Felszólalás adatai

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az "Út a munkához" program társadalmi vitája során nagyon sokan megfogalmazták azt, hogy hosszú távon a foglalkoztatási helyzeten akkor lehet javítani Magyarországon, ha az oktatás, képzés, szakképzés minősége javul.

Volt, aki úgy fogalmazott, hogy a szakképzést nem szabad a szociális ellátórendszer részének tekinteni. Mármint hogy azért azok és olyan szakmákat tanítanak ott, merthogy mégsem lehetnek munkanélküliek, átképezni magukat meg sokan nem akarják, ezért szociális segély helyett inkább munkabért kapnak nagyon sokan. Ez egy szélsőséges vélemény volt. A másik, amikor azt mondják, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, és most már a tiszkek megalakulása révén minden rendesen működik Magyarországon. Szerintem egy olyan folyamat részesei vagyunk, ahol a szakképzés átalakítása még hosszú-hosszú éveken - vagy akár évtizedeken - keresztül is javíthatja, eredményezheti Magyarországon a foglalkoztatási helyzet mutatóinak pozitív elmozdulását.

Az "Út a munkához" program kapcsán vetődött fel többek között több olyan intézkedés is, amit a jelen törvénymódosítási tervezetben olvashatunk. De itt egy olyan hosszú és olyan eredményes társadalmi vitáról beszélhetünk, illetve adhatunk számot, amelynek eredményeképpen például a szakmunkástanulók ösztöndíja megjelenik a törvénytervezetben.

Hadd emeljek ki néhány elemet ebből. Vidéki fórumokon, vasas szakszervezeti ifjúsági szövetséggel való találkozókon vagy társadalmi partnerekkel, civil szervezetekkel való találkozókon elmondták, hogy a munkának is kell a becsület, és ehhez kell például a minimálbér emelése vagy a szakmák megbecsülése, de a munkásnak is kell a becsület, és a munkás becsületét visszaállítandó, többek között javasolják, hogy már a szakmunkástanulók is ösztöndíjban részesülhessenek, legalább a hiányszakmákban. Ezen javaslat egyébként az MSZP munkástagozatának elnöke, Filló Pál és a miniszterelnök közös fórumán megfogalmazásra is került idén tavasszal.

Hadd emeljek ki még két fontos szereplőt, akik a munkástagozatunk alelnökei: Kovács János és Szabadkai János, akik szintén ebben a társadalmi vitában aktívan részt véve, szervezőmunkájukat is latba vetve gyűjtötték azokat az ötleteket, javaslatokat, amelyek eredményeképpen például a törvénytervezetben is sok olyan pont megjelenik, amely, azt gondolom, hosszabb távon a szakképzés minőségének javulásához járulhat hozzá. Tehát ezt szerettem volna többek között kiemelni, hogy a szakmunkástanulók ösztöndíja nemcsak hogy fontos, eredményes, de oly módon került be a törvénytervezetbe, hogy ahhoz a Filló Pál képviselőtársam által vezetett szervezet vagy éppen a Szabadkai János-Kovács János páros által lefolytatott viták, programok is hozzájárulhattak.

Hadd emeljek még ki a törvénytervezetből két fontos területet. Az egyik, ami már elhangzott: az, hogy a gazdasági szervezetek hogyan tudnak aktívabban beleszólni a szakképzés irányának befolyásolásába, hogyan tudnák aktívabban befolyásolni a szakképzés irányát és annak minőségét. Például Győrben és Győr környékén voltunk olyan szakmai fórumon, ahol vállalkozók, kis- és középvállalkozások fogalmazták meg, hogy ők akár saját maguk létesítenének szakképző intézményeket, indítanának új képzési rendszereket. Merthogy nem képesek kivárni, nincs arra türelmük, idejük és pénzük, hogy megvárják, amíg az állam vagy például mondjuk, a helyi önkormányzat hajlandó átalakítani olyan irányban a szakképzést, hogy a munkaerőpiacon versenyképes tudással rendelkező fiatalokat is kibocsássanak ezek az intézmények, ne pedig csak esetleg 10-20-30 évvel ezelőtt a munkaerőpiacon szükségesnek vélt szakmákra képezzék a gyerekeket.

Ahogy ezek az emberek, kisvállalkozások, munkaadók fogalmaztak: kenyeret kell tudni a gyerek kezébe adni; hogyha jó szakmája van, akkor kenyere lesz a gyereknek, ha nem, akkor munkanélküli-képzés folyik ezekben az állami, önkormányzati intézményekben. Ezt el kell kerülnünk, és szerintem ez a törvénytervezet erre is jó megoldást talál akkor, amikor a gazdasági szereplők aktívabban beleszólhatnak abba, hogy milyen szakmák képzésére kerüljön sor a következő időszakban, hogy a források hogyan kerüljenek elosztásra.

Én ezt a két dolgot szerettem volna tehát kiemelni: a szakmunkástanulók ösztöndíját és a gazdasági szereplők aktívabb részvételét a szakmunkásképzés fejlesztésében.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)