Felszólalás adatai

Tisztelt Ház! A bizottsági ülésünkön az a - ha úgy tetszik - politológiai csacskaság vagy alaptézis - ki hogyan gondolja - is elhangzott, miszerint egy költségvetési törvénytervezetet az ellenzék nem támogathat. Akkor nézzük ezen a szemüvegen keresztül a bizottságok álláspontját! Nézzük azon a szemüvegen keresztül, hogy milyen társadalompolitikát is tükröz az a költségvetési törvényjavaslat, amely előttünk van, milyen társadalompolitikát is támogat a kormány, a parlamenti többség, és milyen társadalompolitikát nem támogat az ellenzék, esetleg vessük össze azzal, hogy milyen társadalompolitikát folytatott az ellenzéknek az a része, amely most is nagy hanggal bejelentkezett a kormányzásra, és amelynek lehetősége volt 2002 és 2010 között a kormányzást Magyarországon folytatni.

Nézzük először azokat a makroadatokat, amelyek távolról nézve kicsit összefoglalóan, de mégiscsak beszédesen jellemzik Magyarország kormányának teljesítményét az ország gazdaságát, költségvetését illetően, amelyek - előremenve az összefoglalásban, azt mondhatjuk - a felelősségről, a fenntarthatóságról szólnak, hiszen ellentétben a korábbi kormányok működésével, ami az ország jövőjének a felélését jelentette, aminek a következményeit most is viseljük, aminek a hátrányaival most is küzdünk, nos tehát ezek a folyamatok szerencsére az elmúlt három és fél évben megfordíthatók voltak és fenntarthatóságra utalnak.

Melyek ezek a számok? Magyarországon az államadósság, tudjuk, 2002 és 2010 között drámai módon növekedett. Ez volt az az időszak, amikor Magyarország államadóssága az alig 50 százalékos GDP-arányhoz képest 85 százalékra emelkedett, ez volt az az időszak, amikor Magyarország megelőzte az Európai Unió átlagát az államadósságot illetően, és ez volt az az időszak, amikor Magyarországon az államháztartási hiány nemhogy 3 százalék alatt maradt volna, ahogy Magyarország ezt vállalta 2004-ben, amikor az Európai Unió tagja lett, hanem inkább minden évben a 10 százalékot közelítette meg; a 2006-os választási évben, tudjuk, nemcsak megközelítette, hanem gyakorlatilag valóban elérte ezt.

Nos, tehát ilyen módon viszonyultak a jövőhöz az előző kormányok, és ilyen módon gördítettek óriási akadályokat Magyarország elé, amelyeket igyekeztünk 2010 után elmozdítani. Tudjuk, hogy ezt is sikerrel, hiszen Magyarország 2011-ben, '12-ben és most már nagyon nyugodtan állíthatjuk, '13-ban is 3 százalék alatt tartja az államháztartás hiányát. Ennek köszönhető, hogy Magyarország kikerült abból az eljárásból, a túlzottdeficit-eljárásból, amely miatt Magyarország a szégyenpadra azonnal ráült abban a pillanatban, amikor az Európai Unió tagja lett. Csak ennek a felelősségteljes és a jövőt szem előtt tartó költségvetési politikának, gazdaságpolitikának köszönhető, hogy Magyarország ma már felállhatott erről a szégyenpadról.

Nézzünk még olyan adatokat, amelyek ismét csak a jövőről is szólnak, és nem csak a mára vonatkoznak! A gazdasági növekedés egy olyan szempont, amely nyilvánvalóan a ma lehetőségeit is meghatározza, de előrevetítve a jövő lehetőségeiről is szól. Kétségtelen, hogy az Európai Unióban ma nem arról beszélhetünk, hogy hogyan dübörög a gazdaság, hogyan nő nagyon nagy mértékben az Európai Unió gazdasági teljesítménye, hanem sokkal inkább a helyben járás, stagnálás állapotában van. Ehhez képest Magyarország növekedési pályára tudott állni 2013-ban, Magyarországon jó eséllyel remélhetjük, hogy legalább 0,9 százalékos lesz a gazdasági növekedés. De amikor 2014 lehetőségeiről beszélünk, és nyilvánvalóan a költségvetési törvény kapcsán 2014-ről kell beszélnünk, akkor joggal mondhatjuk azt, hogy nemcsak a kormány előrejelzése szerint növekszik legalább 2 százalékkal a magyar gazdaság, hanem minden egyes elemzés szerint, külföldi elemző társaságok is azt jelzik, hogy a magyar gazdaság 2 százalékos vagy éppen 2 százalék fölötti növekedéssel számolhat a következő évben. Ez is azt mutatja, hogy mindaz a gazdaságpolitika, amelyet folytattunk az elmúlt három és fél évben, annak a kedvező hatása érvényesül, tetten érhető, megállapítható a magyar gazdaságban, és ebből következően mindezzel számolhatunk a 2014-es költségvetési törvény kapcsán.

De nézzük, hogy melyek is azok a fontos társadalompolitikai célok, amelyek egy költségvetési törvényben tetten érhetőek, a számokból kiolvashatóak, amelyek a kormány politikáját jellemzik, és amelyeket a parlamenti többség örömmel, jó szándékkal és jó szívvel tud támogatni, hiszen ezzel tökéletesen azonosulni tudunk.

(10.30)

Nyilvánvalóan, miután az ellenzék eddig ezt a törvénytervezetet nem támogatta, azt kell gondolnunk, hogy az ellenzék ezt nem tudja támogatni.

Egyrészről a családok megerősítéséről szól ez a költségvetési törvény. A családok megerősítése többfajta módon érhető tetten ebben. Egyrészt az a 16 százalékos személyi jövedelemadó-kulcs, amit a korábbi években bevezettünk, kiegészülve a családi adókedvezmény rendszerével, évente több százmilliárd forintot hagy a családok költségvetésében. Ezt a rendszert tovább tudjuk bővíteni, Magyarország, a magyar emberek teljesítménye alapján tovább tudjuk bővíteni 2014. január 1-jétől, hiszen ezt a családi kedvezményt már a járulékokra is kiterjesztjük, a nyugdíj- és az egészségbiztosítási járulékra. Ez teszi lehetővé, hogy 2014-ben már azok az alacsonyabb jövedelmű családok is élni tudjanak ezzel a kedvezménnyel, akik nem teljes mértékben tudták kiaknázni ennek a rendkívül kedvező családi adózási rendszernek az előnyeit. Ez további, legalább 260 ezer magyar családnak ad további lehetőséget ahhoz, hogy jobb feltételeket tudjanak teremteni saját maguk számára, ez lehetőséget ad a magyar gazdaságnak egy fogyasztásélénkülésre. Ugyanis ez több mint 50 milliárd forintot hagy a családok zsebében 2014-től. Ez is a családok megerősítéséről szól.

Természetesen a családok megerősítéséről szól a gyessel, gyeddel kapcsolatban, ahogy mondani szokás, a gyes extra, gyed extra, amikor azt szeretnénk támogatni, hogy azok a kismamák, akik ugyan a gyermek nevelésében még aktívan szeretnének részt venni, de már a munka világába is szeretnének visszatérni, olyan lehetőséget kapjanak, hogy jövedelemhez is jussanak és a gyes, gyed rendszeréből se kelljen kilépniük. Azt gondolom, hogy ez egyrészt a jövő felé mutató rendkívül fontos lépés, másrészt valóban megint csak a családok megerősítését szolgálja.

Amikor a családok megerősítéséről beszélünk, akkor nyilvánvalóan, bár nem olvasható ki a költségvetés soraiból közvetlenül, de tudjuk, hogy a költségvetést érinti és kedvezően érinti a családok megerősítése kapcsán a rezsicsökkentés kérdése, amelyben óriásit tudtunk lépni. Hiszen november 1-jétől már 20 százalékkal csökkentettük a legfontosabb és legnagyobb súllyal szereplő rezsikiadásokat, ami a családok számára évente bizony a 100 ezer forintot is elérő megtakarítást jelenthet. Ez összességében olyan mozgásteret enged a családoknak, ami mindenképpen az egzisztenciális biztonság felé mutat, ami afelé mutat, hogy a családok sokkal jobb körülmények között tudják a reményeink szerint egyre több gyereket felnevelni, és egyre több gyerek vállalására lesznek majd hajlandóak, képesek ezek a családok. Természetesen, ez a gazdaság élénkítését szolgálja, hiszen a családok többsége a náluk maradó források jelentős részét valószínűleg fogyasztásra fogja fordítani, ami ilyen-olyan módon a gazdasági társaságoknál, végső esetben a költségvetésben is megjelenik.

Amikor a társadalompolitikáról beszélünk, akkor nagyon fontos számunkra, hogy az emberek, akik dolgozni akarnak és dolgozni tudnak, azok munkához jussanak. E tekintetben is nagyon kedvező fejleményekről, folyamatokról lehet beszámolni. Kimondhatjuk, hogy Magyarországon utoljára a rendszerváltást követően 1992-ben dolgoztak annyian, mint ahányan ma dolgoznak. Néhány ezer fő híján Magyarországon 4 millió ember él munkából. Ez azt jelenti, hogy 225 ezer emberrel több dolgozik ma, mint amikor a kormányzást az Orbán-kormány átvette 2010 májusában. Sokat tettünk tehát annak érdekében, hogy az emberek dolgozni tudjanak, munkához jussanak, megélhetést tudjanak a maguk számára teremteni. Természetesen ebbe a gondolatba belefoglalható az is, hogy segély helyett munkát szeretnénk adni az embereknek. A segély nem életstratégia, a segélyre nem lehet családokat építeni. A munkára lehet.

Ezért fontos az, hogy a foglalkoztatás Magyarországon bővült, ezért fontos az, hogy aki nem tud bejutni még az elsődleges munkaerőpiacra, az részt vehet a Start-munkaprogramban, és ezért fontos az, hogy erre a programra 30 milliárddal több jut a következő évben, mint ebben az évben jutott, így ez az összeg már meghaladja a 180 milliárd forintot. Az elmúlt évben is, ebben az évben is nagyon sok ember dolgozhatott ebben a programban. Abban bízunk, hogy ennek a programnak az elindítása többek között a téli időszakban is megnyitja sokaknak a lehetőséget, hogy munkajövedelemhez jussanak. Ezért fontos ez a jelentős forrásbővülés, ami ezen a területen rendelkezésre áll majd.

A foglalkoztatás bővülését, a munkanélküliség arányának csökkenését, ami egyébként már a két számjegyű mutató alá csökkent, 9,9 százalékos Magyarországon, ne becsüljük le ezt a számot, hiszen eközben az európai uniós átlag 11 százalék, és ne becsüljük le ezt a számot, ne becsüljük le a teljesítményünket, mert a kormány nem kapta ingyen sem a foglalkoztatás bővülésének kedvező mutatóját, sem a munkanélküliség számának csökkenését. Hiszen Európában nemcsak egyszerűen ellenkező tendenciák mutathatók ki, hanem valójában az európai gazdaság stagnálása sem segítené alapvetően a magyarországi foglalkoztatás bővülését. Ezért volt szükség arra a számos programra, amit indítottunk, többek között a munkahelyvédelmi akciót, amely közel egymillió ember munkahelyét stabilizálja.

Tudjuk, hogy a vállalkozások terheit csökkentettük számos foglalkoztatási kategóriában, életkori sávban. A fiatalok számára, a gyesről, gyedről visszatérő édesanyák számára vagy a tartósan munkanélküliek számára, illetve az őket foglalkoztatók számára lehetővé tettük, hogy kisebb terhet kelljen vállalniuk az állam felé, ha ilyen foglalkoztatási körbe tartozó embereknek adnak munkát, vagy ezeknek az embereknek megőrzik a munkáját. Mint ahogy óriási probléma a munkaerőpiacon az 55 év felettiek foglalkoztatása. Ezért fontos, hogy az ő foglalkoztatásuk támogatását is segíti ez a program. De az "első munkahely garancia" program kifejezetten a fiataloknak ad támogatást azon a rendszeren keresztül, ami szintén egy kormányzati program segítségével történik.

Vagy a szabad vállalkozási övezetek kijelölése ugyancsak azt a célt szolgálta, és az eredményét is látjuk, hogy olyan területeken, az ország azon területein is foglalkoztatásbővülés lehetséges, legyen, ahol egyébként általában a vállalkozások kisebb aktivitást mutattak. Tehát mindezek a programok, számos mással kiegészülve, együtt érték el azt a kedvező eredményt, amiről beszámolhatunk a foglalkoztatás bővülése, a munkanélküliség csökkenése vonatkozásában.

De nagyon fontos természetesen az, hogy ha foglalkoztatásról, egzisztenciális biztonságról beszélünk, akkor a vállalkozások helyzetét is javítanunk kell, és ennek érdekében is számos intézkedést hozott a kormány. Gondoljunk arra, hogy az ellenzék által nagy örömmel hivatkozott újabb és újabb adók vonatkozásában, azért szögezzük le, ezek az adók sok esetben a terhek csökkenését jelentik. Ilyen a kata és a kiva, amire utalás már a mai előterjesztésekben is volt. Ezek éppen a kicsi és közepes vállalkozások terheit kívánják csökkenteni abban az esetben, ha ezek a vállalkozások ezekkel a lehetőségekkel élnek. És azt látjuk, hogy ezek a vállalkozások egyre nagyobb mértékben értik meg, hogy az ő érdeküket szolgálja, ha ehhez az adózási formához csatlakoznak. Mint ahogy most az adótörvények módosítása kapcsán tovább pontosítottuk ezeknek az adónemeknek a vállalási módját, az ezekkel kapcsolatos szabályozást, éppen annak érdekében, hogy további kedvezményeket biztosítsunk, és még egyszerűbbé tegyük ennek választását.

Nos tehát, amikor a vállalkozásokról beszélünk, akkor nyilvánvalóan egyrészt a vállalkozásokat érintő adózásban az adóterhek csökkenését mutathatjuk ki, az adminisztráció csökkentéséről számolhatunk be, de természetesen nagyon fontos a vállalkozások talpon maradása, a gazdaság fejlődése szempontjából az, hogy a vállalkozások képesek legyenek fejleszteni, és ehhez forrásokat szerezzenek.

(10.40)

Ezen forrásoknak az egyik módja az, amelyet szerencsére a Nemzeti Bank elindított, a növekedési hitelprogram. Nagyon komoly injekciót jelent a vállalkozások számára, és nyilván ez a növekedési hatás majd tetten érhető 2014-ben.

De természetesen az európai uniós forrásokhoz való hozzájutás, annak a lehetősége is egy komoly vállalkozásélénkülési, beruházásélénkülési hatással jár Magyarországon. Ezért is nagyon fontos az, hogy jó ütemben történik a 2007-2013 közötti források felhasználása, a projektek kiválasztása, a szerződések megkötése, és joggal és reménnyel bízhatunk abban, hogy a végső zárásig, 2015 végéig ezeknek a forrásoknak a túlnyomó többségét Magyarország felhasználja, és ez is a vállalkozások és a gazdaság növekedését szolgálja.

De azért ne tegyünk úgy, mintha a tényekkel nem lennénk teljesen tisztában. Szögezzük le, hogy a 2007-2013 közötti időszakban, amit a szocialisták találtak még ki, a gazdaság közvetlen fejlesztése, a gazdasági társaságok közvetlen forráshoz jutása meglehetősen szerény mértékben volt támogatva, hiszen ezen összegnek a mértéke a teljes forrás 20 százalékát sem érte el. Ezzel szemben mi arra törekszünk, hogy a 2014-ben induló új európai költségvetési ciklusban a gazdasági társaságok, a vállalkozások a források 60 százalékát legalább elérjék. Bízom benne, hogy az az intézményrendszer, amire miniszter úr is utalt már itt az expozéjában, valóban alkalmasabb lesz, jóval alkalmasabb lesz arra, hogy ezekhez a forrásokhoz a pályázók sokkal egyszerűbben, sokkal hatékonyabban jussanak hozzá, tehát nemcsak egyszerűen a célok lesznek Magyarország számára sokkal inkább a gazdaság növekedését, a foglalkoztatás bővülését szolgáló eszközök, hanem az ezekhez az eszközökhöz való hozzájutás is egyszerűbbé válik majd 2014. január 1-jétől.

Amikor Magyarország helyzetéről, a kormány és a parlamenti többség társadalompolitikájáról beszélünk és ennek a megnyilvánulását keressük a költségvetési törvényben, akkor természetesen beszélnünk kell a települések helyzetéről, hogyan gondolkodunk mi az önkormányzatokról, milyen lehetőséget szeretnénk nekik biztosítani.

Egyértelműen megállapítható, hogy ahhoz az időszakhoz képest, amikor a baloldal vezette Magyarországot 2002-2010 között, és amikor nemcsak az ország adósodott el katasztrofális mértékben, hanem sajnos falvaink, városaink is ugyanilyen helyzetbe kerültek, úgyszólván számosan és a többségében a működőképesség határához értek, ehhez képest mi azt tettük, hogy az önkormányzatok adósságait gyakorlatilag az állam átvállalta. Több mint 600 milliárd forint az, amely terhet az önkormányzati adósságkonszolidáció kapcsán átvállaltunk az önkormányzatoktól. Ez az 5 ezer fő alatti településeknél azt jelentette, hogy teljes mértékben megszabadultak az adósságtól, míg az ennél nagyobb települések is nagyobb arányban, mondhatni, túlnyomó többségében megszabadultak az adósságtól. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az önkormányzataink, falvaink, városaink egy olyan költségvetési helyzetben vannak, amely nem a nyűgökről, a balanszokról szól, nem arról szól, hogy hogyan kell túlélni a holnapot, hogyan kell túlélni azt, hogy ki kell fizetni az éppen aktuális adósságterhet, hanem arról szól, hogy lehet tervezni, lehet hosszú távra gondolkodni.

Természetesen ennek nem csak az egyetlen lehetősége és egyetlen forrása az adósság átvállalása; ez ennek az egész önkormányzati rendszernek, ha úgy tetszik, az egész közigazgatásnak az újragondolása volt, annak a pontos meghúzása, hogy mi a település dolga, mi az önkormányzat, az önkormányzati igazgatás körébe tartozó feladat, és mi az állam dolga. Ennek a határvonalnak a meghúzása kapcsán történt meg például az oktatási intézmények állami fenntartásba kerülése. Ennek kapcsán történt meg az egészségügyi intézményrendszer állami fenntartásba kerülése. Ennek kapcsán történt meg számos olyan igazgatási feladatnak az államhoz kerülése, amely ténylegesen nem önkormányzati hatáskörbe való volt. Ez is azt a célt szolgálja, hogy pontosan meg tudjuk húzni a határt, mi az önkormányzatok dolga és mi az állam dolga.

Ezért jöttek létre a kormányhivatalok, ezért alakítottuk ki a kormányablakokat. Ezért alakítottuk ki azt az új államigazgatási szerkezetet, amely pontosan azt a célt szolgálja, hogy az emberek egy XXI. századi színvonalú és struktúrájú államigazgatás szolgáltatásait tudják igénybe venni, és emellett az önkormányzatok olyan perspektívában tudjanak gondolkodni, amely a saját hatáskörükbe tartozó kérdésekről szól, amely arról szól, hogy a hatáskörük elsősorban a saját polgáraik életében való gondolkodás, az ő életminőségük javítása egy település adta keretek között.

Nos tehát, ehhez a forrásokat a költségvetés 2014-ben biztosítja, és az államigazgatás számára is bővülő forrásokkal biztosítja azt, hogy valóban ez a XXI. századi államigazgatás működőképes legyen, a polgárok számára könnyen elérhető, gyors és szakszerű ügyintézést szolgáló legyen.

Fontos beszélnünk természetesen fontos alrendszerekről, amikor a társadalompolitikát keressük a költségvetési törvényben. Érintőlegesen szóltam az oktatásról, amely állami fenntartásba került, de természetesen, amikor oktatásról beszélünk, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az oktatásnak a gyerek melletti legfontosabb szereplője a pedagógus.

A pedagógusok nagyon komoly lehetőséghez jutottak szeptember 1-jétől, amikor is elindult a pedagógus-életpályamodell, amelynek keretében a 160 ezer pedagógus számára nagyon komoly illetménynövekedést sikerült elérnünk. Ennek az átlagos mértéke 34 százalékos. Azt gondolom, hogy ez egy igen jelentős mutató, és minden pedagógus számára érzékelhető szám. Természetesen az átlagnak az a sajátossága, hogy vannak ettől fölfelé és lefelé eltérő mutatók. De összességében az a mérték, amely a következő évben a 180 milliárd forinttal fejezhető ki, amellyel többet kereshetnek a pedagógusok Magyarországon, azt gondolom, hogy mutatja a pedagógusok megbecsülését és azt a fajta gondolkodást, hogy Magyarországon az oktatás színvonalának emelése egyrészt függ attól, hogy a fenntartás kiegyensúlyozott, biztos színvonalú legyen. Ennek garanciája az állam szerepvállalása. Innentől kezdve nem azon kell gondolkodni, hogy egy kisebb település képes-e a fűtést, világítást, az eszközöket biztosítani, ezt az állam természetesen tudja vállalni és magára vállalta, mint ahogy az sem kérdés innentől kezdve, hogy egy kisebb településen vagy olyan, rossz helyzetbe került településen, ahol nem tudják biztosítani akár a pedagógusok illetményét, a jogszabályban számára járó illetményt sem, ott milyen munkát lehet várni. Ez a helyzet megszűnt egyrészt az állami fenntartással, másrészt a pedagógusok illetményének jelentős növelésével.

Joggal reméljük, hogy számos más intézkedés kapcsán is Magyarországon az oktatás színvonala visszatér az általunk remélt és azért néhány évtizeddel ezelőtt még jó érzéssel kimutatható színvonalra, és innentől kezdve nem lesz különbség a kistelepülés által biztosítható oktatás színvonala, és mondjuk, egy belvárosi iskola színvonala között, vagy legalábbis olyan biztosan nem, amely komoly esélyhátrányokat jelentene az ott tanuló gyerekek számára.

Kell az egészségügyről is beszélnünk, hiszen mindenkit érint vagy mindenkit előbb-utóbb érinteni fog annak a színvonala, állapota. Nyilvánvalóan itt is legalább kettős kihívással kell szembenéznünk. Egyrészt az intézmények fizikai állapotával. Itt meg kell jegyeznünk, hogy 300 milliárd forint az, amennyit Magyarországon az egészségügyi intézmények felújítására, karbantartására tudunk fordítani. Természetesen az egészségügy másik nagyon fontos, ha tetszik, még fontosabb kérdése az orvosok, ápolók munkája.

Érzékeltük, hogy az a politika, amelyet a baloldali kormányok folytattak 2010-ig, komoly elvándorlást okozott ebben a szférában is. Meg kellett ezt állítani, többek között az illetmények növelésével is. Erre is komoly lépéseket tettünk. Ebben az évben erre több mint 20 milliárd forintot, a következő évben pedig több mint 30 milliárd forintot tudunk fordítani, és érzékelhető egyébként, hogy ez az elvándorlás lassult. Bízom benne, bízunk benne, hogy ez megáll, aztán még abban is reménykedhetünk egykor, hogy talán majd vissza is fordítható.

(10.50)

Tehát amikor az egészségügyről beszélünk, akkor azt mondhatjuk, hogy annak a fizikai lehetőségei és a humán lehetőségei is bővültek. Joggal reméljük azt, hogy ez mindannyiunk érdekét fogja szolgálni.

Hadd beszéljek még egyetlen területről, amely nemcsak az én szívemhez áll közel, hanem azt gondolom, hogy mindannyiunk számára fontos, és ez a kultúra. Jó érzéssel számolhatunk be arról, hogy a kultúrára 17 milliárd forinttal több jut 2014-ben, mint amennyi 2013-ban jutott. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a magvas kultúrát szolgáltató intézmények - Operaház, Erkel Színház, Zeneakadémia - megújítása, működésének a forrásbővülése van ebben a 17 milliárdban, hanem ebben benne vannak a kis falusi művelődési házak is, még azok is, amelyeket évente nem sokszor nyitnak ki. Ez a bővülő forrás arra is lehetőséget teremt majd, hogy a kis falusi művelődési házak gyakrabban tudjanak majd kinyitni, és a kultúra ott is megjelenhessen a legkisebb településeken, ahol ez bizony helyben gyakran már elérhetetlennek tűnik.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Elmondhatjuk tehát, hogy egy olyan költségvetési törvényjavaslat van előttünk, amely olyan társadalompolitikát tükröz vissza, amely a családok megerősítéséről szól, a foglalkoztatás bővüléséről szól, arról, hogy az embereknek munkát adjunk, ne segélyt. Olyan költségvetési törvényjavaslat van előttünk, amely a jövőről szól, a fenntarthatóságról szól, arról, hogy a lehetőségeink bővülése árán tegyünk annak érdekében, hogy mindenkinek, aki e hazában él, az életlehetőségei bővüljenek 2014-ben 2013-hoz is viszonyítva. Nos tehát, ez az a társadalompolitika, amit a parlamenti többség a bizottságokban is támogatott, és ez az a társadalompolitika, amelyet a bizottságokban eddig az ellenzék nem támogatott. De joggal reméljük, ismerve ennek a költségvetési törvényjavaslatnak az erősségeit, hogy a végszavazás során még az ellenzék is belátja, hogy ez egy támogatható költségvetési törvényjavaslat.

Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)