Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Elnök úr, alapvetően azzal szeretném kezdeni, hogy véleményem szerint a politikai jobboldalt és például az LMPt az különbözteti meg, hogy mi a jóléti államot a XX. század egyik legnagyobb találmányának tartjuk, és azt gondoljuk, hogy a kormányzás egyik alapvető célja a jóléti állam fenntartása, illetve kiterjesztése.Harminc éve egy rossz neoliberális konszenzus van ebben a Házban, ami szerint az állam mindig rossz gazda, a piacnak mindig igaza van, és az adózás rossz dolog. Ezzel szemben mi azt gondoljuk, hogy az állam tud jó gazda lenne, hogy az olyan embereket, mint én, akik gazdagok, meg kell adóztatni, és ebből pedig az újraelosztást kell finanszírozni, aminek magasabb aránya alapvetően jó dolog. A jelenlegi költségvetésből látszik, hogy a kormány egy neoliberális jobboldali politikát folytat, hiszen nem költ kellően a jóléti állam szolgáltatásaira, viszont az egykulcsos adó alapját tartják a magyar gazdaságnak. (Nacsa Lőrinc: Tehát adóemelés!)

Az a helyzet, hogy a gondoskodó munkát végzők azért nem fontosak jelenleg a magyar kormánynak, mert a gondoskodó munkát végzők nem egy német multi, amelynek adókedvezményt adnak, nem a lengyel szénipar, ami miatt megvétózzák a klímatervet, és a gondoskodó munka mögött nem állnak nagy európai nemzetállamok, akik önöknek politikai pozíciókat tudnak osztogatni. Az a helyzet, hogy 4-5 ezer emberről beszélünk, akik jelenleg otthon ápolják idősebb hozzátartozóikat, testvérüket vagy párjukat, akik 38, illetve 58 ezer forintot kapnak ezért a munkáért, illetve beszélünk azokról az emberekről, több tízezer magyar állampolgárról, akik szociális intézményekben végzik a gondoskodó munkát. Őket ez a kormány nem kezeli partnerként, velük nem folytatnak olyan egyeztetést, mint a multikkal, ők nem jelentenek olyan sokat, mint az Audi, a BMW vagy a Suzuki.

Az a helyzet, hogy jelenleg a gondoskodó munkát végzők között az intézményekben rengeteg a nyugdíjkorhatárhoz közeli dolgozó, rengeteg az az ember, aki pályáját elhagyta Magyarországon, és rengeteg az az ember, akik ingázva Nyugat-Európában végzi ezt a munkát. Jelenleg Magyarországon ma az a helyzet, hogy ha egy nyugati határszélen lévő szociális intézménybe, egy ausztriai intézménybe egy szakápoló elmegy dolgozni, többet fog keresni, mint az intézményvezető annál az intézménynél, ahonnan elindult. Ez a helyzet ma a szociális munka területén. Az a helyzet, hogy van egy filozófiai különbség is idősgondozás tekintetében a kormány és közöttünk. Önök azt gondolják, hogy az idősek gondozása alapvetően egy családi feladat. Mi ezzel szemben azt gondoljuk, hogy nem egyéni, nem családi, hanem közösségi feladat, mindannyiunk közös feladata, ennek a Háznak a feladata, és ezért állami feladat alapvetően. Ez a kettőnk között lévő filozófiai különbség.

Ezért gondoljuk azt, hogy nem lehet különbséget tenni a gyermeküket otthon ápolók és az idősebb rokonokat, testvért otthon ápolók között. Nem egy kevésbé  idézőjelben  természetes módja az életnek az, hogy az ember élete végén kiesik a munkaerőpiacról azért, mert idősebb hozzátartozóit kell ápolni. Az a helyzet, hogy a gazdaság épít erre az elvégzett ingyenes gondoskodó munkára, ez az alapja az elsődleges munkaerőpiacnak, ez az alapja annak, hogy emberek részt tudnak venni a foglalkoztatásban. A környezetre sem és ugyanúgy erre a fajta gondoskodó fizetetlen munkára sem lehet egy megújuló erőforrásként tekinteni, amiből folyamatosan mindig egyre több van, ami elapadhatatlan, és amiből mindig egyre több jut. Ha ezt a munkát, amit eddig a gazdaság szerkezete miatt nem fizettünk ki, nem fogjuk továbbra sem kifizetni, akkor súlyos gazdaságszervezési problémáink lesznek.

Az a helyzet, hogy hiába fogja Rétvári államtitkár úr elmondani azokat az emeléseket, amelyek alapvetően a garantált bérminimum miatt vannak a szociális szektorban, nagyon kevés olyan szociális dolgozó van, aki akár szakirányú végzettséggel is a garantált bérminimum fölött keresne jelentősen. Ez tarthatatlan, ez a szektor az összeomlás felé megy, és most van önöknek lehetőségük arra, hogy jelentős béremelést adjanak azoknak az embereknek, akik a szociális szektorban dolgoznak.

A másik pedig az, hogy mivel Magyarországon egyre több idős ember van, és az időskorunkban a jövőben egyre rosszabb egészségben fogunk egyre több időt tölteni, ezért az otthonápolás tekintetében sem engedhetik meg maguknak azt, hogy 38, illetve 58 ezer forint tartósan legyen embereknek azért fizetve Magyarországon, mert kiesnek a munkaerőpiacról. Előbb-utóbb ezt módosítaniuk kell.

Ne várjanak annyit ezzel, mint a gyod pontrendszerével, ne várjanak fél évet, tegyék meg a lehető leghamarabb, mert ez mindannyiunk közös érdeke. Köszönöm szépen. (Taps az LMP, a DK és az MSZP padsoraiból.)