Felszólalás adatai

LAKOS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Előrebocsátom a beszédem elején, hogy liberális politikusként, a gazdasági bizottság tagjaként a költségvetés áttekintése után abban a helyzetben vagyok, hogy ajánlhatom önöknek azt elfogadásra.

(19.40)

Örülök, hogy az SZDSZ által évek óta hangsúlyozott reformok megvalósítása elindulhat egy 2007-2011 évek közötti pályán. Ezen a pályán is két jelentősebb szakaszt különböztetünk meg az elképzelések, a tervek szerint, és ez a 2007. évi költségvetés is ennek az első fázisa; 2007-2009 között a tartós egyensúly megteremtése, 2009-re egy 4 százalékos gazdasági növekedés megteremtése, 2009-2011 között pedig a fenntartható növekedési pályára állás a cél.

Ezt azért hangsúlyozom, mert úgy gondolom, a 2007. évi költségvetést nem önmagában kell csak tekintenünk. Nekem sem okoz örömet az a tény, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása mint elsődleges cél, indítja el ezt a reformfolyamatot, és ezt a 2011-ig tartó folyamatot. Ez nem tölt el engem sem felhőtlen boldogsággal, a kényszerpálya senkinek sem könnyű, senkinek sem öröm, de a kényszerpályán is végig kell menni akkor, ha látjuk a célt, a végét, ahova indulni akarunk, és én azt gondolom, ezen a pályán végig kell menni. Ám lényeg a lényeg, előttünk van egy, az SZDSZ által most támogatható költségvetés.

Ez a költségvetés - ismételjük nyugodtan ezeket a fogalmakat, a kommunikációba ez beletartozik - az egyensúly, a reform és a fejlesztés költségvetése. Csatlakoznék Kóka miniszter úr hozzászólásához, használta ezt a fogalmat - talán azóta többen is ismételték -, hogy ez egy nagykorúvá vált költségvetés, amit most kézbe vehetünk. Mentes a felesleges kincstári optimizmustól, minden különösebb kozmetikától, nem kíván minket tévhitben ringatni, tényeket közöl.

Vettem a fáradságot - és volt is rá bőven idő itt a két vitanap során -, megpróbáltam minden olyan véleményt elolvasni, ami szakvéleménynek számít, szakfolyóiratokból, azoknak a nyilatkozataiból, akik nem minősülnek politikusnak, hanem a gazdaság területén valamilyen szinten szakemberként, elismert szakemberként nyilatkoztak. Végigolvasva ezeket a nyilatkozatokat, cikkeket, véleményeket, kigyűjtöttem azokat a fogalmakat, amelyek szinte minden nyilatkozatban szerepelnek, amelyek a legtöbbször előforduló szóhasználatok voltak, és ezeket most megpróbálom idézni. Ezek nem is az én állításaim, ezek a gazdasági élet komoly szereplőinek állításai, akik azt mondják, hogy a 2007. évi költségvetés reális számításokra épül, átlátható, visszafogott - ez a fogalom is sokszor előkerült. Sőt, egy olyan fogalom is előkerül, amely nyilván az önök fülének kedves, de konzervatívnak hívják ezt a költségvetést.

Természetesen megfelel annak a konvergenciaprogramnak, amely kötelező házi feladat, hogy ennek meg kell felelni, de állítások szerint - a szakemberek állítása szerint - megfelel annak az európai uniós követelménynek, hogy ez a költségvetés az eredményszemléletű és a pénzforgalmi szemléletű hiánykimutatást már azonos módon kezeli. Nincs különbség ebben a dologban, ezt a szakma üdvözli, és azt hiszem, az európai uniós követelményeknek való megfelelésben ez is fontos dolog.

Azt gondolom, képviselőtársaim, önök is pontosan tisztában vannak azzal, hogy a stabil egyensúly megteremtéséhez olyan növekedés- és fejlesztésorientált gazdaságpolitikára van szükség, amely az államháztartás tartós egyensúlyán alapul. Valószínűleg ebben nem vitatkozunk. Persze, mindannyian tisztában lehetünk azzal is, hogy ez nem megy változások, reformok, ily módon természetesen sajnálatos konfrontációk nélkül sem. Ugyanakkor azt gondolom, ha kormányzati tényezőkként a konfliktusok elől elmenekülnénk, és négy évre mentesíteni akarnánk magunkat az összeütközésektől, vagyis eredménytelen, ám politikailag biztonságosnak tűnő vizeken kívánnánk evezni - pestiesen szólva, akár betlizhetnénk is -, nem kell sok ahhoz, hogy belássuk, ez kellemesebb dolog lenne. Kellemesebb lenne nekünk, politikusoknak is, és kellemesebbnek tűnne talán a társadalom egészének is, ha az évtizedek óta megszokott langyos, osztogató világhoz hasonló módon telnének a következő évek is. Azt hiszem, azért nem lenne jó, ha ez így lenne. Nem lenne jó senkinek, hiszen ha a vezető eliten kívül bárkinek jó lett volna, akkor nem illettük volna kritikával az elmúlt évtizedek során.

E költségvetéssel végre eljutottunk arra a pontra, amikor szembenézünk a kihívásokkal, és vállaljuk is azokat, vállaljuk a konfrontációkat is; nem a magunk érdekében, hiszen ki szereti azokat, akik változtatni akarnak. Soha nem népszerűek azok, akik változtatni akarnak, akik konfrontációt vállalnak, akik nem nyugodnak bele abba a bizonyos állításba, amely szerint nálunk mindez történelmileg így alakult, ez így van kódolva, és tulajdonképpen ezzel sok tennivaló nincs, majdcsak lesz valahogy. Mégis vállalnunk kell mindezt, Magyarország érdekében. Mert azt gondolom, friss képviselőként talán megengedhetem magamnak azt a gondolatot ebben a ciklusban, hogy azt gondoljam, a honatyaság - akár honanyaság -, tisztelt képviselőtársaim, alapvetően erről kell hogy szóljon: a felelősségvállalásról, és nem biztonságos kuckókról, ahonnan a pártfegyelemnek engedelmeskedve időnként előkúszunk, és nyomunk egy igen vagy nem gombnyomot... - gombot. (Derültség, közbeszólások.) Direkt kivártam, hátha felébrednek. (Babák Mihály: Nem aludtunk.) Nem, akkor köszönöm szépen a figyelmet.

Tisztelt Ház! Megítélésem szerint ez a költségvetés hosszú távon kiszámítható gazdaságpolitikai keretrendszert vázol fel. (Közbeszólások az ellenzéki oldalon.) Izgalmas lehet egy frakcióülés önöknél. Mindenki egyszerre kiabál, egyszer megnézném, csak úgy kívülről. (Közbeszólás: Azért kiabálunk itt, mert ott nem lehet.) Ja, hogy ott nem lehet!? Valahol pótolni kell! Akkor minősítsük ezt egy pótcselekvésnek, én ezt is elviselem, semmi probléma. (Babák Mihály: Mondjad, hallgatjuk.)

Hosszú távon kiszámítható gazdaságpolitikai keretrendszert vázol fel ez a költségvetés, amely az uniós források hatékony felhasználásának is alapfeltétele, és azt gondolom, a következő éveknek ez meghatározó követelményrendszere, hogy az uniós forrásokat fel tudjuk, fel lehessen használni, ahhoz kiszámítható költségvetés kell. Mindannyian tudjuk azt is, hogy kiszámítható keretek nélkül a befektetők sem tekinthetik vonzó célpontnak Magyarországot, azaz, azt gondolom, mindannyiunknak mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy megőrizzük a befektetők bizalmát. Ez nemcsak kormánypárti feladat, természetesen azt gondolom, az egész politikusi garnitúra közös feladata, hogy ezt a befektetői bizalmat közösen megteremtsük az országunk iránt.

Ez nem megy kiszámítható környezet nélkül, ez az, ami előremozdítja a magánszektor fejlesztéseit, a működő tőke beáramlását, és akkor még nem említettem azt, hogy a vállalatok működését fojtogató bürokráciával szemben is tennünk kell. Hangsúlyozom - remélem, talán nem kerülte el az önök figyelmét -, hogy ebben a programban van egy "Üzletre hangolva" című programrész, amely pontosan azt célozza, hogy a gazdaságfejlesztésnek nem csupán fiskális eszközei vannak, hanem egyszerű, prózai, a működés egyszerűsödését célzó eszközök is, amelyek a vállalkozók számára kedvezőek. (Babák Mihály: Aha!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már beszéltem az egyensúly, általában a reformok és a befektetői bizalom szükségéről, nem mehetek el szó nélkül az intézményi reformok mellett sem. Az SZDSZ mindig is szorgalmazta az egyszerűsödést, az átláthatóságot, a bürokráciamentes közigazgatást. Ebben a költségvetésben, amelyet most tárgyalunk, az állami működtetés költségének mintegy 300 milliárd forintos csökkentése van előttünk, amely szerintem nagyon komoly lépés ebben a témakörben. Ebben a folyamatban, amely az intézményi reformokat és ezt a költségcsökkentést illeti, fontosnak, példaszerűnek tartom azt is, hogy ez nem fűnyíróelv alapján történő költségcsökkentés, és hadd utaljak megint az SZDSZ által vezetett tárcára, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumra, amely élen jár ebben a tevékenységben. (Babák Mihály közbeszól.)

Az SZDSZ, de nyugodtan kijelenthetem, az én személyes meggyőződésem is az, hogy az informatika, az információs társadalom létrejötte és ezen keresztül az elektronikus gazdaság mint új gazdasági ág és tényleges fejlődési terület, világszinten megreformálta a gazdaságot, a közszolgáltatásokat, leküzdötte a távolságokat, és esélyt teremt egy ország valamennyi társadalmi rétegének.

(19.50)

Engedjék meg, hogy kiemeljem ebben a témakörben a felhasználók motiválásának fontosságát is mint e gazdasági ág fejlődésének kulcsát. Mindannyiunknak el kell fogadni, hogy bár fontosak az aszfaltozott utak is, de legalább ilyen fontosak az elektronikus utak is, és ebben, én azt gondolom, ez a költségvetés megfelelő hangsúlyt tett. Versenyképességünk javítása érdekében kiemelten fontosnak tartom a magyar gazdaságnak és társadalomnak a tudáson és az innováción alapuló új fejlődési pályára állítására tett kísérleteket, amelyet a költségvetés megfelelő módon támogat.

A költségvetés áttanulmányozásakor - és különösen a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium területét nézve - én azt láttam, hogy ezeket a gondolatokat, a gazdaságnak ezen vonatkozásait, szinte minden területét megfelelő alapossággal kezeli. Megszorítások ide, megszorítások oda, azért azt látnunk kell, hogy ami tényleg meghatározó a fejlődésünk számára és amihez volt erőforrás, az valóban kellő figyelemben részesül ebben a költségvetésben.

Csak példaszerűen: itt van a közhálóprogram, az összes alap- és középfokú oktatási intézmény könyvtárát, önkormányzatot, összesen mintegy 7200 kedvezményezettet internettel ellátó program folytatásához biztosított összegek, körülbelül 3,5 milliárd forint; kis tételek, de fontosak. Az e-Magyarország program önálló sorsa, a kis- és középvállalkozások támogatásának eszközrendszere, a közlekedésfejlesztésre kiemelt figyelem - de ezekről Kóka miniszter úr részletesen szólt, és nem kívánom én újból felsorolni.

Egy kis kitérővel hadd térjek ki arra, ami a MÁV konszolidációját illeti, amely óriási tétel ebben a költségvetésben, talán szinte aránytalanul nagy, mégis azt gondolom, hogy sokkal több annál, mint a MÁV konszolidációja, sokkal többről szól. Budapesti képviselőként, önkormányzati politikusként külön figyelemmel kísérem azt, hogy a MÁV-konszolidációval párhuzamosan az az óriási MÁV-ingatlanvagyon, amely Budapest területén szinte állam az államban működik, és sokszor gátja volt egy egész város fejlődésének, reményeim és elképzeléseim szerint egy MÁV-konszolidáció következményeként életre kel, a város szerves részévé válik, és a város fejlődésének új lehetőségeket nyit majd.

Úgy látom, hogy az az intézmény-korszerűsítés, amely zajlik az államapparátusban, nem hozhat, nem hoz minőségi visszaesést, nem eredményezi a programok elsikkadását, hanem továbbviszi mindazt, ami hazánk fejlődésének záloga. Mindez megerősít abban, hogy jó úton járunk.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetést éppen azért tartom elfogadhatónak és támogatandónak, mert a már említett, közel sem egyszerű feladatokat úgy oldja meg, hogy megfelelő összhangot teremt a költségvetési egyensúly, a reformok és a gazdaság növekedését és versenyképességét megalapozó fejlesztések között.

Végighallgattam elég sok hozzászólót a tegnapi napon, a mai napon; vártam valamit. Megint hadd utaljak arra, hogy új képviselőként, és talán azt is mondhatom, hogy önkormányzati politikusként egy-egy önkormányzati költségvetési vitában számos olyan javaslattal találkozik az ember az ellenzék részéről, ami megfontolandó. Nagyon sokszor módosul ezeken a területeken - nem itt, a magas Országgyűlés Házában - az, hogy érdemes megfigyelni, meghallgatni azokat a javaslatokat, amelyek jobbító szándékkal egy költségvetés módosításáról szólnak. Nyitott füllel hallgattam a hozzászólásokat, de egyetlen olyan érdemi alternatívát felkínáló, felvázoló javaslatot nem hallottam, amely arról szólna, hogy mitől lenne más vagy jobb ez a költségvetés.

Tulajdonképpen az összes ellenzéki véleményt egy mondatba tudnám sűríteni, ha nagyon-nagyon leegyszerűsítem, hogy szinte mindegy, hogy miről beszélünk, ez így nem jó, ezt dobjuk ki az ablakon, és majd lesz, ami lesz, nekünk az a legfontosabb, hogy jó nagy zűrzavar legyen, és abban lehet egerészni. (Babák Mihály: Mi ilyet nem mondtunk! Te nem mondasz igazat!) Én azt mondom, hogy olyat nem mondtak, amit érdemes meghallgatni és megfontolni, mert egyszerűen nem volt kézzelfogható javaslat ebben. (Kontur Pál: Gőgös vagy!) Ez ennyi, egy magánvélemény. (Babák Mihály: Hatalmi arrogancia!) Igen, igen; egy jelző, két jelző. Megvárom az összes többit is, hadd gyűjtsem be. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ezt is föl fogom jegyezni, aztán majd felolvassuk, ami a költségvetéshez szóló érdemi véleményként elhangzott most megint az önök részéről.

Összességében: nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, a megtisztelő figyelmüket, türelmüket, és azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy ezt a költségvetést támogassák és fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)