Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az Igazságügyi Minisztérium 2017. február 14-én bocsátotta társadalmi egyeztetésre az isztambuli egyezményt, vagyis az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének kihirdetéséről szóló előterjesztését.

Egy szó mint száz: látjuk, hogy az isztambuli egyezmény ratifikációja, vagyis végrehajtása évek óta húzódik Magyarországon. A kormány, mint tudjuk, több mint három évvel ezelőtt csatlakozott az egyezményhez, és amikor önök közigazgatási egyeztetésre bocsátották, abban reménykedtünk, hogy történik valami, de azóta megint nagy a hallgatás, illetve néhány olyan aggasztó motívum jelent meg az egyezménnyel kapcsolatban, amit fontosnak tartok itt, az Országgyűlés keretei között tisztázni.

Többször is kérdeztem a kormányt a parlamentben a ratifikáció lehetséges időpontjáról. Mindig azt a választ kaptam, hogy alapvetően nem a politikai akarat hiányzik, csak maga az előkészítés az, ami hosszú időt vesz igénybe. Mint tudjuk, 2013-ban fel is állt egy munkacsoport, amely a nőkkel szembeni erőszakkal foglalkozott.

Ennek a munkacsoportnak alapvetően az előkészítés volt a feladata, és amikor befejezte a munkáját, jött a közigazgatási egyeztetés, és most ennek nem látjuk a végét. A kormány láthatóan húzza az időt, közben nagyon furcsa kommunikáció zajlik a kormányközeli lobbisták oldaláról a nyilvános térben, és nem igazán látjuk, hogy a kormány mire játszik: ratifikálni akarja az egyezményt záros határidőn belül, vagy arra vár, hogy valaki megfúrja ezt az egyezményt, és Magyarországon ne tudjuk a prevenciónak és az áldozatsegítésnek ezt a módját komplexen alkalmazni?

Többször meghallgattuk már itt a parlamentben, hogy a Fidesz önök szerint mennyi mindent tett a nőkért. Önálló büntetőjogi tényállás lett a kapcsolati erőszak, ezt pontosan tudjuk, hiszen az LMP volt az, amely ezt kiküzdötte még az előző ciklusban. (Moraj akormánypártok padsoraiból.) Azt is tudjuk, hogy uniós forrásokból 2,8 milliárd forintot átcsoportosítottak erre a területre. Én viszont mindezt édeskevésnek látom, tekintve, hogy Magyarországon továbbra is hetente egy nő meghal a kapcsolati erőszak következtében.

Egy szó mint száz: azt tudom önöknek mondani, hogy több és szélesebb körű fellépésre és nagyobb forrásra van szükség. Nagyon örülnék, ha a Fidesz képviselői idefigyelnének. Nem egy olyan kérdésről van szó (Dr. Rétvári Bence: A saját frakciód hol van?), amely bármifajta párt- vagy ideológiai vitának a tárgya lehetne. (Dr. Rétvári Bence: Hol a frakciód?) Azt gondolom, hogy a Magyar Országgyűlésben, ha erről a kérdésről beszélünk, mindenkinek figyelnie kell (Dr. Rétvári Bence: 60 százaléka hiányzik!), nem pedig zajongania és egymással beszélgetnie.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ebben az országban nem állnak ki a kapcsolati erőszak áldozataiért, és önök nem tesznek eleget a prevencióért. A szakemberek képzése hiányos, nem működik a bűnüldözés, az áldozatsegítés, az oktatási intézmények és a civilek koordinációja, a szakmai protokollok hiányosak, nincs kellő számú férőhely. Ezer sebből vérzik ez a rendszer, és közben azt látjuk, hogy hetente egy nő meghal ebben az országban kapcsolati erőszak miatt.

Nagyon aggasztónak tartom, hogy Németh Szilárd, aki most már magáénak érzi ezt a területet, a múlt hét végén azt mondta, hogy az isztambuli egyezmény ratifikálását „rendkívül kockázatosnak tartjuk”. Ez kormányálláspont volt, és ezek szerint önök nem akarják ratifikálni az isztambuli egyezményt, vagy Németh Szilárd magánvéleményéről van szó? Kérem, legyenek kedvesek tisztázni!