Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Babák Mihály: Nem SZDSZ-es?) Három szegmensről szeretnék beszélni: mint a nemzetbiztonsági bizottság tagja, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetéséről; mint a honvédelmi bizottság tagja és egykori elnöke, néhány szót a honvédelmi költségvetésről, és ezenkívül szeretnék azokról a kötelezettségeinkről is beszélni, amelyek az '56-osokkal kapcsolatosak.

A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok fontosságára, azt hiszem, nem kell felhívnunk a figyelmet, szeptember 11-e megmutatta, hogy a terrorizmus elleni harc teljesen megváltoztatja a biztonságról való fogalmunkat, és a katonai nemzetközi biztonsági fogalmak mellett rendkívül erőteljessé válik a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem, amely sziszifuszi küzdelem, de nem megkerülhető.

Éppen ezért érthető, hogy a biztonsági szolgálatok költségvetését az általános restrikción belül kevésbé érinti a költségvetésnek a szigora. Hozzá kell tennem, hogy teljes mértékig egyetértek azzal, hogy az államháztartási reformot végrehajtsuk, hogy stabilizáljuk a költségvetésünket, hiszen ez az előrehaladásunknak a záloga, de ezen belül helyesnek tartom azt, hogy a titkosszolgálatok a megnövekedett feladataiknak megfelelően lényegesen kisebb restrikcióban részesüljenek. Ennek az egyik eredménye az, hogy 2007-ben a nemzetbiztonsági szolgálat némileg növelheti a létszámát, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat pedig jelentősen növelheti a létszámát.

A pénzre fordítva a szót: a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok összesen több mint 36 milliárd forintban részesülnek, ebből egymilliárd forint a kötelezően előírt tartalék, a saját bevételük körülbelül 400 millió forint, és az EU-s és más területről szerzett támogatásnak a tervezett összege pedig 35 millió forint.

Hozzá kell tennem azt, hogy a Magyar Honvédség keretén belül is két nemzetbiztonsági szolgálat kategóriájába eső szervezet működik.

(21.30)

Ez a Katonai Felderítő Hivatal, amely azonban csak részben folytat titkosszolgálati munkát. Oda tartozik a katonai attaséhivatalok szervezete, részben diplomáciai feladatot lát el, részben ugyanúgy képviseli a Magyar Köztársaságot és a magyar fegyveres erőket, mint ahogy a diplomáciai testület is. Együttvéve, ha a Katonai Biztonsági Hivatal 2,5 milliárd forintját is a biztonság erősítésére szolgáló vektorként fogom fel, és a felderítő hivatal közel 9 milliárd forintos ráfordításából legalább a felét szintén a biztonság növelésére értékeljük, akkor azt kell mondanom, hogy a Magyar Köztársaság költségvetése jelentős összegeket biztosít arra, hogy a titkosszolgálatok, különösen a terrorizmus elleni harc keretében hatékonyan tudjanak fellépni.

El kell mondani azt, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokhoz tartozik a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat. Szokták ezt külön titkosszolgálatnak nevezni, és aki pejoratívan akar beszélni a titkosszolgálatokról, az öt titkosszolgálatról beszél, nem is szólva a más szerveknél, például a határőrségnél vagy a pénzügyőrségnél folyó titkosszolgálati munkáról. A Nemzetbiztonsági Szakszolgálatról le kell szögeznünk, hogy kiszolgáló jellegű, és tulajdonképpen megtakarítást jelent az, hogy elkülönült szervezetként működik, mert ez a szakszolgálat látja el az összes valóban titkosszolgálatnak tekinthető szervezetet a munkájával. Tehát megrendeléseket adnak a szakszolgálatnak, és a szakszolgálat hajtja végre ezeket a megrendeléseket.

Ennek következtében érthető, hogy az összesen 36 milliárdnyi keretből 17 milliárd, közel 18 milliárd jut a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatra. Látnunk kell, hogy a katonai titkosszolgálatok számára is jelentős mértékben dolgozik a szakszolgálat, másrészt tudomásul kell vennünk, hogy különösen az elektronika és a digitális technika hallatlan fejlődése következtében, igen jelentős beruházásokat kell eszközölni ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani a technika fejlődésével és a külföldi ellenérdekeltségű szolgálatok működésével. Mindezeket együtt tekintve azt kell mondani, hogy Magyarország biztonsági helyzetét a lehetőségekhez képest megfelelő módon támogatja ez a költségvetés, és úgy gondolom, hogy a költségvetésnek ez irányú részét jószándékúan és az ország biztonsága érdekében való szemlélettel támogatni tudjuk.

Keleti György kollégám már beszélt arról, hogy a honvédelmi költségvetésünk megfelelő járulékos intézkedések figyelembevételével teljesíteni tudja azokat a vállalásokat, amelyeket a Magyar Köztársaság elvállalt a kollektív védelmi szervezetben, a NATO-ban. Ugyanakkor biztosítja azokat az elvárásokat a minimális szinten, amelyeket a Magyar Honvédséggel szemben mi magunk, magyarok kitűztünk. Azt is látni kell, hogy Magyarország biztonságát NATO-belépésünk óta tartjuk megnyugtatónak. Amíg nem lettünk a NATO tagja, annak a biztonsági nemzetközi szervezetnek, amely több mint hatvan éven keresztül biztosította a mi földrészünkön és a világ nagy részén is a békét, az ebben való részvételünk az igazi garanciája annak, hogy Magyarország biztonságban lehet. Természetes, ennek megvannak a követelési részei, nekünk is hozzá kell járulni a közös erőfeszítésekhez.

A közös erőfeszítésekhez az általunk vállalt katonai tevékenységet, a NATO vezető szerveinek legteljesebb megelégedése mellett teljesítjük. Amit nem tudunk teljesíteni, az az a vállalás, hogy évente a GDP 0,5 százalékával növeltük volna a hozzájárulásunkat a honvédelmi-katonai szféra költségvetéséhez. És itt kell felhívni a figyelmet, és egyenesen, világosan kell beszélni, hogy mi szeretnénk teljesíteni ezt a vállalást, készek is vagyunk erre, de nem tehetjük meg, mert a prioritások miatt és a NATO által felállított prioritások miatt is elsősorban rendbe kell hoznunk az ország gazdasági szénáját és az államháztartást. Ez rendkívül fontos dolog.

Hadd emlékeztessek arra, ami számunkra is nagyon érdekes volt, amikor a NATO-felvétel szakaszában voltunk, hogy a prioritások korántsem a katonai erővel kezdődtek. A prioritások sorrendje az volt, hogy az ország demokratikus jogállami rendszere, a többpártrendszer, a parlamentarizmus és az emberi jogok biztosítása volt az első követelmény ahhoz, hogy mi a nemzetközi biztonsági szervezet tagjai legyünk. A második terület volt a gazdaság stabilitása, a harmadik volt a civil kontroll, és a negyedik helyen szerepelt magának a katonai erőnek a minősége. És ez ma is igaz. Ezért, ha meg is korholnak minket kötelességszerűen, hogy nem tudjuk a magunk által vállalt és több cikluson keresztül nem teljesített kötelezettséget teljesíteni - tegyem hozzá, hogy nemcsak baloldali, hanem jobboldali kormány idején sem történt ez meg -, akkor azzal tudunk érvelni, hogy ugyanakkor a többi területen teljesíteni tudunk: tehát az ország demokratikus fejlődése, jogállamisága, az emberi jogok biztosítása és a gazdaság rendbehozatala. Hiszen minden erőfeszítésünk, ami most megtestesül ebben a költségvetésben, arra irányul, hogy Magyarország gazdasága sikeres legyen, a gazdasági és pénzügyi egyensúlyt meg tudjuk teremteni. Úgy gondolom, ez rendkívül fontos.

Egy családban is ingadoznak a viszonyok, van, amikor vissza kell fogni a kiadásokat, van, amikor bizonyos beruházásokat nem lehet eszközölni, ugyanakkor tudjuk azt, hogy az, aki ezeket a restrikciókat végrehajtja, jót akar. Ez volna a nagyon fontos dolog, hogy mindnyájan vegyünk részt ezekben az erőfeszítésekben. Mert bármely erő lenne ma Magyarországon kormányon, ezeket a restriktív intézkedéseket végre kellene hajtania. (Dr. Pósán László: Tévedés.) Ez nem tévedés, ez abszolút levezethető more geometrico. (Babák Mihály: Nem igaz.) Ez világos dolog. Lehet a mikéntben, lehet a hangsúlyokban, lehet a stílusban különbség, de bármely kormány lenne Magyarországon, kénytelen volna a restriktív intézkedéseket végrehajtani. (Babák Mihály: Miért?) És ezt ésszerűen, arányosan kell, úgy, hogy jelentős érdeksérelem egyik rétegét se érje a társadalomnak.

Megpróbáltam gondolkozni az ellenzék fejével, bocsássanak meg, ezt megszoktam mérnök koromban, és arra gondoltam, hogy ha én lennék Orbán Viktor helyében... (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban. - Közbeszólások ugyanott.) - ezen lehet nevetni -, akkor én úgy gondolkoznék, hogy az ország nehéz költségvetési helyzetét rendbe kell hozni.

(21.40)

Az ország túlköltekezett, kinek-kinek a hibájából. Lehet a Gripenre hivatkozni, lehet az 50 százalékos béremelésre hivatkozni, ezt elemzik az elemzők. Egy helyzet alakult ki, és az ország gazdaságát rendbe kell hozni. Ez közös érdeke a kormánypártoknak és az ellenzéknek is, hiszen mindnyájan erre tettünk esküt.

Belehelyezkedve a másik fél helyzetébe: ha van egy kormány, amelyik - hogy kedves Antall József barátomat idézzem - kamikaze módon felvállalja azt, hogy akár a saját károsodásával együtt és politikai eredményeinek a károsodásával - lásd a legutóbbi választások eredményeit - felvállalja azt, ami a nemzet számára alapvetően fontos, akkor ebben én mint ellenzék megtámogatom. Már csak abból az önös érdekből kifolyólag is, mert ezt meg kell csinálni, és mennyivel jobb, ha a meglévő garnitúra csinálja meg, és ők fáradnak ebbe bele. Én így gondolkoznék, ha ellenzéki lennék, és a legfontosabb támogatásokat megadnám ehhez, ha kell, a kétharmados törvények megszavazásával is megadnám ezeket. Mert az a cél, hogy hatékonyan, jó minőségben sikerüljön a stabilizáció. Utána majd én át fogom venni a vezetést, ahogy a hosszútávfutók is felváltva szoktak vezetni kollegiálisan, mert tudják, hogy aki elöl fut, az sokkal nagyobb energiákat kell hogy befektessen. Ez a sportban régóta ismeretes. Jó lenne, ha a politikában is sportszerűen viselkednénk. De ez persze csak egy gondolatkísérlet, egy egykori fejlesztő-kutató mérnök gondolatkísérlete.

Én nem vagyok Orbán Viktor, jelenleg nem vagyok ellenzéki, kormánypárti vagyok, de úgy gondolom, közös célunk az, hogy az ország pénzügyi, gazdasági stabilitását biztosítsuk, és azokat a régóta hurcolt reformokat, amelyeket évtizedek óta meg kellett volna oldani, közös erővel oldjuk meg. Mert mindenkinek fontos, hogy az egészségügyi reform, a nyugdíjreform és a többi reform megoldódjon. Az lenne a jó, ha a magyar parlamentben is a pártok úgy 80 százalékban egyetértenének egymással, és 20 százalékban vitatkoznának. És ebben a 80 százalékban, ebben a konszenzustartalomban meg kellene egyezni.

Visszatérve a harmadik témára: úgy gondolom, hogy vannak bizonyos területek, amelyek a forradalom ötvenedik évfordulója alkalmával lelkiismereti teherként nyilvánulnak meg. Engem személy szerint, de gondolom, a társadalmat is terheli az '56 utáni megtorlás során megölt, kivégzett emberek családjának a sorsa. Közel háromszáz embert végeztek ki, akik általában családosak voltak, volt feleségük, élettársuk, s voltak gyerekeik. Teljes vagyonelkobzásra ítélték őket, ami a szegény munkáscsaládoknál igen sok esetben rendkívül súlyos helyzetet teremtett. Gondoljunk csak egy kispesti családi házban vagy egy pestújhelyi, vagy Pest vidéki kis családi házban élő munkáscsaládra, ahol az apát kivégzik, utána jönnek a végrehajtók, a teljes vagyonelkobzást érvényesítik, van két-három gyerek, esetleg négy gyerek, akik többnyire csak az általános iskolát tudják elvégezni, sokakat állami gondozásba adnak, és így tovább.

Ezért gondoltam azt, hogy az özvegyek, az élettársak és a gyerekek - akik nehéz életet éltek, és most már lassan eljutnak a nyugdíjkorhatár közelébe, hiszen aki egyéves volt '56-ban, az is már ötvenegy éves, és idősebb gyerekek is voltak - számára törvénymódosítással '56-os emlékérmet, illetve emléklapot kellene adnunk, és amint elérik a nyugdíjkorhatárt, egy kicsit emeltebb nyugdíjat biztosítsunk nekik, ami tulajdonképpen egy szerény kárpótlás lenne nehéz életükért. Most nem akarom részletesen kifejteni, hogy milyen nehéz volt ezeknek az embereknek az élete.

Erre adtam be törvényjavaslatot az év elején, még az előző ciklusban, amit most újból be szeretnék adni, de nem egyedül. Azt szeretném, ha a parlament valamennyi pártjából lenne néhány képviselőtársam, aki ezt be tudná adni. És tegyem hozzá, hogy a költségvetés számára sem jelentene ez terhelést, hiszen az '56-osok egyre-másra halnak meg. Kezemben van a kimutatás, amely az '56-os emlékérmesek és emléklaposok nyugdíj-kiegészítését tartalmazza. Tavaly 155-en haltak meg közülük. Körülbelül 240-250 kivégzett hozzátartozóiról van szó. Két-három év alatt kihal az a népesség, hogy így mondjam, statisztikai szám, amelynek a helyébe beléphetnek majd néhány év múlva az árvák és az özvegyek.

Erről a három dologról kívántam a költségvetés kapcsán beszélni. Mind a három területen biztosítva van a fedezet, ezért jóízűen tudom ajánlani valamennyiünknek, hogy fogadjuk el a költségvetési törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)