Felszólalás adatai

Ebben a kultúrharcban egyenlőtlen felek állnak egymással szemben, és nagyon sokan várták ettől a kormánytól, amely nemzeti, keresztény jelszavakat hangoztatott, hogy ebben a kultúrharcban legalább a kiegyensúlyozás szintjéig eljut, de sajnos ez nem változott. Továbbra is a balliberális kultúrmonopólium érvényesül Magyarországon a kultúra területén, amelynek fő vezéralakjai, vezető arcai igazándiból nem is töltik mással az idejüket, mint hogy a nemzeti, keresztény értékrendbe folyamatosan, napi szinten törlik bele a lábukat.

Hadd mondjak néhány nevet azért, hogy ne csak a levegőbe beszéljünk: Kertész Ákos neve - gondolom - és a körülötte lévő botrány mindannyiunk számára emlékezetes, Kertész Imrének is voltak provokatív mondatai, Spiró György munkássága, de hát maga Alföldi Róbert még mindig ott van a magyar Nemzeti Színház élén. Folyamatos önleleplező mondatokkal mutatják meg, hogy micsoda belső gyűlölet fűti őket minden nemzeti, keresztény értékkel kapcsolatban, de a monopolhelyzetük mégsem változott meg. Az úgynevezett nemzeti együttműködés rendszere sok mindenre képes volt a saját hatalmának a biztosítása céljából, de erre képtelen volt, és ezek az emberek továbbra is nem érdemeik szerint, hanem politikai befolyásuk szerint őrzik hatalmukat, és egyfajta kontraszelekciót érvényesítenek a magyar kultúrában, felheccelt híveik pedig az Új Színháznál akár Wass Albert, akár Tormay Cécile kapcsán mindig megmutatják az oroszlánkörmeiket.

De én megkérdezem: akkor miért háborodnak föl önök Dániel Péteren? Hát Dániel Péter csak azt teszi, amit ezek az emberek számára lélekben megrajzolnak.

(9.30)

Ne csodálkozzunk, hogy Dániel Péter leönti vörös festékkel Horthy szobrát, hogyha előtte például a Nemzeti Színház vezetője és egyéb kulturális megmondóemberek megágyaznak neki kulturálisan.

Én azt mondom, ami itt folyik, az már több mint kultúra, az csak a felszíni szinten nevezhető kultúrharcnak, itt valójában egy történelemhamisítás zajlik, a történelmi emlékezet megmérgezése, és ezen belül vagy ennek kapcsán ez már nem nevezhető kultúrharcnak és nem nevezhető pusztán kulturális kérdésnek, ez egy politikai kérdés.

És ebből a szempontból kulcskérdésnek és kulcsfontosságú témának tartom, hogy Horthy Miklós történelmi korszakát, történelmi személyiségét hogyan értékeljük, és hogy megtörténik-e az ő rehabilitációja, ami nagyon-nagyon régi adósságunk. Horthy Miklós a mi véleményük szerint a XX. század legnagyobb magyar államférfija volt. Miközben Károlyi katasztrófába taszította ezt az országot, közvetve vagy akár közvetlenül a Tanácsköztársaság és a trianoni katasztrófa okozója volt, addig Horthy Miklós néhány év alatt talpra állította ezekből a katasztrófákból az országot.

A XX. század nagy rendszereivel - Rákosi, Kádár, vagy akár a mostani elmúlt 22 év, amit mondjuk, nevezzünk most az egyszerűség kedvéért Orbán-Gyurcsány-korszaknak -, ezekkel a korszakokkal (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.) össze sem lehet hasonlítani ezeket a korszakokat, mert míg ezek a korszakok a nemzeti eszköz, a nemzeti élet feladására, leépítésére épültek és épülnek, addig Horthy Miklós a nemzeti élet gyarapítására rendezkedett be mind politikai, mind kulturális, mind társadalmi és mind gazdasági értelemben. Tehát mi, mostani magyarok hálával és tisztelettel tartozunk Horthy Miklósnak, és a minimum az volna, hogy ez ügyben nagyon határozottan és keményen kiállunk.

Dániel Péter kereki megmozdulását nem lehet megengedni, mint ahogy a Gyömrőre nehezedő politikai súlyt is valahogy ellensúlyozni kellett volna, hogy a gyömrői képviselő-testület az egykori Horthy Miklós teret vissza szeretné nevezni, és senki nem védte meg őket. Én azt gondolom, hogy ebben a kérdésben nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a Fidesz megint azt a játékot játssza, amit mindig is szokott: mond néhány szirénéneket, de igazándiból lapul. A gyakorlatban lapul ebben a kérdésben, és hagyja, hogy tovább érvényesüljön ez a folyamat; nem mer Horthy Miklóssal kapcsolatban egyértelműen fogalmazni.

Persze lehet, hogy önök nem is úgy gondolják, ahogy mi. Önök lehet, hogy úgy gondolják, hogy a másik három rendszer, a Rákosi-, a Kádár- vagy az Orbán-Gyurcsány-rendszer jobb volt, mint a Horthy-rendszer. De ha önök mégsem így gondolják és kétharmaddal lapulnak, akkor mennyi, mekkora hatalom kell még önöknek, hogy ki merjenek állni? Ez a kérdésem. A Jobbik parlamenten kívül is, ellenzékben is és majdan kormányon is felvállalja, hogy számunkra Horthy Miklós volt a XX. század legnagyobb magyar államférfija. És micsoda különbség van Horthy Miklós és mondjuk, az Orbán Viktor-i kétharmad között!

Csak hadd mondjak néhány szempontot! Miközben Horthy Miklós a rendelkezésére álló időben, rövid időben agráripari középhatalommá tette Európában ezt a csonka országot, addig önök, megszorításokban gondolkodva csupán, teljes mértékben leépítik a gazdasági súlyát Magyarországnak.

Míg Horthy Miklós időszaka alatt iskolákat alapítottak, önök iskolákat zárnak be. Ők iskolaépületeket építettek, önök iskolaépítményeket adnak el. Hát micsoda különbség ez! Tehát az is jellemző különbség, hogy míg Horthy Miklós fizikailag is gyarapította Magyarországot, magyarlakta területeket csatolt vissza a csonka országhoz, önök még a csonka ország földjét is el akarják adatni, még ezt sem tudják megvédeni.

A Jobbik azt javasolja, hogy ez az adósságunkat valahogy próbáljuk meg rendbe tenni. Jövőre lesz 20 éve, hogy Horthy Miklóst újratemették, azóta várat magára ez a valódi rehabilitáció. Nyilvánítsuk 2013-at Horthy Miklós-évnek, és mindenki valljon színt, hogy áll Horthy Miklóshoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy áll a XX. századi magyar történelemhez.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)