Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A plenáris vita keretében már sok szempont és érv elhangzott arról, hogy miért rossz és elfogadhatatlan a Fidesz-kormány által 2020. évre benyújtott költségvetés. Engedjék meg, hogy most a fenntartható fejlődés szempontjából értékeljem egy picit ezt a költségvetési tervezetet!Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy nyilván megfelelően tudjuk ebből a szempontból értékelni a költségvetést, jó lenne, ha időről időre itt az Országgyűlésben sor kerülne arra, hogy közösen értelmezzük a fenntartható fejlődést. Ez azért lenne nagyon fontos, mert az látszódik, hogy a fenntartható fejlődés értelmezésében a körülbelül 30 éves története során nagyon sokféle változást élt meg. Azt kell hogy mondjam, manapság elég gyakran hallani azt, hogy a fenntartható fejlődést egyszerűen összekeverik a fenntartható gazdasági növekedéssel. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, fenntartható gazdasági növekedés egy véges világban nincs. Ma 1,7 bolygót használunk, ekkora erőforrásokat használ el az emberiség, és ez így nyilván sokáig nem folytatható. Ebből a szempontból a világ gazdasága is egy jelentős paradigmaváltás előtt áll, újra kell majd gondolnunk a gazdasági növekedéshez való viszonyunkat.

És azt kell hogy mondjam, azt kell végiggondolnunk, hogy a fenntarthatóság szemléletének a lényege, hogy minden döntésünknél, cselekedetünknél tudatában kell annak lenni, hogy a legfőbb célunk a társadalom jólléte -két l-lel , melynek biztosításához alapvető és semmi mással nem helyettesíthető feltétel a környezet, annak minden értékével és erőforrásával, a gazdaság pedig csupán eszköz, bár fontos eszköz, hogy a természeti erőforrások bölcs hasznosításával hozzájáruljon a jóllét eléréséhez.

A fenntarthatóság eszmerendszerében tudatosan jóllétről  két l-lel  beszélünk, és nem jólétről  vagyis egy l-lel , ami tulajdonképpen az anyagi jólétet jelenti. Egyébként nagyon egyszerűen be tudjuk látni, hogy az emberi jóllét nemcsak az anyagi jólétet jelenti, hanem a környezetünk minőségét, hogy élhető környezetben élünk, vagy például ha az erdőre gondolunk, akkor az erdőnél nemcsak az anyagi haszonról, hanem például az erdő immateriális hasznáról is szó van. És mindez azt kell hogy jelentse, hogy nem beszélhetünk folyamatosan erőltetett gazdasági növekedésről. Sokkal inkább arról kell beszélnünk, hogy a társadalom, a környezet és a gazdaság egy olyan szerves rendszert alkot, amelyben mindegyik lehetőséget, de egyben korlátot is jelent a másik két dimenzió számára.

Ha a mostani költségvetés tervezetét nézzük, akkor megállapítható, hogy nem közelebbre visz, hanem messzebbre térít el attól, hogy hazánkat egy hosszú távon fenntartható pályára állítsuk. Alapvető megközelítése is elhibázott, mert az emberi-társadalmi jólléthez elengedhetetlen az egészség és az egészséges környezet, a tudás, a valódi értékmegőrzés és -teremtés, a szolidaritás, az esélyegyenlőség, képességünk fejlesztése a változó világhoz és a változó körülményekhez való alkalmazkodásra.

Ez a költségvetés azonban megint a társadalom szétszakításáról, az egészségmegőrzés és -helyreállítás, az oktatás és a kutatás, a kultúra sokadrangúvá degradálásáról szól; semmibe veszi mindazokat, akikért és akikkel egy jobb világot teremthetnénk.

Ez a költségvetés a kormány állításával szemben még a gazdaság valós érdekét sem szolgálja, legalábbis egy fenntartható, több lábon álló, magas hozzáadott értékű gazdaságét. És itt szeretnék egy pillanatra megállni: a magyar gazdaság, gondolom, hogy ezzel nem vitatkoznak, egy lábon áll, és nagyon-nagyon kiszolgáltattuk magunkat az autóiparnak.

A kormány politikusai egyre többet beszélnek arról, hogy az elkövetkezendő időszakban a világgazdasági környezet nem lesz olyan kedvező, mint az elmúlt években. És ha egy ilyen világgazdasági környezet lesz, akkor képviselőtársaim biztosak lehetnek abban, hogy az emberek nem autót fognak vásárolni, és a magyar társadalom a kiszolgáltatottságot az autóiparnak és az ettől való függésnek meg fogja érezni. Sajnos, a kormány nem ismeri fel azt a tényt, hogy természeti erőforrásaink, értékeink, az ökoszisztéma-szolgáltatások korlátosak, és hogy a kormány vétkes mulasztásai, sőt környezetünk azonnali kizsákmányolását célzó intézkedései rövid- és hosszú távon is visszafordíthatatlan környezeti változásokhoz vezetnek.

(15.20)

Magyarul: a haszonszerzés és a felelőtlenség miatt felélik a jelenünket és a jövőnket. Nézzük csak a legfőbb kihívásokat!

Miközben tudjuk, hogy az éghajlatváltozás káros hatásai még a GDP tekintetében is legalább 2 százalékos csökkenést idézhetnek elő évente, a költségvetésben még csak meg sem jelenik olyan sor, amely erre az összetett problémára a megelőzés és az alkalmazkodás címén választ kívánna adni. Pedig a talajok termőképességének és víztározó kapacitásának helyreállításával a mezőgazdasági szerkezet és az alkalmazott technológiák, fajták megfelelő megválasztásával valóban biztosítani lehetne az ország egészséges, biztonságos és megfizethető élelmiszerekkel való ellátását.

A mi kormányunkat leszámítva a világon most már azért mindenhol tudják, hogy a víz ennek a századnak az olaja, mert a köztársasági elnökünk ennek a fontosságáról elég sokat beszél, de azt azért nem látjuk, hogy a kormány ezt megfogadná. Itt semmi másról nincs szó, mint hogy a víz semmi mással nem helyettesíthető, nemzetstratégiai jelentőségű készlet.

De nem látjuk azt, hogy a kormány érdemben tenne az okszerű, takarékos vízhasználat elősegítéséért, felszín alatti vízvagyonunk védelméért, a felszíni vizek vízvisszatartását célzó programokért. A vízzel való gazdálkodása csak odáig terjed, hogy törvénnyel csillapítsa az agrároligarchák éhségét vízkészleteink lerablásában. Még szerencse, hogy legalább ezt a rossz kezdeményezést az Alkotmánybíróság megvétózta.

A vízi közművekben az általános szállítási veszteség gyakran több tíz százalékos, ami pedig egy halaszthatatlan és ütemezetten megvalósuló rekonstrukció révén megtakarítható volna tiszta ivóvízben és a víz árában is. Ez a költségvetés azzal sem foglalkozik, hogy folyóink közel 90 százalékának ökológiai állapota a rossztól a mérsékelt rosszig terjedő besorolások valamelyikébe tartozik, és hasonlóan rossz tendencia jellemzi természetes élőhelyeink ökológiai állapotát is.

Szó sem esik arról, hogy erdeink az éghajlatváltozás és a rossz erdészeti politika miatt pusztulnak, és hogyha így folytatódik, már az újratelepítésre sem lesz esély. Engedjék meg, hogy itt azt a kis kitérőt megtegyem, hogy elég gyakran halljuk, hogy az erdeinknek a területét a duplájára növelte a kormány. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy ez erdő vagy pedig csak fákat telepítünk, és hogy milyen fafajokról van szó. Tehát az idegen fafajok azok nem erdők, és az egymás mellé telepített fák sem, szeretném erre felhívni a figyelmet.

De ugyanígy említhetjük a kormánynak a környezetminőség javítása terén mutatkozó mulasztásait is. Pedig tudni kell, hogy a magyar emberek európai összehasonlításban évekkel korábban halnak meg, sokkal kevesebbet élnek meg egészségben, és hogy a vezető halálokok tekintetében évek óta szégyenszemre dobogósok vagyunk. Mindez a kutatások szerint 15-17 százalékban a környezetszennyezéssel függ össze, és sok-sok emberéletévnyi veszteséget jelent az egyénnek, a családnak és az országnak. A kormány mégsem tesz semmit, bár szavakban igen, a levegőtisztaság-védelem és a zajterhelés csökkentése terén.

Mindezek miatt elmondható, hogy ez a költségvetés egy mára bizonyítottan avítt és káros megközelítésen alapul, és inkább aláássa, mint elősegíti Magyarország jóllétét.

És, tisztelt képviselőtársaim, ez a költségvetés az időseknek sem kedvez. Mindannyian tudjuk és a bőrünkön érezzük, hogy az elmúlt hónapokban megugrott az infláció, májusban már a várt 2,8-ról 3,9 százalékra emelkedett. Annak ellenére, hogy a jövő évben már a Magyar Nemzeti Bank előrejelzése szerint is már 3,1 százalékos lesz a fogyasztói árak növekedése, a kormány a költségvetésben továbbra is csak 2,8 százalékos inflációt tervez, és ennek megfelelő nyugdíjemeléssel számol.

Ebből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a kormány tudatosan alultervezi az inflációt, hogy az év végi nyugdíjkorrekcióig több millió nyugdíjas pénzét ingyen használja. Én azt gondolom, hogy ez elég nagy baj akkor, amikor ma 600 ezer nyugdíjasnak a nyugdíja 100 ezer forint alatt van.

A kormány tehát így, azt látjuk, hogy a nyugdíjasokon spórol, azokon, akiket a leginkább sújt a szélsőséges időjárási viszonyok miatt az élelmiszerárak drasztikus növekedése. A kormány azokon a nyugdíjasokon spórol, akik közül 47 ezren 50 ezer forint alatti nyugdíjból élnek, és megismétlem: 600 ezren 100 ezer forint alatti nyugdíjból kénytelenek megélni.

Persze kis vigasz a nyugdíjasoknak a pár ezer forintos nyugdíjprémium, hiszen a gazdasági növekedés azért ennél sokkal többet indokolna, főleg amikor azt látják a nyugdíjasok, hogy a bérek évek óta 10-12 százalékkal emelkednek, vagyis a bérek és a nyugdíjak között az olló tovább nyílik.

Szeretném itt azt megjegyezni, hogy a kormány…  és tegnap Varga Mihály miniszter is beszélt arról, hogy milyen fontos ez a nyugdíjprémium, és arra hivatkozott, hogy igen, a gazdasági növekedésből ily módon a nyugdíjasok is részesülnek. Csak arra nem tért ki a miniszter úr, hogy a nyugdíjprémium csak akkor jár, hogyha a GDP 3,5 százalék fölötti növekedést ért el, és hogyha 2010 óta nézzük, ez bizony nem sokszor fordult elő. Hogyha az elkövetkezendő évek kilátásait nézzük, akkor bizony könnyen lehet, hiába tervez a kormány magasabb GDP-növekedéssel, de majd nem fogja a GDP-növekedés elérni a 3,5 százalékot, tehát a nyugdíjasok bizony megint hoppon fognak maradni.

A költségvetésben annak sem látjuk a nyomát, hogy a kormány önvizsgálatot tartott volna azon hibás döntéseinek felülvizsgálatában, hogy 2012-ben eltörölte a nyugdíjjárulék-plafont, aminek következtében megjelentek a milliós, majd’ kétmilliós nyugdíjak. Nagyon nagy a távolság a minimálnyugdíj, a 28 500 forint és a 2 millió forintot meghaladó nyugdíj között!

Ebből azt látjuk, hogy a nyugdíjasok nagy része elszegényedik, a nyugdíjas-társadalom egyre inkább szétszakad, és az egyenlőtlenségek bizony drasztikusan nőnek.

A magyar állam az uniós átlagnál kevesebbet költ nemcsak a nyugdíjakra, hanem az idősgondozásra is. Az elmúlt nyolc évben nem jöttek létre új állami férőhelyek, a különböző ellátási formák finanszírozása szinte egyáltalán nem növekedett. Azt látjuk, hogy a kormány semmit nem kíván tenni annak érdekében, hogy például csökkenjen a mintegy 27 ezer idősotthoni helyre várakozók száma, hiszen a költségvetésben továbbra sincs nyoma annak, hogy új férőhelyek létesülnének.

Ami pedig a foglalkoztatást illeti, a kormány előszeretettel dicsekszik azzal, hogy mennyire alacsony a munkanélküliség. A valóság pedig az, hogy a gazdaság és a társadalom normális működését már a nagy munkaerőhiány veszélyezteti, a szegényebb megyékben nemhogy csökken, hanem nő a munkanélküliség.

A Nemzeti Foglalkoztatási Alap tervezett kiadásai csökkenni fognak jövőre, miközben tudjuk, hogy 2018-ban az alap 62 milliárd forinttal többet szedett be, mint amit minden munkaerőpiaci programra elköltött. Ez az összeg volt a teljes más célú év végi kormányzati pénzköltés egyik forrása.

A kormány tehát nem ismerte fel, hogy a foglalkoztatás területén komplex intézkedések szükségesek a problémák megoldására. Nem elegendő csak a minimálbért emelni, nagy hangsúlyt kell fektetni az oktatásra, a helyi gazdasági döntéseket előtérbe helyező szakoktatásra és szakképzésre. Mindenképpen támogatni kellene a mobilitást, és sokkal erősebben kell segíteni a gyermekes nők munkaerőpiacra való visszatérését. Az LMP ezen okok miatt sem tudja támogatni a 2020. évre benyújtott költségvetés tervezetét.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)