Felszólalás adatai

ELNÖK: Márfai Péter, az MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni az informatikai és hírközlési miniszternek, “Megsemmisült örökségö címmel. Képviselő úr!

MÁRFAI PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Amint az a híradásokból ismert, súlyos kár keletkezett a világörökség részét képező weimari könyvtárban. Becslések szerint mintegy 30 ezer kötet rongálódott meg helyreállíthatatlanul, köztük pótolhatatlan eredetű kéziratok. A tűz martalékává vált például a világ legnagyobb Faust-gyűjteményének egy része, eredeti Schiller-kéziratok, illetve a Shakespeare-gyűjtemény számos darabja. Hatalmas veszteség, hogy ezek a kincsek megsemmisültek.

A történelem során számos esetben érte az emberiséget hasonló kár. Elég csak utalnom az alexandriai könyvtár időszámítás előtt 47-es pusztulására, amikor megsemmisült az a több százezres könyvtekercsállomány, amely az antik tudomány és művészet kincseit őrizte.

Most élünk először olyan korban, amikor a fizikai valójukban nem, de digitalizálva megőrizhetjük kincseinket az utókor számára. Kérdezem, hogy felhasználjuk-e a modern kor technológiáját kulturális értékeink megőrzésére.

A Nemzeti Digitális Adattár-programot éppen azért indította útjára az informatikai tárca, hogy nemzeti kultúránk kiemelkedően fontos dokumentumait, emlékeit, a múltban felhalmozott tudásvagyonunkat a digitalizáció révén biztonságosan megőrizhessük. Kérem ezért a miniszter urat, adjon számot arról, hol tart a program megvalósítása.

Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kovács Kálmán miniszter úr válaszol.

KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem szeretnénk úgy járni az ismereteink, a tudomány és a kultúra kincseinek a megőrzésével, mint ahogy az árvíz kapcsán szoktunk az árvízvédekezéssel, hogy igazából akkor jut eszünkbe, hogy meg kell védeni az épített és a természetes környezetet, amikor éppen rajtunk az árvíz. De mégis, azt hiszem, ezen rendkívüli történetek - például a weimari könyvtár egy részének a megsemmisülése - révén nagyobb figyelmet tudunk arra koncentrálni, vajon megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy a kulturális örökségünk, az a tudásvagyon, amivel az emberiség rendelkezik, a korszerű technológiának megfelelő módon kerüljön átörökítésre.

A papirusztekercstől a kézzel írt kódexen át a nyomtatásig nagyon sok lépcső vezetett, ma a legbiztonságosabb, a legidőtállóbb információmegőrzés a digitális információmegőrzés. Az egyik feltétel tehát az, hogy próbáljuk digitalizálni minél hamarabb a közkincseinket, elsősorban azokat, amelyek a legsérülékenyebb adathordozón vannak, ha szabad ilyen csúnyán mondanunk, de mégiscsak így van, az emberen, a kis közösségek kulturális értékeit, ahol maga az ember a maga kis helyi hagyományával, műveltségével hordozza ezt az értéket. Éppen ezért fontos, hogy az úgynevezett Gyöngyhalászat-programunk keretében épp a kistelepülések, kis kulturális közösségek értékeit próbáltuk megőrizni. A másik a Huszonnegyedik óra-programunk, ahol elsősorban a határon túli, illetve az egyházi, tehát a nem állami intézményekben vagy közösségekben lévő kulturális értékeket próbáltuk megőrizni.

Ez az egyik irány. A másik irány a közkinccsé tétele. Erre az egy percben szeretnék majd válaszolni.

ELNÖK: A képviselő úré a szó.

MÁRFAI PÉTER (MSZP): Köszönöm, miniszter úr. Magyarországon a könyvtárakban számos ősnyomtatvány és kézirat található, amely nyilván a tudományos kutatók számára hozzáférhető. Meg kell hogy mondjam, ha mondjuk, a Függetlenségi nyilatkozat kéziratát szeretnénk megtekinteni, ha most indulunk, akkor a tizedik percben már megnézhetjük nyomtatva. Tehát ma a világban van lehetőség arra, hogy nemcsak megmentsük ezeket az értékeket, hanem sokak számára hozzáférhetővé is tegyük. Bízom benne, hogy ez a munka ebben az irányban halad.

Köszönöm.

KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter: (Az elnök jelzését követően:) Köszönöm, képviselő úr. Igen, valóban nem elég csupán digitalizálni, tehát archiválni ezeket az értékeinket, a másik nagyon fontos irány, hogy közkinccsé tegyük. Tulajdonképpen a világhálón való megjelenést szolgálja a Nemzeti Digitális Adattár, az, hogy akár a Széchényi Könyvtár, akár az Erkel-gyűjtemény, akár a Corvinák vagy az ön által említett Függetlenségi nyilatkozat az interneten, a világhálón keresztül a digitalizálás után mindenki számára közös kincs legyen. Ez egyúttal a művelődésnek, a tudásnak, a tudás megszerzésének egy olyanfajta demokratizálódása, amely a társadalomban az esélyegyenlőség alapja.

Úgyhogy azt hiszem, ez a program önmagában valóban több mint egyszerű digitalizálás vagy kultúramegőrzés, egy modern társadalom, az esélyt adó társadalom alapja. Ezen dolgozunk, és remélem, hogy a költségvetés is úgy alakul, hogy tudunk ezen majd jelentős eredményeket elérni.

Köszönöm szépen a kérdését.