Felszólalás adatai

A rokkantnyugdíjak megvonása és az új ellátások összegének drasztikus csökkentése gyakorlatilag rokkant emberek tízezreit taszította a teljes kilátástalanságba. Az átlag 70 ezer forintos rokkantnyugdíj a felülvizsgálatok után egyik napról a másikra egy 27 900 forintos összegre csökkent, ráadásul a komplex minősítés szabályai is megszigorodtak, ami azt eredményezte, hogy olyan embereknek is javulhatott papíron a munkaképessége, akiknek az egészségi állapotában igazából negatív változás következett be.

A rehabilitációs albizottság elnökeként több bizottsági ülést is szenteltem a felülvizsgálatoknak és azoknak az emberi tragédiáknak, amelyeket ez az új rendszer, amelyet önök bevezettek, okozott. Mind ez idáig teljesen süket fülekre találtam a kormány részéről.

Most egy záró módosító van előttünk, ami azért elmozdulást jelent pozitív irányba, de azt hozzá kell tennem, hogy ez csak egy csepp a tengerben. Azt gondolom, hogy az 1. ajánlásban szereplő módosító javaslat szerint azt látjuk, hogy a rehabilitációs járulékban részesülőkre majd ezentúl más szabályok vonatkoznak, mint a többi igénylőre. Mit jelent ez tulajdonképpen? Azt jelenti, hogy a járadék lejárta után megállapított ellátást nem a minimálbér bizonyos százalékának alapulvételével kellene majd kiszámolni, hanem egy kedvezőbb szabály szerint. Ugye, a korábbi járadék 140 százalékát akarják alapul venni. Na most, az önök indoklásában az szerepel, hogy erre azért van szükség, mert sok esetben, miközben romlott az illető egészségi állapota, az ellátás összege a minimálbér alapulvétele miatt lényegesen kevesebb lett, mint a korábbi rehabilitációs járadék összege.

Erre igazából én csak azt tudom mondani önöknek, hogy jó reggelt kívánok. Rengeteg rokkant ember szembesült azzal a felülvizsgálata során, hogy az új rendszerben lényegesen alacsonyabb ellátást kap ugyanarra az egészségi állapotra vagy kifejezetten romló egészségi állapotra. Igen, rengeteg olyan ember van ebben az országban, akik stagnáló vagy romló egészségi állapotuk ellenére jóval kevesebb ellátást kaptak. Az önmagában pozitív, hogy erre a felismerésre most már a kormánypárt is ráébredt a rehabilitációs járadékosok esetén, de kérdezem én: miért nem gondolnak ugyanerre a többi rokkant ember kapcsán is? Az ő esetükben miért nem tartják igazságtalannak, hogy lényegesen csökken az ellátásuk, hangsúlyozom, egyik napról a másikra?

Számomra az is érthetetlen, hogy miért csak most jut eszükbe mindez, amikor már csak egy év van hátra, és kifutnak a rehabilitációs járadékok, mára pár ezer ember maradt a rendszerben, korábban viszont tízezrek voltak ebben a helyzetben, és a Lehet Más a Politika folyamatosan megpróbálta az önök figyelmét felhívni erre. Most ezeket az embereket, kérdezem én, akkor ki fogja kompenzálni.

Tehát összességében azt tudom mondani, hogy a Lehet Más a Politika támogathatónak tartja ezt a módosítót, mint ahogy az ajánlás 2. pontjában szereplő módosítót is, de meg kell jegyeznem, hogy akkor lettek volna ennyire szociálisan érzékenyek, amikor a törvényt megalkották két éve. Akkor és azóta sem akarnak hallani a fenti érvekről, egyéni élethelyzetekről és méltányosságról, és azt gondolom, hogy ez egy hatalmas kormányzási hiba az önök részéről. (Mile Lajos tapsol.)