Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvénytervezet olyan adminisztratív lehetőségeket nyit meg a kormányfelügyelet alatt működő energiahivatal számára, amelyek az eddigi tapasztalatok szerint mindig a kormányzati befolyásszerzést szolgálták. Ez a fajta befolyás nem feltétlenül állami tulajdont jelent, de minden esetben a kormányzati akarat érvényesítése van mögötte. A törvényszöveg arra utal, hogy a kormány a villamosenergia-iparban és a távhőszektorban kívánja erősíteni a kormányzati befolyást, várhatóan olyan formában, hogy piaci szereplőket szorít ki onnan, és kormányközeli szereplőket hoz helyzetbe. Ezeket a lépéseket az Orbán-kormány, amikor éppen veszi a fáradságot, hogy megindokolja, mit miért tesz, rendszerint fogyasztóvédelmi szempontokkal szokta alátámasztani, ugyanakkor az elmúlt nyolc évben azt kellett látnunk, hogy a fogyasztók jogai például a számlázás átláthatóságával, a leolvasások időbeli észszerűsítésével kapcsolatban szemernyit sem erősödtek, miközben a kormányzat alaposan átrendezte a piacot. Tartunk tőle, hogy a valódi motiváció most sem a fogyasztók helyzetének javítása, hanem sokkal inkább a piac befolyásolásának szándéka. Az LMP számos alkalommal elmondta már, hogy az olyan jelentős környezeti hatású természetes monopóliumok esetében, mint amilyenek az energiaszolgáltatók, nem ellenzi a közösségi tulajdon térnyerését.

A közösségi tulajdon azonban a mi véleményünk szerint nem a Nemzeti Közművekhez hasonló, áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen állami mamutvállalatokat vagy Mészáros Lőrinc-féle, kormánybarát oligarchákat és egyéb családi vállalkozókat jelent, hanem a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően az önkormányzati, a szövetkezeti és az állami tulajdon olyan sokszínű elegyét, ami a helyi közösségek kezébe adja a termelés és az árak ellenőrzését. Ennek a fajta közösségi tulajdonnak azonban Magyarországon a nyomát sem látjuk, és az Orbán-kormány láthatóan most sem ebbe az irányba kíván haladni.

A javaslat egyik fejezete „a villamosenergia-piaci verseny erősítése” (sic!) címet viseli, valójában azonban nem a versenyt, hanem az energiahivatal beavatkozási jogosítványait erősíti, azét az energiahivatalét, amelyet eddig sem zavart, hogy Mészáros Lőrinchez és Tiborcz Istvánhoz kötődő cégek vásárolják meg, a magyar hatósági rendszer aktív közreműködésével sokszor nyomott áron, a hazai energiaszektor egyre nagyobb hányadát. A piacfelügyeleti eljárás részletes szabályait ugyanúgy a kormány állapíthatja majd meg rendeletben a törvényjavaslat elfogadása esetén, ahogyan a megújuló energiaforrásokkal termelt áram kiemelt és garantált átvételének reguláit is. Ismételten hangsúlyozni szeretném: egyetlen alkalmat sem láttunk az elmúlt nyolc évben, amikor a kormány ezeket a jogosítványokat a verseny erősítésére és ne privilegizált tulajdonosi csoportok előnyben részesítésére használta volna föl.

Ugyanezt látjuk és ugyanezt a hatást valószínűsítjük a földgázpiaci szabályozás átalakításánál, ahol pillanatnyilag a magyar kormány tesz a legtöbbet az átlátható viszonyok megteremtése ellen, hiszen titkos tartalmú szerződésekben szerzi be a földgázt Oroszországtól, és hasonlóan titkos szerződésekkel bocsátja Oroszország rendelkezésére a magyar gáztároló-kapacitás egy részét.

Ahogyan a távhő- vagy a villamosenergia-szektorban, úgy a gázpiacon is minden, a tulajdonosi viszonyokat érintő piaci eseményhez az energiahivatal, végső soron a kormány engedélye kell a jövőben, ami egyértelműen az Orbán-kormány egyik legkártékonyabb gazdaságpolitikai húzásának, a járadékvadász gazdasági modell további kiterjesztésének szándékára utal. A kormány eldönti, hogy ki és milyen feltételekkel kereskedhet az ismeretlen áron beszerzett gázzal, a lakosság kötelezően fizeti a számlát, a profit pedig azoknál jelentkezik, akiket a kormányzat erre kijelöl, ahogyan azt az egyetlen év alatt multimilliárdossá tett MET-csoport esetében is láthattuk.

Gyászos a törvénytervezetben szereplő energiahatékonysági intézkedéscsomag is. A 2010-es választási programban a Fidesz még évente az épületállomány 10 százalékának energiahatékonysági korszerűsítését ígérte. Ha 2010-ben elkezdték volna, már a végénél járnánk, ebből azonban mára annyi maradt, hogy kizárólag a középületeknél évente 3 százalékot kellene az energiahatékonysági minimumkövetelmények szintjére felhozni.

Azt kérdezem: kiszámoltáke önök, hogy ebben a tempóban mikor lesznek energetikailag korszerűek a magyar épületek? Mert mi azt gondoljuk, hogy úgy nagyjából három évtized alatt. Ez több, mint amennyi idő a rendszerváltás óta eltelt.

Önök mindig a kötelező kazáncserétől meg az energetikai szakreferensek és energetikai auditorok kötelező foglalkoztatásától, vagyis az értelmetlen bürokrácia szaporításától várják a kényszerű energiapazarlás megszüntetését, de egyetlen szó sincs a tervezetben a lakossági energiahatékonysági beruházások vissza nem térítendő támogatásáról, meg az okosmérők és okoshálózatok rendszeréről, amelyek szinte automatikusan érdekeltté tennék a lakosságot az energiával történő takarékoskodásban. Holott 8 évnyi tapasztalatunk van már benne  mármint önöknek , hogy ezek az adminisztratív kényszerek nem működnek. Olyasmihez, ami csak a lakosság és a vállalkozások terheit szaporítja a megoldás reménye nélkül, az LMP nem kívánja a támogatását adni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)