyi gazdatársadalom érdekeivel szemben is, pláne, ha hozzávesszük ezt az 500 hektáros új alsó mérethatárt.

Az új verzióban a korábbi, területnagyság alapján történő szavazati arányokat egy olyan kompromisszum váltotta fel, amely minden megkezdett hektáronként biztosít egy szavazatot, és 10 százalékban maximálják az egy érdekeltség szavazati arányát. De így még mindig azt gondoljuk, hogy ez egy antidemokratikus lépés, pedig arra figyelemmel kell lennünk, hogy ezek a hegyközségek köztestületek, tehát nem részvénytársaságok, itt nem szabadna megengedni, hogy a gazdasági erő érvényesüljön, s véleményünk szerint csak az "egy tag-egy szavazat" elve nyújtana garanciát arra, hogy a kistermelők is megfelelő mértékben hallathassák a hangjukat.

Az is felmerült már a bizottsági ülésen is, hogy adott esetben, ha több termelőnek van mondjuk 10 százaléknyi szavazati joga, mondjuk négy-öt termelő akkor már nagyon jelentős befolyással lehet az egész hegyközség sorsára, és így a kisebb termelők szava valóban nem fog érvényesülni. Itt érkezett egy olyan javaslat is egyébként a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa részéről, hogy legalább akkor 5 százalékra mérsékeljék ezt a maximális szavazatarányt, mert így a végeredmény sokkal kiegyensúlyozottabb lehetne. (Babák Mihály közbeszólása.) Közben én itt hallom, csak majd a jegyzőkönyv számára mondom, hogy lehet, hogy Babák képviselőtársam most ismerkedik a törvény tartalmával, mert lehet, hogy nem tudta, hogy ez van a törvényben. Hát igen, jobb későn, mint soha.

(17.50)

Régóta vitára ad egyébként okot a hegyközségi tagsági viszony és a tagságból adódó jogok és kötelezettségek rendszere is. Itt a javaslattevő szerint a hegyközségek megfelelő működéséhez az szükséges, hogy a hegyközségek életének alakításába azok a termelők szóljanak bele, akik helyben végzik a tevékenységüket. Ezért a javaslat szerint meg kell szüntetni a szőlőterülettel nem rendelkező felvásárlók hegyközségi tagsági viszonyát.

Tehát itt ez az új szavazási rendszer különbséget tesz a termelők, a borászatok és a felvásárlók között. Önmagában az még nem lenne probléma, hogy van valamiféle különbségtétel, de azt mi már problémásnak látjuk, hogy a borászatoknak ezután csak egy szavazatuk lesz, a felvásárlóknak pedig egyetlenegy sem. Azt gondoljuk, hogy ha elvárják tőlük egyébként a hegyközségi járulék fizetését, akkor az nem helyénvaló, hogy nem kaphatnak semmiféle beleszólást a döntésekbe. Itt a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is hivatkozik erre, hogy alkotmányjogi kérdés, hogy kizárhatók-e a képviseletből a szőlészeti és borászati felvásárlók, korlátozható-e vajon a taggyűlésen való képviselet. Azt gondolom, ezt mi egyáltalán nem tartjuk helyesnek.

Azt gondolom, hogy ha valakitől elvárják a járulékfizetésben való részvételt, akkor valamilyen szinten bele kell hogy szóljon a döntésekbe, és ráadásul ez megengedheti akár azt is, hogy a területalapú többség határozza meg a járulék mértékét, és azt is, hogy ez kire terhelődjön, ráadásul oly módon, hogy az, akire terhelődik, adott esetben nem is tud ebbe beleszólni. Tehát én ezt itt mindenképpen korrigálandónak látom.

Szeretném itt még a végén megjegyezni azt, hogy nagyon fontosnak tartjuk a szőlő-bor ágazatban is a feketegazdaság elleni küzdelmet, és hogy ennek a hegybírók nagyon fontos szereplői lehetnének, azonban az problémás, hogy a hegybíróknak jelenleg nincs kapacitásuk a helyenként sok ezer hektárt ellenőrizni, ami hozzájuk tartozik, és ennek következtében egyes borvidékeken a hegybíró nem tudja ellátni akár a hamis eredetjelzések kiszűrését.

Tudjuk és emlékszem, hogy egy előző törvénymódosítás vitája során már itt kitértünk az ülésteremben rá, hogy ez az Olaszországból borimport, és aztán az importbor eredetét silány területekről terméseket bejelentve igazolás régebben - hogy mondjam - virágzott, és hogy most már talán egyre kevésbé működik. Ugyanakkor, ha az ember ilyen borászati blogokat vagy fórumokat böngész, akkor legalábbis a borászok arról számolnak be, hogy azért ez még mindig működik. Ezért azt gondolom, hogy a szőlőkben komoly helyszíni ellenőrzésekre volna szükség annak érdekében, hogy a hamisítókat kiszűrjék. Ezért javasoljuk, hogy a nagyobb hegyközségekben a hegybíró mellett legyen egyfajta főállású adminisztrátor, és ennek a technikai feltételei biztosítva legyenek.

Összességében ezt a törvényjavaslatot így nem tudjuk támogatni, bár vannak benne nagyon fontos és előremutató javaslatok, és valóban az egész szakma amellett volt, hogy előbb-utóbb át kell alakítani a hegyközségek rendszerét, de én még mindig nagyon sajnálatosnak tartom ezt a rendkívül szelektív társadalmi és szakmai egyeztetési módszert, amelyet a kormány vagy jelen esetben a kormánypárti képviselők alkalmaznak. (Babák Mihály cöcög.) És azt is, hogy ezek az irányzatok... - Babák képviselőtársam éppen cuppog itt az ülésteremben, ez nagyon furcsa, de remélem, hogy a jegyzőkönyv ezt is rögzíti. Köszönöm.

Szóval, hogy befejezzem a felszólalásomat, igen, azt akartam még mondani, hogy nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a kormánynak vagy a kormánypárti képviselőknek számos intézkedése az önkormányzatiság csorbítása, a helyi részvétel és az autonómia csorbítása felé mutat. Én azt gondolom, hogy ezeket az átalakításokat úgy kellene véghezvinni, hogy mindenképpen a szakma képviselői, a borászok alulról felfelé építkezve és nagyobb beleszólást kaphassanak mindezekbe a törvényjavaslatokba, a szabályozásba és utána az egész szakma életének bonyolításába, hiszen azt gondolom, hogy egyébként abban egyetértünk, hogy a magyar bor sorsa és jövője nagyon fontos számunkra, és az is nagyon fontos, hogy jó minőségű és hazai bort ihassunk mindannyian, és ebből a kistermelők is tisztességesen meg tudjanak élni.

Köszönöm a figyelmet. (Babák Mihály tapsol.)