Felszólalás adatai

Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik számára sajnálatos, hogy a hegyközségekről szóló törvény tervezetével a kormány ismét egy olyan mérföldkövet akar rögzíteni, amely több korábbihoz hasonlóan jelzi, hogy a kormány minden ellenkező nyilatkozata ellenére a neoliberális gondolkodás útján kívánja továbbvinni nemzetünket. A kormány nyilatkozatait és tetteit továbbra is a kettősség jellemzi. A kormány igyekszik ugyan a Jobbik 2010-es választási programja mentén haladva kommunikációs szóvirágokkal bírálni a neoliberális megoldásokat, és bizonyos jó irányba megtett, unortodoxnak nevezett tétova lépéseket is tapasztalhatunk, de tény, hogy mindezt egy valódi fordulatot jelentő gazdasági koncepció nélkül teszi. E tétova kettősség példája a hegyközségekről szóló törvény is.

Igen, látom képviselőtársaim arcán a döbbent értetlenség kifejezését, hogy mi köze van a hegyközségi törvénynek a neoliberális és/vagy az unortodox gazdaságpolitikához. Valóban, ezek különböző szintek, és a kapcsolat a tenger és a csepp hasonlatával értelmezhető. A hegyközségi törvényben mint cseppben a tenger megjelenik a kormány jövőképe. Kérem, hogy a következő egyszerű összefüggést írják fel jól látható helyre. Ezzel nem kell, hogy egyetértsenek első hallásra, de kérem, hogy ízlelgessék a gondolatot: "Az egyének, a vállalkozások vagy azok kisebb csoportjainak versenyképessége csak a többség, a nemzet versenyképtelensége árán tud megvalósulni." Ez egy olyan alapigazság, amit a törvény nem vesz figyelembe. Én nem vonom kétségbe az előterjesztőnek és annak a 100-150, a borászat színe-javát képviselő borásznak a jó szándékát, de hogy egy másik típusú gondolkodásban van otthon ez a jó szándék, az egészen biztos.

(17.20)

Elég, ha csak az ebből a törvényből is adódó koncentrációra gondolok. Ez a törvény akár a szavazati arányokkal - amiről már sok szó esett pró és kontra - mindenképpen a kicsik számára fogja érdektelenné tenni a borászatban való részvételt. A közgyűlésen a szavazatuk elértéktelenedik, ezáltal egy koncentráció fog zajlani, végbemenni minden borászati vidéken. Ezt tapasztaljuk a mezőgazdaságban is, Európában is, és tapasztalni fogjuk a borászatban is.

Ehelyett, a 100-150 borászati termelő színe-java helyett a kormánynak sokkal inkább a borászok többségével is kellene foglalkozni. Én nem akarom szembeállítani a két csoportot egymással, mint ahogy az előterjesztés gyakran teszi, vagy mint amerre a törvénytervezet tendál, de összefogásról, szövetkezeti összefogásról egyre kevesebbet hallunk a kormánypárt részéről. Nem akarok most a szövetkezeti törvényre nagyon kitérni, de ígéretet kaptunk a kormánytól, hogy a Ház elé kerül, de ez nem történt meg. Összefogással azok a kicsi bortermelők és a szavazati joguk is gyorsan helyükre kerülnének. Vannak sikeres példák a magyar borászatban a szövetkezésre, az összefogásra. Elmondanám, hogy egyedül azoknak a borászati, bortermelő területeknek az aránya nem csökkent, ahol szövetkezetben vannak. Az egyéni gazdaságok száma csökkent az elmúlt tíz évben, azoknál, akik viszont szövetkezeti összefogásban valósítják meg ezt a tevékenységet, ott nem csökken a területarány. Ezek mindenképpen olyan jelek, amikre figyelni kellene.

Itt a kicsik képviselik a nemzet versenyképességét, ugyanis a 100-150 kiváló borász sosem fogja tudni a versenyképessége eredményeként pluszban befizetett adóból fedezni azokat a költségeket, amelyek a mindenkori kormány vagy a nemzet vállára fognak nehezedni a tekintetben, hogy a kiesettek, a kicsik szociális problémáit megoldják.

Tiffán képviselőtársam a bizottsági ülésen is elmondta, hogy 2010-ben Orbán Viktor miniszterelnök úr részvételével a magyar borászok színe-java összejött. Nem kétlem, hogy ezt Tiffán képviselőtársam büszkén mondja, de én azt gondolom, és arra kérem önöket, hogy egy picit ezt a másik összefüggést is nézegessük meg. Hiszen éppen ez a baj a kormány intézkedéseivel, nevezetesen, hogy csak a társadalom színe-javának érdekeit szolgálják csupán, a többségi nemzet magára hagyottsága mellett. Ez tükröződik vissza a tervezetben is, amikor a korábbi történelmi hagyományok alapján kialakult és jól működő egy szavazat-egy tag arányt felrúgja.

Egyébként végeztem egy számítást az 5 százalékra és a 10 százalékra is. Feltételezve, hogy egy adott közgyűlésen, egy hegyközségi vagy hegyközségi tanácsi összejövetelen összejön 60 ember - ami egy nagyon jó szám, ennyi nem szokott összejönni, az én vizsgálódásaim szerint is ez a tapasztalat -, mi történik akkor, ha mondjuk, 5 százalék a felső küszöb, és mi történik akkor, ha 10 százalék. Én azt gondolom, hogy az 5 százalékos küszöb elfogadható volna a borászszakma valamennyi résztvevője számára, bár az is nagyon messze volna attól a francia példától, amire egyébként a kormánypárti képviselők szeretnek hivatkozni, különösen a földforgalmi törvény kapcsán. Nem egészen értem, hogy itt miért nem lehet követni a francia példát, amire nem mondható, hogy hipp-hopp és elkapkodva alakult ki, hiszen ott valóban történelmi hagyományai vannak. Ott 1, 2, illetve 3 szavazat illeti meg sávosan a különböző méretű területeken gazdálkodó borászokat. Én azt gondolom, hogy ha egyébként figyelembe vesszük a jó tapasztalatokat másutt, akkor ezt sem ártana esetleg itt figyelembe vennünk.

Horváth Csaba úr, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára a bizottsági ülésen is számszerűsítette, hogy itt milyen csoportok állnak egymással szemben. Itt egy 60 ezres szőlőtermelői csoport áll szemben azzal a bizonyos büszkén emlegetett 100-150 kiválóval. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy ezeknek a szavazata vagy a jelenléte feleslegessé válik a közgyűlésen. Ezt elmondta Horváth Csaba úr, de én hozzátenném azt, hogy gyakorlatilag őket becsapja a kormány ezzel a törvénnyel.

A törvény vitájára történő fölkészülésem során igyekeztem tájékozódni és háttérismereteket is szerezni. Az a kép rajzolódott ki, hogy valójában a motiváció e mögött a törvénytervezet mögött az, hogy ezek a nagyobb gazdaságok a saját érdekeik szerint kívánják megváltoztatni a jelenlegi viszonyokat, a piaci viszonyokat is. Ezek között számos külföldi érdekeltséget is találok, és itt talán érdemes lenne a kormánynak ezt is figyelembe venni. Csak hogy említsek néhányat név szerint is, elsősorban a Tokaj-vidékről, hiszen a Tokaj-vidék nemzeti borstratégiája egy elkészült dokumentum. Tudomásom szerint más borvidékre ilyen nem készült még. Ennek a stratégiának az elkészítői - ez egy 18 oldalas dokumentum, nyilván a szakma szereplői és a kormányzat számára is ez ismert -, nos, ennek az előkészítői pontosan abban a szellemben írták meg ezt a stratégiát, ez körülbelül másfél éve forog közkézen, mint ami a törvény háttere. Ezért okunk van feltételezni, hogy van kapcsolat a kettő között.

A stratégia elkészítői között találunk olyanokat, mint a Tokaj Oremus Kft., ez 99 százalékos spanyol tulajdonban van, egyetlen százaléka maradt a Tokaj Borház Zrt.-nek; vagy a Tokaj-Hétszőlő Zrt., ez francia tulajdonban van; a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok német tulajdonban van; a Dereszla Kft. francia tulajdonban van, és még találunk másik négy-öt szereplőt. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A Degenfeld magyar, te!) Német a tulajdonos. Találunk a stratégia készítői között még más neveket is, de hogy ilyen többségben legyenek a külföldi érdekeltségek, az elgondolkodtató. Ezeket az üzemeket elsősorban a magyar menedzserek működtetik, de ezeket a menedzsereknek nyilván tulajdonosi nyomásra kell valamit tenniük, és ezért többek között ez a tervezet ennek az eredménye is lehet.

Ezek az üzemek, az látszik, az bontakozik ki, hogy elsősorban a termékleírások készítése feletti jogot szeretnék megszerezni, ugyanis ezek a termékleírások az adott hegyközségek kompetenciája. Ezt egy EU-s jogszabály írja elő, egy bizonyos 1234/2007/EK rendelet, amely szerint a hegyközségeknek kell megfogalmazniuk a termékleírásaikat, majd ezt a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa hagyja jóvá. Amit két éve beadtak termékleírást, azt a kormány lebegtetve gyakorlatilag nem hagyta jóvá, ezért itt ugyancsak az egész témának a lebegtetésével találkozhatunk.

Nos tehát, ezek a termékleírások miért fontosak ezeknek a szereplőknek, akiknek ez érdekük? Azért fontos, mert ahogy Gőgös képviselőtársam is utalt az olcsó bor, drága bor, minőségi bor, kevésbé minőségi bor vagy egy másik kategóriába tartozó bor kérdésére, a magyar piacon például a tokaji borok 75 százaléka a magyar piacon kel el. De a magyar piacon ennek a minőségi bornak az értéke olyan 1000 forint körüli. Ezek az üzemek nem tudják ennyiért előállítani ezt a bort, ezért ezek folyamatosan veszteséget termelnek, veszteségesek. Ugyanakkor viszont azok a felvásárlók, akik a kistermelőktől vásárolják fel a bort, tisztességes árat fizetnek a kistermelőknek. Megmondom őszintén, engem is meglepett a tájékozódásom során, hogy a felvásárlóknak ilyen pozitív képe és szerepe van a kistermelők körében. Nos tehát, ezek a kistermelőknek tisztességes árat fizetnek, és mégis elő tudják állítani a bort ezen az elfogadható, a magyar fogyasztó számára is elfogadható áron.

Ezeknek a borászok színe-javát képviselő borászatoknak nem a hazai piacról kellene kiszorítani a felvásárlókon keresztül a kistermelőket, hanem valóban az ő magas minőségű boraikkal a külföldi piacokon kellene versenyezni. Ott tág tere nyílna a versenynek, hiszen a magyar borok kiválóak, hiszen ezek a családi gazdaságok valóban kiváló borokat állítanak elő, és valóban az ő számukra kicsi a hazai piac ezeknek a magas árú és magas minőségű boroknak.

Én azt gondolom tehát, hogy egy kormányzati összefogással, a szakma összefogásával volna olyan megoldás, amelyik igenis konszenzushelyzetbe tudná hozni ezt az ágazatot. A jelenlegi tervezet sajnos nem ebbe az irányba megy.

(17.30)

Itt a termékleírások kapcsán felmerült, Tiffán képviselőtársam utalt bizonyos technikákra, amit a bor készítése során alkalmaznak egyes üzemek, egyes borászatok. Csak ahogy én levettem, hiszen nem volt konkrét ez az utalás, itt a mustsűrítménynek az egyéb borok javítására vonatkozó felhasználására lehet gondolni.

Itt ezeket a magyar fogyasztók számára elfogadható árkategóriában lévő borokat ugyanis ezzel a mustsűrítménnyel állítják be, és ezek nem mesterséges anyagok, nem valamilyen tiltott módszert alkalmaznak, hanem igenis, egy megengedett módszert. Pontosan tudja akár a szakma, vagy akik ellenzik ezt a törvényt, és akikkel én magam beszéltem, hogy gyakorlatilag ennek a tiltása a termékleírásban - és az előbb mondtam, hogy miért fontos a termékleírás - bizony nagyon sok kistermelőnek, kis szőlészetnek a kiesését jelentené, hiszen nem tudnák felvásárolni, hiszen ez az árkategória kikerülne a magyar piacról.

Itt a megoldást a külföldi értékesítések jelentenék, de ezek a cégek nem erre törekednek, nem veszik tudomásul, hogy a hazai piacon való többletértékesítés csak az árak jelentős emelésével mehetne végbe. Azért mondtam, hogy egy picit ezt a hegyközségi törvényt megpróbálom tágabb összefüggésbe betenni, itt a fogyasztókat is bevontam ebbe a képbe, hiszen ez az összes magyar fogyasztót érinti ebben az értelemben. Azt gondolom, hogy egyik magyar fogyasztónak sem érdeke az, hogy a kicsik, ez az 1000 forint körüli minőségi borkategória kikerüljön a magyar piacról, és mondjuk, 3000 vagy 2500 forint fölé kerüljön a magyar minőségi borok ára. Tehát ilyen értelemben merem állítani, hogy ez nemcsak a borászszakmát érinti, hanem a teljes nemzeti kérdést.

A mai ellenőrzési rendszer. Sok bírálat érte ezeket a felvásárlókat, de valójában a mai ellenőrzési rendszer miről szól? A felvásárlók által megvett szőlő minőségét a felvásárlási jeggyel kell bizonyítaniuk. Így ezen csak a felvásárolt termés valódi adatait tudják regisztrálni, hiszen maga a termelő az első kontroll, hiszen nem adja el úgy a szőlőjét, mustját, borát - ki milyen készültségi fokon értékesíti - anélkül, hogy ezt a jegyet ő nem kapná meg. Innentől kezdve, miután ez a felvásárló által kötött első ügylettől követhető dokumentumon, és visszaellenőrizhető egy másik szereplő által is, innentől kezdve ennek a bornak a mennyisége, minősége végig nyomon követhető. Ugyanakkor a termésüket maguk előállító vagy részben maguk előállító borászatoknál ez az ellenőrzési rendszer - természetesen senkit nem akarok gyanúsítani - már nem működik. Tehát a felvásárló cégek szigorúbb kontroll alatt vannak, mint a saját borukat feldolgozó üzemek, így tehát az általuk előállított bor minősége gyakorlatilag garantált.

Tehát ha ezeket a felvásárló cégeket tönkretesszük, nem adunk nekik szavazati jogot, és minden más módon akadályozzuk, ezáltal ennek a következménye, hogy igyekszünk őket kiszorítani a piacról vagy egyáltalán a folyamatból, akkor ezzel nemcsak őket, hanem a kistermelőket is nehéz helyzetbe hozzuk. (Babák Mihály: Ezek azért merész összefüggések! Magyarázd még egy kicsit!)

Néhány konkrét kifogásunk a tervezettel kapcsolatban. A hegybírói hatáskör szétválasztása, illetve a centralizálása. Itt szétválasztani javasolja a tervezet a hegybírók érdekvédelmi szerepét a hatósági szerepétől. Nem tudom, hogy ismert-e előterjesztő vagy kormánypárti képviselőtársaim számára olyan eset, amikor ebből, hogy ezt a feladatot együtt látták el a hegybírók, bármilyen visszaélés következett volna be. Azt gondolom, hogy éppen hogy ennek az érdekvédelemnek és a hatósági feladatoknak - vagyis gyakorlatilag mi a hatósági feladat: az adófizetési kötelezettségek betartása, de még ennél is fontosabb talán a minőségi követelmények betartatása. Egy hegybíró, aki törődik a hegyközségének az érdekeivel, a piacképességével, annak a hírnevével, ez a hegybíró egyszerre tudta képviselni az érdekvédelmet és a hatósági feladatokat, hiszen azok szorosan egybetartoznak. Ennek a szétválasztása engem vészesen emlékeztet arra, amikor a hatóságok, mondjuk, az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hatóság vagy egyáltalán a mezőgazdasági szakigazgatási hivatalok sokszor indokolatlanul és feleslegesen zaklatják a gazdatársaimat. Így gyakorlatilag ebbe az irányba megyünk, holott ez a hatósági és érdekvédelmi feladatoknak a szorosabb együttműködése éppen hogy ebben a szőlészet-borászati ágazatban volt nagyon jól lekövethető, és ez inkább példaértékű, mintsem megszüntetendő.

A felvásárlók kizárásáról már beszéltem, de annak a következményeire én nem találom a választ a törvénytervezetben, hogy a hegyközségi, a háromszintű tagozódása ennek a szervezetnek mindannyiunk számára ismert, és az szükséges is, ez teljesen helyénvaló is. De ha a felvásárlókat mint olyat kizárjuk az alsó szintű szavazásból, akkor egy olyan folyamatból zárjuk ki őket, aminek elvitathatatlanul részesei. Tehát azzal, hogy nem szavazhatnak, az azt jelenti, hogy nem szólhatnak bele abba a folyamatba, megint hadd utaljak a termékleírásra, gyakorlatilag a termékleírás a szőlő termesztésének a technológiájától a feldolgozáson, a kereskedelmen át egészen a fogyasztóig követi a termék útját, és ebben az útban a felvásárlók szerepe elvitathatatlan.

Ha ezeket a felvásárlókat kizárjuk az alsó szintről, akkor számomra nem derül ki, hogy a hegyközségi tanácsokban és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában akkor a borászat és a szőlészet mint két szekció el lesz választva egymástól - ott már kapnak vajon szavazati jogot, vagy ott is ugyanolyan jogfosztottak lesznek, és ott sincsenek elismerve a jogaik? Itt azért százalékban komoly, két számjegyű százalékban fejezhető ki az ő szerepük ebben a folyamatban.

Tehát az elmondottak miatt mi azt kérjük, hogy a törvényt a jelenlegi formájában ne fogadjuk el, komoly lehetőség van arra, hogy itt egy konszenzus szülessen, és egy valóban jó hegyközségi törvény szülessen, de azt hiszem, hogy a módosító javaslatokat, az ellenzék véleményét is és a szakma véleményét is figyelembe kell ebben venni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)