Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy a szocialisták és a szabad demokraták hosszú ideje vészes és ártalmas idővesztéstől terheltek és ebben szenvednek. Csak emlékeztetném önöket, hogy 2002-ben, amikor kormányváltásra került sor, a költségvetés vizsgálatakor, illetve az államháztartás átvilágításakor kiderült, hogy 320 milliárd alap képződött az előző kormány jóvoltából, aminek egyetlenegy célja volt, hogy a 2004. május 1-jén megélt és megünnepelt európai uniós csatlakozás idejére a magyar vállalkozókat, a kis- és középvállalkozókat jobb helyzetbe hozzuk, a versenypozíciójukat javítsuk és növeljük. Ehelyett az akkori kormány a kétszer száznapos program keretében nemcsak ezt a pénzt költötte el, hanem olyan intézkedéssort fogadott el, aminek eredményeképpen hat esztendeje az államháztartás kontrollálhatatlan, az államháztartást sem a kormány, sem az Országgyűlés többsége pozitív irányba befolyásolni nem tudja.

A miniszterelnök úr most arról beszélt, hogy hat hét múlva egy programot kell letenni, a programot egyeztetni kell az Érdekegyeztető Tanáccsal, egyeztetni kell a politikai élet szereplőivel, ellenzéki pártokkal, kormánypártokkal, és akkor lesz mindösszesen két hetünk arra, hogy ezt az egész csomagot a hosszú egyeztetés után elfogadtassuk az Európai Unióval.

(13.30)

Csak megjegyzem, ahogy Navracsics frakcióvezető úr is jelezte, hogy ez már két ízben, az előző két esztendőben sikertelen kísérlet, sikertelen próbálkozás volt, nyilván a rossz előkészítés és a rossz programelemek miatt.

Arra nem tért ki miniszterelnök úr - csak jelezte, hogy ez idegen fogalom az állampolgárok számára -, hogy három fontos kritériumot kell teljesítenünk. Az egyik az államháztartás hiánya, amit kezelnünk kell egy bizonyos szint alatt; a másik a költségvetés hiánya, amit 3 százalék alá kellene nyomnunk két esztendőn belül; a harmadik pedig az infláció 3 százalék alatt tartása. Ez az egy, amit idáig tudtunk teljesíteni, de úgy tűnik, hogy a mostani intézkedések eredményeképpen és következtében ez az egy mutató is jelentősen romlani fog, tehát egyet sem fogunk tudni teljesíteni.

Azért mondtam itt az időzavart és a látszólagos időhiányt, mert pontosan tudtuk egy esztendővel ezelőtt is, hogy idén újra kísérletet kell tenni a konvergenciaprogram elfogadtatására, és hogy valami rend legyen a pénzügyeink zavaros világában, néhány kérdést tisztázni kellene. Hogyan lehet az, hogy egy esztendővel ezelőtt a pénzügyminiszter úr, az akkori és a mostani, egy ezermilliárdos adócsökkentési programot kívánt elfogadtatni az Országgyűléssel és az Európai Unióval, és egy esztendő elteltével mintha más megvilágosodás részesei lennénk, egy 1500-2000 milliárdos adómegszorító csomag az, amivel az ország közvéleményét, a vállalkozókat, az állampolgárokat meg kívánják lepni? Akkor tévedtek, egy esztendővel ezelőtt, vagy nem tudták; vagy ha tudták, akkor vajon becsapták-e a közvéleményt, a választópolgárokat ezzel az adócsökkentő javaslattal?

Ezt valahogy tisztázni kellene, mert amíg ezeket a dolgokat nem tesszük rendbe, addig közmegegyezésről nem lehet beszélni. Bizalomról tett említést miniszterelnök úr, teljes joggal - de hogy lehet bizalmat várni akkor, amikor ilyen alapvető kérdéseket nem tisztázunk? Elismerem, szükség van azokra a lépésekre, legalábbis egy jelentős részükre, amelyek kísérletet tesznek arra, hogy a költségvetést és az államháztartást rendbe tegyék. Ezek a rövid távú lépések. De ezeket lehetett volna sokkal jobban egyeztetni! Lehetett volna a célok pontosabb megjelölésével olyan politikai konszenzus kialakítására kísérletet tenni, amelynek hiánya például most az ellenzék által - azt hiszem, egy kivétellel - minden törvényt elutasító döntéssorozathoz vezetett.

Ellenzéki pozícióban is érdekünk az, hogy a kormány sikeres legyen szeptemberben, mert az nem a kormány sikere, ha sikerül, hanem a nemzet sikere. De ha miniszterelnök úr bizalomról beszél, és bizalmat kér, akkor az ellenzék is bizalmat kér az előkészületek során. Sokkal alaposabb, sokkal megfontoltabb, szakmailag jobban előkészített és politikailag egyeztetett javaslatokkal kellene előállni, és lehetőleg olyan helyzetbe hozni őket, ami a parlamenti vita során az elfogadás reményét kelti, tehát hogy a többség el fogja fogadni. Miután ez a remény nem látszik, nem érződik, attól tartok, hogy ez nem jó út, ez tévút.

Még van ideje a kormánynak, hogy felülbírálja álláspontját, még van ideje a miniszterelnöknek, hogy más utat válasszon, hogy szeptemberre valóban sikeres legyen az az út, amin ennek az országnak végig kell mennie.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)