Felszólalás adatai

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az Európai Unió göteborgi csúcsértekezletének döntései lehetőséget teremtettek Magyarország számára ahhoz, hogy 2002-ben a legfelkészültebb országok egyikeként lezárjuk a csatlakozási tárgyalásokat, és 2004-ben az Unió teljes jogú tagjai legyünk. Ám ahhoz, hogy ez megtörténjen, ahhoz, hogy ne csupán csatlakozzunk, de a nemzeti érdekeknek megfelelő módon és feltételekkel csatlakozzunk, a kormánynak - meggyőződésem szerint - változtatnia kell csatlakozási politikáján.

Először változtatnia kell azon, hogy figyelmen kívül hagyja az Európai Unió rólunk szóló országjelentéseiben évről évre megismételt kifogásait. Többek között fel kell gyorsítania a jogharmonizációt, amellyel az Európai Unió messze nem olyan elégedett, mint miniszterelnök úr.

(10.20)

Érdemi lépéseket kell tennie a korrupció visszaszorítására, helyre kell állítania a szociális párbeszédet, az érdekegyeztetést, helyre kell állítania a közszolgálati televíziók és rádió pártatlanságát, politikai szempontból kiegyensúlyozott irányítását. Ami aggasztó, az az, hogy nincs elmozdulás ezekben a kérdésekben, sőt a korrupció viharos gyorsasággal terjed, kormányzati szintre emelkedett, és nem látszik a változtatásra irányuló szándék, sőt például az MTI-vel kapcsolatos kormányzati tervek éppenséggel azt jelzik, hogy egy újabb közszolgálati intézményt akarnak egyoldalú kormányellenőrzés alá vonni.

Ami a tárgyalásokat illeti: nem kommunikálni kell a sikert, hanem elérni. A kormány, és személy szerint a miniszterelnök úr is, nagy győzelemként, mások áttörésként értékelték mindazt, amit a tőke szabad mozgása, azaz a külföldiek földvásárlásának korlátozása, illetve a személyek szabad mozgása, azaz a magyar munkaerő külföldi munkavállalása terén megállapodásként elértek. Mi történt valójában? Ha nem is tíz évig, mint akartuk, de hét évig valóban nem vásárolhat termőföldet külföldi jogi személy Magyarországon, ám külföldi magánszemély három év itt-tartózkodás és mezőgazdasági tevékenység után vásárolhat.

A miniszterelnök úr hosszan ecsetelte a különbséget a külföldi jogi személy, illetve a külföldi magánszemély földvásárlása között. Ha előveszi valaki az 1997-es szeptemberi parlamenti vita jegyzőkönyvét, ott azt fogja látni, hogy Orbán Viktor mint a Fidesz elnöke és frakcióvezetője, azt bizonygatja, hogy a magyar falu szempontjából semmilyen különbség nincs aközött, hogy egy külföldi magánszemélyként vagy egy jogi személyen keresztül vásárol Magyarországon termőföldet. És a népszavazás kérdései is pontosan erre utaltak, hogy nincs különbség magánszemély és jogi személy földvásárlása között. Most viszont a miniszterelnök úr mégis úgy állítja be, mintha a jogi személyek tekintetében hét évre megmaradt korlátozás győzelem lenne, és ehhez képest nincs jelentősége a magánszemélyek számára a földvásárlás felszabadításának. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ténykérdés, hogy külföldi magánszemély most jobb helyzetben van a magyar jogi személyekkel szemben, amelyekre vonatkozik a tiltás, míg a külföldi magánszemélyre csak feltételekkel. És külföldi magánszemély természetesen jobb helyzetben van, mint bármely magyar magánszemély, tőkeerő tekintetében.

Ha ellenzékben lennének önök, és mi kötöttünk volna ilyen megállapodást, most azt mondanák, hogy kiárusítjuk a magyar földet. Nos, én azt gondolom, hogy a magyar munkaerő külföldi munkavállalásával kapcsolatban mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy nem a korlátozás bevezetéséről, hanem fenntartásáról van szó, és ezt a fenntartást nem kell, hanem lehet fenntartani. Nem hét évre szól a korlátozás, mondja a miniszterelnök úr, hanem kettő plusz három plusz kettő évre, de ha ezt összeadjuk, ez azért mégis hét évet tesz ki, vagyis feloldhatják ugyan előbb, de fenn is tarthatják, ha akarják, és azok az országok, amelyek ebben érdekeltek, természetesen fenn is fogják tartani. Vagyis itt nem ért el igazából semmit a magyar diplomácia.

És nem volt indokolt ennek a két fejezetnek a sietős lezárása, csak azért, hogy most átmenetileg az élre kerüljünk; ennek egyébként körülbelül annyi a jelentősége, mint a 42 kilométernél is hosszabb maratoni távon annak, hogy ki vezet a harmincadik kilométernél - a végső befutó szempontjából ennek egyébként semmi jelentősége. És nem volt indokolt ennek a két fejezetnek az összekapcsolása sem, vagyis hogy a korlátozások fenntartását, illetve enyhítését kapcsolták össze két fejezet esetében. Ezeket nem egymással, sokkal inkább a támogatásokkal lett volna célszerű összekapcsolni. Például a földtulajdonszerzés korlátozásának enyhítése fejében a magyar mezőgazdaságnak nyújtandó uniós támogatás emelését kellett volna elérni. Ez is két külön fejezet, akárcsak a most említett két fejezet, ugyanúgy össze lehetett volna kapcsolni. Vagy a magyar munkaerő külföldi munkavállalása korlátozásának fenntartását az Európai Unió strukturális alapjából kapható területfejlesztési, munkahely-teremtési támogatással lett volna érdemes összekötni. Ami pedig a nullakulcsos áfát illeti, csak egyetlen megjegyzés: Szájer frakcióvezető úr rosszul emlékszik, önök nem betették a pelenkát a nullakulcsos körbe, hanem kivették onnan, és 12 százalékra emelték. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Megjegyzem, a görcsös sikerpropagandával a kormány azt a csapdahelyzetet igyekszik megoldani, amelybe a jelenleg kormányzó pártok még az 1998-as választási kampányban manőverezték be magukat, amikor azt mondták, hogy az az igazán nemzeti elkötelezett erő, amely sok átmeneti könnyítést kér. Kértek is nyakra-főre, azután most, hogy közeledik a tárgyalások lezárása, tucatjával adják fel ezeket, és erről próbálják elterelni a figyelmet ezzel az indokolatlan sikerpropagandával.

Ami pedig a magyar álláspont egyeztetését illeti, csak egyetlen megjegyzés, miniszterelnök úr, hogy a válaszát megkönnyítsem: ezek nem egyeztetések hatpárti keretben a Külügyminisztériumban, hanem tájékoztatásul szolgálnak; ott érdemi vita nincs, ott írásos anyagok nincsenek, ott érdemi véleményt kifejteni nem lehet. Ezért akarunk mi továbbra is integrációs nagybizottságot.

Végül, a legnagyobb mulasztás abban terheli a kormányt, hogy semmit nem tesz az európai uniós csatlakozás várható kedvezőtlen hatásainak a mérséklése érdekében. Három év alatt ezermilliárdot költöttek a mezőgazdaságra, de nem változott az ágazat korszerűsödése, nem változott a versenyképessége, és nem változott a birtokszerkezet, most viszont sikerül megakadályozni a tőkebehozatalt, a tőkebeáramlást. És kérdezem: mi történik majd a több százezer 1-1,5 hektáron gazdálkodó kisbirtokossal, hogyan fognak ők beilleszkedni a közös mezőgazdasági politikába?

Összefoglalva, győzelmi jelentések helyett három dolgot: felkészülést a követelmények teljesítésére, a magyar álláspont tényleg (Az elnök jelzi az idő leteltét.) érdemi egyeztetését, és felkészülést a kedvezőtlen hatások kivédésére.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)