Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Történelemből önnel főleg nem szállnék vitába, Gréczy Zsolttal pedig azért nem szállok, mert úgy látom, a tízéves kisfiam is többet tud a magyar történelemről, mint ön, Gréczy úr.Azt gondolom, Sajó Sándor felvidéki magyar költő az egyik, aki a legjobban megfogalmazta a magyar történelem nehézségeit, hogy milyen magyar embernek lenni, amikor azt írta, hogy „Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! / Magyarnak lenni nagy, s szent akarat, / Mely itt reszket a Kárpátok alatt.” És bizony az elmúlt száz esztendőben ezt nagyon-nagyon érezhették a határon túli magyarjaink, és érezhetik a mai napig is.

(15.00)

S bár mi sok mindent próbáltunk tenni azért, főleg 2010 után, hogy a nemzeti összetartozás érzése, az, hogy egy nemzet vagyunk, mindenkit elérjen a határon túl is, bizony van még tennivalónk. Én tudom azt, hogy vannak, akik meg tudnak fogalmazni dolgokat az ellen, amit teszünk, sőt nem szavazták meg a nemzetegyesítés igazi formáját, a kettős állampolgárságot sem, de azért most arra kérem őket, hogy ezt a törvényt majd szavazzák meg ott a DK felé is.

1920. június 4-én egy igazságtalan békediktátumot erőltettek ránk. 1920 óta azok a hatalmak, akik ezt ránk erőltették, soha nem kértek bocsánatot tőlünk, legalábbis a vezetőik nem kértek bocsánatot tőlünk. Azt gondolom, sajnos nem is várhatjuk ma sem, hogy bocsánatot fognak kérni, azt meg főleg nem várhatjuk, hogy igazságot kapjon a magyar nemzet ezektől a nemzetektől. Amit elvárhatunk, az az, hogy mi, magyarok összefogva, összekapaszkodva megpróbáljuk helyrehozni mindazt, amit a nyugati hatalmak ránk mértek 1920-ban. Ennek több formája lehet: ilyen formája a kettős állampolgárság, ilyen formája lehet ez a nemzeti emlékév, és természetesen ezt szolgálja mindaz a támogatás, amit a határon túli magyarjainknak próbálunk nyújtani.

Abban bízom, hogy mindaz, amit ma teszünk, szolgálja azt, ami a magyarok célja kell hogy legyen: ezer esztendő múlva is a Kárpát-medencében, pont úgy, ahogy ma, azt tudja mondani minden magyar, hogy mi vagyunk itt a legnagyobb nemzet, ezer esztendő múlva a Kárpát-medence magyar szótól legyen hangos, és lehetőleg mi irányítsuk ezt a medencét. Azt gondolom, hogy mindnyájunknak, akik magyarnak valljuk magunkat, ez kell legyen a feladatunk. Úgy gondolom, hogy ez a törvény, amely az emlékévre vonatkozik, ezt a célt is szolgálja.

Bízom benne, hogy az emlékévben, azonkívül, hogy nagyon sok összetartozásnapi összekapaszkodás lesz, azért nem feledkezünk meg arról, hogy 1920 mégiscsak egy nemzeti gyásznapot hozott létre. Egy napon gyászolunk, és az összes többin az évben reményeim szerint összekapaszkodunk, és biztatjuk egymást, hogy ezer esztendő múlva mégiscsak mi leszünk a Kárpát-medencében a legnagyobb nemzet úgy, mint ma, és magyar szótól lesz hangos a Kárpát-medence. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)