Készült: 2024.09.20.16:00:52 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

21. ülésnap (2002.09.24.), 147. felszólalás
Felszólaló Szászfalvi László (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka elhangzik az interpelláció/kérdés/azonnali kérdés
Videó/Felszólalás ideje 2:18


Felszólalások:  Előző  147  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Furcsa és megdöbbentő, nyugodtan mondhatom, hogy példátlan eset történt a napokban. A miniszter úr négy egyházi vezetőnek írott levelében arra kéri fel őket, hogy nyilvánítsanak véleményt az egyházak a jászladányi eset kapcsán.

Az első benyomásunk rögtön emlékeztet bennünket az ötvenes évek egyházpolitikájára: húzd meg és ereszd meg; az egyik oldalon alkotmányos jogok és egyházakkal kötött megállapodások, a másik oldalon az egyházak teljes ellehetetlenítése. Ma az egyik oldalon az egyházak segítségét kéri a miniszter úr, másrészt pedig éppen az SZDSZ, a miniszter úr pártja hirdeti folyamatosan azt az egyház-politikai programját, hogy az egyházak maradjanak távol az aktuális, napi eseményektől, az egyházak maradjanak a templom falain belül. (Közbeszólás: Úgy van!)

Példátlan az a miniszteri felszólítás, hogy az egyházakat egy aktuális, sajnos azt kell mondani, hogy mára egy aktuálpolitikai üggyel kapcsolatosan állásfoglalásra kéri. A jászladányi esemény olyan súlyos válsághelyzetre mutat, amelyet nem lehet, nem szabad jelszavakkal kezelni, díszlevelekkel megoldani. Ilyen súlyos problémát nem lehet, nem szabad az aktuálpolitika oltárán feláldozni. A miniszter úr most, e levelével ezt tette. Nem kétszínű, farizeus kampánykérésekkel lehet a békességet munkálni, amikor az egyik oldalon a hitoktatók óradíjemeléséről hallunk, a másik kormányzati vélemény szerint pedig elfogyott a pénz.

Nos tehát, megítélésem szerint nem kampányfogásokkal érhető el az összefogás az egyházakkal e rendkívül súlyos, nehéz problémák megoldásában, hanem kizárólag kiszámítható, egyenrangú partneri együttműködéssel, amelynek az alapja a bizalom.

Kérdezem tehát nagy tisztelettel: miért csak most, miért csak az élet ilyen súlyos határszituációjában jutnak a miniszter úr eszébe az egyházak, és miért nem a napi, folyamatos és kiszámítható együttműködésben? Nem kellene-e ezek után a miniszter úrnak megkövetnie az érintett egyházakat?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  147  Következő    Ülésnap adatai