Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a nagyívű és inkább általános jellegű felszólalás műfaja vagy kategóriája helyett a mátészalkai választókerület egyes problémáira koncentráló műfajt választottam. Nagyon örülök, hogy itt van a teremben Kovács Sándor képviselőtársam is, és remélem, hogy támogatni fog valamennyi elképzelésemben, és támogató szavazatát adja Sándor mind az M49-es gyorsforgalmi elkerülő út megépítésével, mind a csengeri börtön mielőbbi megépítésével, mind pedig a Mátészalkai Kórház fejlesztésével kapcsolatos költségvetési módosítóimhoz, nem hiszem, hogy ép ésszel végiggondolva kivetnivalót lehetne találni ezekben a javaslatokban.

Kezdeném a legnagyobb költségigényűvel, az M49-es gyorsforgalmi elkerülő út megépítéséhez kapcsolódó javaslattal. Tisztelt képviselőtársaim, ez az a beruházás, amit legalább húsz éve ígérgetnek a szabolcsi és a szatmári térségnek. Ennek a beruházásnak az a lényege, hogy az M3-as autópálya mostani 266. kilométerszelvényétől, kilométerkövétől indulna, és Kocsord–Csenger irányában érné el a jelenlegi országhatárunkat, majd ott a román fél által román területen megépítendő úthoz csatlakozna, és egyébként a magyar-magyar kapcsolatokat is javítaná ilyen módon.

(19.50)

Nos, ez az, amivel ciklusokon átívelően kampányolnak kormánypárti képviselők. Megígérik a szatmári embereknek, de mindig egy közös jellemző van, hogy soha nem lesz belőle semmi. Egy kapavágás nem történt, egy méter út meg nem épült, hiába csóválja a fejét Simon képviselő úr, az a helyzet, hogy ez az igazság. Tudom, hogy kellemetlen, de most tényekről beszélünk. Az M49-esnek se híre, se hamva.

Mondok néhány elképesztő adatot, ami alátámasztaná a szükségességét. Először 2006 nyarán készített Kocsord önkormányzata egy 24 órás forgalomszámlálást. Ennek eredményeként az volt a végeredmény, hogy 10 324 gépjármű haladt át egy nap leforgása alatt a településen 2006-ban. 2010-ben megismételtük ezt a forgalomszámlálást, akkor már 16 ezer fölötti számú gépkocsi haladt át. Ez egy összesített adat. Valamennyi gépjármű-kategóriából bőven találunk egyébként, de akár a kamionok, nehézgépjárművek, a nyerges vontató kategóriában is bőségesen haladtak át száz- és ezerszám egy nap alatt a településen. Kocsord és Mátészalka szenvedi meg leginkább ezt a problémát, hiszen a csen­ger­simai és a tiszabecsi határátkelőhely forgalma ezekre a településekre nehezedik, Kocsordra százszázalékosan, Mátészalkára is legalább 80-90 százalékos mértékben.

Ráadásul a jelenlegi főút nyomvályús, keskeny, rendkívül balesetveszélyes, rendszeresen történnek súlyos vagy maradandó egészségkárosodást, súlyos sérülést vagy akár halált eredményező balesetek. Úgy néz ki, hogy amíg az elkerülő út meg nem épül, ezek elkerülhetetlenek lesznek. Egyébként ennek az útnak a kivitelezése 2010-ig egész jól állt, jól álltak a hatástanulmányok, a tervek, az engedélyeztetések, aztán hiba került a rendszerbe, és folyamatosan hátrasorolják a fontossági sorendben ezt a beruházást.

Az érintett településeken a főút melletti belterületi ingatlanok falazata megrepedt, az ingatlanok értéke jelentősen csökkent. Jelentős a balesetveszély mellett a zajártalom is. Úgy néz ki, hogy ezek az emberek, ezek az ingatlantulajdonosok viselik az MSZP-SZDSZ- és a Fidesz-kormányok felelőtlenségének és hanyagságának az árát és a következményeit.

Nos, lehet természetesen több szakaszban is megépíteni. Lehetséges szakaszolás is. Itt azonban meg kell említeni egy fideszes belső konfliktust. Ha az első szakasz Őrtől Győrteleknek a Tunyogmatolcs közeli elágazásáig fog csak tartani, és nem tudjuk legalább az első szakaszban több száz méterrel tovább húzni a nyomvonalat, akkor én attól tartok, hogy a fehérgyarmat-vásárosnaményi lobbi ki fogja énekelni a sajtot a szánkból ‑ ez egy régi aggodalmam ‑, és Jánkmajtis felé fogja elvinni, Jánkmajtis-Csengersima felé az út nyomvonalát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Natura 2000-es területek bőségesen találhatók a Jánkmajtis-Csengersima útvonalon. Ez komoly akadályát képezi ezeknek a fehérgyarmati indíttatású, a mi választókerületünket rendkívül hátrányosan érintő törekvéseknek.

Ugyanakkor bár már itt tartanánk, hogy azon civakodnánk, hogy hány ütemben, hány szakaszban épül meg és pontosan az egyes szakaszhatárok hol találhatók, csak kezdődjön már el ennek az útnak a megépítése. A benyújtás előtt álló költségvetési módosító javaslatomban igencsak mértéktartóan 25 milliárd forintot kívánok megjelölni az Őrtől Csengerig tartó szakaszra, ami körülbelül egy olyan 45-50 kilométernyi gyorsforgalmi út megépítését jelenti. Majd mindjárt arra is kitérek, hogy ez a munkahelyteremtés nemes céljait hogyan szolgálná.

Ráadásul van egy nagyon komoly és ütőképes érvem, mégpedig az, hogy Magyarország miniszterelnöke az elmúlt fél évben kétszer ígérte meg a szatmáriaknak, hogy ez az út nagyon gyorsan meg fog épülni. Az első ígérete tavaly év végén hangzott el a romániai választási kampány véghajrájában Szatmárnémetiben. Nagyon örültem ennek a miniszterelnöki kinyilatkoztatásnak. A másik alkalommal pedig néhány nappal ezelőtt, május 4-én Csengerben, délelőtt 11.30 és 12 óra közötti időpontban a járási tanuszoda átadásánál határozott ígéretet tett erre a miniszterelnök úr. Az a probléma, hogy nem nézett utána annak, hogy amelyek a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium jelenlegi tervei. Én ugyanis hat, talán nyolc héttel korábban rákérdeztem erre egy szóbeli kérdéssel, és abból az derült ki, hogy 2020, de inkább 2022 a megkezdés legkorábbi dátuma. Tehát nagyon jó lenne, ha a miniszterelnök úr egyeztetne a saját miniszterével, a saját államtitkáraival, és a valóságnak megfelelően nyilatkozna, nem pedig egy korán megkezdett kampányban felelőtlen ígéretet tenne. Ráadásul fokozottan érzékeny vagyok erre a kijelentésre, mert abban a városban hangzott el a második ígéret, ahol születtem és felnőttem, Csengerben. Érthető okokból, érthető módon az ember fokozottan érzékeny arra, ha a saját szülővárosának a választópolgárait próbálják ‑ jelen esetben úgy tűnik ‑ megtéveszteni.

Én mindenesetre nagyon bízom abban, hogy a miniszterelnök úr él az ellenbizonyítás lehetőségével és esélyével, és 2022-ről fontossági sorrendben előrébb sorolják azt a beruházást. Úgy gondolom, teljesen mindegy, hogy kicsoda adott ciklusban a kormánypárti és az ellenzéki képviselő, ebben nyugodtan egyetérthetünk, és kifejezetten támogatni kell egymást. Azért fontos ez, mert 2010 és 2014 között Mátészalka akkori polgármesterével az élen folyamatosan nemtelen, megalapozatlan vádakkal illettek, amikor én 2010-ben ordítottam, hangosan ordítottam, hogy próbáljanak közbeavatkozni, az akkori fideszes egyéni képviselő próbáljon valamit tenni, mert én belső információkból arról értesültem, amelyek később megalapozottak lettek, hogy nem fogják megkezdeni, és nem fogják 2013-ig Ököritófülpösig megépíteni, hanem hátra fogják sorolni, más, erősebb érdekérvényesítő képességű fideszes egyéni képviselők körzete fog ezzel a pénzzel gazdagodni, gyarapodni, épülni és szépülni.

Akkor folyamatosan azt hallgattam, hogy állítólag nekem földjeim vannak az út nyomvonalában, és én telekspekulációra készülök. Jelzem, hogy a föld nyomvonalában sem akkor, sem most annyi földem nincs, hogy belefeküdjek. Egy négyzetméternyi, kétméternyi földem nincs, amibe eltemetnének, ha arról lenne szó. Ezek a vádak ennyire megalapozatlanok voltak. Kértem az akkori többcélú kistérségi társulás 26 települését, hogy közös nyilatkozatban forduljanak a kormányhoz, hogy kezdjék meg az út mielőbbi megépítését, legalább kezdődjön el az érdemi munka. Nem történt ez meg. A polgármester, mindössze öt, közte egyébként egy fideszes polgármester is vállalta a felelősséget, vette a bátorságot, és aláírta ezt a nyilatkozatot, a nagy többség azonban nem. De ez már a múlt, ezen egyelőre, úgy tűnik, hiába rágódunk, nem tudunk változtatni.

Hivatkozván miniszterelnök úr hat hónapon belüli kétszeri, kétszeres ígéretére, különös tekintettel a május 4-i csengeri ígéretére, az út megépítését nyomatékosan alátámasztó körülményekre, amelyeket az előbb már felsoroltam, nagyon remélem, hogy mihamarabb megkezdődik. Egyébként jól állnak, alapvetően jól állnak az engedélyeztetések, alapvetően adminisztratíve kevés akadálya lenne a megkezdésnek. A legfőbb ideje lenne a közbeszerzési eljárás kiírásának. Ehhez persze arra lenne szükség, hogy végre más térségeket megelőzően kerüljön sor erre a beruházásra, ugyanis nekem régóta van egy érzésem, körülbelül 20-25 éve, hogy valahogy a szatmári térségben élő embereket sokadrangú állampolgárnak tekinti a mindenkori magyar kormány.

Ha arról van szó, akkor mindig valahogy a sor végére kerülünk. Amikor igazán jelentős, nagy beruházásokra kerül sor, nagy infrastrukturális beruházásokra, akkor sosem lesz az egészből semmi. Mondhatnám egyébként a csenger-szatmárnémeti vasútvonalat is. A 2010-es kampányban Fónagy János eljött és megígérte a csengerieknek. Azóta mi történt? Leépült a Csenger-Mátészalka, a Mátészalka-Nyíregyháza és a Mátészalka-Debrecen vasútvonal is. Ahelyett, hogy felépítenék, még leépítik azt a keveset is, ami megmaradt nekünk. Tehát jó lenne, ha a szatmári emberek hitét visszaadnák, és most végre előre kerülnénk a fontossági sorrendben, és nem hátra, és azokat a térségeket, amelyeket már agyonfejlesztettek az elmúlt években, évtizedekben, most türelemre intenék, és végre megkapná ez a környék az M49-es gyorsforgalmi elkerülő utat. Erre nemcsak azért lenne szükség, hogy Mátészalka, Kocsord, Győrtelek, Ököritófülpös, Porcsalma, Pátyod és Csenger főútjai, közútjai tehermentesüljenek, hanem fontos lenne a kereskedelmi kapcsolatok szempontjából, a szállítmányozás szempontjából, a mezőgazdasági termékek célba juttatása szempontjából, az egész térség Európa vérkeringésébe való becsatolása szempontjából és a munkahelyteremtés szempontjából is.

Ugyanis egyébként ha ezt a közbeszerzési eljárást majd úgy írnák ki, hogy a legfőbb szempont az lenne, hogy a majdani kivitelező a térségben állandó lakóhellyel rendelkező, vagyis ott élő munkanélküliek és tartósan munkanélküliek közül a lehető legtöbbet foglalkoztasson, és csak az nyerhet, aki ezt a komoly kötelezettséget vállalja, akkor a beruházás éveire ‑ hiszen itt többéves beruházásokról beszélünk ‑ jelentősen csökkenne a környéket nyomasztó munkanélküliség. Megjegyzem, számos reménytelen helyzetben lévő magyar és cigány embernek, fizikai munkásnak is lehetne értelmes, értékteremtő munkát, munkahelyet biztosítani, jóval több pénzért, mint amit most közmunkán kapnak. Ennyit röviden az M49-es útról.

(20.00)

A másik fontos és megígért beruházás. Úgy látszik, az ominózus május 4-i nap nemcsak aranyat érő májusi esőt, hanem ígéretdömpinget is hozott. Jelen voltam és nagyon mély nyomokat hagyott bennem több miniszterelnöki kinyilatkoztatás, ezt igyekszem számonkérni és szembesíteni ezzel a következő időszakban az illetékeseket. A másik a csengeri börtön megépítése volt.

Nagyon örültem annak, nagyon örültünk annak, és a Jobbik egy percig se ment szembe azzal, hogy 2015-ben Csenger elnyerte nyolc másik településsel együtt a helyi börtön megépítésének jogát és lehetőségét. Most kisebb fennakadás alakult ki. Bízunk benne, hogy ezt sikerül orvosolni. 11 milliárd forintos költségvetési módosítót nyújtottam be e tekintetben. Ha durván a kilenc börtönre 102 milliárdot szánnak, akkor egy egyszerű osztással, egy minimális tartalékot képezve, talán 11 milliárdból a csengeri börtön felépíthető.

Most arról szól a mese, hogy a közbeszerzési eljárást eredménytelennek kellett nyilvánítani, mert irreálisan magas árakat ajánlottak meg az ajánlattevők. Valóban, az észszerű gazdálkodás, a közpénzekkel való felelős gazdálkodás szempontjai megkövetelik, hogy ilyen esetben igenis legyen eredménytelen az eljárás, írjanak ki újat. Igen ám, ha csak erről van szó, akkor nincs gond. De ha megint arról szól a történet, hogy ezen, egyébként valós ‑ mondom, valós, én elhiszem, hogy nem hazugságról van szó ‑ indok miatt majd megint hosszú éveket csúszik a beruházás, és megint a szatmári térség kénytelen lenyelni azt a békát, hogy a „futottak még” kategóriájába kerül, és megint sokadrangúak leszünk, akkor azzal nagyon nem tudunk egyetérteni.

Én bízom a miniszterelnök úr ígéretében és a belügyminiszter úr elszántságában a tekintetben, hogy hamarosan megindul egy újabb közbeszerzési eljárás, és végre ez már eredményes lesz, sikerül egy komoly kivitelezőt kiválasztani. Annál is inkább, hiszen itt a 250 fős bv-állomány toborzása megkezdődött. Körülbelül 40-50 főt beírattak a képzésekre, az oktatásokra, tehát komoly előkészületek indultak meg, amelyek már jelentős költségeket emésztettek föl, és a csengeri önkormányzat a szükséges előkészítő munkálatokat megtette, amely megint jelentős pénzébe került a városi önkormányzatnak. Úgyhogy nagyon kérek mindenkit, hogy legyenek szívesek támogatni az ehhez kapcsolódó költségvetési módosító javaslatot.

Végül, de nem utolsósorban ‑ mondhatnám, a teljesség igénye nélkül ‑ a mátészalkai kórház fejlesztését is igen fontosnak tartom. Pár hete az egyik vezetővel volt szerencsém több kérdésben is értelmes párbeszédet folytatni. Külön kíváncsi voltam egyebek mellett, hogy a jelentős részben elavult vizsgálati eszközök, berendezések milyen költségigényt generálnak, ezeknek a cseréje, új és korszerű eszközök beszerzése mennyibe kerül.

Ehhez kapcsolódóan egy 750 millió forintos javaslattal élek, amely egyébként teljesen megújítaná legalább egy évtizedre a mátészalkai kórház eszközparkját, eszközállományát. Ennyi pénzből már bőségesen jutna egyébként a teljesen digitalizált röntgengépre, új ultrahang-berendezésekre, az elavult CT cseréjére. Még egyébként benne foglaltatik egy MR-berendezés is, amely szintén nem a kétforintos kategória. És tekintettel arra, hogy vezető halálokok között szerepelnek a daganatos megbetegedések, és ezek a mi környékünket hatványozottan sújtják, azon belül is egyébként a bélrendszeri daganatok jelentik a vezető halálokokat, a bélrendszeri diagnosztikai és a szürkehályog-diagnosztikai eszközök ellenértéke, egy 30-30 millió forintos ellenértéke is beletartozik ebbe. Hangsúlyozom, ez csak az eszközök, berendezések teljes korszerűsítését jelenti. Hiszen azt tapasztaltuk az előző ciklusban, hogy ismételten lenyelettek velünk nem is akármilyen méretű békát, amikor például a gyermekellátást leépítették, amikor egyébként teljesen indokolatlan ágyszámcsökkentésekre került sor, és egy nagy ellátási körzetű, nagyon jelentős ellátotti létszámról gondoskodó kórházat folyamatosan és módszeresen elkezdtek leépíteni.

Most ott tartunk, tisztelt képviselőtársaim, erről is érdemes lenne értelmes párbeszédeket folytatni, hogy sürgősségi gyermekellátás keretében, ha egy mátészalkai vagy egy Szalka környéki gyermek megbetegszik, maximum 24 órás ellátást kaphat. Ha nagyobb a baj, és 24 óra alatt nem lehet jobb állapotba hozni vagy legalábbis otthoni gyógykezelését elrendelni, akkor legközelebb Nyíregyházán van lehetősége a szüleinek a gyermeket gyógyíttatni. A legtöbb szülőnek ez elképesztő megterhelést jelent, nemcsak az utazás időtartama, hanem az utazás költségei miatt is.

De hát először legyenek meg ezek a nagyon korszerű gépek, eszközök, berendezések, mert ezzel önmagában egyébként elérnénk, hogy a mátészalkai és a szatmári térségben élő embereknek nem kellene, mondjuk, Nyíregyházára és Debrecenbe utaznia drága vizsgálatok elvégzésére, Mátészalka erre tökéletesen alkalmas, csak végre ennek a térségnek is el kellene foglalni az őt megillető helyét és szerepét, és nem csak a kiemelt csúcsintézményeknek meg a súlyponti kórházaknak kellene részesülni a legnagyobb fejlesztésekből.

Úgyhogy bízom benne, hogy ezekben a módosítókban a Szabolcs megyei képviselők nem találnak semmi kivetnivalót, és félretéve a napi pártpolitikai meg egyéb ellentéteinket, ezt jó szívvel tudják támogatni, hiszen ezek abszolút szakmai javaslatok, ebben semmi rossz szándék nincs, ez merő jóindulatból táplálkozik. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)