Felszólalás adatai

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a 2010-es választások eredményét követően itt a tisztelt Ház falai között Orbán Viktor miniszterelnök úr egyértelművé tette, hogy a kormánytöbbség, akkor még nem mondta, hogy alaptörvényt fog megalkotni, hanem azt, hogy alkotmányozás útjára kíván lépni, akkor egyértelművé tettük mi is a Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről, hogy a hozzáállásunkat a következő elvek fogják jellemezni.

Elsődlegesen és mindenkor ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy a Szent Korona értékrendje és a történeti jogfolytonosság érvényesítése történjen meg, és ezzel együtt történjen meg a valódi rendszerváltás alaptörvényi szintű megfogalmazása, valamint a magyar nemzet életlehetőségei megvédésének, jövője biztosításának, az elrabolt javak visszaszerzésének és az elmúlt időszak bűnösei felelősségre vonásának a garanciális elveit is rögzíteni kell. Sőt, amikor még a választások előtt a választási programoknak egyértelmű iránymutatást kellett adniuk a polgároknak arra, hogy kire, milyen szempontok alapján adják a voksukat, egyedül és kizárólag a Jobbik Magyarországért Mozgalom volt az, amely az alkotmányozás témaköréről beszélt, az alkotmányozás témakörét részletesen és alaposan körbejárva azt az alapelvsort jelenítette meg, amelyet a vitában eddig is képviseltünk és folyamatosan képviselünk. Nem látjuk ezt a jelenlétet értelmetlennek, és hogy miért nem értelmetlen, ezt többek között az is visszaigazolja, hogy azok a pártok, amelyek nem vesznek részt ebben a vitában, teljesen elveszítették a hitelüket - az MSZP-ről van szó, amely persze a hitelét már amúgy is elvesztette, de még az a maradék is lényegében a megszűnés szélére került, a társadalom megbecsülése lényegében leamortizálódott az irányukba; az LMP pedig azt az ígéretet, azt a hitelét vesztette el, hogy lehet más a politika, bebizonyította, hogy bizony ez a fajta politika, amit csinál, nem lehet más, sőt mi több, méltatlan ahhoz, amit a Ház falai között a képviselőknek esküjükhöz mérten tenni kell.

Mi tehát itt voltunk a vitában, az alkotmánykoncepcióról szóló vitát végigcsináltuk, benyújtottuk a módosító indítványainkat nagy számban, amelyeknek döntő többségét elutasították, nem voltak nyitottak a javaslatainkra. Egyértelművé vált, hogy továbbra is azon az úton kívánnak járni, amit megkezdtek, azaz a nemzeti együttműködés rendszerében lényegében teljesen zárt rendszert alkottak meg, tehát hiába hallatszódnak az ígéretek és szavak arról, hogy mindenki, a társadalom minden rétege és a nemzetet képviselő erők érdemben befogadható javaslatokat tehetnek arra, hogy miképpen alakuljon az alaptörvény, ami életünket, jövőnket befolyásolja, erre - sajnos azt láttuk - eddig csak a legminimálisabb szintű készség mutatkozott, ami kevés ahhoz, hogy a szó teljes értelmében legitimnek és elfogadhatónak tekinthető legyen ez a mostani alkotmányozási folyamat.

Én több olyan módosító javaslatról szeretnék most részletesen is beszélni, amelyeknek az üzenete vagy tartalma mind ezt célozza, amit elmondtam, ezeket a javaslatokat szeretnénk viszontlátni, több képviselőtársam már beszélt ezekről részleteiben is, ilyen a termőföld védelme, vagy az egészséges élethez való jog, vagy éppenséggel az állami számvitel kérdésének a korrekt képviselete, vagy a Magyar Nemzeti Bank függetlensége, vagy pedig éppenséggel a titkok, az elmúlt rendszer bűneinek nyilvánosságra hozatala, illetve egyáltalán annak a megismerése, hogy kik, milyen módon működtek közre ebben az embertelen rendszerben. Ezek a kérdések egy füzért alkotnak, és a közel harminc módosító javaslat, amelyet a Jobbik képviselőcsoportja benyújtott, ezenkívül még több elemet is tartalmaz. Többek között kiemelném a 13. és 36. ajánlási számon benyújtott, nyilvántartott javaslatokat, amelyek lényegüket tekintve a történeti jogfolytonosság kérdéskörére irányulnak.

Látni kell, hogy a jelenlegi helyzet úgy jellemezhető körülbelül, hogy egy félmegoldás útján vagyunk - tehát megtett már egy lépést a történeti jogfolytonosság helyreállításának irányába a kormánytöbbség, azonban ezt a lépést nem fejezi be. Hiszen normaszöveg szintjén a Q. cikk (3) bekezdése kellene hogy egy egyértelmű és nyilvánvaló rendelkezést tartalmazzon arra vonatkozóan, hogy a Nemzeti hitvallásba egyébként beemelendő történeti jogfolytonosság egyértelmű kimondása mellett egy sarkalatos törvény alkotására irányuló kötelezettségvállalásnak kellene megjelennie az alaptörvényszövegben. Erre irányul az a módosító javaslat, amelyet benyújtottam, és ez lenne a garanciája annak, hogy az egész elmúlt 67 éves jogalkotási folyamatnak a teljes körű revíziója történjen meg, még ha ez nagyon fáradságos, nehézkes vagy éppenséggel hatalmas kihívásokat eredményező munkának is tűnik, de ennek a munkának a következetes végigvitele és vállalása nélkül nem lehet valódi rendszerváltásról és valódi alkotmányozásról beszélni, és legkevésbé sem lehet beszélni a jogfolytonosság helyreállításáról.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ezt szeretném önökön számon kérni, ezt szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy ha ezt nem vállalják fel, akkor hiába szerepel a Nemzeti hitvallásban a '49-es kommunista alkotmány jogfolytonosságának tagadása, mert a jogfolytonosság szót ott kivették, és csak az alkotmányra szűkítették. A másik oldalról pedig az sem elegendő, hogy ugyan szerepel a hitvallásrészben a történeti alkotmányunk jogfolytonosságának az úgymond elismerése, vagy legalábbis az arra való szándék kifejezése, azonban ez nem éri el a megfelelő szintet; a jogtudósok, akik ezen a téren már évtizedek óta dolgoznak, és azok a társadalmi mozgalmak, amelyek régóta szorgalmazzák a történeti jogfolytonosságunk helyreállítását, és mi magunk is úgy gondoljuk, hogy nem megfelelő még ez a szövegezés, ezért fontos lenne, hogy a 13. és 36. ajánlási pontokban megjelölt javaslatok támogatást nyerjenek.

(12.20)

Ugyanilyen fontosságú rendelkezés az is, ami a 116. ajánlási pontban szerepel, az ellopott nemzeti vagyon elvesztési folyamatának teljes körű felülvizsgálata. Az elmúlt 22 évben, 1988-tól, a spontán privatizációtól kezdődően ezt több kormányjelentés, a kormánytól független szakértők, de akár a kormányhoz közel álló szakértők is, például Bencze Izabella munkásságát tudnám kiemelni, régóta mondják, régóta hirdetik, Bogár László is ugyanezt mondja, de sokan mások is, hogy olyan mértékű vagyonvesztés, olyan formában történő vagyonvesztés történt privatizáció címszó alatt, ami nem maradhat érintetlenül. Ha ezt érintetlenül hagyjuk, akár az energetikai szektor, akár az élelmiszer-feldolgozó ipar, akár pedig sok más, stratégiai állami vállalat szinte fillérekért történő elkótyavetyélésének ügye, akkor soha nem mossák le magukról azt a jelzőt, hogy nem kívántak szembemenni ezzel a vagyonvesztéssel, és nem kívántak élni kétharmados többségük adta felhatalmazással ennek a vagyonnak a visszaszerzése érdekében.

Mire irányul ez a javaslat? Arra irányul, hogy egy teljes körű jogszerűségi felülvizsgálat történjen meg. Meg kell vizsgálni, hogy az elmúlt 22 év nemzeti vagyonának értékesítése az akkor irányadó szabályok szerint megfelelt-e a jogszabályoknak. Ez az elsődleges szempont. És igenis a jó erkölcsbe ütközés és sok más semmisségi szempont miatt már most kimondható, hogy nagyon sok vagyonlopást, vagyonvesztést érvénytelennek lenne nyilvánítható, azonban az alaptörvény megalkotásával most lehetőség nyílík arra is, hogy ha úgy tetszik, bizony akár visszamenőleges hatállyal, de olyan követelményrendszert fogalmazzunk meg, ami természetesen megfelelő kártérítés mellett mégis visszaszerzési lehetőséget nyit meg. Ha ezt elmulasztják, akkor sajnálatos módon nem élnek azzal a felhatalmazással, amit egyébként ez a kétharmados többség az önök számára biztosít. A Jobbik ebben partner, szeretnénk ezt teljeskörűen... - ahogy elhangzott, Potápi Árpád képviselőtársunk használja a radikális változás szót, mert a radikális változás ezen a téren mindenképpen megkerülhetetlenül szükséges.

Továbbmenve, fontos módosító javaslataink között szerepelnek azok az elemek, amelyek a jogállamiság intézményrendszerének megvédésére irányulnak. Az alaptörvény bizony kiolvashatóan és megállapíthatóan több ponton szűkíteni kívánja az állam működésével szembeni ellensúlyok rendszerét. Ilyennek tekinthető az Alkotmánybírósághoz fordulás jogának korlátozása. Az alkotmányügyi bizottság erre irányuló módosító javaslatunkat, amely egyébként szeretné megtartani azt, hogy bárki utólagos normakontrollal élhessen az Alkotmánybíróság felé egy általa alaptörvény-ellenesnek tekintett jogszabály felülvizsgálata érdekében, félmegoldást választva olyan formában támogatta javaslatunkat, hogy legalább az országgyűlési képviselők fordulhassanak ilyen kérelemmel az Alkotmánybírósághoz. Hiszen a mostani alaptörvénybéli javaslat nem kevesebbről szól, mintsem hogy a képviselőknek csupán egynegyede fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Tehát bármilyen tartalmú jogszabály elfogadása esetén az ellenzék, jelen esetben a Jobbik és az MSZP lenne csak közösen képes arra, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon. Egyedül a Fidesz az, amely ennek a kritériumnak megfelel, hogy Alkotmánybírósághoz forduljon, de miután a kétharmados többséget jelentős részben ők alkotják, ezért nyilvánvaló, hogy furcsa egy ilyen intézményi formát fennhagyni.

A népszavazás intézményrendszerének súlyos korlátozását látjuk, és ezért nyújtottuk be módosító javaslatunkat a 77. és 105 pont alapján, annak érdekében... - az 50 százalékos eredményességi és érvényességi küszöb meghatározása megítélésünk szerint a népszavazás intézményrendszerének igénybevételét a közvetlen hatalomgyakorlás lehetőségét durván és méltatlan módon leszűkíti. Ez rendkívül rossz üzenet a társadalom számára, rossz üzenet mindazok számára, akik úgy gondolják, hogy a néphatalom nemcsak írott szó, hanem adott esetben közvetlenül is érvényesíthető szándék legyen. Éppen ezért ez a javaslat mindenképpen támogatásra méltó.

A 21. ajánlási pontban szerepel az a javaslatunk, Szávay István és Zagyva Gyula képviselőtársammal, amely a nemzeti önrendelkezés kivívására irányuló állami felelősségvállalást célozza az elszakított területen élő magyar testvéreink vonatkozásában. Ez egy eredménykötelem, tehát sokkal erősebb kötelezettségvállalás, nem csupán egy megmaradásra irányuló törekvés elvi támogatása, hanem azzal a céllal fogalmazódott meg, hogy a magyar állam mintegy védhatalom álljon oda az elszakított területeken élő magyar közösségek mögé, és támogassa őket a legmagasabb szintű autonómiaformák elérésében, vagy pedig éppen saját döntéseik alapján megválaszthassák azt, hogy mely államhoz tartozva kívánnak élni. Az önrendelkezési jog nem korlátozódhat erre.

Éppen ezért ez egy biztató jel, hogy az alkotmányügyi bizottságban ez a javaslat támogatást nyert. Arra biztatom önöket, hogy vigyék tovább ezt a szándékot, és a magyar állam ne kerülje meg ezt a kötelezettségét. Éppen most jártam Délvidéken, ahol tapasztaltam azt, hogy az uniós csatlakozás előtt álló Szerbiában igenis rengeteg súlyos hiányosság, megoldatlan helyzet jellemzi az élethelyzetében veszélyeztetett magyarságot. Éppen ezért a magyar állam ezt a kötelezettségvállalást nem kerülheti meg.

A rendelkezések között még ott szerepel a módosító javaslataink között az az indítvány, amely helyreállítaná azt az egyébként szükséges garanciális elemet, amely még a jelenlegi, '49-es alkotmányban is szerepel, mégpedig a törvénytelen fogva tartás áldozatának járó kártalanítás, kártérítés kérdése. Ez egy olyan ezeréves jogelv, ha úgy tetszik, hiszen a Szent Korona-tan rendje szerint a személyes szabadság korlátozására csak kivételesen és csak törvényi felhatalmazás alapján kerülhet sor, és akinek a személyes szabadságát mégis korlátozták törvényellenesen, számos ilyen esetet láttunk az elmúlt 8 évben is, akkor ilyen esetben kártérítés jár. Ezt a javaslatunkat is támogatta az alkotmányügyi bizottság, nagyon bízunk benne, hogy nem fognak eltántorodni ettől, és kitartanak a támogatás mellett.

Szólni kell arról viszont, hogy mik azok az elemek, amelyek mindenképpen megőrzendők a mostani javaslatban, például a vármegye, amit Varga István képviselőtársam részletesen kifejtett. A vármegye elnevezés igenis illeszkedik a történeti alkotmányunk jogrendjébe, éppen ezért ezt semmilyen formában nem szabad akármilyen balliberális kritikáknak engedve sutba dobni. Ugyanilyen jellegű eleme a javaslatnak a történeti alkotmány értelmezésének vagy alkalmazásának lehetősége a 90. ajánlási pontban szereplő, Lázár János-féle javaslat szerint. Ez nem kevesebbet céloz, amit mi is támogatunk, hogy az Alkotmánybíróság a történeti alkotmány alapján is, ne csak az alap- és sarkalatos törvények alapján hozhassa meg döntéseit. Ez egy nagyon fontos erősítési pontja lehet az egyébként még csak félig végigvitt történeti jogfolytonosság helyreállítása követelményének.

Utolsóként hivatkoznám a 2. ajánlási pontban szereplő javaslatomat a Nemzeti hitvallással kapcsolatos részben. A Nemzeti hitvallás a Himnuszunkra utal. A Himnuszunk második bekezdését, azt gondolom, mindannyian ismerjük, ahol Bendegúzról szól, és Árpád magzatjairól szól. Attila édesapja Bendegúz, nem hagyható ki egy ilyen történelmi áttekintésből, Árpád vezér semmiképpen sem. Éppen ezért az a javaslat, amit ebben a körben céloztam, arra a tényre utal, hogy nem Szent Istvánnal kezdődött a magyar történelem. A Szent István előtti magyar történelem legmagasztosabb pillanatait is fel kell idézni.

Mindösszességében tehát kérem önöket, hogy a történeti alkotmány szellemiségében és az előterjesztett javaslatok támogatása és a valódi rendszerváltás érdekében ne álljanak meg félúton. Közösen, együtt valósítsuk meg azt az igényét a magyar embereknek, hogy végül megkerülhetetlen módon a magyar nemzet vehesse saját kezébe sorsát.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)