A felszólalás szövege:

UNGÁR PÉTER (LMP): Tehát akármennyit olvassa fel az 1974-es Szabad Nép termelési jelentését, jelenleg egy ÉNO-ban egy gyógypedagógus 130 ezer forint nettót keres. (Németh Szilárd István folyamatosan közbeszól.) Tehát elmondhatja még hetvennégyszer, hogy mi hány százalékban… Államtitkár úr, kérem, próbáljon meg kulturáltan viselkedni! (Dr. Rétvári Bence: Neki mindig sikerül!)Továbbmegyek. A másik az, hogy amire én kérdeztem, az az, hogy felvetettem azt, hogy az autizmussal élő gyermekeket kihagyják a gyod pontrendszeréből. Bementek az Echo TV-be, itt elmondták, hogy politikailag hisztériát keltek, és milyen szörnyű minőségű ember itt mindenki, többek között egy civil szervezet is felszólalt ezzel kapcsolatban. Most beismerték az AOSZ-szal folytatott egyeztetést követően, hogy változtatásra szorul ez a pontrendszer.

Tehát akkor miért nem csináltak semmit fél évvel ezelőtt, az elmúlt fél évben? Miért nem csináltak semmit? Azért nem csináltak semmit, mert önöknek fontosabb az, hogy mindig maguknak legyen igaza, mindig be lehessen menni az Echo TV-be győzelmi propagandát mondani, mint hogy valódi magyar embereknek segítsenek. Ezért! (Taps az LMP padsoraiban.  Közbeszólás a Fidesz soraiból: Már nincs Echo TV!)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Szombathelyen az ellenzék 2018 októberében megmutatta, hogy képes győzni, László Győző lett az önkormányzati képviselő a Derkovitson, aki azóta is megmutatta, hogy hogy kell igazán önkormányzati munkát végezni. Ugyanakkor akkor sem számíthattunk arra, hogy Hende Csaba vezényletével a Fidesz szisztematikus munkát fog végezni azért, hogy Szombathelyen szétverje a saját többségét, és így az ellenzék az Éljen Szombathely Egyesület vezetésével többségbe tudott kerülni a szombathelyi képviselő-testületben.Már ez az új ellenzéki többség megmutatta, hogyan kell a szombathelyi emberek érdekében kormányozni a várost, hiszen önkormányzati bérlakásprogramot indított, több pénzt adott ebben a költségvetésben a játszóterekre, és ami a legfontosabb, ez a többség már el tudta intézni, hogy a Szombathelyen teljesen tarthatatlan út- és járdaviszonyokra több pénz jusson. Ezzel szemben Hende Csaba, a város országgyűlési képviselője egyetlenegy dolgot tudott elintézni: ez az, hogy pénzt kapjon a város egy olyan stadionra, amit nem akart, ezzel szemben más forrásokat nem tudott Szombathely városnak hozni az elmúlt időszakban. (Dr. Völner Pál: Autópályát kapott!)

Az a helyzet, hogy sokszor a Fidesz azt mondja, hogy azért kell rájuk szavazni az önkormányzati választásokon, mert ők tudják a fejlesztési pénzeket hozni. Ez zsarolás. Ezzel szemben arra kérem a Belügyminisztérium államtitkárát, hogy biztosítsa a szombathelyi embereket arról, hogy amennyiben úgy fognak dönteni, hogy véget ér az a Hende-Puskás-uralom, ami eddig Szombathelyet nem fejlesztette eléggé, és ezzel szemben Nemény András vezetésével az Éljen Szombathely Egyesülettel új városvezetést választanak, akkor a kormány együttműködő lesz, el fogja ismerni az emberek akaratát, és tudomásul fogja venni, hogy nem mindenhol mindig az történik, amit ők akarnak, és ha egy várost éveken át elhanyagolnak, éveken át egy ember a hűbérbirtokának tekinti, annak van következménye. Ezt a következményt októberben ki fogják mondani a szombathelyi emberek, önöknek meg egy feladatuk van: ezt elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm szépen. Ha itt imitálnánk, mintha a fideszes képviselők hozzászólnának ehhez a vitához, bár értelemszerűen nem fogják megtenni, akkor azt mondanák, hogy az volt ennek a döntésnek az eredeti értelme, hogy azt a rengeteg visszaélést, ami Magyarországon a rokkantnyugdíjrendszerrel történt, azt ezzel visszavessék. Az, hogy ez nem volt sikeres és nem vetették vissza a visszaéléseket, azt tulajdonképpen már a szociális kormányzat is belátja, hiszen azóta, ez után a döntés után még vagy huszonhétszer hozzányúltak ehhez az egész rendszerhez. Tehát azt összességében ők is belátták, hogy ez önmagában nem szolgálta azt a célt, amit ők szerettek volna. Ez azt szolgálta, hogy az államháztartást ezeknek az embereknek a hátán egyensúlyozták ki, egyszerűen itt akartak spórolni. Azon akartak spórolni, hogy ki hány százalékban, hogyan kap rokkantsági nyugdíjat, és az mennyibe kerül. Ez a véleményünk szerint elfogadhatatlan, az Alkotmánybíróság döntését egy jogállamban végre kell hajtani. Önöknek az a munkájuk, hogy ezt végrehajtsák, van egy kormányzati apparátus, és ezért az LMP támogatja Korózs Lajos képviselőtársunk javaslatát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Az a helyzet, hogy a tavalyi évben az otthonápolási díj rendezése kapcsán kialakult egy civil mozgalom, és ez a civil mozgalom sok politikai támogatással elért egy félsikert, ami az volt, hogy a gyermek otthongondozási díját 100 ezer forintra emelte a kormány az 58 ezer forint helyett. Ez egy helyes lépés volt, ez egy olyan lépés volt, amit már egy ideje meg kellett volna tenni.Két probléma van. Az egyik, hogy ennek az otthongondozási díjnak a növelésével kapcsolatban több civil szervezet, én is, illetve más ellenzéki politikusok is fogalmaztak meg kritikát, ami leginkább az autizmus, illetve más fogyatékossággal élő gyermekeknek a kizárásáról szólt ebből a megnövekedett díjból. Erre akkor azt mondta az Emberi Erőforrások Minisztériuma, hogy ez egy politikai hisztériakeltés volt, majd fél évvel később  legalább ez megtörtént  az éj leple alatt bejelentették, hogy módosítani fogják azt a pontrendszert, ami alapján elbírálják a gyermekek otthongondozási díját.

Ugyanakkor az ápolási díj kapcsán azok a változtatások, amiket követeltek a civil szervezetek és az érintett személyek, nem teljesültek teljességében. A legfontosabb probléma az, hogy a kormány csak a gyermekeiket otthon ápolók esetében emelte meg az otthongondozási díjat. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki nem a gyermekét neveli  és ez a jelentős többsége azoknak, akik otthongondozási díjban részesülnek , továbbra is 58 vagy 38 ezer forintot kap. Azt, hogy 58 ezer forint mire elég, legtöbbször fideszes képviselők szokták elmondani különböző interjúkban  szerintük , amivel szintén megmutatják, hogy nem feltétlenül Magyarországon töltik idejük jelentős részét.

De az a helyzet, hogy 58 ezer forintból nemhogy a pelenkát nem tudják megvenni az idős, demens hozzátartozóiknak, nemhogy nem tudják semmilyen fejlesztésre, vagy mondjuk, az Alzheimer-kór kialakulását késleltető foglalkozásra vinni vagy szállítani őket, hanem arra sem elég, hogy kipótolják azt az időt, amiért ez a díj eredetileg létrejött, ami a munkaidő elvesztését jelenti, ugyanis  és ez a filozófiai lényege a javaslatomnak  az otthonápolás egy munka. Ha azt nem végzi valaki otthon a szüleivel, házastársával, testvérével, akkor ezt a munkát a szociális szektoron keresztül fizetett, amúgy nagyon rosszul fizetett emberek munkaidőben végzik el.

Ráadásul, amíg ezt a gondoskodó munkát végzi az ember otthon, addig nem tud részt venni a munkaerőpiacon, és így nem tud kellő megélhetést keresni. Ez az a fajta munka, ez az a fajta gondoskodó munka, ami megalapozza azt, hogy az emberek, legtöbb esetben a férfiak ki tudjanak menni az elsődleges munkaerőpiacra és munkát tudjanak vállalni a piacon. Ez az a fajta munka.

Mert ezek miatt az emberek miatt  akik jelentős részben nők , akik otthon vannak és gondoskodnak az anyósról, édesanyáról, testvérről s a többi, a másik házastárs, a gyermek vagy valaki el tud menni és részt tud venni a munkaerőpiacon. Mégis ez az a munka, amit nem fizetünk ki.

Továbbmegyek: teljesen értelmezhetetlen dolgok is vannak az otthongondozást szabályozó törvényben. Azt, hogy valaki, aki törvényes gyámja egy gyermeknek, nem részesül az otthongondozási díjban, egyszerűen nem tudja az EMMI sem megmagyarázni. Leírják 65 ezer karakterben, hogy lorem ipsum, és ezt sokszor, de azt nem tudják megmondani, hogy miért tesznek itt különbséget a gyám és a szülő között.

Továbbmegyek: az, hogy a nagyszülő nem tud gyermek-otthongondozási díjra menni és egyszerre nyugdíjban részesülni, az meg olyan filléreskedés  költségvetési szinten szerintem az ötmilliárd forintot nem haladja meg , ami meg teljességgel érthetetlen.

Tehát itt van több tízezer olyan magyar ember, aki elvégez egy munkát 0-24 órában, nincs szabadidő, nem lehet szabadságolni, nem váltják le, nincs másik műszak, kap 58 ezer forintot. Itt, ha nagyon nyomást érez magán Rétvári államtitkár úr, mert egy nap huszonhétszer kell végighallgatnia, akkor bejelentenek egy 10 százalékos emelést, ami semmire sem elég, hiszen mindannyian tudjuk, hogy 58 ezer forintnak mennyi a 10 százaléka. Ezek az emberek nem kapják meg azt a minimumot, ami járna azért a munkáért, amit végeznek, ez pedig a minimálbér lenne.

Egyetértettünk a kormánnyal abban, hogy a fokozatosság elvét lehet érvényesíteni, és a gyermekek otthongondozási díjánál az, hogy először 100 ezer forintra, majd 2022-re az akkori minimálbér szintjére érjen el, helyes volt, de nem tudják megmagyarázni, hogy ez a nem gyermeküket, tehát egyéb hozzátartozójukat otthon ápoló embereknél miért nincs így, és azt sem tudják megmagyarázni, hogy miért kell különböző, teljesen értelmezhetetlen, adminisztratív butaságokkal embereket kizárni a gyermekek otthongondozási díjából.

(Kovács Sándor felé:) Én arra kérem az egy szem fideszes képviselőt, aki részt vett ezen a vitán, hogy gondolja végig azt, hogy az ő körzetében hány olyan ember él, aki 38 meg 58 ezer forintot keres egy olyan munkáért, ami mindannyiunk megbecsülését érdemli. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Először is szeretném megköszönni az összes frakció támogatását. Itt Demeter képviselőtársam felvetette, csak hogy még valamiről képviselő urat tájékoztassam, aki mégiscsak a Bárczi Gusztávon végzett, hogy jelenleg az is van valamiért még a gyermekek otthongondozási törvényében is, hogy ha valaki több gyermeket ápol, például ikreket  ahol nagyon sokszor a genetikai rendellenességek miatt mind a két esetben van fogyatékosság , egy összeget kap, tehát nem kapja meg a két összeget. Erre az volt az érvelése az EMMI-nek, hogy azért nem kapja meg a két összeget, mert már egyet megkap azért, mert kiesett a munkaerőpiacról, tehát nem kell még egyet. Na most, azt belátni nem kell mérhetetlen filozófiai alapműveltség, hogy két gyermeknél kétszer kell kifizetni a fejlesztőpedagógiát, kétszer kell elvinni, kétszer kell anyagot vagy valamilyen eszközt vásárolni, tehát nagyobb a költség két gyermeknél. Ezt még kihagytam az előző alkalommal.

Összefoglalva annyit szeretnék elmondani, hogy természetesen az állam, és nincs is ilyen elvárásunk, nem fogja tudni tökéletesen a munkaerőpiacról való kiesést soha pótolni, de nem is kell. Az kell, hogy ezek az emberek érezzék, hogy megbecsüljük azt, amit csinálnak, elismerjük, hogy ez egy munka, és ha már a kormányzat önmagát keresztényszociális kormányzatnak tartja, akkor a jóléti állam mint a valaha legnagyobb keresztényszociális találmány alapján elmondjuk ezeknek az embereknek anyagi megbecsültség mellett, hogy ugyanolyan értékes munka az, amit ők végeznek, mint amit valaki végez az elsődleges munkaerőpiacon. Erről szól ez.

Igen, itt forintokról van szó és emberek mindennapos megélhetéséről, de ennél többről is: arról, hogy milyen országban szeretnénk élni, arról, hogy olyan országban szeretnénk élni, ahol azoknak a munkáját elismerjük, akik gondoskodó munkát végeznek, legyen ez otthon vagy legyen ez állami intézményben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokban.)

UNGÁR PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Én azzal a kérdéssel kezdeném, hogy hol van ennek a törvénynek a politikai megrendelője, hol van Hende Csaba. Hol van az az ember, aki úgy látszik, hogy vagy egy törvényen keresztül, vagy pedig, mondjuk, a Magyar Demokrata Fórum esetében árulással tud politikai pozíciót szerezni? Az a helyzet, többször emlegette ezt a frakcióvezető úr meg Kósa képviselő úr is, hogy önök valami időközi választásra számítanak.

(13.20)

Elképzelhető, hogy ez azért van, mert majd Hende Csaba indul Szombathelyen polgármesterjelöltként, és akkor lenne időközi. Ez sajnos… (Dr. Völner Pál: Ott nincs mentelmi jog!) De az időközin, az országgyűlésin, ott van! (Dr. Völner Pál: Nincsen!) A lényeg, hogy a polgármester-választás után nem fog tudni időköziben indulni senki, mert a polgármester-választást minden valószínűség szerint önök el fogják veszteni, tehát nem lesz ilyenre lehetőség. (Nacsa Lőrinc: Mi köze van ennek a mentelmi joghoz?  Dr. Völner Pál: A mentelmi jog a téma!  Az elnök csenget.)

Az a helyzet, hogy önök úgy tesznek, mintha valamilyen hatalmas jogi hiátust, ami szörnyű dolgokat okozott Magyarországnak, akarnak kiküszöbölni. Négy hétig állt Czeglédy Csabával szemben az eljárás e miatt az egész hajcihő miatt (Dr. Völner Pál: Megszűnt!), úgy, hogy már négy évig folyt előtte. Négy hét, négy év! Nem gondolom, hogy a magyar jogszolgáltatást, ami amúgy önök alatt is híresen gyors lett, és tényleg, évek alatt bármilyen ítélet megszülethetett, pont ez a négy hét az, ami olyan rettenetes módon hátráltatta abban, hogy végeredményre jusson.

Az a helyzet, hogy önök ezt az embert nagyon nem szeretik (Dr. Völner Pál: Ti szeretitek!), ezért hoztak egy törvényt. Ez egy személyre alkotott törvény, onnan lehet tudni, hogy Kósa képviselő úr az expozéjában hetvennégymilliárdszor kimondta Czeglédy Csaba nevét. (Dr. Völner Pál: EP-képviselőjelölt volt!) Ha arról szólt volna ez a törvény, hogy a mentelmi jog rendszerén változtassunk, mert ez nem jó vagy az nem jó, akkor nem kellett volna egy korábbi önkormányzati képviselő nevét kimondaniuk hetvennégyszer. Ez egy személyre szabott törvény, ami azért van, mert önöket valaki zavarja politikailag.

És ne mondják azt, hogy nem egy meglepő dolog, hogy tegnap lett ez az ember képviselőjelölt az egyik szombathelyi körzetben újra, ma meg arról kell beszélnünk, hogy hogy lehet miatta egy törvényt módosítani! Ráadásul ennek értelemszerűen, hogy ez az önkormányzati választások előtt van, van valami jelentősége, hiszen most az önkormányzati választások jönnek. Én értem, amit államtitkár úr majd itt akar mondani (Dr. Völner Pál: Köszönöm.), de ha önök a mentelmi jog rendszerét így rendszerszinten, holisztikusan át akarnák alakítani, mert a nálam sokkal több éve itt ülő képviselőtársamnál annyi tapasztalat gyűlt fel, hogy ezt el akarják mondani, miért most van itt erre az idő? Miért az önkormányzati választásokkor? Miért a szombathelyi összefogás bejelentésének a másnapján? Azért, mert ez Hende Csaba politikai megrendelésére történik, azért, mert Czeglédy Csaba több embert buktatott meg a szombathelyi városházán, alpolgármestereket s a többi.

Szóval, az a helyzet, hogy ez a törvényjavaslat személyre szabott, arról szól, hogy tudnak egy intézményrendszert úgy korlátozni, hogy utána bárkivel szemben bírósági eljárás után meg lehessen tagadni azt, hogy elinduljon egy választáson. Ezért ez nem egy jó törvényjavaslat. Ráadásul ez egy olyan törvényjavaslat, ami az önök gyengeségéből és az önök félelméből jön. Az a helyzet, hogy nem lehet sehol Magyarországon azt megcsinálni, hogy van egy-két ember  vannak itt az ülésteremben páran, akik a választókerületekben ezt szeretik , ki is mondják páran, hogy ebben a városban vagy ebben a választókörzetben nem lehet, hogy bármi úgy történjen, hogy ő ne tudjon róla. Ezek független magyar emberek által lakott városok, élő magyar emberek által lakott települések és nem az önök hűbérbirtokai, ahol, ha nem tetszik, hogy valaki mit mond vagy nem tetszik, hogy valaki mit csinál, akkor utána törvényt módosítanak, vagy utána kirúgják a feleségét mint óvodapedagógust.

Ez nem fog így tovább működni. Előbb-utóbb  azt hiszem, „a víz az úr!” az ideillő művészeti utalás  ennek vége lesz. Azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr szokta ezt így mondani, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, azt hiszem, ez meg a szólásmondás. Tehát ha önök személyre szabottan kezdenek el jogot módosítani, ha önök emberekre szabottan kezdenek el törvényeket módosítani, akkor mi lesz, amikor ellenzékbe kerülnek? Akkor mi fog történni? Akkor marad ez az egész rendszer ugyanúgy, minden rendben lesz? Énszerintem, ha önöknek van egy politikai problémájuk ezzel az emberrel, előfordult már ilyen a magyar politikatörténetben, erre van a választás, ott biztos fog indulni a Derkovitson egy fideszes jelölt, akkor ővele meg kell hogy mérkőzzön, és akit a választók bizalommal ruháznak fel, annak kell a választókat szolgálni. (Dr. Völner Pál: Börtönből kell választani őket, ja!)

Ez ilyen egyszerű. Nem kell erről törvényt hozni, nem kell hetvenkilencszer elmondani ennek az embernek a nevét, nem kell semmi, nézzük meg, ki nyeri meg azt a konkrét körzetet, az fogja eldönteni azt, hogy kinek van legitimitása Szombathelyen és nem az, hogy önök itt milyen törvényeket hoznak, nem tudom, hányan. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

UNGÁR PÉTER (LMP): Én csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy van egy törvény, aminek a vitájában elmondták egy korábbi önkormányzati képviselő, jelenleg önkormányzatiképviselő-jelölt nevét hetvenhétszer. Az önkormányzati választás előtt vagyunk, ezért valószínűsítem, hogy ennek az egésznek köze van az önkormányzati választáshoz. (Nacsa Lőrinc: Semmi köze!) Szerintem ez a sok egybeesés rávilágíthat arra, hogy ennek van köze az önkormányzati választáshoz és ahhoz, hogy Hende Csaba szisztematikus munkával szétverte a saját többségét Szombathelyen. (Nacsa Lőrinc: Nincsen!) Amiért lehetnek önök mérgesek…  nem tudom, hogy miért ránk mérgesek, mert ebben csak örülni tudtunk neki, segíteni nem. De az a helyzet, hogy ennek az egésznek köze van egymáshoz, ahhoz, hogy jön az önkormányzati választás és ahhoz, hogy önök nem állnak jól Szombathelyen az önkormányzati választással kapcsolatban. Különben miért mondták volna ki ennek az embernek a nevét, ha csak rávilágított valami nagy strukturális problémára, ami a tanult kollégáknak most ebben a pillanatban jutott hirtelen az eszébe, akkor miért kellett ennek az embernek a nevét hetvennyolcszor elmondani? Lesz egy önkormányzati választás egy körzetben, ott állítanak egy jelöltet, és meglátjuk, hogy ki fog felülkerekedni. Így lehet kulturáltan, mondhatni, polgári módon lerendezni ezt a konfliktust, nem pedig úgy, hogy amúgy Böröcz képviselővel szemben mintha már jogi eljárást is kezdeményezett volna Czeglédy Csaba a különböző sajtótájékoztatók, illetve hasonló mondatok miatt (Dr. Völner Pál: Milyen jól értesült!), nem pedig úgy, hogy egy törvényjavaslat vitájában csinálják ezt. Úgyhogy én csak arra kérem önöket, ha nagyon érdekli önöket, hogy Czeglédy Csaba megbukjon Szombathelyen, menjenek el a Derkovitsba szórólapozni a fideszes jelölt mellett, az ennek a módja, nem ez a törvény.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Az a helyzet, hogy tudományos kutatás szerint a Duna Európa legszennyezettebb folyója az antibiotikum- és egyéb gyógyszermaradványok tekintetében. A Duna felső szakaszán egy osztrák kutatás öt hatóanyagnak több mint a tízszeresét találta a megengedettnek, ezzel komoly fertőzést mutatva ki. Tudományos tény az, hogy mind a termékenység csökkenéséhez, mind pedig egyéb egészségügyi kockázatokhoz, többek között a kemoterápiának a sikertelen végzéséhez vezethet a túlzott antibiotikum, ami benne marad a vízben. Azt is tudjuk, hogy jelenleg nincs felkészülve erre a gyógyszereknek az engedélyeztetése, hiszen csak az emberi testben maradás idejéig vizsgálják az antibiotikum hatásait egy gyógyszernél, amikor engedélyezik, nem vizsgálják a környezeti hatásokat.

A következőket kérdezném ebben a tekintetben. Vane bármilyen olyan intézmény, felelős hatóság, amely koordinálja, ellátja a magyar vizeket, illetve ivóvizeket, hogy nincse bennük túlzott mértékű antibiotikum- vagy egyéb gyógyszermaradvány? Tervezneke bármilyen intézkedést annak érdekében, hogy ezt a súlyos problémát kiküszöböljék? Illetve vane bármilyen széles spektrumú vizsgálata annak, hogy a gyógyszerek engedélyeztetésénél a környezet-egészségügyi szempontot is figyelembe vegyék, különös tekintettel arra, hogy az antibiotikumok által okozott baktériumok egyre inkább antibiotikumrezisztensek, egyre több fertőzést okoznak, és egyre nagyobb egészségügyi kockázatot jelentenek, akár olyan mértékben, hogy olyan fertőzések, amiket korábban legyőzöttnek hittünk, visszatérhetnek sokkal agresszívebb formában?

Tehát az a kérdésem összességében, hogy az antibiotikummaradványokkal, illetve a gyógyszermaradványokkal kapcsolatban vane bármilyen konkrét terve a kormánynak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Szeretnék egy idézettel kezdeni: „Kérem, gondolják át a módosító indítványainkat kellő empátiával. Gondoljanak arra még egyszer, hogy minden mai kormányzati költségvetési hiba itt, a szociális szférában fog lecsapódni, és ha ezt a hálót egyébként is rombolják, akkor mi lesz majd a lecsúszó tömegekkel”. Ezt nem Soros György, nem Gyurcsány Ferenc, hanem a Fidesz képviselője mondta 2006-ban akkor, amikor a szociális bértábla duplázására vonatkozó módosítóját nem támogatta akkor a kormánytöbbség. Kérem, gondolja ugyanazt Rétvári államtitkár úr, amit a politikai közössége gondolt tizenpár évvel ezelőtt.Jelenleg is folyik a szociális szektor érdekképviseletével a tárgyalás. Ennek ellenére nem látjuk, hogy konkrétan milyen eredményei lennének. Mielőtt felolvassa az államtitkár úr azt a termelési jelentést, amely 10-15 százalékos pótlékokról szól, szeretném egy kicsit tájékoztatni, hogy a propagandán túli magyar valóságban, a létező magyar szociális szektorban milyen bérek vannak. Kezdjük azzal, hogy a 200 ezer nettót kevesebb mint 15 százaléka lépi át a szociális szektorban dolgozóknak, és ők is vagy akkor, ha két-három gyermekük van, vagy pedig akkor, ha már 30 év munkaidő legalább volt.

De szeretnék még a való világból példákat mondani. 171 ezer forintot keres ma egy megyei jogú városban  ez egy valós fizetési papír alapján van  32 éves munkaviszony után egy diplomás ápoló.

Egy diplomás ápoló 38 év munkaviszonnyal túlórákkal tud 210 ezer forintot keresni havonta. Középfokú végzettséggel rendelkező ápoló 9 év munkaviszony után 189 899 forintot keres. 9 év tapasztalattal szociális munkás diploma plusz szakirányú továbbképzés után nettó 181 ezer forintot keres ma Magyarországon. Egy szakápoló 28 év munkaidő után 195 ezer forint nettót; egy szociális munkás főiskola plusz szakvizsga végzettséggel, éjszakai és ünnepnapi munkavégzés után, 14 év munkaviszony után 198 ezer forint nettót keres. Itt egy fizetési papír egy létező, Magyarországon valóban a Magyar Nemzet és az Echo TV univerzumán kívül létező szociális munkás fizetési papírja, ő 187 ezer forintot keres úgy, hogy szakirányú végzettsége van, de csak azért keres ennyit, mert munkaidőpótlékot kap azért, mert ünnepnapokon, illetve hétvégéken dolgozik. Tanult kollégám kiszámolta, hogy ha nem lennének meg a pótlékok, mennyit keresne. Ez 158 ezer forint nettó lenne. Az a helyzet, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján ez 2019. március, úgyhogy államtitkár úrnak remélhetőleg ezzel nem lesz problémája, hacsak nem ez már a központi Soros-hivatallá lépett elő, és ők is hazudnak.

Jelenleg a szociális ellátásban dolgozók munkabére átlagos nettó 170 ezer forint. Még az egészségügyi ellátásban is 340 ezer forint a dolgozók átlagbére. Az sem sok, de azért lényegesen több, mint ami a szociális ellátásban van. Az a helyzet, hogy önök ágazati pótlékot emeltek csupán, és ezek teljesen összevissza vannak. Ez komoly bérfeszültséget okoz. Vannak olyanok, akiknél 18 év munkaidővel több a pótlék, mint másnak, akinek 22 év munkaidő után, azért, mert ezt minden költségvetésben külön emelik. Ráadásul, mivel ekkora a különbség az egészségügy és a szociális szektor között, a szociális szektorból elszívó hatással van az egészségügyi szektor, és egyre nehezebb idősek otthonában, értelmi fogyatékosok nappali otthonában vagy egyéb jellegű szociális intézményben munkaerőt találni.

Nyugat-Magyarországon olyan szintű munkaerőhiány van, és ez azért van, mert ha elmegy egy szociális dolgozó 30 kilométerrel arrébb Ausztriába szociális dolgozóként dolgozni, akkor többet keres, mint az a nyugat-magyarországi intézményvezető, aki az ő intézményét vezette. Ez a helyzet ma Magyarországon.

Azt kérem, hogy amikor államtitkár úr válaszol, ne nekem válaszoljon, ne a szokásos fideszes paneleket mondja, hanem mondja el ezeknek az embereknek, akiknek a valós fizetését mondtam el, hogy mikor fogja őket a magyar kormány megbecsülni. Egy nagyon-nagyon fontos munkát végeznek, talán az egyik legfontosabb munkát végzik az állami szektorban, és nem keresnek sokszor többet, mint a garantált bérminimum. Tehát mondja el, hogy milyen konkrét emelések lesznek, és ezek az emelések hogy fogják például annak a magyar állampolgárnak a béreit olyan színvonalúvá tenni, amit megérdemel, akinek a fizetési papírját megmutattam.

Ezek az emberek nem pártpolitikai ügyek, arról szólnak, hogy megbecsüljük ezt a szektort, ezt a szektort, amit sem önök a korábbi kormányban, sem az első Orbán-kormány nem becsült meg kellően. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Először is, Schmuck Erzsébet képviselőtársam elmondása alapján itt egy vita kerekedett arról, hogy az LMP-frakció a) ha jól értettem, nem ültet kellő számú fát, b) nincs semmi baj az autóiparral, minden a legnagyobb rendben van. Erre reagálnék pár gondolat erejéig.Először is, az autóipar abból a szempontból biztosan nincs rendben, hogy már a kormány is elismerte azt, és a költségvetés kapcsán is elmondták, hogy tartalékot kell képezni, mert a világgazdasági konjunktúra után valószínűleg világgazdasági dekonjunktúra következik, és jönnek az ínséges idők. Ilyen időben az első dolog, amit egy család nem vesz meg, ha elesik fizetéstől, az az autó lesz. Az autóipar a leginkább kiszolgáltatott a világgazdasági tendenciáknak, ezért azok a térségek, városok, amik az autóiparra vannak szinte egyedülállóan fölfűzve gazdaságilag, hatalmas problémában lesznek akkor, ha egy világgazdasági lassulás jön, és kevesebb autót fognak venni. Tehát ebből a szempontból biztos nincs rendben az autóipar. Abból a szempontból sem, hogy az autóipar alapvetően a klímaváltozást okozó üvegházhatású gázoknak az egyik legnagyobb kibocsátója, és gondolom, képviselőtársam is azt gondolja, hogy az unokáinak meg az unokái unokáinak is olyan Földet kell hagynunk, ahol boldogan fel tudják nevelni majd az ő gyermekeiket is; bár azt hiszem, hogy itt már nyolc generációt mondtam egyben, bár nem ez volt a szándékom.

Továbbmegyek: a faültetés kapcsán annak a politikai közösségnek a részéről az ilyet elvárni, amelyik körülbelül Budapest területén több fát irtott ki, mint az előzők együttesen, nem feltétlenül jó gondolat. Az a helyzet, hogy ha csak a Liget-projektre gondolok vagy az Orczy-kertre, vagy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felújításánál kivágott fákra, ezek nem feltétlenül jó dolgok. És ugye, ha egy fát kivágunk, ültetünk egy másik fát, mire az a fa akkora lesz, és annyi oxigént tud kibocsátani, mint egy öregebb fa, amit kivágtunk, az sok idő. Erre a biológiai egyenletre még felhívnám szíves figyelmüket.

De akkor rátérnék a költségvetés lényegi részeire. Én olyan dolgokról szeretnék beszélni, amik alapvetően nem feltétlenül nagy összeget jelentenek, de mutatják azt, hogy a kormánynak ki számít, illetve ki nem számít a költségvetés területén. Az egyik legnagyobb probléma, és ezzel kapcsolatban nyújtottam is be költségvetési módosítót, az az, hogy nincs külön, és nem lett  és örülök, hogy az EMMI államtitkára itt van, és esetleg tud erre reflektálni, amit itt mondok , nincs külön az ifjúságpszichiátriára elkülönítve forrás a költségvetésben. Ez azért egy nagyon súlyos probléma, mert az ifjúsági korosztályban, ami 12-17 év között van, tízből egy gyermeknél, ifjúnál diagnosztizálható valamilyen mentális betegség. Népbetegségeknek számít az ADHD, tehát a hiperaktivitás, figyelemzavar, illetve a depresszió és sajnos egyre inkább a szenvedélybetegségek. Az a helyzet, hogy ez azért is, ha csak nagyon lelketlenül nézzük, azért is nagyon fontos, hogy ennek külön figyelmet szenteljünk, és ezekre költségvetési forrást áldozzunk, hogy már ebben a korosztályban kezeljük ezeket a mentális betegségeket, mert ha akkor ráköltjük ezt a pénzt, utána adót fognak befizetni, nem pedig az adóforintjainkba fog kerülni az egyre súlyosabb állapotuk kezelése felnőttkorukban.

Az öngyilkosság a 15-24 évesek korcsoportjában a második vezető halálok Európában. Az öngyilkosság nagyon sok mentális betegségnek a szomorú végkifejlete, ezért mindent el kell követni, hogy ezek ne történjenek meg, és ez ellen igenis egy ifjúságpszichiátriai centrum létrehozásával lehet tenni. Azért fontos ez, mert speciális jellegű a legtöbb mentális betegségnek a kórképe 12-17 év kor között, ezért azokat a 12-17 év kor közötti speciális kórképeket egy speciális intézményben, külön felügyelet alapján lehet a leghatékonyabban kezelni, ebben szakmai konszenzus van. És hogy ne borítsa meg ez a magyar költségvetés egyensúlyát, van ugye, a Magyarságkutató Intézet, amit szintén az EMMI alapított azért, idézem, hogy: „a múltunk kutatásával a jövőt megalapozzuk”, ez így van, a múltunk kutatásával alapozzuk meg a jövőt, de azok az emberek, akik a jövőnket adni fogják, akik most ifjak, azoknak nagyon fontos viszont, hogy legyen valahová fordulniuk mentális, egészségi állapotuk tekintetében. És pont abból az összegből, amit a Magyarságkutató Intézetre szánunk, abból tökéletesen kijönne egy ifjúsági pszichiátriai központ. Nem is kéne onnan elvenni, csak összehasonlítottam, hogy mekkora összeg.

Úgyhogy remélem, meg fogja fontolni az EMMI ezt a módosítómat, és remélem, hogy lesz ifjúságpszichiátriai centrum Magyarországon. Ez az egyik.

A másik, ami egy… (A hangosítás megszűnik.)

ELNÖK: Képviselő úr, elment a hang.

UNGÁR PÉTER (LMP): Ez miért történt?

ELNÖK: Ezt nem tudom. Megnézi?

UNGÁR PÉTER (LMP): Most már jó? (A hangosítás működik.) Köszönöm szépen. Szóval, a másik, ami viszont teljesen megalázóan alacsony összeg, és egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért nem nőtt, az Afázia Egyesület költségvetési támogatottsága évek óta 9 millió forint, tehát még csak az infláció mértékével sem emelték. Ez ráadásul egy olyan egyesület, ami állami feladatot végez el. Ugye, az afázia a sztrók után a beszédközpontban okozott zavar, ami azt jelenti, hogy az ember belül úgy érzi, hogy tud beszélni, de a szavakat nem tudja megformálni. Ez a sztrók egyik leggyakoribb következménye. Az a helyzet, hogy a tb jelenleg körülbelül 3-4 alkalmat ad a logopédiába, tehát támogat a tb, pedig itt féléveken, éveken át tartó, heti több logopédiaalkalom kell, ezt biztosítja az Afázia Egyesület, illetve zeneterápiát és a többi. 9 millió forintjuk van, ez egy nevetségesen alacsony összeg erre a feladatra, amit ellátnak. Eleve központjuk azért van, mert az egyik önkormányzat adott nekik ilyen központot. Én azt gondolom, hogy ezt jelentősen emelni, nem döntené be a magyar költségvetést, és szintén egy nagyon fontos dolog. Ismételten mondom, állami feladatot végez el ez az egyesület, és olyan állami feladatot, amit más nem nagyon végez el ma Magyarországon.

Még visszatérnék, kicsit kapcsolódva az előző ifjúságpszichiátriához. Van egy módosítás is, ami a költségvetésre hatással van: 16 évről 12 évre levitték azt, hogy hogy kerülhet be valaki a felnőtt-szenvedélybetegekhez, tehát a rehabilitációs központba, magyarul. Na most, ez is mutatja azt, amiről az előbb beszéltem, hogy a szenvedélybetegség egyre fiatalabbakat érint, egyre nagyobb arányban. Erre is reagál az EMMI ezzel a módosítással. Az a helyzet, hogy ez nem jó feltétlenül. Nem mondjuk azt, hogy kell külön intézmény akkor, ha mondjuk, egy szenvedélybeteg 12-16 év között van, de legalább külön részleg kéne. Nem tesz jót az ő gyógyulásuknak az, ha felnőtt-szenvedélybetegekkel vannak együtt, ugyanis nem feltétlenül a jó viselkedésmintákat látják. Ezért nekik külön részleg kéne, és ismételten erre, a szenvedélybetegség ifjúsági kezelésére külön elkülönített forrás kéne az EMMI-től. Remélhetőleg az erre irányuló módosítást is be fogják fogadni, és ezt is módosítani fogják.

Ami az egyik legsúlyosabb probléma ebben a költségvetésben, és erről is van módosító javaslat, az a szociális bértábla rendezetlensége. Jelenleg is folyik a tárgyalás a szociális szektor képviselői, szakszervezeti képviselői, illetve az EMMI között. Nem tudjuk pontosan még, hogy mi a végeredmény. Több  hogy mondjam?  a párbeszéd, lehet, hogy egy eufemizmus, de valamit folytattunk Rétvári államtitkár úrral ez ügyben többször ebben a teremben, ő mindig elmondta, hogy nincs itt semmi látnivaló, és jól keresnek Magyarországon a szociális munkások, és különben is „Gyurcsány Ferenc meg Soros György”. Ezzel szemben az a helyzet, hogy jelenleg nagyon kevés azon szociális dolgozók száma, akik 200 ezer forint nettó fölött keresnek. Ezek általában azok az emberek, akiknek 2-3 gyermekük van, és ezért adókedvezményben tudnak részesülni, ráadásul több év munka után, tehát akárhány évet töltenek el a munkában, tulajdonképpen nem tudnak rendesen megélni abból a bérből, amit ez a szektor nyújt nekik. Pedig egyre nagyobb szükség lesz erre a szektorra az elöregedő magyar társadalom miatt. Ezt szintén, azt, hogy erre a szektorra egyre nagyobb szükség van, Varga Mihály a költségvetési expozéjában el is mondta maga.

(16.50)

Mégis, azok az emberek, akik ezzel az elöregedéssel vagy ennek a következményeivel foglalkoznak, nem kapnak megbecsülést bér formájában Magyarországon. Ismételten ez egy konkrét fizetési papír, egy konkrét, létező szociális dolgozótól, aki több mint tíz év munkaidő után 187 460 forint nettót keres, ráadásul úgy, hogy ebben benne van a hétvégi pótlék meg az ünnepnapokon való dolgozás pótléka. E nélkül 160 ezer forint körül lenne a nettó bére ennek a szociális munkásnak, akinek itt a manifeszt fizetési papírja (Felmutatja a dokumentumot.), tehát ez valószínűleg nem hazudik. Ráadásul a KSH elmondása alapján, amiket gondolom, szintén nem vonnak kétségbe, 270 ezer forint a szociális dolgozók átlagbére, ez nagyon kevés. Lenne a költségvetésben tér arra, hogy ezt módosítsuk.

Arról szól egy költségvetés, hogy mit tartunk fontosnak, a kormány kiket tart fontosnak, mit tart fontosnak. Látszólag a gondoskodó munkát nem tartja fontosnak, sem azoknak nem ad kellő anyagi megbecsülést, akik otthon folytatnak ápolómunkát, sem azoknak nem, akik intézményekben teszik ezt.

Amúgy még az is  feltételezem, ha államtitkár úr reagál, el fogja mondani , hogy 40 százalékkal emelkedtek a bérek ebben a szektorban is iksz év alatt. Elképzelhető, hogy ez így van, az a helyzet ugyanis, hogy ezek a garantált bérminimum emelkedése miatt emelkedtek. Hatalmas bérfeszültséget okoz egy szociális intézményben az, hogy a szakirányú végzettséggel rendelkező, rettentő lelki stresszben és fizikai megerőltetésben lévő ápoló kevesebbet vagy szinte ugyanannyit keres, mint annak az intézmények a gépkocsivezetője. Én nem a gépkocsivezetőtől akarom elsajnálni ezt a pénzt, csak azt mondom, hogy igenis egy szociális dolgozónak, aki 0-24-ben rengeteg lelki teherrel embereket a végnapjaiban ápol, igenis többet kell keresnie, igenis kell annyit keresnie, hogy abból tisztességesen meg tudjon élni. Ebben a szektorban van az egyik legnagyobb elvándorlás, és ebben a szektorban, főleg Nyugat-Magyarországon, egyre nehezebb már a törvényi kereteket feltölteni a szociális szektorban.

Ezzel kapcsolatban is adott be az LMP-frakció egy költségvetési módosítót. Egyre csökkenő, de azért jelentős bizalommal vagyok afelé, hogy a kormánytöbbség ezt el fogja fogadni, és így végre fogjuk tudni emelni a szociális dolgozóknak a bérét.

Ráadásul a szociális dolgozók bére szintén nem okozna súlyos költségvetési problémát, ezt azért alapvetően 200 milliárd alatt lehetne rendezni. Nem akarok belemenni egy populista versenybe, hogy honnan lehetne ezt a pénzt elvenni, de mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy a szociális munkások melyik sornál érnek többet. Igazából ezt szerintem kollektíven, párbeszéd alapján is meg tudnánk állapítani esetlegesen.

Az a helyzet, még a bértáblának egy nagy problémája, hogy részben pótlékok alapján emelik, amikor emelik ezt a bért. Ez egy kiszolgáltatott dolog, mert ez minden évben más. Az is bérfeszültséget okoz, hogy van egy szociális dolgozó  csak példát mondok, tehát ilyen részletesen ezt nehéz tudni , aki több elvégzett munkaév után kevesebbet keres, mint akinek kevesebb munkatapasztalata van, mert abban a konkrét költségvetésben más pótlék lett megállapítva. Tehát összességében rengeteg bérfeszültséget okozó rossz, és főleg ez a valódi, legnagyobb probléma, hogy nagyon alacsony bérezése van a szociális dolgozóknak Magyarországon.

Azt még mindenféleképpen hozzá kell tenni, és ez a bérfeszültség másik része, hogy nem feltétlenül indokolt, és nagyon sok európai országban ez nincs is így, hogy külön van a szociális, a pedagógus- és az egészségügyi bértábla. Nem feltétlenül kell ezeket külön kezelni. Nagyon sok határterület van. Tulajdonképpen a szociális szektornak egy jelentős része, az idősgondozás, ami fajlagosan az egyik legnagyobb része ennek, az tulajdonképpen egy határterület az egészségügyi ellátással, ugyanis nagyon sok olyan tevékenységet végeznek az ápolók, hogyha államtitkár úr eljön velem intézménylátogatásra egy intézménybe, akkor elmondják, hogy nagyon sok hasonló munkatevékenységet végeznek ezek az emberek. Tudom, hogy a kormány azoknak, akik az egészségügyi szektorral megegyező bérezést kapnak… Volt egy ilyen, ez 4 ezer emberre vonatkozik körülbelül, tehát 12-13 ezer ember kiesett ebből. Ráadásul azt nem értem, tehát örülnék, ha államtitkár úr megvilágítaná ezt, hogy végzettségalapon miért nincs egységesítve a három bértábla. Tehát ha már ugyanazt a végzettséget kell megszerezni sokszor, vagy nagyon hasonlót, mondjuk, egy főiskolai végzettséggel vagy diplomával rendelkező szociális munkás miért nem tud annyit kapni, mint egy diplomával rendelkező vagy szakirányú képzettséggel rendelkező, egészségügyi bértábla szerinti dolgozó? Tehát ez szerintem egy kifejezetten fontos kérdés.

Mondom, több szomszédos országban például ez úgy van megoldva, hogy az egész három egyben van kezelve. Mondok egy konkrét példát, hogy plasztikusabban megvilágítsam. Az értelmi fogyatékosok nappali otthonába nehéz fejlesztő gyógypedagógust szerezni, mert ott a szociális bértábla alapján kapná a bért. Egy speciális iskolában, amely SNI-s gyermekeknek van, mondjuk, kialakítva, ott a pedagógus-bértábla alapján kapja ez a gyógypedagógus a bért. Ezért az ÉNO-ba sokkal nehezebb gyógypedagógust szerezni, mert még az ágazatokon belül is van egy bérfeszültség, és még onnan is elszívja. Ráadásul a gyógypedagógiai pótlék meg nevetségesen alacsony, azt is emelhetnék igazán. Ebben a háromban a nagyon sok határterületen holisztikusan egyben lévő állami ellátást igazán lehetne külön kezelni.

Ami még véleményem szerint nagyon fontos, és kimaradt a költségvetésből, az a kulturális közfoglalkoztatottak bére. Én nem tudom, hogy miért, ez aztán tényleg szintén alacsony összeg lenne a költségvetésben, de jelenleg a muzeológusok, könyvtárosok rettentően alul vannak fizetve, 145 ezer forint nettó körülbelül a bérük. Ezek az emberek nagyon fontos munkát végeznek abból a szempontból, hogy ha arról beszélünk, hogy a nemzeti identitásukat meg akarjuk őrizni a következő generációknak, akkor azok az emberek, akik a nemzeti történelmet, mondjuk, vagy várostörténeti, lokális történeti helyeken, vagy pedig egyéb módokon ezt bemutatják, azokat becsüljük meg akkor fizetéssel is. A kulturális közfoglalkoztatás azért nem fontos a Fidesznek, mert ez nem egy jól szervezett szektor. Nem láttunk még könyvtárossztrájkot, és ezért valószínűleg nem érzik azt a nyomást, hogy a bérüket emelni kéne. Ez helytelen, igenis ezen emberek kapcsán nagyon sok ilyen személyes történetet hallottam, hogy elment inkább egy gyártósorra dolgozni ahelyett, hogy a kulturális szektorban maradjon, olyan megalázóan alacsonyak a bérek.

Ráadásul, amit nem tudok, és ha bármilyen információt szolgáltatna az itt ülő államtitkár, akik közül, ha jól gondolom, kettő úgyis az EMMI-ből… (Jelzésre:) Nem, egy, elnézést akkor, csak egy. Tehát az EMMI- államtitkárt kérdezem, hogy a kulturális államtitkár bejelentette év elején, hogy lesz életpálya, majd utána erről nem volt egyetlen szó. Majd bejelentették, hogy lesz életpálya, de csak a PIM-ben, tehát csak a Petőfi Irodalmi Múzeumban lesz életpálya, de most azt sem tudjuk, hogy ott lesze egyáltalán, vagy ha ott lesz, akkor miért csak ott lesz, miért nem lesz az év eleji bejelentéshez kapcsolódóan mindenhol ez az életpályamodell, és hogy mikor tájékoztatják erről végre az érdekképviseletet. Ha erre tudnának reagálni, az csodálatos lenne.

Énszerintem ez nem feltétlenül pártpolitikai kérdés, hogy ezt rendezzék végre, de igazán megérdemlik ezek az emberek, hogy ugyanúgy életpályamodelljük legyen. Erről az életpályamodellről még annyit, hogy a szakszervezet ezzel szemben is kritikát fogalmazott meg, ez a dolga, de hogy legalább valamilyen béremelés akár az életpályamodell tekintetében legyen. Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

UNGÁR PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Először is szeretném megindokolni azt  részleteibe nem belemenve , hogy miért nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. Az ellenzéki elhajlással elég kevéssé vádolható Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének az álláspontjából idéznék pár mondatot. A MEOSZ nem látja biztosítottnak, hogy a tervezett változások valóban az érintett tanulók érdekeit szolgálják, ráadásul a fogyatékos tanulók esetében a magántanulói státusz kényszer, és nem a választható alternatívák egyike. A MEOSZ azt kéri, hogy halasszák el a törvénymódosítás parlamenti vitáját.

Továbbmegyek. A MEOSZ sérelmezi, hogy nem volt társadalmi egyeztetés ennél a törvénynél, ezért azt kérik, hogy az Országos Fogyatékosságügyi Tanács tagjaival vitassák meg a törvényt, és utána terjesszék be újra, tehát már a törvény beterjesztésének a módja sem engedi azt, hogy azok az emberek, akik komolyan gondolják a társadalmi részvételt, támogassák ezt a törvényt.

Mire is gondol itt a MEOSZ, amikor azt mondja, hogy a fogyatékos gyermekeknél a magántanulói státusz kényszer és nem egy választható alternatíva? Szeretném erre két konkrét, Magyarországon valóban létező embernek  a propagandán túl, akik valóban manifeszt léteznek Magyarországon  elmondani a gyermekükkel kapcsolatos történetét.

Az egyik Vas megyében egy 13 éves autista kisfiút nevelő hölgy története. Azt mondja, hogy miután megkapta az autizmusdiagnózisát a gyermeknek  valószínűleg ez is egy komplexebb procedúra, mint ahogy ezt szeretnénk , befogadó iskolába irányították. A megyeszékhelyen van ilyen általában, a legtöbb megyében egy. 32 fős osztályban helyzeték el. Nem kell részletesen kifejteni, hogy egy autizmus spektrumzavarral diagnosztizált gyereknél egy ekkora osztálylétszám pontosan mit jelent. Ő egy nagyon jó értelmi képességekkel bíró gyermek, de a befogadó iskolában csekélyebb értelmi képességekkel bíró gyermekekkel volt együtt. Ez azt jelentette, hogy nem tudott speciálisan fejlődni, ezért magántanulói státuszt ajánlottak fel ennek a gyermeknek, így heti egy alkalommal megy iskolába, emellett pedig fejlesztéseket oldanak meg, nagyon nehezen, nagyon drágán.

Most azt nem is fogom kifejteni, hogy a szülők semmilyen szakmai támogatást nem kaptak, meg hogy milyen hihetetlen adminisztratív hókamóka volt, míg ezt el lehetett intézni. Az a helyzet, hogy egy ilyen gyermeknél lehet, hogy az egyéni tanrend egy jó dolog lenne, de ahhoz, hogy egyéni tanrendben ne heti egyszer, hanem többször legyen az iskolában, biztosítani kellene gyógypedagógiai szakasszisztenst  nem tudom, hogy vidéken, Budapesten kívül hol tudtak ilyet biztosítani, alig , biztosítani kéne a fejlesztést, a specifikus fejlesztést  nem tudom, hogy a jelenlegi infrastruktúrával hol gondolják Magyarországon a maga valóságában, hogy biztosítani tudják , és biztosítani kéne azt, hogy legyen egy olyan terem abban az iskolában, ahová el tud vonulni nyugodtan, mondjuk, fél órára, ezt sem tudják biztosítani. Tehát ezek nincsenek meg a maguk valóságában. Tehát hiába írja le egy törvényben, ha a törvényben alapvetően elvártakat sem tudják a legtöbb helyen betartani.

Gyógypedagógus rettentő kevés van. Hiába vezették be az utazó gyógypedagógus rendszerét, egyszerűen a legtöbb olyan magyar településen, amely nem megyei jogú város, nem tudnak hozzáférni az érintett szülők a gyógypedagógiai fejlesztésekhez; egyszerűen nem tudnak.

A másik, amit mondanék, egy fővárosi példa, itt az EGYMI-be jár a gyermek. Azt mondta, hogy olyan szakemberhiány van, hogy az ápolásin lévő szülőket megkérték, hogy 13 órakor el kell vinni a gyermeket, ugyanis délelőtt kettő, de délután egyetlenegy fejlesztőpedagógust tudnak biztosítani.

Amikor a valóságban ezeknek a szülőknek ilyen nehéz a gyermekük oktatását megoldani, akkor a magántanulói státusz folyamatosan egy kényszer, amivel valamilyen módon meg tudják oldani, hogy a gyermeküket oktassák.

(13.20)

Mi ez az egyéni tanrend? Lehet arról egy szakmai vitát folytatni, és meg lehetne hagyni a magántanulói státuszt, és lehetne külön egy ilyen státuszt létrehozni. De hogy ez konkrétan mi, azt senki nem tudja, mert egy rendeletben fogják szabályozni, az érintett szervezeteknek nem volt elmondva, mi a rendelet, még  hogy mondjam  az EMMI-vel elég közeli viszonyt ápoló AOSZ is kifogásolta, nem lehet tudni, mi lesz ebben a rendeletben. Tehát nem lehet tudni, hogy mi ez. Pedig eleve az, hogy ennyi SNI-s diák van magántanulói rendszerben, már önmagában az oktatási rendszer hiányosságait és azt mutatja, hogy a költségvetésben milyen kevés pénzt adnak erre, de ezt nem fogják tudni itt törvényileg megváltoztatni. Ezt forrással tudnák megváltoztatni.

Amíg ilyen a szociális bértábla, amíg 15 százalék a gyógypedagógiai pótlék, addig hozhatnak bármilyen törvényt, lehet hívni ezt egyéni tanrendnek, át lehet bárminek nevezni, de az lesz a probléma, hogy a vidéki Magyarországon diagnosztizálni nem tudja a gyermekét, fejleszteni nem tudja a gyermekét, illetve nem tudja, mondjuk, egy 32 fős létszám alatt elvinni. Ha már valamivel akarnának foglalkozni, ami ezeknek a gyermekeknek segít, ajánlom azt, hogy szabályozzuk például, ha valaki beírja, hogy autizmus spektrumzavarral lévő diákot oktathat, mondjuk, egy iskolában, mert benne van az alapító okiratban, hogy mi alapján írhatja ezt be, szabályozzuk mint törvényhozás ennek a feltételeit. Az egy megoldás lenne erre a helyzetre és utána erre megadni a kellő pénzt. De ez nem oldja meg azok helyzetét, akik kényszerből magántanulói státuszba adják a gyermekeiket, mert egyszerűen nem tudnak mást csinálni.

Azt mondta Pósán képviselő úr, és államtitkár úr is utalt erre, hogy a magántanulói státusz nem jó, mert szocializálni kell ezeket a gyermekeket is. Igen, valóban az a szakmai konszenzus, hogy egy jelentős részüket szocializálni kell, mert ez mindenkinek jót tesz meg felkészít az iskola utáni életre. De 32 fővel egy autizmus spektrumzavarban lévő gyermeket nem tud az ember szocializálni. Az nem a neki megfelelő szocializáció. Ilyen osztálylétszámokkal, ilyen pedagógushiánnyal nem tud szocializálni. Akkor tudna egy akár tizenvalahány fős létszámban szocializálni egy autizmus spektrumzavarral diagnosztizált gyermeket, ha ott van mellette a gyógypedagógiai szakasszisztens, aki ezzel foglalkozik és semmi más dolga nincs. Lehet, hogy ez benne van a törvényben, de a magyar valóságban ez nincs, tehát jobb lenne, ha ezzel foglalkoznának.

Még a törvény SNI-s részéhez azt mindenképpen elmondanám, hogy önmagában az, hogy a kimeneti követelményeket emiatt megváltoztatják, vagy a kimeneti követelményekben egy flexibilitást helyeznek el, az nem lenne egy rossz dolog. De ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni, ismételten, ahhoz az ellátórendszert kéne megerősíteni. Tehát akármilyen törvényt hoznak, ameddig nem adnak erre több pénzt, addig lényegtelen, hogy mit írnak bele a törvénybe, mert mindenki a személyes boldogulását fogja keresni azon a rendszeren kívül, amiben adófizető magyar emberek nem tudnak amúgy részt venni.

Még egy dolgot mondanék, mert Arató képviselőtársammal nagyjából egyetértek, de egyvalami szerintem fájóan kimaradt. Pósán képviselő úr említette, hogy milyen szörnyű, hogy az iskolákban dolgozó nem pedagógusoknak van beleszólásuk, mondjuk, egy igazgatói kinevezésbe. (Dr. Pósán László: Nem mondtam!) De említette az iskolában dolgozó nem pedagógusokat. Ők jelenleg a garantált bérminimumot szinte nem haladják meg a fizetésükkel, az a helyzet. Úgyhogy, ha már róluk beszéltünk és véleményeztük, hogy nekik milyen beleszólásuk van az iskola jövőjébe vagy az iskola vezetésébe, akkor el lehetne mondani, hogy ezek az emberek nem kaptak az elmúlt kilenc évben semmilyen béremelést. Ők azok, akik kimaradtak az életpályamodellből, ők azok, akik a garantált bérminimum emelkedésén kívül nem kaptak béremelést. Ha már hozzányúlnak ehhez a bérezéshez, akkor ezeknek az oktatási rendszerben nagyon becsületesen dolgozó, több ezer nem pedagógus embernek a bérezését is javítani kellene.

Az, hogy ismét enyhítettek a képzettségi felvételeken (sic!) a pedagógushiány miatt, mutatja, hogy nagyon alacsonyak a pedagógusbérek. Ez ezt mutatja, mert különben ezt nem kellene megtenni. Az szintén egy érdemleges vita lehet, hogy mondjuk, a brit rendszerhez hasonlóan a természettudományos tantárgyaknál az alapdiploma járjon egy pedagógusvégzettséggel is, mint például az én esetemben Skóciában ez így történt, ez egy érdekes vita, ezt le lehet folytatni, de az a helyzet, hogy ezzel nem fogják megoldani azt, hogy hányan jelentkeznek egy évben kémiatanár mesterszakra vagy földrajztanár mesterszakra. Ez az egyik legalulfizetettebb szakma ma Magyarországon.

Tehát amíg ilyen alacsonyak a fizetések, addig tulajdonképpen lehet folyamatosan csökkenteni a bemeneti követelményeket, meg igazából lehetne azt csinálni, hogy kicsit flexibilisebb legyen a munkaerőpiac, hogy nem feltétlenül kell külön mesterszakra menni azért, hogy az ember tudjon tanítani, de ez még mindig nem oldja meg, hogy ilyen kezdő pedagógusfizetéssel nem fognak menni olyan emberek tanárnak, akiket szeretnénk, hogy az önök gyermekeit tanítsa  nem az enyémet.

Az, hogy önmagában a tankönyv  és ez egy filozófiai kérdés  ingyenes, az rendben van. Az, hogy van egy alaptanterv, amit valamennyire be kell tartani, ez is rendben, ez mindig így volt.

De például történelemtankönyv területén vagy mondjuk, magyar irodalom tankönyv területén miért nem adják meg a választási lehetőséget? Ez nem egy konzervatív gondolat a világról. Azt gondolni, hogy maguk itt kétharmados többségben jobban tudják, mi kell, mint egy családban az anyuka vagy az apuka, vagy mit akar a gyermekének tanítani, és hogy az államnak nagyobb beleszólása van a gyermek ideológiai nevelésébe, mint a gyermek szüleinek, ez nem egy konzervatív gondolat. Sok jelzőt lehet használni, hogy ez milyen gondolat, de kétségtelenül nem konzervatív. Ugyanis, ha már a család a magyar társadalom alkotóeleme, ahogy ezt önök körülbelül kéthetente el szokták itt mondani, akkor a családban a szülők azok, akik elsősorban felelnek a gyermek életéért. Nem önök! Nem azért választották meg önöket, hogy Pósán Lászlótól az államtitkár úrig felneveljék az összes magyar gyermeket, erre megvannak a szüleik. Ők vannak erre!

Az a helyzet, hogy ezért nem értem, a választást folyamatosan miért csökkentik. A tankönyvek választása ráadásul nem feltétlenül egy társadalmi egyenlőtlenségre vonatkozó kérdés, mint például a szabad iskolaválasztás kérdése, amit ebből a szempontból meg lehet nézni, vagy ezer másik oktatással kapcsolatos kérdést. A tankönyv arról szól, hogy valaki szeretné, hogy a gyermeke ugyanazt gondolja a világról, mint ő  ez legtöbbször nem sikerül , de ha valaki ezt szeretné, akkor próbálja meg nyugodtan, járjon konzervatív iskolába. Ha már az egyházi iskolákba ilyen sok pénzt adnak, és ennyi plusztámogatást kapnak, hogy ott ugyanúgy ideológiai szempontból másként neveljék a gyermekeket, akkor ezt engedjék meg a nem egyházi iskolákban is.

Még ehhez kapcsolódik nagyon az igazgatóválasztás. Arról, hogy egy tantestületet ki tud vezetni, a legtöbbször azok tudnak valószínűleg, akik a tantestületben vannak. Mert mi innen nem fogjuk megmondani Szombathelytől Nyíregyházáig, hogy ki a legalkalmasabb. Hacsak nem az van, amit Arató képviselőtársam mond, hogy az a legalkalmasabb, aki mondjuk, a fideszes választókerületi elnököt a legjobban ismeri, vagy járt vele sörözni, vagy nem tudom, miket csinálnak ezek az emberek. De az a helyzet, hogy alapvetően nagyon kevés európai példa van arra, hogy ez így lenne. Ahol van, az amúgy rossz. Például Ausztriában ilyen van, ahol nagyon nagy a párttagság aránya is az iskolaigazgatóknál, de ez nem egy követendő példa. Tehát erre azt tudnám mondani, hogy attól, mert valaki nyugatabbra van és önök az SZDSZ ifjúsági tagozata voltak, attól még nem kell minden nyugati példát mindig követni; bár ez a nyugati példák között is kisebbségben van.

Úgyhogy összességében azt szeretném mondani, hogy ez a törvény már a benyújtásának módja miatt sem elfogadható, hiszen az elején felolvastam a MEOSZ állásfoglalását arról, hogy velük ez nem volt részletesen egyeztetve. Tartalmilag nem tartom helyesnek, filozófiailag pedig sem nem kereszténydemokrata, sem nem konzervatív, hanem arról szól, hogy önök a besserwisserek, akik mindenkinél jobban tudnak mindent, minden családban el tudják dönteni, ki milyen tankönyvből tanuljon, milyen iskolába járjon, és mit gondoljon a világról.

Szerintem ez nem a polgári értékrend alapján van. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm szépen. Én Tapolczai képviselő úrra reagálnék. Az egyik a szakértői bizottság kapcsán, amit említett. Tehát a szakértői bizottság  és említette az autizmusspecifikus dolgot  a legtöbb helyen nem tud felállni, nincs hozzá megfelelő szakember, és alapvetően a szakértői bizottságok rendszere egyáltalán nem működik megfelelően. Tehát mintha…  ezt elmondani mint a megoldását ennek a kérdésnek meg ennek a törvénynek az SNI-tanulók specifikus részében, szerintem nem jelent valódi megoldást. Ráadásul szakértői bizottságban szintén van egy nagyon fővároscentrikus dolog, tehát vidéken tulajdonképpen ezek jelentős része elérhetetlen. Én amúgy értékelem a képviselő úr igyekezetét, hogy megpróbálta neutrálisra kihozni, hogy nem lesz tőle rosszabb. Amikor tehát egy törvény indoklásában a Fidesznek az az érve, oda sikerült hozni, hogy annyival nem lesz rosszabb, akkor tudjuk, hogy valószínűleg nagyon sokkal rosszabb lesz, mert ez a kommunikációs maximuma ennek a szinuszgörbének.

Én csak annyit ajánlanék föl az EMMI-nek nagy szívesen, hogy nekem megvan Kovács Ágnes, a MEOSZ elnökének telefonszáma, bármikor átadom önöknek. Feltételezem és az ápolási díjban lévő…  MEOSZ-megszólalásoknál úgy éreztem, hogy önöknek gyakrabban van meg az ő telefonszáma, és többet egyeztettek az elnök asszonnyal. De az elnök asszony amúgy azt is írja, hogy halasszák el a törvénymódosítás parlamenti vitáját, az egyéni munkarend részletszabályainak kidolgozásába pedig vonják be az Országos Fogyatékosügyi Tanács tagjait, és hogy ez nem történt meg korábban.

Tehát itt valakik félrebeszélnek. A MEOSZ azt állítja, hogy nem volt kellő egyeztetés a szakmai szervezetekkel, ön azt állítja, hogy volt, lehet, hogy tényleg csak a MEOSZ nem tudott arra az időpontra valakit küldeni, vagy lehetséges az, hogy igazából azokkal a szervezetekkel kívántak csupán egyeztetni, akik tudták, hogy nem fognak kritikát megfogalmazni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm szépen. Én ezt nem akarom nagyon hosszúra nyújtani, de Tapol-czai képviselő úr szavaiból adódik, hogy tegnap volt ez a tanácskozás. Na most, ha még kritikát fogalmaztak volna meg, egy nap alatt mennyire tudták volna önök azt a törvénybe valamilyen módon belerakni? Illetve azt hiszem, arra választ kaptunk, amit Szél Bernadett képviselőtársam vetett fel, hogy akkor miért halasztották el a törvény vitáját. Azért, hogy a 24 órás hosszan tartó társadalmi egyeztetést legyen idejük lefolytatni a fogyatékos embereket képviselő szervezetek egy részével. Azt gondolom, talán egy ilyen fajsúlyú törvény többet érdemelt volna, mint 24 óra. Köszönöm szépen.

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Először is szeretném azzal kezdeni a kérdésem, hogy gratulálok, hogy sikerült a polgármesterjelöltet megtalálni, és a castingnak… (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Nem halljuk!)

ELNÖK: A kártyája? (Arató Gergely: Az én mikrofonomat használod.  Derültség.  Ungár Péter feltűzi a saját mikrofonját.)

(17.10)

UNGÁR PÉTER (LMP): Kisebb technikai malőr, de semmi sem akadályoz meg minket. (Derültség.) Ha az időmet visszaállítaná, az megtisztelő lenne. Köszönöm szépen. (Dr. Rétvári Bence: Önhiba!)

ELNÖK: Visszaállítják. Tessék, képviselő úr! (Dr. Rétvári Bence: Micsoda méltányosság!)

UNGÁR PÉTER (LMP): De az időmet ha visszaállítanák…

ELNÖK: Már vissza is állították.

UNGÁR PÉTER (LMP): Visszaállították. Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az a helyzet, hogy véget ért a casting Szombathelyen, megválasztották a polgármesterjelöltjüket, egy nap gondolkodási időt hagytak is neki, hiszen 24 óra után, ellentétes nyilatkozatot követően, úgy döntött Balázsy Péter, hogy ő lesz az az ember, akire lecserélik azt a köztiszteletben álló Puskás Tivadart, aki mégiscsak a polgári jobboldalnak egy megbecsült embere volt, és helyette egy olyan embert választanak polgármesterjelöltnek, aki még a megyei főjegyzőségről sem hajlandó lemondani azért, hogy a kampányban teljeskörűen részt vegyen  ennyire bízik ő saját magában, és ennyire gondolja azt, hogy a 24 óra alatt meghozott döntésének meglesz az eredménye. Ennek ellenére most már mindennel próbálkoznak, annyira elkeseredett helyzetben vannak. Magát az OMSZ-t felhasználják politikai haszonszerzés érdekében, hiszen azt mondták, hogy az új, Éljen Szombathely és Nemény András által vezetett szombathelyi többség veszélyezteti az egészségügyi ellátást, amikor ez volt az a szombathelyi többség, aki Szombathely-pótlékot és több fizetést adott a helyi orvosoknak (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Szégyen!), azoknak, akiket önök nem becsültek meg. Ugyanezt eljátszották az egyetemmel is, megpróbáltak abból is egy politikai hisztériát csinálni. Az a helyzet, hogy Balázsy Péter egy politikai paraván, amivel az elmúlt kilencéves semmittevésüket tudták elfedni, megaláztak egy idős, nagyon-nagyon köztiszteletben álló embert (Közbeszólások az ellenzék soraiból.), egy fiatal olyan emberért, aki alapvetően nem bizonyított még a városvezetés szintjén.

Államtitkár úr, a Kereszténydemokrata Néppárt amúgy elvesztett egy új polgármesterjelöltet, nem tudom, hogy az önök koalíciós egyeztetésének milyen hatásai lesznek, ha már mégiscsak az ön párttársa Puskás Tivadar. Az a helyzet, hogy ha Puskás Tivadarral így, 24 óra alatt el tudott bánni a saját pártja, akkor lehet, hogy az államtitkár úrral vagy a többi fideszes, KDNP-s politikussal is ez lesz, úgyhogy kérem, mondjon legalább ön pár jó szót arról a korábbi polgármesterről, akit így megaláztak. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Éljen Nemény András!  Taps a DK és az MSZP soraiban.)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A polgári oldal lapjának, a Magyar Hangnak a kérdésére Gulyás Gergely a legutóbbi kormányinfón azt nyilatkozta, hogy kettő ok miatt nem emelik az otthonápolási díjat azoknak, akik nem gyermeküket ápolják. Ez alapvetően jelenleg vagy 38, vagy 58 ezer forint ma Magyarországon. A következő kettő okot nevezte meg Gulyás Gergely. (Zaj.  Az elnök csenget.) Az egyik a költségvetési terhelés, a másik pedig a visszaélések ebben a rendszerben.Vegyük az elsőt! A költségvetési terhelése ennek az otthonápolásidíj-emelésnek körülbelül 20-25 milliárd forint lenne. Most nem szeretnék belemenni olyan nagyon alacsony absztrakciós szintű dolgokba, hogy mi kerül még 20-25 milliárd forintba a magyar költségvetésben, és nem fogom elővenni sem az EMMI új Magyarságkutató Intézetét (Dr. Rétvári Bence: Nem vetted elő!), sem a Budapest-Belgrád-vasútvonalat (Dr. Rétvári Bence: De jó, hogy egyiket sem vetted elő!), sem azt nem fogom elővenni, hogy mennyit költenek kormányzati kommunikációra ezzel kapcsolatban. (Dr. Rétvári Bence: Ezt sem vetted elő!)

Ezt nem tettem meg, helyette azt mondanám, hogy ön is biztos tud rengeteg olyan dolgot mondani, ami 20-25 milliárd forintba kerülne, és beleférne ebbe a költségvetésbe. (Dr. Völner Pál: Ezt hívják valótlan állításnak.) Pontosan tudják, hogy egy ekkora, ilyen nagy alapszámú költségvetésbe ez az összeg beleférne. Tehát már tudjuk, hogy ez nem egy valós indok. Önök azért nem emelik az otthonápolási díjat a szülőt vagy testvért ápolóknál, mert nem akarják.

De menjünk a másodikra, amivel, azt gondolom, Gulyás Gergely a cinizmus Pavarottijává vált. Ugyanis az a helyzet, hogy kilenc év kormányzás után azt mondani, hogy egy szociális rendszerben visszaélések vannak, az azt jelenti, hogy önök nem tudták ezeket a visszaéléseket kiszűrni, és nem tettek semmit ellenük. Nem lehet egy szociális emelés elleni érv az, hogy visszaélések vannak, amikor kilenc éve önök vezetik a szociális kormányzatot. Ha tehát eddig visszaéléseket találtak volna, akkor lett volna lehetőségük ezt esetleg valamilyen módon fölszámolni, de ezt nem tették meg.

Amúgy szeretném azt is jelezni, hogy én tettem föl kérdést az EMMI-nek azzal kapcsolatban, hogy mondják meg, pontosan hány ilyen visszaélés volt ebben az ápolási formában, hogy meg tudjuk nézni közösen, hogy olyan rettenetes sok visszaélés lett volna-e, ami indokolja azt, hogy megmaradjon ez az összeg 38 vagy 58 ezer forinton.

Abba ne is menjünk bele, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter a visszaélések szót nem a taopénzek kapcsán, nem a kormányzati médiaköltések kapcsán, nem a magyar tankönyvpiac kapcsán vetette föl, hanem annak kapcsán, hogy vannak magyar emberek, akik azért, mert mondjuk, Alzheimerrel élő édesanyjukat ápolják 0-24 órában egész héten át, 58 ezer forintot kapnak! Itt jutott eszébe valahogy Gulyás Gergelynek a visszaélés szó, nem pedig a kormányzati teljesítmény eddigi részéről.

Az a helyzet, hogy jelenleg nem azért vannak emberek ápolási díjon, mert így tartja úri jókedvük. Nem tudják fizikailag intézménybe beadni a demenciával élő idős szülőket. Ön is pontosan tudja, hogy a minimális várakozási idő jelenleg idősotthonba kettő-három év Magyarországon. Ezeket az adatokat nem én találtam ki, ezek a Központi Statisztikai Hivataltól jönnek. Minimum kettő év jobb helyeken a várakozási idő. Mit csináljon ez a magyar állampolgár kettő évig?

A másik pedig az, hogy nem azért nem mennek el dolgozni, mert nem szeretnének, hanem mert nagyon sok helyen még akkor is, ha valahogy meg lehet oldani, nem tudnak olyan munkát találni, ami flexibilis lenne, és az ápolással együtt megoldható lenne. Ez amúgy nemcsak a szülőt, testvért vagy házastársat ápolóknál súlyos probléma, hanem a gyermeküket otthon ápolóknál is.

Az a helyzet, hogy az otthonápolás olyan dolog, amiben a kormányzat kétségtelenül tett pozitív lépést tavaly év végén, amikor megemelte a gyermekek otthongondozási díját. De ez nem elegendő, és nem tudják önök sem megérvelni azt: miért van az, hogy 100 ezer forintot, illetve a minimálbért fogja kapni valaki, aki gyermekét ápolja otthon, de nem adják meg ugyanezt az összeget valakinek, aki mondjuk, a gyámját ápolja otthon, a testvérét vagy házastársát ápolja otthon. Pénteken lesz még lehetőség ezen változtatni.

Az LMP képviselőcsoportjának van egy költségvetési módosítója, amivel meg tudják növelni az otthonápolási díjat minden magyar állampolgár számára, hogy az a szégyenteljes összeg, amit jelenleg kapnak, megnőjön először 100 ezer forintra, majd ugyanúgy 2022-ben a minimálbér szintjére.

Ez kevés pénz. Ez a költségvetést nem terheli meg valójában. És ha önöknek számítanak ezek az emberek, és nem arra szolgál önöknek a szociális kormányzás, hogy a különböző televízióikban elmondják, hogy Magyarországon minden rendben volt alapvetően mindig is, és nincs itt semmi látnivaló, akkor megszavazzák ezt a módosítást, és akkor nem a propaganda, hanem ezek mellé az állampolgárok mellé állnak, akiknek innen is köszönjük meg azt az áldozatos munkát, amit végeznek a saját otthonukban. Ők mindennapi hősök, és megérdemlik azt a megbecsülést, amit 100 ezer forint jelentene. Köszönöm szépen. (Nagy taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Elnök úr, alapvetően azzal szeretném kezdeni, hogy véleményem szerint a politikai jobboldalt és például az LMPt az különbözteti meg, hogy mi a jóléti államot a XX. század egyik legnagyobb találmányának tartjuk, és azt gondoljuk, hogy a kormányzás egyik alapvető célja a jóléti állam fenntartása, illetve kiterjesztése.Harminc éve egy rossz neoliberális konszenzus van ebben a Házban, ami szerint az állam mindig rossz gazda, a piacnak mindig igaza van, és az adózás rossz dolog. Ezzel szemben mi azt gondoljuk, hogy az állam tud jó gazda lenne, hogy az olyan embereket, mint én, akik gazdagok, meg kell adóztatni, és ebből pedig az újraelosztást kell finanszírozni, aminek magasabb aránya alapvetően jó dolog. A jelenlegi költségvetésből látszik, hogy a kormány egy neoliberális jobboldali politikát folytat, hiszen nem költ kellően a jóléti állam szolgáltatásaira, viszont az egykulcsos adó alapját tartják a magyar gazdaságnak. (Nacsa Lőrinc: Tehát adóemelés!)

Az a helyzet, hogy a gondoskodó munkát végzők azért nem fontosak jelenleg a magyar kormánynak, mert a gondoskodó munkát végzők nem egy német multi, amelynek adókedvezményt adnak, nem a lengyel szénipar, ami miatt megvétózzák a klímatervet, és a gondoskodó munka mögött nem állnak nagy európai nemzetállamok, akik önöknek politikai pozíciókat tudnak osztogatni. Az a helyzet, hogy 4-5 ezer emberről beszélünk, akik jelenleg otthon ápolják idősebb hozzátartozóikat, testvérüket vagy párjukat, akik 38, illetve 58 ezer forintot kapnak ezért a munkáért, illetve beszélünk azokról az emberekről, több tízezer magyar állampolgárról, akik szociális intézményekben végzik a gondoskodó munkát. Őket ez a kormány nem kezeli partnerként, velük nem folytatnak olyan egyeztetést, mint a multikkal, ők nem jelentenek olyan sokat, mint az Audi, a BMW vagy a Suzuki.

Az a helyzet, hogy jelenleg a gondoskodó munkát végzők között az intézményekben rengeteg a nyugdíjkorhatárhoz közeli dolgozó, rengeteg az az ember, aki pályáját elhagyta Magyarországon, és rengeteg az az ember, akik ingázva Nyugat-Európában végzi ezt a munkát. Jelenleg Magyarországon ma az a helyzet, hogy ha egy nyugati határszélen lévő szociális intézménybe, egy ausztriai intézménybe egy szakápoló elmegy dolgozni, többet fog keresni, mint az intézményvezető annál az intézménynél, ahonnan elindult. Ez a helyzet ma a szociális munka területén. Az a helyzet, hogy van egy filozófiai különbség is idősgondozás tekintetében a kormány és közöttünk. Önök azt gondolják, hogy az idősek gondozása alapvetően egy családi feladat. Mi ezzel szemben azt gondoljuk, hogy nem egyéni, nem családi, hanem közösségi feladat, mindannyiunk közös feladata, ennek a Háznak a feladata, és ezért állami feladat alapvetően. Ez a kettőnk között lévő filozófiai különbség.

Ezért gondoljuk azt, hogy nem lehet különbséget tenni a gyermeküket otthon ápolók és az idősebb rokonokat, testvért otthon ápolók között. Nem egy kevésbé  idézőjelben  természetes módja az életnek az, hogy az ember élete végén kiesik a munkaerőpiacról azért, mert idősebb hozzátartozóit kell ápolni. Az a helyzet, hogy a gazdaság épít erre az elvégzett ingyenes gondoskodó munkára, ez az alapja az elsődleges munkaerőpiacnak, ez az alapja annak, hogy emberek részt tudnak venni a foglalkoztatásban. A környezetre sem és ugyanúgy erre a fajta gondoskodó fizetetlen munkára sem lehet egy megújuló erőforrásként tekinteni, amiből folyamatosan mindig egyre több van, ami elapadhatatlan, és amiből mindig egyre több jut. Ha ezt a munkát, amit eddig a gazdaság szerkezete miatt nem fizettünk ki, nem fogjuk továbbra sem kifizetni, akkor súlyos gazdaságszervezési problémáink lesznek.

Az a helyzet, hogy hiába fogja Rétvári államtitkár úr elmondani azokat az emeléseket, amelyek alapvetően a garantált bérminimum miatt vannak a szociális szektorban, nagyon kevés olyan szociális dolgozó van, aki akár szakirányú végzettséggel is a garantált bérminimum fölött keresne jelentősen. Ez tarthatatlan, ez a szektor az összeomlás felé megy, és most van önöknek lehetőségük arra, hogy jelentős béremelést adjanak azoknak az embereknek, akik a szociális szektorban dolgoznak.

A másik pedig az, hogy mivel Magyarországon egyre több idős ember van, és az időskorunkban a jövőben egyre rosszabb egészségben fogunk egyre több időt tölteni, ezért az otthonápolás tekintetében sem engedhetik meg maguknak azt, hogy 38, illetve 58 ezer forint tartósan legyen embereknek azért fizetve Magyarországon, mert kiesnek a munkaerőpiacról. Előbb-utóbb ezt módosítaniuk kell.

Ne várjanak annyit ezzel, mint a gyod pontrendszerével, ne várjanak fél évet, tegyék meg a lehető leghamarabb, mert ez mindannyiunk közös érdeke. Köszönöm szépen. (Taps az LMP, a DK és az MSZP padsoraiból.)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nagyon fontos tájékoztatni arról az Országgyűlést, hogy miután lezárult a fideszes roncscasting Szombathelyen, és megnevezték a polgármesterjelöltjüket, a főjegyzőt, tovább folyik az élet. Balázsy Péter megyei főjegyző már a kezdetével megmutatta, hogy mennyire veszi komolyan a megmérettetést, hiszen nem hajlandó lemondani a megyei főjegyzői pozíciójáról, annak ellenére, hogy több felszólítást is kapott, hogy ezt tegye meg. Hogy ez miért probléma, azt szerintem azzal elég illusztrálni, hogy megyei főjegyzőként ő a választási bizottság elnöke is egyben, tehát elvileg neki kellene annak a választásnak a tisztaságáért felelni, amin ő mint fideszes jelölt elindul.

Ennek ellenére Balázsy Péter megtartotta magának ezt a pozíciót, úgy, hogy ez mutatja, hogy részben nem bízik a saját sikerében, és mutatja azt is, hogy mennyire nem hisz az intézmények függetlenségében. Balázsy Péter, akit pártonkívülinek és függetlennek nevez a fideszes propagandamédia, amúgy 2014-ben már a fideszes kompenzációs lista 17. helyén volt, ennyire független ő; illetve öccse, Péter (sic!) a szombathelyi Fidelitas  ez Szombathelyen egy nagyon fontos és jelentős társadalmi támogatottsággal rendelkező szervezet  elnöke.

Az a helyzet ugyanakkor, hogy Balázsy Péter már az első nyilatkozatában a Magyar Nemzetnek egy olyan nyilatkozatot tett, ami mutatja, hogy mennyire van összhangban az ő politikája a korábbiakkal, és mekkora a káosz a szombathelyi roncsjobboldalon. Azt mondta Balázsy Péter: „Szombathelyen az elmúlt években számtalan nagyberuházást hajtottak végre, melyek mértéke megközelíti a 100 milliárd forintot, ugyanakkor azt érzékelem, hogy a nagy fejlesztések mellett az embereket foglalkoztató apróbb dolgokra kevesebb figyelem jutott.”

(12.10)

Mondta ezt annak a politikai közösségnek a polgármesterjelöltje, amelyik a városvezetést és a többséget adta egészen a rabszolgatörvényben történő hendei tragikomédiáig. Az a helyzet, hogy arról a többségről beszél, amelynek ő a polgármesterjelöltje. Ha az embereket foglalkoztató dolgokra kevesebb figyelem és forrás jut, az Hende Csaba, Puskás Tivadar, Lendvai, illetve az összes fideszes képviselő felelőssége, azoknak az embereknek a felelőssége, amely csapatot ő vezetni kíván a következő testületben.

Ráadásul azt is el kell mondani, hogy amióta Nemény András vezetésével az Éljen Szombathely átvette a testületi többséget, az útfelújításokra és a járdákra már jelentős források jutnak. Ennek minden szombathelyi ember látja a pozitív hatásait, és ennek ellenére van az, hogy nem beismerve, hogy az ellenzéknek milyen jó ötletei voltak, és az Éljen Szombathely mennyire alkalmas a város vezetésére, Balázsy Péter összevissza beszél.

De tovább folytatnám: az is sok mindent elmond, hogy míg az Éljen Szombathely jelöltjei már megkezdték a kampányt, és beszélnek már a szombathelyi emberekkel arról, mit szeretnének a következő önkormányzatban, addig a Fidesz a mai napig nem tudta megnevezni egyéni képviselőjelöltjeit. Nem csoda ez, hiszen több olyan ember van, akit leváltottak belül, több olyan ember van, aki Amerikában botrányba keveredett, amikor egy hivatalos látogatáson volt, illetve voltak olyan emberek, akik bár polgármesterjelöltnek el akartak indulni, a Fidesz még lehet, hogy egyéni képviselőjelöltnek sem tartja őket alkalmasnak.

Az a helyzet, hogy azok helyett a milliárdos beruházások helyett inkább arról kéne Balázsy Péternek beszélnie, hogy mi a viszonya ahhoz a politikai jobboldalhoz, amelyik például a szombathelyi orvosi ügyelet elvételével fenyegette a várost akkor, amikor valami nem úgy történt, ahogy ők akarták; mi a viszonya ahhoz a szombathelyi jobboldalhoz, amelyik a város nevét bitorolva, a polgári oldalt megszégyenítő módon kommunikál az állampolgárokkal. Ezt amúgy Balázsy Péter párttársa, Koczka Tibor, jelenleg regnáló alpolgármester is kimondta.

Az a helyzet, hogy Balázsy Péter nem beszél a kényes ügyekről, nem beszél a Haladás-stadionról, illetve Homlok Zsolt térnyeréséről, nem beszél arról, hogy mi történik a Romkertben; Balázsy Péter csak díszeleg, egy politikai paravánként működik, amibe Hende Csabának a tragikomédiáját rejtik el. Balázsy Péter Hende Csabának a kesztyűbábja, nem más, egy szép mosolyú kesztyűbáb, aki arra szolgál, hogy elhitesse a szombathelyi emberekkel, hogy a Fidesz nem is olyan, mint amilyen valójában.

Én ugyanakkor bízom abban, hogy októberben a szombathelyi emberek ezen át fognak látni, Nemény Andrást és az Éljen Szombathelyt választják, és végre Szombathely, méltón régi nagy híréhez, rendben lesz, és végre Nemény András lesz újra az a polgármester, aki visszaadja a városnak a régi becsületét. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)