Felszólalás adatai

Másrészt szeretném megkérni, hogy majd Rogán Antal képviselőtársamnak adja át az üzenetemet szintén (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Na!), hogy már két éve az LMP benyújtotta az önök törvényjavaslatának az alternatíváját. Ő ugye azt kérte, hogy arról beszéljünk, hogy hogyan kormányoznánk másként. Szeretném akkor üzenni, hogy két éve beterjesztettük azt a spekulációsadó-javaslatot, ami nagyságrendben is kiváltaná a sárgacsekk-adó javaslatát. Ennyit elöljáróban, és akkor térjünk is rá a lényegre.

Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy maga a törvényjavaslat újra azt mutatja, hogy Orbán Viktor és csapata a Holdon él, sajnos fogalmuk sincsen arról, hogy milyen állapotban van az ország, milyen állapotban van a gazdaság; úgy látszik, nincsenek tisztában azzal, hogy folyamatosan csökkennek a reálbérek, a nyíltpiaci foglalkoztatottság csökken, tehát csak és kizárólag a közmunkának, illetve az államilag támogatott munkahelyeknek köszönhetően mérhető ki némi növekedés, illetve stagnálás, a piacon csökken a foglalkoztatottak száma, egyre kevesebbet keresnek az emberek, és egyre kevesebbeknek van esélyük dolgozni. Egy ilyen környezetben állnak elő egy olyan javaslattal, amely alapvetően - minden kommunikációs manőverezés ellenére - mégiscsak a hétköznapi átutalásokon, a családok és a vállalkozások hétköznapi átutalásain fog egy újabb sarcot jelenteni.

Mielőtt továbbmennék, fontosnak tartanám azt is kiemelni, hogy magának az adónak az elkészülése jól mutatja a kormányzás technikájának sajátosságait, ugyanis április közepén szivárgott ki magának a sárgacsekk-adónak az ötlete. Az Origo hírportál értesülései szerint eredetileg a gazdasági tárca javaslatában nem is szerepelt volna ez a javaslat, hanem ezt az összeget, amit itt a sárgacsekk-adóval kívánnának beszedni, azt kiadásoldali leépítésekkel kívánták volna megspórolni. Ehhez készültek az Origo szerint háttérszámítások, majd amikor ez felkerült a miniszter szintjére, akkor ott valószínűsíthetően különböző kommunikációs megfontolásokból ezeket a háttérszámításokat a kukába hajították, és jött helyette egy néhány szorzással megalapozott sárgacsekk-adó ötlete, ami jó eséllyel valahol a kommunikációs szakértők boszorkánykonyhájában születhetett. Tehát maga ez a kis történet jól mutatja azt, hogy mennyire nagyon nagy károkat tud okozni, a kormányzás minőségét mennyire le tudja rontani, ha a kormány kizárólag kommunikációs szempontokra redukálja a tevékenységét: egymásnak homlokegyenest ellentmondó javaslatok, itt néhány percen belül is egymásnak teljesen szögesen ellentétes felszólalások hangzanak el kormánypárti képviselők részéről, és mindeközben egy állandósult kapkodó törvénygyár, a miniszter úr által jegyzett törvények hemzsegnek a hibától. Nem csoda, hogy recesszióban van a gazdaság, nem csoda, hogy az emberek és a gazdaság szereplői sem bíznak már az ország vezetésében.

De akkor térjünk a lényegre! Először is nagyon fontosnak tartom azt leszögezni, hogy az, amiről a kormány eleinte beszélt, hogy egy gazdasági rendszerváltást szeretnének végrehajtani, az borzasztóan fontos lett volna. Hatalmas nagy szükség lett volna egy valódi gazdasági paradigmaváltásra, egy olyan gazdasági paradigmaváltásra, amely megtöri azt a tévhitet, hogy csak megszorítással, csak kiadásoldali leépítéssel lehet válságot kezelni. Ez egy olyan tévhit, amelyről már egyértelműen bebizonyosodott, hogy nagyon komoly gazdasági károkat okoz.

Nagyon fontos lett volna, hogy jól megalapozott, érdemi és az ortodoxiától tényleg eltérő gazdasági intézkedésekkel egy gazdasági paradigmaváltás keretében tényleg új alapokra helyezzük a gazdaságot. Sajnos azonban az önök teljesen értelmetlen ötleteléseivel kommunikációsan is lejáratták ezt a paradigmaváltást, és majd most hallgathatjuk a régi jól ismert főáramú gazdaságtan kritikáit a kormánnyal szemben és a kritikáját a heterodox gazdaságpolitikával szemben. Ez egy nagyon nagy kár, amelynek hosszú távon fogjuk meginni a levét, és ennek is a felelőssége sajnos önöket terheli.

Egy következő probléma a javaslattal, hogy sajnos sok szempontból hasonlít - első ránézésre legalábbis - az LMP által javasolt spekulációs adóra. Ugyanakkor szeretném leszögezni, hogy ez tényleg csak első ránézésre van így, ugyanis az LMP által javasolt spekulációs adó a hétköznapi átutalásokat érintetlenül hagyná, a családok és a vállalkozások átutalásait érintetlenül hagyná, és azt a globális szinten 700 ezer milliárd dollárnyi spekulatív tőkét, derivatív kereskedelmet adóztatná meg, amiről a válság során bebizonyosodott, hogy döntő részben csak és kizárólag öncélú ügyleteket jelent, nem szolgálja a reálgazdaság fejlődését, nem szolgálja a kis- és közepes vállalkozások hitelhez jutását, nem segíti a munkahelyteremtést, semmi mást nem céloz, csak azt, hogy a pénzügyi gazdaság buborékot fújva növekedéshez vezessen, amely növekedés hosszú távon egy nagyon-nagyon sérülékeny növekedési típus. Ezzel a gazdasági fejlődési modellel kellene leszámolni, és ezért ezt a spekulatív pénzügyi tőkét kellene úgymond a kasszához szólítani.

Ehhez képest - Orbán Viktor állításával szemben - önök ezt a spekulatív tőkét érintetlenül hagyják, és az egyszeri, hétköznapi átutalásokat adóztatják meg. Még arra is vállalkoznak, hogy megpróbálják elhitetetni azt a magyar emberekkel, hogy erre az Európai Unió miatt van szükség. Pár héttel ezelőtt mondta Orbán Viktor, hogy az Unió miatt kell kiterjeszteni a családokra ezt a sarcot. Ez egy teljes félreértés, ugyanis az Európai Unió által javasolt pénzügyi tranzakciós adó - ugyanúgy, ahogy az LMP által a Ház elé már két éve beterjesztett javaslat - érintetlenül hagyná a hétköznapi emberek átutalásait, és csak és kizárólag ezt a bankközi derivatív kereskedelmet, illetve a bankközi átutalásokat érintené, és ennek a spekulatív gazdaságnak a megadóztatását jelentené. Ez egy nagyon-nagyon fontos különbség, és azt gondolom, hogy a kormánypárti képviselőtársaimnak még mindig lehetőségük van arra, hogy elolvassák az LMP korábban benyújtott határozati javaslatát. Illetve szeretném kérni önöket, hogy olvassák majd el azt a módosító javaslatot, amit a törvényhez benyújtottunk, és amely azt célozza, hogy a terheket azzal a pénzügyi szektorral fizettessük meg, amelyik a válság előidézésében az élen járt, és ne a hétköznapi átutalásokra terheljünk rá egy újabb adót.

Végül az utolsó, ötödik pontban szeretném megemlíteni azt, hogy miért is olyan nagy probléma, hogy önök egy teljesen koncepciótlan háborút folytatnak, egy értelmetlen állóháborút folytatnak az Európai Unióval szemben. Nagyon fontos kritizálni azokat az uniós javaslatokat, amelyek például a Merkel-Sarkozy-féle jobboldali neokonzervatív boszorkánykonyhából jönnek ki.

(16.20)

Mi ezt meg is tettük. Amikor Merkel ráerőltette az Európai Unió tagállamaira a pénzügyi paktumot, akkor mi keményen elmondtuk és kritizáltuk, hogy ez a modell nem vezet fejlődéshez; ez a modell megszorításokhoz vezet; ez a modell a leszakadó középosztályra jelent újabb terheket, és ezzel szemben a hosszú távú fejlődés alapjait kellene lerakni. Ezt az Európai Uniót érdemes kritizálni.

Ugyanakkor nem észrevenni azt, hogy ugyanennek az Európai Uniónak van egy olyan javaslata, amely a spekulatív tőkét megrendszabályozná és megadóztatná, az egy hatalmas nagy hiba. Látszatháborút folytatni ezzel az Európai Unióval szemben, az Uniónak ezzel az oldalával szemben egy hatalmas nagy hiba, amely egy olyan szabadságharc, amelynek a hadisarcait kénytelenek önök kivetni a magyar emberekre és a magyar emberekkel megfizettetni.

Nem egy ilyen koncepciótlan háborút kellene folytatni, hanem megtalálni azokat a külföldi partnereket, külföldi szövetségeseket, amelyekkel fellépve előre lehetne lépni a bankszektor szabályozásában; előre lehetne lépni a spekulatív tőke szabályozásában; és megtalálni azokat a valódi hibás pontjait az uniós modellnek, aminek hatására folyamatosan újratermelődik az Unió gazdasági válsága; folyamatosan újratermelődnek a Magyarországhoz hasonló helyzetben lévő, kiszolgáltatott országok problémái. Görögország, Spanyolország ugyanannak a gazdasági modellnek a vesztesei, ami miatt Magyarország is folyamatosan hátrányban van.

Ezért nagyon-nagyon fontos látni azt, hogy ennek az értelmetlen háborúnak milyen nagyon komoly következményei lehetnek. Összességében tehát nem igaz, hogy nincsen alternatívája ennek a javaslatnak. Nem igaz, hogy az Európai Unió miatt kell kiterjeszteni ezt a javaslatot a hétköznapi átutalásokra.

Az LMP beterjesztett egy olyan javaslatot már két évvel ezelőtt, ami több mint 100 milliárdos bevételhez juttatná hosszú távon a magyar költségvetést, és alkalmas lenne arra, hogy kiváltsa a sárgacsekk-adót. Ez a spekulációs adó, hogy Orbán Viktor szavaival éljek, valóban a svihákokat adóztatná meg, azokat a svihákokat, akiknek a tevékenysége valóban nem járul hozzá a reálgazdaság fejlődéséhez. Az önök sárgacsekk-adója azonban nem ezt a célt szolgálja.

Önöknek lehetősége lenne arra, hogy megtalálják azokat a nemzetközi partnereket, például a konzervatív német kormány pénzügyminiszterét, akikkel partnerként fellépve szembehelyezkedhetnének azzal az angol, brit állásponttal, amelyik a bankokat védi mindenáron. Ehhez képest a kormány, amikor az utolsó előtti uniós csúcs volt, akkor az angolok oldalára helyezkedett, arra az oldalra, amely a bankokat védte az uniós szabályozással szemben. Ez az alapvető probléma.

És akkor engedjék meg, hogy egy idézettel zárjam, ugyanis egy írásbeli kérdést tettem fel még április elején Matolcsy Györgynek arról, hogy hogyan állnak a spekulációs adó előkészületeivel. Ugyanis az LMP javaslatára még a 2010-es költségvetésben félretettek némi pénzt arra, hogy kidolgozzanak egy háttértanulmányt a spekulációs adóról. Azt válaszolta ekkor Matolcsy György:

"Egyetértünk az irányelvjavaslatban megfogalmazott azon elvvel, hogy a pénzügyi intézményeknek tisztességes mértékben hozzá kell járulniuk a válság költségeinek fedezéséhez, valamint a jövőbeli válságok elkerülése érdekében szükséges visszatartó rendelkezéseket kidolgozni azokra a tranzakciókra, amelyek nem fokozzák a pénzpiacok hatékonyságát, és kizárólag spekulációs céllal köttetnek. Ennek megfelelően az adóügyekért felelős helyettes államtitkárság aktívan részt vesz az irányelvjavaslatot tárgyaló tanácsi szakértői munkacsoport munkájában, annak érdekében, hogy olyan javaslat kerüljön elfogadásra, mely a spekulatív ügyletek adóztatását célozza, anélkül, hogy indokolatlan terhet róna a háztartásokra, a kisvállalkozókra és az indokolt pénzpiaci ügyletekre. Mindezen körülmények óvatosságra intik a kormányzatot az FTT, vagyis az európai pénzügyi tranzakciós adó melletti vagy elleni elköteleződést illetően, azonban biztosíthatom a képviselő urat arról, hogy a magyar kormány időben meg fogja tenni a pénzügyi tranzakciós adóval kapcsolatos szükséges intézkedéseket."

Ezt Matolcsy György válaszolta tíz nappal a sárgacsekk-adó kiszivárgása előtt. Tíz nappal a sárgacsekk-adó kiszivárgása előtt mondta azt, hogy a spekulatív ügyleteket kívánják megadóztatni, és elleneznek minden olyan adót, ami indokolatlan terheket róna a háztartásokra. Kérdezem önöktől: mi ez, hogyha nem kettős beszéd, hogyha az írásbeli kérdésben adott válaszuk még erről szólt, majd utána bevezetnek egy olyan adót, amely futni hagyja a spekulatív tőkét, és ehhez képest az egyszerű családok és vállalkozások átutalásaira egy nagyon komoly sarcot jelent?

Az LMP benyújtotta már két évvel ezelőtt a javaslatát, de egy módosító javaslatot nyújtunk be ehhez a törvényhez is, ami megfelelő irányba terelné a javaslatot. Én kérem szépen önöket, hogy fontolják meg ezt a módosító javaslatot; fontolják meg, hogy az egyszeri átutalások helyett mégis a spekulatív tőkét adóztatják. Még akkor sem haragszom meg önökre, hogyha nem hajlandóak elfogadni az LMP által javasolt formában, és fogják, és ahogy sokszor teszik, átveszik, átmásolják, és a saját nevük alatt beterjesztik.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)