Felszólalás adatai

DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! 1991 óta minden év október elején szerte a világban megemlékeznek az idősek világnapjáról, az egész októberben zajló ünnepségek keretében, amelynek köszönhetően beszélhetünk akár idősek hónapjáról is, a kisebb-nagyobb közösségek köszöntik az időskorúakat. Nincs ez másképpen a XVIII. kerületben sem, amelynek önkormányzata a rendszerváltás óta szoros kapcsolatot ápol a kerületi idősekkel és a civil szervezetekkel. Nem véletlen, hogy önkormányzatunk kétszer is részesült "Idősbarát önkormányzat"-díjban az elmúlt évek során. Együttműködésünk szerteágazó és folyamatos, és ilyenkor, októberben az idősek világnapjához kötődő önkormányzati és civil szervezetek által szervezett rendezvényeken összegezni szoktuk az elmúlt időszak eseményeit, közös munkánk eredményét.

Fel lehetne sorolni sok területet, kötelező és önként vállalt feladatokat, mégis a legfontosabbnak egyes célok és alapelvek megemlítését tartom, amelyek az időskorúak érdekében végzett munkánkat áthatják és meghatározzák. A legfontosabb cél talán, ami egyúttal szemléletmód is, az időskori aktivitás megőrzése. Nap mint nap látjuk, hogy az idősebbek részéről a szándék megvan arra, hogy a közösség aktív és hasznos munkát végző tagjai maradjanak. Ez azonban rajtunk is múlik. A mindennapi rohanás közben meghalljuk-e a hangjukat? Ha igen, képesek vagyunk-e olyan környezetet teremteni, ami nyitott és befogadó irányukban? Vajon a közösség minden tagja átérzi-e a felelősséget az idősebb generáció iránt? Ennek jegyében hajlandó-e cselekedni maga is?

Aktivitás, gondoskodás, szolidaritás, társadalmi párbeszéd - jogszabályokban gyakran előforduló szavak, amelyek azonban társadalmi elismerés és támogatás nélkül holt betűk maradnak. Könnyen belátható, hogy az idősekkel való foglalkozást mint általános feladatot nem lehet jogszabályban előírni. A jogi normák csak kereteket adhatnak, irányíthatják a helyi és országos döntéshozók kezét, de nem pótolhatják a társadalom, a kisebb közösségek önkéntes vállalásait. Az idősek esetében tehát országos és helyi szinten egyaránt a feladatunk legalább kettős. Igyekeznünk kell jogszabályban előírt kötelezettségeinket különösen az egészségügyben, a szociális ellátás, illetve az akadálymentesítés területén, az idősek igényeire is figyelemmel, a lehető legmagasabb szinten teljesíteni. Ám ha az egyes közösségek és maga a társadalom nem érzi feladatának, hogy gondoskodjon a csoportról, akkor minden előírás hiábavaló.

Az odafigyelés, az empátia nem pénzkérdés. A különböző programok, baráti találkozók, vetélkedők, kirándulások költsége eltörpül azok hasznosságához képest. Az idősek iránti törődés igénye minden közösségben megtalálható. Konkrét irányokat, formákat azonban a jogszabályok mellett az állam és az önkormányzatok is kijelölhetnek. Ezekről szólnak az idősügyi koncepciók, stratégiák, amelyeket érdemes az idősek képviselőiből álló fórummal közösen kialakítani, megvitatni és széles körben ismertetni. Az Országgyűlés néhány héttel ezelőtt szinte egyhangúlag fogadta el az idősügyi nemzeti stratégiát, ami mintaként szolgálhat a helyi tervek megalkotásánál is.

A XVIII. kerület polgármestereként, a XVIII. kerületi idősügyi tanács elnökeként is köszönöm a kormánynak, valamennyi parlamenti pártnak, valamennyi képviselőtársamnak azt a kiemelt figyelmet, amit az időskorúak iránt tanúsítottak és tanúsítanak; a nyitottságot, a támogatást, amelyet az időseket segítő önkormányzati kezdeményezések esetében mindig tapasztaltunk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)