Felszólalás adatai

Az Eurostat adatai szerint Magyarország lakosságának 23 százaléka komoly anyagi nélkülözésben él, és összességében 31 százalékát fenyegeti a szegénység vagy a szociális kirekesztettség. A hazai számítások szerint 2013-ra a létminimum alatt élő magyar emberek száma 4 millió fölé fog emelkedni. Ezek a felmérések azonban nem veszik számításba a hatalmas deviza- és forinthiteleket, amelyeket a családok és egyének felvettek. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor bizony 6 millió emberről beszélhetünk, akik a létminimum alatt élnek. Ismétlem, képviselőtársaim: 6 millió emberről.

A szegénységi küszöbérték alatt élők száma, ami 2010-ben havi 60 ezer forintos összeget jelentett, 2010-ről 2011-re 152 ezer fővel növekedett. Ismétlem: egyetlenegy év alatt 152 ezren kerültek a mélyszegénység állapotába a Fidesz-kormányzás idején. A létminimum tavaly 84 ezer forint volt, és a Munkástanácsok Országos Szövetsége szerint 2013-ban 91 500 forint lesz. Elképesztő, hogy a jelenlegi nettó minimálbér ennek csak a kétharmadát, 62 ezer forintot tesz ki, gyakorlatilag a szegénységi küszöbértéket takarja. És ha mindez még nem elég, itt van még az a harminc embertársunk, akik eddig a fagyhalál áldozatai lettek, és a mostani hidegben mindennap újabb és újabb legyengült szervezetű ember életerejét roppantja össze a hideg vasmarka.

Ezt hozta a nagy magyar fejlődés. Ezt hozta huszonkét év bűne. A szocialista diktatúrában úgy beszéltek a Horthy-rendszerről, mint 3 millió koldus országáról. Valószínűleg ezt irigyelhették meg később a szocialista elvbarátok, hiszen Gyurcsány és Bajnai idején sikerült újból 3 millió szegény emberré tenni ezt az országot. Idézek egy 2006-ban megjelent cikkből, amelyet Fábián Gyula írt. "Hazánkban 2 millió 700 ezren élnek a létminimum közelében vagy alatta. Lapozzunk vissza az 1930-as évek egész akkori közvéleményünket megrendítő híradására: Magyarország a 3 millió koldus országa lett. Már csak 300 ezer a híja, és újra elérjük a kétségbeejtő, országunk népének egyharmadát kitevő szegénységi mutatót az új évezred elején. Közben dübörög a gazdaság. Közben készülnek az újabb Gyurcsány-csomagok, általános árdrágulásokkal, sötétebbnél sötétebb adóterhek kitalálásával színesítve." Ezt írta Fábián Gyula 2006-ban.

De nézzük, mi a helyzet most! Árdrágulások, újabb és újabb adóterhek. Persze győzelmi jelentések is, amiket itt hallunk a parlamentben. Mintha 2012 is pontosan arról szólna, amiről 2006 szólt. Vajon most mit írhatna Fábián Gyula? Kérem szépen, milyen fejlődés ez? Mi változott itt két és fél év alatt? Egy dolog változott: a szegénység. Milliónyi honfitársunk került a létminimum küszöbére, százezrek kerültek kilátástalan állapotba, tízezrek hagyják el az országot. Akik maradnak és tovább küzdenek, kénytelenek a törvényes korlátokat jóval meghaladó túlóravállalással biztosítani a saját és családjuk megélhetését. Elkeserítő az alacsony bérkategóriában dolgozó munkavállalók növekvő mértékű önkizsákmányolása. Tömeges a 12-16 órás munkavégzés ahelyett, hogy a többletmunkára munkanélkülieket vennének fel. És ebben a helyzetben azzal biztat 6 millió magyar embert a kormány, hogy gürcölj, gürcölj, hogy a gyerekednek se legyen jobb, mert a gyereked is gürcölni fog. Esélye sem lesz a jobb életre, esélye sem lesz a továbbtanulásra, csak ha örökre adósrabszolgává válik, hogy ő is örökre gürcöljön.

Ezért kell a Fidesznek és az MSZP-nek egységfrontot alkotva tüntetni a Jobbik ellen, hogy semmi ne változzon, hogy tovább nyomorogjanak a magyar emberek milliói, és néhány ezren közben a zsebüket tömködhessék. De semmi nem tart örökké! A Jobbik nem lesz a luxuskiadások, a földmutyik kormánya, nem nyomorítja tovább a magyar társadalomnak azt az egy-, de lassan már kétharmadát, amelyet az elmúlt kormányok eddig folyamatosan csak megszorítottak.

(9.40)

Nem veszi el a fiataloktól a jövőt. A diákoknak pedig sok erőt és kitartást kívánunk annak érdekében, hogy végig tudják küzdeni azt a küzdelmet, ami szerdán kezdődik. Segítse őket a Jóisten! (Folyamatos mozgás, zaj.)

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)