Felszólalás adatai

És ha az ember visszanéz, akkor elsődleges indokként azt kell hogy mondjam önöknek nagyon egyszerűen összefoglalva: annak az óriási adóssághalmaznak a kezelése, amit ez a kormány örökölt az elődeitől, igényel rendkívüli intézkedéseket. És természetesen úgy látom, az országban egyetértés van abban, hogy mindenkinek kis részt vállalnia kell az adósság lebontásából és a válságkezelésből, azonban nem mindegy, hogy ez milyen elvek mentén történik meg.

Elődeink azt az elvet követték, hogy minden terhet a magyar családoknak kell viselni: vagy úgy, hogy adóemelés formájában, vagy úgy, hogy bércsökkenés, nyugdíjcsökkenés formájában. Ezzel szemben a mostani kormány és a mögötte álló parlamenti többség évek óta azt az elvet vallja, hogy a terheket meg kell osztani. Tehermegosztási intézkedésekre van szükség, amelyek azt jelentik, hogy a terheket viselik ugyan részben a magyar átlagpolgárok, de viselniük kell a Magyarországon az előző években nagy hasznot, óriási profitot felhalmozó cégeknek, bankoknak és minden olyan típusú vállalkozásnak, amelyik 2002 és 2010 között nemegyszer kormányzati támogatásoknak is vagy éppen kormányzati intézkedéseknek nyertese volt. Az akkori idők terheit kevésbé, a nyereségeit viszont annál inkább viselte.

(15.00)

Ebből a szempontból ez az Országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat ugyanígy egy tehermegosztási adót fogalmaz meg. Tehermegosztásról beszélünk tehát, és azt gondolom, hogy ez a tehermegosztás igazságos a szónak abban az értelmében, hogy a terheket ráadásul úgy próbálja megosztani, hogy az adó alapját nyilvánvalóan a forgalom képezi. Ez mindig egy másik, igazságosabb megközelítés, hiszen a jövedelmet eltitkolni mindig nagyon könnyű. Ezért a jövedelemtípusú adóztatás oldaláról mindig a gazdagok azok, akik könnyebben ki tudnak bújni az ilyen típusú adóterhek alól, ha forgalmi típusú adózásról beszélünk, akkor aki értelemszerűen többet fogyaszt, nagyobb forgalmat bonyolít, az mindig az adóterhek nagyobbik oldalát, nagyobbik részét viseli el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből a szempontból tehát az előttünk fekvő pénzügyi tranzakciós illeték egy forgalmi típusú adókivetési módszer, és természetesen lehet arról vitatkozni, hogy ennek van-e értelme vagy nincsen értelme, de egyvalamit látni kell: ez a gondolkodás a világ egyre több országában egyre erőteljesebb.

Természetesen általánosabb ez, mint mondjuk az, amit Tobin-adónak hívnak, de szerintem összességében nem ez az érdekes kérdés.

Ha elsőként válaszolni akarunk arra, hogy miért ezt a típusú adózást választjuk, akkor azt gondolom, inkább talán kezdjük onnan, ahonnan én is kezdtem, nézzük meg, hogy mi lehet az alternatívája. Természetesen egy válságkezelésnél lehet alternatív az, amit az elődeink végeztek, akik egyszerre emeltek adót, csökkentettek bért, és csökkentettek nyugdíjat. Ez az IMF válságkezelési receptje volt, Közép-Európa sok országában tettek ilyesmire javaslatot, talán a legélesebb példa erre, mondjuk, a velünk szomszédos Románia.

Hogy ezek az intézkedések vezettek-e eredményre, már ez önmagában erőteljesen vitatható, de az egészen biztos, hogy a terheket egyértelműen a magyar átlagpolgárokra hárították át az elődeink, illetve tették ezt más országokban az ottani kormányok. Ha azokat az intézkedéseket, amelyeket a Széll Kálmán-terv magában foglal, úgy próbálnánk megvalósítani, hogy egy az egyben bérek vagy nyugdíjak formájában érvényesítsük a magyar átlagpolgárok felé, akkor Magyarországon körülbelül 17 ezer forinttal csökkenne egy átlagnyugdíj, és 44 ezer forinttal csökkenne, mondjuk, egy átlagos pedagógusbér. Azt gondolom, világos, hogy ez elfogadhatatlan. Ez a kormány nem akarja ezt az utat járni. Elődeink járták ezt az utat, emlékezzünk csak vissza a 2009-ben meghozott, a Gyurcsány-Bajnai-kormány által meghozott intézkedésekre.

A másik lehetőség persze a személyi jövedelemadó emelése is, ezt az utat is járták az MSZP-SZDSZ kormányai, emlékezzünk csak vissza arra a számtalan, személyi jövedelemadót növelő javaslatra, ami abban az időszakban megtörtént, vagy éppen arra a cseles megoldásra, amikor mondjuk, úgy emeltek adót, hogy az adóalapot bővítették, és még a társadalombiztosítási járulék felét is ebből a szempontból a személyi jövedelemadó alapjának részévé tették. Mi ezeket az eljárásokat nem tudjuk elfogadni. Ezek helyett alkalmazzuk a tehermegosztási adókat, amelyek a mi meggyőződésünk szerint a válságkezelés terheit igazságosabban osztják szét.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat az én meggyőződésem szerint ebből a szempontból egy jó irány. Természetesen lehet arról vitatkozni, hogy ez mekkora teher és hogyan hárítható át. De az egész banki pénzügyi forgalom egy ezrelékére vetített adókulcs, azt gondolom, hogy egy lényegesen mérsékeltebb és moderáltabb teherviselés, mintha ezt, mondjuk, akár személyi jövedelemadó-emelés formájában valósítanánk meg.

Milyen gazdasági hatásai vannak? Itt egy kicsit meglepve hallottam képviselőtársaimtól, eddig én azt hittem legalábbis, hogy az teljesen természetes volt, hogy az MSZP képviselőcsoportja részéről mindig megkaptuk a kritikát akkor, amikor a bankszektort adóztattuk. Ők ezt az utat soha nem járták 2002-2010 között (Kovács Tibor: Ez nem igaz!) De azért ez a kritika mindig elhangzott, tisztelt Kovács Tibor képviselőtársam. Elhangzott bizottsági ülésen és elhangzott itt, a plenáris ülésteremben is.

Most egy kicsit meglepve hallom, hogy jobbikos képviselőtársaim is kezdenek ehhez felzárkózni. Számomra újdonság, hogy elkezdik a bankok érdekeit követni a magyar átlagpolgárokkal szemben. Az én meggyőződésem szerint ezt az utat nem kellene járni, már csak azért sem, mert az előttünk fekvő törvényjavaslat nem hiszem, hogy olyan elviselhetetlen mértékű terhet jelent. Itt a bizottsági előadók részéről is elhangzott, hogy a bankok eddig is a szolgáltatásokért kértek díjakat. Ezeket a díjakat a magyar átlagpolgárok túlnyomó többsége meg is fizette. Viszont értelemszerűen adtak is komoly kedvezményeket azok számára, akik mondjuk, a pénzügyi forgalom egy jelentős részét a bankszektoron belül, akár vállalkozások formájában vagy spekulációs forgalom formájában mozgatták, és ott jelentős mértékben bonyolították.

Mi a magunk részéről azt gondoljuk, hogy természetesen ügyelni kell arra minden adózási formánál, hogy a mértékletesség elve érvényesüljön. Hogy az egy ezrelék kellően alacsony mérték-e, én azt gondolom, hogy igen. Tehát persze, vitatkozhatnánk arról, hogy ezt át fogják-e hárítani, ez egy fontos kérdés. De azt talán nézzük meg, hogy ha át is hárítanák teljes egészében, ez valójában milyen terhet jelent a magyar átlagpolgárnak.

Magyarországon ma egy átlagkereset nettó 140 800 forint. Ha egy családban két átlagkereső van, és teljes egészében a bankok ezt a terhet áthárítanák, azt hiszem, jól látható, hogy ez körülbelül 280 forintot jelentene egy két keresővel rendelkező átlagcsaládban, 140 forintot egy átlagkereset szintjén, hiszen ugyanazt a pénzt a legjobb esetben sem lehet kétszer elkölteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez képest mekkora teher az, ami mondjuk, adóemelés, mármint személyi jövedelemadó-emelés vagy nyugdíjcsökkentés vagy éppenséggel bércsökkentés formájában jelenne meg? Az én meggyőződésem szerint, ha a kettő közül kell választani, akkor mindenképpen ez utóbbit érdemes választani. Ráadásul ebben az esetben van lehetőség arra, hogy a pénzügyi spekulációs tőkemozgások egy jó részét a kormány ténylegesen adózás alá vonja.

Hogy ezeknek a terheknek az áthárítása megtörténik-e, ez nagymértékben függ a bankszektor piaci és versenyhelyzetétől is. Az én meggyőződésem szerint e téren az ügyfelekért folytatott verseny nagyon komoly úr. Ha megnézik, akkor Magyarországon pont a lakossági szolgáltatások területén van a bankszektoron belül is az egyik legkomolyabb verseny. Valószínűleg itt van a legkisebb esély arra, hogy ez az adóteher áthárítható legyen.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az általános észrevétel, amit nagyon sokszor hallottam szakmai körökből, és bizottsági oldalról megfogalmazódott egyes képviselőtársaim részéről is, hogy miért nincs ennek egy felső határa. Tisztelt Képviselőtársaim! Így, ebben a formában ma még azért nincsen, mert amennyiben szabunk egy felső határt, akkor jó kérdés, hogy ezzel hogyan lehet a tényleges pénzügyi spekulációt megadóztatni. Ha segíteni akarunk, és ha mérsékelni akarjuk ebből a szempontból az adóterhet, akkor talán inkább azt érdemes megfontolni, hogy melyek azok az adóalapok, amelyeket ténylegesen adóztatni akarunk. Ki akarjuk-e belőle vonni akár azokat a vállalkozásokat, amelyek jelentős exporttevékenységet folytatnak Magyarországon, azoknak a treasurytevékenységét, ilyen módosító indítványokat minden további nélkül hajlandó megfontolni a Fidesz képviselőcsoportja.

Az én meggyőződésem szerint az előttünk fekvő törvényjavaslat egy jó irány, azonban még több ponton pontosításra, kidolgozásra szorul. Éppen ezért kezdeményeztük a házbizottságban is, hogy lehetőleg ennek a törvényjavaslatnak a vitája úgy történjen, hogy több szakaszban, legyen módja, ideje arra mind a kormánynak, hogy a szükséges egyeztetéseket még lefolytassa, mind az Országgyűlésnek, hogy a módosítások lehetőségét megfontolja.

Közel egy hónapos időtartam alatt fogja az Országgyűlés ennek a törvényjavaslatnak a vitáját végigvinni, az ezzel kapcsolatos végső döntéseket meghozni. Mi készen állunk arra, hogy ezekből az egyeztetésekből kivegyük a részünket. De egyvalamit itt, helyben mindenképpen szeretnék leszögezni a Fidesz képviselőcsoportja nevében: mi azon az elven állunk, hogy az átlagember helyett a terheket nagymértékben azoknak kell viselni, akik 2002-2010 között annak az időszaknak a nyertesei voltak, amikor viszont a terheket nem kis mértékben az átlagemberek oldalára hárították át.

A mi meggyőződésünk szerint ezért tehermegosztásra szükség van. Nem tudjuk elfogadni azt az érvelést, ami arról szól, hogy semmilyen formában ne adóztassuk a távközlési szektor szereplőit, a bankszektor szereplőit, vagy éppenséggel ne adóztassuk, mondjuk, az energiaszektor szereplőit, a biztosítási szektort, és még sorolhatnám. Az én meggyőződésem szerint ezekre az adótípusokra inkább szükség van, mint személyi jövedelemadó-emelésre vagy a fizetés csökkentésére vagy a nyugdíj csökkentésére.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy azok, akik itt sokszor a parlamentben kritikát fogalmaznak meg, ehelyett megoldási javaslatokat nem mondanak, és ha az előző kormányok logikáját nézem, akkor ők inkább ez utóbbi eszközökkel éltek. Úgyhogy szocialista képviselőtársaimat is kérném arra, hogy amikor arról beszélnek, hogy ehelyett személyi jövedelemadó-emelésre van szükség, akkor azt is mondják meg, hogy ez milyen terhet jelentene a magyar családoknak, vagy ha éppenséggel arról beszélnek, hogy ezeket az intézkedéseket ne vezessük be, akkor arról is beszéljenek, hogy az ő ciklusukban miért nyúltak inkább a jövedelemadó emelése mellett a fizetéscsökkentés és a nyugdíjcsökkentés eszközéhez.

(15.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! A másik oldalról természetesen nyitottak vagyunk abban a tekintetben is, és ezt szeretném leszögezni, hogy amikor a pénzügyi tranzakciós illetéket tárgyaljuk itt, a tisztelt Ház előtt, akkor ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása során a pontosítások érdekében akár módosító indítványokat is elfogadjunk. De nem vagyunk hajlandók olyan módosító indítványt támogatni, amelyik kötelezővé teszi a teher áthárítását, és itt ezt szeretném egyértelműen leszögezni: mi az elmúlt két évben is végig annak a hívei voltunk, hogy ilyen esetben az adót fizető, tehát az adó alanya a cég, ilyen esetben pedig, amikor a pénzügyi tranzakciós illetékről beszélünk, értelemszerűen a bank, nem pedig az, aki a szolgáltatást igénybe veszi.

Természetesen lehet ezen vitázni, de ez nagyon fontos nézetkülönbség, mert a törvény erejénél fogva áthárított teher erősen különbözik attól, hogyha azt mondjuk, valamilyen versenyszempont alapján csak részben lehet megtenni, tisztelt képviselőtársaim. Beszéltünk itt már arról a telefonadó kapcsán, hogy ha az ember megnézi az előző évek áremelési statisztikáit, akkor mondjuk, a különadók egy jó részét nem igazán sikerült áthárítani, hiszen az inflációs adatok 2011-ben alacsonyabbak, mint 2010-ben vagy 2009-ben. Meggyőződésem szerint ez ebben az esetben is irányadó, a pénzügyi szolgáltatások árindexére nézve is irányadó. Itt mindösszesen annyi történik, ha ezt az adót kivetjük, hogy a bankok profitját kénytelenek lesznek megosztani. Nem tudják hazavinni ennek egy jelentős részét például a külföldi bankszektor szereplői, hanem az történik, hogy a profitmegosztás keretében ezeknek egy része értelemszerűen a magyar költségvetéshez kerül, és ennek a célja az a válságkezelés, ami a meggyőződésem szerint hosszú távon egyébként még a magyar bankszektort is kedvezőbb helyzetbe hozza.

Mert persze igazuk van képviselőtársaimnak abban, hogy szükség van a bankszektorra az ország jó működéséhez és a gazdaság működéséhez, de itt beszéljünk őszintén arról, hogy nem azért csökken Magyarországon a hitelezés, mert az elmúlt két évben voltak banki különadók. Ahol nem voltak banki különadók a közép-európai térségben, ott is csökkent a hitelezés. Ennek az oka nem kis mértékben az, hogy azok az európai bankok, amelyek a magyar bankszektor tulajdonosai is, komoly tőkeproblémákkal küszködnek, a tőkeproblémák pedig azt jelentik, hogy a forrásaikat kénytelenek hazavinni Magyarországról is, és más közép-európai országokból is. Mindannyiunknak az az érdeke, hogy Magyarország olyan ország legyen, amelyik képes lebontani az adósságállományát, képes arra, hogy az örökölt költségvetési problémákat rendezze, mert akkor lesz könnyebb az ország finanszírozása és ezen keresztül a magyar vállalatok és a magyar bankrendszer finanszírozása is.

Tehát a magyar bankrendszer érdeke is, hogy le tudjuk építeni azt az államadósságot, amit az elődeinktől örököltünk. Ehhez viszont szükség van arra, hogy a bankszektor éppúgy vállalja a terheket, mint ahogy egyébként vállalják a magyar családok, vagy éppenséggel vállalják a különféle magyar gazdasági szereplők, egyes gazdasági ágazatok szereplői is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért kérem arra az utánam következő vezérszónokokat, hogy ne csak arról beszéljenek ellenzéki oldalról, hogy mi az, amit nem akarnak. Arról is beszéljenek ehelyett értelemszerűen, hogy akkor milyen más megoldási javaslataik vannak, és ha vannak más megoldási javaslataik, akkor őszintén mondják ki, azok milyen terheket jelentenek egyébként a magyar átlagcsalád vagy a magyar átlagpolgár számára. Az én meggyőződésem szerint az elmúlt két esztendőben követett azon út, amelyik arról szólt, hogy a terheket megosztottuk, és a válságkezelést nem a magyar családokra hárítottuk, az beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Magyarország adósságállománya csökkent, a költségvetés konszolidációját sikerült több lépésben előrébb juttatni. Ma a magyar költségvetés finanszírozhatóbb, mint két esztendővel ezelőtt volt, és ráadásul mindezt úgy sikerült megtenni, hogy mindeközben van lehetőség arra, hogy a következő években akár a magyar gazdaság valamilyen növekedési pályára is álljon, hogyha ehhez az európai kedvező körülmények megvannak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi nem fogjuk követni azt az utat, amelyik a magyar családok megsarcolásán alapszik. Mi mindenképpen amellett szeretnénk letenni a voksot - itt az Országgyűlésben is és értelemszerűen a kormányzás során is -, hogy a terheket szét tudjuk osztani. Nem lehet olyan kormányzást csinálni, amelyiknek az a lényege, hogy a válságot valamilyen formában ne kelljen kezelni, és az öröklött adósságot ne kelljen megoldani. Magyarország polgárai tisztában vannak azzal, hogy ennek a kormánynak öröksége volt. Ennek az örökségnek a ledolgozása a költségvetés oldaláról lépéseket igényel. Ezekben a lépésekben vannak megoldási utak, mi egyértelműen letettük a voksunkat amellett, hogy a mi megoldásunk nem az, hogy Magyarország átlagpolgárainak a terhét növeljük meg.

Meggyőződésem szerint ez a törvényjavaslat éppen ezért jó célt szolgál, és kérem az Országgyűlésben képviselőtársaimat, hogy természetesen kritikusan, de javító szándékkal álljanak hozzá, ne az abszolút elutasítás, hanem a javítás vezérelje önöket akkor, amikor a véleményüket megfogalmazzák. A Fidesz képviselőcsoportjában ez a nyitottság megvan, a magunk részéről készen állunk arra, hogy minden véleményt figyelembe véve alakítsuk ki a végső álláspontunkat az Országgyűlés elé kerülő módosító indítványokról. De ebben mindvégig egyvalami fog minket vezérelni: a bankok érdeke helyett a magyar átlagpolgár érdekeit fogjuk szem előtt tartani. Így alakítottuk ki ennek a törvénynek az alapvető kereteit, és ezeken az alapvető kereteken nem akarunk, nem szeretnénk és nem is fogunk változtatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)