Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Igyekszem tömören fogalmazni a kései órára tekintettel, és ha körbenézek, akkor sajnos képviselőtársaim nagy számát nem vélem felfedezni, de azért fontos javaslat, ami előttünk fekszik. Nekem az volt az első gondolatom, hogy minden jogszabály annyit ér, amennyit betartanak belőle. Államtitkár úr, ez tény, hogy nagyon szép és előremutató dolgok is le vannak itt írva. A kérdés az lesz, hogy ezt sikerül-e a Magyar Országgyűlésnek és a kormánynak betartania, és ennélfogva ezek a szép célok megvalósulhatnak-e a gyakorlatban. Ezen fog állni vagy bukni a dolog.

Sajnos az elmúlt időszak, vagy most már azt mondhatom, hogy két ciklus tapasztalata nem mindig azt támasztja alá, hogy ilyen formában kerültek az Országgyűlés elé a javaslatok, ilyen formában kerültek elfogadásra, de bízunk benne, hogy a jövőben ez megváltozik, és egy fordulattal egy jelentős hajtűkanyart láthatunk majd a kormányzat és a kormánypárti képviselők hozzáállásában a jogalkotás tekintetében.

Kiemelnék egy-két pontot, amiket mindenképpen szeretnék aláhúzni. Például evidenciaként belekerült a javaslatba, hogy jogszabályba csak olyan szabályok kerüljenek, amelyek általános kötelező magatartási szabályokat állapítanak meg. Ez megint csak az, amire mindenki, minden jogász bólogat, hogy ez így van, de azért ezt nem mindig tapasztaltuk az elmúlt két ciklusban.

Ráadásul még odaírják, hogy egyedi problémákra adott jogalkotói válaszok általában újabb jogalkotást generálnak. Azzal egészíteném ki, hogy sajnos szintén az elmúlt két ciklusban számos olyan jogszabályt láthattunk, azért ki lehetett tapintani, hogy éppen melyik  általában kormánypárti  képviselőre, állami vezetőre, leendő kinevezettre írták, és azután egyébként ezek be is igazolódtak. Elég csak arra gondolni, hogy majd a jövő héten kerül ide, ha az Országgyűlés elé nem is, de az Igazságügyi Minisztériumban jövő héten kezdődnek a közigazgatási bíróságokról az egyeztetések.

Államtitkár úr, volt itt egy javaslat, ahol felmerült, hogy Patyi András lesz-e az, aki ki van szemelve erre a pozícióra. Vagy még az államtitkár úr sem tudta, hogy ez így van, de azóta azt láthattuk, hogy Patyi András lemondott a fennálló pozíciójáról, újra bíróvá tudták kinevezni, pont azon törvénymódosítás kapcsán, amelyikre önök azt mondták, hogy csak egy technikai javaslat, hogy érdemben nem érinti egy személynek sem és így Patyi Andrásnak sem a kinevezését.

(19.50)

Úgy tűnik, hogy az élet ezt meg fogja cáfolni, és Patyi András is arrafelé robog, hogy őt nevezzék majd ki, válasszák meg a kétharmad birtokában az új közigazgatási bíróságok élére. Hogy ez miért nem fog az igazságszolgáltatás függetlenségének használni, hogy szépen fogalmazzak, arra még majd ki fogok térni.

Tehát itt is sajnálatos módon a gyakorlat más volt, amit láthattunk.

A cél, hogy a törvények kizárólag olyan rendelkezéseket tartalmazzanak, amelyek feltétlenül törvényi szabályozást igényelnek. Erre megint azt mondhatnánk, hogy rendben van. De hát hányszor volt az, hogy önök  ha most egy szinttel följebb megyünk  Alaptörvénybe írtak olyan dolgokat, amelyeknek nem ott lett volna a helyük, vagy törvénybe iktattak olyanokat, amiket adott esetben máshol is lehetett volna rendezni. Illetőleg a deklaratív jellegű, normatív tartalom nélküli, az Országgyűlés által elfogadott határozatok és egyéb jogszabályok tekintetében is azt kell mondjam, hogy majdnem rekorder volt az elmúlt két ciklus. Nem végeztem összehasonlítást, de szerintem mindenképpen megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás után nem történt annyi deklaratív aktus elfogadásra arányaiban, mint a Fidesz 2010 utáni regnálása alatt.

Az a kitétel, hogy hangsúlyozzák, hogy csak és kizárólag akkor szülessen egy jogszabály, ha az más módon nem alkotható meg, megmondom őszintén, ennek a túl sokszor való leírása nekem egy kicsit egyfajta rendeleti kormányzás irányába hat. Aztán majd meglátjuk a jövőben, hogy így lesz-e, de valahogy az volt az érzésem, amikor ezeket elolvastam, a cél az lehet, hogy most egy kicsit szoktassák a jogi társadalmat, illetve az ellenzéket, hogy kevesebb jogszabályt szeretnének, és ennek leple alatt több rendelet vagy több felhatalmazás születhet meg. S azt is jól tudjuk, ez sem a nyilvánosságnak, sem a parlamenti vitáknak nem kedvez.

Érdekes volt olvasni  s erre külön fel szeretném hívni a figyelmet , ami önmagában megint csak nem lenne egy túl nagy felvetés, hogy az Országgyűlés bármely jogkört és hatáskört, amit korábban a kormányra, a miniszterekre vagy bárki másra telepített, magához vonhat. Ez egy elég egyértelmű és tiszta beszédnek tűnik, itt is leírásra kerül, csak akkor kérdem én, mi van azzal, hogy a Nemzeti Választási Bizottság  egyébként újra Patyi András neve kerül, és nem szakmai magaslatokban újra ide a Ház elé, amikor ezt mondom  számtalan esetben azzal utasította el a népszavazási kezdeményezéseket, hogy abban az adott tárgykörben azért nem lehet népszavazást kiírni, mert nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, hanem mondjuk, egy miniszternek vagy a kormánynak a rendeletalkotási jogkörébe.

Ez azért abszurd a jelen leírt anyag alapján is, mert az Országgyűlés saját hatáskörébe vonhatja miniszteri vagy kormányrendeletek megalkotásának a jogát, törvénybe emelheti, elveheti, visszaadhatja. Az Országgyűlés hatásköre ilyen formában korlátlan. Akkor viszont népszavazást ugyanúgy ki lehetne írni azokban a hatáskörökben, amelyek már telepítve vannak kormányrendeleti, rendeleti szintre. Ez a népszavazás körét, a népszavazási jogosultságot nem csorbíthatná; de a gyakorlat az, hogy csorbítja. Reméljük, hogy a jövőben ebben, akár a jelen javaslat elfogadása esetén is, változás állhat be. Azért bízom benne, hogy úgy az Alkotmánybíróság, mint a Választási Bizottság ezeket a jogszabályokat is gyakrabban fogja forgatni, amikor ezeket a népszavazási kérdésekről való döntéseket elbírálja.

A paragrafusfék jogintézménye megint csak egy olyan dolog, amit üdvözölni lehet. Ha új adminisztratív kötelezettséget, új fizetési kötelezettséget vagy más költséget (sic!) írnak elő egy jogszabályban, akkor legalább ennyit kell kivezetni. Itt megint nagyon kíváncsi leszek, mivel ez egy lex imperfecta, tehát csak törekedni kell, vagy egyfajta iránymutatásként szolgál, de kötelezettséget nem ró a jogalkotóra és a kormányra, hogy ezt minden esetben betartják-e. Ez megint csak egy szépen csengő passzus, de a gyakorlat fogja megmutatni, hogy mi megy ebből át az Országgyűlés és a kormány jogalkalmazásába.

Az indokolások tára nem olyan régen került bevezetésre az Alaptörvényben. Már ott is megfogalmaztuk, még nem látjuk pontosan, hogy ez milyen módon kerül majd kivitelezésre. Sokkal okosabbak itt se lettünk, csak annyiban, hogy egy-két morzsa még az ölünkbe esett ezt a törvényt átfutva. De az, hogy az igazságügyért felelős miniszter milyen módon és hogy fogja megállapítani rendeletben, és milyen körben kell majd ezeket az indokolásokat közzétenni és ilyen módon a bírósági és egyéb jogalkalmazásokban iránymutatónak tartani, még a jövő zenéje. Ha államtitkár úrnak van erről tudomása, azt nyilván megoszthatja velünk, akár a zárszóban is. Nagyon kíváncsi leszek rá, hogy ez milyen végeredményt fog kiadni.

A jogszabály előkészítőjének feladata, hogy az indokolásban meghatározza, mi az, amit ő az indokolások tárában kihirdetésre, illetve ismertetésre szán  ez jó. Persze hozzáteszem, azt se látjuk, hogy ez mennyiben fogja az igazságügyi minisztert behatárolni vagy korlátozni. És láthattuk azt is, hogy eddig is hatástanulmányok és különböző rendelkezések voltak arra vonatkozólag, hogy például milyen társadalmi vitát kell folytatni vagy hogy milyen módon kell egy jogszabályt előkészíteni. Ezt sokszor megkerülték úgy, hogy egyéni képviselői indítványként hoztak be nem egy esetben komoly javaslatokat, majdnem hogy kódexeket  azt talán pont nem, de lehet, hogy még erre is találnánk példát , és ilyenkor általában kikérték maguknak, hogy miért nehezményezzük ezt, amikor teljesen egyértelmű, hogy nem az adott képviselő írta a javaslatot, hanem valamelyik minisztériumban készült.

Kitérnék még a 2. §-ra is. Azért húztam alá magamnak a (8) bekezdést, mert ez szintén egy olyan passzus, amely teljesen egyértelműen arról szól, hogy ha felhatalmazást kap valaki egy rendelet megalkotására, akkor azt a rendeletet köteles megalkotni. Ez nemcsak valamiféle megalkotásra szóló javaslat vagy lehetőség, hanem köteles azt megalkotni. Ez azért is fontos, mert néhány éve talán Tállai Andrással volt egy olyan jogi vitánk itt, hogy amikor a kormány egy bizonyos tárgykörben felhatalmazást kapott egy rendeletalkotásra, és azt nem tette meg, nem alkotta meg, akkor ő azt mondta, hogy ez nem kötelezettség, hanem csak egy lehetőség, hogy a rendelet megalkotásra kerüljön. Örülök, hogy az idő és az Igazságügyi Minisztérium kodifikátorai alátámasztották, hogy nekem volt igazam. Jobb lett volna, ha ez már akkor más minisztériumok számára is egyértelművé válhat.

Én ezeket szerettem volna kiemelni. A végén pedig azt húznám alá, hogy a puding próbája az evés lesz, és ha a kormányzat és a képviselők, főleg a kormánypárti képviselők ezeket az itt lefektetett elveket betartják, akkor nyilvánvalóan jobban előkészített és jobb minőségű jogszabályok születnek. Remélem, hogy olyan jogszabályok, amelyeknek gyakorlati szankciójuk nincs, nem fogják sok esetben megkerülni. Ez ki fog derülni a jövőben.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)