Felszólalás adatai

Szeretném ezeket az aggályainkat részletesebben kifejteni. A javaslat 2. §-ában - egyébként helyesen - újabb okok kerülnek megállapításra, amelyek alapján a kisajátítást el lehet rendelni. Így hulladéklerakó rekultiválása céljából és ugyanúgy az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzett tartós környezetkárosodás felszámolása céljából ki lehet sajátítani ingatlant. Ezt helyeselni tudjuk. Nagyon fontos eszköz akár egy illegális hulladéklerakó hely rekultiválása, akár más tartós környezetkárosodások megszüntetése, felszámolása céljából, ha az állam el tudja vonni az ingatlant, és gondoskodni tud a természetes élőhelyek helyreállításáról, a termőföld, a víz minőségének megőrzéséről, helyreállításáról.

(12.00)

Ugyanakkor van egy nagyon fontos hiány ezzel kapcsolatban. Ha így ezt a módosítást az Országgyűlés elfogadja, akkor az fog történni, hogy természetesen az államnak - és az érthetőség kedvéért most azt mondom, hogy a közösségnek, az adófizetőknek - lesz joguk arra, hogy kisajátítsák az illegális hulladéklerakással, illetve a tartós környezetkárosodással érintett területeket. Viszont ha így marad, ha így fogadja el az Országgyűlés, akkor az fog történni, hogy a közösség az adófizetők pénzéből kisajátítja ezeket az ingatlanokat, és tulajdonképpen a környezeti károk felszámolásának terhe a közösséget, az adófizetőket, a jövő generációkat fogja terhelni.

Ezzel szemben az LMP továbbra is kitartana amellett, hogy a szennyező fizet, az, aki olyan mértékű tartós környezetkárosodást okozott, úgy szennyezte el a földeket, az ivóvizet, más természeti erőforrásokat úgy tett tönkre, hogy az jogossá teszi az államot a kisajátításhoz mint rendkívüli eszközhöz való nyúláshoz, akkor az ilyen szennyezőnek továbbra is viselnie kell a rekultiválással, a természeti állapot megőrzésével járó terheket. Tehát nem járja az, hogy valaki gyakorlatilag bűncselekmény elkövetésével egy illegális hulladéklerakó helyet létesít vagy egyébként tartós környezetkárosodást okoz, tartósan elszennyezi az alapvető erőforrásokat, lehetetlenné teszi, hogy egy közösség, egy erdő szélén, faluhelyen élje azt az életmódot, amit egyébként apáról fiúra örökítenek, jön az állam, mert nem nagyon van más eszköze, és kisajátítja ezt az ingatlant, és tulajdonképpen a szennyező röhög a markába, mert azt a kárt, amit neki kéne elhárítania, neki kéne lehetővé tennie azt, hogy az az élőhely újra élhető legyen, újra élet költözzön egy olyan közösségbe, amit a felelőtlen gazember tevékenységgel elpusztított, tönkretett, na ennek a kárát a közösség fogja az adóforintokból megfizetni.

Szerintünk ez nagyon nincs így jól. Ezért javasolja az LMP azt, hogy tegyük világossá a kisajátítási törvényben, hogy a kisajátítás nem érinti a környezethasználónak a környezetkárosodás felszámolásáért, illetve a hulladékkezelő létesítmény rekultivációjáért való felelősséget. Nehogy már jól járjon az, aki egyébként olyan tevékenységet folytat, hogy az kiváltja a kisajátítást azzal, hogy egyébként pedig mentesülhet az anyagi felelősség alól, hiszen világos, fő szabály szerint a kisajátítás egy olyan tulajdonelvonó polgári jogi aktus, ami egyben a tulajdonjog-változással alapvető polgári jogi szabályként a teherviselést is áttelepíti az új tulajdonosra, a kisajátítással az állam válik tulajdonossá.

Tehát ha nincsen eltérő rendelkezés, akkor a polgári jog általános szabályai szerint a kisajátítást követően a terheket ugyanúgy az állam fogja viselni, ahogy nyilvánvalóan a hasznokat is az állam szedheti. A kisajátításnak ez a lényege. A kisajátítás egy tulajdonjog-változással jár, tehát ha ebben a törvényben nincsen eltérő rendelkezés, akkor a polgári jog általános szabályai szerint a terherviselés, adott esetben az élőhely helyreállításának a költsége az új tulajdonost, magyarul: a közösséget, a közösség nevében eljáró államot terheli. Ezt itt rendbe kell tenni.

További aggálya az LMP-nek az is, hogy a termőföld kisajátítása kapcsán a javaslatban, egész pontosan a 7. § (1) bekezdésében foglaltaknál sokkal szigorúbb védelemre lenne szükség, pusztán az ingatlanügyi hatóság hozzájárulásának a beépítése nem elégséges.

Két dologra gondolok. Az egyik, hogy természetesen a termőföld védelme, megőrzése szempontjából helye van az LMP álláspontja szerint is kisajátításnak. A kérdés viszont az, hogy védve marad-e a termőföld a bármilyen indokú átminősítésekkel szemben. Azt kellene megvizsgálnia az Országgyűlésnek, nem utolsósorban, ha az alaptörvénynek is ez a törvényjavaslat meg kíván felelni, hogy ha termőföldet érint a kisajátítás, a kisajátítással érintett termőföld átminősítésével nem lesz-e lehetőség arra, hogy a termőföldet utána az állami szerv elkótyavetyélje. Nem látunk ilyen biztosítékot, hogy a kisajátítással érintett termőföld az átminősítésekkel szemben kellő védettséget élvezne.

A másik aggályunk a termőföldvédelemmel kapcsolatban pedig a következő. Mi abban vagyunk elkötelezettek, hogy alapvetően a helyi érdekű birtokrendezés és földforgalom irányába történő elmozdulás érdekében kellene átalakítani a termőföld-szabályozást, és ezért a termőföld kisajátítása esetén is indokoltnak tartjuk, hogy az új földtörvény által létrehozni szándékozott földbizottságok útján a helyi közösség kifejezhesse véleményét.

Egy ökopolitikai párt elkötelezett abban, hogy a fenntarthatóságot, a természeti erőforrások, természeti kincsek megőrzéséről szóló döntések esetében a legmegalapozottabb véleményt a helyi közösségek tudják meghozni. Tehát arról, hogy adott esetben egy természeti erőforrást hogyan lehet a leginkább megóvni, leginkább azok a helyi közösségek tudnak megalapozott véleményt hozni, akik adott esetben hosszú évszázadok óta például annak az érintett termőföldnek a megműveléséből élnek. Természetesen nem azt gondoljuk, hogy a helyi földbizottságoknak kellene magát a kisajátítási határozatot meghozni, hiszen ez nyilvánvaló abszurditás lenne. De arra igenis gondolunk, hogy nem képzelhető el az, hogy a hatóság úgy hoz meg egy ilyen határozatot, hogy a helyi földbizottságot, tehát azt a fórumot, ami a helyi közösséget, adott esetben a helyi gazdálkodó embereket képviseli, ennek a véleményét nem kérdezi meg. Tehát adott esetben, ha például egy érintett személy a kisajátítási határozat bírói felülvizsgálatát kéri, akkor a bírói fórum, amikor a kisajátítási határozatról dönt, lássa az asztalán azt, hogy a helyi közösség, a helyi közösség nevében eljáró földbizottság milyen véleményt fejtett ki, és adott esetben a hatóság mivel indokolta azt, hogy a földbizottság véleményétől eltért.

Tehát két szempont fontos az LMP számára a kisajátítási törvény és termőföldvédelem vonatkozásában. Az egyik az, hogy a termőföldek maradjanak védve a különböző mutyigyanús átminősítési döntésektől; a másik, hogy a termőföldeket érintő kisajátítási döntéseket ne lehessen a helyi közösség nélkül meghozni, tehát róluk nélkülük ne lehessen dönteni.

Harmadrészt pedig én is szeretnék arról szólni, hogy a Natura 2000-es területeket érintő kisajátítások tekintetében, hogy is fogalmazzak, nem kellően következetes, nem kellően elkötelezett ez a módosítási javaslat. Üdvözli az LMP azt, hogy a Natura 2000-es területek természetvédelmi célú kisajátítására lehetőség van. Ha úgy tetszik, ez egy nagyon fontos előrelépés. Ugyanakkor az egyéb célú, tehát beruházási, infrastrukturális célú kisajátítások esetében nem tartjuk elégségesnek azt, hogy pusztán a természetvédelmi hatóság előzetes hozzájárulása alapján meg lehet hozni egy kisajátítási határozatot. Natura 2000-es területek, tehát védett természetvédelmi területek esetén megint csak hivatkoznék az alaptörvény idevágó rendelkezéseire, nem biztosít kellő védettséget az, ha pusztán a szakhatóság véleményére hagyatkozunk. Szükség van normatív előírásokra, tehát szükség van arra, hogy vagy ez a törvény, vagy a kisajátítási törvény utaló szabálya alapján természetvédelmi törvény pontosan leírja azt, hogy egyébként a szakhatóság mikor adhatja a hozzájárulását egy Natura 2000-es terület kisajátításához.

Még néhány elemet említenék. Az elővigyázatosság elvéből kiindulva nem tartjuk elégségesnek azt, hogy kizárólag akkor léphet a hatóság, akkor sajátíthat ki Natura 2000-es terület védelme esetében ingatlant, ha a tevékenység a terület elpusztulását eredményezi.

(12.10.)

Az elővigyázatosság elvéből kiindulva nem kéne megvárni a közösségnek, az állami hatóságnak azt, hogy már előre látható a terület elpusztulása. Lépni kell akkor is, hogyha egyébként az adott környezetterhelő tevékenység egy Natura 2000-es terület elpusztulásával fenyeget. Olyan helyzetben vagyunk nemcsak itt, Magyarországon, hanem az egész bolygón, hogy alkalmaznunk kell az elővigyázatosság elvét, nincs időnk arra, hogy azt várjuk be egy ilyen intézkedésnél, hogy már előre látható legyen egy terület elpusztulása.

Szeretnénk továbbá utalni arra is, hogy minden védett természeti terület esetében miniszteri rendeletben kihirdetett kezelési tervet kell készíteni, és ez világos, mindenki számára hozzáférhető és kötelező érvényű szabályokat állít fel. Tehát az ezzel ellentétes tevékenységre való hivatkozás a törvényjavaslat eredeti szövege által a hatóság számára biztosított parttalan mérlegelést objektív mederbe terelné. Tehát azt javasoljuk, hogy akkor, amikor a Natura 2000-es vagy egyébként védett természeti területek kisajátításáról van szó, akkor a kihirdetett kezelési tervhez kösse a kisajátítás indokolását a jogalkotó, mert ez nem teremt alkalmat visszaélésekre.

Végezetül pedig szeretnék utalni arra, hogy mind a védett természeti területek, mind a termőföld esetén hosszú távú védelemre is szükség van, tehát olyan védelemre, ami a kisajátítás után is megvéd mindannyiunkat attól, hogy ezek a területek például különböző oligarchák, zöldbárók birtokába, azaz ebek harmincadjára kerüljenek. Éppen ezért a Lehet Más a Politika olyan szabályt javasol beiktatni, hogy a kisajátított, védett természeti terület a kisajátítást követő 20 éven belül el nem idegeníthető és haszonbérbe nem adható.

Láttunk rossz példákat arra az elmúlt két évtizedben, hogy adott esetben sunyi módon hivatkoztak különböző gazdasági érdekcsoportok természetvédelmi szempontokra. Nem akarjuk megvárni azt, hogy egy területet különböző lobbinyomásra, természetvédelemre hivatkozva, képmutató módon kisajátítanak, majd utána egy bizonyos üzleti kör számára ezt elpasszolják, haszonbérbe adják, és megint a különböző oligarchák és kormány által kedvezményezett megfejtők járnának jól.

Ezt szeretnénk elkerülni, és ezért szeretnénk kimondani azt, hogy a kisajátított, védett természeti területeket 20 éven belül nem lehet elidegeníteni, illetve haszonbérbe adni, egész egyszerűen a jövő nemzedékek érdekében.

Köszönöm szépen.