Felszólalás adatai

BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Így az ötödik órában, amikor a 2005. évi költségvetés beszámolója vitájának a vége felé közeledünk, a sorsom megadta azt a pozitív életérzést, hogy azt tudom mondani, azok táborát szeretném gyarapítani, akik a napirendről szólnak, és a napirend vitájára készültek.

A 2005. évi költségvetési törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tanulmányozása volt az elmúlt napok és elmúlt egy-két hét képviselői munkájának az egyik fókuszában, és a bizottsági munkában is jelentős napirend volt. Jelentős napirend volt, hiszen ez az anyag, többkötetes anyag alkalmas arra, hogy elemzéseket végezzünk, tanulságokat megfogalmazzunk, de alkalmas arra is, hogy megvizsgáljuk, vajon a kiemelt programjaink, stratégiai céljaink milyen mértékben valósultak meg.

(19.30)

A vitát hallva a tanulságok megfogalmazása alkalmas lehet arra is, és ezek táborához is szeretnék csatlakozni, hogy a következő év költségvetés-tervezésekor elkerüljük azokat a hibákat, amelyeket az elemzés során vagy épp tapasztalatból feltárunk, és erősítsük azokat az értékeket, amelyeket helyesnek tartunk.

Hozzászólásomban a 2005-ös költségvetés végrehajtásának néhány aspektusát szeretném kiemelni. Az önkormányzatokról többen is szóltak, én is szólok a tekintetben, hogy az önkormányzatok az oktatási és nevelési feladatellátásukhoz az állami költségvetésből közvetlenül normatív hozzájárulást igényelnek és kapnak. (Babák Mihály: Egyre kevesebbet!) Ebben a folyamatban stratégiai jelentőségű az önkormányzatok szintjén a tervezés; a tervezés, ami a költségvetés számára valójában egy igénybejelentést jelent; egy tervezés, amelyet az önkormányzatok hipotetikus és valódi adatok alapján nyújtanak be. Majd ezt követően a költségvetés évében több alkalommal, szintén törvényben szabályozott módon, szembesíthetik a tervet a valósággal. Korrekciós lehetőségeket is kaptak a törvényből - április, július és év végi időpontokat figyelembe véve.

Ezt a folyamatot nagyon jól kezeli az önkormányzatok többsége, és vizsgálta az Állami Számvevőszék, hiszen mint hallottuk, jelentős költségvetési hányadot tesz ki az állami normatíva az ország költségvetéséből.

Az Állami Számvevőszék jelentéséből megismerhetjük, hogy mintavétellel 70 önkormányzatot és intézményeit tételesen is ellenőriztek. A mintavételben a legkisebbtől a legnagyobb településekig, tehát a legkülönbözőbb településtípusokat választották. A megállapítások tanulsága az, hogy a vizsgált önkormányzatok 91,4 százaléka - idézem - "megbízhatóan számolt el a normatívákkal".

Ugyanakkor tanulságként szolgál a jelentésnek az a része, hogy az a bizonyos hiány, amely a 100 százalékhoz hiányzik, illetve az elkövetett eltérések elemzéséből kiderül, hogy azok az önkormányzatok, amelyek jól működtetik a belső ellenőrzésüket, illetve amelyek a folyamatba épített ellenőrzéssel menet közben is korrigálják az igényelt és a tényleges felhasználás mértékét, ezek az önkormányzatok alig-alig térnek el a végelszámoláskor, míg azoknál, ahol ezek hiányoznak, nagyobb az eltérés mértéke. Ilyen módon tehát közvetlenül és közvetve is tudjuk segíteni az önkormányzatokat ezen elemzés közlésével. Ezeket az eseteket egyébként az Állami Számvevőszék a legkonkrétabb típushibák és százalékok, arányok, létszámok és települések megjelölésével elébünk tárta.

A 2005-ös költségvetésből a normatíva igényléséhez kapcsolódóan az oktatás területéről szeretnék néhány olyan elemet kiemelni, amely a 2005. év költségvetésében mint új elem vagy mint számunkra nagyon-nagyon fontos stratégiai terület volt. Ezek közül is kiemelem a kétszintű érettségi 2005-ös első éves teljes körű rendszerét, amelynek a lebonyolításához és a megvalósításához költségvetésünk pénzügyi támogatást nyújtott.

A kétszintű érettségi célja az volt, hogy a lexikális ismeretektől a készségfejlesztés és a kompetenciamérés irányába mozduljunk el, valamint hogy a felsőoktatási intézményekbe ne kelljen külön felvételi vizsgát tenni. Az emelt szintű érettségi vizsga mint új vizsgatípus lebonyolítása, szervezése, tapasztalatainak elemzése és publikálása is pénzügyi forrásigényt jelentett a költségvetésben, amelyet biztosítottunk.

Ha a számokra tekintünk, akkor azt kell mondanom, hogy 2005-ben 115 334 tanuló vizsgázott, s közülük az új típusú vizsgával, az előrehozott érettségi vizsgával 15 500 fő élt, míg kiegészítő, ismétlő, szintemelő vizsgát is körülbelül ugyanennyi tanuló, illetve fiatal tett, tehát jól éltek ezzel a lehetőséggel, a finanszírozás pedig biztosította a lebonyolítás forrását.

Szintén a közoktatásból rendkívül fontos terület számunkra, nagyon fontos, társadalmi egyenlőtlenséget mérséklő oktatási program - az előző ciklusban elindított és ebben az időszakban bővített, 2005-ben újabb öt intézménnyel bővített programról szólok -, ez az Arany János tehetséggondozó program. Önök bizonyára tudják, hogy ez az a program, ahova a kistelepülésekről, a tanyákról a szociálisan is hátrányos helyzetben élő gyermekek úgy juthatnak be, hogy jogosítványt, idegennyelv-tudást, ECDL számítógépes vizsgát kaphatnak az érettségi megszerzésével egy időben, és külön támogatást, hogy bejussanak egyetemi, főiskolai tanulmányokra. Háromezer diák tanulmányait támogattuk dupla normatívával.

Az Útravaló ösztöndíjprogramról már szóltunk, amely szintén egy esélyegyenlőséget biztosító eszköz volt 2005-ben, új elemként. Ebben több mint 20 ezer tanuló kapott esélyt arra, hogy a hátrányát leküzdje, és támogatást arra, hogy ebben a programban a tehetségét fejlessze.

Szintén a közoktatás területén társadalmilag is fontos területünk volt az idegennyelv-tudás fejlesztését szolgáló Világ-nyelv program. A 2005-ös költségvetési évben 431 iskolában indult már nyelvi előkészítő évfolyam, 15 ezer diák részesült ebben a programban; plusz állami támogatást jelentett ez a fenntartóknak; 12 féle idegen nyelvet tanultak. Nem kell talán ecsetelnem, hogy ennek a programnak a kimenetele, gyermekeink, fiataljaink magas szintű nyelvtudása milyen fontos társadalmi érdek, és az egyéni boldogulásukhoz is milyen nagy támogatást jelent. A fenntartó önkormányzat az előkészítő nyelvi osztályokra kiegészítő normatívát is kaphatott.

A felsőoktatásról is szóltak néhányan. Én a felsőoktatásból néhány, a hallgatókhoz kapcsolódó jelentős bővülésről szólok, amely 2005-ben a költségvetésünkből támogatott program volt. Ilyen lényeges különbség, hogy a diákhitelt immár külföldi tanulmányokra is igénybe vehették. A diákhitel éves összege 50 ezer forinttal nőtt, és 20 ezer fővel gyarapodott, növekedett.

A hallgatói támogatások új rendszere az volt, hogy különvált a kollégiumi és a lakhatási támogatás. 2005 szeptemberétől 80 ezer forintra nőtt az elhelyezési normatíva, még a lakhatási támogatást is 60 ezer forintra növeltük, miközben a doktori képzésben részt vevők normatíváját is 950 ezerről 1 millió forint fölé emelhettük. A felsőoktatási hallgatók közül 75 ezer fő vált jogosulttá lakhatási támogatásra, 4 milliárd forint van a költségvetési beszámoló ezen során, amelyet erre a célra tudtunk fordítani, csakúgy, mint a jegyzettámogatásra, illetve a sport- és kulturális tevékenység támogatására.

Végezetül engedjék meg, hogy a sokat vitatott beruházásokról annyit állapítsak meg, ami a beszámolóból konkrétan is követhető, hiszen 17 felsőoktatási intézményben különböző mértékű beruházás valósult meg, s 2005-ben a tervezett beruházási összeg 99,99 százaléka meg is valósult. Én úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül fontos eredménye ennek a gazdálkodási évnek.

Mindezek a kiemelt területek számomra azt igazolják, hogy ha helyes szakmai prioritásokat tudunk megfogalmazni, szakszerűen megtervezett pénzügyi szükségletek társulnak ehhez, majd a folyamatban a felhasználás jogszerűsége biztosítja mindezeknek a programoknak a folytatását, akkor ez nem egyszerűen költségvetési, hanem társadalmi érték.

A tanulságok, amelyek közül egy elemet emeltem ki, az önkormányzatok normatívaigénylését... - és az elszámolási hibák között feltárt törvényi koherencia, államháztartási törvény, közoktatási törvény és költségvetési törvény közötti különböző érvényesítési és különböző értelmezési problémákat, ezt a 2007-es költségvetés tervezésekor jó lenne, ha kezelni tudnánk.

Mindezekkel együtt ajánlom a tisztelt Háznak a 2005-ös költségvetés végrehajtásáról szóló törvényt elfogadásra.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)