Felszólalás adatai

DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Szeretnék röviden reagálni a Bencsik és Molnár képviselő urak által előadottakra, és szeretnék legelőször arról beszélni, hogy mennyire nehéz vitatkozni a Fidesz-kereszténydemokrata pártszövetséggel egy olyan program híján, amit a jobboldal tollából ismerhettünk volna meg az utóbbi időben.

Hiszen Önök - mint ahogy azt a képviselőtársaim nagyon jól tudják - az utóbbi időben adósak maradtak reformprogrammal, adósak maradtak válságkezelő programmal is, és pontosan ugyanolyan jól tudják, mint a liberálisok vagy szocialisták, vagy magyar demokrata fórumosok, hogy egyszerre nem lehet adót csökkenteni, egyszerre nem lehet kiadást növelni, és egyszerre nem lehet deficitet is csökkenteni. Magyarul, azokból a programelemekből, amelyek kiragadhatók az önök beszédeiből, politikai paneljeiből, nem áll össze egy egységes gazdaságpolitika.

Ezt csak azért tartom fontosnak az elején megjegyezni, mert nagyon nehéz ütköztetni úgy a szempontjainkat, hogy önök állandóan elmondják, hogy valamivel problémájuk van, de nem mondják soha mellé, hogy ezzel szemben mi az, amit önök javasolnának; amikor adót csökkentenének, akkor honnan teremtenének hozzá mozgásteret, amikor kamatot csökkentenének, akkor hogyan rendelnének hozzá olyan fiskális vagy monetáris eszközöket, amelyek erre a stabilizációs intézkedéscsomagra lehetőséget teremtenének.

De ahogy hallgattam önöket, azt gondolom, hogy ki kell mondanom azt, amit leginkább gondolok az önök álláspontjának tarthatatlanságával kapcsolatban. Ez pedig az, hogy az a politika, amit a Reformszövetség megfogalmaz, nagyon őszintén végignézve valójában egy konzervatív liberális gazdaságpolitika, nagyon sok konzervatív gazdaságpolitikai elemmel, amely a piac törvényszerűségeit tiszteletben tartja, amelyik adócsökkentést szeretne elérni annak érdekében, hogy a gazdaság teljesítménye növekedhessen, tartalékai felszabadulhassanak.

Önöknek tehát egy nagyon sok konzervatív elemmel tűzdelt gazdaságpolitikát kell támadniuk csak azért, mert az önök pártszövetségének vezetői úgy döntöttek, hogy a választási sikerük maximalizálása céljából, és pártpolitikai érdekeiknek megfelelően lényegében egy baloldali, szélsőbaloldali elemekkel tarkított gazdaságpolitikát céloznak meg, ahol önök mindennek ellenállnak, ami racionalizálná a költségeket, mindennek ellenállnak, ami próbálná ésszerűvé tenni Magyarországon a jövedelem-újraelosztás mértékét és szerkezetét. Ezzel szemben önök egyszerre próbálnak kinyúlni az inaktívak felé - ígérve nekik mindenféle olyan juttatást, amit, önök is pontosan tudják, nem lehet finanszírozni ilyen gazdasági teljesítmény mellett -, egyszerre pedig az adófizetőknek ígérnek olyan tehercsökkentést, amelyik nem növelné, hanem csökkentené az államháztartás bevételeit. Összességében tehát önök egy olyan gazdaságpolitikát próbálnak értékesíteni a politikai piacon, amely nem létezik. Ezért nagyon nehéz a kereszténydemokratákkal és a Fidesszel általában vitatkozni.

Ami a programjaik elemeit illeti, illetve a kritikáik fő fókuszát, abból is azt látom, hogy önök kifejezetten egy globalizációellenes, piacgazdaság-ellenes, államközpontú, paternalista gazdaságpolitikát hirdetnek, egy olyat, amely egészen egyszerűen nem méltó konzervatív pártokhoz. Többször elmondtam már a parlamentben, hogy a magyar gazdaság, a magyar gazdaságpolitika egyik legnagyobb problémája, hogy nincsenek valódi konzervatív erők a parlamentben, mert önök nem mernek azok lenni. Nekem meggyőződésem, hogy Bencsik polgármester úr vagy a képviselő urak nagyon sokan azért ülnek a parlament jobboldalán, mert jobboldalinak gondolják magukat, és marha kellemetlen lehet egy olyan politikai vezetés alatt ülni, akik pedig egészen egyszerűen nem hagynak egyetlen jobboldali, korrekt konzervatív, piacpárti, kapitalista ideát sem asztalra kerülni.

Mert önöknek pontosan tudniuk kell, hogy amikor a világgazdaság globális válságáról beszélünk, akkor nem a kapitalizmus bukott meg, hanem a rosszul beavatkozó, rosszul működő, rosszul szabályozó állam. Önök is nagyon jól tudják, hogy a pénzügyi válságot két nagy pénzügyi finanszírozó mamut bedőlése indította el, a Freddie Mac és a Fannie Mae. Ez két olyan monstrum intézmény, amelyet az állami beavatkozás kényszerített olyan jelzáloglevelek kibocsátására, amelyeket épeszű módon nem lehetett volna finanszírozni. A rossz állami beavatkozás, igen, meg a túlzott állami szerepvállalás, ezek döntötték csődbe pénzintézetek és kisebb államok sorát, vagy sodorták őket csődhelyzetbe.

Ami pedig a szabályozásról szól: nézzék, pontosan tudják önök is, hiszen kapitalizmusban hívő, konzervatív pártokról van szó, nyilván önök táplálkoztak ezeknek az íróknak a munkásságából, és érthetik azt, hogy alapvetően a kapitalizmus nem a piac korlátlan önszabályozására épül, hanem egy folyamatokba aktívan kevésbé beavatkozó, de jó minőségben szabályozó államra. És amikor az állam szabályozásának a minősége bomlik meg, lesz elégtelen arra, hogy a folyamatokat szabályozza - ezt tapasztalhattuk az amerikai pénzügyi termékek piacán -, akkor törvényszerűen piaci torzulás, piaci elégtelenség áll be; azért, mert az állam a saját feladatát - a szabályozási feladatát - nem kellően jó minőségben végzi el, egyszersmind beavatkozik a piacba olyan területeken, ahol nem kellene, és ezzel nagyon sok morális kockázatot keletkeztet ott.

Önök nagyon sokszor beszélnek az állami tulajdon prevalenciájáról, szükségességéről és célszerűségéről. Mondják, komolyan gondolják konzervatív politikusként, hogy az állam mint gazda azokat a problémákat meg tudja oldani, amelyeket a piac nem?! Önök komolyan gondolják, hogy ha a mai pillanatig állami kézben lennének az Áfor-kutak, az ABC-k, a magyar távközlés, akkor jobb minőségű szolgáltatások lennének? Önök komolyan gondolják, hogy ha a magyar élelmiszeripar, a magyar tejipar állami kézben volna, és állami kézben állítaná elő a versenyképtelen termékeit, akkor csak az állami tulajdonlás miatt versenyképesebb lenne a magyar tej, mint a lengyel vagy a szlovák tej? Ugye, nem gondolják komolyan?

És amikor önök arról beszélnek, hogy meg kellene védeni a magyar piacokat, akkor ugye, önök is elgondolkodnak azon, hogy az Európai Unión belül vannak olyan szabályok, amelyeket fel kellett vállalnunk, mert fel akartuk vállalni, amikor beléptünk az Európai Unióba; hogy a munkaerő, a termékek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása azok az alapvető szabadságjogok, amelyek az Uniót többé teszik, mint egyes országok laza szövetsége; hogy amikor közösen úgy döntöttünk, hogy belépünk az Európai Unióba, akkor feladtuk a nemzeti protekcionizmusnak néhány olyan eszközét, amelyet önök időről időre számon kérnek a magyar parlamenten, a magyar kormányon.

(20.00)

Amikor önök állami felelősségről és állami szerepről beszélnek, akkor összetévesztik az állam szolgáltatási felelősségét, az állam szabályozási felelősségét az állami tulajdon haszontalanságával. Az állami tulajdon mindenhol, ahol megmaradt, rosszabb minőségben üzemeltet, mint a jó tulajdonos, a jó magántulajdonos. Ez azért van így, mert ha egy köztérnek nincs gazdája, akkor nyilván sokkal lepusztultabb, mintha valakinek a magánkertjét megnézzük, mert odafigyel rá. Nézzék meg az állami cégeket, nézzék meg a rosszul működő Volánokat, a rosszul működő MÁV-ot, nézzék meg a pazarlóan működő állami mamutcégeket! Nézzék meg: mindegyik rosszabbul gazdálkodik, mint a vele összehasonlítható piaci szereplő! Hasonlítsák össze a magyar Volán-busztársaságokat a nyugat-európai hasonló távolsági buszközlekedést megvalósító vállalatokkal! Sokkal rosszabb minőségben szolgáltatnak, és sokkal magasabb költségekért, mint a nyugati társaik. Azért, mert ott van egy tulajdonos, aki odafigyel arra, hogy milyen minőségű a szolgáltatás, és mekkorák a költségek. Magyarországon kitüntetetten igaz, hogy az állam rossz minőségben üzemeltet, korrupt, és nem tud úgy odafigyelni a saját portájára, mint a magántulajdonos. Ez igaz, mondja Bencsik képviselő úr, de ez ugyanúgy igaz volt '90 és '94 között, amikor konzervatív kormány volt, '94 és '98 között, amikor szabad demokrata-szocialista kormány volt, és '98 és 2002 között is, amikor pedig egy szintén konzervatív kormány volt.

Ön, tisztelt Molnár képviselő úr, azt mondja, hogy 2004-re a kis- és középvállalkozások úgy kerültek be az Európai Unióba, hogy nem tudtak felkészülni. Ugye, ezt mondta? (Molnár Béla bólint.) Akkor nézzük meg, hogy a rendszerváltástól 2004-ig tartó 14 évben 8 évet konzervatív kormányok voltak, 6 évet pedig szocialista-liberális koalíció kormányzott. Akkor ki nem tudta ezeket a kis- és középvállalkozásokat felkészíteni?

De én nem politikai visszamutogatást szeretnék, mert ez a folyamatos felelősség, számonkérés nem vezet sehova. Lássuk be, hogy Magyarország gazdasági szerkezete olyan, amely nem volt képes önmagától a kádárizmus és posztkádárizmus évtizedei alatt megteremteni a kis- és középvállalkozásoknak a megerősítés lehetőségét. Önök joggal kérik számon időről időre a kormányokon, és bizony a magyar kormánynak a finanszírozási lehetőségekkel, a nemzeti fejlesztési tervvel, egyéb aktív gazdaságpolitikai eszközökkel mindent meg kell tennie a kis- és középvállalkozások erősítése érdekében. Kitüntetett figyelem kell a kis- és középvállalkozásoknak, sokkal kitüntetettebb, mint a multiknak, csak a kettőt nem szabad összekeverni. A multinacionális cégek, Bencsik polgármester úr pontosan tudja, hiszen Tatabánya kiváló ipari parkjába egészen rendkívüli, kiváló teljesítményének is köszönhetően nagyon sok nemzetközi cég települt, és pontosan tudja, hogy az őáltaluk képviselt technológia, termékszerkezet nem helyettesíthető a magyar kis- és középvállalkozásokkal. Ne állítsuk tehát egymással szembe a nemzetközi tőkét és a magyar kis- és középvállalkozások érdekeit, mert nem állíthatóak szembe.

Bencsik képviselő úr elmondta, hogy ez a program, a Reformszövetség programja nem szól a válság okairól. Nézze, nem politikai anyag, ezért nem is szólhat a válság okairól. Azt mondja, hogy nem szól társadalompolitikáról. Természetesen egy gazdaságpolitikai javaslatcsomagról van szó, nem szólhat arról. Nem szól az állam szolgáltatási felelősségéről, és nem szól a strukturális reformokról, nem is célja, hiszen válságkezelő anyagként keletkezett. De megismertük az egyéb reformterveket. Megismertük Bokros Lajos kétszintű egészségbiztosítási tervét. Megismertük a vonatkozó reformterveket az oktatásban. De önöknek nem az a problémájuk, hogy ez a reformterv nem tetszik, önöknek az a problémájuk, hogy semmiféle reformterv nem tetszik. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez sem igaz.) Ezért kezdeményeztek 2008 elején népszavazást, amivel csírájában irtották ki a reformokat, és ágyaztak meg egy gyáva szocialista kormánynak ahhoz, hogy a reformoknak a maradékából is kiforduljon.

Ön azt mondja, hogy perverz az a megfogalmazás, hogy perverz a jövedelem-újraelosztás; röviden szólva nagyjából erről van szó. Nézze, ha Magyarországon döntően nem a rászorultak kapják meg az állami támogatásokat, az valóban perverz. Perverz, torzult, ugye, rosszul működik. Arról van tehát szó, hogy Magyarországon nem a legrászorultabbak kapják meg a támogatást, hanem mindenki. Mi itt mindannyian, akik a parlamentben ülünk, tisztelt képviselőtársaim, mi mindannyian jogosultak vagyunk családi pótlékra, alanyi jogon. A legtehetősebb képviselők, a legtehetősebb bankárok, a legtehetősebb cégvezetők. Miért igazságos ez? Miért nem amellett törnek lándzsát önök is, hogy akik igazán rászorulnak, ők kaphassák meg, hogy a legszegényebbeknek több is juthasson? Ezért perverz, mert nem ott segít, ahol szükség van rá, hanem ott ad lehetőséget, ahol egyébként is több a lehetőség a jövedelemfelhalmozásra.

Bencsik képviselő úr beszélt a helyi iparűzési adó elvonásának veszélyeiről, és szeretném ismét rögzíteni, hogy a helyi iparűzési adó elvonása a Reformszövetség szándékai szerint nem érintené az önkormányzatok feladatainak finanszírozását. Kétségtelen, hogy önkormányzati reformot feltételez, amit egyébként éppen önök, tisztelt fideszes képviselőtársaim, torpedóznak meg időről időre, legalábbis akkor, amikor többségben vannak az önkormányzatokban. Majd ha egyszer megérjük netán azt, hogy a szocialisták lesznek többségben, akkor majd ők fogják nyilván kezdeményezni - ilyen ez a politikai játéktér. Nos, tehát nem csökkentené az önkormányzatok felelősségét és feladatát, hanem ezt az alapvetően hozzáadott értéket terhelő adót felváltaná egy ipari ingatlanokra is kivetett ingatlanadó, és természetesen a személyi jövedelemadó nagyobb hányadának visszahagyása. Ne akarják tehát félreérteni: itt egy valódi, az önkormányzatiság elveit tiszteletben tartó, ámde versenyképesség-támogató javaslatról van szó.

Képviselő úr kitért arra is, hogy a társadalompolitikai javaslatok nemcsak nincsenek meg, de el is vesz pénzt több helyről. Szeretném elmondani, hogy az önkormányzatoktól, az egészségügyből és az oktatásból azokon a feleslegeken felül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ahol pazarlást lát, nem vesz ki pénzt, mert azt mondaná, hogy a nemzetgazdaságilag produktív ágazatokban nem csökkenteni, hanem növelni kell a költést. (Az elnök ismét csenget.) És akkor itt most be kell fejeznem, majd még két percre fogok szót kérni.

Köszönöm szépen.