Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Alig több mint másfél év múlva Magyarország átveszi az Európai Unió elnökségét. Fél esztendőn keresztül mi leszünk a kontinens fő koordinátora. Óriási lehetőség, óriási felelősség! Mostanában, amikor erdélyi és felvidéki magyarokkal találkozom, megkérdezik tőlem, tesz-e majd valamit értük Magyarország az EU elnökeként. A kérdésben érzek, éreztem némi szkepszist, de elmondtam nekik, példálózni tudok azzal, hogy jobbak is tudunk lenni, merthogy már múlt májusban közös döntést hoztunk, együtt az öt parlamenti párt, hogy az elnökségi időszak prioritásának javasoljuk a regionalizmus erősítését, az európai kulturális sokszínűség megőrzését és a kisebbségvédelmet. E három prioritás lényegében egy, mert a regionalizmusnak nagyon fontos része, hogy a régiók kulturálisan sokszínűek maradjanak, aminek fontos eszköze a kisebbségvédelem.

Persze arra is felhívtam a határon kívüli barátaim figyelmét, hogy ne várjanak szólamokat a magyar elnöktől, mert az EU elnöke nem egy nemzet, hanem egész Európa érdekeinek a prókátora. Azért adatik félévről félévre mindig másik tagállamnak az elnöki pálca, hogy saját tapasztalatai alapján világítson rá és helyezzen hangsúlyt Európa egyik vagy másik érdekére, és ne maradjon olyan európai érdek egy se, amelyik feledésbe merül. Nekünk, magyaroknak bőven vannak történelmi értékű hozzájárulásaink az európai értékekhez, amit hozunk a tudományban, a művészetben, az innovációban. Külön magyar talentum a kultúrák együttélése, egymást gazdagító hatása.

Képviselőtársaim! Minket, magyarokat szerte a hazában, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban nemcsak büszke örökségünk, hanem a zord idők hagyatéka is elkísér. A közelmúlt évszázad nemcsak történelem, hanem maradandó fájdalom is. Olyan ország vagyunk, amelynek a második világégés során több százezer polgárát egy őrült hatalom elpusztította. Aztán sok százezer polgárát elűzték csak azért, mert saját kultúrájuk volt.

Képviselőtársaim! Javasolom, hogy ismét vessük fel, nyomban kezdjünk munkálkodni, hogy az Uniónak legyenek érvényes hatáskörei a kulturális együttélés emlékeinek megőrzésében, megörökítésében, átadásában, tanításában és a kultúrák kölcsönös megismerésének biztosításában. Tegyük ezt úgy, hogy ne legyen senkinek keserű kényszer, ne terhet rakjon az Európai Unió ebben a kérdésben a tagállamok vállára - rak más kérdésben éppen eleget -, hanem legyen segítő, támogassa a tagállamok hivatalos apparátusait, és támogassa a civil szervezeteket ilyen irányú erőfeszítéseikben.

Képviselőtársaim! Én most azért beszélek erről, mert büszke vagyok arra a politikai egyetértésre, amely ebben a tekintetben kibontakozott. Van bennünk közös európai felelősség és vízió. Támogatok minden olyan erőfeszítést, amelyik ezzel kapcsolatosan eddig elindult. Javasolom ezt programként és közös célkitűzésként. Vigyázzunk, hogy el ne szalasszuk ezt a lehetőséget, nehogy Ady Endre borongását igazoljuk, hogy mi mindig mindenről elkésünk.

Figyeljünk oda! Kívánok jó munkát magunknak. Jó munkát! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)