Felszólalás adatai

Ennek a politikának a helyességét - szemben az előttem szóló állításaival és minden tényt nélkülöző felvetéseivel - a nemzetközi tapasztalatok is igazolják. Általában keveset beszélünk arról, hogy a német gazdaság miként, milyen adópolitikával vált képessé arra, hogy Európa gazdasági motorjává váljon. Hozzá kell tennem, még mielőtt félreértenék: nem csak az adópolitika eredményezte a német gazdaságnak a stabil növekedését, és azt, hogy képes donorként viselkedni Európa szegényebb régióival kapcsolatban.

2007-2008-ban a német gazdaság igen erős lassulással, enyhén növekvő költségvetési hiánnyal és növekvő munkanélküliséggel szembesült. A cselekvés iránya ott, Németországban nagykoalíciós egyetértéssel az volt, hogy csökkentették a munkára rakódó adóterheket és növelték a fogyasztási típusú adók mértékét. Ugyanez a folyamat lezajlott Svédországban is, abban a Svédországban, ahol igen magasak a személyi jövedelemadó-terhek, ott is megkísérelték, illetve el is végeztek bizonyos személyi jövedelemadó-csökkentést, amelynek a pótlására szintén a fogyasztási típusú adókat növelték meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az említett két ország eredményei ismertek: mind a két országban stabil a növekedés, alacsony a költségvetési hiány. Ezzel szemben a hagyományos adópolitikát, IMF-elvárásokat teljesítő gazdaságokban - Románia, Írország, Olaszország, Portugália - a személyi jövedelemadó növekedése volt tipikus, a közszféra leépítése általánossá vált, ténylegesen és nominálisan végrehajtott azonnali jövedelemcsökkentéseket hajtottak végre a kormányok. Ugyanez vonatkozott például Romániában a nyugdíjakra is: a nyugdíjakat ténylegesen, nominálisan azonnal csökkentették.

Azt kell mondanom, hogy a szocialisták által javasolt út nálunk is ezt eredményezte volna. Ebből számomra az következne - hangsúlyozom: következne -, hogy ha ezt akarnák, akkor úgy viselkednének, hogy számukra a minél rosszabb, annál jobb elve a követendő. Én úgy gondolom, hogy ezzel a váddal nem illethetjük a szocialista képviselőket. Gondolom, hogy ezt végiggondolják, és megváltoztatják álláspontjukat az adópolitikával kapcsolatban. Már csak azért is, mert az nem tartható, amit legutóbb olvastam a programtervezetükben, hogy a személyi jövedelemadó emelésén kívül megígérték az eva, az áfa és más adónemnek a csökkentését, de nem tettek hozzá semmilyen más, költségvetési hiányt karbantartó intézkedést. Ezt, gondolom, még azért végig fogják gondolni, azért van számukra nyitva a politikai egyeztetés a választópolgáraikkal, de nyitva van az a lehetőség is, hogy ebből az adópolitikából, amit most vitatunk, ebből is tanuljanak, és próbálják megérteni azt, hogy a világ másképp gondolkozik, mint ahogy ők.

A magyar gazdaságpolitikának fontos, meghatározó eleme a munkára rakódó adóterhek csökkentése mellett az államadósság csökkentése és az államháztartási hiány fenntartható módon történő, 3 százalék alá csökkentése. Mindenki előtt ismert, hogy 2004 óta folyamatosan túlzottdeficit-eljárás folyik Magyarországgal szemben, amely deficiteljárás eredményeként az Ecofin döntése úgy szólt, hogy 2013. évre tartósan, biztosan be kell mutatni a magyar kormánynak, Magyarországnak, hogy a 2,2 százalékos GDP-arányos hiánycél tartható.

Szomorú az, hogy ez így alakult, hogy nekünk ilyen hosszú ideig van túlzottdeficit-eljárásunk. Ugyanis azért szomorú, mert Magyarország nem lehet büszke arra, hogy volt egy olyan kormány, amely becsapta az Unió szerveit és becsapta a magyar embereket is. Becsapta azzal, hogy adócsökkentést fogadott el törvényben, amit a 2006-os választás után eltöröltek. Ekkor következett be a hazánkkal szembeni bizalomvesztés, aminek következtében az Európai Unió Bizottsága a 2010-es kormányváltáskor a maga szempontjából jogosan mondta azt a magyar kormány képviselőinek, hogy nem enged a költségvetési lazításból, ragaszkodik az akkor a szocialisták által korábban beterjesztett konvergenciaprogramhoz, tűzön-vízen keresztül 3 százalék körüli hiányt kell produkálnia a költségvetés tekintetében a mostani kormánynak.

Emlékszem, hogy ezt az álláspontot, ezt az EU-s álláspontot a baloldalon mérvadónak tekintett szakértők kifejezetten örömmel fogadták, kifejezetten igazolva látták azt, hogy kérem szépen, igaz, hogy mi olyan költségvetéssel adtuk át az országot - a "mi" alatt a szocialistákat értem -, hogy közel 7-8 százalékos hiány van, amit másképp nem lehetett megoldani, csak a különadóknak a bevezetésével; igaz, hogy az Európai Unió az előző kormány hitelvesztése miatt nem engedélyezi a lazább költségvetési politikát, de oldja meg az Orbán-kormány. Jelentem, hogy a 2010-es költségvetési adatok, valamint a 2011. évi költségvetési adatok tekintetében ezt a feladatot a kormány megoldotta.

Hozzá kell tennem, hogy a bizalomvesztésnek, a 2006-ban bekövetkezett bizalomvesztésnek plasztikus megjelenítési formája, megjelenése az, hogy ugyanez az Európai Bizottság 2012-ben nem tette ezt Spanyolországgal, engedélyezte számára a 3 százalékos hiánytól való eltérést, ugyanis a spanyolországi szocialisták nem játszották el hazájuk becsületét, szemben a magyar szocialistákkal. Magyarországgal szemben Spanyolország hitelesen került bele ebbe a gazdasági válságba, Magyarország elvesztette már 2006 után a gazdasági hitelességét az európai uniós szervek előtt.

E rövid bevezetés után rátérnék a törvény tartalmára. Ennek egy fontos eleme, és Burány képviselőtársam feszegette, hogy mi az indoka ennek a törvényjavaslatnak, mi az oka, hogy 2013. január 1-jétől kezdődően - mert ennek a törvénynek a hatálya 2013. január 1-jétől kezdődik - hozzá kell nyúlni a költségvetéshez. Először is az az indoka, hogy a túlzottdeficit-eljárás során az Európai Unió a strukturális alapokból történő lehívás befagyasztását helyezte kilátásba, amennyiben Magyarország a 2013. évre nem biztosítja, nem igazolja a 2,2 százalékos GDP-arányos költségvetési hiányt. Hozzá kell tennem, ha 2010-ben nem teszi meg Magyarország, hogy különadókat vet ki, és hagyja azokat a költségvetési számokat, amelyeket az előző kormány ránk hagyományozott, már akkor, 2010-ben ez a túlzottdeficit-eljárás átfordult volna ugyancsak ebbe a szakaszába, már akkor veszélyeztetve lett volna az európai uniós pénzek lehívásának lehetősége.

(15.40)

Az új adónem, továbbra is azt kell mondanom, illeszkedik az alapadó-filozófiához, tehát minél jobban szétterüljön az adóteher az országban, és minél kisebb mértékben legyen adóelkerülés. A pénzügyi tranzakciós illeték a Magyarországon végrehajtott fizetési műveletekhez kapcsolódó közteher. Ennek az alanya minden esetben a pénzintézet, amelyik a fizetési átutalásokat teljesíti az ügyfél javára.

A törvény valóban nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kizárná a tranzakciós illeték áthárítását. Itt azért hadd jegyezzem meg, hogy elég furcsa volt Burány képviselőtársam véleménye, illetve számolása a 145 ezer forintos jövedelemmel rendelkező fogyasztók szempontjából, hogy többször ismétlődik meg az 1 ezrelékes adómérték, ugyanis akárhogyan is nézzük, ez a magánszemély, aki 145 ezer forinttal rendelkezik az adott hónapban a bankszámláján, az 145 ezer forintnál nem tud többet átutalni, még ha részletekben is teszi. Ez összességében nem lehet több, mint a 145 ezer forint 1 ezreléke, ha a bankok egyébként képesek lennének ezt áthárítani.

Amint mondottam, ezzel el is mondtam azt, hogy az adó mértéke a mindenkori átutalások 1 ezreléke. Azt is mondtam, hogy ebben nincs egy felső határ a törvényjavaslat értelmében, tehát bármilyen mértékű összeg 1 ezrelékét köteles illeték formájában a bank megfizetni az Államkincstár javára. E tekintetben még továbbra is vita van, illetőleg ahogyan a sajtóban olvasom a Bankszövetség képviselőinek az álláspontját, ez az a pont, amelyben azt nehezményezik, hogy nincs egy felső határ, tehát a nagy összegű átutalásoknál, azt kell mondanom, akár a milliárdos, százmilliárdos átutalásnál több száz millió forint lehet az adott illeték. Én úgy látom, e tekintetben nagyon indokolt az ilyen plafonnélküliség alkalmazása, mert igazából csakis azokat az átutalásokat lehet megterhelni érdemben, és ha plafon, felső határ lenne, akkor tulajdonképpen a kispénzűek átutalásait biztosan megadóztatná a rendszer, míg a nagyobb mértékű, a nagyobb vagyonnal bíró, a nagyobb átutalási összeggel rendelkező átutalásokat pedig nem.

Miért pont a bankszektor lett ennek az adónak a célzott személye? Az igaz, hogy Magyarországon a 2002-2010 közötti időszak egyik legnagyobb nyertese volt a bankszektor mind növekedésben, mind pedig értelemszerűen a jelentős mértékű profitban is. Ennek árát jelentős részben a családok fizették meg, és most ennek a tehermegosztása zajlik le, illetve zajlott le az elmúlt évben a banki különadó bevezetésével.

Fontosnak tartom megemlíteni, és nagyon üdvözlöm a KDNP nevében, hogy az új adó megállapítását rögzítő javaslat elfogadásának módja, ahogyan az előttem szóló Fidesz-vezérszónok, Rogán Antal képviselőtársam elmondta, eltér az általánostól, hosszabb ideig lesz egyeztetési lehetőség, nevezetesen az általános vita lezárására később kerül sor, lehetőséget biztosítva az érintettekkel történő egyeztetésre. Több olyan kérdés azonban már most is látható, hogy ez az egyeztetés szükséges, problematikusnak érzem ugyanis a Magyarországról exportáló vállalkozások számára az adó alkalmazását. Végig kell e tekintetben az adó alkalmazhatóságát gondolni annak érdekében, hogy ne diszfunkcionálisan működjön, azaz ne veszélyeztesse külkereskedelmi mérlegünk pozitív irányát.

Rátérve az átháríthatóság vagy a nem átháríthatóság kérdésére, én hiszek abban, hogy a verseny egy nagyon fontos dolog a bankszektoron belül is, Magyarországon is sokkal jobb feltételeket kellene megteremteni a verseny érdekében. A kormány figyelmébe ajánlom, hogy e tekintetben vizsgálja meg a kanadai bankrendszer működését, azon belül is azt a lehetőséget, hogy ott bankot váltani a bankszámla megtartásával majdnem olyan módon lehetséges, mint ahogyan nálunk, Magyarországon jelenleg a telefonszolgáltató megváltoztatásával. Ennek az alkalmazhatóságát érdemes megvizsgálni, a bevezethetőségét érdemes górcső alá venni, mert az ilyen versenykihívások, ennek a versenyhelyzetnek az erősítése mindenféleképpen hasznos lehet a bankrendszerre, a hitelezésre és legfőképpen az ügyfelek részére.

Tisztelt Ház! Elhangzott több esetben az is, hogy az úgynevezett banki különadót is áthárították a bankok. Jelentem, pont ez a kormány, ez a parlament a THM maximalizálásával korlátozta ennek a lehetőségét, és akkor még nem is beszélek arról, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Gazdasági Versenyhivatal igen-igen követte, figyelte ennek az áthárítását. Meg kell mondanom, sikeres volt ez a monitoringrendszer, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a különadó áthárítása nem történt meg, máskülönben miért mondanák a banki képviselők azt, hogy kérem szépen, ezt a terhet már nem lehet elviselni, ezt a terhet ki kell vezetni 2013-ban. Hozzá kell tennem, hogy a kormány pont a devizaadósok könnyítése érdekében már engedett a 2010-ben bevezetett banki különadó mértékéből is.

Tisztelt Ház! Fontosnak tartom a jövő szempontjából az ismertetett adópolitikát elemezni az új európai gazdasági trendekkel összefüggésben. Igazából ezek nem trendek, hanem egy balliberális szövetség szokásos trükkje. Itt arra célzok, hogy megjelentek a gazdasági sajtóban olyan hírek, hogy lazítani lehet a költségvetési politikánkon, nyugodtan le lehet engedni az államháztartási hiányt, ismét lehet bizonyos mértékben növelni az államadósságot annak érdekében, hogy a gazdasági növekedés az eurózónában beinduljon.

Miért trükk ez? Spanyolországban nem baloldali kormány alakult, hanem jobboldali, ami még nem eredményezte azt, hogy az IMF lazítást engedélyezzen a költségvetési politikában, de a baloldali román kormánynak, valamint a baloldali francia elnöknek már igen. Ez persze nem összeesküvés, nem negatív diszkrimináció a jobboldali nemzeti, konzervatív kormányokkal szemben. Arra alapozni a magyar gazdaságpolitikát és Európa gazdaságpolitikáját, beleértve a növekedés beindítását is, hogy lazuljon a költségvetési politika, újra növekedjen az államadósság, nem szabad, az alaptörvényünk rendelkezése alapján kifejezetten tilos, de tilos azért is, mert véget kell vetni az elengedés és megszorítás politikájának.

A növekedés biztos háttere az olyan kiszámítható adópolitikán alapuló kiegyensúlyozott költségvetés, amely az ország polgáraira bízza a megszerzett jövedelem minél nagyobb hányadának az elköltését. Ez lehet a növekedés egy meghatározott iránya. Az előttünk lévő javaslat annak az óvatos makrogazdasági politikának a része, amely az államot strukturális reformokkal kísérli meg újjászervezni. Az új, bevezetendő adók is strukturális természetűek, ezzel hosszú távon fenntarthatóvá válik a költségvetés bevételi oldalának stabilitása és a növekedés biztos alapokon álló megindulása.

Tisztelt Képviselőtársaim! A KDNP nevében arra kérem önöket, hogy fontolják meg az elmondottakat, szocialista képviselőtársaim is fontolják meg azt, hogy miképpen tudnák segíteni az adók útjának olyan továbbfejlesztését, amely nem az emberekre teszi a terhek fő súlyát, hanem azokra a szektorokra, amelyek a nyertesei voltak az elmúlt időszaknak, annak ellenére, hogy egyébként az ország a gazdasági válság és a csőd szélén billegett.

A KDNP nevében ezért kérem, hogy a benyújtott javaslatot javító szándékú módosításokkal segítsék, hogy minél jobb minőségű legyen, minél jobban szolgálja a benne megfogalmazott célokat. Mindezek alapján összességében a Kereszténydemokrata Néppárt nevében a benyújtott törvényjavaslat támogatását és annak elfogadását kérem önöktől.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.50)