Felszólalás adatai

MSZP-s képviselőtársamnak pedig, aki kritikákat fogalmazott meg, a következőket tudom mondani és válaszolni. Ön azzal érvelt, hogy a tőzsde természete és az ottani befektetések természete olyan, hogy egy rossz hír is akár lenyomja az értékeket. Én erre a következőt tudom önnek mondani: 13 évig működött a magán-nyugdíjpénztári rendszer, majdhogynem az eredeti állapotában, és 13 év alatt összességében 850 milliárd forinttal, illetve 700 milliárd forinttal kevesebb vagyont sikerült előállítani, mint hogyha ezek a nyugdíjforintok szimplán, egyszerűen állampapírba lettek volna befektetve. Ráadásul ezt úgy számoltuk ki...(Göndör István csóválja a fejét.)

Hiába csóválja a fejét, ez tény, képviselőtársam, ráadásul ezt nem mi állapítottuk meg, országgyűlési képviselők, hanem ezt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, az Állami Számvevőszék, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és két civil, a közéletben jelentős tekintélynek örvendő kutatóintézet. Azt mondtam, hogy ráadásul olyan állampapírok hozamaival számoltak ezek az intézetek, illetve a Nemzetgazdasági Minisztérium is, ami megközelítette a magánnyugdíjpénztárak portfólióját, tehát volt benne rövid lejáratú állampapír is, meg hosszabb lejáratú állampapír is. Kiszámoltuk azt is, hogy ha egy átlagos keresetű ember a kezdetektől fogva tagja volt ennek a magán-nyugdíjpénztári rendszernek, akkor a zárás, tehát az átlépés pillanatában átlagosan 200 ezer forinttal több reálhozamot vehetett volna ki, mint amennyit megtett. Tehát nem egy pillanatra vonatkoztatva számoltuk, nem azt néztük, hogy mikor rossz a tőzsde vagy még rosszabb a tőzsde, hanem 13 év átlagában.

Azt is felhozta példaként, hogy az ön önkéntes nyugdíjpénztára bizony tudott egy jelentős reálhozamot és jelentős eredményt felmutatni. Akkor rögtön adódik a kérdés, hogy akkor a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer miért nem volt képes erre. Elmondom, miért nem. Azért nem, mert például amit lehetővé tettek a jogszabályok működési költséget, azt maximálisan kihasználták, méghozzá sokszor úgy, hogy áthágták a törvényeket. Volt arra példa, találtunk arra példát, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztárba befizetett működési költségből finanszírozták és működtették az önkéntes nyugdíjpénztárt. Mondjuk, így könnyebb volt az önkéntes nyugdíjpénztárnál egy magasabb reálhozamot elérni.

Találtunk a vagyonkezelésnél is számos visszaélést, de most ezekkel a részletekkel nem kívánom önt untatni. Az ön szavajárásával élve: vajon ez sportszerű volt? Az sportszerű, hogy létrejön egy rendszer, ez a rendszer bizton számíthat minden hónapban egy fix bevételre, merthogy a törvény kötelezően előírta a pályakezdőknek, hogy befizessék nyugdíjforintjaik egy részét, átutalják, erre bizton számíthattak, megadták, hogy mekkora maximum a működési költség, és ezt minden technikával, trükkel ki is használták, el is költötték különböző cégeken, csavarokon kerül? Ez vajon sportszerű volt?

Vagy ön arról beszél, hogy zsarolva voltak ezek az emberek, azért léptek vissza az állami pénztárba. Azért azt szögezzük le, hogy amit 1997-ben a szocialista kormány létrehozott, az egy kötelező rendszer volt. Ők nem zsaroltak, ők csak a törvény erejénél fogva előírták, hogy kötelező belépni egy magán-nyugdíjpénztári rendszerbe, ahonnan nincs visszaút, ott kell maradni. Ez a Magyar Országgyűlés jobbikos és jobboldali többséggel lehetővé tette az embereknek, hogy önként dönthessék el, maradnak-e a magán-nyugdíjpénztári rendszerben, vagy pedig visszajönnek az államiba. Ön zsarolásnak nevezi azt, amikor a magán-nyugdíjpénztári tag 1. önként dönthetett a visszalépésről, 2. felvehette a reálhozamát, ha volt neki, 3. úgy vehette föl a reálhozamát, hogy nem kellett utána adót fizetni, 4. ha vesztesége keletkezett a számláján, akkor az itteni képviselők többségének szavazataival lehetővé tettük, hogy kipótoltuk az ő számláját. Ráadásul ezt a veszteséget, legyünk őszinték, a társadalom minden tagja fizette, hiszen kipótoltuk azt a veszteséget, amit a magánnyugdíjpénztár-rendszer keletkeztetett, nyilván mindenkinek hozzá kellett járulnia ehhez. Ez volt a zsarolás? Mosolygok ezen a zsaroláson.

Hadd kérdezzem meg még azt, hogy ami 2009-ben jó volt, és amit önök létrehoztak, hogy csak állampapírban és készpénzben lehet visszahozni a vagyont, az most miért nem jó. Azért, mert én terjesztem elő, vagy azért, mert a fideszes, KDNP-s, talán a jobbikos képviselők támogatják? Tehát ön azt nézi, hogy ki terjeszt elő egy törvényt, nem azt nézi, hogy az jó-e egyébként az állampolgároknak? Mert én ebből arra következtetek, hogy amikor önök terjesztették elő, akkor az jó volt, azt meg lehetett szavazni, azt támogatták, amikor pedig nem önök terjesztik elő, akkor az rossz.

Egyébként, képviselő úr, az egész felszólalásából, de az egész hozzáállásukból mindig az derül ki, hogy önök rendkívüli módon figyelnek, és féltik, hogy a magánnyugdíjpénztárak érdekei ne sérüljenek, de soha igazából nem tapasztaljuk azt, hogy átgondolnák, a magán-nyugdíjpénztári tagokkal mi lett volna akkor, hogyha megmarad ez a rendszer, kötelezően bent vannak, és mondjuk, pontosan abban az adott pillanatban megy valaki nyugdíjba, amikor gazdasági krach van, és mélyrepülésben van a tőzsde, és akkor állapítják meg az ő magán-nyugdíjpénztári járadékát. És ne felejtsük el, hogy aki magán-nyugdíjpénztári tag volt, az az állami nyugdíjának csupán a 75 százalékát kapta. Azért például nem aggódunk, hogy egy ilyen rendszerből pontosan akkor megy nyugdíjba, amikor rosszul áll a tőzsde és rosszul állnak a befektetések? Ez a rendszer egyébként semmiféle ilyen kiegyenlítési megoldást nem nyújtott, ezen soha, senki nem gondolkodott, hogy milyen szerencsétlenség érheti azt az embert, aki pontosan a válság hónapjaiban, éveiben lesz nyugdíjas.

Összességében én azt mondom, hogy 3 millió magánnyugdíjpénztár-tag nyugdíjjogosultsága visszaállt, ezek a nyugdíjforintok biztonságba kerültek. Azt is szögezzük le, hogy egy nyugdíjrendszernek nem az az elsődleges feladata, hogy a tőzsdén jó befektetéseket eszközöljenek belőle, ami kockázatos, és elsülhet így is meg úgy is, hanem egy nyugdíjrendszernek igenis az a feladata, hogy ha egy ember eléri az időskort, a szépkort, akkor biztonságban tudja magát, legalábbis egzisztenciálisan, és egy olyan nyugdíjrendszer működjön, amely ezt az egzisztenciális biztonságot, a biztonságos időskort megadja számára, és minden intézkedés, az összes intézkedés efelé megy.

És elnézést, még a végére egy mondat, visszatérve a sportszerűségre. Képviselő úr, 2010 végén 800 milliárd forint hiányzott az állami nyugdíjkasszából, így adták önök át. Ez vajon sportszerű volt?

Köszönöm szépen egyébként a támogatást. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

(19.50)