Felszólalás adatai

Ezért aztán ez a kettősség van itt, hogy nem a kormány az, amelyik idehozza a parlament elé a médiahatóság zárszámadását, hanem a költségvetési bizottságot kötelezte erre a törvény. Ez egy rossz törvény, nem az egyetlen rossz törvénye ennek a kétharmados parlamentnek vagy kétharmados többségnek, de én törvénytisztelő állampolgár vagyok, azt gondolom, egy jogállamban azt a törvényt is be kell tartani, amelyet az ember nem tart jónak, mert különben káosz lenne. Tehát az én nevem ott szerepel ennek a törvényjavaslatnak a végén, bár igaz, hogy nem írtam alá, ezzel próbáltam a véleményemet, az elutasító véleményemet demonstrálni, hogy megkértem az alelnök urat, jegyezze ő ezt a törvényjavaslatot. Kötelezi a médiatörvény a bizottságot arra, hogy nyújtsa be a médiahatóság zárszámadását, de én nem voltam hajlandó aláírni. Ettől persze még a bizottság hivatalos és legitim törvényjavaslata ez, ami itt előttünk fekszik.

Meglepetéssel hallottam itt Baja Ferenc képviselőtársamnak ezt a véleményét, ami egy félreértés, elnézést kérek, képviselő úr. Tehát itt valóban ez egy pénzügyi beszámoló, egy olyan zárszámadás, ahol számokról van szó. Stimmelnek-e az elszámolások, ez a kérdés, erről számol be közvetve a költségvetési bizottság jobb híján, mert nem a kormány hozza ide, hanem a bizottság. Sajnos ez a szegmense az állami szférának nem része az államháztartásnak, jóllehet egy több mint 60 milliárd forintos támogatás köti össze a központi költségvetéssel a nemzeti média- és hírközlő hatóságot. Ennek ellenére valamilyen rejtélyes oknál fogva ezt anno nem tették bele az államháztartásba, ma sem része az államháztartásnak, ezért van ez, hogy a kormány itt maga részéről - rendkívül logikusan - távol tartja magát ettől a tárgyalástól.

(19.20)

Ezért tehát azt gondolom, hogy itt egy nagyon súlyos mulasztás terheli az Országgyűlést elsősorban. És a magam módján megdicsérem a médiahatóság menedzsmentjét, azokat a pénzügyi szakembereket, akik szakmai tisztességből és szakmai elhivatottságból saját kezdeményezésükre könyvvizsgálót bíztak meg, hogy nézze meg ezt a zárszámadást, hogy rendben vannak-e az elszámolások, megfelelnek-e a számviteli törvény előírásainak, megfelelnek-e a nemzetközi szakmai sztenderdeknek. Ezt megtette a menedzsment, jóllehet, semmi nem kötelezi rá. Ennyiben a hatályos médiatörvény még rosszabb, mint az előző, mert az előző legalább említést tett a könyvvizsgálóról, igaz, hogy rosszul, mert a könyvvizsgáló tevékenysége korábban belső ellenőrzésnek volt minősíthető. Hiszen a függetlenségnek vannak olyan kritériumai, amelyeknek nem tett eleget, és nem tesz eleget most sem a könyvvizsgálói vélemény. Hát ki bízza meg a könyvvizsgálót? Az a médiahatóság bízza meg, amelyik beszámol. Hát ez egy önellenőrzés, ez egy belső ellenőrzés. Ez olyan ellenőrzés, mint amilyen Magyarországon 1950-től 1990-ig létezett. Nem volt Számvevőszék, a Pénzügyminisztérium önmagát ellenőrizte. Itt most erről van szó. Ki díjazza a könyvvizsgálót? Ugyanaz a médiahatóság díjazza, amelyik megbízza. Kinek jelent a könyvvizsgáló? Nem az Országgyűlésnek jelent, hanem a médiahatóságnak, a megbízójának jelent logikusan. Tehát a parlamenttel szemben semmiféle felelőssége nincs.

Én természetesen nem kételkedem a könyvvizsgálói munka szakszerűségében, és azt gondolom, hogy szakmailag az a megállapítás, az a hitelesítő záradék, amit a könyvvizsgáló a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság beszámolóiról adott, azok szakmailag alátámasztottak. Ezt én nem kétlem. Azonban ez nem független ellenőrzés. Azért nem írtam alá ezt az előterjesztést, mert az Országgyűlés költségvetési bizottsága nem tudott meggyőződni arról, hogy egy független és a parlamentnek felelősséggel tartozó ellenőrző szervezet tegye rá erre a hitelesítő záradékot. Én benyújtottam egy határozati javaslatot, aminek a lényege az volt, hogy az Országgyűlés bízza meg az Állami Számvevőszéket azzal, hogy szíveskedjék auditálni a médiahatóság pénzügyi beszámolóját, és akkor már nyugodtabb szívvel lehetett volna idehozni ezt a zárszámadást, és akkor csak az lett volna a szépséghiba, ami most persze több mint szépséghiba, hogy nem a kormány terjeszti ide, hanem a parlament egyik bizottsága.

Tehát fordított a helyzet. Az terjeszti elő a zárszámadást, akinek azt ellenőrizni kellene. Hát a költségvetési bizottság nem azért van, hogy a zárszámadást előterjessze! Neki kellene elszámoltatni! Ezzel szemben most a költségvetési bizottság előterjesztésén kérik számon egyes képviselőtársaim, hogy nem tesz ennek eleget, nem tesz annak eleget. Hozzáteszem, megint itt Baja képviselőtársamnak, hogy ez a pénzügyi beszámoló eleget tesz annak a követelménynek, miszerint hű és valós képet fest a hatóság és az általa kezelt vagyonalap pénzügyi helyzetéről, vagyoni helyzetéről. Ezt tanúsítja a könyvvizsgáló véleménye. Tehát ilyen értelemben ezzel nekem nincs gondom.

De az Országgyűlés felelősségét vagy felelőtlenségét, inkább így fogalmazok, semmi sem enyhíti. Önök nem hajlandók. Önök vagy nem értik, hogy miről van szó - attól tartok, erről van szó, hogy nem értik, miről van szó -, vagy értik, érteni vélik, csak nem tesznek semmit. Akkor meg felelőtlenségről van szó. Tehát ott tartunk, hogy egy parlamenti bizottság számol be a saját parlamentjének úgy, hogy nem volt képes meggyőződni arról, hogy ez a pénzügyi beszámoló független auditor véleménye szerint rendben van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azon túlmenően, hogy teljes tiszteletem a médiahatóság menedzsmentjének gondosságáért és szakmai korrektségéért, mármint hogy saját jószántából úgymond megbízott könyvvizsgálót, hogy mégis legyen valamiféle szakmai kontroll a beszámoló fölött, itt ugye, tízmilliárdos nagyságrendről van szó, mint tudjuk, azt megjegyezném, hogy nem szerencsés, inkább szerencsétlen dolog az, hogy sikerült a nagy nemzetközi könyvvizsgáló cégek egyikét megbíznia a médiahatóságnak az auditálással. Miközben 3500 magyar könyvvizsgáló közül soknak vannak egyre inkább megélhetési gondjai, beszűkül a könyvvizsgálói piac ezen a területen. Tehát én semmiféleképpen nem örültem annak, hogy, most nem mondom ki a nevét a Big4 egyikének, amelyik végül is ezt az auditálást csinálta, de hát nem túl szerencsés az, hogy egy multival auditáltatják a magyar médiahatóság pénzügyi beszámolóját.

Ezzel a megoldással, azt gondolom, hogy még bizonyos nemzetbiztonsági kockázatokat is föl lehet vetni, hiszen a könyvvizsgáló tulajdonképpen minden dokumentumhoz, minden irathoz, minden szerződéshez, tranzakcióhoz hozzáférhet. Ez az acces right - a szakma számára -, a biztos hozzáférési jog, és egyáltalán nem biztos az, hogy szerencsés egy multi könyvvizsgáló céget megbízni ezzel az auditálással. Én ezt a hatóság menedzsmentjének, hogy mondjam, jó szándékú tévedésének fogom föl, és nem valamiféle tudatos döntésnek ebben az értelemben, merthogy ez volt a legolcsóbb megoldás.

Kérem tisztelettel, itt nemcsak a "mi a legolcsóbb?" című szempont van egy ajánlatkéréskor. Hiszen tudjuk jól, hogy a szupermarketekben a multik árpolitikája milyen. Alákínálnak, aláajánlanak a magyar termelőknek. Ismerjük ezeket a módszereket. Tehát önmagában az, hogy ez a multicég, mellesleg magyar könyvvizsgálókkal, majdnem azt mondtam, hogy négerekkel elvégeztette ezt az auditálást, olcsóbban, elhiszem, hogy egyes magyar könyvvizsgáló cégek ennél csak többért tudták volna ezt elvégezni, de itt nemcsak arról van szó, hogy mennyi volt a könyvvizsgálói díj.

Tehát, tisztelt elnök úr, nekem ilyen gondjaim vannak ezzel a zárszámadással. A Magyar Országgyűlés a költségvetési jogát ilyen felemás módon gyakorolja, duális költségvetést készít, egy nagy költségvetést, egy nagy zárszámadást, meg egy kis költségvetést, egy kis zárszámadást. Itt most az utóbbiról van szó. Amíg ez a költségvetési elv nem valósul meg úgy, ahogy ezt Magyary Zoltán leírta 1823-ban, és ugye, Magyary nevét itt az igen tisztelt kormányoldal áruvédjegyként használja a közigazgatási program egyik projektjéhez, hát tessék akkor Magyary Zoltánt komolyan venni, és gyakrabban forgatni a tanulmányait. Ő azt világosan leírta, hogy miről van szó: "Az állam összes bevételét és kiadását egy költségvetésbe kell foglalni, hogy ily módon a közpénzek kezelése teljes terjedelmében áttekinthető legyen." Ez nem teljesül. És értelemszerűen, ha az a költségvetésben nem teljesül, akkor a zárszámadásban sem teljesülhet. Hát, itt az eredendő bűn valamikor az elmúlt 8 évben - utálom ezt a kifejezést -, akkor következett be, amikor ezt a kettősséget a szociál-liberális kormány engedte érvényre jutni. És azóta is így van. Ezt tessék megváltoztatni, mert szakmailag nevetséges ez a gyakorlat, és kezelhetetlen. Senki szakmailag nem tudja azt megindokolni, hogy miért van két költségvetése Magyarországnak, miért állam az államban a nemzeti média- és hírszerző hatóság. (Sic!)

Kérem, ennek az elnöke nem interpellálható, nem kérdezhető, valahol ott a fellegekben, az olimposzi magaslatokban irányítja ezt a hatalmas médiabirodalmat, teljes parlamenti kontroll nélkül. Nekem volt kérdésem az illetékes miniszterhez, államtitkárhoz, és ő széttárta a kezét, hogy kérem szépen, a kormány nem tud csinálni semmit. Sem a kormány, sem a parlament. A médiahatóság elnöke pedig rendeletalkotási joggal felruházott személyiség, aki megváltoztathatja az Országgyűlés által jóváhagyott előirányzatokat. Hát ez egy vicc! Akkor mi mi a csodának csinálunk törvényt, ha a médiahatóság elnöke a frekvenciadíjak megváltoztatásával átírhatja a parlament által jóváhagyott költségvetést?

(19.30)

Hát ilyen helyzet van. Tehát ezen a téren a magyar médiafinanszírozás, a magyar médiába tett közpénzekkel való elszámolás nincs megoldva, és azért mondtam el ezeket, tisztelt elnök úr, hogy ezen sürgősen változtatni kellene.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)