Felszólalás adatai

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezt a törvényjavaslatot olvassa az ember, rendkívül nehéz helyzetben van, nehéz az írott szövegre koncentrálnia, mert állandóan Gyurcsány Ferenc szavai csengenek a fülében. Mint tudjuk: az utolsó másfél-két évben nem kormányoztunk, nem csináltunk semmit, folyamatosan hazudtunk. Elnézést kérek az anyag elkészítőitől, hogy ilyen kétkedés és ilyen hitetlenség lengi körül. Ez talán nem a készítők hibája, de semmiféleképpen nem az olvasóé.

Mint azt is tudjuk a miniszterelnöktől, 2005 a pénzügyi trükközés éve volt. Az elmúlt ciklusban, különösen az agrárium területén már teljesen bevett szokássá vált a kifizetési kötelezettségek áttolása a következő évre. Igaz, ez nem egy új találmány, már korábban is elkezdődött ez, de ilyen mértéket talán még sohasem ért el. Ez megnehezíti a tisztánlátást a vizsgált évben. A probléma 2005 év elejére csúcsosodott ki az agrárium területén, amikor soha nem látott és tapasztalt hevességű demonstrációba torkollott az elégedetlenség. A májusi minisztercsere után történtek erőfeszítések, de az okozott károkat orvosolni nem lehetett. Nagyon sok gazda ment ebben a trükközésben tönkre.

2005 az az év, amikor több millió tonna gabonafelesleget állítottunk elő, ennek az összes finanszírozási és tárolási problémáival együtt. Ezzel a "teljesítménnyel" sikerült rábírni az Európai Uniót, hogy átgondolja az intervenciós rendszerét. Magunk alatt vágtuk el a fát. Egy hibás agrárpolitikával még a rekordtermésből is lehet baj. Viszont az erőltetett ütemű raktárépítés nyomában kialakult egy új üzletág, a bérraktározás. A gabonatermelő gazdák jellemzően már megint kimaradtak ebből a lehetőségből is. Állattenyésztésünk és a hozzá kapcsolódó feldolgozóipar tovább csúszott a lejtőn. Nemhogy a tradicionális piacaink egy részét visszaszerezhettük volna vagy erre lépéseket tettünk volna, ehelyett belső piacainkat sem tudtuk hatékonyan megvédeni.

2005 végéhez tartozik mint említésre méltó esemény, hogy megjelent hazánkban a madárinfluenza. A miniszterelnök ebben nem a megoldandó szakmai feladatot látta meg, hanem a PR-lehetőséget. A baromfiágazat drágán meg is fizette ennek az árát. Az, hogy az ágazat ennyivel megúszta, a hazai állatorvosi kar teljesítményét dicséri, de ez már a 2006-os események közé tartozik.

2005 végén a takarékosság jegyében az agrárkormányzat intézményi reform címen összevonásba kezdett. Mint ahogy kapkodáskor lenni szokott, összevonták az összevonhatatlant is, baromfit a sertéssel, génbankot a fajtaminősítéssel. Remélem, ezek még nem a beígért genomikai központok első lépései, ahol a tollas sertés előállítása a cél, tekintettel a magas energiaköltségekre.

Reális szakmai indokot nehéz találni ezekre a kétségbeesett lépésekre, hacsak nem az erőltetett takarékosság és a felszabaduló ingatlanértékesítési lehetőségek indokolják. Mindezt akkor, amikor a megbomlott állattenyésztés és növénytermesztés egyensúlyát kellene helyreállítani versenyképes módon. Mind a baromfi-, mind a sertéságazataink komplex fejlesztésre szorulnak. Az innováció alapját jelentő kutatóintézeteket nézetem szerint rosszul értelmezett takarékossági okból nem kellett volna összevonni. Ezek a meggondolatlan lépések megtörténtek a gyümölcstermesztés megújulásához alapot szolgáltató kutatóintézettel is. Sok évtizedes szakmai munka látszik veszendőbe menni. Az úgynevezett intézményi reformok között 2005-ben talán a legfájóbb és legérthetetlenebb intézkedés az, ami a tápiószelei Agrobotanikai Intézetben történt. Túl azon, hogy a nemzetközi megállapodásainkat rúgjuk fel, saját fejlesztési lehetőségeinket tesszük tönkre, illetve korlátozzuk be. Kutatóinknak, nemesítőinknek nem lesz mihez nyúlniuk. Megkerülhetetlen a feldolgozóiparunk feltámasztása. De már az új kihívásoknak megfelelő formában. Ezeknek új alapanyagokra, hungarikumokra lesz szükségük. Az új alapanyagok genetikai alapjai látszanak elveszni pénzhiány miatt.

Másik oldalról pedig átgondolatlan pénzköltést is láttunk. Például a parlagfű kérdése. A parlagfű elleni védekezésre elköltött pénz hatékonysága még jóindulattal is kétséges. Az eredménynek feltüntetett 19 százalék pollencsökkenés még a nyár végi esőzésnek is betudható. Másik szerencsétlen parlagfű-intézkedés, amikor sikerjelentésként olvashatjuk, hogy 1849 település közel 1 millió állampolgárával végeztek parlagfű-mentesítést. Ennek az eredményéről talán inkább a gyógyszertárakban az allergia elleni gyógyszerfogyást kellene segítségül hívni mint mérőszámot. A civil összefogást talán nem az allergén gyomok között kellene fejleszteni, mert az sokba kerül a gyógyszerkasszának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán még az utánam következőnek is jut öt perc. Összefoglalva a következtetést, nem lehet eltekinteni Gyurcsány Ferenc értékelő szavaitól, hiszen ha valaki, ő tudja, hogy mi történt, véleményét 2005-ről ő mondta el. Mi sem tudjuk elfogadni.

Köszönöm.