Felszólalás adatai

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A napokban felfigyelhettünk egy hírre, ez a hír arról szólt, hogy a kormány létrehoz egy bizottságot, amely bizottságnak az lesz a feladata, hogy megvizsgálja az egyházak finanszírozását.

Mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről támogatjuk ezt a kezdeményezést, helyesnek tartjuk, és úgy gondoljuk, hogy ez egy jó lépés volt, üdvözöljük a bizottságnak a létrehozását azért is, hiszen régóta vita folyik az egyházak támogatása, költségvetési támogatása körül. A Szabad Demokraták Szövetsége régóta sürgeti azt, hogy az igazságosság jegyében tekintsük át ezeket a kérdéseket, hiszen pontosan az igazságosság oldaláról érheti kemény kritika az egyházak finanszírozásában kialakult honi gyakorlatot.

Miről is van szó? Nos, érdemes visszakanyarodnunk a vatikáni szerződéshez, hiszen idestova tíz éve kötötte meg Magyarország a Vatikánnal ezt a szerződést, és annak idején a Szabad Demokraták Szövetsége azon pártok közé tartozott, amelyik kezdettől fogva élesen bírálta a megkötött szerződést.

Miért is? Három fő pontban foglalható össze, hogy hol láttuk mi itt az igazságosságnak a sérelmét e szerződés kapcsán, és azt gondolom, hogy ez a három fő pont tökéletesen kifejezi azokat a problémákat, amelyeket az egyházak anyagi támogatásával kapcsolatban ma is elmondhatunk. Melyek voltak ezek?

Először is az, hogy maga a szerződés egy különleges privilégiumot biztosít a Római Katolikus Egyház számára. Mi ez a privilégium? Nos, ez az előjog arról szól, a kormány azt vállalta a szerződés aláírásával, hogy az egyházra vonatkozó szabályokat nélküle nem lehet módosítani.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, tudjuk jól, hogy egyetlenegy ország sem engedheti meg magának azt, hogy különböző lényeges szervezetekkel, a társadalom fontos csoportjait képviselő szervezetekkel olyan típusú szerződéseket kössön, amelyben azt mondja, hogy egyébként a rá vonatkozó szabályokat, amelyek az országban mindenkire kell hogy vonatkozzanak, csak úgy lehet módosítani, hogyha ő is egyetért vele.

(14.30)

Ezt egyetlenegy ország, sem Németország, sem Anglia, sem Franciaország, sem az Egyesült Államok, sem Magyarország nem engedheti meg magának. Ugyanis a kormánynak az a dolga, hogy az ország érdekeit képviselje. Egy szervezetnek, egy társadalmi szervezetnek pedig az a dolga, hogy egy bizonyos típusú csoport érdekeit, felfogását, gondolkodásmódját képviselje. A kettő között lehet konfliktus. Nem állhat elő olyan helyzet, hogy egy kormány, amelynek a feladata, mint hangsúlyoztam, az, hogy az ország érdekeit képviselje, úgy érezze, hogy megkötötték a kezét lényeges kérdésekben lényeges döntések előtt.

A másik nagyon fontos problémánk magával a szerződéssel az volt, hogy egyfelől nem tette világossá azt, hogy miközben az állam és egyház szétválasztásában szerencsére - a rendszerváltástól kezdődően - politikailag mindannyian egyetértünk, és különböző viták mellett is, de a parlament különböző pártjai alapvetően közösen harcoltak azért, hogy ez bekövetkezzen, pénzügyi vonalon, a költségvetési támogatás vonalán ez nem következett be. A kilencvenes évek elején ezt a megmaradt köldökzsinórt úgy hívtuk, hogy a hitélet támogatása. Ma már másként hívjuk, más címen folyik ez a támogatás, mondjuk, hitoktatók támogatása és más módon. Nincs szükség erre, mindannyian tudjuk. Azokat a támogatásokat, amelyeket meg kell kapniuk az egyházaknak, mert a Szabad Demokraták Szövetsége részéről mi, liberálisok is úgy gondoljuk, hogy az egyházakra szükség van, fontos feladatot látnak el, de mint hangsúlyoztam, az igazságosság jegyében ők is ugyanannyi támogatást kapjanak, mint mások e területen. Nincs szükség arra, hogy külön címen ilyen típusú támogatást adjunk. Arra sincs szükség, hogy az 1 százalékos támogatások révén, amit a személyi jövedelemadó kapcsán lehet felajánlani, egyfajta biztosítékot kapjanak az egyházak. És arra sincs szükség, hogy az egyházi intézmények támogatásánál például az iskolák, ami az elmúlt években is a viták középpontjában állt, egyfajta kiegészítő támogatást kapjanak. Hiszen ha azt mondjuk, hogy egyenlő arányban kell kapnia önkormányzati iskolának, alapítványi iskolának és egyházi iskolának, ez a helyes álláspont, ez az igazságos álláspont, és nem pedig az, hogyha azt mondjuk, hogy igen, egyenlő arányban kap az alapítványi és az önkormányzati, de az egyházi iskolák még pluszkiegészítést kapnak, mert ez nem igazságos és nem helyes álláspont.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezért örülünk annak, hogy ez a bizottság létrejön, hiszen az egyházak részéről sokan vitatják azt az álláspontot, amit mi képviselünk. Mi határozottan kiállunk az igazságosság elve mellett. Legyen egy ilyen bizottság, amely szintén jó adalékokkal tud szolgálni ehhez a vitához, a kormány pedig döntsön, mert a Magyar Köztársaság polgáraiként azt várjuk el a Magyar Köztársaság kormányától, hogy az igazságosság jegyében mindenkinek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) egyenlő mértékű támogatást adjon.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)