Felszólalás adatai

(15.50)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy a magyar bor több, mint mezőgazdasági termék, a magyar bor egy olyan országimázselem, amely minőségromlás nélkül a világ bármely pontjára eljuttatva képviselheti hazánkat. Olyan palackba zárt szellem, olyan palackba zárt közösségi szellem, amely emelheti hazánk fényét, és amelynek termelőit - legyenek szőlőtermelők, borosgazdák - meg kell becsülnünk.

Ahhoz, hogy a magyar bor újra régi fényében csillogjon, rengeteg lépést kell még megtennünk, és ezek közül a lépések közül most egy rendkívül fontos törvényjavaslat fekszik a Ház előtt. Kérem, engedjék meg nekem, hogy mielőtt a törvény főbb elemeiről röviden beszélnék, néhány dolgot elmondjak a törvényjavaslat megszületésének előzményéről, és mindannak a munkának az előzményéről, amit ma végzünk a magyar borászok, a magyar borásztársadalom érdekében.

2010 óta Orbán Viktor miniszterelnök úr részvételével rengeteg egyeztetést folytattunk a magyar borosgazdákkal, borászokkal. Az egyik ilyen egyeztetés 2010-ben történt, amikor is Demeter Zoltán, általam nagyra becsült tokaji borász által megfogalmazott közösségi óhajt nyújtottunk be vagy mutattunk be a miniszterelnök úrnak, amelyről elhíresült az az elnevezés, hogy a borászok 12 pontja. Ebben a 12 pontban az egyik pont a hegyközségi törvény újragondolása volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy ma már akár az országban, akár Európában, akár a világpiacon megváltozott a piaci helyzet. Láthatjuk azt, hogy Európába betörtek az újvilági borok, láthatjuk azt, hogy az árverseny nagyon nehéz feladat elé állítja a magyar borászokat és az európai borászokat is, azokat a borászokat, akik európai szinten a minőség borászai. Mert, tisztelt képviselőtársaim, mondjuk ki, a világ bortermelésében, ahogy eddig is volt, ahogy most is van, úgy a jövőben is Európának a minőség bástyájának kell lenni, és ebben a mi szőlő- és bortermelő múltunk, a magyar szőlő- és bortermelő múlt egy bástya kell hogy legyen.

Tudjuk azt is, hogy az Európai Unióban egy olyan borpiaci reform lépett életbe, amely kihívásnak teljes mértékben meg kell felelnünk. Láthatjuk azt, hogy a rendszerváltás óta a minőséget képviselő magyar borászat hallatlan fejlődésnek indult. Szerencsém volt néhány évvel ezelőtt egy nyugat-európai borkiállításon, borkonferencián hallani azt az általam nagyra tartott és egyébként nemzetközileg elismert borász szakembert nyilatkozni, aki azt mondta: legyetek bár tokajiak, legyetek bár szekszárdiak vagy Balaton-felvidékiek vagy akár villányiak, amit elértetek, ahhoz más országban több emberöltő kellett. Emlékszem azokra az évekre, amikor a borászatok egy hektárral, két hektárral egymás vállába kapaszkodva indultak el Európába, hogy megtanulják azt, hogy a mai ízlésnek, a technikai, a szakmai és technológiai kihívásoknak hogyan kell megfelelni. Mindannyian láthattuk azt, hogy a magyar borászok hogyan telepítették újra a szőlőiket, hogy milyen csodálatos szőlőtermesztés-technológiai fejlődésen ment át a minőségi magyar borászat. Láthattuk azt, hogy milyen példaértékű módon építették fel pincéiket ott, ahol a pincékben nem a villogás és a csillogás volt a főszereplő, hanem a mérhetetlen szigor, önkontroll és progresszió. Láthatjuk azt, hogy ezek a borászok és borosgazdák ma élenjárók a magyar borászatban.

Amikor azt mondjuk, hogy versenyképesnek kell lennünk, éreznünk kell azt, hogy Magyarország ma nem rendelkezik akkora mennyiséggel, hogy versenyképes legyen a többi nagy bortermelő ország boraival. Láthatjuk azt is közben, hogy az Európai Unióban vagy Brüsszelben a szőlő-újratelepítési jogok, azoknak a liberalizációja pont a minőségi fejlődést akarja megakadályozni, ezért Magyarország érdekében minden fórumon tiltakoznunk kell nekünk, gazdáknak, hogy ez ne történjen meg.

Ennek szellemében, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt elnök úr, én úgy gondolom, hogy a hegyközségi törvényben az egyik legfőbb elem az, és a legfőbb gondolati sík az, hogy rendet tegyünk a hegyközségben. Nem azokban a hegyközségekben, ahol rendetlenség van, mert elmondhatjuk, hogy a hegyközségi rendszer a mai napig jól működik, egy jól felépített köztestület, ahol a feladatok ki vannak adva, de én úgy gondolom, hogy 1994 óta vagy után, miután ez a törvény megszületett, rendkívüli módon megváltozott a piaci helyzet. Ennek érdekében tiszta vizet kell öntenünk a pohárba, és olyan átlátható, korrekt rendszerben kell dolgoznunk, ahol elválnak bizonyos dolgok egymástól. Ezért kérem, engedjék meg, hogy legeslegelőször arról beszéljek, hogy a hegybíró státusa megváltozik.

Tudjuk azt, hogy eddig a hegybíró a hegyközség keretén belül valamiféle módon teljesen összekapcsolva működött a tagsággal, választható volt, tag volt, és a többi. Én úgy gondolom, hogy a jövőben a hegybírók a törvényjavaslat alapján elkülönülnek, és ennek eredményeképpen a közigazgatási feladatokat végző hegybíró, a hatósági feladatokat ellátó hegybíró elkülönül az érdekvédelemtől, amely a hegyközség feladata, és amelynek vezetője a hegyközség elnöke. Innentől kezdve semmiféle alapját nem láthatjuk, nem érezhetjük annak, hogy valamiféle összeférhetetlenség vagy egyébként akármilyen jogszabályba ütköző dolog történhetne.

Amikor a törvényt benyújtottam, úgy gondoltam, és mindazokkal együtt, akik segítettek a törvény megalkotásában, úgy gondoltuk, hogy mind a szőlőtermelők, mind pedig a borászok a döntési mechanizmusban, a szavazati jogrendszerben részt kell hogy vegyenek, de csak azok a szőlőtermelők, illetve csak azok a borászok, akik az adott borvidéken dolgoznak, és az adott borvidék presztízsének emelése érdekében dolgoznak, ezért ugyanúgy, ahogy a szőlőtermelők, úgy a helyben dolgozó borászok is megkapják a szavazati jogot. Ennek eredményeképpen egy áttörést hoz ez a törvény, amelynek bár fő célja a hegyközségi törvény megreformálása, azt az évek óta hangoztatott óhaját fogja teljesíteni a szakmának, amely szakma azt mondta ki, hogy időszerű és kívánatos az, hogy a szakmaközi szervezet a hegyközségi szervezeten belül megtörténjen. Hogy a kormány mennyire felelős a magyar borászatért, azt mutatja az, hogy 2010-ben létrehozhattuk a mezőgazdasági bizottságon belül a szőlészeti és borászati albizottságot, amely már rengeteg ülést tartott, és amely üléseken ez a kérés többször megfogalmazódott.

A Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége által a tavasszal felvázolt szakmaközi szervezet pont ezt az óhajt próbálta megfogalmazni, azonban azóta semmi nem történt. Véleményem szerint egyébként szakmaközi szervezetet a legjobb esetben a hegyközségeken belül tudunk létrehozni, és ha ezt a törvényt a tisztelt Ház elfogadja, akkor végre megnyílik a lehetőség, hogy a szőlészeti és borászati szekció egy szakmaközi szervezetben, a HNT-n belüli szakmaközi szervezetben végezze ezt a tevékenységét.

(16.00)

Ennek érdekében és a minőségpártiság érdekében választottuk azt az utat, választottam azt az utat, hogy a borászatok, a borászok ott legyenek a szavazati joggal rendelkező tagok között. Azonban egyértelműen látható, világosan látható, hogy az elmúlt két évtizedben a borvidékeken, a történelmi borvidékeken és mindazokon a borvidékeken, legyen ez az összes magyar borvidék, ahol a gazdák részéről az abszolút megkérdőjelezhetetlen minőség a cél, ott azok az emberek az arculatformálói a borvidékeknek, akik saját szőlőterülettel rendelkeznek, akik saját feldolgozóval rendelkeznek, akik a saját szőlőjüket feldolgozzák, akik a piacon a nevükkel, a hitelükkel rendelkezve, és azt felvállalva szerepelnek; azok a borászok, akik abszolút hitelessé tették újra a magyar borászatot, és vezetőivé váltak a magyar bortermelésnek, megfelelő döntési joggal kell hogy rendelkezzenek. Ennek szellemében egy régi kívánság fogalmazódik meg a törvényjavaslatban, amely törvényjavaslat kimondja, hogy az eddigi egy tag-egy szavazat elve helyett a területalapú szavazati jog lépjen életbe. Tettem ezt, írtam ezt a törvényjavaslatba annak megfontolásával és annak alapján, hogy azok az igazi szőlőtermelő borászok az igazi képviselői a borvidékeknek, akik megfelelő területtel, szőlővel rendelkeznek, akik odamennek a szőlőtőkéhez, akik odahajolnak a szőlőtőkéhez, akik megbecsülik a szőlőjüket, akik nem tárgynak tekintik, hanem társuknak tekintik a földet és a szőlőt, és abból a szőlőből, amelyet példás módon művelnek, csodálatos borokat termelnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sok idős gazdával beszéltem már életem során, és rengeteg idős gazda mondta el azt, hogy egy igazán finom és jó bor 80 százalékban a szőlőben dől el. Aki nem a szőlőre figyel, aki nem a szőlőben akarja a minőséget létrehozni, és mégis a piacon meg akar maradni, ott már valami furcsaság történik a pincében, ott már sokkal nagyobb technológiai újításokra, egy kicsit a földtől és a szőlőtől való elrugaszkodásra van szükség, amelyet látunk sok újvilági borászat esetében, és amelyet volt nekem is szerencsém látni. Ennek szellemében a területalapú szavazati jog, az egy hektár, minden megkezdett hektár alapján egy szavazat, de azért, hogy a borvidékeken a nagyüzemek ne kerüljenek túlsúlyba, ezért a szavazatokat, a szavazati jogot, a szavazatmennyiséget 10 százalékban szándékozik a törvényjavaslat maximalizálni. Úgy gondolom, hogy ezzel nem zárjuk ki azokat a gazdákat a döntéshozatalból, akik egy megkezdett vagy egy egész, vagy két megkezdett, vagy akár öt hektárral rendelkeznek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy a borvidékek a borneveket már saját maguk szabályozzák, hiszen 2011. december 31-ével lezárult a termékleírások időszaka, és ennek szellemében kell a borvidékeknek dolgozni, úgy gondolom, hogy a szubszidiaritás elve alapján a minőségpárti, területtel rendelkező, terület alapon szavazó borászok ilyen módon sokkal nagyobb döntési helyzetbe kerülnek, és a hegyközségeken belül olyan irányítást végezhetnek, amelynek köszönhetően a magyar borvidékek megfelelő fejlődésnek indulnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Rengeteg olyan eleme van ennek a törvénynek, amelyről ma, jövő héten vitázni fogunk. Biztos, hogy vannak a törvénynek olyan elemei, amelyek bizonyos érdekeket sérthetnek, hiszen nincs olyan törvény, legalábbis én nem ismerek olyan törvényt, amely mindenkinek az érdekét szolgálja, azonban a 24. órában van a magyar borászat. És hogyha mi, akik a minőség pártján törünk lándzsát, nem teszünk valamit azért, hogy Magyarország versenyképes maradjon, hogy Magyarországon még jobban meg legyenek becsülve azok a gazdák, akik ezt képviselik, akkor eltűnhetünk, tisztelt képviselőtársaim, mert Magyarország képtelen a mennyiséggel versenyezni, Magyarország a minőséggel képes versenyezni.

Önök, akik most itt ülnek a parlament padsoraiban, kérem, hogy a vita, a módosító javaslatok benyújtása, azoknak a megvitatása és majd a zárószavazás közben gondoljanak azokra a gazdákra, akik energiát, időt nem kímélve, őseik munkáját megbecsülve az utóbbi húsz évben páratlan eredményeket értek el. Ne gondoljuk azt, hogy a magyar borászat fejlődése megállt, és nem lehet jobb. A hegyközségi törvény, amely jelenleg a Ház asztalán fekszik, annak a reformfolyamatnak a része, amely még rengeteg elemet tartalmaz, és ahhoz, hogy ezek a reformok megtörténjenek, tisztelettel kérem önöket, hogy támogassák a hegyközségekről szóló törvényjavaslatot. És amikor támogatják a hegyközségekről szóló törvényjavaslatot, akkor ne feltétlenül azok befolyásolják önöket, akik a funkciójukat megtartva próbálnak valamilyen módon torpedózni, mert ez a törvényjavaslat a becsületes, derék, minőséget képviselő borosgazdák érdekében, a nagy minőséget adó magyar borvidéket képviselve született meg, és ennek érdekében kérem tisztelettel önöket, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket, és kérem önöket, hogy fejtsék ki véleményüket a javaslattal kapcsolatban annak érdekében, hogy a tisztelt Ház segédkezhessen annak érdekében, hogy a magyar borászat még gyorsabb, még nagyobb és még szebb fejlődésnek induljon.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)