Felszólalás adatai

DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Közel hat órával ezelőtt meghallgattuk a miniszterelnök urat, és azt követően többféle vélemény kialakult; bennem az, hogy egy reformkori vitát idézek vissza, amikor Eötvös és Széchenyi vitatkozott azon, hogy mi kell jobban, út vagy a Lánchíd, mi kell jobban, falusi iskolák vagy az Akadémia. Sajnos, a mai nap inkább kisstílű volt, mintsem emelkedett lett volna, hisz arról beszéltünk, hogy kinek mi a sérelme. De ez kevés volna - ha legalább konkrét lett volna!

Szeretném az ellenzék képviselőit is figyelmeztetni arra: az elmúlt négy évben minden olyan európai uniós támogatású program, amely meghirdetésre került, mind lepályázásra került, mind többszörösen, mind sikeres. Akkor, kérdezem, miről beszélünk. Tudnak Magyarországon pályázatot készíteni? Igen, tudunk, jó pályázatot. Azt természetesen lehet mondani, hogy kicsikét túlzott az idő, míg az elbírálásra kerül - ez is természetes, hisz nem akarjuk visszafizetni, mint ahogy azt a görögök vagy mások teszik. Természetesen arra törekszünk és arra törekednek, hogy ezek leszűkítésre kerüljenek.

Egy tény: ebben a programban kiemelt feladatot kap a humán erőforrás operatív program. Ez természetes, mert Magyarország fejlődése mindenképpen annak a függvénye, hogy az általános iskolától az egyetemi szintekig mire vagyunk képesek. Ne felejtsék el: az előző évszázadnak azok az országok voltak a nyertesei, amelyek a tudásra alapoztak, és ha Magyarországon belül is megnézzük, hogy a különböző századainknak melyek voltak az eredményes időszakai, mindig azok, ahol a tudás valamilyen formában utolérhető volt.

De szeretnék a saját területemre, az agráriumra visszautalni bizonyos mértékben. Font képviselő úr mindig a riogatásról és a mellébeszélésről volt híres. Kedves képviselőtársam, ha valahol megtették, akkor a minisztérium megtette azt, hogy az országot végigjárva különböző programokon hirdette meg azt, hogy miként ismerhetik meg az egységes mezőgazdaság- és vidékfejlesztési programot. Ehhez különböző vélemények kerültek be. Gráf miniszter úr... (Font Sándor közbeszól.) Gráf miniszter úr itt meghallgatta... - ön ugyan nem jött ide, mert ön csak akkor jelenik meg, amikor valahol kritikát akar megfogalmazni. Én nagyon szeretném azt, hogyha reálisak lennénk.

Az elmúlt négy évben a magyar mezőgazdaságban komoly fejlesztés történt, ezt még azok is elismerik, akik ímmel-ámmal fogalmaznak. De beszéljünk a jövőről! Én azt látom, hogy Magyarországon éppen a jövőt jelenti az, hogy a biomasszaprogramunk keretén belül egy új típusú területhasznosításra kerülhet sor. Gyakorlatilag Magyarországon elérhetjük ezt azzal, hogy versenyképessé tesszük a mezőgazdaságot.

Arról beszélünk, hogy miként tudjuk a termékeinket eladni. Kedves képviselő úr, az elmúlt három év az, amikor nem kellett problémázniuk a termelőknek azon, hogy el tudják-e adni a termékeiket, tudják-e értékesíteni. Megvan, biztosítottuk, mert a magyar mezőgazdaság mögött egy olyan kormány áll, amely a többletet is biztosította. Tessék mondani, szintén szeretném... (Font Sándor: Raktáron van 8 millió tonna!) Én nem szólok közbe. Az ön viselkedésére ez jellemző, de körülbelül ezen a szinten is van. (Szórványos derültség az MSZP soraiban.) Tehát azt szeretném mondani, hogy gyakorlatilag minden vállalkozáshoz kedvezményes hitelt tudtunk biztosítani.

Mit várok ettől a nemzeti fejlesztési tervtől? Azt, hogy hozzáadott érték alapján tudunk fejleszteni. Nem fanyalogni kell, hanem ténylegesen értékkel hozzájárulni. Én azt várom az ellenzéktől és Magyarország minden lakosától, hogy vegyük komolyan a következő hét évet. Eredményt érhetünk el, de ha azon munkálkodunk, hogy miként tudunk egymásnak ártani, akkor sokra nem jutunk.

Kérem, hogy mindannyian segítsük ezt a nemzeti fejlesztési tervet. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)