Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Az a helyzet, hogy a tavalyi évben az otthonápolási díj rendezése kapcsán kialakult egy civil mozgalom, és ez a civil mozgalom sok politikai támogatással elért egy félsikert, ami az volt, hogy a gyermek otthongondozási díját 100 ezer forintra emelte a kormány az 58 ezer forint helyett. Ez egy helyes lépés volt, ez egy olyan lépés volt, amit már egy ideje meg kellett volna tenni.Két probléma van. Az egyik, hogy ennek az otthongondozási díjnak a növelésével kapcsolatban több civil szervezet, én is, illetve más ellenzéki politikusok is fogalmaztak meg kritikát, ami leginkább az autizmus, illetve más fogyatékossággal élő gyermekeknek a kizárásáról szólt ebből a megnövekedett díjból. Erre akkor azt mondta az Emberi Erőforrások Minisztériuma, hogy ez egy politikai hisztériakeltés volt, majd fél évvel később  legalább ez megtörtént  az éj leple alatt bejelentették, hogy módosítani fogják azt a pontrendszert, ami alapján elbírálják a gyermekek otthongondozási díját.

Ugyanakkor az ápolási díj kapcsán azok a változtatások, amiket követeltek a civil szervezetek és az érintett személyek, nem teljesültek teljességében. A legfontosabb probléma az, hogy a kormány csak a gyermekeiket otthon ápolók esetében emelte meg az otthongondozási díjat. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki nem a gyermekét neveli  és ez a jelentős többsége azoknak, akik otthongondozási díjban részesülnek , továbbra is 58 vagy 38 ezer forintot kap. Azt, hogy 58 ezer forint mire elég, legtöbbször fideszes képviselők szokták elmondani különböző interjúkban  szerintük , amivel szintén megmutatják, hogy nem feltétlenül Magyarországon töltik idejük jelentős részét.

De az a helyzet, hogy 58 ezer forintból nemhogy a pelenkát nem tudják megvenni az idős, demens hozzátartozóiknak, nemhogy nem tudják semmilyen fejlesztésre, vagy mondjuk, az Alzheimer-kór kialakulását késleltető foglalkozásra vinni vagy szállítani őket, hanem arra sem elég, hogy kipótolják azt az időt, amiért ez a díj eredetileg létrejött, ami a munkaidő elvesztését jelenti, ugyanis  és ez a filozófiai lényege a javaslatomnak  az otthonápolás egy munka. Ha azt nem végzi valaki otthon a szüleivel, házastársával, testvérével, akkor ezt a munkát a szociális szektoron keresztül fizetett, amúgy nagyon rosszul fizetett emberek munkaidőben végzik el.

Ráadásul, amíg ezt a gondoskodó munkát végzi az ember otthon, addig nem tud részt venni a munkaerőpiacon, és így nem tud kellő megélhetést keresni. Ez az a fajta munka, ez az a fajta gondoskodó munka, ami megalapozza azt, hogy az emberek, legtöbb esetben a férfiak ki tudjanak menni az elsődleges munkaerőpiacra és munkát tudjanak vállalni a piacon. Ez az a fajta munka.

Mert ezek miatt az emberek miatt  akik jelentős részben nők , akik otthon vannak és gondoskodnak az anyósról, édesanyáról, testvérről s a többi, a másik házastárs, a gyermek vagy valaki el tud menni és részt tud venni a munkaerőpiacon. Mégis ez az a munka, amit nem fizetünk ki.

Továbbmegyek: teljesen értelmezhetetlen dolgok is vannak az otthongondozást szabályozó törvényben. Azt, hogy valaki, aki törvényes gyámja egy gyermeknek, nem részesül az otthongondozási díjban, egyszerűen nem tudja az EMMI sem megmagyarázni. Leírják 65 ezer karakterben, hogy lorem ipsum, és ezt sokszor, de azt nem tudják megmondani, hogy miért tesznek itt különbséget a gyám és a szülő között.

Továbbmegyek: az, hogy a nagyszülő nem tud gyermek-otthongondozási díjra menni és egyszerre nyugdíjban részesülni, az meg olyan filléreskedés  költségvetési szinten szerintem az ötmilliárd forintot nem haladja meg , ami meg teljességgel érthetetlen.

Tehát itt van több tízezer olyan magyar ember, aki elvégez egy munkát 0-24 órában, nincs szabadidő, nem lehet szabadságolni, nem váltják le, nincs másik műszak, kap 58 ezer forintot. Itt, ha nagyon nyomást érez magán Rétvári államtitkár úr, mert egy nap huszonhétszer kell végighallgatnia, akkor bejelentenek egy 10 százalékos emelést, ami semmire sem elég, hiszen mindannyian tudjuk, hogy 58 ezer forintnak mennyi a 10 százaléka. Ezek az emberek nem kapják meg azt a minimumot, ami járna azért a munkáért, amit végeznek, ez pedig a minimálbér lenne.

Egyetértettünk a kormánnyal abban, hogy a fokozatosság elvét lehet érvényesíteni, és a gyermekek otthongondozási díjánál az, hogy először 100 ezer forintra, majd 2022-re az akkori minimálbér szintjére érjen el, helyes volt, de nem tudják megmagyarázni, hogy ez a nem gyermeküket, tehát egyéb hozzátartozójukat otthon ápoló embereknél miért nincs így, és azt sem tudják megmagyarázni, hogy miért kell különböző, teljesen értelmezhetetlen, adminisztratív butaságokkal embereket kizárni a gyermekek otthongondozási díjából.

(Kovács Sándor felé:) Én arra kérem az egy szem fideszes képviselőt, aki részt vett ezen a vitán, hogy gondolja végig azt, hogy az ő körzetében hány olyan ember él, aki 38 meg 58 ezer forintot keres egy olyan munkáért, ami mindannyiunk megbecsülését érdemli. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)