Felszólalás adatai

ELNÖK: Az Országgyűlés a módosító javaslatot 151 igen szavazattal, 198 nem ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

Az 52. pontban Bácskai János javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (A szavazógép nem működik.) Egy pillanat türelmet kérek képviselőtársaimtól, a rendszer nem olvassa a kártyámat. (Derültség. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Látom, képviselőtársaim támogatják a kártyaolvasást. Az 52. pontban Bácskai János javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 153 igen szavazattal, 200 nem ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

Az 54. pontban Gulyás József javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 30 igen szavazattal, 323 nem ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

Az 57. pontban Hoppál Péter és mások javaslata következik.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 153 igen szavazattal, 202 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett nem fogadta el.

Az 58. pontban Hoppál Péter és mások, az 59. pontban Herényi Károly alternatív javaslatot terjesztettek elő. Az 58. pontról kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 154 igen szavazattal, 200 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett nem fogadta el.

Az 59. pontban Herényi Károly javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 150 igen szavazattal, 200 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett nem fogadta el.

A 61. és 106. pontokban Hoppál Péter és mások javaslata következik.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 149 igen szavazattal, 203 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett nem fogadta el.

A kiegészítő ajánlás 23. pontjában az önkormányzati bizottság javaslata következik. Kérem képviselőtársaimat, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 169 igen szavazattal, 187 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett nem fogadta el.

A 64. pontban Molnár Lajos javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 17 igen szavazattal, 338 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett nem fogadta el.

A 66. és 67. pontokban Halász János javaslata következik. Szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 153 igen szavazattal, 204 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett nem fogadta el.

A 69. pontban Béki Gabriella és mások javaslata következik.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 8 igen szavazattal, 347 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett nem fogadta el.

A 70. pontban Balog Zoltán, a 71. pontban Pettkó András alternatív javaslatot terjesztettek elő. A 70. pontról kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 156 igen szavazattal, 199 nem ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

A 71. pontban Pettkó András javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 158 igen szavazattal, 198 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett nem fogadta el.

(18.10)

A kiegészítő ajánlás 28. és 32. pontjaiban a foglalkoztatási bizottság javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 157 igen szavazattal, 202 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

A kiegészítő ajánlás 31. és 53. pontjában Lakos Imre, az ajánlás 75. pontjában pedig Kóka János alternatív javaslatot terjesztenek elő. Most a kiegészítő ajánlás 31. és 53. pontjáról szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 17 igen szavazattal, 338 nem szavazat ellenében, 2 tartózkodás mellett nem fogadta el.

A 75. és 82. pontokban Kóka János javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 18 igen szavazattal, 337 nem szavazat ellenében, 2 tartózkodás mellett nem fogadta el.

A 74. pontban Béki Gabriella és Gulyás József javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 16 igen szavazattal, 184 nem szavazat ellenében, 155 tartózkodás mellett nem fogadta el.

A 77. pontban Pósán László javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 154 igen szavazattal, 201 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

A kiegészítő ajánlás 34. pontjában Keller László javaslata következik.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 5 igen szavazattal, 352 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

A 78. pontban, valamint a kiegészítő ajánlás 36. pontjában a mezőgazdasági bizottság alternatív javaslatot terjeszt elő. Most a 78. pontról kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 3 igen szavazattal, 355 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

A kiegészítő ajánlás 36. pontjában a mezőgazdasági bizottság javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 155 igen szavazattal, 201 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

A 79. pontban Font Sándor javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 157 igen szavazattal, 201 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

A 91. pontban Hoffman Rózsa javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 155 igen szavazattal, 199 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

A 97. pontban Kuzma László és mások javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 155 igen szavazattal, 203 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

A 101. pontban a mezőgazdasági bizottság javaslata következik. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 158 igen szavazattal, 195 nem szavazat ellenében, 1 tartózkodás mellett nem fogadta el.

A 104. pontban Kuzma László javaslata következik. Kérem képviselőtársaimat, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 158 igen szavazattal, 200 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül nem fogadta el.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk. Megkérdezem, van-e valakinek tudomása olyan javaslatról, amelyet tárgyalnunk kellett volna a napirendi pont kapcsán, de nem került sor a tárgyalásra. (Nincs jelzés.) Nem látok ilyen, a napirendi ponthoz kapcsolódó javaslatot.

Tisztelt Országgyűlés! A zárószavazásra a következő ülésünkön kerül sor.

Arra figyelemmel, hogy a frakciók bizottsági tagcserére nem tettek javaslatot, személyi döntésekre a mai napon nem kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk. A következő napirendi pont tárgyalása előtt két perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

(18.20)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája annak lezárásáig. A törvényjavaslatot képviselőtársaim a T/10806. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig a T/10806/1. és 2. számokon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Simon Gábor államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr!

SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormány a tudásalapú, versenyképes gazdaság működésének elősegítését és támogatását kiemelt feladatának tekinti, amely képzett, a társadalmi változásokhoz és a munkaerőpiac új kihívásaihoz alkalmazkodni képes munkaerőt igényel. A kormányprogramban megfogalmazottak szerint a szakképzés modernizációjának a célja, hogy a szakképesítést szerzettek száma és felkészültsége minél jobban és rugalmasabban alkalmazkodjon a gazdaság, a munkaerőpiac igényeihez. Ennek érdekében egyik legfontosabb feladatunk olyan intézményrendszer kialakítása és működtetése, amelyek szereplői feladataikat egymással és a gazdaság szereplőivel összhangban, a források költséghatékony felhasználásával végzik. Európai uniós tagságunk ugyanakkor megkívánja, hogy a hazai szabályozás az EU törekvéseivel is összhangban legyen.

Ezen szempontok mentén került kialakításra a szakképzési törvény módosítását célzó javaslat, amely a szakmai vizsgáztatás rendszerének egy fontos elemére, a vizsgaszervezési jogosultság módosítására fokuszál.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar szakképzési és felnőttképzési rendszer hatályos szabályozása szerint az iskolarendszeren kívüli szakmai képzést követő, állam által elismert szakképesítések megszerzésére irányuló szakmai vizsgák szervezését azon felnőttképzést folytató intézmények végezhetik, amelyek e tevékenység végzésére pályázati eljárást követően a szakképesítésért felelős minisztertől jogszabályban 2-4 éves időtartamra feljogosítást kapnak. A felnőttképzést folytató intézmények vizsgáztatási tevékenységüket piaci viszonyok között, szolgáltatásként végzik. A tevékenységből bevételre tesznek szert, így működésük a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123.EK-irányelv hatálya alá tartozik.

Az előzőekben jelzett pályázati rendszer nincs összhangban az irányelvvel, mivel mind a kiadható engedélyek számát, mind azok időtartamát korlátozza. A szakképesítésért felelős miniszterek - jelen esetünkben 12 miniszter - által különböző időpontokban lefolytatott pályázati eljárások nem biztosítják továbbá az irányelv által elvárt, úgynevezett egyablakos ügyintézés lehetőségét sem.

Az irányelv rendelkezéseit a tagállamoknak 2009. december 28-áig kell átültetni a nemzeti jogrendszerükbe, ezért - tekintettel a jelenlegi rendszer szabályai és az irányelv előírásai között fennálló eltérésre - szükséges az iskolarendszeren kívüli képzések szakmai vizsgáinak a megszervezésére vonatkozó jogosultság megszerzését szabályozó rendszer módosítása, és egy új, az irányelvvel harmonizált rendszer kialakítása.

A törvénymódosítás alapján a jelenlegi pályázati rendszert a jövőben egy, a kormány által kijelölt hatóság által lefolytatott engedélyezési eljárás váltja fel. Az engedélyezési eljárás feltétlenül szükséges, ugyanis ennek keretében a vizsgaszervezési tevékenység megkezdését megelőzően történik a személyi és tárgyi feltételrendszer meglétének igazolása és ellenőrzése, ami nélkülözhetetlen a szakképesítő vizsgák jogszerű és színvonalas lebonyolításának biztosítása, valamint a kiadott vizsgabizonyítványok szakmai értékének megőrzése érdekében. Az egyetlen hatóság által lefolytatott engedélyezési eljárás révén megvalósul az irányelv elvárásaival összhangban álló egyablakos ügyintézés.

Természetesen nem új intézményt kívánunk létrehozni, hanem a szakképesítésben eddig is feladatot ellátó és hatósági jogkörrel rendelkező hivatal feladatkörét tervezzük bővíteni. Az eljárás eredményes lefolytatását követően az engedélyért folyamodó, felnőttképzést folytató intézmények az engedélyben feltüntetett szakképesítések tekintetében az ország egészére kiterjedő, időbeli korlátozás nélküli jogosultságot kapnak szakmai vizsgák megszervezésére. Az időbeli korlátozás feloldásával egyidejűleg ugyanakkor bevezetésre kerül a vizsgaszervező intézmények kötelező, időszakos ellenőrzése, amely az engedélyezési eljárás során igazolt feltételek folyamatos fennállásának vizsgálatára irányul.

A hatályos pályázati rendszer átalakítása hármas szintű szabályozás keretében valósul meg. Az engedélyezési rendszer megalkotására és bevezetésére vonatkozó keretszabályokat a szakképzésről szóló 1993. évi törvény határozza meg, az engedélyezési eljárás általános szabályait, az ellenőrzési és szankcionálási eljárás szabályait, valamint az engedélyezést és a vizsgaszervezők nyilvántartását végző intézmény kijelölését a törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet fogja rögzíteni. A törvény felhatalmazása alapján a szakképesítésért felelős miniszterek által kiadott rendeletekben rögzítésre kerülhetnek az engedély megszerzésének egyes, szakképesítésekhez közvetlenül kapcsolódó, ágazatspecifikus feltételei.

A törvénymódosítás változtat a szakmai vizsgák vizsgaszervezők által kötelezően beküldendő dokumentumainak tárolására vonatkozó szabályokon is. A törvényjavaslat szerint a vizsgaszervező székhelye szerinti főjegyzők helyett egyetlen intézményhez, az Állami Szakképzési és Felnőttképzési Intézethez kerül e feladat.

(18.30)

Ezzel az előírással lehetővé válik a szakmai vizsgák dokumentumainak központi tárolása, ezáltal az egyes szakmai vizsgát szervező intézmények megszűnése esetén könnyebb, áttekinthetőbb és egyablakos lesz az esetlegesen elveszett, ellopott, megrongálódott vagy megsemmisült bizonyítványokról történő másolatok kiállítása, illetve az egyes bizonyítványok érvényességének, szabályos kiállításának az ellenőrzése.

A szakképzési irányítási rendszerre tekintettel indokolt a szabályozás szintjeinek hangsúlyosabb megjelenítése. A szakképzés teljes ágazatát érintő Országos Képzési Jegyzék, a szakmai vizsgadíj és a vizsgáztatási díjak keretei, valamint a szakképzés megkezdésére és folytatására vonatkozó feltételek jelenleg miniszteri rendeletekben rögzítettek. E rendeletek kiadásához, módosításához a hatályos törvényi előírás a szakképzésért felelős miniszterek egyetértését írja elő. Az említett szabályok kormányrendeleti szinten történő rögzítése jól láthatóan megjeleníti a szabályozás szintjeit, és a jogszabály-módosítások menete is gördülékenyebbé válik.

Tisztelt Országgyűlés! A szakképzésről szóló törvény módosítása elsősorban a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123. EK-irányelv előírásainak a magyar jogrendbe ültetését célozza. Az új szabályozás egyszerűsíti a felnőttképzést folytató intézmények számára a szakmai vizsgaszervezési jogosultság megszerzésének eljárását, ugyanakkor a szigorú feltételrendszer és a személyi és tárgyi feltételek meglétének előzetes ellenőrzése révén magas minőségi követelményeket támaszt, ami várhatóan pozitív hatással lesz a vizsgaszervezők tevékenységére és a szakmai vizsgák színvonalára.

A vizsgaszervezés minőségének fenntartását célozza a bevezetésre kerülő kötelező időszakos ellenőrzés is. A módosítás továbbá a szakképzés teljes ágazatát érintő szabályok kormányrendeleti szintre történő emeléséhez szükséges felhatalmazást is tartalmazza. Mindezek alapján tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm államtitkár úr expozéját. A továbbiakban a bizottsági vélemények ismertetésére és a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor.

Elsőként megadom a szót Rózsa Endre képviselő úrnak, a foglalkoztatási bizottság előadójának. A vélemény ismertetésére 5 perc áll rendelkezésére. Parancsoljon!

RÓZSA ENDRE, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság október 21-én megtárgyalta a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosítóit.

A törvénymódosítás a belső piaci szolgáltatásról szóló EK-irányelvek hazai átültetése miatt vált elsősorban szükségessé. Ez ugyan a szakképzésnek viszonylag kis területét érinti, azonban számítani kell arra, hogy a tagországokból is megjelenhetnek azok a cégek, amelyek részben oktatással, részben pedig vizsgáztatással is foglalkoznak. A törvény módosítása azonban lehetőséget biztosít ilyenkor arra is, hogy a legutóbbi módosításhoz viszonyítva az azóta eltelt időben felmerült módosítási javaslatokat is idehozzuk, hiszen a törvény megnyitásra került.

Ilyen módosításnak tekinthetjük, hogy a szakképzésért felelős miniszter és az oktatási miniszter mellett a hatáskörrel rendelkező, adópolitikáért felelős miniszter is hatáskört kap. Tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt korábban a pénzügyminiszter megnevezés szerepelt.

A törvénymódosítás létrehívja az állami szakképzési és felnőttképzési intézetet. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy az új hivatal egy gyűjtőfogalomnak tekinthető. A hivatal egyik fontos feladata lesz a lezajlott vizsgákkal kapcsolatos dokumentumok, adatok őrzése. Az állami szakképzési és felnőttképzési intézet kezeli a szakmai vizsgák adatait, a törzslapokat magába foglaló központi nyilvántartást, a szakmai vizsgát tett vizsgázó személyazonosító adatait. Ezeknek az adatoknak az őrzése különösen jelentős. Gondoljunk bele abba, hogy vannak olyan képző intézmények, illetve vizsgáztatóhelyek, amelyek megszűnnek vagy funkciójukban változnak.

A törvénymódosítás rendelkezik a képzőhelyek ellenőrzésére vonatkozóan is. Az eddigi jogszabályok értelmében a vizsgáztatóknak harminc napon belül kell felterjeszteni a dokumentumokat, amelyek a vizsgával kapcsolatosak. A beküldött vizsgadokumentumokat és a jelentéseket már valójában egy sajátos ellenőrzési rendszernek is tekinthetjük. A módosítás értelmében a miniszter elrendelheti a fenti hivatal jelzése alapján az ellenőrzést, súlyosabb mulasztás esetén bírságot is kiszabhat.

Tisztelt Parlament! Mivel a kisebbségi vélemény tolmácsolására is felkértek, ezért szeretném megfogalmazni az alábbiakat. A kisebbségi kérdésként elhangzott az állami szakképzési és felnőttképzési intézetre vonatkozóan, hogy milyen hivatal lesz ez: olyan hivatal, amely már megalakításra került, vagy olyan, amely a későbbiek során kerül megalapításra.

Fontos hangsúlyozni azt, hogy az ellenzék részéről kifejezetten korrekt szakmai vita hangzott el, annak ellenére, hogy az általános vitára vonatkozó javaslatot nem támogatták; szakmai alapon, szakmai mederben folyt a vita.

Volt, aki hangot adott annak, hogy a gyakorlati képzéssel kapcsolatos problémák ismételten felvetődhetnek. Ellenzéki képviselőtársaink közül volt, aki aggódott azért, hogy a szakképzési idő kezdetének a 15., 16. évre vonatkozóan nem világos a megfogalmazása. Kérdésként hangzott el, hogy a 2010. január 1-jével hatályba lépő törvényre vajon fel tudnak-e készülni az intézmények, illetve a cégek. Pontosítás is elhangzott, hiszen nemcsak 2010. január 1-jével, hanem 2009. december 28-áig írja elő az Unió a jogszabályok átültetését.

(18.40)

A tárca ellenőrizte már a vizsgáztatási jogosítványokat, és megfogalmazhatjuk azt, hogy a kiadott jogosítványok közül a legrövidebb ideig kiadott jogosítvány is gyakorlatilag 2010. június 30-áig szól, a többi pedig meghaladja ezt az időpontot.

Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvénynek az általános vitára bocsátására vonatkozóan: 10 fő támogatta a bizottságból az általános vitára bocsátást, 6 fő pedig nem támogatta ezt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm a bizottság előadójának a hozzászólását. Az oktatási bizottság ülésén nemcsak többségi, hanem kisebbségi véleményt is megfogalmaztak, de elsőként a többségi vélemény megfogalmazása következik. Botka Lajosné képviselő asszonynak adom meg a hozzászólás lehetőségét. Parancsoljon, képviselő asszony!

BOTKA LAJOSNÉ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatási és tudományos bizottság október 13-án tárgyalta a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, amelyet T/10806. számon kaptunk kézhez.

A bizottsági ülésen megerősített információval megismertük, hogy ennek a törvénymódosításnak a célja, hogy a felnőttképzésben az OKJ-s képzés vizsgáztatásra vonatkozó jelenlegi szabályait az európai uniós irányelvekhez, a már itt említett 2006/123/EK irányelvhez igazítsuk, tehát egy jogharmonizáció volt elsődlegesen ennek a törvénymódosításnak a célja. Ugyanakkor a törvénymódosítással éppen a felnőttképzésben érdekelt OKJ-s képzés vizsgáztatással kapcsolatos eljárásai hatékonyabbá válnak, amennyiben ez a törvényjavaslat a parlament által elfogadott lesz. Mint hallottuk, és a bizottsági ülésen is több kérdésre ismételten megerősítést nyert, itt gyakorlatilag arról van szó, hogy a szétaprózódott, ma szaktárcákhoz kötött jogosítványokat, mármint a vizsgáztatási jogosítványt egy kijelölt hatóság egy egyablakos ügyintézési rendszerben, mégpedig egy standardizált eljárási rendben fogja az engedélyeket kiadni, egy olyan standardizált rendben, ami a felnőttképzési intézmények számára a vizsgáztatási feltételeket egyformán érvényesíti. Ugyanakkor az egyes szakmák specifikumában továbbra is megmarad az a lehetőség, hogy a szakképesítésért felelős miniszterek felhatalmazást kapnának arra, hogy a speciális személyi és tárgyi feltételeket nyilván egy adott szakmához figyelembe kell hogy vegyük, és a rendeletben ezt rögzítsék. Nagyon fontos tehát, hogy ez egy egyszerűsített ügyintézés, és a standardizált követelmény mellé egy standardizált eljárási rendet is kiépít.

Nagyon komoly szakmai vitát váltott ki a bizottsági ülésen az a módosításból kiolvasható szándék, miszerint a felnőttképzésben az OKJ-s képzés vizsgáztatására kiadott engedély nem lesz határidőhöz kötve. Többen érezték azt a veszélyt, hogy talán minőségbiztosítási szempontból ez veszélyes lehet. Erre megoldásként egyrészt a folyamatba épített ellenőrzés látszik, aminek nem feltétlenül négyévenkénti szakaszokhoz kell igazodni, másrészt pedig egyértelmű, hogy vizsgaszervezési tevékenységet csak akkreditált felnőttképzési intézet végezhet, amelyeknek az engedélye ugyanakkor maximum négy évre szól. Tehát minőségi garancia e tekintetben is a rendszerben megfogalmazódik.

Ugyanakkor arról is szóltunk, hogy maga az OKJ-s vizsgáztatás, maga az OKJ-s követelmény egy standardizált követelmény térben, időben, és a tér alatt én földrajzi helyeket is értek, tehát az ország bármelyik részén ugyanabban a szakmában, ugyanolyan vizsgáztatásnál, ugyanolyan kimeneti eredménynél ugyanazt a követelményt kell teljesíteni, s ráadásul a vizsgáztatási jogosítvány nem lesz területhez kötve. Tehát ilyen szempontból a piaci részesedés, ha úgy tetszik, a versenyzés ezért a lehetőségért nem adminisztratívan korlátozott, hanem a lehetőség az egész ország területére érvényes.

Mint hallottuk, egy harmadik fontos újdonság, hogy azok a vizsgadokumentumok, amelyek kifejezetten a felnőttképzésben nagyon sokszor veszélyhelyzetbe kerülnek, vagyis intézmények, szervezetek megszűnése után nagyon nehéz másodlatokat kiállítani, megszerezni jogosítványokat igazoló dokumentumokat, immár erről is gondoskodik ez a módosítás, hiszen az ötven évig köteles megőrzésről az Állami Szakképzési és Felnőttképzési Intézet feladatkörében olvashatunk.

Mindezek alapján - persze megfogalmazódott szakmai kritikai véleményeket is fogunk majd hallani - az oktatási és tudományos bizottság 13 igen és 10 nem szavazati aránnyal általános vitára alkalmasnak tartja a törvénymódosítást.

Köszönöm, elnök asszony. Köszönöm, képviselőtársaim. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő asszonynak a hozzászólását. Az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményt is megfogalmazott. Kuzma Lászlónak adom meg a hozzászólás lehetőségét.

Parancsoljon, képviselő úr!

KUZMA LÁSZLÓ, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mivel egyéni képviselőként is fel kívánok szólalni a törvényhez, ezért elsősorban a jegyzőkönyvben megfogalmazottakra támaszkodva és ezáltal is mintegy sugallva a korrektséget és a korrektségre való törekvésemet ily módon is szimbolizálva szeretnék hozzászólni.

Kisebbségi véleményként nagyon határozottan megfogalmazódott az európai irányelveknek való megfelelés. Ez nagyon komoly retorikai vitát váltott ki. A későbbiekben szeretnék ezzel is foglalkozni.

Ez a törvénymódosítás nem lenne ilyen sürgős, hogy ha ez az EU-irányelv nem lenne ennyire nyomasztó a kormánytöbbség számára. Megítélésem szerint sem határidőben, sem tartalmában nem ennyire akut a probléma, sokkal súlyosabb dologról van szó. Ezért kérem a kormánypárti képviselőket, hogy gondoljuk meg, tekintsük át, ha kell, többpárti egyeztetést folytassunk, hiszen a szakképzés olyan szinten romokban hever, hogy ezzel a törvényjavaslattal a romok eltakarítására is sor kerülhet. Tehát sem összefüggésében, sem tartalmilag, sem semmi nem indokolja magyar, értő olvasás szerint ennek a gyors ütemben történő átverését.

Egy dologgal szeretném alátámasztani, miszerint a kormány képviselője a bizottsági ülésen elég határozottan képviselt egyfajta véleményt, ez a négy év és a két év. Nem tudom, képviselőtársaim figyelmét elkerülte-e, de a törvény előterjesztésének általános indokolásában "legalább kétévente pályázati úton történik" című szöveg szerepel, miközben rendre mindenki négyévenkénti felülvizsgálatot emleget. Ez egy olyan súlyos tévedés, hogy ha ilyen szintű az európai jogszabály-értelmezésbeli tévedés, akkor ez már legalább egy indok, hogy levegyük a napirendről ennek a napirendi pontnak a tárgyalását.

A másik a vizsgáztatási jog, hogy kijelöléssel vagy pedig pályázati úton történjen, és ennek költségkihatásai hangoztak el a bizottsági ülésen. Elismerte a kormány képviselője, hogy átmenetileg több pénzt jelent, de hosszú távon ez valamennyivel kevesebb kiadást jelenthet. A bizottsági ülésen egyértelműen megfogalmazódott, hogy minden körülmények között egy lazításról van szó ennek a törvénynek az elfogadása kapcsán.

A másik, pontosabban a harmadik lényegre törő megfogalmazás volt ebben a témakörben, hogy a közoktatás szerves része-e az állami feladatnak, és ebben mennyi a piaci szegmens, és mennyire szolgáltatásként jelentkezik. Ezzel kapcsolatban is rendre visszatérünk ahhoz, hogy az európai irányelveknek meg kell-e felelni vagy nem kell megfelelni, vagy megfelelünk-e akkor is, hogyha nem ilyen formában módosítjuk a szakképzési törvényt.

Ezek azok a vélemények, amelyek tömören összefoglalva megfogalmazódtak a bizottsági ülésen, és az ettől eltérő és kiegészítő véleményeket majd a saját véleményemként szeretném elmondani. Köszönöm.

(18.50)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úrnak a kisebbségi vélemény ismertetését. A monitoromon két hozzászóló nevét látom: előre bejelentett felszólalóként Kuzma László, normál szót kérő körben Velkey Gábor képviselő úr nevét. Elsőként megadom a szót Kuzma Lászlónak, aki írásban jelentkezett. A Házszabály szerint önnek 15 perc áll rendelkezésre, képviselő úr. Parancsoljon!

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Részben átfedés van a bizottsági kisebbségi vélemény és a személyes véleményem között. A bizottsági ülésen számtalan csúsztatás hangzott el, amely a szakképzést érintő problémakörben nagyon súlyosan érinti a szakképzést.

Számtalan esetben fogalmaztunk meg e tekintetben véleményt; egy dolgot nem rejthetünk véka alá, azt, hogy nagyon fontos és komoly két piaci szereplő feszül egymásnak, az egyik a felnőttképzés mint felnőttképzési lobbi, ezzel szemben a másik az úgynevezett teljes idejű képzés. Azért használom ezt a kifejezést, és nem az iskolarendszerű képzést, mert a teljes idejű képzés jobban fedi azt a valóságot és azt a minőséget, amit a szakképzés alatt én előszeretettel értek. Tehát ha van egy kétezer órás szakma, és ennek a kétezer órás szakmának a megtanítására kétezer órát költenek el - legyen az akármilyen képzési rendszer -, akkor méltán állíthatom, hogy ennek a kétezer órának az eltöltése vagy elköltése nem haszontalan, és ez kifejezetten állami feladatként valósul meg.

Ezért gondolom azt, hogy mindenfajta képzés, ezen belül a felnőttképzés és a teljes idejű képzés bázisai maguk az iskolák kell hogy legyenek, és ezekben az iskolákban - mint az állami szerepvállalás részei - folyjon elsősorban ez a képzés. Természetesen tudomásul veszem, hogy a piaci részesedés és a piaci szereplőként való megjelenése a felnőttképzési lobbinak sokkal gyorsabban reagál egyes képzési igényekre. Nem azt mondom, hogy egyiket a másik rovására kell megvalósítani, viszont nem lehet egyiket sem olyan szinten preferálni, hogy az a másiknak hátrányára váljon.

Ahogy elnézzük az elmúlt néhány év szakképzést érintő törvénymódosításait, meg kell állapítsam így bevezetőként, általánosságban, hogy egyik irányba nagyon elcsúszott ennek a képzési szegmensnek a preferálása. Úgy érzem, hogy vannak olyan kormánypárti képviselők és hivatalnokok is, akik megfogalmazzák akár nyíltan, akár kevésbé nyíltan abbéli véleményüket, hogy a szakképzést csak teljesen felnőttképzési kategóriaként is meg lehet valósítani. Ez egy nagyon téves következtetés, és sajnos e nagyon téves következtetés eredményeképpen születnek azok a törvényi előterjesztések, aminek most is tanúi vagyunk.

Szeretném, ha a parlamentben is elhangozna az a bizonyos, sokat vitatott 2006/123. számú EK-irányelv (9)-(11) részének a szövegszerű és konkrétan ezt a törvényt érintő, idézett szövege. A (9) bekezdés azt mondja, hogy ez az irányelv csak azokra a követelményekre alkalmazandó, amelyek szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, illetve annak gyakorlását érintik. Nem olvasom fel az egészet, csak az idevonatkozó, konkrét részeket. A (10) bekezdés azt mondja, hogy ez az irányelv nem érinti a közpénzek egyes szolgáltatók általi igénybevételét szabályozó követelményeket. Ezek a követelmények különösen azt állapítják meg, milyen feltételek alapján részesülhetnek a szolgáltatók közfinanszírozásban, beleértve az egyedi szerződéses feltételeket és különösen olyan minőségi előírásokat, amelyeket - például a szociális szolgáltatások esetén - a közfinanszírozás igénybevételéhez be kell tartani. Tehát ezekre nem vonatkozik.

Komoly retorikai gyakorlat, kedves képviselőtársaim, hogy kiderítsük, hogy valóban, az idézett és többször számán nevezett európai irányelv vonatkozik-e erre az esetre, ha nem vonatkozik, akkor meg mire a sietség, hiszen mindenki ezt mondja, hogy ezt a bizonyos egyablakos módszert próbáljuk megvalósítani. Hogy is állunk ezzel az egyablakos szisztémával? 12 minisztériumot emleget itt mindenki, de mindeközben az utóbbi OKJ-módosítás eredményeképpen a közel ezer OKJ-s szakmáról visszaállunk 400-440 OKJ-s szakmára. Ha a ráépüléseket és az elágazásokat is figyelembe vesszük, akkor ez egy olyan tragikus ballépése volt a kormányzat elmúlt 8 éves vagy 7 éves, szakképzést érintő intézkedéseinek, ami elévülhetetlen bűnnek számít, hiszen nemhogy csökkent a szakmák száma, hanem az eredeti ezres nagyságrendet is jelentősen meghaladta. Akkor mi volt a cél tulajdonképpen a szakképzés korszerűsítése kapcsán?

Ismét csak arra szeretnék utalni, hogy azok a beavatkozások, amik elhangzottak és megtörténtek az elmúlt időszakban, nemhogy előrevitték, hanem éppen ellenkező hatást váltottak ki a szakképzésben. Tehát akkor, amikor 12 minisztérium hatáskörét és annak hatását vizsgáljuk, akkor ennyi számosságú szakma mellett nem gondolom, hogy ez lenne a legnagyobb probléma, hogy 12 minisztérium foglalkozik ezzel a szakképzési problémával. Ha viszont ez a bizonyos kényszer elhárul, akkor egész nyugodtan leülhetünk, és megtárgyalhatjuk azokat a problémákat, amik valóban a szakképzést érintő problémák.

A törvénytervezet egyértelműen egy új hivatalról beszél. Ha értelmező olvasással - még egyszer mondom - elolvassuk magát az alaptörvényt és a szervesen hozzá kapcsolódó indokolást is, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy új hivatalról beszélünk. Tehát mint a közoktatás egyéb területein az Oktatási Hivatalt mint különböző feladatokat ellátó hivatalt, ugyanígy a szakképzés területén is szándékozik a kormányzat létrehozni egy újabb hivatalt. Most az OH helyett talán SZOH, vagy nem tudom, mi lehet a neve. Nem gondolom, hogy újabb hivatalok gyártásával tudjuk megoldani a szakképzés problémáit, hanem tényszerű és konkrét intézkedéssel.

A szakminisztériumok ennek a törvénynek a hatására jelentősen háttérbe szorulnak. Én elismerem, hogy a szakminisztériumoknak nem egy kedves gyereke az adott szakmáik gondozása, de pillanatnyilag az OKJ-t szabályozó jogszabályok egyértelműen hozzárendelik egyes minisztériumokhoz az adott szakképesítéseket. Ezekkel a szakképesítésekkel szükséges foglalkozniuk a szakminisztériumoknak, és az egyes szakmai tartalmak és a szakmai tartalmak tényszerű megvalósításában és annak hatékonyságában, azt gondolom, hogy a szakminisztériumok a profik. Tehát senki nem fogja tudni megmondani, hogy egy elnök kijelölése kapcsán tudja-e garantálni azt a minőséget az a vizsgabizottság vagy nem, ha nem, az adott szakmát gondozó minisztérium teszi meg ugyanezt.

Független vizsgabizottságokról van szó, a független vizsgabizottságoknak jelenleg a képző intézmény az egyik tagja, a másik tagja a gazdasági kamara, a harmadik pedig a szakminiszter által kijelölt elnök. Azt gondolom - ha azt nézzük csak, hogy mennyi változás történt az elmúlt időszakban a szakképzés területén, akkor azt kell mondjam -, hogy nagyon-nagyon régóta ezen a területen nem történt változás. Ez a régóta néhány év csak, hiszen nagyon gyorsan változik itt a rendszer. Tehát nem tudom támogatni, és nem tudjuk támogatni a szakminisztériumok ilyen jelentős háttérbe szorulását ennek a törvénynek az elfogadása kapcsán.

(19.00)

Nyilvántartási rendszer. Kedves Képviselőtársaim! Nagyon korrekt a nyilvántartási rendszer, egy rendezett államigazgatási eljárás keretében történik. Nem gondolom, hogy az NSZFI pontosabban és precízebben fogja nyilvántartani, mint az adott település jegyzője és annak irattára. Ez egy rendezett dolog, mindig is így történt, rendezett volt a másodlatok kiadása, ha az adott képző intézmények rendesen ellátják a feladatukat, akkor ezentúl is rendben lesznek a dolgok. Tehát attól, hogy centralizáljuk ezt a problémát vagy ezt a nyilvántartási rendszert, nem fog megoldódni a probléma.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjenek meg egy némiképp személyesnek tűnő hangvételt így zárásképpen. Képviselőtársaim ismernek, hogy a szakképzést érintő törvények kapcsán mindig is azt mondtam, hogy nincs olyan dolog, ami nem végződhet valamiféle kompromisszummal az eddig beterjesztett törvények kapcsán. Az, hogy a kormánypárti képviselők és a patkó másik része nem mindig fogadta el a módosító javaslatainkat, lelkük rajta. De az, hogy egy olyan törvényt terjesztettek most be, ami gyökereiben forgatja meg a világot, ami még nálam is kiakasztotta oly mértékben a biztosítékot, amit elfogadhatatlannak tartok - ezért kértem képviselőtársaimat, hogy tárgyaljunk még róla, nézzük meg, ne verjék át erővel.

Az elmúlt időszakban a törvénymódosítások kapcsán, és éppen a tavaszi tanulószerződéses - így híresült el - törvénymódosítás kapcsán, amikor is végül beadták a derekukat a kormánypárti képviselők, és elfogadták azokat az aggodalmakat, amelyeket itt én és képviselőtársaim is megfogalmaztunk, köztük a kamara is, és jól végződött a történet, annak kapcsán néhány képviselőtársam azt mondta, hogy hát, az a bizonyos főosztályvezető elég rendesen átverte őket, mert a sorok között nem vettek észre bizonyos információkat.

Az a kérésem, hogy most is nézzék meg a következő néhány tételt, és eszerint értékeljék a törvény-előterjesztést. Ez pedig éppen a zárórendelkezésekben van. Nézzék meg a 11. § (3) bekezdését, ami a szakképzési törvény 12. § (2) bekezdését módosítja; ha elfogadják ezt a módosító javaslatot, akkor a szakmai vizsga mint állami vizsga megszűnik.

Kedves Képviselőtársaim! Ha valóban ezt akarják, akkor komolyan mondom, én nem akarok foglalkozni tovább a szakképzéssel. Ha a szakképzést kivesszük mint állami feladat alól, akkor nem is értem, hogy miről beszélünk. Ennél sokkal súlyosabb a 11. § (4) bekezdése, az, hogy a szakképzést iskolarendszerű szakképzésben - ha összeolvassuk az eredeti törvénnyel - gyakorlatilag bárki végezheti, anélkül, hogy iskolát alapítana. Tehát akár egy gazdasági társaság iskolarendszerű szakképzést végezhet. Ez két olyan súlyos dolog, ami elképzelhetetlen, hogy a magyar szakképzés érdekeit szolgálja.

Ezért azt kérem tisztelt képviselőtársaimtól, hogy akár az általános vita után vagy napoljuk el ennek részletes vitáját, vagy vegyük le a napirendről, és kezdjünk tárgyalásokat annak érdekében, hogy a szakképzés előrevigyen, mert ha ebbe az irányba haladunk, akkor nem lesz, aki megkeresse a mi nyugdíjunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra jelentkezett még Velkey Gábor képviselő úr. Parancsoljon!

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos törvénymódosításról beszélünk, sokkal fontosabb annál, semmint ahogy kinéz, hogy mennyit fogunk erről a javaslatról vitatkozni. Valóban érdemi átalakításokat kezdeményez a kormány, olyan átalakításokat, amelyeknek több eleme vitatható. Én nem akarok azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy indokolt és jogos-e az EU-jogharmonizációra való hivatkozás, mert szerintem nem ez a legfontosabb kérdés, bár ez is egy alapkérdés, és értem Kuzma László felvetését ebben az ügyben.

A cím teljesen egyértelmű, amit megfogalmaz a javaslat: az iskolarendszeren kívüli képzéseket lezáró szakmai vizsgáztatás szabályainak átgondolása. Itt az EU-jogharmonizációra hivatkozik, ugyanakkor nem nézi végig, és megítélésem szerint a törvénymódosítás megszövegezése előtt nem hajtott végre egy alapvető vizsgálatot, aminek alapján eldönthette volna, hogy milyen működési zavarai vannak a vizsgáztatás hazai rendszerének, most leszámítva a jogharmonizációs követelményeket vagy kötelezettségeket.

Úgy gondolom, érdemes számba vennünk, hogy a gyakorlat oldaláról közelítve milyen zavarok, milyen problémák jellemzők ma erre a rendszerre. És akkor nem akarok sorozatban példákat mondani, de vizsgaelnökök nemcsak az iskolarendszeren kívüli, hanem az iskolarendszerű és nemcsak a szakképzésben, hanem a közismereti képzésben is rémtörténetek sorozatát tudják mondani annak igazolására, hogy milyen mérhetetlen egyenetlen a követelményrendszer és a vizsgáztatási rendszer ma Magyarországon. A legdemonstratívabb különbség különben nem a különböző szakmai képzési irányok vizsgáztatási gyakorlata között van - itt osztom Kuzma László véleményét a tekintetben, hogy a szakminisztériumok szerepének csökkentése nem indokolt -, hanem a legnagyobb különbség az iskolarendszerű szakképzés és az iskolarendszeren kívüli szakképzés követelményszintje között van.

Ma az a gyakorlat, erről is tudunk példákat mondani nagyon sokan, hogy a képzést végző szervező intézménynek szerepe van, nemcsak annyi, hogy a vizsgabizottságban részt vesz, hanem szerepe van kezdeményezni, hogy hogyan történjen a vizsgáztatás, többek között azt is, hogy milyen elnöke legyen a vizsgabizottságnak.

Azt gondolom, hogy alapvető elvi kérdés végiggondolni azt, hogy az-e a jó eljárás, ahol a képzést végző intézmény alapvetően befolyásolni vagy alakítani tudja a vizsgát, vagy éppen az lenne a jó eljárás, ha ettől érdemben függetlenedne. A függetlenség elvileg most is papíron megvan, a gyakorlatban azonban nem, hiszen a vizsgát szervező résztvevők kezdeményezik, hogy ki legyen a vizsgaelnök, és általában nem azokat a vizsgaelnököket preferálják, akik keményen a szakmai maximalizmusra alapozva a leírt szabályokat mind mániákusan szeretnék számon kérni a vizsgáztatáskor, hanem éppen ellentétes gyakorlat jellemző ma.

Az egyik képviselőtársam azt mondta, hogy indokolt és jó, ha verseny van a vizsgáztatásban. Szeretném megkérdezni, hogy a versenynek mi lesz a következménye. Az, hogy a szakmai színvonal növekedni fog, a számonkérés erősödni fog? Nem! Ha a vizsgáztatásban versenyzünk, és a verseny résztvevői azok, akik a képzést végezték, abba az irányba fog menni a verseny, hogy a vizsgáztatás ne legyen mániákus, ne legyen szakmai alapú, hanem éppen hogy gyengüljön a szakmai erősítése a vizsgák követelményrendszerének, vagyis pont fordítva hat. Éppen ezért e téren nem helyes a versenyt erősíteni, mert fordítva hat, negatív következményei vannak a vizsgáztatásban is, és a képzés színvonalában is sajnos visszalépéseket eredményezhet, nem pedig előrelépéseket.

A harmadik ilyen kérdés, ami szerintem alapvetően elvi kérdés, és érdemes vele foglalkozni, hogy az egységesítésben tudunk-e abba az irányba lépni, hogy az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzések közötti különbség csökkenjen. Én úgy gondolom, hogy ebben többet kellene lépni, ma itt van egy alapvető differencia, miközben maga a végzettség és a lehetőség, hogy a végzettséggel mit kezdhet az illető végzett személy, a tekintetben nincs különbség a különböző licencek között, vagyis ugyanarra használható mind a két papír, ha iskolarendszerű képzés eredményeként vagy azon kívüli képzés eredményeként kapja meg az illető képzett.

(19.10)

Innentől kezdve nem lenne szabad, hogy ebben különbség legyen. Tehát én sem az ágazati problémát látom itt, hanem a képzés szervezői közötti különbségeket látom.

A negyedik kérdés megint egy ilyen elvi kérdés, az állami szerep. A fogalommeghatározásban, hogyha nézzük a törvénymódosítást, kikerül az "állami vizsga" szó. Én azt gondolom, itt állami vizsgáról van szó, és az államnak kötelessége garantálni, hogy a vizsga színvonalas legyen, független legyen, és ebbe az irányba kellene a rendszert tolni.

A törvényjavaslat, hogy most a konkrétumokról beszéljünk, a szakképzési törvény 4/a pontjának beépítése, megítélésem szerint ez a módosítás kulcskérdése, ugyanis itt jelenik meg az a kérdés, hogy ki az, aki az iskolarendszeren kívüli szakmai vizsgát megszervezheti. A javaslat három lehetséges irányt nyit ki. Az egyik az engedélyezési eljárásban engedélyhez jutott, amit egy hatósági szereplő, egy hivatal végrehajt; ezt a részét a javaslatnak itt most nem akarom részletezni. A második számomra eléggé érthetetlen, az engedélyezési eljárástól függetlenül egy minisztériumi döntés eredményeként valamilyen szervezet. Ha valamilyen szervezet megkaphatja közvetlenül, akkor neki miért nem kell az engedélyezési eljáráson átmennie? Ezt a kitételt nehezen értem. A harmadik szereplő pedig azok a szereplők, akik professzionálisan végeznek az állam jóvoltából iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzést, ilyenek a szakképző intézmények. Nem akarom felsorolni a törvényben szereplő összes szereplőt, csak jelezni szeretném, hogy itt vannak az állami felnőttképzéssel foglalkozó intézmények, itt vannak a szakképző intézmények, vagyis minden olyan professzionális intézmény, amelyik főhivatásszerűen ezzel foglalkozik, és az állam valamilyen szempontból hat ezekre. Nos, ezek azok, akik alanyi jogon, engedélyezési eljárás nélkül vehetnek részt a vizsgáztatásban.

Én úgy gondolom, a törvény ezzel az engedélyezési eljárással, és ha az eddigi gyakorlatot tekintjük, akkor az eddigi gyakorlattal is a szakmai vizsgáztatói kört indokolatlanul szélesre nyitotta ki, miközben megítélésem szerint ezt a kört éppen a tartalmi követelmények garantálása és a színvonal megtartása miatt szűkíteni kellene.

Ma az iskolarendszerű szakképzés intézményrendszere, hozzávéve még az állami felnőttképzési intézményeket, ha területileg nézzük, tökéletesen lefedi az országot, nincsen olyan térség, ahol adott szakirányú szakmai képzést folytató iskolarendszerű képző intézmény nincs. Innentől kezdve, azt gondolom, az a helyes út, hogy ha az állam akarja garantálni az állami vizsga szakszerűségét, akkor nem kinyitja a piaci szereplők felé egy rosszul értelmezett versenyre hivatkozva a szolgáltatás lehetőségét, hanem az állami szereplőket jelöli ki az állami vizsga lefolytató szervezeteinek, amely állami szereplők vagy önkormányzati szereplők, tehát professzionális szakképző intézmények meg fogják tudni szervezni ezt a vizsgát. És minden, a képzésben részt vevő piaci szereplő, a hallgatói meg a saját képzési területét is figyelembe véve, a közelben tud találni megfelelő infrastruktúrával, szakemberekkel és minden egyébbel ellátott intézményt, ahol magát a szakmai vizsgáztatást meg lehet oldani.

Én tehát azt gondolom, hogy a nagyon szélesre nyitott kapu inkább ártalmas, mintsem hasznos lenne. Úgy gondolom, ez a kulcseleme különben ennek a módosításnak. Én tehát azt az irányt erősíteném, amelyik az alanyi jogosultsági körnek adná a szakmai vizsgáztatást, és az egyéb kört nem szélesítené, hanem szűkítené. Nyilván ez azt is jelenti, miután megítélésem szerint helyesen szabályozza a szakképzési törvény 4/b pontjában a módosítás az adminisztratív és a nyilvántartási ügyeket - itt nem értek egyet Kuzma Lászlóval; azt gondolom, hogy a nyilvántartás és az adminisztratív eljárások vagy a hatósági ügyintézés egységesítése az adatokhoz való hozzáférést, a visszaélések ellenőrzését inkább segíti, mint korlátozza. A kijelölt hivatal, éppen azért, mert professzionális hivatal, ebből következően az adatokat úgy tudja nyilvántartani, egységesen kezelni és a hozzáférést biztosítani, amit a területi önkormányzatok, illetve az önkormányzatok nem tudnak megtenni.

Én ezért a módosításnak ezt az irányát alapvetően helyesnek gondolom, de fontos itt is kimondani, hogy ha az eljárásban a vizsgáztatással kapcsolatos szakmai követelmények nem teljesítése okán szankciókat léptetünk életbe, ami az engedélyezés eredményeként licenccel vagy jogosítvánnyal rendelkező szereplőknél az engedélyt visszavonhatja, akkor, ha az alanyi jogon engedéllyel rendelkező szereplő követi el azokat a hibákat, amelyek miatt őt is szankciónak kell érnie, ott is vissza kell vonni a vizsgáztatási jogot. Ezt nem látom a törvényben. Azt gondolom, ezt elő kell venni, és ezt módosítani kell. Amikor az alanyi jogosultságot szó szerint módosítja és konkrétan javasolja a szövegben, ott sincs beépítve az, hogy kivéve abban az esetben, amikor az eljárási ellenőrzési tevékenység eredményeként a képzésben, illetve a vizsgáztatásban való részvétel jogát visszavonta a hatóság. Ebben tehát lépni kellene. Ez a módosítás 5. §-ában van, a szakképzési törvény 13. § (1) bekezdését kellene szerintem ebben az értelemben kiegészíteni.

A módosítás 7. §-a továbbvezeti azt a törvénymódosítást, amelyről a múlt évben - ha jól emlékszem - sokat vitatkoztunk, és ez arról szól, hogy milyen körben engedjük az iskolarendszerű szakképzésben a párhuzamosan szervezett képzéseket. Én akkor egy elég határozott véleményt fogalmaztam meg, amelyik elutasítja ezt, több okra hivatkozva. Ezt a véleményemet fenntartom, úgy gondolom, hogy a párhuzamosan szervezett képzés az iskolarendszerű szakképzésben inkább problémás, mert korlátozza az átjárhatóságot, korlátozza a pályaválasztás hibás végrehajtásának az esetleges korrekcióját. A hosszabb képzési idő nehezebb munkaerő-piaci előrejelzést jelez, a hosszabb képzési idő a piaci kapcsolatok ügyében is problémás mind a képzési irány, mind pedig a képzés tartalma tekintetében; de ez nem erre a törvényre vonatkozó konkrét véleménykülönbség közöttünk. Én továbbra is fenntartom a véleményemet, hogy az élesen és egyértelműen elválasztott általános képzési szakképzés, ha az jól van végrehajtva, eredményezheti azt, hogy a munkaerő-piaci igényeknek jobban megfelelő és jobban megalapozott pályaválasztás eredményeként, tehát végeredményében hatékonyabban juttathatjuk szakmához a fiatalokat.

A 8. § a fogalom pontosítása, amiről már az előbb beszéltem; és amikor kikerül az "állami vizsga" szó a javaslatból, úgy gondolom, ez a megfogalmazás nehezen értelmezhető, és vitákat kiváltó. A feladatcsoport és feladatprofil fogalmak használata számomra nem értelmezhető, itt munkakörökről beszélünk. Ezt újra kellene fogalmazni, hogy egyértelmű és alkalmazható legyen; jogalkalmazási szempontból a nehezen definiálható fogalmak szerepeltetése problematikus.

Összefoglalva: úgy gondolom, a javaslat a nyilvántartási ügyekben előrelépést jelent, az engedélyezési eljárás kibővítésével azonban bonyolultabbá, bürokratikusabbá válik, mint ahogyan kellene. Ez automatikusan fogja az eljárás idejét növelni, lassítja a folyamatokat, és növelni fogja a kapcsolódó költségeket is. A meglévő problémákat pedig, amelyek ma is jellemzik a rendszert, sajnos nem kezeli; a szélesre nyitott kapu a meglévő problémák, a vizsgák színvonalában megfigyelhető különbségek növekedését és a visszaélési jelenségek gyakoriságának növekedését eredményezi, ami szerintünk helytelen. Ezért nagyon kritikusan tekintjük a javaslatot, és várjuk, hogy az észrevételekre, módosító javaslatokra milyen reakciót kapunk a kormánytól.

Köszönöm a figyelmet. (Béki Gabriella tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, a hozzászólását. Kétperces szót kérőt is látok és normál szót kérőt is. Elsőként a kétperces szót kérő Kiss Ferenc képviselő úrnak adom meg a hozzászólás lehetőségét. Parancsoljon!

(19.20)

KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Kuzma képviselő úr és Velkey képviselő úr is elmondta, az az érzésem támadt, mintha ők az állami intézményrendszerben, az iskolarendszerben lévő képzést tartanák elsődlegesnek, és talán felróják a jelenlegi szakképzési törvény módosításának, hogy nyitott a nem állami intézmények felé. Miért gondolják, hogy ott sokkal színvonalasabb szakképzés történik, mint egy alapítványi vagy vállalkozási szakképző szervezetnél, egy vállalkozásnál? Ha a törvény kimondott követelményeket, szigorú követelményeket, és akkreditációt követel meg akár a tanfolyami képzéshez, akár a vizsgaszervezéshez, akkor ezek a követelmények mindenkire vonatkoznak. Aki megfelel, azt az eljáró szakminisztérium egy akkreditációs eljárásnak veti alá. S azt is tudomásul kellene venni, hogy egyes szakmákban, különösen a felnőttképzésben a munkaerő-piaci igényekhez a nem állami intézményben történő szakképzés rugalmasabban tud alkalmazkodni.

Azt is szeretném elmondani, miért gondolják azt - mondok egy példát -, hogy egy autóbusz-gépkocsivezető, aki OKJ-s szakmunkás-bizonyítványt kap, jobban el tudja sajátítani a szakképesítést egy iskolarendszerű intézményben, vagy éppen egy vállalkozásban. Úgy gondolom, az, hogy nyitott a törvény, de azonos feltételeket és követelményeket állapít meg, jó irányba viszi el a szakképzést.

A másik: azt sem értem, miért ragaszkodunk ahhoz, hogy kiszélesedjen több minisztérium felé a szakképzés felügyelete. Az a gyakorlati tapasztalatom, hogy ez nem a minőségi munka javítását szolgálja. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr hozzászólását. Két percre szót kért Kuzma László, majd Velkey Gábor. Elsőként Kuzma Lászlónak adom meg a hozzászólás lehetőségét. Parancsoljon!

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Lehet, hogy szószátyár voltam, és így képviselőtársam figyelmét elkerülte - elhiszem, hogy 15 percig nagyon nehéz figyelni tartalmilag -, de pontosan erről beszéltem. Nem gondolom, hogy kifejezetten csak iskolarendszerben történő szakképzést képzelek el, pont ellenkezőleg: vannak bizonyos szakmák, amelyek éppen a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően sokkal gyorsabban képesek reagálni. De ha minőségi garanciákat próbálunk meg keresni, és ha az állam ennek a költségviselője, akkor bocsássa meg nékem, ha azt gondolom, hogy ott, ahol az állami kontroll jelentősebb, nagy valószínűséggel jelentősebb az állami kontrollnak való megfelelés is. Egyébként a minőségbiztosítási eljárások nagyon komolyan alátámasztják, hogy ez így van.

A másik dolog pedig: szeretnék utalni előző miniszter asszony szavaira, aki egyszer egy konferencián, ahol együtt voltunk, azt mondta, hogy igenis, a felnőttképzési központok - és a felnőttképzés helye - a teljes idejű képzést nyújtó intézményekben vannak jó helyen, mert ez biztosítja a minőségi garanciát. Ez a másik érvem. Még egyszer mondom, paralel dologról van szó.

Másik érvként szeretném elmondani, hogy az OKJ-ban maximális óraszámok vannak, és nem engedték annak idején, hogy belevegyük egy önálló oszlopba a minimális óraszámokat. Szintén utalnék arra a felnőttképzési lobbira, amely abban érdekelt, hogy minél alacsonyabb óraszámban tegyék ezt meg.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Velkey Gábornak adom meg két percben a hozzászólás lehetőségét.

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Én is először azt szeretném erősíteni, amit nekem is megfogalmazott a képviselő úr, hogy nem az iskolarendszerű és a nem iskolarendszerű szakképzés minőségi és tartalmi különbségeiről beszéltünk, legalábbis én nem erről beszéltem, hanem magáról csak a vizsgáztatásról. Azt gondolom, helyes és indokolt, hogy az iskolarendszeren kívüli szakképzés szerepe meghatározó vagy fontos legyen a felnőttképzésben. Azt gondolom - és erről többet beszéltünk korábban -, hogy az iskolarendszerű szakképzést nyújtó intézmények felnőttképzési szerepét is erősíteni kell, ezt a jogszabályok meg is teszik ilyen-olyan korláttal - alkalmasak erre ezek az intézmények -, ez azt jelenti, hogy nem kell az infrastruktúrát duplázni, a szakemberek rendelkezésre állnak.

A vélemény, amit elmondtam, nagyon egyértelműen a vizsgaszervezésre vonatkozik. Azért gondolom, hogy az iskolarendszerű szakképzés és az állami felnőttképzési intézményrendszer erre alkalmas, mert elegendően decentralizált, minden térségben rendelkezésre áll, és garantált az infrastruktúrája. Képviselőtársam a rugalmasságot emlegette. A rugalmasságra a képzés szervezésében és a képzés szervezését rögzítő dokumentumokban, szabályokban kell hogy bekövetkezzen változás. Ezeknek kell rugalmasnak lenniük. A vizsgáztatásnak mindig a szakmai követelményeket vagy a leírt szabályokat kell követnie, ott nem lehet rugalmas, ezért nem szabad, hogy különbség legyen az egyik és a másik vizsga között, miközben ma hatalmas különbség van. S ma az a gyakorlat, hogy azokat a vizsgaelnököket kérik az iskolarendszeren kívüli képzést folytató intézmények, akikről tudják, hogy náluk mindenki át fog menni. Én nem akarok mellébeszélni, ez a gyakorlat. Tudják, ki az, aki mindenkit át fog engedni, és azt kérik fel. Ezek a keresett elnökök, azok meg nem keresettek, akik nagyon precízen nézik a szabályokat. Ezen pedig változtatnunk kéne.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen Velkey képviselő úr hozzászólását. A normál szót kérő körben Tatai-Tóth András jelentkezett. Parancsoljon, képviselő úr!

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kuzma képviselő úr is és Velkey képviselő úr is meggyőzött arról a mai és a korábbi hozzászólásaiban, hogy érdemes odafigyelni arra, amit a szakképzésről mondanak. Kuzma képviselő úrnak csak egy általános megjegyzésével kapcsolatban van vitám, amikor azt mondta, mintha arra törekedne a kormány vagy a kormánypárt, hogy későbbre tolódjon ki a szakképzés, és tulajdonképpen váljon felnőttképzéssé az egész. Én ezt éppen a tavaszi időszakban elfogadott törvénymódosítással tudom cáfolni, hiszen egy olyan törvényt szavazott meg a parlament, amely azt biztosítja, hogy megfelelő feltételek teljesülése esetén akár már 14 éves korban, a nyolcadik osztály elvégzése után kezdődhessen meg a szakképzés. Tehát nincs olyan szándék, hogy a szakképzés kitolódjon. Ugyanakkor volt közöttünk vita, hogy szabad-e ezt vagy nem szabad, utalt rá Velkey úr most is. Tehát ezt a részt biztos, hogy cáfolja.

A másik megjegyzésem: azért került egy kicsit később az általános vitára is sor, mint ahogy lehetett volna - amit Kuzma képviselő úr fölvetett az oktatási bizottság ülésén -, hogy több idő maradjon a végiggondolásra, a konzultációra. Ha mindazokat a kérdéseket, amelyeket önök felvetettek, végig kellene tárgyalni - gondolom, a módosító indítványok erre valamilyen megoldási javaslatot tesznek. Azt tudom ajánlani önöknek, hogy a frakciónk alaposan tanulmányozni fogja ezeket a módosító indítványokat, és ha szükséges, akkor inkább kezdeményezni fogjuk, hogy a részletes vitára egy vagy akár két héttel később kerüljön sor, mint lehetne, és maradjon idő a megoldások kiérlelésére, megvitatására, akár szakértők bevonására. Mi az MSZP-frakció oktatási munkacsoportjában - bár valamelyest többen vagyunk, akik olyan iskolát vezettünk, Rózsa Endre képviselőtársam és mások is, ahol szakképzés is folyt - szükségesnek tartjuk esetenként, hogy a gyakorlatban a mindennapi működést ismerő szakemberek bevonásával keressünk megoldásokat. Azt ajánlom, hogy a módosító javaslatok megismerése után ha szükséges, a minisztériumi szakértőkkel, másokkal konzultáljunk. Ha elfogadják a meghívásunkat, akkor önöket is meg fogjuk hívni ezekre a szakmai megbeszélésekre.

(19.30)

Két célt viszont teljesíteni szeretnénk. Az egyik, hogy decemberben úgy fejeződjön be az őszi ülésszak, hogy jó döntést tudtunk hozni a szakképzési törvény módosításáról, ami teljesíti azt a feltételt is, ami az alapvető célkitűzés volt, hogy az uniós elvárásokkal, szabályokkal összeegyeztethető legyen a magyar szakképzési rendszer. Ugyanakkor teljesítse azt a követelményt is, amit önök itt, úgy értettem, jogosan vetnek föl. Azt gondolom, a kettő összeegyeztethető, nincs ebben ellentmondás. Az a konkrét javaslatom, hogy ezeket a felvetéseket vizsgáljuk meg, és találjunk rá olyan megoldásokat, amelyek valóban nem korlátozzák a gazdaságot. Hiszen szükség van olyan felnőttképzés működtetésére, amely gyorsan reagál az igényekre, és segíti a gazdaság fejlődését.

Ugyanakkor mélységesen egyetértek azokkal a törekvésekkel, hogy szükség van a minőségnek egy olyan garantálására, akár a képzőktől teljesen független vizsgáztatás bevezetésére, amely a szakképzésre szánt állami és vállalkozási forrásokat nem pénzszerzési lehetőségként kezeli, és nem arra alakulnak vállalkozások, hogy hogyan lehet a szakképzésre szánt állami támogatásokat esetleg könnyebben lehívni, könnyen hozzájutni ezekhez a forrásokhoz. Hanem olyan megoldást találjunk, hogy ezeket a forrásokat valóban a felnőttképzésben is, az iskolarendszerű képzésben is úgy használjuk fel, ahogy a leghatékonyabb, a legjobban hasznosul, és valóban segíti a gazdaság érdekét is, az érintettek, a gyerekek, a képzésben részt vevő felnőttek érdekét is.

Akkor van értelme a törvényalkotásnak, ha ilyen megoldásokat tudunk kialakítani. Tehát a frakciónk partner ebben, sőt kifejezetten kérjük, hogy szaktudásukat, saját szakértői tudásukat és a környezetükben lévő szakértők tudását adják ehhez az ügyhöz, hogy tisztességes, jó megoldásokat találjunk. Bízom benne, hogy teljesíthető mind a két célkitűzés, és az őszi ülésszakban le tudjuk zárni ezt a törvényt, és úgy tudjuk lezárni, hogy hatékonyabban szolgálja a közös ügyet, a szakképzés előrevitelét.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr hozzászólását. Úgy látom, hogy szakképzési témában rendeződnek a dolgok. De hozzászólókat még látok: a kétperces szót kérők körében Rózsa Endre, majd Kuzma László képviselő urak jelentkeztek.

Rózsa Endre képviselő úrnak adom meg a hozzászólás lehetőségét. Parancsoljon!

RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság véleményének megfogalmazásakor is említettem, hogy úgy zárult ez a vita, hogy engem kértek meg arra, hogy a kisebbségi véleményt is tolmácsoljam. Azt hiszem, ezt korrekt módon meg is tettem. El is mondtam, hogy nagyon korrekt szakmai mederben folyt ez a vita, és ezt mi nagyon-nagyon fontosnak tartjuk. Nagyon fontosnak tartom ellenben azt is hangsúlyozni, mint korábban iskolarendszerű képzésben 17 évig igazgató, gimnázium-szakközépiskola igazgatója voltam, hogy azok a vizsgaelnökök, akik oda voltak delegálva, rendkívül korrekt módon, magas követelményt támasztva, jogszerűen jártak el, szinte teljes értékben.

Éppen ezért nagyon fontosak azok a gondolatok, amelyeket Kuzma és Velkey képviselőtársaim fogalmaztak meg. Bizonyos mértékben meg is döbbenti az embert, hogy vannak a vizsgaelnökökre vonatkozóan olyan kitételek, vélemények, amelyeket itt megfogalmaztak képviselőtársaim. Éppen ezért nekünk nagyon-nagyon fontos, hogy közösen, úgymond egy kicsit az iskolarendszerű képzés, másik oldalról, a felnőttképzés irányából is valahol középúton találkozzunk. Én is erősíteném azt a gondolatot, amit Tatai képviselőtársam említett, az a feladatunk, hogy próbáljuk a legjobb megoldásokat módosítók keretén belül megtalálni, és nyitottak vagyunk arra, hogy mindezeket közösen vitassuk meg.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre szót kért Kuzma László, majd Velkey Gábor. Az általános vitánál tartunk, képviselőtársaim. Parancsoljon, képviselő úr!

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony; igyekszem magam ehhez tartani. Mint polgári értékeket képviselő tisztes délvidéki, mondjuk, észak-balkáni ember, ha a kesztyűt elém dobják, azt is felveszem, de felveszem az udvarias hangnemet is, és igyekszem én magam is ennek a szellemiségnek megfelelni.

Tatai-Tóth András képviselőtársam valószínűleg félreértette, amit mondtam. Én alapvetően a teljes idejű képzést és a felnőttképzést állítottam szembe, ahol ma némiképp hátrányt szenvedhet - hangsúlyozom: szenvedhet - az iskolarendszerű képzés, hiszen számtalan nyomás van rajta. Gondoljuk végig csak az rfkb-k problémáját: párhuzamosság, a három T kategóriája, ugye, "tiltjuk, tűrjük, támogatjuk" című szakmák, ezt mindenki tudja, aki a szakképzésben van. Ugyanakkor a felnőttképzésben ezek a párhuzamosságok nem jelennek meg. Szabadabb a piac. Sokat vitatkoztunk arról, hogy az OKJ-ban legyenek-e minimum óraszámok. Nem kerültek be; gyakorlatilag ma bármilyen szakmát 2 órában megtaníthat egy felnőttképző társaság, és ha jó az érdekérvényesítő képessége, akkor le is vizsgáztatja őket.

Nem mondom, mert ismerem Tatai-Tóth képviselőtársamnak az észjárását, aki azt mondja, hogy na, ezért kell centralizálni a vizsgáztatási rendszert, mert akkor rend lesz mindenütt. Nem gondolom, hogy ettől fog megoldódni a probléma. A minőségi képzéstől fog megoldódni a minőségi szakember-ellátottság. Ezért is mondom azt, hogy így legyen.

Van még pár másodpercem. A módosító indítványokkal kapcsolatban köszönjük a szíves invitálást; azt gondolom, a puding próbája az evés, mint megannyiszor. Ha a módosító javaslataink jobbá tudják tenni, és ezt hajlandóak elfogadni, akkor tárgyalhatunk a dologról. De ez a törvényjavaslat annyi sebből vérzik, hogy azt hiszem, tán jobb lenne az általam javasolt megoldás.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm képviselő úrnak a hozzászólását. Velkey Gábor, majd Babák Mihály következik a sorban. Parancsoljanak a képviselő urak, elsőként Velkey képviselő úr.

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Én is csak röviden szeretném jelezni, hogy az együttműködésre és a szakmai konszenzus keresésére egyértelműen nyitottak vagyunk, én is nyitott vagyok. A módosító javaslatok benyújtásában nem jeleskedtünk, ennek határideje le is jár, de ennek egyéb okai voltak, a költségvetési vita, a költségvetést megalapozó törvények vitája. Úgy gondolom azonban, hogy kapcsolódó módosító javaslatokkal és a bizottsági módosítókkal mindent, amit el kell végeznünk, meg tudunk tenni. Én akár ezen a héten, akár a jövő héten egy szűkebb vagy tágabb körű személyes egyeztetésre nyitott vagyok. Teremtsük meg ennek alkalmát a lehető leggyorsabban, és nézzük meg, lehet-e konszenzusos módosítást elfogadnunk, mert annak lenne igazán értelme.

Köszönöm a pozitív támogató reakciókat, bízom benne, hogy ez majd a papíron is meglátszik. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Babák Mihály képviselő úrnak adom meg a lehetőséget.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem vagyok szakképzési szakember. (Gőgös Zoltán: Akkor hallgassál, Misi!) Pusztán csak egy iskolafenntartó. Létrehoztuk a Berettyó-Körös szakképzési társulást, 7 településről 1600 gyermekkel. Ebben fontosnak tartjuk a teljes idejű szakképzés és a felnőttképzés megvalósítását, mégpedig minőségi módon. Úgy gondolom, ez állami szakképzés, a minőséget és a képzés komolyságát is garantálja egy ilyen intézmény. Szeretnénk rugalmasan alkalmazkodni a piachoz, és jó szakképzéssel jó szakembereket kibocsátani ebből az 1600 fős iskolából. Tiszknek hívják, ahogy önök elnevezték.

Én most ott lettem gondban a törvényjavaslattal, hogy a vizsgáztatást és a képzést a piacnak teríteni kívánják. Úgy gondolom, hogy ha 7 településsel, 1600 fővel most hoztunk létre egy iskolát, akkor talán nem kéne most szétpasszíroznunk a képzést, piacivá tenni sok tekintetben. Akár a felnőttképzést sem, mert ez rontja az üzemgazdasági szempontok miatt ennek a tiszknek is a hatékonyságát, és bizony aggályokat fogalmaz meg az ott végzett munka.

(19.40)

Ha ezt piacosítják, úgy gondolom, nagyon sok szerencselovag rá fog ugrani a képzésre, ahogy eddig is tették, erről nekünk nagy rossz tapasztalataink vannak. Kérem a kormányt, fontolja meg.

Egy olyan fontos lépést tettek, amelyet tudomásul vettünk, kénytelenek voltunk elfogadni, hiszen ez volt a többség véleménye, a tiszkek kialakítását illetően, lehet ez ügyben sok ellenvélekedés is, de most ezt ne bomlasszuk, ne bomlasszák azzal, hogy ezt a képzést terítik a piacra, és bárki bárhol bármit vizsgáztathat és képezhet. Szóval, nekem ezekben aggályaim vannak.

Bocsássanak meg, ha nem autentikusan fogalmaztam meg, hiszen csak elnöke vagyok ennek a közös társulásnak, nem tanára - bár tanítottam, és van két mesterlevelem is, és dolgoztam is -, de úgy gondolom, azért magasabb régiókat érint ez a kérdéskör, amiről önök beszélnek. Szeretném ebben kérni az óvatosságukat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és a nem sűrű változtatást, hiszen ebben akkor tönkremehet a szakképzés. A szakképzésnek pedig óriási jelentősége van, jó, ha tudják.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További hozzászólót nem látok. Tekintettel erre, megkérdezem államtitkár urat, kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra. Parancsoljon!

SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Gondolkodtam, hogyan minősítsem az elmúlt egy órát a vitában, és azt kell mondanom, hogy nagyon szép, sokat ígérő, már-már emelkedett pillanatoknak voltunk tanúi itt az elmúlt egy órában, ahol nagyon komoly, nem túlságosan túlburjánzó, ámde rendkívül szakmai alapon maradó vita volt. Ezt köszönöm önöknek, mostanában szokatlan szép pillanatok voltak a Házban.

Ezért nem is rontanám el, hogy tételesen megválaszolom az összes olyan felvetésüket, ami azért némi vitát indíthat, viszont néhány dolgot azért hoznék szóba, merthogy részben visszaigazolva, részben pontosítva illő módon szeretnék reagálni.

Az első: Kuzma képviselő úrnak kell hogy mondjam - és köszönöm az észrevételét is, amit tett, a 11. § (3) bekezdéssel kapcsolatban -, el kell mondanom önnek, hogy elkészült már az a módosító javaslat, amely ezt az elírást orvosolja. Ön is észrevette, a jogalkotó is észrevette, most már csak egy szükséges módosító kell, hogy korrigáljuk a szöveget.

Ugyancsak a 11. § (4) pontjánál szeretném mondani önnek, hogy ez egy olyan pontosítás, ami az iskolarendszerű képzésre érvényes. Ugyanakkor a duális képzés miatt, önök pontosan jól tudják, a gyakorlati képzést vállalati körülmények között is kell hogy folytathassuk. Éppen ezért némiképp ezt kívánja a jogszabály is rögzíteni, természetesen az elméleti képzésnél elsősorban az iskolai körülmények közti képzés ügye lesz, ami központi megoldásként előttünk van.

Tatai-Tóth András úrnak szeretném megköszönni a felajánlást, nagyon ügyesen magához ragadta a jogalkotói feladatokat. Állunk elébe, hogy önök egy szakmai vita eredményeként tesznek olyan módosító javaslatokat, amiből remélhetőleg minél több olyan lesz, ami a parlament többségének a támogatását is bírni fogja.

Utolsó megjegyzésem pedig az, hogy természetesen állunk elébe a részletes vitának. Látom, hogy szakmailag jól megalapozott vitára kell készülni, közben pedig tisztelettel kérem önöktől, hogy a szakmai érvek ütköztetését végezzék el, és bízzunk abban, hogy ennek segítségével még az egyébként jól megírt jogszabály is módosítható, pontosítható.

Állunk elébe, köszönöm szépen a munkát, további sikeres egyeztetést kívánok önöknek. Köszönöm, elnök asszony. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen az államtitkár úr véleményét, zárógondolatait, dicséretét is, és tájékoztatom önöket, hogy az általános vitát lezárom. Tekintettel arra, hogy az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, így a részletes vitára bocsátásra és részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Képviselőtársaim, soron következik az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény és az egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A törvényjavaslatot képviselőtársaim a T/10871. számon, a bizottsági ajánlást pedig a T/10871/18. számon megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ajánlás összesen 20 ajánláspontot tartalmaz. A normaszöveg belső összefüggéseire figyelemmel azt indítványozom önöknek, hogy ezeket egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Kérem képviselőtársaimat, hogy figyeljenek. Aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel ezt jelezze! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-20. pontjaira. Látom, hogy hozzászólásra jelentkezett elsőként Vitányi István, Velkey Gábor, majd Örvendi László József képviselőtársam. Elsőként Vitányi Istvánnak adom meg a hozzászólás lehetőségét. Közben módosult a sor, de majd ezt korrigáljuk.