Felszólalás adatai

Annál is inkább, mert Eötvös József, Klebelsberg Kunó és Keresztury Dezső miniszteri székében ma nem ül senki. A magyar történelemben példátlan módon nincsen a kormányban oktatási miniszter, nincs működő oktatási kormányzata Magyarországnak. Nem csoda, hogy ilyen előkészítetlen reformszörnyek születnek, így nem lehet értelmes változásokat se kitalálni, se pedig keresztülvinni.

A magyar pedagógustársadalom, milliónyi szülő és gyermekeink nevében fordulok önökhöz, kormánypárti képviselőtársaim, hogy a nemzet oktatási és szociális rendszerét ne rabolják el az önkormányzatoktól és a polgároktól 2013. január 1-jén. Mi azt javasoljuk, hogy őrizzük meg együtt a jelenlegi status quót mindaddig, amíg pénzügyileg, logisztikailag és jogilag valóban megteremthető egy új dinamikus egyensúly az oktatási rendszer állami és önkormányzati fenntartásában. Ha ez megvalósul, talán értelmet nyerhet a nemzeti együttműködés rendszere. Ha nem így lesz, csak a fortélyos félelem igazgat továbbra is, a magyar oktatási rendszer megbukhat, de vele fognak bukni önök is, ha nem mentik meg, mert ezt egy ország nem fogja önöknek megbocsátani.

Iskoláink államosítása után térjünk át a szociális intézmények hasonlóan átgondolatlan, felelőtlen és káros államosítási terveire, hiszen sok esetben párhuzamot vonhatunk a két rendszer között. A megyei önkormányzatok fenntartásában lévő bentlakásos szociális intézmények lenyúlása után az állam most rá akarja tenni a kezét a települési önkormányzatok nagy intézményeire is. A legújabb államosítási roham drámai következményekkel járhat: a bentlakásos intézményekben élő több mint 70 ezer ellátott és több ezer szakember nagy részét érinti a reform, nem is beszélve a komplett gyermekvédelmi szakellátásról.

Az önkormányzati vagyon lenyúlása nem más, mint a helyi demokrácia megfojtása. Ezentúl a helyi lakosoknak és ellátottaknak semmilyen beleszólásuk nem lesz saját ellátásukba. Eddig legalább a helyi képviselőkhöz fordulhattak, most legfeljebb Balog Zoltán miniszter ajtaján kopogtathatnának, ha nem hajtanák el őket azonnal.

Még ennél is súlyosabb azonban az ellátórendszer tudatos lerombolása. A megyei intézményeket január 1-jétől már elragadták az önkormányzatoktól, és rettegnek a még önkormányzati fenntartású intézményekben élő ellátottak, családtagok és dolgozók. Az államosítást eddig brutális forráskivonás kísérte, pedig az intézmények eddig is a működésképtelenség határán egyensúlyoztak. Miközben milliárdos presztízsberuházásokra van pénz, addig a kormány a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévőkbe, intézményekben élő idősökbe, fogyatékkal élőkbe, pszichiátriai és szenvedélybetegekbe fog újra nekifutásból belerúgni. Az államosítással együtt járó forráskivonás után egyértelmű, hogy csak a spórolás és a bedőlő intézmények, az értékes épületek elpasszolása a cél. Szégyen, de az egész szociális ellátórendszert a Horthy-korszak szegényházainak nyomorúságos szintjére akarják lezülleszteni.

A kormányzáshoz nem elég a kétharmad, ahhoz szakértelem is kell. A törvényalkotáshoz sem elég a kétharmad (Moraj a Fidesz soraiban.), a sikeres Magyarországot nem lehet a bizalmatlanságra építeni. Annak a kormánynak, amely a bizalomra épít, lesz hitele; annak viszont, amely továbbra sem bízik senkiben - sem az iskolákban, sem a tanárokban -, és amelynek helyettes államtitkára is menekülni készül a felelősségvállalás alól, nemcsak hitele, de ideje sem lesz sokáig kormányozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még nem késő, hogy válasszanak: erőből csődbe vihetik a közoktatási és a szociális ellátórendszert, és elveszíthetik végleg az ország bizalmát, vagy felelős döntést hoznak és visszakoznak. A hibát belátni és korrigálni (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) sohasem gyávaság, hanem politikai bölcsesség és bátorság dolga.

Legyenek bátrak, képviselőtársaim! (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)