Felszólalás adatai

A jelen javaslat szerint az adó- és vámszervek integrációja a NAV-törvény elfogadásával lényegében csak a központi szinten valósult meg; ez most ténnyé vált az előterjesztés alapján is, egyébként a szakemberek ezt eddig is tudták. Az általános indoklása szerint ennek az újabb NAV-törvényt módosító javaslatnak az a célja, hogy területi szinten is biztosítsa a két szervezet integrációjának a megoldását, ezért felhatalmazást ad olyan középfokú szervek létrehozására, amelyek az adóztatási és vámszervek feladatait is ellátják.

Az előttünk fekvő javaslat döntő részét a korábbi NAV-törvény módosításaihoz hasonlóan ezúttal is a személyi állomány jogállására vonatkozó szabályozás teszi ki. (Dr. Dancsó József kifelé indul az ülésteremből.) Nagyon sajnálom, hogy Dancsó képviselőtársam eltávozik a teremből, de majd a jegyzőkönyvet olvassa el, mert igen tanulságos, amiket el kívánok mondani a továbbiakban, és a szavazati hozzáállásunkat a módosító indítványaink révén befolyásolni fogja.

(20.10)

Az eddigiek eredményeként lényegesen kevesebb tárgykör esetén kell a NAV-törvény mellett mögöttes szabályként a közszolgálati tisztviselőkre vonatkozó, illetve a Hszt. rendelkezéseit alkalmazni majd. Ahol lehet, ez a javaslat közelíti a közszolgálati és a hivatásos szolgálati viszonyra vonatkozó szabályozást, de így is több esetben fennmarad a megkülönböztetés, a pénzügyőrök továbbra is hivatásos szolgálati viszonyban látják el a feladataikat.

A javaslat ennek megfelelően átfogóan szabályozza a munkáltatói és a munkavállalói jognyilatkozatokra vonatkozó rendelkezéseket, a kinevezés és a hivatásos szolgálati jogviszony módosításának kérdéseit, a kiküldetést és az átirányítást, a lakáscélú kölcsönfelvétel esetén biztosított állami kezességvállalást, a túlmunkát, a szabadságot, a teljesítményértékelést és minősítést, a képzést, továbbképzést, tanulmányi szerződést, az összeférhetetlenséget, valamint a fegyelmi és kártérítési felelősségeket.

A javaslat emellett több, a jogalkalmazási tapasztalatok alapján szükségessé vált, a NAV működését érintő módosítást is tartalmaz. Felhatalmazza a pénzügyőrt, hogy a NAV hatáskörébe nem tartozó bűncselekmény gyanúja esetén is halaszthatatlan nyomozási cselekményként lefoglalást foganatosítson, illetve az elkövetéssel megalapozottan gyanúsítható személyt előállítsa - ez egyébként támogatandó és helyes módosítás. Ezen túlmenően a NAV bűnügyi adatkezelési szabályait a rendőrségről szóló törvényhez és az információs önrendelkezésről szóló törvényhez igazítja, valamint biztosítja a vonatkozó uniós kerethatározatokkal való összhangot - mondhatnánk, hogy végre.

A szabálysértési törvény alkalmazásában a pénzügyőr nem minősülne katonának - ez lényeges eleme, hogy a polgáriak megítélése alá tartozik a szabálysértési eljárás keretében a pénzügyőr -, így a NAV vezetői nem lesznek kötelesek fegyelmi eljárásban elbírálni a szabálysértéseket, tehát ez közelebb kerül az egységes működéshez.

Igen súlyos észrevételeink vannak ugyanakkor a törvényjavaslattal kapcsolatban, ugyanis ez az előterjesztés nyílt és egyértelmű beismerése annak, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt megfelelő előkészítés nélkül, a szükséges jogi környezet kialakítását mellőzve, igencsak kapkodva állították fel. Már 2010 őszén is világosan látható volt, hogy a pénzügyőrök jogállására vonatkozó szabályozás meglehetősen kaotikus, és a gyakorlatban nehezen alkalmazható, illetve mint kiderült, alkalmazhatatlan.

A kialakult állapotokra jellemző, hogy kevesebb, mint két év alatt ez a törvényjavaslat a NAV-törvény jogállási szabályainak immáron harmadik jelentős terjedelmű módosítása. Szeretném felidézni a NAV-törvény kronológiáját:

2010. november 16-án fogadta el az Országgyűlés a NAV-törvényt azzal, hogy 2011. január 1-jétől lép működésbe. Ezt követően a NAV-törvény első módosítását 2011. október 24-én fogadta el az Országgyűlés, a törvény második módosítását 2012. július 9-én fogadta el az Országgyűlés - ezt a törvényjavaslatot már nem a kormány, hanem képviselők nyújtották be érdekes módon. A javaslatot, amely előttünk szerepel, október 30-án, azaz múlt héten, kedden, a négynapos ünnep előtt nyújtotta be a kormány. A javaslat általános vitája ma, azaz november 5-én, hétfőn este már le is zárul, részletes vitájára pedig holnap, kedden kerül sor, tehát egy hét leforgása alatt ezt át akarja zavarni a kormányzat a parlamenten. Kérdés, hogy mi ennek az oka, mi ez az eszetlen kapkodás, ami az előzményeket tekintve már korábban megbosszulta magát.

Jogalkalmazási szempontból ugyanakkor kifejezetten támogatható törekvés a NAV állományára vonatkozó szabályok egységesítése és a szabályozás átláthatóvá tétele. Ezt a jogalkotási feladatot azonban már az integrációt megelőzően el kellett volna végeznie a kormánynak - erre mondtam azt, hogy elégtelen a kormányzati jogalkotás előkészítő része ezen a területen egy olyan szervezettel szemben, amelyre egyre nagyobb feladatokat akar hárítani a kormányzat.

Az előterjesztés szerint a középfokú szervezetrendszerre vonatkozó szabályok átalakítása érinti az illetménykiegészítésre vonatkozó rendelkezéseket is. A javaslat rendelkezik arról is, hogy ez a módosítás nem eredményezhet illetménycsökkentést, ezért feltehető, hogy vannak jelenleg olyan alsóbb fokú szervek, amelyek állománya jelenleg központi szerveket megillető illetménykiegészítésben részesül, január 1-jétől azonban csak középfokú szervekre vonatkozó szabályok szerint lesznek jogosultak ezekre az illetményelemekre. Ennek megfelelően módosul ezeknél a szervezeteknél a vezetői pótlékok mértéke is, tehát látszik, hogy nem sikerült megfelelő összhangot teremteni a korábbiakban.

A NAV-törvény hatályos szövege szerint a pénzügyőr háromévenként legfeljebb 12 hónapra vezényelhető. Ezt a korlátozást a jelen javaslat 9. §-a törli, ami kétséges, hogy működőképes állapotot eredményez-e. Félő, hogy esetleg eláramlás is fog történni emiatt, ha valakit 12 hónapot meghaladó időtartamra vezényelnek.

A javaslat tovább szűkíti azon jogsérelmek körét, amelyek esetén szolgálati panasz nyújtható be egyáltalán - ez van a 10. §-ban. Ezt az irányt, hogy szűkíteni a panasszal élés lehetőségét, az MSZP már a korábbi módosítások alkalmával is bírálta; ezt nem tartjuk helyesnek, ez rossz irány.

A NAV kormánytisztviselői tekintetében jelentősen nő az évente elrendelhető túlmunka mértéke, 200 óráról 300 órára, amit a NAV elnöke további 20 százalékkal még megnövelhet. A NAV-on belüli szakmai rendezvényeken, konferenciákon való részvétel nem minősülne túlmunkának.

A NAV-törvény új, 32/H. § (5) bekezdése az érintett beleegyezése esetén lehetővé teszi, hogy a havi készenlét időtartama a 168 órát meghaladja. Ez jelentős emelés, jelenleg abszolút értékben maximum a havi 168 óra.

A NAV-törvény újabb, 32/J. § (2) bekezdése szerint szabadságra jogosító időnek minősül a ténylegesen önkéntes tartalékos szolgálatban töltött idő három hónapot meg nem haladóan, illetve ennek a vonatkozó része, azonban a Hjt. 47/A. §-a akár hat hónapos tényleges szolgálatra behívást is lehetővé tesz, tehát itt ellentmondás van.

A hatályos szabályozáshoz hasonlóan a jelen előterjesztés még a munkáltató által elrendelt továbbképzésen való részvételhez is rendkívül szigorú megtérítési kötelezettséget ír elő. Ez majdnem olyan, hogy önök hirdetik, hogy nincs tandíj, a miniszterelnök a végletekig ellene van a tandíjnak, csak hát a költségeket azért valakinek meg kell téríteni, jelen esetben annak a dolgozónak, akit továbbképzésre rendeltek el - ez elfogadhatatlan a véleményünk szerint.

(20.20)

A javaslat szerint, ami előttünk áll, az állomány tagjának érdekében a fegyelmi eljárás során az MKK, illetve az MRK képviselője is eljárhat. Az előterjesztés teljesen figyelmen kívül hagyja azt az anomáliát, hogy e szervezetek nemcsak a munkavállalók, hanem a munkaadók érdekeit is képviselik, és így etikai eljárás eredményeként akár maguk is kezdeményezhetnek fegyelmi eljárást. Tehát véleményünk szerint ez egy nem átgondolt része az előterjesztésnek.

A hatályos rendelkezések szerint az állomány tagjának kártérítési felelőssége szándékos vagy gondatlan károkozás esetén egyaránt beáll. Ezzel szemben az itt szereplő javaslat alapján a NAV alkalmazottja abban az esetben is felel a kárért, ha nem úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható lenne. Ez viszont egy szubjektív elem, mert vagy le van írva taxatíve egy protokoll, az, hogy általában mi várható el, ez már a szubjektív megítélés kategóriájába esik, tehát egy kártérítés megállapításánál véleményünk szerint nem kellően körülírt szabályozás.

Összefoglalva: az MSZP véleménye alapján ez a törvényjavaslat, noha szükséges lépéseket tartalmaz, de azt mutatja, hogy az előterjesztő belátta, hogy a NAV-ot megfelelő előkészítés nélkül és a működéshez szükséges és elkerülhetetlen jogi környezet kialakítását mellőzve, kapkodva állították fel. Ezt akkor is mondtuk, és szinte ugyanilyen részletesen elmondtuk, mint most.

Már 2010 őszén is világosan látható volt, hogy a személyi állomány jogállására vonatkozó szabályok meglehetősen kaotikusak, és a gyakorlatban nem alkalmazhatók, nem működnek.

Egy perccel meghosszabbíthatom?

ELNÖK: Tessék, képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. A kialakult állapot orvoslására ez az előterjesztés mindenképpen szükséges, ugyanakkor a kormányzati jogalkotási gyakorlat tehető felelőssé azért, hogy a szakmailag felkészült köztisztviselői kar minden erőfeszítése ellenére az elmúlt két évben sajnos tovább romlott a közigazgatás működésének a színvonala.

A törvényjavaslat már a harmadik kísérlet ennek a korrekciójára, számos módosító indítvánnyal kívánunk élni, jelentős részét már be is adtuk. Szeretném kérni az előterjesztőket, hogy ezt megfelelő súllyal vegyék figyelembe. Ugyanaz a cél vezérel bennünket is, mint önöket, hogy a NAV minél szervezettebben és jól körülírt körülmények között tudjon működni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)