Felszólalás adatai

ELNÖK: Igen.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. A házszabályi keretét gondoltam, hogy kétperces, de igaza van Révész Máriusz szellemeskedő képviselő úrnak, ez normál hozzászólás az időkeretét tekintve, úgyhogy szeretném felkérni, a következő 58 percben koncentrálja a figyelmét arra, amit mondani kívánok.

Elnök úrnak szeretném jelezni, hogy hozzászólásomat a 6., 12., 15., 31., 52. és 55. ajánlási pontokkal összefüggésben szeretném kifejteni. Úgy gondolom, hogy nincs olyan gazdaságpolitikai aspektus, amely ne lenne kapcsolatban ezekkel az ajánlási pontokkal, különösen az 55-össel, amelyik egy nagyon lényeges új elemet tartalmaz.

A hozzászólásom elején szeretnék kapcsolódni Ékes József képviselőtársam számomra szakmailag értékesnek tekintett hozzászólásához - nagyon sajnálom, hogy a mostani időszakban már nincs jelen -, ugyanis az ő hozzászólásából derült ki, hogy Magyarországnak, a magyar gazdaságnak és így a költségvetésnek is az egyik kulcsproblémája a foglalkoztatás, az, hogy ma kevesebb embernek van munkája, mint 2010-ben. Sajnos a versenyszférában ez nem sokkal, 33 ezer dolgozóval kevesebbet jelent, s ez annál is kevesebb, mint amennyien egy évvel ezelőtt tudtak dolgozni a versenyszférában. Ez nem jelenti azt, hogy az MSZP-frakció nem tartaná fontosnak azt a közmunkaprogramot és azokat a célkitűzéseket, hogy aki tartósan munkanélküli, annak ez egy közbenső megélhetési lehetőség, bár 47 ezer forintból megélni azért igen nehezen lehet, de egy visszavezetést jelentsen a közmunkaprogram arra, hogy később aztán termelő munkahelyen is el tudjon helyezkedni, tehát ne tessék ilyesmivel visszavágni.

Mi fontosnak tartjuk a közmunkaprogramot. A közmunkaprogrammal a legnagyobb problémánk az, hogy a korábbi 60 ezer, 60 500 forintos havi közmunkabért visszavették 47 ezer forintra. Ez azért arányaiban is nagyon sok, a megélhetést tekintve pedig még súlyosabb problémákat jelent. A magyar gazdaság egyik problémáját tehát az MSZP-frakció is a foglalkoztatás csökkenésében látja. Fontos lenne a gazdaság élénkítése, a gazdasági növekedés, de a tényadatok szerint - ami a költségvetés benyújtásakor még nem volt ismert tényadat, azóta ismertté vált - két negyedéven keresztül negatív a gazdasági mutató. Ezt szokták szaknyelven recessziónak vagy visszaesésnek nevezni. Ez sajnos azt is jelenti, hogy kevesebben dolgoznak a versenyszférában, és a közmunkaprogramok keretében - ami, köztudott, hogy adófizetői pénzből, költségvetési pénzből működik -, ezt nem lehet kompenzálni.

A másik nagyon súlyos probléma, ami összefügg például a 6. ajánlási ponttal is, hogy a keresetek stagnálnak vagy csökkennek. A reálbérek az önök regnálása óta 4 százalékot veszítettek az értékükből, tehát 4 százalékkal alacsonyabb ma a reálkereset, mint a kormányváltáskor volt.

(22.20)

És ez a 31. ajánlási pont tükrében különösen éles probléma.

Másik ilyen, a gazdaságélénkítést gátló tényező, hogy az adóterhelés 38 százalékos mértékre, integrált értékre emelkedett. Ez magasabb, mint ami a kormányváltáskor volt, tehát azt a választási szlogent, mondjuk így, mert sajnos nem vált valósággá, amit önök adócsökkentésnek mondtak, azt csak egy nagyon szűk területen az egykulcsos adó bevezetésével a keresők 10-15 százalékánál érvényesítették, az összes többi helyen nőtt az adóteher. A gazdasági stagnálás, illetve a visszaesés egy olyan negatív spirált eredményezett a költségvetés számára is, amiben 2010-hez képest, amikor is az Orbán-kormány úgy döntött, hogy el lehet küldeni Magyarországról az IMF-et, a Nemzetközi Valutaalapot, mára rosszabb helyzetben van az ország. Tehát rosszabb szituációban fog megállapodást kötni, arra kényszerül, mert senki nem köt jószántából Valutalap-megállapodást, az mindig egy válsághelyzet, egy kényszermegoldás.

A megítélés csak az, hogy az ország közvéleménye tudja, hogy ez az Orbán-kormány válsága, ők hozták ebbe a helyzetbe az országot, és csak kisebb részben az európai problémák eredménye, mert Európa egésze nincs válságban. Európa centruma növekszik, a legnagyobb felvevő piacunk, Németország növekedésben van, közel 1 százalék növekedést produkált az elmúlt időszakban. Tehát nem igaz az a miniszterelnöki hivatkozás, hogy az IMF-megállapodásra Európa miatt van szükség. És hamis az a beállítás is, hogy 2008-hoz hasonlítja. Ő nem hasonlíthatja 2008-hoz, csak 2010-hez, amikor átvette a kormányzást. És 2010-ben el tudta küldeni a Valutaalapot, stabil volt az ország pénzügyi helyzete, most viszont ide kell hívnia. Tehát ne hazudja nekünk azt, hogy ő most fog jó megállapodást kötni! Ez egy nagyon rossz megállapodás lesz, és nagyon keserű lesz az országnak ezt tudomásul venni.

Ugyanakkor az önök elhibázott gazdaságpolitikájának eredményeként a gazdaság motorját jelentő hitelezést sikerült visszavezetni, a hitelezés visszaesett, gyakorlatilag leállt. A vállalatok működése rendkívül nehézzé vált. A bankadó és a fokozódó tőkekivitel, a kiszámíthatatlan jogszabályi környezet miatt a piaci mozgások befagytak. Nagyon lelassultak a beruházások, szinte leálltak. A nemzetgazdasági beruházási ráta, amióta mérik e szerint a sztenderd szerint, ilyen alacsony, 16 százalék még soha nem volt. Tehát az elmúlt közel 20 évben nem volt ennyire alacsony a beruházási ráta. Ez több szempontból is problémás, és itt térünk ki az 52. ajánlási pontra. Különadókkal nagyon meg lehet ijeszteni a befektetőket. Ma Magyarország nem számít befektetésre alkalmas területnek. Ma Magyarországot pénzügyi sivatagnak és nem beruházási övezetnek tekintik. Mutatja ezt a soha nem látott csőd- és felszámolási adat, amely a cégvilágot 2012-ben és 2013 első felében (sic!) sújtotta, és ezen belül különösen az építőipart is.

Miért veszélyes a beruházásoknak ez a rendkívül alacsony volta? Egyiket már említettem, az építőipart. Nincs mit csinálni az építőiparnak, nincsenek beruházások, nem tudnak dolgozni, kihasználatlanok a kapacitásaik, illetve tönkremennek. A másik, hogy a GDP emelkedésének három fő eleme közül a beruházások - mintegy hajtóerő - teljesen kiesnek. A GDP-t emelheti még fölfelé az exporttermelés, illetve a belső fogyasztás. Az exporttermelés valamelyest nőtt, de mivel nem jó a pénzügyi környezet, szintén a kormány politikája miatt, nincs pénz, nincs kellő forrás ahhoz, hogy az export nyújtotta lehetőségeket optimálisan kihasználja a magyar ipar. Marad a harmadik elem, a fogyasztás, ez pedig egyenesen csökken. Tehát ha ebből a három elemből csak egy tud korlátozottan pozitív értéket mutatni, tehát a beruházásból, belső fogyasztásból és az exportból csak az export pozitív, a másik kettő negatív, ebből nagyon nehezen tud kijönni gazdasági növekedés. Arról nem is beszélve, amit közgazdaságilag úgy mondanak, hogy a belső fogyasztás és a reálkereset csökkenése, az sajnos a magyar népesség fele számára konkrét elszegényedést jelent. Magyarországon 4 millió ember él a megélhetési küszöb alatt, amit a statisztikusok így neveznek, úgyhogy ez a költségvetés szempontjából szintén egy kockázati tényező.

A költségvetés szempontjából nem annyira negatív, viszont a lakosság számára tragikus a magas infláció. Az infláció éves értéken sajnos úgy néz ki, hogy el fogja érni ebben az évben az 5 százalékot, tehát ez a bázisa a jövő évre vonatkozóan. Augusztusban konkrétan 6 százalék volt az infláció. Ez tragikus a vállalkozások és a lakosság számára. Meg kell jegyezni, hogy a költségvetés számára ez viszont bizonyos enyhülést jelent, mert ez kismértékben növelni tudja a költségvetés bevételeit. Nem lenne jó, ha a kormány erre játszana. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy ebből az inflációnak közel felét az adóemelések miatti áremelések teszik ki.

Sajnálatos, hogy a kisvállalkozások terhei folyamatosan nőnek, miközben piacuk szűkül. Nehéz úgy gazdaságélénkítésről beszélni, és ilyen értelemben megkésett ez a munkahelyvédelmi programnak nevezett kampány, mert azért ez inkább egy ilyen plakátozós kommunikációs kampány a kormány részéről, semmint valós gazdaságélénkítő akció, mert a piaci oldal nem javul. Tehát megkésett ez a munkahelymegtartásra irányuló kezdeményezés, azon túl, hogy nagyon be van szűkítve, hogy 25 év alatt, 55 év felett, ezek között azért még nagyon sokan lennének, akik kedvezőbb feltételek között szeretnének dolgozni. A plakátokra, mondjuk, az is fölkerülhetett volna, nemcsak az, hogy "Szeretem a munkám", hanem jöttek ilyen plakátok, hogy "szerettem a munkát", mondjuk a bírók, vagy sorolhatnám, akiket tetszettek elbocsátani, köztisztviselőket széles körben.

Tragikus mértéket öltött és itt szintén a 31. ajánlási ponthoz kapcsolódnék, a közüzemi díjhátralékosok száma. Nem 3 millió háztartást jelent, 3 millió különböző, közüzemi területen meglévő díjhátralékot regisztráltak, ez több mint 4 millió embert jelent, és ők sajnos a létminimum alatt élnek. Ami ebben a tragikus, hogy az elmúlt egy évben megháromszorozódott a díjhátralékok összege. Tehát erre a költségvetésnek gondolnia kell, erre valami programot kell kidolgozni, mert ha így folytatódik, akkor Magyarország egyharmada közüzemi ellátás nélkül marad. Ez pedig egy társadalmi katasztrófa.

(22.30)

Az, hogy a kormány 2012. június 15-én úgy nyújtotta be a költségvetést, hogy a költségvetés-tervezés legelemibb, legalapvetőbb szakmai követelményei sem teljesültek, eredményezte azt, hogy a 2013. évre benyújtott költségvetés csak minőségileg értékelhető, mert a számok nem tudnak maradandóak maradni.

Tehát ez a minőségi értékelés a benyújtott költségvetésről: társadalmilag mérhetetlen feszültségeket eredményez, tehát elfogadhatatlan; szakmailag rendkívül sok dilettáns elemet és hiányosságot mutat; teljes mértékben érzéketlen ez a költségvetés a szegények, sőt az átlagos keresetűek helyzete iránt is; szemérmetlenül kizárólag a magas jövedelműek szűk rétegének kedvez továbbra is; makrogazdasági szempontból pedig megalapozatlan.

Ilyen értelemben az a kormányzati cél, ami az előterjesztéskor elhangzott, hogy egy előrehozott költségvetéssel növelni a magyar gazdasággal, a magyar költségvetéssel szembeni bizalmat, tökéletesen a fordítottjába csapott át, mert ha hétről hétre, napról napra buknak meg azok a sarokszámok, amelyek a költségvetés bázisát adják - a növekedés, az infláció, a költségvetés bevételei -, akkor egy ilyen előrehozott prognosztizált cél, hogy majd ez növeli a bizalmat, majd jobb tárgyalási pozíciót eredményez az esetleges hiteltárgyalásokra, nemhogy nem tud érvényesülni, hanem pont a fordított hatás tapasztalható. Tehát világosan látszik, hogy ha ez év januárjában megpróbálja a kormány tető alá hozni a megállapodást a Valutaalappal, akkor sokkal kedvezőbb szituációban tudott volna tárgyalni, mint most, nyolc hónappal később, amikor már látszanak az önök gazdaságpolitikájának a tényszerű negatív eredményei, a két negyedéven keresztül történő visszaesés.

A 2013-as költségvetés a legnagyobb megszorítás, amire Magyarország rákényszerült az elmúlt húsz évben. A költségvetési megszorításokkal 750 milliárd forintot vonnak ki a gazdaságból, a költségvetési bevételek mintegy 450 milliárddal nőnek, a kiadások pedig 300 milliárddal csökkennek ennek eredményeképpen. Azt lehet mondani, hogy nem lesz hatékonyabb az állam működése, ez látszik a működési kiadásokat takaró számokból, ugyanakkor stagnálnak vagy csökkennek az állam jóléti kiadásai, ami szociális feszültségekhez, elszegényedéshez vezet, és nominális értelemben növekszik a deficit.

A lakosság adóterhelése 460 milliárd forinttal nő. Tehát amit tegnap a miniszterelnök úr mondott, hogy azért csökken a fogyasztás, mert növekszik a megtakarítási hajlandóság, az egyszerűen tévedés: nincs annyi jövedelem a lakosságnál, hogy csak a fogyasztását fenn tudná tartani. E tekintetben szeretnék utalni a 15. ajánlási pontra, amely szintén egy ilyen átcsoportosításra tesz javaslatot. Tehát a lakossági adóterhek 460 milliárd forinttal történő növekedése tovább szűkíti a jövedelmeket; ebből egy átlag magyar emberre 46 ezer forint többletelvonás jut, ami nagyon sokak számára nagyon komoly terhet jelent.

A tervezett gazdasági növekedés annyira túltervezett, hogy törvényszerű, hogy kiigazítást tesz szükségessé a költségvetési számokat illetően. A tervezett GDP-növekedés 1,5 százalék, ehhez képest reálisnak talán a 0+1 százalék tekinthető. Tehát ez az egyik leggyengébb sarokpontja a jövő évi költségvetésnek, amit önök már áterőltettek a parlamenti tárgyaláson.

A munkahelyteremtés ígéretével szemben - a közmunkásokat leszámítva - a versenyszférában sajnos növekszik a munkanélküliség, még a költségvetési terv is stagnáló és nem javuló munkanélküliségi mutatókkal számol.

Az adócsökkentéssel szemben a költségvetés jelentős adóemeléseket tartalmaz, mint említettem, és a költségvetési politika átláthatósága több ponton sérül. A költségvetési terv számos elemében sajnos megalapozatlan, a bevételeket meghatározó adótörvényeket nem teljes mértékben terjesztették be. A közfeladatokat még nem határozták meg részleteikben, és a költségvetés nagy része még az Állami Számvevőszék szerint is megalapozatlan.

A 2013-as költségvetéssel kapcsolatos alapvető kritikai megállapítás egyik legfontosabb eleme - és ez összefügg az 55. ajánlási ponttal -, hogy kisebb ugyan az adósság, de több költséggel. A költségvetési törvényjavaslat szerint jövő év végén az államadósság 23 573 milliárd forint lesz, ami a kormány által tervezetten kereken 77 százalékot jelent majd GDP-arányosan. A törvényjavaslat szerint - már a meglévő szerint - 2012 végén 78 százalékon áll majd az államadósság, tehát ez jelenthet elvileg egy 1 százalékos államadósságszint-csökkenést, ugyanakkor látnunk kell, hogy az államadósság pillanatnyi értéke rendkívüli módon ki van téve a mindenkori forintárfolyamnak, amire a kormány különösebben nem vigyáz. Amikor egy picit erősödött volna, akkor rögtön jött egy olyan lépés, ami elszabadította a forint árfolyamát.

Az adóssággal kapcsolatos állami kiadások az ez évre tervezett 1176 milliárd forintról jövő évre 1340 milliárd forintra nőnek, ami majdnem 14 százalékos emelkedést jelent. Mindezt azért, mert Magyarország csak meglehetősen drágán kapott hitelt 2011-ben és 2012-ben, megemelkedett jelentősen az országkockázati felár, ezzel összefüggésben a kamatterhelések is. Ennek az eredménye, hogy az állami kiadások az adóssággal kapcsolatban 1176 milliárdról - az önök tervei szerint, onnan olvastam - 1340 milliárd forintra nőnek. Ebből az összegből szeretne megtakarítani a kormány a munkahelyvédelmi programra százmilliárdos nagyságrendben, ha sikerül megkötni a Valutaalappal a megállapodást, de ez a megtakarítás fogy, minél később kerül sorra ez a megállapodás, mert azért annak is van egy dinamikája, átfutása, hogy ezt a jótékony hatást a kamatkiadásokra érvényesítse a piaci viszonyok feltételei között. Tehát az nem egyik napról a másikra megy, hogy ezek a kamatterhek csökkenni fognak.

A másik alapvető probléma, hogy a jövő évi központi költségvetés bevételei meglehetősen ingatagok. A bevételek növekedését tervezi jövőre a kormány. A tervek szerint a növekedés forrását a fogyasztáshoz kapcsolt adók jelentős, közel 500 milliárd forintos növelése adja, részben annak eredményeként, hogy a kormány három új forgalmi adó típusú adót vezetett be: úgymint a sárgacsekk-adót vagy tranzakciós adót, a hivatalos nevén tranzakciós illetéket, a telefonadót és a biztosítási adót, és más adókat is bevezetett.

(22.40)

Ez az 500 milliárdos forgalmi jellegű adónövekedés szintén az inflációs szintet fogja emelni, és nem tesz jót a fogyasztás bővülésének sem, mert nincs több forrás az embereknél.

A távközlési adó, ami mindenkit érint, akinek telefonja van - legyen akár magánszemély vagy vállalat -, 44 milliárdos többletteher, a tranzakciós illeték 283 milliárdos többletteher, a biztosítási adót nehéz pontosan becsülni, de ez is 50 milliárd fölött van.

A közüzemi és közszolgáltató társaságokat és értelemszerűen a tőlük energia-, víz- és hulladékkezelési szolgáltatást vásárló háztartásokat sújtó 11 százalékos új közüzemi adó 40 milliárd többletterhet jelent. Az elektronikus útdíj csak tervezet, erre már rákérdeztem egyik kétperces hozzászólásomban, hogy hogyan realizálható az a 75 milliárd forint bevétel, ha még az építés elindítva sincsen, bár ha realizálódik, akkor ez közvetlenül a fuvarozókat sújtja majd, és ebből fakadó áremeléseket nyilván a vásárlók fogják megfizetni a termékek árában közvetett módon.

Összességében azt lehet mondani, hogy ezek a bevételek meglehetősen bizonytalanok, a legbizonytalanabb ez az utolsó, az útdíj 75 milliárdja. Azt is észrevehetjük a költségvetési tervezetből, és utalnék a 12. ajánlási pontra, hogy az újraelosztás nyertese maga a kormányzat, a vesztesei pedig az emberek. Egyet kell értenem elnök úrral abban, hogy az államháztartás funkcionális kiadásait nézve kiderül, hogy ezek emelkednek. A kiadások elosztásában tehát emelkednek az állam működési kiadásai, stagnálnak, csökkennek a jóléti kiadások, nőnek a kamatkiadások.

A jóléti kiadásokon belül az egészségügy pozíciói jelentősen romlanak, a gyógyszerkiadások az idei 277 milliárd forintról 198 milliárdra kerültek betervezésre, ami rendkívül magas gyógyszeráremelést eredményezhet. A gyógyszerárakban minden gyógyszer lényegesen megdrágul, ez a betegeknek, a kezelésük érdekében egyre távolabb utazóknak nemcsak a gyógyszerárakban, hanem az utazási költségekben is egyre többe kerül, és az idős emberek gyógyítása, különösen, hogy a gondozási díj emelésére tett javaslat, ami a 6. számú ajánlási pont - mint elhangzott a képviselői hozzászólásban -, nem nyert támogatást a Fidesz-frakció részéről, egyre nehezebben megoldható.

A 6. és a 31. ajánlási ponttal függ össze, hogy a szociális kiadások befagyasztása, amely a családi pótlék, anyasági támogatás, a gyes, a gyed, a gyermekvédelmi támogatások befagyasztását jelenti, azt eredményezi, hogy kevesebb pénz jut a táppénzkeretre és a munkanélküli-ellátásokra is.

Eléggé aggasztónak tűnik az oktatásra fordított kiadások kérdése, amelyek ugyan látszólag nőnek, de tekintettel arra, hogy nem kerül hozzá az oktatáshoz az önkormányzatoknak az a finanszírozási része, amit a jövő évben már nem ők teljesítenek, hanem minden a központi költségvetésből finanszírozandó az oktatás területén, összességében félő, hogy az oktatás jóval kisebb finanszírozásban részesül. Nagyon fog hiányozni az az elkerült önkormányzati rész, ami a központi költségvetésben nem akkora értéken került megtervezésre, mint amilyen értéken ez korábban az önkormányzatoknál megjelent. Lehet, hogy pontosan nem is tudja ezt a központi kormányzat, hogy melyik önkormányzat mennyivel egészítette ki az oktatási normatívát.

Az már elhangzott a kormányoldali hozzászólásokból is, bár ők ezt természetesen nem mondhatták így, hogy a költségvetésben a nagy vesztesek az önkormányzatok lesznek, az idei év 1000 milliárdot meghaladó finanszírozásával szemben 647 milliárd forintból gazdálkodhatnak, noha ez a 38 százalékos csökkenés több elemből tevődik össze. Feladatelvonás is társul hozzá. A probléma csak az, hogy kevesebb feladatot visz el a kormányzat, mint amennyi pénzt.

A kormány nem elégszik meg az önkormányzati kiadások csökkentésével, ugyanis a településektől elvonja a korábban saját bevételt képező gépjárműadó jelentős részét is, illetve az illetékbevételeket is. Jövőre nem lesznek önkormányzati céltámogatások sem, tehát az önkormányzatok azon túl, hogy tevékenységükben jelentősen megcsonkolta őket ez a nagy átszervezés, amiről a miniszterelnök tegnap örömmel beszélt, a finanszírozásukat is meglehetősen megnehezíti.

Az emberi erőforrás minőségét biztosító szociális ellátórendszerek a jövő évi költségvetésben nem szerepelnek kiemelt célként, inkább az látszik, hogy ezek a visszaesés, az ellehetetlenülés irányába kerülnek, nélkülük viszont nehezen elképzelhető az ország felemelkedése, a gazdasági növekedés. Egy összehasonlítást hadd mondjak el, ami, ha nagyon akarom, az 52. ajánlási ponthoz köthető: a gazdasági növekedés elvi lehetősége a 2008-2010-es évek 3-4 százalék gazdasági növekedési potenciálja szintjéről mára a 0-2 százalék növekedési potenciál közötti szintre esett vissza, és ez erősen tükröződik ebben a költségvetésben is. Ez óriási bajt jelent hosszú távon is, stagnálást, illetve azóta a tényadatok alapján stagflációt jelez, ami a költségvetés bevételeinek és kiadásainak zsugorodását jelenti az adófizetési potenciál további csökkenése és az ebből következő újabb megszorítási kényszerek miatt.

Tehát ez a költségvetés azon túl, hogy önmagában is rendkívüli megszorításokat tartalmaz, magában hordozza a csökkenő növekedés révén az újabb megszorítások kényszerét is. A kisebb keresetűeknél az adójóváírás megszüntetése, az egykulcsos szja bevezetése tragikus helyzetbe hozta az alacsony keresetűeket, akiknek a keresete a bérkompenzáció nélkül jelentősen csökkent.

Erre egy példát mondanék. Aki 110 ezer forintot keresett tavaly, az erre az évre az adójóváírás megszüntetése miatt 8-10 ezer forinttal is kevesebbet vihet haza. Ezt a bérkompenzáció csak részben tudta ellensúlyozni, akit meg nem ért utol a bérkompenzáció, az ténylegesen kevesebbet keres. Ezekből az adatokból jön ki a 4 százalékos reálbércsökkenés. Várhatóan emiatt jövőre is szükség lesz bérkompenzációra, ami az adórendszer működési zavarait mutatja.

(22.50)

Én nem akarok olyan sarkosan fogalmazni, hogy működésképtelen ez az egykulcsos adó, de legalábbis akadozik a működése, tehát érdeme lenne az adó működésoldaláról is elgondolkodni azon, hogy ami társadalmilag egyértelműen igazságosabb lenne, egy progresszív adórendszert bevezetni, abban gondolkozni. Miközben a magasabb jövedelműek adóterheit 117 milliárd forinttal csökkentik, a bérkompenzációra képzett tartalék a közszférában körülbelül 89 milliárd forintot tesz ki, tehát még mindig elvonást jelent. A munkaadók már jelezték a kormánynak, hogy a központi bérkompenzációs segítségre ők is igényt tartanának, máskülönben nem tudják garantálni, hogy a jövőben ne csökkenjen az alacsony keresetűek fizetése.

Mindezeket összefoglalva: mind erre az évre, mind a jövő évre növekvő árak és csökkenő keresetek prognosztizálhatók, ebben foglalható össze a Fidesz költségvetése.

Nem szeretném túlzottan igénybe venni a figyelmüket, de van még néhány olyan észrevétel, amit szeretnék majd kifejteni, és ennek keretében indokolni azt, hogy miért nem tett az MSZP-frakció módosító indítványokat ehhez a költségvetéshez. Alapvetően elhibázottnak tartjuk ezt a gazdaságpolitikát, amely nem eredményezte a munkahelyek bővülését, és mi érdemben javasoljuk csökkenteni a járulékokat, hatékonyan támogatni a munkába állást, ösztönözni a modernizációt. A költségvetés nem teszi lehetővé az európai uniós források érdemi kihasználását, beragadni látszik több ezermilliárd fejlesztési lehetőség, amelyen egyrészt az intézményi oldalában lehetne javítani, másrészt a központi költségvetés részéről olyan konstrukciókat, támogatási formákat, amelyekkel az önerőt, illetve az utólagos finanszírozás problémáját, az előfinanszírozást a vállalkozások számára lehetővé lehetne tenni.

A költségvetés módosításáról mi azt gondoljuk, hogy ilyen toldozgatásokkal, foldozgatásokkal nem lehet jó költségvetést csinálni, és e tekintetben a megkésett IMF-megoldást sem tekinthetjük igazából hatékonynak. Az MSZP javaslata ezzel szemben egy progresszív gazdaságpolitika, amit szeptember végén, októberben a Ház elé is be fogunk terjeszteni. Nem gondoljuk azt, hogy a kialakult helyzetet, ezt a negatív gazdasági spirált egy alternatív javaslattal mi ki tudjuk mozdítani, azt viszont határozottan gondoljuk, hogy lehet meríteni a javaslatainkból, és azt is gondoljuk, hogy ha 2014-ben lehetőséget kapunk a kormányzásra, ami a mostani folyamatok alapján várható, akkor egy progresszív gazdaságpolitikával nem ilyen költségvetést tudunk a Ház elé terjeszteni, mint önök, hanem egy olyan költségvetést, amely az ország felemelkedését, a gazdaság erősödését és az ország népének a gyarapodását fogja szolgálni. Tehát ehhez a költségvetéshez a konkrét módosító javaslatokkal nincs értelme hozzájárulni, ez a költségvetés így, ahogy van, nehezen javítható, mondhatom azt is, hogy javíthatatlan.

Egy új koncepcióra, új gazdaságélénkítési elképzelésre és egy átgondolt, a tényadatokat figyelembe vevő, reáliákra építő költségvetésre van szükség. Ehhez viszont szembe kellene nézni a valósággal, nemcsak önnek, kedves államtitkár úr, aki tudósa ennek a szakterületnek, hanem önöknek a szakmai javaslatokat el kellene tudni vinni a legmagasabb kormányzati szintig, meg kellene kísérelni, hogy a miniszterelnököt is meggyőzzék arról, hogy a gazdaságban új folyamatokra és a korábbi, a miniszterelnök által állított dogmákon túllépő megközelítésre van szükség. Ilyen szólamoktól, amiket tegnap hallottunk itt a parlamentben, nem fog mozdulni a gazdaság, sőt egyre hiteltelenebbé válik a kormány politikája, egyre hiteltelenebbé válik maga a miniszterelnök, és beigazolódik az, hogy Magyarország válsága személyesen a miniszterelnök válsága, a válság oka a miniszterelnök csökönyössége, hajthatatlansága, az, hogy nem képes szembenézni a valósággal. Tehát a költségvetés legnagyobb problémája maga a miniszterelnök. Ezen talán a kormány vagy inkább a frakció tud orvosolni, de ahhoz nagyon össze kell szedniük magukat. Ehhez koncepcionális javaslatokat fogunk tenni. Tudom, önök ezt szívesen hárítják el a múltba való visszatekintés jegyében, én viszont azt mondom, hogy mi tanultunk a saját hibáinkból, tanultunk az önök két év alatt elkövetett hibáiból, és az 55. ajánlási pontra koncentrálva még azt is el tudjuk képzelni, hogy olyan javaslatokat tegyünk, amelyekkel az ország javára lehetünk, csak szedjék össze magukat, hogy át tudják verni a kormányon.

Köszönöm a figyelmet. (Dr. Nyikos László tapsol.)