Felszólalás adatai

CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselőtársaim számtalan kritikus gondolatot fogalmaztak meg az elmúlt néhány órában a 2007-es költségvetéssel kapcsolatban. Szóltak a családpolitika, a szociálpolitika, a foglalkoztatáspolitika, az oktatás, az egészségügy kapcsán a problémákról, a forrásmegvonásokról, a forráshiányokról és a megvonások okozta nehézségekről.

Ezek mindegyike összefügg azzal a területtel, amiről én is szeretnék szólni néhány szót, ugyanis néhány gondolatot szeretnék elmondani arról, hogy négy év semmittevés, mellébeszélés után hova jutott az ifjúságpolitika támogatottsága. Remélem azt, hogy az ifjúságpolitika nem Gyurcsány Ferenc egyik kijelentését vette alapelvül, amit annak idején úgy fogalmazott meg, hogy miért nem keresnek a magyar fiatalok határon túl szerencsét maguknak, mert az lenne igazán jó az ő számára. Amennyiben a költségvetési forrásokat és a problémákat nézzük, lehet, hogy komolyan gondolták ezt, hisz az ifjúságpolitikára fordított pénzmennyiség az elmúlt években jelentősen csökkent.

2007-re a kormány célként kitűzte azt, hogy a gyermekszegénységet csökkenteni fogja, a gyermekek esélyegyenlőségét biztosítja. Ehhez a kijelentéshez képest a költségvetés keretein belül és az év végi más jellegű intézkedések által a nehezebben élők még nehezebben élnek, majd a munkahelyeket fenntartó vállalkozók a takarékosság jegyében valószínűleg munkahelyeket fognak megszüntetni, a munkahelyek száma ezáltal csökkenni fog, így a nehezebb körülmények között élő családokban nevelkedő gyermekek esélyei csökkennek. Nem segélyekre, támogatásokra van tehát elsősorban szükség, hanem olyan gazdaságélénkítő intézkedésekre, amelyek révén megélhetést biztosító munkahelyek jönnek létre. Nem tandíjra, hanem tanulást ösztönző ifjúságpolitikára és a fiatalok számára létesített munkahelyekre van szükség. Mindenki tudja azt, hogy a régiónkban Magyarországon a legmagasabb a fiatalok, a pályakezdők munkanélkülisége. Van olyan terület Magyarországon, ahol ez eléri a 30 százalékot.

De nézzük konkrétan azt, hogy a 2007. évi költségvetés az ifjúságpolitikát, így az ifjúságot mostohagyermekként kezeli! A fejezeti kezelésű feladatok közül jelentősen csökkentek az ifjúsági intézmény- és szolgáltatórendszerre fordítható pénzek. Például a Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Centrum Kht. támogatását 170 millió forinttal csökkentik, amely így a hátrányos helyzetű gyermekek utaztatására, a belföldi turizmus szervezésére kevesebbet tud fordítani. Ellehetetlenítik a Márton Áron Szakkollégiumért Alapítvány Agora Irodahálózatának működtetését is, mert a támogatást harmadolják, így mindössze 10 millió forint támogatásban részesül e terület. Jelentősen megnyirbálják a gyermek és ifjúsági alapprogram támogatását is, az idei 487 millió forint helyett jövőre ennek csak a 85 százalékát, tehát 415 millió forintot adnak támogatásként az alapprogram tanácsa által kiírt pályázatok forrására. A felnövekvő korosztályok élethelyzetének javítását segítő társadalmi szervezetek, alapítványok, intézmények tevékenységükhöz tehát 15 százalékkal kevesebb pénzre számíthatnak. És hol van még az infláció okozta pénzromlás?

Szomorú lesz a 2007. év, egy elvesztegetett, elkótyavetyélt kormányzati ciklus ára, és ezt az árat az emberekkel akarják megfizettetni a kormánypártok. A vitát hallgatva nekem úgy tetszik, mintha azt akarnák érzékeltetni, hogy közük sincs ehhez a négy évhez, és közük sincs ahhoz, hogy ilyen méltatlan helyzet alakult ki hazánkban.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)