Felszólalás adatai

Az európai uniós tagságunk megítélésével kapcsolatosan óriási viták vannak e Ház falai között is. Egy dolgot azonban senki sem vitat, azt, hogy az európai uniós tagságunk és a schengeni rendszerben való együttműködésünk az állampolgáraink szabad mozgását teszik lehetővé, ami az elmúlt évtizedek, a korábbi évtizedek tapasztalata alapján egy óriási nagy vívmány, hihetetlenül nagy könnyebbség. Ahhoz, hogy az egyébként életvitelszerűen Magyarországon élő emberek turisztikai céllal, munka- vagy más ügyben szabadon közlekedhessenek az Európai Unió tagállamai között, ahhoz, hogy őket ne kelljen szigorúan ellenőrizni, nyilvánvalóan szükség van arra, hogy az egyébként büntetőeljárás alatt lévő vagy utazástól eltiltott emberek adatait nyilvántartsák, ezeket átadják más országnak, azaz egy olyan közös ellenőrzési rendszert hozzunk létre, amely valamennyiünk közös biztonságát garantálja.

Többen olvashatják és talán olvassák is, hogy a schengeni egyezménnyel kapcsolatosan több tagállam fogalmaz meg kritikát, többen úgy vélik, hogy Kelet-Közép-Európából nagyon sok olyan látogatót is kapnak ellenőrizetlenül, akiket egyébként nem szívesen látnak, de a nemzetközi törvények és sztenderdek ezt mégis kötelezővé teszik. Nos, emiatt is elemi fontosságú, hogy az államok együttműködése, az ő biztonságuk garantálása érdekében is részt vegyünk egy ilyen program fejlesztésében és kialakításában, a szükséges információkat, adatokat átadjuk, és az ehhez szükséges feltételeket megteremtsük. Azt kell tehát mondanom, hogy maga az előterjesztés ebből a szempontból rendkívül korrekt, és azt a célt szolgálja, mint amit egyébként valamennyien kitűztünk célul.

Az anyag másik része, amelyről az államtitkár úr beszélt, azaz bizonyos eljárások, könnyítések bevezetése a magyarországi ügyintézésbe, szintén tartalmaz számos olyan fontos elemet, amely számunkra támogatható, és nem nehéz kimondani, mert ki kell mondani ilyenkor is, hogy valóban az állampolgárok számára könnyítéseket jelentenek, és a kormány e tekintetben jó úton jár. Jó úton jár, ha a polgárait nem készteti kötelező procedúrára, hosszú idejű ügyintézésre, jó úton jár, hogyha bizonyos eljárásokban a szükséges és lehetséges enyhítéseket megteszi, s mi úgy gondoljuk, és úgy véljük, hogy ez a törvénytervezet, amit a kormány előterjesztett, ennek a célnak megfelel.

(11.20)

Azt látjuk, hogy számos ponton hoz olyan könnyítést, olyan eljárási engedményt, ami egyébként a nyilvántartást, a korrekt ügyintézést nem veszélyezteti, ugyanakkor az állampolgárok számára ez könnyítést jelent.

Ugyanakkor van az előterjesztésnek néhány olyan pontja, amelyről a célkitűzések tekintetében meglévő egyetértésünk mellett is muszáj néhány mondatot szólni, és egyben kérni is tisztelt képviselőtársaimat, hogy gondolkodjanak el rajta, és a későbbiekben, ha lehetőség és mód van rá, akkor akár módosító javaslatokkal, akár más törvények módosításával gondoljunk erre.

Ez a néhány pont a következő. A törvényjavaslat az országgyűlési őrséggel is foglalkozik - kényszerűen -, ami, azt kell mondanom, jól példázza, hogy mennyire rendszeridegen a magyar közjogi gyakorlatban, és mennyire rendszeridegen a hatalommegosztás elmúlt időszakában a kormányőrség, vagyis az országgyűlési őrség. Az a furcsa helyzet adódik, hogy egyébként egy önálló, az Országgyűlés hatáskörébe utalt szervezet előléptetési, kitüntetési ügyeit mégiscsak a miniszterelnöknek kell kezdeményezni. Maga a megoldás ebben a szituációban elfogadható, nem azzal van probléma, mert valakinek a köztársasági elnök irányába elő kell ezeket a javaslatokat terjeszteni. De az, hogy ezek a gyakorlatilag szolgálati viszonyban álló katonák, rendőrök vagy nem tudom, országgyűlési őrök, akiknek van rendfokozata, azt a helyzetet teremtik, hogy adott esetben a miniszterelnök közvetlen döntése befolyásolhatja azt, hogy az Országgyűlés mint önálló hatalmi ág milyen intézkedéseket hoz, vagy az Országgyűlés elnöke milyen intézkedéseket kezdeményez a saját hatáskörébe utalt szervezet tekintetében. Nem jó, hogy ez így van, noha elfogadjuk azt, hogy a jelenlegi furcsa megoldásban az a kompromisszum, amit ez a törvényjavaslat megfogalmaz, hogy tudniillik a miniszterelnökön keresztül lehet a köztársasági elnök felé közlekedni előterjesztések tekintetében, ez elfogadható.

Azt gondolom, vitatható számos olyan pont, ami látszólag enyhítést tartalmaz, de talán nemzetbiztonsági érdekeket is felvet, hogy a törvényjavaslat, mondjuk, nagyvonalúan megengedi tíz év múltán a titoktartási kötelezettség alóli feloldást. Azt gondoljuk, vannak olyan ügyek, vannak olyan természetű események, amelyek tekintetében nem föltétlenül helyes a titoktartási kötelezettséget feloldani tíz év után sem, ha a rendszerből valaki távozik. Egyszerűen azért, mert államtitkok, szolgálati titkok sokaságával találkozhat mindaz, aki egyébként az útlevél kiadásában, ellenőrzésében, bizonyos nyilvántartási elemek rögzítésében részt vesz és feladatot vállal.

Valószínűleg sok vitát vált majd ki a társadalomban - már azok körében, akik egyébként gépkocsi-forgalmazással, járműforgalmazással, értékesítéssel, eladással foglalkoznak -, de magam mondjuk, helyeslem azt, hogy a kilométeróra-állás képezze a jármű adatainak és a nyilvántartás szerves részét, egyszerűen azért, mert az egyébként jóhiszemű honpolgárok becsapását ilyen módon lehet megakadályozni, vagy ilyen módon lehet csökkenteni a becsapások számát. Ez mindenféleképpen elfogadható, noha - még egyszer mondom - nagyon sok érv szól az ellen, hogy ezt miért bonyolítják ilyen módon.

Az idegenrendészeti hatóságok adatkezelési szabályaira vonatkozóan az történik, hogy az eddigi öt év helyett most meg tíz évre emelik föl a titoktartási kötelezettséget. Látszólag ellentmond a dolog, miért mondom én azt, hogy bizonyos információk továbbadása alól nem lehet feloldani tíz év múltán embereket, miközben itt meg most azt mondom, hogy az eddigi öt év valószínűleg a helyes gyakorlat. Azt állítom, hogy az idegenrendészeti adatgyűjtésben és adatnyilvántartásban nem tudnak keletkezni olyanfajta adatok, amelyek hosszabb ideig is a titokkörbe tartozhatnának, miközben a másik oldalon meg, azt gondolom, hogy egészen biztosan igen.

Van egy borzasztó nagy problémánk, amelyet itt és most szeretnék megosztani a tisztelt Házzal, és kérni államtitkár urat és a kormánypárti többséget arra, hogy legyen ebben együttműködő. Mi beadtunk egy módosító javaslatot, amelynek az a célja, hogy ne lehessen gebinbe kiadni az adatnyilvántartást. Az előterjesztés a 2. §-ban és később is alkalmaz olyan részt, hogy ha az állami adatnyilvántartó-rendszer valamilyen ok miatt nagy nehézségbe ütközne, és nem volna képes az adatok feldolgozására, kezelésére vagy tárolására, akkor egyedi döntéssel a mindenkori miniszter gyakorlatilag kiadhatná ezt a fajta jogosítványt magánszervezeteknek. Mi azt gondoljuk, hogy ezek az információk az állam működésének szerves részét kell hogy képezzék, és semmiféleképpen nem szabadna bizniszt csinálni ebből az ügyből.

Nem helyes és nem célszerű az, hogyha lehetőséget - akár még csak elvi lehetőséget is - adunk arra, hogy ezzel piaci alapon vagy éppenséggel politikai alapon foglalkozhasson bárki. Márpedig a döntés kiadásának jogosítványa ez esetben akár ezen az alapon is megtörténhet. Arra hivatkozik a törvény, hogy a 2010. évi CLVII. törvény alapján lehet eljárni, amiben egészen pontosan az szerepel - szó szerint nem szeretném idézni, mert hosszú a bekezdés, de az 1. § (5) bekezdése mégis arról szól -, hogy a miniszternek egyedi jogkört kellene adni ebben. Nem, határozottan állítjuk, hogy ennek az állami monopóliumát, mint ahogy egyébként a biztonság számos garanciájának állami monopóliumát fenn kell tartani, és az állam számára kell biztosítani olyan lehetőséget az információs és személyzeti eszközök tekintetében, amelyek megakadályozzák azt, hogy akár arra nem érdemes kufárok pénzért vagy politikai célból olyan adatbázishoz jussanak, amire egyébként normális körülmények között nem volnának jogosultak.

Éppen ezért azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselőcsoportja - miközben osztja azt az álláspontot, hogy a törvényjavaslat célja, szándéka, iránya helyes és támogatandó - mégis fenntartással fogadja ezt a javaslatot mindaddig, amíg ezen a ponton nem tudunk változtatni. Elvi kritikánk és elvi ellenállásunk van ezzel szemben, éppen ezért arra szeretném önöket kérni, hogy támogassák a mi módosító javaslatunkat, és ennek fejében, azt gondolom, egy nagyon széles körű politikai támogatást kaphatnak ennek a törvénynek a végrehajtásához, ami - valljuk meg - az utóbbi időszakban, politikai vitáink közepette nem kis eredmény.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)