Felszólalás adatai
| 22. ülésnap (1998.10.28.), 31-83. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólalás oka | Általános vita megkezdése |
| Felszólalás ideje | 4:50:51
|
Felszólalások: 1-31 31-83 31-33,83-108 Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására várhatóan a jövő heti ülésünkön kerül sor.
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/279. számon, az egészségügyi bizottság ajánlását pedig T/279/1. számon kapták kézhez.
Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varga Mihály pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak, aki jelezte, hogy az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslattal együttesen kívánja expozéját ismertetni. Tessék!
VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két olyan törvényjavaslat általános vitáját kezdjük meg ma, amelyekre régen várunk. Miért mondom ezt?
Közismert az a hosszú évek óta fennálló, a magyar gazdaság fejlődését nagyban hátráltató probléma, amit a foglalkoztatás rendkívül magas közterhe jelent. Felmérések egész sora bizonyítja, hogy ez rendkívül kedvezőtlen hatású a foglalkoztatás alakulására. Gondoljanak bele, tisztelt képviselőtársaim: az 1990. évi 5,5 millió foglalkoztatotti létszám 1998. első félévében 4 millió főre csökkent.
(10.20)
A magas közterhek alóli kibúvás technikái mindenki által ismertek; fiktív minimálbéren foglalkoztatás, rokkantsági ellátásokba "menekülés" - idézőjelben - az állampolgárok részéről.
Amint azt a kormányprogram megfogalmazza, a polgári erők egyik fő célkitűzése a munkahelyteremtés ösztönzése, hiszen a polgári lét alapja a tisztességes munka és a tisztes megélhetés. A munkahelyteremtést pedig az ösztönözheti leginkább, ha jelentősen csökkennek, méltányossá válnak a közterhek. A reális mértékű járulékokat és adókat a vállalkozók és a bérből élők sem tartják megfizethetetlennek. Azt kell tehát itt megjegyeznem, hogy nem elsősorban olyan munkahelyteremtésben gondolkozunk, amely állami forrásokból, állami pénzekből, az adófizetők pénzéből teremtődne meg, mert az elmúlt nyolc esztendő tapasztalata azt igazolta vissza, hogy ezek a munkahelyek sajnos nem stabilak, ezek nem teremthetik meg sem közép-, sem hosszú távon stabil munkahelyek létrejöttét. Itt elsősorban a piacnak, a vállalkozóknak kell lehetőséget teremteni arra, hogy stabil munkahelyeket hozzanak létre, hiszen ez sokkal inkább befolyásolja a foglalkoztatási szerkezetet és ezt a lehetőséget.
Mindezt szem előtt tartva döntött úgy a kormány, hogy 1999-től a jelenlegi 39 százalékról 33 százalékra, tehát 6 százalékkal csökkenti a munkáltatók társadalombiztosítási járulékterheit. Sőt, emellett 1 százalékkal csökken a Munkaerő-piaci Alaphoz történő munkáltatói hozzájárulás is. Mindez azt eredményezi, hogy 1999-ben a foglalkoztatók fizetési kötelezettségei éves szinten 115 milliárd forinttal csökkennek. Hogy ennek a 6 plusz 1, tehát 7 százalékos tehercsökkenésnek érzékeltessem az időbeli jelentőségét: az elmúlt 20 esztendőben ilyen mértékű vállalkozói, vállalati köztehercsökkenés nem történt Magyarországon.
Jogos tehát a kérdés: mi teszi lehetővé azt, hogy a társadalombiztosítási alapok számára 150 milliárd forint bevételkiesést jelentő járulékcsökkentés 1999-ben megvalósuljon? Két olyan irány van, amely véleményünk szerint ezt megalapozhatja. Az egyik nem más, mint a gazdaság fejlődése. A hamarosan önök elé kerülő jövő évi költségvetési törvényjavaslat azzal számol, hogy 1999-ben a bruttó hazai termék növekedése 4,5-5 százalék körüli lesz. Ez a gazdasági fejlődés az egyik alapja annak, hogy a társadalombiztosítási járulékról szóló törvény módosításával sor kerülhet a meghirdetett foglalkoztatói köztehercsökkentésre, -mérséklésre. A másik irány az a reményünk, amit a kormányprogramban is megfogalmaztunk, hogy a vállalkozói, vállalati közterhek ilyen jelentős mértékű csökkentése hozzájárul ahhoz, hogy a gazdasági növekedés töretlen legyen, hogy az a fejlődés, ami megindult, ne akadjon meg még akkor sem, ha a külső piaci, a külső világgazdasági hatások most ennek nem teljes mértékben kedveznek.
Sajnos a biztató gazdasági helyzetből eredő többletbefizetések alakulása sem tudja önmagában megoldani a 150 milliárd forint forráskiesés pótlását. Annál inkább nem, mivel a járulékokból finanszírozott ellátások a jövő évben sem maradhatnak változatlanok; emelni kell a nyugellátásokat, az egészségügyi intézményeket finanszírozó gyógyító-megelőző ellátás kiadási előirányzatait, az egészségügyi dolgozók bérét. Ezért azt kell mondanom, hogy a két törvényjavaslat közül a társadalombiztosítási járulékról szóló törvény módosítása tartalmazza a pozitív lépéseket, az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat pedig a kevésbé kedvező, a bevételcsökkenést némileg ellensúlyozó intézkedéseket. Hogyan?
Az egészségügyi hozzájárulás törvényjavaslatban megjelenő konstrukciója teljes egészében új alapokra épül, kételeművé válik, részben jövedelemarányos, részben tételes összegű lesz. A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége az arányosabb közteherviselés elvének érvényesítése érdekében azon jövedelmek egy részére vonatkozik, amelyek mentesek a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség alól.
A ma ismert adatok szerint 300 milliárd forint az a jövedelem, amely személyi jövedelemadó-alapot képez, de nem vonatkozik rá a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség. A javaslat e jövedelmek közül összesen 176 milliárd forintot szándékozik mint személyi jövedelemadó-alapot figyelembe venni a 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulásnál. Az ebből származó 1999. évi társadalombiztosítási bevétel mindössze 20,1 milliárd forint, ami a csaknem 1560 milliárd forinttal gazdálkodó két alap bevételei szempontjából elenyésző. Ugyanakkor jelzi azt a kormányzati szándékot, hogy a társadalmi közös kiadásokhoz mindenkinek hozzá kell járulnia. A javaslat szerint e fizetési kötelezettség a szellemi tevékenységből, a találmányhasznosításból, a költségtérítésből, a kamatkedvezményből származó jövedelmekre, az adózó osztalékalapra, a cégautóadót fizetőkre vonatkoznak.
Tisztelt Ház! Gondolom, hogy a javaslat több képviselőtársamnak is eszébe juttatja a Bokros-csomagot. Igen, azt kell mondanom, jól emlékeznek. Az előző kormányzati ciklusban valóban történtek kísérletek a járulékfizetők körének szélesítésére, a közteherviselés enyhítésére. Az Alkotmánybíróság azonban ezeket az elképzeléseket rendre alkotmányellenesnek minősítette, mivel kimondta: a járulékfizetési kötelezettség előírása csak a munkavégzéssel összefüggésben történő jövedelemszerzés esetén tekinthető alkotmányosnak.
Az Alkotmánybíróság az előbbiekben hivatkozott döntésével egy időben azt is kimondta, hogy az államnak széles körű jogosítványa van arra vonatkozóan, hogy milyen adófizetési kötelezettségeket határoz meg. Az egészségügyi hozzájárulás - ahogy a benyújtott javaslat is kimondja - adó. Így alkotmányos aggály vele szemben nem merül fel.
Az egészségügyi hozzájárulás tételes része a havi 2100 forintról 3600 forintra emelkedik. E vonatkozásban az összeg változásán túlmenően egyetlen érdemi módosítás van: a nyugdíjas egyéni vállalkozó jövőre - 1999. január 1-jétől - mentesül a 3600 forint megfizetése alól. Ez körülbelül 103 ezer nyugdíjas egyéni vállalkozó polgártársunkat érinti. Ezzel megoldást nyer az az egészségügyi hozzájárulás bevezetése óta fennálló probléma, hogy a fizetési kötelezettség a nyugdíjas egyéni vállalkozót attól függetlenül terhelte, hogy az adott hónapban volt-e vállalkozási tevékenységéből jövedelme.
A javasolt módosítások - amint arra már az előbbiekben is utaltam - a járulékfizetők terheit éves szinten 115 milliárd forinttal csökkentik. A csökkenés a 10 főnél nagyobb foglalkoztatóknál jelentkezik, az egyéni vállalkozóknál, és a 10 főnél kisebb szervezeteknél tehernövekedés nem történik. A javaslat az 1999. évben várható minimálbérnél - 2600 forintos javaslat hangzott el korábban - némileg alacsonyabb szintről, 21 500 forintos keresettől már garantálja, hogy a munkáltatói terhek csökkennek. Ez a megoldás a foglalkoztatók szinte teljes körére kedvezőbb hatású, mint az ez évi szabályozás. Tehernövekedés csak a minimálbér alatti foglalkoztatásnál jelentkezik.
Tegnap a személyi jövedelemadóról szóló vitában már utaltam arra: ennél a résznél a kormány tervezi, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a Munkaerő-piaci Alapból kompenzációt biztosít azoknál a vállalkozásoknál, ahol ez a fajta változás valamilyen tehernövekedést jelent. Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, ez csak a minimálbér alatti foglalkoztatásoknál jelent tehernövekedést, e kör számára tehát a Munkaerő-piaci Alap fog majd biztosítani kompenzációt. Ezért azt kell mondanom, hogy a munkáltatói szektorban tehernövekedés sehol nem fog történni.
Az egészségügyi hozzájárulás nemcsak kételeműségében új, hanem abban is, hogy a jövő évtől ismét megjelenik az az 1997-ben megszüntetett finanszírozási elv, miszerint az egészségügyi szolgáltatások költségeinek fedezetéhez az állam is hozzájárul azok vonatkozásában, akik szolidaritási alapon, külön fizetési kötelezettség nélkül jogosultak egészségügyi ellátására - nyugdíjasok, tanulók, szociális ellátásokban részesülők és így tovább.
A javaslat szerint az állam hozzájárulása oly módon történik, hogy a központi költségvetés az egészségügyi hozzájárulásból származó bevételeket a szolidaritási alapon jogosultak költségeihez történő hozzájárulásként adja át az Egészségbiztosítási Alap számára.
(10.30)
Ez 1999-ben összességében több mint 171 milliárd forintot jelent. Ebből a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás 20,1 milliárd forint, a tételes egészségügyi hozzájárulás pedig 151,5 milliárd forintot tesz ki.
A benyújtott törvényjavaslatok az előző kormányzati ciklus gyakorlatától azzal is eltérnek, hogy részletesen bemutatják a jogszabályváltozások munkáltatókra gyakorolt hatását, a járuléktörvény módosítása esetében pedig a végrehajtási kormányrendelet első változatát is. Önök ezt a korábbi években is joggal elvárhatták volna, de - jellemzően - hiába.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem tehát, hogy a két benyújtott törvénymódosítást, törvényjavaslatot megtárgyalni, és a vita után azt elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr! Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalására kerül sor. A házbizottság állásfoglalása szerint a bizottsági és a kisebbségi vélemények ismertetésére öt-öt perc áll rendelkezésre. Megadom a szót Hargitai Jánosnak, a költségvetési bizottság előadójának.
DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság éjszakába nyúló maratoni ülésén nyilvánvalóan ezekkel a törvényjavaslatokkal is foglalkozott, ezeket megtárgyalta.
Röviden szeretnék tájékoztatást adni arról, ami a bizottsági ülésen elhangzott. A kormány álláspontját képviselő többségi álláspont kiemelte azt, hogy gyakorlatilag három dolgot fogalmaz meg a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény.
Az egyik - és erről itt nem sokat kell beszélni -: bizonyos fogalmi pontosításokat tesz ez a törvény. Olyan fogalmakat pontosít, amelyek a végrehajtásban problémaként vetődtek fel, és újszerűségének megfelelően nyilvánvalóan például az igazgatási szervek fogalmát kibővíti az adóhatósággal.
Egy ennél már lényegesebb pont - amelyről államtitkár úr itt részletesen szólt - megerősíti a biztosítási elvet, és ezzel a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait tartósan és megbízhatóan növeli. A törvénytervezet 15. §-ára utalok, hogy ne kelljen részleteznem.
Végül a harmadik és legfontosabb cél - amelyről néhány gondolatot kívánok csak elmondani - az a kardinális cél, amely a kormányprogramban is megfogalmazódott, amikor a kormány és a kormánypártok úgy foglaltak állást, hogy az élőmunkaterheket mindenképpen csökkenteni kívánatos. Csökkenteni kell azért, hogy a szürkegazdaságot és a feketegazdaságot, amennyire lehet, ezzel is igyekezzünk kifehéríteni, és ezzel újabb munkahelyek létesüljenek az országban.
Ahogy az előterjesztés is megfogalmazza, az utóbbi évtizedben vagy több mint egy évtizedben ilyen horderejű lépésre nem került sor. Hiszen a munkáltatók a két törvény együtthatásaként is 115 milliárd forint könnyebbséget kapnak, ennyi tehertől szabadulnak meg. Így a munkáltatók ezeket a forrásokat nyilvánvalóan újabb munkahelyek létesítésére tudják fordítani.
Érdemi vita - ha ezt egyáltalán vitának lehetett nevezni - csak a táblázatok körül alakult ki, és erre szeretnék itt röviden utalni. Keller képviselő úr a kisebbségi álláspont kapcsán, gondolom, majd szólni fog erről. Én szó szerint leírtam az ő mondatát, amelyet a törvénnyel kapcsolatban mondott. Azt mondta: "A törvényjavaslat döntő része elfogadható, jó szívvel azonban mégsem támogatható, mert a gyengékre ró terheket a kormány." Ezt az állítást akkor sem lehetett osztani, mert a táblázat alapján nem ez derül ki. A táblázat ugyanis az értelmező szöveggel együtt értelmezendő.
Az kétségtelen, hogy ahol a tíz fő felett foglalkoztatottak esetében minimálbér alatti jövedelmeket juttatnak az alkalmazottaiknak, bizonyos ágazatokban kimutatható, hogy hol jelentkezik tehernövekedés. Ahogy ő fogalmazott, például az egészségügyi és szociális ellátásban, egy kardinális ellátásban 14,7 százalék az érintett. Ha azonban társadalmi méretekben nézzük ezt a kérdést, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy durván mindössze 60 ezer ilyen foglalkoztatottról van szó, és ez az összes érintett vállalkozásnak csak 3,4 százalékát jelenti.
Ez sem lebecsülendő szám, de a kormány - ahogy az előterjesztés is szól - a szociális miniszter és a gazdasági miniszter rendeletével kívánja orvosolni ezeket a kérdéseket. Ezek a munkáltatók - amelyek ezekben a szférákban, mondom, minimálbér alatti összegen foglalkoztatják valamilyen oknál fogva munkavállalóikat - a Munkaerő-piaci Alapból juthatnak majd megfelelő feltételek esetén bizonyos kompenzációkhoz.
A táblázat másik részét a bizottságban megnyugvással nyugtáztuk. Az első táblázat kimutatja azt, hogyan változnak a közterhek minimálbérnél és a minimálbérnél nagyobb bérkifizetés esetén. Itt azt látjuk, amit szintén államtitkár úr már megfogalmazott, hogy még minimálbér esetén is - várhatóan 22 600 forint lesz a minimálbér - 1,84 százalékkal csökkennek a közterhek, és ez ennél nagyobb bér esetén akár 6 százalékra vagy többre is felmegy.
Az éjszakába nyúló vitában 14 igen szavazattal, 1 tartózkodással és 1 nem szavazattal a költségvetési bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta ezt az általunk nagy horderejűnek vélt törvényjavaslatot, és azt az Országgyűlésnek elfogadásra is javasoljuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokban.)
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Ennek ismertetésére megadom a szót Keller László úrnak, a bizottság alelnökének, a bizottság előadójának.
KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy szeretném pontosítani elnök úr felvezető szövegét, hogy a bizottsági ülésen gyakorlatilag csak kisebbségi vélemény hangzott el. Hiszen a kormánypártok képviselői ezen a bizottsági ülésen sem nyilvánítottak véleményt a törvényjavaslatról, illetve a törvényjavaslat mellett. Persze, nem először fordul elő az a helyzet, hogy a bizottság többségi véleményét úgy ismertetik a költségvetési bizottság egyes tagjai, mintha az ott a bizottságban hangzott volna el. S most hallhattuk, képviselőtársam gyakorlatilag itt, a parlamentben vitatkozott a kisebbségi véleménnyel, amit nem tett meg a bizottsági ülésen. Azt gondolom, ez nincs teljesen szinkronban az érvényes Házszabállyal.
Nos, rátérve a kisebbségi vélemény ismertetésére, elég szerencsétlen helyzetben van a kisebbségi vélemény előadója, hiszen államtitkár úr mind a két törvényről - amely szervesen összefügg - egyben beszélt, mi pedig most külön tárgyaljuk. Ez is rávilágít persze arra, hogy a kormány nem gondolta át, hogyan kellene a képviselők elé terjeszteni a törvényjavaslatot, mert miközben most a tb-jogosultságról és a szolgáltatások fedezetéről ismertetem a kisebbségi véleményt, aközben az egészségügyi hozzájárulás költségvetési hatásait ebben a törvényben mutatja be a kormány.
Éppen a törvényjavaslatnak ez a melléklete világított rá a bizottsági ülésen is arra, hogy nem lehet önmagában értékelni a társadalombiztosítás jogosultságáról és a szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslatot, hiszen a munkáltatók terheit számos tényező befolyásolja - mint ahogy arra államtitkár úr is utalást tett -: a nyugdíj-, egészségbiztosítási járulék, a munkaadói járulék és az egészségügyi hozzájárulás.
Ha kiszakítjuk ebből a nagy rendszerből azokat a terheket, amelyeket a most tárgyalás alatt lévő törvény szabályoz, akkor kétségtelen, valóban kedvezőbb kép tárul elénk. Az sem kifogásolható, hogy a kormány olyan pontosító javaslatokat hoz be, amelyek összességükben javítják a törvény végrehajtási lehetőségét.
(10.40)
Természetesen a vitában ezeket a pozitív elemeket a kisebbségi véleményt formálók is elismerték, de a bizottsági vitában alaposan foglalkoztunk a tervezett változtatások költségvetési kihatásával. Tekintettel arra, hogy bár ezek a mellékletek léteznek, de kellő eligazodást nem adtak, és a bizottság ülésén részt vevő kormánytisztviselők sem álltak a helyzet magaslatán, ezért a bizottság munkáját nagyon megnehezítette a költségvetési kihatásnak az értékelése. Arról nem is beszélve, hogy a társadalombiztosítás költségvetése tulajdonképpen még a bizottsági ülés időpontjában sehol nem volt, de azt lehet mondani, hogy ma sincs sehol.
Éppen ezért újra kell értékelnünk a költségvetési kihatásokat, mert az, amit az államtitkár úr itt elmondott és amiről a bizottsági ülésen tájékoztatást kaptunk, úgy érzem, nincs teljesen szinkronban.
A bizottsági ülésen az ellenzék tagjai nyilván nem mehettek el szó nélkül a tájékoztató mellett, amelynek címét szeretném ideidézni: úgy hangzik, hogy "Az új szabályok alapján tehernövekedéssel érintett ágazati bontás a tíz fő fölött foglalkoztató gazdálkodóknál". Ez is azt mutatja - s ha a költségvetési kihatásokat összességében értékeljük, akkor világosan láthatjuk -, hogy a kormány által sugallt nagymértékű járulékcsökkentés a 21-22 ezer forint/fő/hó bruttó keresetnél nulla terhelésváltozással azonos. Ahogy arra Hargitai képviselőtársam is utalt, ennek következtében például az egészségügyi és szociális ágazatban gazdálkodók 15 százalékának a terhe növekszik. Azt gondolom, hogy emellett nem lehet elmenni olyan lazán, hogy úgy általában csökkennek a terhek, de azért egy nagyon jelentős társadalmi csoportnak a terhe növekszik. Éppen ezért, a pozitív vonások ellenére, a fenti összehasonlítások miatt mi, a kisebbség, illetve az ellenzéki képviselők, nem tudtuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. S természetesen az egészségügyi hozzájárulásnál majd még öt percben kifejtjük, hogy azzal mi a gondunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kökény Mihály úrnak, az egészségügyi bizottság elnökének, a bizottság előadójának.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban nehéz a bizottsági előadó helyzete, hiszen két, szorosan összefüggő törvényjavaslatról van szó, mégis megpróbálom házszabályszerűen összefoglalni most csak a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint az e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatos bizottsági véleményt.
Az egészségügyi és szociális bizottság általános vitára alkalmasnak minősítette az élőmunkaterhek csökkentését előirányzó törvényjavaslatot, ugyanakkor több képviselő nehezményezte, hogy a társadalombiztosítási alapok jövő évi költségvetésének ismerete, a kiadási oldalon vállalható kötelezettségek tudta nélkül kényszerülünk dönteni a járulékokról, illetve az ezt kiegészítő, egyre nagyobb mértékű százalékos és tételes egészségügyi hozzájárulásokról. A bevételi és kiadási rovatok egymástól elszakított tárgyalása nem szerencsés, nehezíti a felelős döntéshozatalt.
Felmerült aggályként, hogy a 7 százalékos járulékcsökkentés tényleg hat-e a fekete-, illetőleg szürkefoglalkoztatás szűkülése irányában, hiszen a minimálbér határán tehernövekedés következik be, és a kiterjesztett egészségügyi hozzájárulás terheli a különböző költségtérítéseket is.
Némileg eltértek a vélemények a bizottságban arról, hogy a járulékrendszer tervezett módosulásainak hatása valóban pozitív lesz-e a foglalkoztatottságra, várható-e ettől a munkanélküliség mérséklődése - volt a bizottságban ilyen kormánypárti vélemény -, avagy a munkáltatót, a vállalkozót nem a százalékos járulékcsökkentés érdekli, hanem a bérterhek tömegétől teszi függővé az alkalmazottak felvételét, tehát dőreség lenne azt hinni, hogy megéri neki nagyobb bérért dolgoztatni.
Az egészségügyi és szociális bizottságot ezen túlmenően az is foglalkoztatta, hogy a 150 milliárdos járulékcsökkentés - az új egészségügyi hozzájárulási konstrukciótól várt részleges ellentételezés mellett is - nem okoz-e zavart az egészség- és nyugdíjbiztosítási szolgáltatások finanszírozásában, van-e biztosíték a bevételi terv teljesítésére. Ezzel összefüggésben a kormány képviselője határozottan kijelentette: "Változatlanul él az, hogy az államnak garanciális kötelezettségei vannak az ellátások finanszírozásában. Tehát amennyiben a bevételek nem fedezik a kiadásokat, ugyanúgy, mint eddig, megkapják a Kincstártól a hiányzó forrásokat." Így fogalmazott a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője.
Ezt is mérlegelve döntött bizottságunk ennek a törvénynek az esetében az általános vitára történő bocsáthatóság mellett egyhangú szavazással.
Köszönöm.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, amelyek időtartama a házbizottság ajánlása alapján nem haladhatja meg a 15 perces időtartamot.
Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Koltai Ildikó képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő asszony, öné a szó.
KOLTAI ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megígérem önöknek, hogy nem leszek nagyon hosszú, és ez azért lesz, mert véleményünk szerint ez a törvényjavaslat szakmailag kimunkált és alapos, tehát nem szorul részünkről védelemre.
Az előttünk fekvő javaslat egyik elemével szeretnék foglalkozni, ez az elem a társadalombiztosítási járulékok csökkentése. Az anyagból teljesen világosan kitűnik, hogy 1999-től a munkáltatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége a jelenlegi 39 százalékról 33 százalékra fog csökkenni. Ilyen nagy horderejű, a foglalkoztatókat érintő intézkedésre az elmúlt tíz évben nem volt példa. Itt szeretném megjegyezni azt, hogy ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a költségvetés bevételeit, kiterjedt adó- és járulékreform szükséges.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt programja elég világosan fogalmazott ebben a kérdésben is: előrevetítette ezen járulékok csökkentését. Ennek az intézkedésnek a bevezetése ismét a legjobb példa arra, hogy a legnagyobb kormánypárt betartja és véghezviszi mind a választási ígéreteit, mind pedig a negyven pontban megfogalmazott programját.
Ebben a Házban mostanában SZDSZ-es és MSZP-s képviselőtársaim előszeretettel idéznek a Fidesz választási programjából. Engedjék meg, hogy most én is azt tegyem: "Tarthatatlan, hogy a magyar munkaadók és munkavállalók által fizetendő járulékok és adók mértéke Európában a legmagasabb. A tb-járulék összegét csaknem a felére, 25 százalékra mérsékeljük." Mielőtt még ellenzéki képviselőtársaim elkezdenék nyomni a gombokat, hogy kétpercezzenek, szeretném megjegyezni, hogy ez a program négy évre előre készült, és ezt a kormányzati ciklust mi ki szeretnénk, ki akarjuk és ki is fogjuk tölteni.
Álláspontunk és a fent említett programpont megvalósításának kezdete tehát arra utal, hogy konzekvensen betartjuk azt, amit megígértünk.
A javasolt változtatások a munkaadók terheit éves szinten 115 milliárd forinttal csökkentik. Ez a csökkenés, tény és való, főleg a tízfős vagy ennél nagyobb létszámot foglalkoztató szervezeteknél lesz érezhető. De itt elmondhatjuk azt, hogy a társadalombiztosítási járulékok csökkentése előreláthatóan megerősíti a gazdaságnak azt a szegmensét, amelyik az egyik legnagyobb és legfőbb motornak számít.
Ez a fajta intézkedés előrevetíti azt a harcot is, ami itt már elhangzott, amit a kormánykoalíció pártjai a feketegazdaság ellen hirdettek meg. De hadd tegyem azt hozzá, hogy azt a kérdést, hogy a foglalkoztatottságot ez a törvényjavaslat mennyivel növeli, ezt itt vitával eldönteni nem lehet; ezt majd az élet fogja eldönteni, és véleményünk szerint pozitívan fogja befolyásolni a foglalkoztatottságot.
Mi azt hisszük, hogy Magyarország végre elindulhat a kiszámítható jövő felé vezető úton, hogy végre elfoglalhassuk a minket megillető helyet az egyesülni készülő Európában. Ehhez azonban többek között olyan törvényjavaslatokra van szükség, ami most itt fekszik előttünk. A kormánykoalíció pártjai ezért támogatják egyöntetűen a T/279. számon beterjesztett javaslatot.
Köszönöm szépen.
(10.50)
ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony hozzászólását. Hozzászólásra következik Schwarcz Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Képviselő úr, öné a szó.
DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, illetve az eredeti törvény célja megalkotása idején az volt, hogy szabályozza az egészségbiztosítási és a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszerben jogosultságot szerző biztosítottak körét és az ellátásokat megalapozó járulékfizetési kötelezettséget. Ezt a célt a módosítást célzó törvényjavaslat-tervezet sem változtatja meg. Az előttünk fekvő törvényjavaslat több helyen változtat az alapfogalmakon, és számos helyen új szabályozást hoz be, de alapjában, koncepciójában nem változtat az 1990. évben elfogadott törvényen. Örvendetes a tény, hogy nem változtatta meg a kormány a három pilléren nyugvó nyugdíjrendszert.
Érthetetlen volt számunkra az a támadás, amelyet a magánnyugdíj ellen intézett a Fidesz, amikor meg akarta szüntetni a pályakezdők kötelező belépését a magánnyugdíjpénztárba. Állandóan az így keletkezett adósságról beszélnek, de elfelejtik azt, hogy az így keletkezett hiány az állam részéről államkötvényekkel pótlódik a nyugdíjbiztosítónál, ami a belső államadósság átalakítása szempontjából játszik döntő szerepet. Az sem elhanyagolható, hogy tőke jelenik meg a magyar gazdaságban, főleg az értékpapírpiacokon. Nem véletlen, hogy a Fidesz pénzügyi szakértői és a nemzetközi pénzügyi körök óva intettek ennek a rendszernek a felbontásától. Az sem véletlen, hogy a lengyel parlament nemrég fogadott el egy, a miénkhez hasonló magánnyugdíj-konstrukciót.
Az eredeti törvény főbb rendelkezéseiben részletesen tartalmazza azokat az alapfogalmakat, amelyek társadalombiztosítási járulékfizetési és ellátási szempontból fontosak. Így meghatározza a foglalkoztató, az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozás, a kiegészítő tevékenységet folytató, a segítő családtag, a foglalkoztatott fogalmát. A társas vállalkozás tekintetében ez a módosítás új fogalmat kíván bevezetni olyan értelemben, hogy társas vállalkozónak tekinti azt, aki a társaságok előtársaságában működik. Új a módosításban az, hogy a külföldön foglalkoztatott esetében, valamint a Magyar Köztársaság területén biztosítással járó jogviszonyban álló külföldi esetén a járulékalapot képező jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbért kell figyelembe venni.
A törvény meghatározza azt is, hogy ki minősül biztosítottnak, a biztosítás időtartamát, szüneteltetését, a több biztosítással járó jogviszony kérdéseit az egyéni és társas vállalkozók biztosítási kötelezettségeit. A biztosítás szüneteltetésének vonatkozásában ebbe a módosításba egy új fogalom került be, éspedig az, hogy az igazolatlan távollét esetében szünetel a biztosítási jogviszony, viszont - és ez jó - a sorkatonai szolgálat alatt nem szünetel a biztosítás.
Az eredeti törvény részletesen felsorolja az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében igénybe vehető társadalombiztosítási ellátásokat. A törvénymódosítás az eredeti törvényben járó ellátásokat változatlanul hagyja, tehát az annak idején a Fidesz által meg nem szavazott törvényt most a Fidesz jónak tartja kormányzati pozícióban.
Az eredeti törvény szabályozza az ellátások fedezetét szolgáló kötelezettségeket a biztosított és a foglalkoztató számára. Eszerint a biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizet, a magánnyugdíjpénztár tagja nyugdíjjárulékot és tagdíjat fizet, a foglalkoztató, munkáltató egészségbiztosítási és nyugdíj-biztosítási járulékot fizet, és hozzájárul a táppénzkiadásokhoz. Részletesen szabályozza a járulékalapot, a járulékalapot nem képező jövedelmeket, az egyéni és társas vállalkozások, valamint a vállalkozók járulékfizetési kötelezettségeit. Az 1990. évben elfogadott törvényben is szerepelt a járulékok mértékének csökkentése, de el kell ismerni, hogy nem ilyen mértékű volt a járulékcsökkentés nagysága, mint a most beterjesztett módosításban. Valóban, a beterjesztett módosításban 6 százalékos járulékcsökkentésre tesz javaslatot a kormány, amely a nyugdíj-biztosítási járulék esetében 24 százalékról 22 százalékra csökkenti a járulékot, míg az egészségbiztosítási járulék esetében 15 százalékról 11 százalékra csökken a járulék nagysága. A baleseti járulékot 10 százalékról 5 százalékra csökkenti.
Ez a javaslat egyrészt örvendetes, de veszélyes is lehet. Az egészségügyi kiadások esetében minden évben a bevételek voltak eddig túltervezve, és a kiadások elszálltak. Úgy érezzük, hogy a bevételek most egy kicsit alultervezettek, vagy ha másképpen mondjuk: hogyan lehet ezekből a beszedett járulékokból finanszírozni az egészségügy kiadásait, nem beszélve a választási ígéretekben elhangzottakról? Ezt felismerve a kormányzat megemelte az egészségügyi hozzájárulást. Ezen emelés összes aggályait a később szóló képviselőtársaim majd elmondják és már elmondták a viták során.
A kormány és a Fidesz véleménye szerint az OEP-nél eddig a pazarló gazdálkodás miatt folyt el a pénz, valamint azért volt elégtelen a bevétel, mert nem tudták beszedni a járulékokat. Most majd az APEH veszi át ezt a szerepet, a törvénymódosításba mint új igazgatási szerv kerül be az APEH ebben a vonatkozásban. Ez szerintünk több tekintetben aggályos. Az APEH behajtási eredménye a kintlévősége alapján rosszabb, mint az OEP-é volt. A járulékot adó jellegűvé teszi, ami magában rejti azt a veszélyt, hogy a központi költségvetésben elvész ez a pénz, nem jut el az egészségügyi és a nyugdíjágazathoz a beszedett pénzösszeg. Az adó és a járulék között az a különbség, hogy az adóhoz - ellentétben a járulékkal - nem járul ellátási kötelezettség, nem kell meghatározni, hogy mit nyújtok érte egészségügyi ellátásban, táppénzben, nyugdíjban, esetleg egy igen minimális csomagot, a többit csak plusz fizetés mellett, mint ahogy a Fidesz-programban szerepel a több-biztosítós rendszer bevezetése az egészségügyben.
Ez magában rejti azt a lehetőséget, hogy az ellátás tekintetében ketté szakad az ország egy szegény ellátotti körre és a gazdag ellátotti körre, vagyis azokra, akik meg tudják fizetni az ellátásokat. Azonkívül nem ismertek azok a számok, hogy ez mit hoz az egészségügy és a nyugdíjbiztosítás számára. Annak a célnak a járulékkulcsok csökkentése megfelel, hogy csökkenjen az élőmunka-terhelés, és ezzel remélhetőleg kifejlődjön az gazdaság, valamint minimálbéren ne foglalkoztassanak senkit. Az egészségügyi hozzájárulás megemelése megteremti ezt a lehetőséget, nagy valószínűséggel majd elbocsátják ezeket a foglalkoztatottakat, mert az egészségügyi hozzájárulás növeli a foglalkoztató terheit.
Az APEH-hez való kerülés más veszélyeket is rejt magában: egyrészt ott nincs tapasztalat, nem értenek ezen szolgáltatások kiszámításához, másrészt a vállalkozások közel 80 százalékánál nincs társadalombiztosítási kifizetőhely. Ezeket a kifizetéseket az APEH-en keresztül továbbra is az OEP-nek kell bonyolítania, de csak azután, hogy megkapta az adatokat, megkapta a pénzösszeget. Ez lelassítja, bonyolultabbá teszi az ügyintézést, ellentétben a Fidesz-programban megígért ügyintézés-egyszerűsítéssel.
A javaslat erénye, hogy megpróbálja kezelni azt a problémát, hogy közel hárommillió ember volt jogosult szolgáltatásokra úgy, hogy utánuk senki sem fizetett járulékot. Most ezt az egészségügyi hozzájárulásból kívánja fedezni a kormányzat, úgy, hogy átadja ezt az adójellegűen beszedett pénzt. Tehát egy szolidarisztikus adó mint új fogalom kerül itt bevezetésre.
Az eredeti törvény rendelkezik a társadalombiztosítási nyilvántartásokról, az adatszolgáltatási kötelezettségről és az adatvédelemről, a kötelezettségek teljesítésének eljárási szabályairól, az ellenőrzésről és a jogsértések szankcióiról. Az APEH által történő beszedések esetében ezek az adatvédelmi rendelkezések és betartások válnak igen aggályossá számunkra.
Összességében azt tudjuk mondani, hogy az MSZP-frakció a fent említett kifogásokat aláhúzva, néhány módosító javaslat benyújtása után ezt a törvénymódosító javaslatot támogatni tudja.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Kökény Mihály bizottsági elnök úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt osztoznánk Koltai Ildikó képviselőtársunk örömében, hogy a Fidesz teljesíti a programját és drasztikusan csökkenti a közterheket, hadd jegyezzem meg, hogy a törvényjavaslat mellékletében bemutatott modell legfeljebb azokra igaz, akiknek egész éven át egyetlen alkalmazotti jövedelme van, és nincs más jövedelemforrása.
(11.00)
A statisztikák azonban azt igazolják, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a lakosságnak ma már csak igen kis részére jellemző, hiszen egyre inkább többcsatornássá változik a lakosság jövedelme.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd mondjak egy példát; megnéztük, mi történik akkor, ha egy havi 50 ezer forint munkabért kivevő vállalkozó rendelkezik cégautóval, és még 35 százalék osztalékot is kivesz. Nos, szemben a táblázatban szereplő, 1999-re ígért 4 százalékos tehercsökkenéssel, az ő számára - a cégautó utáni egészségügyi hozzájárulást figyelembe véve, a 35 százalékos osztalék utáni százalékos egészségügyi hozzájárulást tekintve - 7 százalékkal növekszik a teher. De ugyanez levezethető 100 ezer forint munkabért kivevő vállalkozó esetén, és így tovább.
Azzal tisztában kell lenni, tisztelt képviselőtáraim, hogy lesznek olyanok - tehát nem csak 60 ezer emberről van szó -, akiknek kedvezőtlenebbül alakulnak a terhei, és ennek a következménye lesz a vállalkozások közötti körbeszámlázás növekedése, azaz a jövedelem kiadássá transzformálása.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Keller László képviselő úr szintén két percre kért lehetőséget. Képviselő úr, öné a szó.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engem is Koltai Ildikó hozzászólása indított arra, hogy megnyomjam a gombot, csak olyan gyorsan befejezte a képviselő asszony a mondanivalóját, hogy egyszerűen nem volt időm rögtön utána megnyomni.
Én is azt gondolom, hogy ezt a kincstári hurráhangulatot illő lenne mérsékeltebben megfogalmazni, mint ahogy azt képviselő asszony megfogalmazta. Elmondtuk bizottsági véleményként is, hogy nem lehet eltekinteni az egészségügyi hozzájárulás jelentős emelésétől, és attól a differenciáló hatástól, amely mindenki számára egyértelműen érvényesül. A pozitív hatásokat nem vitatjuk el, azok nyilván érvényesülnek. A pozitív hatások annál jobban fognak érvényesülni, minél nagyobb a cég és minél magasabbak az átlagkeresetek.
Mi is elvégeztünk számos számítást, s ha a 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást nem is említem, azért fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az alacsonyabb jövedelmi sávban - például a minimálbér környékén, ami 1998-ban 19 500 forint volt - a bruttó keresetre vetítve a közteher 55,27 százalék. Ha figyelembe vesszük a kormányzatnak a minimálemelésre vonatkozó bejelentését, akkor ugyanez 1999-ben 53,43 százalék lesz. Csökken, de igazából semmi okunk nincs olyan mértékben örülni, mint ahogy azt képviselő asszony tette, mert ez nem éri el a 2 százalékot sem, államtitkár úr. Jó lett volna hallani, hogy például vidéken milyen módon befolyásolja a foglalkoztatást ez a nagyon szerény mértékű köztehercsökkenés, de erről majd később fogok szólni, mert lejárt az időm.
Köszönöm szépen, elnök asszony.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Hegedűs Mihály képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő Úr!
DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Mint előző értékelésemben, most sem a tételes százalékszámítási vitákba szeretnék belemenni, hanem megpróbálok néhány stratégiai gondolatot felvetni, amit szükségessé tesz az adó- és járulékrendszer jelen állapota, amely a közeljövőben reformra szorul.
A jelen törvénymódosítás lényege az 5. §-ban van, amely azt mondja, hogy 38 százalékról 33 százalékra, és a későbbiekben még 1 százalékkal kell csökkenteni a jelenleg érvényes társadalombiztosítási járulékot. Ehhez még hozzájárul a baleseti járulék szintjének 10 százalékról 5 százalékra való mérséklése. Ezeket nem részletezem tovább. A lényeg az, hogy a munkáltatók társadalombiztosítási járulékának a csökkentése nem szemlélhető csak önmagában, csak a tételesnek nevezett, meghatározott összegű egészségügyi hozzájárulással együtt, amely 2100-ról 3600 forintra emelkedik. Ezzel szemben a Munkaerő-piaci Alaphoz történő munkáltatói hozzájárulás 4 százalékról 3 százalékra csökken. A pénzügyi kormányzat számításai szerint mindez éves szinten a vállalkozások terheit 115 milliárd forinttal csökkenti, vagyis ennyivel több pénz marad a gazdaságban.
A kormány a fenti lépéseket az élőmunka terhének csökkentésével indokolja, s ettől munkahelyteremtés ösztönzését várja. Nem vitás, hogy Magyarországon magasak az élőmunka terhei, s jó okkal feltételezhető, hogy csökkentésüktől ösztönzést kap a munkahelyteremtés, nő a foglalkoztatottság és csökken a munkanélküliség. De csak nyugtával lehet dicsérni a napot, a hatás közel sem automatikus. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy az élőmunka terhe a személyi jövedelemadó is, nem csupán a munkáltató által fizetett társadalombiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás, munkáltatói hozzájárulás, hogy a kisebb jelentőségű járulékokról most ne is essék szó. Az átlagos terhelés az, ami ez ügyben az igazán érdekes.
Lássuk, mit mond a közgazdaság-tudomány az adórendszerről. Bródy András legutóbb a következőt írta egy nemrég megjelent tanulmányában: "A magyar adórendszer eltorzítja a bér-ár arányt és tartós munkanélküliséget okoz. Nem az egyenlőséget tompítja, nem az elesetteket segíti, hanem a gazdagok felhalmozási eszközévé vált. Nem szektorsemleges. Megváltoztatja a gazdaság alapvető arányait, és félrevezet minden gazdasági elemzést. Az adórendszer legfőbb hibájának azt tartom - mondja Bródy -, hogy az adókat nem jól szabták ki. Az adó túlságosan nagy részét terhelte a bérekre és a fizetésekre. Ez az oka annak a fura aránytalanságnak is, hogy a magyar munka egyszerre kivételesen olcsó, ha az életszínvonalat, tehát a bér vásárlóerejét tekintjük, és ugyanakkor roppant drága, ha a vállalat által fizetett bér után kifizetett adókat és közterheket beszámítjuk."
Tehát fontos megjegyeznünk, hogy bár a törvényjavaslatban a munkáltatók kötelezettségeiről esik szó, ez csupán látszat. Annak végül is nincs közgazdasági tartalma, hogy ki fizeti a járulékot és az egyéb közterheket. A munkáltatók számára egyedül az élőmunka számít, mindaz, amiről az előbbiekben szó esett. Az, hogy jogilag a járulékok egy részét a munkáltató, másik részét a munkavállaló fizeti, csupán két dologra jó. Az egyik, hogy megnehezítse, bonyolultabbá tegye a munkaadók adminisztrációját, a másik pedig az, hogy a munkaadók panaszkodhassanak a magas közterhekre. A munkaadók számára valójában az élőmunka ára a magas. Ha a jelenleg érvényes szabályozás szerint a munkáltatók által fizetett közterhekkel felbruttósítanák a bruttó béreket, akkor a munkaadóknak munkavállalóikkal kapcsolatban nem lennének többé közterheik. Az adókról, járulékokról és az egészségügyi hozzájárulásról szóló országgyűlési vitában - mint ez a mostani is - a munkaadók megnevezés el sem kellene hogy hangozzék.
A fenti ötlet nem új; legutóbb Kornai János professzor vetette fel az egészségügyről szóló könyvében. A kormányprogramban szereplő 2000. január 1-jétől már bevezetni ígért teljes adó- és járulékreformnak a felbruttósítás olyan eleme, amit a Független Kisgazdapárt támogatni tud.
Tehát a kormány összességében csökkenteni kívánja a munkaadók közterheit 115 milliárd forinttal. Csökken-e emiatt a munkavállalók jóléte? Úgy tűnik, hogy a nyugdíjasok esetében még emelkedik is, mert bár 1 százalékkal csökken a nyugdíj-biztosítási járulék, de az Országgyűlés előtt még nincs olyan javaslat, amely lefelé módosítaná a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény megfelelő kulcsait.
A Független Kisgazdapárt szerint nem kötelező, hogy az egészségügyi ellátás fedezete kizárólag a járulék és az egészségügyi hozzájárulás legyen. A Független Kisgazdapárt osztja azt a kormányzati elképzelést, hogy az országnak az egészségügyre legalább a GDP 8 százalékát kell költenie - nem többet, de nem is kevesebbet.
(11.10)
S e 8 százalékot hatékonyan kell elkölteni. Ez irányban az első rendcsináló lépések már megtörténtek, de ez csak a kezdet kezdete lehet. A kormány az arányosabb közteherviselés megvalósítására törekszik. Ez ellen aligha lehet fellépni. Nem hiszem, hogy van olyan párt az Országgyűlésben vagy azon kívül, amely kétségbe vonná ennek a létjogosultságát.
Az arányosabb közteherviselést szolgálja a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás, amelyet értelmét tekintve járulékalap-szélesítésnek kellene hogy nevezzünk, de az Alkotmánybíróság ismert döntése folytán elnevezzük adónak. A kérdés az, hogy jogos-e arányosabb közteherviselést emlegetni a fix összegű egészségügyi hozzájárulás esetén.
Fontos tudatosítanunk, hogy Magyarországon szükség van adó- és járulékreformra, amely fenekestül forgatja fel a jelenlegi struktúrákat, s egy sokkal korszerűbb, életképesebb, átláthatóbb és racionálisabb rendszerrel cseréli fel a meglévőt. A Független Kisgazdapárt erre a reformra vár, s ebben a tudatban szavazza meg e törvényeket, nem pedig azért, mert önmagában optimálisnak tartaná azokat.
Végül - talán kisebb jelentőségű - hadd említsem meg: sajnálattal kell tudomásul vennünk egy hiányt. A módosító törvény nyugdíj-biztosítási járuléknak nevezi a munkáltató, és nyugdíjjáruléknak nevezi a munkavállaló által a társadalombiztosításnak fizetendő, a nyugdíjhoz kapcsolódó járulékot. Ez a megkülönböztetés ugyan nem logikus, mert miért csak az előbbi biztosítás, az utóbbi pedig nem, de legalább kísérlet arra, hogy ami mást jelent, az másképpen neveztessék. Viszont egységesen egészségbiztosítási járulék az, amit a munkavállaló és a munkáltató fizet, s hogy éppen melyikről van szó, az csak a szövegösszefüggésből derülhet ki. Tehát tanácsos lenne erre egy másik elnevezést kiötleni. De az igazi generális megoldás az lenne, ha megszűnne a "munkáltató fizeti, munkavállaló fizeti" kettősség, amelynek, mint említettük, közgazdasági értelme egyébként sincs, az csupán egy történelmi rekvizitum, az irracionális múlt emléke.
Zárómegjegyzésként annyit, hogy a részletes, paragrafusonkénti indokolás nem elég. A változások megértéséhez pedig elő kell venni a hatályos törvény szövegét, s azzal összevetni a törvényjavaslatét. Könnyebb lenne nekünk, képviselőknek az életünk, ha a részletes indokolás valóban részletesen indokolna, és az sem lenne utolsó ötlet, ha a törvényjavaslat közölné a változtatni kívánt szöveget.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Hozzászólásra készül Csáky András úr. Képviselő asszony, öné a szó.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is úgy készültem erre a beszédre, ahogy ezt tette az államtitkár úr, hogy összekapcsolom az előttünk fekvő két törvényt, vagyis a társadalombiztosítási szolgáltatások fedezéséről - röviden, becenevén csak járulékokról szóló - és az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvénytervezetet, hiszen a két dolog - ahogy államtitkár úr is elmondta a bevezetőben - rendkívül szorosan összefügg. Szinte megoldhatatlanul nehéz az a feladat, amivel minden kormánynak szembe kell néznie, a jelenlegi jobboldali kormánynak éppúgy, mint ahogy az előző ciklusban szembe kellett nézni a szocialista-szabaddemokrata kormánynak.
Mi a feladat? Egyfelől a munkaterhek kívánatos csökkentése az arányos közteherviselés jegyében, másfelől a társadalombiztosítási szolgáltatások költségeinek lehetőség szerint növelése, hiszen az egészségügyi szolgáltatások fejlődnek, s nagyobb kiadásokat követelnek tőlünk.
Az előttünk fekvő két törvénytervezet ezt a dilemmát úgy oldja meg, hogy az egyik törvényben rendelkezik a munkaadói terhek jelentős mértékű csökkentéséről, a másikban, az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényben pedig gondoskodik a terhek növeléséről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én ellenzéki képviselőként nagy-nagy érdeklődéssel és együttérzéssel figyelem a jelenlegi jobboldali kormánynak a nehéz feladat megoldásával kapcsolatos próbálkozásait. Teszem ezt azért is, mert mi magunk az előző ciklusban rettentően megkínlódtuk, hogy valahogy megoldjuk ezt a gondot. Szeretném egy kicsit felidézni kronológiájában, történetiségben, hogy mi történt ezzel a két törvénnyel.
Eredetileg a '90-es évek elején futott fel a munkaadói társadalombiztosítási teher 44 százalékra. A mi feladatunk is az volt, hogy próbáljuk csökkenteni, és az előző ciklusban nagy nehézségek árán 39 százalékra csökkentettük ezt a munkaadói együttes járulékmértéket, a nyugdíjjárulék és egészségügyi járulék munkaadói befizetési hányadát. Tekintve, hogy a járulékkulcsok emelése szóba sem jöhetett, élénken emlékszem, hogy folyton-folyvást azon törtük a fejünket, hogyan tudnánk szélesíteni a járulékalapba bevonható kört. Hiszen mi magunk is tudjuk, hogy nagyon sok olyan jövedelem képződik, ami nincs társadalombiztosítás szempontjából járulékoltatva. Számos ilyen próbálkozásunk volt, jó néhány kudarcos is lett. Hogy csak néhányat idézzek ezek közül:
Az egyik korai periódusban megpróbálkoztunk a szellemi szabadfoglalkozásúak körében keletkező jövedelmek járulékoltatásával. Országos vihar kerekedett belőle. Művészek, országosan híres, neves művészek a televízió nyilvánossága előtt vádoltak bennünket azzal, hogy tönkretesszük a magyar kultúrát. Mint ahogy fellázadt az egész újságíró társadalom az ellen, hogy azt a privilégiumot, hogy tudniillik őnekik járulékfizetésre nem kötelezett jövedelmük van, az előző kormány el akarta venni.
Egy későbbi szakaszban megpróbálkoztunk a mezőgazdasági őstermelőknél keletkező jövedelmek járulékoltatásával. Akkor - tiltakozásképpen - országos méretekben eltervezett sztrájkkal, sztrájksorozattal kellett szembenéznie a kormánynak. Az Alkotmánybíróság is több esetben hátrányos döntést hozott; a probléma megoldása szempontjából olyan döntést hozott, amelyik nem tette lehetővé számunkra a járulékalap szélesítést.
Eközben rendre támadások értek bennünket az ellenzék padsoraiból is. Miközben mi a járulékot, a társadalombiztosítási munkaadói terhet 44 százalékról 39 százalékra csökkentettük, kitaláltuk azt az elmozdulást az adó jellegű megoldás irányába, hogy megalkottuk az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényt.
Némi keserűséggel idézem fel, hogy annak idején ezt a törvényt ellenzéki képviselőtársaim, maga Selmeczi Gabriella is, milyen élesen támadták és kifogásolták. Selmeczi Gabriella '96. október 16-án elhangzott beszédében úgy fogalmazott: "Nem értünk egyet a biztosítási alapú egészségügyi ellátás pusztán fiskális szempontok alapján történő megszüntetésével. Nem értünk egyet sem a járulékalap szélesítésével, sem a járulék adóvá alakításával."
(Vidoven Árpádot a jegyzői székben Herényi Károly váltja fel.)
Némi keserűséggel idéztem ezt, merthogy ezek a támadások természetesen egyetlen kormánynak sem jönnek jól.
Mi most a helyzet? Jelenleg az egyik csomagban azt ígéri a kormány, hogy 39 százalékról 33 százalékra fogja csökkenteni azt a járulékot, amit tb címén a munkaadóknak fizetni kell.
(11.20)
A másik csomagban pedig ezt az egészségügyi hozzájárulást - a két évvel ezelőtt nagyon súlyosan támadott egészségügyi hozzájárulást - nagyon nagy mértékben szélesíti, fejleszti, kiterebélyesíti, hiszen az eredetileg tételes, egyértelműen fix megoldást tartalmazó, személyek után fizetendő egészségügyi hozzájárulást most kételeművé teszi, a tételes részt rendkívül nagy mértékben megemeli.
Idén az egészségügyi hozzájárulás személyenként 2100 forint, jövőre 3600 forint lesz. Ez egészen pontosan 70 százalékos emelési tétele ennek az adó jellegű fizetnivalónak. Emellett eltervez egy százalékos tételt is, amit természetesen azokra a jövedelmekre próbál majd érvényesíteni, amelyek társadalombiztosítási fizetéssel nem terheltek. Ez a százalékos mérték átlagosan 11 százalék, de néhány esetben ennél magasabb, 25, illetve 20 százalékos lesz. Ismeretes, hogy cégautók után 25 százalék, illetve ebbe a körbe tartozik majd az osztalékok megadóztatása. Használhatjuk ezt a kifejezést, hiszen adó jellegű tehernövekedésről van szó, ami önmagában véve - még egyszer mondom, képviselőtársaim - nem baj, beleillik abba a folyamatba, amit az előző kormány elkezdett.
Baj inkább azzal van, hogy rendkívül bonyolult a megoldás. Mint általában, következményként számolni kell azzal, hogy a bonyolult megoldások arra alkalmasak, hogy a szereplők megkeressék a kiskapukat, hogy tulajdonképpen - végeredményét tekintve - diszfunkcionálisan működjön mindaz, amit elterveznek.
Nézzük meg röviden, hogy milyen következményekkel kell számolni, kiknek lesz hátrányos ez a megoldás! Erről már többen szóltak előttem: egyértelmű, hogy hátrányos lesz a minimálbéren foglalkoztatottak körére, a legalacsonyabb munkaadói jövedelmeknél ez a tehernövekedés bizony növekedés, és nem szinten tartása a terheknek.
Elhangzott az is, hogy az a bizonyos inflexiós pont, ahol nulla a tehernövekedés, az 21 400 forint. Aki ez alatt keres, illetve az a munkaadó, aki ez alatti jövedelmeken foglalkoztatja a dolgozóit, már tehernövekedésként fogja megélni az eltervezett és bevezetésre kerülő változtatásokat. Nagy a gyanúm, hogy az egyéni vállalkozók pénztárcájában is tehernövekedést fognak érzékelni, hiszen ők is tipikusan erre az alacsony jövedelmi szintre vallják be a jövedelmüket, és őket az egészségügyi hozzájárulás megemelése meglehetősen hátrányosan fogja érinteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon jó lenne erről a két törvényről olyan körülmények között vitatkozni és gondolkodni, hogy a kezünkben lenne a társadalombiztosítási alapokról szóló költségvetés, tehát láthatnánk, hogy amikor a két törvény együttes hatása eredményeképpen a kormány 115 milliárdos tehercsökkenést ígér, akkor vajon a kiadási oldalak tételei hogyan alakulnak, azok a kiadások, amelyek okkal és joggal felmerülnek a két alapnál, miből lesznek finanszírozhatók.
Megpróbálkoztam néhány becslés jellegű közelítéssel. Ami az egészségügyi hozzájárulást illeti, az idén 96 milliárdra tervezett a költségvetésben. Talán még jó néhány képviselőtársam emlékszik rá, hogy amikor bevezetésre került ez az adó jellegű teher, akkor sokkal kevesebb bevétel keletkezett belőle, mint amekkorára tervezte az akkori kormány. Ha ezt az összeget egyszerűen felszorzom azzal a bizonyos 70 százalékkal, amivel emelkedik az egy főre vetített mérték, akkor itt egy 160 milliárd forintos kassza keletkezik. Ebből legfeljebb azt a 4 milliárdnyit lehet levonni, ami a nyugdíjas vállalkozók elengedett egészségügyi hozzájárulásának fedezete.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném önöket meggyőzni arról - pontosan a feladat fontosságára, súlyára, nagyságrendjére való tekintettel -, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége arra készül, hogy konstruktív ellenzékként viszonyuljon ezekhez a törvényjavaslatokhoz. Nem fogjuk gáncsolni a kormány jó törekvéseit, de arról, hogy végül is hogyan fogunk szavazni a két törvényről, majd akkor tudunk érdemben dönteni, ha a társadalombiztosításról szóló költségvetés utoléri az adótörvényeket, ha módunk lesz együtt áttekinteni a kiadásokat és a bevételeket.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Megköszönöm a képviselő asszony hozzászólását. A következő hozzászóló Csáky András képviselő úr a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; felkészül Lentner Csaba képviselő úr. Képviselő úr, öné a mikrofon.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvénymódosítási javaslat egy alig egy éve elfogadott törvényen kíván változtatni. Felvetődhet a kérdés, mi teszi szükségessé ilyen rövid idő után egy törvény módosítását. Véleményünk szerint az eredetileg elfogadott törvény nem tekinthető igazán sikeresnek. Kiderült, hogy az e törvényben meghatározott bevételeket a társadalombiztosítási alapok - legalábbis az idei első félévben - nem tudták realizálni.
A pénzügyi egyenleg helyzetének alakulását az idei év első félévére vonatkozóan áttekintve kiderült, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya a tervezett nullszaldóval szemben 18 milliárd 839 millió forinttal magasabb, mint az 1997-es esztendő első félévében. A számítások szerint az év végéig 33 milliárd 779 millió forint hiány várható. Fél év alatt a bevételek 46,37 százalékban, a kiadások 49,86 százalékban teljesültek. A bevételek mind a munkáltatóknál, mind a munkavállalóknál elmaradtak a tervezettől, különösen az egyéni vállalkozók munkáltatói járulékbevételei alakultak kedvezőtlenül, mindössze 42 százalékban teljesültek.
Az egyéni járulékfizetés a tervezetthez képest az első félévben 49,22 százalék volt. Az év végére várhatóan 14,13 millió forintos lesz az elmaradás. Június végéig az Állami Pénztárfelügyelet adatai szerint 829 ezer fő lépett át a magánnyugdíjpénztárakba. Az átlépők miatti bevételkiesés az első félévben 9 milliárd 73 millió forint. Ennek hiánypótló átutalása nem történt meg, decemberre várhatóan e célra az állami költségvetési törvényben előírt 20 milliárd 100 millió forint összeg jut. Év végére azonban a Gazdaságkutató Intézet szerint 1 millió 196 ezer fő átlépésével számolhatunk, így a bevételkiesés várhatóan 35 milliárd 100 millió forint körül alakul. Az alapnak a növekvő számú átlépő okozta havi hiánya a hátralévő időben folyamatos likviditási gondok forrásává válhat. Tehát elmondható, hogy a társadalombiztosítás idei költségvetése a magánnyugdíjpénztárak járulékelszívó hatását a ténylegesnek alig több mint felére becsülte.
A kialakult helyzet természetesen nem veszélyeztetheti a nyugdíjkifizetéseket, az állami költségvetési garancia következtében viszont a tervezettnél lényegesen nagyobb terhet jelent az állami költségvetés egyensúlyára. Ennek fényében nem egészen érthető, hogy a törvényjavaslat miért nem élt azzal a lehetőséggel, hogy befagyassza a jelenlegi 7 százalékos szintjén a nyugdíjbiztosítási járulékot, hanem még meg is növeli 1 százalékkal. Ez ugyanis azt jelenti, hogy magánnyugdíj-pénztári tagság esetén 7 százalékra nő az egyéni tagdíj, és továbbra is csak 1 százalék marad a tb-nyugellátás céljaira befizetett összeg.
(11.30)
Ezért a törvényjavaslathoz a járulék befagyasztását javasló módosító indítványt szándékozunk beterjeszteni.
Ugyanakkor egyet kell érteni a törvényjavaslat általános indoklásában megfogalmazott céllal, mely szerint a jogalkalmazást segítő módosítások mellett a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai bevételeinek értékmegőrzését és a biztosítási elv erősítését szolgáló módosítási javaslatokat is tartalmaz a tervezet.
A tegnap tárgyalt, az adózás rendjéről rendelkező törvény is a járulékfizetési fegyelem növelését tartotta céljának, mikor is azt rendelné el, hogy a társadalombiztosítási járulékok nyilvántartását és behajtását átvegye az APEH. Véleményünk szerint azonban ennél is jelentősebb hatással lesz a járulékfizetési fegyelemre az a jelen törvényjavaslatban megfogalmazott cél, miszerint a javasolt változások a foglalkoztatók terheit éves szinten 115 milliárd forinttal csökkentik. A csökkenés a tíz fő vagy afeletti munkavállalót foglalkoztató gazdálkodó szervezeteknél jelentkezik, az egyéni vállalkozóknál és a tíz főnél kisebb szervezeteknél tehernövekedés nem történik.
A javaslat az 1999. évben várható minimálbérnél, 22 600 forintnál némileg alacsonyabb szinttől, 21 500 forintos keresettől már garantálja, hogy a munkáltatói terhek csökkennek. Ez a megoldás a foglalkoztatók szinte teljes körére kedvezőbb hatású, mint az ez évi szabályozás. Tehernövekedés csak a minimálbér alatti foglalkoztatásnál jelentkezik. E célok érdekében 1999-től a munkáltatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége a jelenlegi 39 százalékról 33 százalékra csökken. Ezen belül az egészségbiztosítási járulék 15 százalékról 11 százalékra, a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalékról 22 százalékra, viszont az egészségügyi hozzájárulás összege 2100 forint/főről 3600 forintra emelkedik. Az ezzel kapcsolatos fenntartásainkat azonban majd az egészségbiztosítási járulékról rendelkező törvényjavaslat vitájában mondom el.
A módosító javaslat részletesebb áttekintése során örömmel fedeztük fel, hogy orvosolja azt a képtelen helyzetet, mely abból származott, hogy a külföldön foglalkoztatott biztosított még akkor sem fizethetett társadalombiztosítási járulékot, ha ezt önként vállalta volna, arra történő hivatkozással, hogy a nem biztosított biztosítási jogviszonyt csak akkor létesíthet, ha tartósan Magyarországon lakik.
További észrevételeink a törvény tervezett módosításához:
A fentiekre tekintettel is sajnálatos, hogy az előterjesztéssel egyidejűleg nem került sor a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítására. A végkielégítés miatt meghosszabbított biztosítási idő véleményünk szerint nem átgondolt módon került a törvénybe, ami nagyon sok problémát okoz. Változatlanul az a Magyar Demokrata Fórum véleménye, hogy ezt a jogintézményt hatályon kívül kellene helyezni.
Az eredeti törvény 24. §-ának (5) bekezdéssel való kiegészítésével ebben a formában nem tudunk egyetérteni. Továbbra is fenntartjuk azon javaslatunkat, hogy szűnjön meg a tőkefedezeti nyugdíjbiztosítástól idegen korlátozás, amely a tagdíj alapjában a nyugdíjjárulékkal azonos módon jelentkezik.
A jogszabály egyértelműen rendezi, hogy a juttatás-kifizetéskori biztosítási státusz szerint milyen nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség áll fenn. Utólagos megváltoztatását nem tartjuk indokoltnak, és azt is meg kell említeni, hogy a jogi aggály mellett hátrányos a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi pozíciójára is.
A törvény 26. §-ának (3) bekezdése helyébe lépő rendelkezés hiányos, mert a fizetés rendjére vonatkozó pontosítás mellett nem tartalmazza a nyugdíj-biztosítási járulék megállapításának módját, alapját, mértékét. Az eredeti szövegben benne van, feltételezhetően leírási hiba történt, ugyanis a törvény módosítási javaslata más helyen sem pótolja az említett hiányt.
Az eredeti törvény megállapításra vonatkozó szabályával és a tervezett módosítással több probléma is van. Tekintettel arra, hogy a törvény 34. §-ának (1) és (4) bekezdésében a 31 százalékos mérték nevesítve van, a mértékben a nyugdíj-biztosítási járulék mértékének csökkentését véleményünk szerint indokolt lenne figyelembe venni.
A törvény 44. §-ának új (4) bekezdésében a hozzáférési lehetőségeknek kölcsönösnek kell lennie a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervekkel.
A törvény 50. § (5) bekezdésének javasolt szövegében a "társadalombiztosítási igazgatási szerv" félreérthető lehet, figyelemmel a járulékigazgatás tervezett átalakítására.
A törvény 51. §-ának (3) bekezdésében előírt feladat véleményünk szerint szükségtelen, rendkívül növeli az adminisztrációt, de a gyakorlatban is végrehajthatatlan. Meg kell azonban jegyezni, hogy az igazgatási szerv fogalma miatt nem teljesen érthető, hogy az előterjesztő mire gondol e bekezdés első mondatában. A (6) bekezdésben foglaltak pedig zavaróak, mert a járulékigazgatás átalakításával összefüggésben ismét csak arra tudunk utalni, hogy az adózás rendjéről rendelkező törvény ugyancsak módosításra kerül.
A részleteket illető kifogásoktól eltekintve azonban a törvénymódosítás egészével egyet tudunk érteni, legalábbis azokban a kérdésekben, amelyek benne vannak a javaslatban. A lényegi kifogások éppen ezért azokat a kérdéseket érintik, melyekre nem terjed ki a mostani törvénymódosítás, nevezetesen arra, hogy továbbra sem kezeli a magánnyugdíjpénztárakba való belépéssel keletkező alapproblémát, mely azért keletkezett, mert a vártnál nagyobb számban léptek át a biztosítottak a magánpénztárakba. Szerintünk ez a folyamat a jövőben már-már nehezen kezelhető terheket ró mind az állami, mind a társadalombiztosítási alapok költségvetésére. Meg kellene gondolni, hogy valóban célszerű-e támogatni a magánnyugdíjpénztárak további térnyerését, vagy éppen ellenkezőleg, inkább vissza kellene fogni az átlépési kedvet.
Ezért kérem a pénzügyminiszter urat, vizsgáltassa meg azoknak az esetleges jövőbeni intézkedéseknek a hatásait, melyek közül elsőnek annak áttekintését javasoljuk, hogy valóban kötelezővé kell-e tenni a pályakezdők magán-nyugdíjpénztári tagságát. Ennek eltörlése ugyanis nem csupán annak az ötmilliárdos veszteségnek a kiváltását jelentené, amelyet nem fizetnek be a társadalombiztosításnak, hanem az állami költségvetés számára is lehetővé tenné az igen szoros állami garancia miatti későbbi kiadások csökkentését. Amíg ugyanis az állam a törvény erejénél fogva kötelező tagságot rendel el, addig természetesen számára is kötelező a teljes körű garancia fenntartása.
A másik javaslatunk azt célozza, hogy az egy összegben felvehető járadék helyett a magánnyugdíjnál is csak az életjáradék forma legyen igénybe vehető a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerrel szemben, azzal a különbséggel, hogy a járadékos halála esetén a nevén szereplő további összeg már teljes egészében kifizethető legyen örökösei számára. Jelenleg ugyanis a biztosított által egy összegben felvehető tekintélyes mennyiségű készpénz nagyon sok átlépő számára talán túlságosan is nagy csábítást jelent. Arra is gondolni kell, hogy közülük nem mindenki fogja takarékosan felélni hátralévő élete során ezt az összeget, és elszegényedése esetén újra csak az egész társadalmat fogja terhelni eltartásuk költsége.
Ezzel együtt reméljük, hogy a most megismert törvénymódosítás elfogadása esetén hozzá fog járulni mind a nyugdíjasok, mind a betegek könnyebben áttekinthető, ellenőrizhető és ugyanakkor biztonságosabb ellátásához. Ezekhez a célokhoz a jelzett módosító javaslatainkkal is megpróbálunk hozzájárulni, és azok támogatása esetén nyugodt lelkiismerettel tudjuk elfogadni a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítását.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Keller László képviselő úrnak, a Szocialista Párt frakciójából. Képviselő úr!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselő úr az előző hozzászólásában hosszasan taglalta a tb-költségvetés féléves helyzetét, ez sajnos nekünk nem áll a rendelkezésünkre, de két olyan következtetésre jutott, amivel, úgy gondolom, nekünk azért vitatkozni kell.
Az egyik következtetése az, hogy a magánpénztárakat valamilyen formában most már korlátozni kellene, mert érdekes módon a polgárok öngondoskodási igénye nagyobb, mint amivel mi a múlt évben számoltunk. Gondolom, képviselő úr, hogy ezt a javaslatát azért jobban meg kellene fontolnia! Annál is inkább, mert az ez évi társadalombiztosítási költségvetés az átlépésből vagy a magánpénztárba való belépésből következő társadalombiztosítási költségvetési hiányt, úgy gondolom, rendezi.
(11.40)
Két percben nincs lehetőségem arra, hogy ezt kifejtsem, de fölhívom a figyelmet, hogy ez két ponton is rendeződik az idei tb-költségvetésben. Valószínű, hogy a képviselő úr figyelme csak az egyik pontra terjedt ki, és a másik pontra nem.
Ami pedig a járulékbefagyasztást illeti, bármilyen hihetetlen is, de egyfajta társadalmi megállapodást mi is kötöttünk akkor, amikor a nyugdíjreformcsomagot elfogadtuk. És ennek, képviselő úr, kiszámíthatónak kell lenni, és döntött az Országgyűlés arról, hogy milyen átmenetben határozza meg a magánpénztárakba befizetendő kötelező járulékmértékeket. Azt gondolom, hogy a kiszámíthatóságot ad hoc jelleggel nem szabad veszélyeztetni, ennek egy kialakult rendszere van. Emiatt világosan kell látni, hogy össz-nemzetgazdasági szinten nem tűnik el az a megtakarítás, ami a magánpénztárakban jelentkezik.
Éppen ezért, képviselő úr, arra szeretném kérni, hogy ismételten tekintse át a nyugdíjreform rendszerét, és vizsgálja felül azon következtetéseit, amelyeket itt most a Házban megfogalmazott.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Csáky András képviselő úr. Képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Tisztelt Képviselőtársam! Hozzászólásának első mondatára csak annyiban tudok reflektálni, hogy mint parlamenti képviselőnek, bizonyára önnek is rendelkezésére állnak a biztosítási alapok, ha adatokat kér.
A második részét illetően pedig úgy gondolom, abban egyet kell értenünk, hogy a bekövetkező hiány a tervezetthez képest jóval nagyobb, ami a költségvetést mindenféleképpen terheli. (Mádai Péter: Nem igaz! Ez nem igaz!) És ez a jövőben is így várható. Az, hogy az egész magánnyugdíjpénztár körül milyen a pénzügyi konstrukció, nyilvánvalóan befolyásolja az átlépési kedvet, így igenis lehet ezt bizonyos módon befolyásolni.
A harmadik pedig, hogy itt nem befagyasztásra, hanem arra tennénk javaslatot, hogy ugyanúgy járadék formájában kapják meg, és tulajdonképpen az az elv nem sérül, hogy a befizetett összegek ugyanúgy örökölhetőek. A Szocialista Párt volt mindig arról híres, mindig azt hirdették, hogy ha egy törvényről kiderül, hogy nagyon rossz - amiről már eleve is ezt mondták -, akkor majd módosítunk rajta. Itt nem erről van szó, itt egy kis korrekcióra teszünk javaslatot csupán.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Göndör István képviselő úrnak, a Szocialista Párt frakciójából.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én is ehhez a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos dologhoz szólnék Csáky András képviselő úr gondolatai után.
Ön is említette, a biztosítási és a szolidaritási elv volt az egyik dolog, ami nagyon keményen a vita tárgya volt a nyugdíjtörvény elfogadásakor, és az akkori vitában sokan azon kétkedtek, hogy mennyien mennek át. A vitából az jött ki, hogy nem lesz vonzó, nem akarnak majd a magánnyugdíjpénztárba menni. Azt hiszem, az a folyamat, ami történt, azt is igazolja, hogy a munkavállalók mennyire bizalmatlanok a korábbi nyugdíjrendszerrel szemben.
Erre kétféle garancia volt. Az egyik, hogy a magánnyugdíjpénztáraknál a portfólióra kötelezettségeket ír elő a törvény, ami összefügg, nemcsak úgy, ahogy Keller képviselő úr elmondta, hanem úgy, hogy állampapírokban kell a pénzük jelentős részét tartaniuk.
A másik a garanciavállalás. Igen, azt hiszem, egy új intézmény indult el január 1-jétől, és ahhoz, hogy a fiatalok és a középkorosztály is átlépjen, számukra garanciákat kellett megfogalmazni. Nagyon örülök, hogy ön az MDF színeiben fogalmazza meg, hogy ezek túlzottak, mert én még nagyon emlékszem arra, hogy alig néhány hónappal ezelőtt ezek a garanciák még nagyon kevésnek ítéltettek meg akkor, amikor a törvényi előterjesztésről vagy annak a módosító indítványairól szavaztunk. Abban egyetértek önnel, hogy ha a garanciák túlzottak, akkor azok a magánnyugdíjpénztárakat egyfajta pazarló életvitelre vagy gondatlan gazdálkodásra ösztönözhetik. El tudom képzelni, hogy ezt vizsgáljuk, és erre esetleg fokozatosan vissza lehet majd vonulni - de most, jelen pillanatban semmiképpen nem támogatnám.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételten kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Keller László képviselő úr, a Szocialista Párt frakciójából. Képviselő úr!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselő úr, ami az adatokhoz való hozzájutást illeti: a múlt hét elején kértem arra az egészségbiztosítást, illetve a társadalombiztosítást felügyelő államtitkár asszonyt és az adóhivatalt, hogy a hétfői hozzászólásomhoz szíveskedjenek olyan adatokat biztosítani, amelyekről úgy gondoltam, hogy külön munka nélkül is rendelkezésre bocsáthatók. A mai napig nem érkezett meg a kért adat, de még az sem, hogy elnézést kérjenek tőlem, hogy nem szolgáltattak adatot, és ezzel a parlamenti megnyilvánulásomat nem segítették elő.
Ami pedig az 1998. évi tb-költségvetést illeti, úgy gondolom, kellő támpontot nyújt a társadalombiztosítás 1997. évi zárszámadása. Ebben az szerepel, hogy az 1998. évi előzetes tényadatok alapján prognosztizálható, hogy az alapok összbevételei az előirányzattól 0,7-1 százalékkal maradnak el, illetve a kiadások 3 százalékkal túlteljesülnek; az összes hiány 54 milliárddal lesz magasabb, mint a tervezett. És nyilván nem tesz javaslatot pótköltségvetésre az előterjesztő, aki egyébként a pénzügyminiszter.
Tehát úgy gondolom, képviselő úrnak azok az aggodalmai, amelyeket most itt megfogalmazott a társadalombiztosítási költségvetéssel kapcsolatban, teljesen megalapozatlanok, hiszen maga a kormány mond véleményt - igaz, hogy elég sajátos módon, mert a zárszámadásban teszi ezt, de most nem ennek a vitája folyik - arról, hogy milyen pozícióban van a társadalombiztosítás helyzete, és ez a kormány megítélése szerint sem ad okot olyanféle aggodalomra, amit ön most itt megfogalmazott s aztán még a kétpercesben is megerősített.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a lehetőséget Csáky András képviselő úrnak, a Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Ha már a tb-alapok múlt évi zárszámadására hivatkozik, Keller képviselő úr figyelmét fölhívom, hogy kaptunk emellé egy vastagabb anyagot, ami az ÁSZ-jelentésre vonatkozik, azt is olvassa el, és akkor már tulajdonképpen más fénybe kerülnek a dolgok.
Gondolom, Göndör képviselő úrral abban egyetértünk, hogy ha a magánnyugdíjpénztárak túl gyorsan minél nagyobb teret nyernek, az pont a szolidaritás elve ellen hat, hiszen ott az egyén saját magáról való gondoskodásáról van szó, és az így kivont összegek tulajdonképpen közvetlenül az egész társadalom részére juttatott ellátásoktól vonják el a pénzt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra kap lehetőséget Kökény Mihály képviselő úr, a Szocialista Párt frakciójából.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én is a Csáky képviselő úr által felvetett gondolatokhoz szeretnék röviden szólni. A képviselő úr kinyitotta a nyugdíjreform vitáját. Csak nagyon röviden hadd ajánljam a képviselő úr figyelmébe azokat a modellszámításokat, amelyek még tavaly készültek el az úgynevezett második pillér bevezetésével kapcsolatban. Ezek a modellszámítások elég világosan mutatták, hogy - akárhogyan is kalkulálunk az átlépők számával, ami végül is nagyobb lett a tervezettnél - a várható, emiatt bekövetkező hiány még jövőre sem fogja elérni a bruttó hazai össztermék 1 százalékát. Ezek a modellszámítások ebben a limitben állapították meg azt a határt, ami fölé csúszás már veszélyeket rejt magában.
Nos, úgy tűnik, hogy erről nincsen szó, ez finanszírozható; már csak azért is finanszírozható, mert a másik oldalon a megtakarítások ütemének növekedése meghaladja a deficit növekedésének az ütemét.
(11.50)
Végül pedig hadd szóljak arról, hogy létezik a Tárki által készített olyan vizsgálat, amely azt mutatja: a magánnyugdíjpénztárak iránti lakossági bizalom növekedésével párhuzamosan újból növekedni kezdett a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer iránti bizalom. Ezt mutatják a befizetési statisztikák, tehát a lakosságnak egyáltalán nincs ellenére az, ha a szolidaritási elvet az öngondoskodási elvvel kombináljuk.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Lentner Csaba képviselő úr.
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen a következő vezérszónok lennék a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről, azonban a vitának ebben a tárgykörében, a magán-nyugdíjbiztosító pénztárak kapcsán néhány gondolatot szeretnék a tisztelt képviselőtársaimmal megosztani.
Felmerült az MDF képviselője részéről a magán-nyugdíjbiztosító rendszer némi felülvizsgálata, korrekciója. Ezzel tulajdonképpen mi magunk is teljes mértékben egyetértenénk, hiszen a magán-nyugdíjbiztosító pénztárak bevezetését annak idején véleményünk szerint nem kellőképpen alapos hatásvizsgálatok, hatásszámítások előzték meg. Való igaz, hogy az elmúlt évben, illetve az előtt több kötetnyi anyagot készítettek különböző szakértői csapatok a nyugdíjbiztosítás bevezetésére, a magán-nyugdíjbiztosítás létrehozására, azonban lényeges az, hogy ez a nemzetközi pénzügyi szervezetek, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap részéről egy olyan modellt honosítana meg az országban, amelyet tulajdonképpen olyan helyeken szokott az IMF javasolni, ahol annak előtte még nem volt nyugdíjbiztosítás. Mint tudjuk, Magyarországon a felosztó-kirovó rendszer jó pár évtizede működik. Tehát tulajdonképpen Indokína térségében javasolt az a magán-nyugdíjbiztosítási modell, amelyet az előző kormányzat bevezetett. Tehát messzemenően egyetértenénk ezeknek a hatásszámításoknak az átgondolásával, illetve a korrekciók elvégzésével.
Másrészt pedig a modell nagyon egyszerű: a felosztó-kirovó rendszerben, az állami rendszerben tulajdonképpen a magán-nyugdíjbiztosító pénztárakba való befizetés lehetőségének megteremtésével egy hiánytömeg keletkezik. A másik oldalon a magán-nyugdíjbiztosító részlegben pedig egy többlet keletkezik, ami szabadon befektethető, mozgatható, tőkepiaci csatornákon ez a pénz tulajdonképpen bármely világtájon bármely befektetési ágazatban elhelyezhető; tehát itt még a garanciákat is majd végig kellene gondolni, hogy ezek a tőketömegek hogyan hova áramoljanak.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a Szocialista Párt frakciójából.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Most már nem is kell két perc, lényegében egy bővített mondatot mondanék. Csáky úrnak ajánlanám figyelmébe: ha megnézi a statisztikákat, a január utáni nagyon intenzív növekedés a magánnyugdíjpénztárak irányába augusztustól folyamatosan csökken. Tehát én azt hiszem, hogy a túlzott aggódás és a túlzott félelem fölösleges.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Két percre kap lehetőséget Csáky András képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Lentner képviselő úr hozzászólása kapcsán azért szeretném leszögezni, hogy a Magyar Demokrata Fórum mindig is egyetértett a magánnyugdíjpénztár bevezetésével. Az itt felsorolt javaslataink tulajdonképpen egy pici kis finomítást igényelnek, hogy pont a forráskivonó hatásuk talán mérsékeltebb és elhúzódóbb legyen, mint ahogy jelenleg ez megnyilvánul. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percre kap lehetőséget Kökény Mihály képviselő úr, a Szocialista Párt frakciójából. Képviselő úr, öné a szó.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Lentner Csaba képviselőtársamnak ajánlom, hogy tanulmányozza az Európai Unió és az OECD ide vonatkozó anyagait, amelyekben bizonyos értelemben mintaként is tekintik a magyar nyugdíjrendszert, amelyet egyébként a svédek, a hollandok is nagyon tanulmányoznak most. Sőt, mintha ma már egyik képviselőtársam említette volna, hogy nem olyan régen a lengyel szejm, ahol konzervatív többség van, fogadott el egy teljesen hasonló nyugdíjrendszert, amelyben a magánnyugdíjpénztárak számára adott tér messze meghaladja a magyarországi lehetőségeket. Tehát azt gondolom, itt messze nem arról van szó, hogy valahol Chilében vagy Indokínában működik ez a modell. És hadd hívjam fel a képviselő úr figyelmét arra is, hogy olyan garanciarendszer övezi a magánpénztárakat, hogy itt a befektetések egyáltalán nem valahol a Távol-Keletet erősítik, hanem igenis a magyar gazdaságot.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételten megjelent a monitoron Lentner Csaba neve. Két percre kér lehetőséget? Egyébként ön következik rendes hozzászólásra is. (Dr. Lentner Csaba: Két percet kérek!) Akkor a képviselő úr saját maga után következik. Én azt gondolom, megadnám önnek a szót rendes hozzászólásra. (Dr. Lentner Csaba a szónoki emelvényre lép.) Öné a mikrofon, képviselő úr.
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kicsit megrökönyödve állok itt, hiszen egy speciális téma kapcsán kezdett el a tisztelt Házban egy vita kibontakozni, és én ehhez a megszólíttatásomhoz szerettem volna az első körben hozzászólni, nem pedig úgy, hogy maximum 15 percre kapjak lehetőséget. De ha már nálam van a szó, végül is mindegy, hogy a helyemről beszélek, illetve a pulpitusról, azért elöljáróban, még mielőtt a mondanivalóm lényegére térnék, azt hadd mondjam el Kökény Mihály képviselőtársamnak, hogy megköszönöm az irányomban tett ajánlásait, azonban arról se feledkezzünk meg, hogy az államháztartás pénzügyi helyzetét bemutató pénzügyminisztériumi anyag a társadalombiztosítási alapok vonatkozásában 1998. január 1-jétől 1998. szeptember 30-áig jelentős mértékű hiányt mutat be. A tervezett hiány mértéke 22 milliárd forint volt, a tényleges hiány pedig ezzel szemben most, szeptember 30-án 89 milliárd forint. Tehát ha mintaként ajánlja Kökény képviselőtársam a magyar modellt, akkor, úgy érzem, erről a tetemes mértékű veszteségről sem szabad megfeledkezni. (Mádai Péter: Nem biztos, hogy a kettő összefügg!)
Ezek után a társadalombiztosítási járulékok vonatkozásában rátérnék a mondanivalóm lényegére. Az adótörvénycsomag idestova két hete tartó tárgyalása során a Magyar Igazság és Élet Pártjának elvi álláspontja mind az adótörvényekkel, mind a társadalombiztosítási jogszabályokkal kapcsolatban az, hogy történjen adókönnyítés a vállalkozások és a lakosság irányába a gazdasági növekedés és a lakosság életkörülményeinek javítása érdekében. A különböző vállalkozói csoportok esetében - legyenek ezek külföldi vállalkozók, legyenek ezek belföldi vállalkozók, kis- vagy nagyvállalkozások - az indokolatlan adózási különbségek megszüntetését mi minden alkalommal szorgalmazzuk, és ezáltal a hazai kis-, közép-, kényszervállalkozások indokolatlan adózási körülményeinek a megszüntetését szeretnénk elérni.
Mindezeken túl ennek a most tárgyalt törvénycsomagnak témája az adóhatósági jogkörök bővítése is, a különböző adózási előírásoknak való megfelelésben az egyszerűsítés, az adminisztrációs terhek könnyítése. Mi tulajdonképpen támogatjuk ezeket a kezdeményezéseket, hiszen a jóhiszemű joggyakorlás elősegítése mind az adózók, mind az adóhatóság irányába ezen lépéseken keresztül tulajdonképpen megvalósulhat. Olyan adóhatósági többletjogkörök biztosítása és majd a jóhiszemű joggyakorlás az adóhatóság részéről is, amelyek a tisztességes üzleti élet megerősítését szolgálják, tulajdonképpen támogatandó szempontok a részünkről.
Ugyanakkor tisztelt képviselőtársaimnak hadd utaljak arra, hogy itt hetek óta egy folyamatos számháborút tapasztalunk a Parlament falai között, amelyek, azt hiszem, az érdemi munkáról jelentős mértékben elterelik a figyelmet. Jobbára százalékokról vitatkozunk, tisztelt képviselőtársaim. Ide vonatkozóan talán követendő példaként hadd utaljak önöknek az amerikai törvényhozásban épp a múlt héten lezajlott költségvetési vitára az adótörvények vonatkozásában. A keményvonalas republikánus képviselők öt év alatt 80 milliárd dolláros adóteher-csökkenést irányoztak elő.
(12.00)
Bizony, az amerikai elnök vétója akadályozta meg, hogy az öt év alatti 80 milliárdos adóteher-csökkenés bekövetkezzen. Egy olyan csomag került végül is elfogadásra, amely - kihangsúlyozom - csak kilenc év alatt kívánja 80 milliárddal csökkenteni az adóterheket. De itt, mint hallhatják, egyértelmű adócsökkentésről van szó. Nem rejtelmes százalékokban beszélnek az amerikai képviselők, nem a vágyaikat fogalmazzák meg. Tulajdonképpen ennek üzenet értéke kellene legyen a mai napra, illetve az elkövetkezendő napokra, amikor adótörvényekről, illetve majd költségvetésről beszélünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezt tennénk mi is, abszolút számokban beszélnénk, akkor olyan csalafintaságok kiküszöbölhetők lennének, mint amikor a tisztelt kormányzat adókönnyítésről beszél a beterjesztett törvényjavaslat kapcsán, ugyanakkor a központi befolyású, közvetlen adók 1998-ról '99-re 123 milliárd forinttal emelkednek, a közvetett adók 197 milliárddal, a helyi adók pedig 18 milliárd forinttal, míg a mai ülésnap tárgykörét jelentő munkáltatói és munkavállalói társadalombiztosítási járulékok és egészségügyi hozzájárulások 60 milliárd forintos értéknövekedést mutatnak 1999-re.
Az elkövetkező évben, 1999-ben 400-410 milliárd forinttal több jövedelmet kíván az adóhatóság elvonni a vállalkozásoktól és a lakosságtól. Erősen aggályos ezen szám ismeretében adókönnyítésekről beszélni. 11,7 százalékos adóelvonás-növekedés egy év alatt, ami biztos. Ugyanakkor az, hogy a megmaradó jövedelmekre, azok vásárlóértékére a figyelembe vehető infláció valójában 13 százalék lenne, még kétséges. És itt a lakosság jövedelem-visszaesése 1999-ben akár 20-25 százalékosra is prognosztizálható.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítására beterjesztett T/279. számú törvényjavaslat - valóban, ez így van - 39 százalékról 33 százalékra kívánja csökkenteni a munkáltatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségét. Ezen belül pedig az egészségbiztosítási járulékot 15 százalékról 11 százalékra, a nyugdíj-biztosítási járulékot pedig 24 százalékról 22 százalékra.
Viszont az egészségügyi hozzájárulás összegét a jelenlegi 2100 forint/fő értékről 3600 forintra emelnénk. Erre tulajdonképpen mondhatnánk azt nemes egyszerűséggel, hogy amit a réven nyernénk, tulajdonképpen a vámon elveszítjük. Sőt, ugyanakkor a munkáltatók Munkaerő-piaci Alaphoz történő hozzájárulását 4 százalékról 3 százalékra kívánja a kormányzat mérsékelni. Nyilván ez a munkáltatók oldaláról jó, de egy központi alap részéről bizony ez forrásszűkét fog eredményezni.
A javasoltak számos ellentmondást felvetnek. A Fidesz választási programjában a kis- és középvállalkozásoknak az adóterhek mérséklését ígérte a Fidesz, az adminisztráció egyszerűsítését, ezen túl állami megrendeléseket, kedvezményes hitelek nyújtását helyezte kilátásba. Tekintve, hogy ami még nem volt - hitelnyújtások, állami támogatás, kontingensek -, ezekről nem beszélnék, ezek még váratnak magukra, most adótörvényekről essen inkább szó. Azonban hadd utaljak arra, hogy ezen vállalkozói réteg, tehát a kis- és középvállalkozói réteg támogatási technikájának megítéléséhez szükséges azt tudni, hogy az elmúlt évek gazdasági növekedéséből és a növekedéssel járó pozitívumokból a kis- és középvállalkozói réteg teljes egészében kimaradt. A tényeknél maradva: például 1997-ben 4 százalék körüli gazdasági növekedést ért el a magyar gazdaság; ugyanakkor a gazdaság szerves részét alkotó kis- és középvállalkozások, vagyis az 50 fő alatti foglalkoztatási létszámmal dolgozó vállalkozások szintjén 7 százalékos gazdasági visszaesés mutatkozott. Lenne tehát hova fejleszteni '98-ban és '99-ben ezen vállalkozói szektort.
Az érdemi könnyítések azonban még váratnak magukra, sőt a 11 százalékosra tervezett egészségügyi hozzájárulásnak az adó jellegű elvonása azonban még újabb terheket is rak az 50 fő alatti foglalkoztatókra, a kis- és középvállalkozásokra. Ezek a vállalkozások alkotják ugyanis a gerincét annak a vállalkozói rétegnek, amely kis alaptőkével működik, így nem elég, hogy nemzetközi viszonylatban hallatlanul magas osztalékadót is kell fizetni, sőt ezt még egy újabb elvonással is megfejelik. Itt, tisztelt képviselőtársaim, ellentmondás van, hiszen a pénzügyi kormányzat számításai szerint a tervezett adó- és járulékváltozások hatásaként jövőre több mint 100 milliárd forinttal javul a gazdálkodó szervezetek pozíciója, ugyanakkor a kis- és középvállalkozások terhei, különösen az osztalékot is fizetőké, nagymértékben növekedni fognak.
Az ellentmondást, a többletjövedelem-elvonó helyzetet véleményünk szerint úgy lehetne feloldani, ha egy olyan alanyi jogon járó kompenzációs rendszer kerülne kidolgozásra, amely ellensúlyozná az adóterhek növekedését. Lehetséges tehercsökkentés lehetne például a többletfoglalkoztatás preferálása, aminek keretében, ha a vállalkozó az adott évben növelné foglalkoztatottjai létszámát az előző évhez képest, úgy a munkabér közterheinek egy bizonyos részét az államháztartás átvállalná.
Vállalkozói oldalról jó megoldás lenne, lehetne, ha az 1999. évi tehernövekedést a Munkaerő-piaci Alapból kompenzálhatnák a vállalkozók, tisztességes pályáztatási viszonyok között. A Munkaerő-piaci Alap költségvetését is tanulmányozás alá vettem, mármint az 1998. évi költségvetési törvényben szereplő Munkaerő-piaci Alapét. Azt a körülményt figyelembe véve, hogy a munkáltatók Munkaerő-piaci Alaphoz történő hozzájárulását a kormányzat 4 százalékról 3 százalékra kívánja csökkenteni, a javasolt kompenzációs lépések a forrásszűke miatt aligha kivitelezhetők. Az alap '98. évi költségvetése 131 milliárd forint, amiben a munkaadói járulékbefizetések értéke meghatározó, 92 milliárd forint értékkel, míg a munkavállalói járulékok értéke 31 milliárd forint. A rehabilitációs és szakképzési hozzájárulások közel 8 milliárd forintot tesznek ki.
1999-ben, bár még nem ismerjük az alap költségvetését, de alapvető forrásbővülésre nem nagyon számíthatunk, figyelembe véve a munkáltatói hozzájárulások százalékának csökkentését is. Ugyanakkor tudnám azt javasolni jóindulattal a tisztelt Pénzügyminisztériumnak, hogy a kompenzációs rendszerben az 50 fő alatti foglalkoztatók esetében vizsgálják a lehetőséget, milyen formában lehetne mégis ezen kis- és középvállalkozói rétegen segíteni.
A társadalombiztosítási terhek korábban idézett, 1999. évi 60 milliárd forint értékű növekménye mellett fenntartásokkal fogadható a pénzügyi kormányzat azon vélekedése, miszerint a foglalkoztatók terheit éves szinten 115 milliárd forinttal csökkentik egy év alatt a beterjesztett törvényjavaslat hatásaként. Számításokat végeztünk mi is, tisztelt képviselőtársaim. Valóban csökkennek a munkáltatói terhek 115 milliárd forinttal, azonban csak az 50 fő feletti foglalkoztatók, a nagyvállalatok és a multinacionális cégek körében.
Rakjuk össze a számokat! A rendszerben lesz 60 milliárd forint többletadó-növekmény 1999-ben, mint említettem. Az 50 fő alatti foglalkoztatóknál az összeadások és kivonások elvégzése után pedig legkevesebb 175 milliárd többletteher jelentkezik. Ugyanúgy fölmerül a kérdés, ki fizeti meg a révészt 1999-ben, azaz ki finanszírozza a tb-ellátás államháztartási rendszerét. A kérdésre így alapvetően az a válasz adható, hogy a lakosság és az 50 fő alatt foglalkoztató kényszervállalkozások, a kis- és a középvállalkozások.
A beterjesztett törvényjavaslat hatásaként azon vállalkozások kerülnek kedvezőbb helyzetbe, amelyek magas munkabéreket fizetnek, tehát ismét a nagyvállalati kör. 1998-ban a munkáltatói közterhek 150 ezer forint bruttó kereset esetén 45,9 százalékos elvonási mértéket jelentettek. 1999-ben havi 150 ezer forintos bruttó kereset esetén ez már valóban csak 39,9 százalékos elvonási mértéket jelentene.
(12.10)
Azonban 150 ezer forintos bruttó fizetés jobbára csak a nagyvállalati szektorban fordulhat elő, kis- és középvállalkozások, kényszervállalkozások nem nagyon büszkélkedhetnek ilyen magas jövedelemmel. Tehát a kormányzat által beígért adó- és járulékcsökkentés leginkább a pénzügyi szektorban, a bankokban, a távközlésben, a vegyiparban jelent kedvező hatásokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most dilemmában vagyok, tisztelt elnök asszony, mert nem tudom, hogy megkapom-e még pluszban a két percet, mert akkor rövidebbre fogom.
ELNÖK: Természetesen, a képviselő úr a továbbiakban a helyéről folytathatja a vitát.
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Ezt nagyon helytelennek tartom!
Összességében, vezérszónokként azt szeretném elmondani, hogy a beterjesztett törvényjavaslat kapcsán elismerjük azt, hogy adminisztrációs terhek csökkentésre kerültek, ezt pozitívumnak ítéljük, de összességében a törvénycsomagra ezen kifejtett érveink alapján pozitív, igenlő választ nem tudunk adni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Kökény Mihály képviselő úrnak, a Szocialista Párt frakciójából.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Csak nagyon röviden, egy bővített mondatban szólnék. Lentner Csaba képviselőtársam említett egy számot, amely egy dermesztően növekvő hiányt mutat a társadalombiztosítási kasszában.
Csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy a hivatalos prognózisok szerint idén legfeljebb 33 milliárd forint erejéig függ össze a hiány a nyugdíjrendszer bevezetésével, egyébként pedig ez egyéb tényezőkkel magyarázható: gyógyszerkassza-túllépéssel, az egészségügyi hozzájárulás be nem fizetésével és így tovább. Azt gondolom, ezt azért helyes megjegyezni, mert ilyen értelemben talán félreérthető volt az, hogy képviselőtársam a nyugdíjrendszerrel összefüggésben említette az említett mértéket. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én csak az utolsó vezérszónoklat elhangzása után kívántam az expozé egy mondatára visszatérni, amit az államtitkár úr mondott nekünk.
Az államtitkár úr azt mondta, hogy ami ebben a törvényben szerepel, az az utóbbi húsz év legjelentősebb köztehercsökkentése - ezt mondta az államtitkár úr. Nos, én azt gondolom, kiderült a bizottsági vitákban, hogy itt nincs szó jelentős köztehercsökkentésről, hiszen a 6 százalékos járulékcsökkentésből azt a 4 százalékot, ami az egészségbiztosítási ágon van, teljes egészében ellensúlyozza az egészségügyi járulék növelése, a tételes egészségügyi járulék emelése és a 11 százalékos egészségügyi járulék bevezetése.
Ez rendben van, hiszen ezzel önök lényegében azon az úton mennek tovább, amit mi elkezdtünk néhány évvel ezelőtt az önök parázs támadásai közepette. Mi is azt csináltuk, hogy 5 százalékkal csökkentettük a járulékot, és bevezettük az egészségügyi hozzájárulást. Önök mit csinálnak? Tovább csökkentik a járulékot, és felemelik az egészségügyi hozzájárulást.
Ezek szerint nincs más választás, ha jól értem. A "van más választás" című jelszó ebben az esetben nem érvényesül. Ez nem baj, ezt én üdvözlöm, csak akkor ne tessék arról beszélni, hogy jelentős, az utóbbi húsz évben példátlan köztehercsökkentésről van szó. Erről nincs szó! Nem arról van szó, hogy annak a 25 százalékos csökkentésnek az első negyedét máris végrehajtották. Nem hajtották végre, nem tudják végrehajtani. Akkor tessék ezt bevallani, nyíltan, férfiasan és fideszesen, és akkor tudunk miről beszélni! Már csak azért is, kedves államtitkár úr, mert a vállalkozót nem a névleges közterhek, hanem a valódi közterhek érintik, amiben például a cégbírósági illetékek emelése is benne van.
A valódi közterhek nem csökkennek, akkor viszont azok a foglalkoztatást bővítő hatások sem jelentkeznek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amit önök ettől az intézkedéstől elvárnak. Mondjunk igazat, államtitkár úr!
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre kért lehetőséget Mádi László képviselő úr, a Fidesz-frakcióból. Képviselő úr, önt illeti a szó!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kökény Mihály által elmondottakat némileg pontosítani lenne célszerű, hiszen a hiány mértéke, ebben igaza van, nemcsak az új nyugdíjrendszerre való átállásból adódik, illetve az átállási többletből, mert a minisztérium itt is rosszul kalkulált ilyen értelemben, és ez tényleg tízmilliárdos nagyságrendű többletfinanszírozási igényt jelent a társadalombiztosításon belül, hanem az egyéb tételeknél is így van, ez igaz.
Hozzá kell tenni, hogy sajnos, az előző kormányzat rossz tervezési gyakorlata miatt, nem ez az egy év a példa rá, hanem az elmúlt négy évben a társadalombiztosítási alapok költségvetési hiánya soha nem lett igazából megfelelően előrejelezve, és a társadalombiztosítási alapok költségvetése sem lett a szakszerűség kritériumának megfelelő módon előterjesztve.
Tehát ha önkritikának vehetem a szavait, akkor azt köszönöm, és egyet is értek vele. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván.
Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására várhatóan jövő heti ülésünkön kerül sor.
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/278. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/278/1-2. számokon kapták kézhez. Emlékeztetem önöket arra, hogy a miniszteri expozé már elhangzott.
Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalására kerül sor, a házbizottság állásfoglalása szerint a bizottsági és kisebbségi vélemények ismertetésére öt-öt perc áll rendelkezésre.
Megadom a szót Arnóth Sándornak, a költségvetési bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.
Felszólalások: 1-31 31-83 31-33,83-108 Ülésnap adatai